Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-28 / 98. szám
Ahol felhasználták a lehetőségeket... A Mindenki iskolája — Kiskörén Bemutatkozik: a LENFILM Stúdió Részlet a LENFILM Stúdió „Sztyepán emlékei” című filmjéből Abba mégsem hagyják. Nemcsak a csakazértis, hanem az érdeklődés is ösztönzi őket. íme az erre utaló megjegyzések. — Azelőtt sosem sejtettem volna, mennyi anyag készül a barnaszénből. — Sánta Ferenc Kicsik és ■nagyok című novelláját Vencel Vera adta elő a tévében. Anyira tetszett, hogy megszereztük az író műveit. Nem a név a fontos Az igazgatóhelyettes ezt tarja az oktatás igazi eredményének. — Nincs szebb feladat, mint a művelődés vágyát, plántálni. Hiszek abban, hogy a kor nem számít és mindenkiben felkeltjük ezt a nemes igényt. Csak mi segítsünk, s lovagoljunk meg minden" lehetőséget. Ezek után érthető, hogy kapva-kaptak az ajánlaton, s vállalták a Mindenki iskolájával járó többlettennivalókat. — Lényegében a nyolcvanórás tanfolyamra építettük rá ezt a formát. Az egyes programokat mi is megnézzük, meghallgatjuk, s minden alkalommal válaszolunk a tanulók kérdéseire. Nem magánviZsgára készítünk elő — ez lenne a szabályos változat —, hanem óráról órára előadjuk, gyakoroltatjuk a törzsanyagot. Közben megvilágítjuk az adások bonyolultabb részeit. Szerintem nem a név számít, hanem az, hogy melyik módszer a legcélravezetőbb. Ha a régit összeházasítjuk az újjal, akkor kettős energiával tevékenykedhetünk. A többi majd eldől a vizsgán... Immár hagyománya van annak, hogy évről évre, újabb szovjet filmstúdiók mutatkoznak be produkcióik keresztmetszetét adó filmösszeállításokkal. Legutóbb a MOSZFILM alkotásaival ismerkedhettünk meg, most pedig az 1918-ban alapitott LENFILM Stúdió hívja a vetítővászon elé a magyar mozinézőket. A LENFILM Stúdió a legnagyobb filmgyárak egyike, a szovjet filmgyártás bázisa, amely valamennyi történelmi periódusban fontos szerepet játszott. A szovjet filmgyártás évi ezer-ezerkétszáz filmjének egyharmada a LENFILM műtermeiben készül. Falai között klasszikus művek egész sorát forgatták, és kivette részét a szocialista építőmunka ábrázolásából, a szocialista embertípus formálásából is. Emblémája ismert és népszerű az egész világon. Csak néhányat a legszebb alkotásokból: a Vasziljevek legendás Csapajeve, amely minden idők legsikeresebb szovjet filmje volt, a Zarhi- Hejfic kettős Viharos alkonyat című felejthetetlen műve és Kozincev Hamletije. A stúdió a forradalom idején született. Adódtak a LENFILM életében nehéz, .sőt vészterhes időszakok. Ilyen volt, a honvédő háború kemény próbatétele. 1941-ben a stúdiót evakuálták Aliha- Atába: a munkatársak az egyesített filmstúdióban bizonyították a legendás lenin- grádi életerőt, önálló munkára 1944-től nyílott újra lehetőség. A LENFILM Stúdió legújabb alkotásai közül a közeli jövőben nálunk is vetíteni fogják a fiatal Aszanova Nem fáj a feje a harkálynak című művét. Tizenévesek megszeretik egymást:' aztán el kell válniuk, mert így hozza a sors. Az amerikai Jeremy-re emlékeztető helyzetet a rendezőnő okos dramaturgiával építi fel: a líránál fontosabb az életforma rajza, a nemzedékek közötti kapcsolat bemutatása. Germán Húsz nap háború nélkül című filmje Szimonov prózájából merít ihletet és eléggé ritkán ábrázolt helyzetet jár körül: azt, amikor hallgatnak a fegyverek, és a harcos — adott esetben tiszt — kiszabadul a veszélyek, akciók, jelentések, felelősségek idegtépő egymásutánjából. Germánnál néha verbális a megfogalmazás, a mű egészében véve mégis erőteljes és főleg felfedező jelentőségű. A világ- formáló események közben is színező értéke van a „hétköznapok gyönyörének”, melyről Vinokurov írt emlékezetes versében. A szovjet filmművészetnek nagyon sok arca van, és nagyon sok színe. Az egyik arc az egyik szín — a LENFILM- mé meghatározó jelentőségű. Csáti László Pécsi István DANCZA JANOS: Két mártír A tavaly őszi kezdet — akkoriban cikkben tettük szóvá a nehézségeket — cseppet sem volt biztató. Egerben és vidéken egyaránt akadozott a szervezés, s a konzultációkon mindössze két-három ember vett részt. A második nekifutás — bár okultak a kezdés időszakának tapasztalatain — sem hozott rendkívüli eredményeket. Néhány helyütt azonban megvalósultak az elképzelések. Ez történt Kiskörén is, ahol a nyolcadik osztályba harmincegyen iratkoztak be. A lelkesedés, a szorgalom ma is töretlen, s a felnőtt diákok egyetlen foglalkozásról sem hiányoznak, pedig otthon várja őket a család, s a ház körüli számos teendő. Vajon miért boldogultak, hogyan, milyen módszerekkel toboroztak ennyi jelentkezőt. Ezt kérdeztük a pedagógustól, s azoktól, akik vállalták, hogy munkaidő után iskolapadba üljenek. A hagyományok ereje Mondjuk meg mindjárt: igen sok, múlik a tanárok igyekezetén. Erre hívja fel a figyelmet Dóra Zoltán igazgatóhelyettes. — Mindig komolyan vettük a felnőttoktatást. 1972-től rendszeresen beindítottuk a nyolcvanórás tanfolyamokat. Sőt — kísérletként — 1973-ban a gimnáziumi oktatáshoz is hozzákezdtünk. A hír, a kedvező lehetőség — három év alatt szerezhették érettségi bizonyítványt — vonzotta az embereket, örülünk annak, hogy kitartottak, s teljesült az álmuk. Tavaly szeptemberben kezdett egy általános iskolai hetedik osztály, január végén valamennyien jól vizsgáztak. Ekkor kerestek fel bennünket a Megyei Művelődési Központ munkatársai, s arra biztattak: próbálkozzunk meg a Mindenki iskolájával. Anyagi segítséget, szakmai tanácsokat, a mindennapi tevékenységet könnyítő ötleteket ajánlottak. — A meggyőzés titka? — Az előbb a tradíciókat említettem. Ez nagyon lényeges, hiszen azok, akik megbirkóztak az akadályokkal, a többieket is szorgalmazták. Természetesen mi sem mondtunk le az érvelésről. Beszélgettünk az iskola technikai dolgozóival: innen heten lettek nyolcadikosok. Egy ekkora faluban mindenki ismeri egymást és senki sem veszi tolakodásnak, ha saját érdekében szólnak neki. Egy biztos: a pedagógusok nemhiába ügyködtek, mert jöttek a termelőszövetkezetből. a Tiszai Regionális Víz(Tudósítónktól) A poroszlói Művelődési Ház vezetősége több évi szünet után ez év májusában ismét megszervezi a hagyományokkal rendelkező Tiszai napok rendezvénysorozatát. A sorozat. — amely május 13. és 17. között kerül lebonyolításra. képet kíván adni a Tisza menti község kulturális életéről, sajátságos népi hagyományairól, kultúrájáról. Az ötnapos program kie»»nrii 28,, csütörtök mű és Vízgazdálkodási Vállalattól. Segédmunkások, traktorosok, takarító- és szakácsnők. Órákra jár a cigányprímás, s előveszik a könyveket, hallgatják a magyarázatot, nézik a televízió adásait huszonöttől ötvenöt éves korig. Nemcsak előírás Miként vélekednek ők, hogyan indokolják elhatározásukat? Molnár Józsefné, hivatal- segéd, traktoros férjével együtt ült a padba. — Nem a munkahelyen kérték, magunk döntöttünk így. Haladnunk kell a korral, kevés az, amit harminckét évvel ezelőtt elsajátítottunk. A lányunk női szabó szakmát tanulja, ő is sarkallt bennünket. Horváth Lajosné a napköziben szakács, ő is a belső igényt emlegeti. — Ha végzünk, nem kapunk nagyobb fizetést, mégis megéri, mert sokkal köny- nyebben értjük meg az élet dolgait. Bódi József gépkezelő se csak főnökei kívánságára hivatkozik. — Beosztásomhoz szükséges, a nyolcosztályos bizonyítvány, így hát megszer- zem, mégha túl vagyok az ötvenen is. S még egy: olyan szocialista brigádban dolgozom, ahol mindenki többre akar jutni. Miért csak én maradjak le? Jó érzés ilyen mondatokat jegyezni. Annál is inkább, mert — s ezt egyikük sem kendőzi — nehéz a helytállás. í’igyeljük csak, miként sorolják gondjaikat. Molnár Józsefné: — Az anyósom beteg, ha hazaérek, főzhetek, nekem kell törődnöm a jószágokkal is. Hát bizony fáradtan, a tévé sem köt le, ráadásul az egyes műsorok túl magas. szintűek. A szerkesztők gondolhatnának arra, hogy évtizedek múltán mi mindent alapfokon kezdünk. Még az a jó, hogy a tanárok nem feledkeznek meg erről, s ők készséggel megmagyarázzák azt, amit nem értünk. A szakácsnő számára a magyar nyelvtan a buktató. — Nem elég megjegyezni a szabályokat, gyakorolni is kellene, de olyan kevés a szabad idő. Hajdú Józsefné sehogy sem, békül meg a kémiával. — Idős fejjel semmiképp se fogom fel az atomszerkezet lényegét. Hát még a példák, a számítások! Olyan adásokra lenne szükség, amelyek lépésről lépésre vezetnének a lényeg felé. Néha megtorpannak, hiszen a délutáni tanitás előtt legfeljebb egy-két órát fordíthatnak a felkészülésre. melkedő eseménye lesz a helyi népdalkórus találkozója a tiszafüredi és több szomszédos község hasonló ének- együttesével. Színházi rendezvények. szórakoztató előadások lesznek a felnőtt- és a gyermekközönség részére. Megrendezik a hagyományos horgászversenyt is. A művelődési ház termeiben, előcsarnokában kiállítások állanak majd a képzőművészeti nevelés és ismeretterjesztés szolgálatában május 13-án itt kerül sor a lottó sorsolására, és több olyan táncos, zenés szórakoztató program szervezésére, amely a fiatalság igényeinek kielégítését szolgálja. Császár István 14. Sajnos, itt mind a két Ne- mecz tévedett. Az valószínűnek tűnik, hogy Német Ödön Nemeczcel nem közölte, hogy mire alapítja azt a véleményét, hogy Nemeczet szimultánsnak tartja, de az ügyészségnek ezzel kapcsolatban megcáfolhatatlan bizonyítékkal szolgált. A tragikus ebben az, hogy ezt a bizonyítékot, eléggé meggondolatlanul, éppen Nemecz József produkálta. Ugyanis azt történt, hogy a rabkórházban a meglehetősen sovány étkezés mellett Nemecz egy kis emberibb harapni- valóra és néhány cigarettára vágyva, az egyik őrt valamilyen ígérettel megvesztegette és átadott neki egy cédulát azzal a kéréssel, hogy azt vigye el a rajta feltüntetett címre. Ez a cím pedig az egykori munkaadójának, Rimanóczki építésznek a nevét és lakcímét, továbbá azt a kérését tartalmazta, hogy miután sokat éhezik, küldjön be számára némi élelmet és cigarettát. A cédulára írt név, lakcím s a kérelem olyan értelmesen volt megadva, ami homlokegyenest ellentétben állt Nemecz ottani megnyilatkozásaival, aki arra a kérdésre, hogy hogy hívják, rendszerint más-más történelmi nagyság nevét mondta be. Ezzel a néhány értelmes sor leírásával Nemecz József mégpecsételte a saját sorsát. Ugyanis, az őr a cédulát Német Ödön orvosnak adta át, aki szakvéleményével együtt megküldte azt az egri ügyészségnek is, és ez a cédula a periratok közt ma is megtalálható. Erről úgy tűnik, sem Nemecz József, sem öccse, Alajos nem tudott, mert erről sehol sem tesz említést. Az akkori nehéz utazási viszonyok, másrészt az a körülmény, hogy a csaknem száz tanú legnagyobb része Gyöngyösön vagy a környéken lakik, a törvényszéket arra az elhatározásra bírta, hogy Nemecz József és társainak a bűnperét nem Egerben, hanem Gyöngyösön folytatja le. így szállt ki Gyöngyösre az ellenforradalmi törvényszék hírhedt ötös tanácsa, amely úgynevezett gyorsított eljárással tárgyalta a kommunista pereket. A főtárgyalás színhelyéül a gimnázium tornatermét jelölték ki. Azt a helyiséget, amelyben Nemecz József pár hónappal előbb annyi nagy sikerű előadásban ismertette az ifjúsággal a kommunisták célkitűzéseit, A tárgyalás leírására ismét Nemecz Alajost idézem: „ ... Monstrum pert akartak csinálni, ezért e csoportban tízen ültünk a vádlottak padján. Józsi volt a csoportvezető, utána Endrész József következett. Én a hetedik vádlott voltam. Mi, vádlottak, a közelben levő járásbíróság börtönében kaptunk elhelyezést, innét vitték át a vádlottakat szuronyos őrök a gimnázium épületébe, illetve tornatermébe. Hat napig tartott a tárgyalás. .Józsi ellen semmilyen komoly bizonyítékot nem tudtak felmutatni. Az eljárási szabályok súlyos megsértésével nem olvasták fel mindhárom pesti orvos véleményét, hanem csak a Német Ödönét, Józsi az egész tárgyalás alatt egyetlen szót sem szólt. Oly tökéletesen játszotta nehéz szerepét, hogy végül az elvtársak is kételkedni kezdtek, vajon tényleg szimulál-e? A tárgyalás zsúfolt teremben, a legnagyobb terror mellett, néma csendben zajlott le. Ha valamelyik tanú az igazat merte vallani, ami nekünk kedvező volt, azt azután tűzzel-vassal üldözték, állasából kidobták, sőt, egyeseket be is börtönöztek. Egy Hubai nevű gimnáziumi tanár azt vallotta, hogy jelen volt a tanulóifjúság gyűlésein, amelyeket Nemecz József éppen ebben a tornateremben tartott, ahol most a tárgyalás folyik. Ezek a beszédek nagyon jó hatással voltak az ifjúságra, sokban hozzájárultak az ifjúságnak helyes úton való neveléséhez. Ez a tanár nem volt kommunista, de vallomásáért kidobták állásából. A hivatalból kirendeltt védőket sem engedték beszélni. csak mi, vádlottak vágtuk oda igazságainkat a proletariátus kizsákmányolásáról és a gazdagok hazug hazafiságáról. A tárgyalás tartalma alatt minden reggel a járásbíró- .sági fogházból kísértek át bennünket a kissé lejjebb, az utca túlsó oldalán levő tornaterem épületébe, ahol a tárgyalást tartották. Ítélethirdetésre Józsit láncra verve hozták. Ez annak a jele volt, hogy halálra ítélték. Mielőtt a bortön épületéből kiindultunk volna, Józsival összenéztünk s ekkor az eddig zavaros nézése helyett most két szép fekete szemével tisztán és hosszan tekintett rám. Ebből megértettem. hogy a mai napon abbahagyja a szimulálást. Vége mindennek! Néma csendben olvasta az elnök a halálos ítéletet, majd Józsit szólította a tíz elitéit közül, akik e csoportban voltunk, ■ — Nemecz József jöjjön ide! Józsi felállt és régi ruganyos lépteivel négy-öt lépést tett előre a bíróság asztala felé. — Megértette, hogy a királyi törvényszék magát halálra ítélte? — kérdé tőle az elnök. Józsi az egész tárgyalás alatt nem hallatta szavát. Most fennhangon, határozottan válaszolt: — Megértettem! •— Figyelmeztetem — folytató az elnök —. hogy a rendkívüli eljárási szabályok értelmében kegyelmet kérhet és ebben az esetben a királyi törvényszék kegyelmi tanáccsá alakul át. Nyilatkozzék, kér-e kegyelmet? Józsi emelt hangon vála-» szolt: — Maguktól nem kell ke; gyelem! Aztán megfordult és felemelt fővel ment vissza a helyére. Józsi bátyám bejelentésé^ re a bírók megrökönyödtek; az aiSZtaJt csapdosták, a zsúfolt terem pedig felzúgoftj Ilyen megjegyzések hallatszottak a közönség köréből: Ez aztán bátor ember! Ez az igazi Nemecz József! Egy félénk női hang azt kiáltotta „Éljen!” Endrész József és én odaugrottunk Józsihoz és megcsókoltuk. Az úton, ahol a fogházba kísérték vissza, - nagyon sóit ember állt sorfalat. Józsi összeláncolt kezei dacára kihúzott termettel, felemelt fővel lépkedett közöttük. A sorfalból itt-ott tavasa virágot dobtak eléje, amit 6 mosolyogva, fejbólintással köszönt meg. Ez 1920. május 27-én történt.” JMerfiecz Alajos majdnem szóról szóra emlékezett arra a drámai párbeszédre, ami az elnök, és bátyja közt folyt le, de a bátyja válaszát másként adja vissza, mint ahogyan a tárgyalási jegyző-' könyvben rögzítve van^ (Folytatjuk} Tiszai napok Poroszlón
