Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-21 / 92. szám

Nekünk aztán megágyaztak ...avagy egy vaudeville vétkes feltámasztása Idézet a Népújság 1977. áp­rilis 13-i, szerdai számából: „Ki mint veti ágyát — Egy vaudeville tetszhalála és új élete. A fiatal rendező, Vere­bes István, az Országos Szé­chenyi könyvtárban bukkant rá a több mint hetven éve tetszhalálban nyugvó darab­ra, s ettől kezdve személyes ügyének tekintette, hogy is­mét műsorra kerüljön” — így cikkünk írója egy interjú nyomán. Tehát adva van egy tetsz­halott ■ darab. Van egy Szé­chenyi Könyvtár. Van het­ven esztendő. Van fiatal ren­dező, akinek van egy szemé­lyes ügye. Míg el nem felej­tem: van a közönség, amely éhe a szépnek és a — kacag­tatnak. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy e hetven­éves torzszülött, amelynek feltámadnia abból a bizonyos tetszhalálból teljességgel fe­leslegesnek tűnt. szóval, hogy ez a torzszülött, bármilyen fiatal is légyen az a rendező, és bármennyire is személyes ügye volt az össze-vissza szegletes fejű vaudeville-t valahogyan kerekfejűvé munkálni, az teljességgel al­kalmatlannak bizonyult az új életre. Meg mernék rá esküd­ni. hogy a régi életre is al­kalmatlan volt. Még akkor is, ha egy tizenegy esztendős csodagyerek, egy bizonyos Feydau írta volt, ami néki ugyancsak lehetett bocsána­tos bűne. A nem bocsánatos: ez a bemutató volt. Most persze először is el kellene mondanom a darab cselek­ményét. De a legnagyobb sajnálatomra sem tudom el­mondani, hogy miről is szól a Ki mint veti ágyát. Legfel­jebb csak sejtek belőle vala­mit, mert voltaképpen mesé­je sincs: voltaképpen azt sem értettem pontosan, hogy ott, ahol valamiféle törté­nést véltem mégis felfedezni, hogy ott miről beszéltek a színészek. Mert szövege nincs, értelmezhető szövege sem ennek a bohózatnak. Játszik velem a gondolat, hogy hirtelen rákiáltsak a színészei^ egyikére-másikára, akik tőlük telhető ügybuzga­lommal és tehetségfecsérlés- sel fuldokolnak egy megfog­hatatlan rendezői elképzelés hálójában, hogy: azonnal megmondani, mit mondott az előbb a szöveg szerint! Nem lennék vesztes a foga­dásban, hogy nem tudnák. Az utcán hasra esik egy nő. Irtó mulatságos. Mármint a nézőnek S ha még a feneke is kivillan, sőt... Akkor bátran nevezhetjük pikáns­nak is a helyzetet. A nézők számára. Akik közül egvik- másik nem rest vidám ka­cajra is fakadni. Nézője vá­Kondor Béla képei Gyöngyösön Felüdülést, megnyugvást, felfrissülést aligha ad a Iá* togatónak a Munkácsy-díjas Kondor Béla munkáiból ösz- szeállított emlékkiáTí'ás, amely most a. gyöngyösi Ál­lami Zeneiskolában látható a hónap végéig. Erre a kiállításra nem le­het, nem szabad csak úgy beugrani, szétnézni, végig' szaladni a művek során. Itt nem lehet csupán néhány percet eltölteni. Még egy- egy rézkarc, ólai vagv mono- typia is jóval több időt kö­vetel meg. Ezeket a rajzó­kat, festményeket fel kell fedezni. Meg kell ismerkedni a részletekkel mert egyet­len pillantással nem lphet felfogni a képet sem. Már ebből a szempontból is tel­jesen reodhawó mindaz, amit Kondor Béla jelent a művészetben. Róla sokat vitatkoztak, de vitatkoznak ma is, legalább annyian marasztalják el, ahányon lelkesednek érte, es ahánvan a feltétlen hívei. Kondor Béla mellett nem lehet közönnyel elmenni. De csak úgy, valamit mon­dani róla. az sem elegendő. Vele foglalkozni kell. Azok­kal. a rajzokkal, amiket elkészített, a látásm 'diá­val is, a mondanivalójával is, olykor a technikai megoldásaival is. Ha akar­juk. azt vélhetjük, a né­metalföldi klasszikusok egy-egy vonása ismerszik fel a munkáiban, ahogy akár Picassot is mondhatunk, de ha jól meggondoljuk, lénye­gében egyik sem meghatáro­zója az ő művészetének, mert nagyon is sajátosan Kondor Béla-i munkák ezek. Rajzkészsége, technikai bravúrja csodálatos. Egy- egy részlet olyan a nagy ka­vargásban. az időnkénti té­tova vonalkáoszban, hogy a néző elálmélkodik. Rögtön mellette pedig a firkálás, az olmaszatoit folt, a kuszaság. Mi ez így együtt? A válasz: Kondor Béla művészete, Kondor Béla sajátos világa, amelynek nagyon kevés a megnyugtató pontja, a kér­dőjele azonban annál több. Lehet ezen csodálkozni is, megütközni is lehet rajta, berzenkedni is ezek Okán. de dühösen kirohanni is. csak egyet nem lehet: azt állíta­ni, hogy Kondor közömbös volt az élet iránt. Sőt! Na­gyon felelősséggel szólt a bo­nyolult összefüggésekről, az ellentmondásokról, dühösen szembeszálit a leegyszerűsí­tésekkel. Valami prófétikus felelős­ségérzet vág szembe a képek­ből. Csak számbavételként né­hányat ezek közül: Bomba, Krisztus. Dózsa ceglédi be­széde, Eégi repülő. Falansz­ter, Veronika kendője, Női fej ágyúval. Ennek az emlékkiállítás­nak nem kell felfedeznie Kondor Bélát, nem az a cél­ja. Lehetőséget ad a gyön­gyösieknek, a környékbeli­eknek arra, hogy ezt a sokat vitatott, de egyértelműen ki­emelkedő művészt néhány munkája után. közvetlen él­ményeik alapján megtanul­ják megismerni. (grnf) lógatja persze. A többség in­kább megsajnálja a hasra esett gyalogos társát, és ha imént még vigyorgott is, hát most pironkodva segíti talp­ra állnia. Attól félek, hogy a Ki mint veti ágyát bemuta­tásával nem az utóbbi, ha­nem az előbbi típusú néző ízlésére próbált építeni a színház. Mert ha hasra esés éppen nincs is ebben a da­rabban, annyi rohangálás Igen, hogy akár hasra is es­hetnének a színészek szegé­nyek és van fenék, az van, női is, férfi is bőven, sőt nemcsak fenék. Ízléstelen­ség: bőven. E sorok írójának volt már alkalma, például Moliére, vagy a Csapodár madárka ürügyén is méltatni a szín­ház merészségét és ízlését, a színészi játpk bravúrját, hogy pontosan meg tudták húzni a vaskosság, a pikan­téria, az egészséges és nem álszemérmesen pironkodó íz­lés, valamint az öncélú illet­lenkedés határvonalát. Több ízben, több „népi ihletésű” darabban sikerült ez. Itt még az erre való törekvést sem véltem kiérezni. Mondjuk ki kereken: kultúrpolitikai té­vedés volt ezt a leporoltan még porosabb, átformáltan még formátlanabb, a har­mincas évek kabarészinpada- in is silánynak minősült volt volna Feydau-darabot be­mutatni. v Nem vonom kétségbe a fia­tal rendező, Verebes István ügybuzgalmát, és csak dicsé­rendő, hogy valamit szemé­lyes ügyének tekint. De. hogy azt, amit ő a személyes ügyé­nek tekint, az valóban ügye- e, a színház ügye-e? — azt, gondolom, mégis inkább a Gárdonyi Géza Színház arra illetékes vezetőinek kellett volna eldönteniük. A színészi játékról most ne essék szó, mert első osztályú vízilabdá­zókat gúny lenne a kacsa­úsztatóban nyújtott teljesít­ményükért dicsérni, s még méltatlan is. ha bírálni. Ki mint veti ágyát — úgy alussza álmát. Csakhogy itt nem mi vetettük meg azt az ágyat, és félő. hogy mi talán kicsit mérgelődve fészkelőd- tttnk e „nekünk megvetett ágyban”, míg az ágvvető köz­ben a nyugodt álmát aludta. vakon híve és bizva abban, hogy a személyes ügyében tett sok fáradozása nem ma­radt eredmény nélkül. Bemutatták! Be. Méghozzá kettős szereposz­tásban ! Gyurkő Géza A HoIIóházi Porcelángyár az idén januárban 483 millió forint hitelt kapott exportjá­nak gyors növelésére. A pénzösszegből a gyár ége­tési kapacitását növelik, s 1980-ra megháromszorozzák tőkés exportjukat. Képünkön: Odrobina Tibor- né barokk mintájú vázát fest. (MTI fotó — Barna István) t . Az egri kamaraegyüttesek második hangversenyéről A házasságkötő teremben kedden este került sor az egri kamaraegyüttesek má­sodik hangversenyére, ami­kor is Kelemen Imre orgo­naszámai mellett a Dobó Gimnázium női kara és az Egri Szimfonikusok tagjai­ból alakult rézfúvós kvartett mutatta be műsorát. A hangverseny alaphan- gulaitát az orgonaszámok szabták meg. Kelemen Imre ízlésesen. egyéniségének megfelelően válogatott össze egy csokorra valót azokból az orgonaszámokból.“ amiket szeret elmélyülten játszani. Ebből a műsorból nem hiá­nyozhatott természetesen Bach sem, bár ez alkalom­mal inkább a meghittebb, elmélkedésre indítóbb mű­veket idézte az orgonista a nagy mestertől. A műsort hatásosan és ünnepélyesen zárta le Mendelssohn élet­erőtől duzzadó, majdnem harsogó zenéje. A Dobó női karának nem­csak az igényes műsorössze- állításért, de az előaöás ki­dolgozottságáért is tapsolt a közönség. Ocskay György karmesteri munkája egy fe­gyelmezett együttest hozott létre. A korális muzsikától a legmodernebb formákig el­jutva adott formás ízelítőt ez a középiskolás női kar, és bizonyította, hogy az átélés, a zene megértése is fontos ezeknek a fiataloknak. A Sikkes István—Kovács Lászól—Kovács Mihály— Rell Mihály összeállítású rézfúvós kvartett ■ Pretorius Madrigáljait adta elő. A versmondók közül most Juhász Ákost és Tóth Ist­vánt hallhattuk. Somlyó György Psalmus eroticusát emeljük ki ebből a műsor­részből, amit Juhász Ákos tolmácsolt. Ezeknek az irodalmi-zenés műsoroknak a hangulatát, érzelmi elemeit tartjuk mi elsősorban értékesnek és ezért hangsúlyozzuk, néhol ismételgetve is véleményün­ket: ezek a tehetséges fia­talok merjenek minél több­ször. minél összetettebb mű­sorral jelentkezni. Ne vegye el a kedvüket az, hogy az utóbbi pár évben ezt a mű­fajt mintha Egerben a szer­vezők és egyéb felelősök „ejtették volna”. Újra kell kezdeni, bátran neki kell vágni a feladatoknak, „fel kell vállalni” azt amit má­sok értetlenségből vagy egyéb okból letettek. Ezért is erősítjük fel most ezzel a kívánságunkkal azt a tap­sot, amit kedden este a so­vány közönségtől kaptak az együttesek. Ez elsősorba r az est orgonistája. Kelemen Imre. (Farkas) Sajtótájékoztató a MTESZ I •• /fi f / rr \ közgyűléséről A Műszaki és Természet­tudományi Egyesületek Szö­vetsége szombaton tartja 12. küldöttközgyűlését a Kerté­szeti Egyetem dísztermében. Ebből az alkalomból szerdán sajtótájékoztatót tartott dr. Kovács Sándor, a MTESZ fő­titkára a Technika Házában. A 140 ezer taglétszámú MTESZ szervezetébe tömö­rült szakemberek munfcajul?!' kai hozzájárulnak a nérgaz-í , daság különféle gondjainak megoldásához. A közgyűlésen a küldöttek értékelik az el- múlt öt év e téren elért ered­ményeit. Ezek közül legki- einelkedőbbek: az energia­takarékossági intézkedések kidolgozásában való részvé­tel. Í977. április 21., csütörtök DANCZA JÁNOS: Két mártír 8. Egyébként a huszárlakta­nyában a májusra kialakuló ellenforradalmi góc megerő­södéséért még Nemecz Alajos elismerése szerint is a direk­tórium tagjai a felelősek. Nemecz József látogatását a huszárok nagy lelkesedéssel fogadták és szélnek eresztet­ték a reakciós tiszteket és al­tiszteket. Átszervezték az egységeket az új parancsno­kok vezetése alatt. „Sajnos, Nemecz Józsefet roppant nagy elfoglaltsága megakadályozta abban, hogy gyakrabban találkozzék a kaszár­nya katonáival, s így megfelelő vezetés híján az eredetileg megalkotott át­szervezés lassan megszűnt, a katonák java része hallga­tott az ellenforradalmi tisz­tekre, s ha nem is csatlako­zott ezek mozgalmához, de nem állt ki a proletárdikta­túra védelmére sem, hanem otthagyva a kaszárnyát, ha- zaszéledt. így a kaszárnyá­ban csak az ott lakó tisztek és altisztek maradtak, akik csak színleg csatlakoztak a proletárdiktatúrához, de lel­kűkben ellenforradalmárok voltak” — írja Nemecz Ala­jos. Pedig ezeknek a vesze­delmes gócoknak a felszámo­lására rövidesen egy újabb, és nagyon kedvező lehető­ség kínálkozott. A külső és belső ellenség nyüt fellépésére az országos pártvezetőség és a Forradal- rrii Kormányzótanács határo­zatot hozott a Vörös Had­sereg gyors megszervezésére toborzás útján, önként je­lentkezőkből. A népbiztosok és pártvezetők kiszálltak vi­dékre, hogy a Vörös Hadse­reg érdekében agitáljanak. Gyöngyösre Nemecz tanító- mestere, Bokányi Dezső szállt ki Nyisztor György társaságában. A főtéren ha­talmas tömeg lelkesedéssel hallgatta Bokányit, a nagy­szerű szónokot. A toborzó gyűlésen részt vevő huszá­rok annyira fellélkesedtek, hogy még aznap eltávolítot­ták a kaszárnyából az ekkor már az ellenforradalmat szervező tiszteket. Nemecz Alajos ennek a kedvező al­kalomnak az elszalasztásáról a következőket írja: „A helyi vezetőség elkö­vette azt a hibát, hogy nem használta ki a népgyűlés si­kerét és nem kezdte meg azonnal a gyöngyösi mun­kászászíóalj szervezését és ennek a Vörös Hadsereg kö­telékébe való besorolását. A vezetőség túlságosan elfog­laltatta magát a helyi prob­lémákkal, s elhanyagolta ezt az országos problémát, ami­nek a hátránya aztán hama­rosan kimutatkozott.” Mint ismeretes, a Tanács- köztársaságnak a közellátás okozott komoly problémákat. A nincstelen vagy a kis da­rab földön gazdálkodó pa­rasztság maga is ínséget szenvedett, s a jobbmódú és gazdag parasztság pedig gyű­lölte a rendszert, s így nem is támogatta a közellátás ne­hézségeinek a megoldását. Nemeczék tisztában voltak azzal, hogy sok kulák tekin­télyes mennyiségű élelmi­szert rejteget, és ezeknek a fel­derítésére úgynevezett kuta­tó bizottságokat hoztak létre. Ezekbe a bizottságokba meg­bízható elvtársakat válasz­tottak be. mint például Ko­vács Antal, Fenyvesi Gábor. Czakó Sándor. Pataki János. Donovár János és másokat. A bizottságok-munkája és a parasztokkal való csereke­reskedés révén a direktóri­um tekintélyes mennyiségű élelmiszerhez jutott, amely­nek a segítségével sikerült megoldani a 'közellátás ne­héz kérdését. A kulákok ha­zug propagandájának az el­lensúlyozására agitátorokat küldtek ki, akik felvilágosí­tották a falvak lakosságát. Ennek köszönhető, hogy a szegényebb parasztság nem csatlakozott az ellenforradal­márokhoz és a Vörös Had­seregbe tömegesen léptek be. Nemecz József különösen nagy gondot fordított az if­júság felvilágosítására és megnyerésére. Külön-külön hívta össze gyűlésre a főgim­názium tanulóit, az íoari ta­nulókat és a földműves ifja­kat és ismertette velük Le­nin tanításait, majd együttes gyűlésen ismertette velük az ifjúsági szervezetek jelentő­ségét és feladatait Az ifjú­ság a tőle megszokott lelke­sedéssel ajánlotta fel segít­ségé* különböző munkák, el­végzésére. sokan beléptek a vörösőrségbe és a Vörös Hadseregbe. Az is tény. hogy Gyöngyösön maga a pedagó­gus kar is lelkesen támogat­ta az ifjúság mozgalmat. Április vége felé ország­szerte érezhető volt az ellen­forradalmi erők mozgolódá­sa. Mint ismeretes, ez alól* Heves megye és Gyöngyös sem volt kivétel. A jelek ha- “ tására Gyöngyösön is ország­szerte alkalmazott féket, a túszok szedését alkalmazták. Vagyis a polgárság leggaz­dagabb és legtekintélyesebb személyiségei közül tizen­négy egyént vettek őrizetbe. Ezt plakátok útján közöték a lakossággal. „Ezeknek /a hajuk szála sem görbül meg, amíg a proletárság uralma ellen merényletet nem kö­vetnek el De ha ez mégis megtörténik, érte a túsza.s életükkel fizetnek” — mond­ta többek közt a plakát. Ke­vesen tudják, hogy Gyöngyö­sön az időben megjelent pla­kátok zömének a szövegét maga Nemeéz József írta. Nemecz Alajos a túszok, il­letve a gazdag polgárság so­raiból történt őrizetbevétel leírásával kapcsolatban el­hallgatja, hógy ezekkel a gazdag és tekintélyes polgá­rokkal közmunka címén Gyöngyös város főbb utcáit tisztogattatták, söpörtették, ami meglehetősen apolit'kus gesztus volt, mert ezeket az embereket kirakatba helyez­ték és sajnáltatták. Ezt a köz­munkát felsőbb utasításra rövidesen beszüntették. Az ellenforradalmi mozgolódás­ra a vörösőrség is iparkodott felderíteni, hogy kik azok a személyek, akiket mint ei- , lenforradalmárok|it tarthat­nak számon. A gyöngyösi kommunista porok bűnjelei közt van egy, feljegyzés, ami 18 ilyen nevet tartalmaz ___£Folytatjuk\ Ä

Next

/
Oldalképek
Tartalom