Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-22 / 93. szám
A négy fekete bárány A bizalom — Segíts ki kétszáz forinttal! — Szívesen, barátom. — A jövő héten megadom, és már írom is róla az elis* mervényt. — Ne bolondozz az elismervénnyel! Többet ér nekem a te szavad egy köteig papírosnál. Amikor a kölcsönkérő zsebre vágta a pénzt, ketten maradtunk. — Gyakran kér kölcsön a barátja? — Előfordul. — (Mindig csak úgy, papír nélkül ad kölcsön? Nagyon csodálkozik, mintha nem értené a kérdést. — Természetesen! Ebben az emberben én megbízom. Számomra az ő szava szent, és semmi okom 6inos rá, hogy kételkedjek, bizalmatlankodjak. Nagyszerű dolog az. ha bízhatunk emberekben és szörnyű érzés a bizalmatlanság. Természetesen a bizalomra rá kell szolgálni, a bizalmat ki kell érdemelni. — Tudja, van egy jómódú, hogy is mondjam, úgyszól* ván gazdag ismerősöm. Autója volt már akikor i6, amikor én még 125 köbcentis motoron jártam, és a két telkéből az egyiket még a telekrendelet előtt jó áron' tovább adta a Balatonnál. Ez a valaki engem meglátogat, legfőképpen nyaranta, amikor néhány napot nálam Is tolt a családjával.' Soha semmit nem fogadtam el a kosztért, szállásért, úgy gondoltam, ez jó ismerősi kötelesség, meg aztán szép dolog a magyaros vendéglátás. A második nyáron egy estét töltöttünk azzal, hogy az ismerősöm kívánságára térképeket szedtünk elő és — ahogy ő mondta — előkészítettük a jugoszláviai utunkat. — Elviszem magukat! A feleségével együtt. Elvégre) annyi jóval, kedvességgel vagyunk maguktól, hogy ez a esés kélység Igazán... • — Nem, nem! A világért sem! — Tiltakoztunk mindJ ketten, de ő hajthatatlan maradt: — Július 12-én indulunk. Tengerre, magyar! Ez a jelé szavunk. Akár hiszi, akár nem, abban az esztendőben semmi sera lett a mi jugoszláviai kirándulásunkból, pedig ugyancsak bíztunk gazdag ismerősünk szavában. Sőt! Még a következő évben is itthon maradtunk, pedig akkor újra nálam töltöttek egy hetet. Mentegették magukat veszettül, és beígérték) Jövőre Olaszországba megyünk! — Becsületszavamra! — mondta. —Ha varangyos békák potyognak az égből, akkor is... — Nem mentünk sehová! Rendesek voltak, mert ebbeni az évben már legalább táviratot küldtek: — Tónika tüdőgyulladása miatt, sajnos, el kell halaszt»”! nunk az utazást! — Tudja, nem rossz emberek ezek, csupán a szavukat nem lehet hinni. Becsapják, együgyűnek képzelik a másikat! Látja ezektől már egy százas ellenében is két tanú aláírta elismervényt kérnék. Nagy szó a bizalom! Értékesebb minden kincsnél, és ha egyszer elveszíti az ember, visszaszerezni már alig, vagy, csak nagyon, de nagyon nehezen lehet... Szalay István Ök azok, akik rontják az átlagot. Még szerencse, hogy összesen csak négyen vannak. — Tavaly év végén csak egy tanulónk bukott meg. Most pedig, félévkor — négy. A változás figyelmeztetés is. A gyöngyöshalászi általános iskolában ez a tény. És ez olyan tény, amely közelebbi vizsgálódásra késztetett bennünket. ir Az iskola igazgatója, Tar• noczy József már azzal büszkélkedhet, hogy tanítványainak a gyerekeit is tanítja. A múló évekkel együtt azonban olyan ismereteket és tapasztalatokat is összegyűjtött, hogy igazán otthon van Gy öngy öshalászon. — Hozzákezdtünk egy felméréshez. amelynek a segítségével szeretnénk világosan látni, mit tudnak a gyerekeink. Azt állapítottuk meg eddig, hogy a teljesítmény 50—<50 százalék körül mozog. Tehát nem kiugró, de nem is rossz. Közepes képességűek a mi gyerekeink. — Létezik-e olyan gyerek, akit meg kell buktatni? — Normális képességűt? — Igen, mert ha szellemileg nem fejlett, akkor az más kategória. — Olyan nincs. Az élet is azt bizonyítja, hogy az általános iskolai érdemjegyek nem meghatározó jellegűek. Név szerint tudnék sorolni olyanokat, akik nálunk a közepes teljesítményt érték el, a középiskolában pedig a jók közé nőttek fej. De igaz ez ügy is. hogy felnőtt korukban hányán cáfolták meg valamikori gyengébb tanulmányi színvonalukat. — Tehát fölösleges buktatni? — A buktatás nem feltétlenül szükséges. O MSauitän 19??. április 22* péntek — Akkor miért bukott meg mégis négy gyerek? — Mind a négyükkel el tudok számolni. Egyikük olyan, aki képességei szerint elégtelent érdemelt. Hárman buktak oroszból. Nem azért, mert az oroszt tanító kolléga szigorúbb, mint a többi. Hogy célravezető volt ez a buktatás, bizonyítja a napló is: a félév óta. tessék, itt van, megváltoztak a jegyek. ★ Kissé cinikusan, azt lehet mondani, hogy a bukás teljesen a nevelőtől függ. Ha akarja, soha nem kell egyetlen elégtelent sem beírnia. Szokták mondani a pedagógusok, hogy az a gyerek, aki rendszeresen eljár az iskolába, annyit felszed magára, amennyi a minimum. Különben Is: feltétlenül szükséges-e ma, hogy egy gyerek tanuljon? — A húsipartól voltak itt nálunk — mondta Sipos L ászióné, igazgatóhelyettes, matematikatanár. — Azt mondták a gyerekeknek, az sem baj, ha félévkor megbuktak, javítsák ki az évvégéig, még külföldi kirándulásra is elviszik őket, ha jelentkeznek húsipari tanulónak. Teljesen mindegy, milyen a bizonyítványa. Csak ne bukjék meg. Hallottam a következő kesernyés megállapítást is már: — Ha az ipari tanuló nem marad ki és a tanárai nem unják meg. szakmunkás lesz belőle. Egzisztenciális kérdés-e ma a fiataloknak a tanulás? Nem az, kaptam a választ. A tanár akarja, hogy tudjon, ezért mindent megtesz, a szülő akarja, hogy tovább iskolázzon, ezért mindent megtesz, a fiataloknak csak „hagyniuk kell magukat”. A passzivitásuk, a jelenlétük már elég ahhoz, hogy legyen belőlük valaki. Mert a szülők majd elintézik... De bármelyik szövetkezetben szívesen látják, ha húszszor is bukott, ahogy bármelyik ipari üzembe is el mehet segédmunkásnak attól, hogy elégtelen van a bizonyítványába beírva. ★ Gyöngyöshalász város kör nyéki község, ezert felügye- letileg Gyöngyöshöz tartozik. A művelődésügyi osztály vezetőjétől, Fejes Jánostól ezért kértünk véleményt. — Gyöngyösön is volt olyan iskola, amelyikben meghirdette az igazgató a bukásmentes tanévet. Nem találkozott ez a törekvés a mi helyeslésünkkel. Mint minden formális dolognak, ennek sem láttuk az értelmét. Amikor Gyöngyöshalászon megemlítettem, mi érdekel, rögtön azt mondták, miért nem keresek fel egy olyan iskolát, ahol egy gyereket sem buktattak meg? — Divat a buktatásmentesség? — Hogy divat-e, azt nem tudom, de hogy fellelhető ilyen tendencia a pedagógusok körében, az tény. A veszély világos: ha arról ismerszik fel a jó nevelő, hogy ő nem buktat meg senkit, akkor mi sem természetesebb, hogy a többi pedagógus sem lesz hajlandó önmagát rosszul minősíteni, Itt van hát a Kánaán a diákok részére, nekik aztán szebb életük nem is lehet. Igaz, hogy az osztályzat soha nem lehet abszolút mértékegység, mert senkinek a tudását, képességét, tehetségét nem lehet objektív módon megmérni, de az érdemjegy viszonyításra feltétlenül alkalmas. Segít eligazítani, még akkor is, ha a feleléshez is kell szerencse. De mihez nem kell? ★ Gyöngyöshalászon a most végző nyolcadikosok közül csak egy nem tanul tovább, mert a szülei azt akarják, DANCZA JÁNOS: 9. Gyöngyösön is nagy előkészületeket foganatosítottak az első szabad május méltó megünneplésére, és valóban olyan nagyvonalú dekorációt készítettek elő, amilyent még addig soha Gyöngyösön nem láttak.” A hatalmas főteret vörösre festett három ívű hatalmas diadalív fogta át a Józsi építészeti stílusa szerint. Mindegyik íven virágos girlandokkal körülvett jelszavak díszelegtek: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” „Éljen a III. Internacionálé!” stb. A középső diadalív alatt volt a vörössel letakart szónoki emelvény. Mindenütt zászló és virág. A reggeli zenés ébresztő után a szak- szervezetek, zászlók és táblák alatt vonultak fel a főtérre, a táblákon különféle ismert jelszavak.” — írja Nemecz Alajos. Az ünnepi beszédet Nemecz József tartotta. A gyűlés után délután a Csató-kertben népünnepélyt tartottak. Az ünnepséget nem zavarta meg semmi. Pedig titokban már országszerte javában dolgoztak azok a sötét erők, amelyek a Tanácsköztársaság megdöntésére törekedtek. Ezek az ellenforradalmi megmozdulások szinte időzítésre országszerte éppen május 1-ére robbantak ki. Mint ismeretes, például Egerben ez a megmozdulás május 1-én éppen az ünnepi dekorációk letépésével kezdődött, és a rendszer elleni jelszavak kiabálásával folytatódott, amit a karhatalom tehetetlenül nézett, mert a direktórium tagjainak zöme elmenekült vagy hogy már keressen, pénzt hozzon a házhoz. Két gyerek megy mezőgazdasági szakmunkásképzőbe, ami külön nagy öröme a helybeli tsz-nek. ök agitálták mega fiatalokat. Nyolc szakközépbe, egy gimnáziumba jelentkezett, a többi pedig ipari tanulónak. A mostaniak között is vannak azonban olyanok, akik egy-egy tárgy iránt a ' többitől jóval nagyobb érdeklődést mutatnak és az eredményeikben is meglátszik. Gyurcsik Lászlót a földrajz köti le mindenekelőtt Szövetes Győzőt a történelem. Szalóki Dórát és lncze Erikát az irodalom, Fekete Lászlót és Halász Mihályt a régmúlt idők kutatása, míg Varga Judit a talajtomában jeleskedik. Nem zsenik ők, de bizonyítékai annak, hogy az aktivitás is létezik a diákok körében. Száz szónak is egy a vége: miután a tanulás munka, a teljesítményt értékelni ' kell. Munka nélkül senki nem juthat nálunk anyagi értékhez. A mi életünk alapja a munka. De ahhoz, hogy bárki hasznos munkát tudjon végezni, az ehhez szükséges feltételeket a munkáltatónak kell előteremtenie. A mi felnőtt társadalmunknak pedig csak egyetlen feladata lehet a fiatalokkal szemben: megtanítani őket a munkára Ne feledje senki, a fiatalok nevelésében a pedagógusok mellett a szülőknek is óriási szerepük van. Hogy mondta Makarenko? „Tisztellek, tehát követelek tőled”. A kulcsszó: követelek. Nem azt mondta, hogy „mert szeretlek. kiszolgállak”. Ha követelek, aktív cselekvésre Ösztönzők. Micsoda különbség! Gondoljuk csak végig. ★ Azt mondják, mindenki ért a pedagógiához. Utóvégre a puszta létezésünkkel is hatással vagyunk másokra, tehát akaratlanul is neveljük a környezetünket. Óriási felelősség ez! G. Molnár Ferenc elrejtőzött. Szerencsére az egész városban hiába keresett Szmrecsányi érseket a nemrég elhunyt Molnár Márton elvtársnak az állomáson egy lezárt és lefüggönyözött I. osztályú kocsiban a titkárával, Kriston Endrével együtt sikerült felfedeznie és kényszerítenie az egyik vasutast, hogy a kocsit az éppen induló füzesabonyi vonathoz , csatolják és így túszként Füzesabonyba szállították őket. Az őrizetbe vett elvtársakat a komolyabb következményektől ez a tény mentette meg. De lássuk, mit mond Nemecz Alajos a majdnem hasonló gyöngyösi szituációról: „A vezetőség a beérkezett hírek és információk alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az alig megszervezett vörösőrség gyenge volna a leginkább tisztekből és altisztekből álló ellenforradalmi csapat szétszórására és lefegyverzésére, ezért megbízta Nemecz Józsefet, Endrész Józsefet, hogy azonnal induljanak Budapestre segítségért. Erre az útra mint párttitkár, én is velük mentem.” Itt van az a beismerés, amiért előzőleg elégtételt szolgáltattam Nádas Mártonnak ügyes taktikázásáért. E sorokban maga Nemecz is elismeri, hogy az előbbi állítása, miszerint Nádasnak .. elég karhatalmi erő állt rendelkezésére az ellenforradalom elfojtására” — nem fedte a tényleges helyzetet. Nemeczék Pesten találkoztak Kun Bélával. Szamuely Tiborral és Stromfeld Aurél vezérkari főnökkeL A cseh hadsereg előnyomulása következtében ekkor már Gyöngyös Is hadterületnek számított és Nemeczék egy 60 főnyi, Lenin-fiúkból álló csapatot kaptak, akiknek a parancsnoka Thausz Vilmos volt. A Lenin-fiúkat rendszerint az ellenforradalmi megmozdulások elfojtására vetették be, és a válogatott emberekből álló alakulat vaskézzel nyúlt az ellenforradalmi darázsfészkekbe. Ilyen segítséggel érkeztek vissza Nemeczék Gyöngyösre. Érkezésük híre megelőzte őket és az alakulat neve elégséges volt arra, hogy a csaknem ezerfőnyi ellenforradalmi alakulat a fegyvereit elhányva elmeneküljön, Nemeczék éjjel érkeztek a városba és nyomban megkezdték az ellenforradalmárok összesze- dését. Csak keveset találtak meg, mert vagy elrejtőztek, vagy elmenekültek. Thausz, az alakulat parancsnoka, azonnal kihirdette az ostromállapotot, amit plakátokon közölt a lakossággal. Azután egy rögtönzött forradalmi törvényszéket nevezet ki, amelynek a vádbiztosa Bardócz Pál, az alakulat parancsnokhelyettese volt. A forradalmi törvényszék hat ellenforradalmi szervezőt ítélt halálra, de csak kettőt sikerült kézre keríteni. Nemecz az események leírásánál általában tartózkodik a nevek említésétől, de a törvényszéki eljárás irataiból még az egészen jelentéktelen események szereplőit is pontosan ismerjük. így természetesen azt is tudjuk, hogy a kézre, került két ellenforralmár egyike Veit Jakab gyöngyösi üvegkereskedő, a másik Csipkai László huszárszázados volt. Mindkettőjüket a Fő téren egy villanyoszlopba vert ácskapocsra akasztották feL Tudjuk az ítélet végrehajtójának a nevét is: Stem Mózes volt. Azonos azzal a személlyel. aki Debrecenben megalakította azt a különítményt, amelynek később Nagy József lett a parancsnoka. Nos, erről a Stern Mózesről a Tanácsköztársaság megdöntése után kitűnt, hogy soha nem volt Stem Mózes, hanem az egyik imperialista hatalom vakmerő ügynöke és provokátora, de erről bővebben majd Nagy József személyének és tevékenységének az ismertetésénél esik szó. Az elrettentő példa hatására a gyöngyösi ellenforradalmi erők szétszóródtak és búvóhelyeiken csendben meghúzódtak. Az elkövetkező hónapok egyébként sem kedveztek az ellenforradalmi kísérleteknek, mert a Vörös Hadsereg ellentámadása, az északi hadjárat győzelmes csatái következtében még a demarkációs vonalon túl is jókora területről kiszorított i ta a cseh hadsereget. Egyes alakulatai Bártfánál elérték a lengyel határt, s a nemrég még ellenállás nélkül mélyen előrenyomuló cseh hadsereget katasztrofális vereség fenyegette. A Vörös Hadsereg diadalmas felszabadító harcai még azokra is lelkesítő hatással voltak, akik egyébként nem éreztek együtt a Tanácsköztársasággal. Ilyen légkör nem kedvezett az ellenforradalmi mozgalmak számára. Eza'att az időszak alatt a gyöngyösi direktórium is nyugodtabb légkörben dolgozhatott. (Folytatjuk) A havannai kihallgatás Előzetes egy tévéf ilmről Jelentették, hogy Fidel Castro őrnagy Mexikó havannai követségére menekült. Igaz ez, vagy sem? — Nem igaz, — Azt is jelentették, hogy a Hilton Szállót egy szabotázsakcióval lerombolták... Azt tudja, ugye, hogy a hotel áll? — igen, azt tudom. — Es mégis rnegbizlk abban, amit a hírügynökségek bebeszélnek önnek.. Kuba. 1961 áprilisa. Kubai emigránsok az amerikai titkosszolgálat szervezésében és segítségével partra szállnak Kubában, hogy megdöntsék Fidel Castro forradalmi rendszerét. Az ellen- forradalmi beavatkozást 72 óra alatt leverik. A győzelem után a kubaiak a történelem során egyedülálló vállalkozásba kezdenek : nyilvános kihallgatást rendeznek egy színházépületben, amelyet a havannai televízió egyenesben közvetít. (A közvetített izgalmas élő adást természetesen a vesztesek pártfogói, gz Egyesült Államokban is hallgatták.) Hans Magnus Enzensberger amerikai költő és író mélyen rokonszenvezett a kubai forradalommal. Elhagyta egyetemi katedráját és hosz- szabb időt töltött Kubában. Itt dolgozta fel, kubai segítséggel, ennek a híres havannai kihallgatásnak a hiteles anyagát dokumentumdrámaként Most a Magyar Televízió alkotói vállalkoztak arra, hogy ezt a művet, — amely magyarul is megjelent a Modern Könyvtár sorozatban — képernyőre állítsák, írója Kende Márta és Rockenbauer Pál. Rendezője Kende Márta, akinek most 7/4 folyó rendezői sorozata is illusztrálja a dokumentumműfaj, az aktuális kérdések iránti fogékonyságát, különleges érzékenységét. A televíziós változat hűen követi a havannai kihallgatás menetét, felsorakoztatja figuráit, a jó- és rosszhisze- műeket, a megtévesztetteket, akik részt vettek az akcióban, de a kudarc után önként vállalkoztak a kihallgatáson való részvételre is. A különbség csak annyi hogy időnként megjelenik maga az Író, Enzensberger — megszemélyesítője Bujtor István —, hogy megfogalmazza erkölcsi ítéletét az elhangzottakról. Különleges átváltozás történik tehát: egy esemény, amely a valóságban mint televíziós műsor jelent meg, most kettős tükrözésen keresztül — egy író drámáján és egy televíziós adaptáción keresztül — ismét a televízió képernyőjén jelenik meg. Most, április 26-án este a magyar nézők számára. T. A. Két mártír i Enzensberger megszemélyesítője: Bujtor István. (KS-fotó)
