Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-24 / 95. szám

Érdekes építésiét! látnivaló hívja fel magára a figyelmet Veszprém felé haladva a 8. sz. országút mellett levő kisközségben, ösküu. A közelmúltban fejezték be a köralakú kápolna restaurálását Sokan az érdekes kápolna miatt török eredetűnek vélik, azonban a feltárás és a kutatás során kiderült, hogy már a rómaiak idején itt egy erődítmény állt, és ennek alapjaira épült a XI—XII. században a kápolna. A törők időben mecset volt Mai formáját 1878"ban kapta. (MTI fotó — Danis Barna) Tudományos hírmagyarázónk írja Az Álfa holdbázis « Népművelők a várban Ä televízióban nagy siker­rel vetítik az Alfa holdbázis című fantasztikus angol fil­met Mint legtöbb hasonló filmben, itt is inkább a fan­tázia, semmint a tudomány kerül előtérbe. Cikkünkben nem a tévéfilmet kívánjuk bírálni, hanem a tudomány eszközeivel egy igazi hold­bázis építésének lehetőségét próbáljuk megvizsgálni. Búvóhely-óvóhely­bázis Az 1960-as évek közepétől a mai napig több tucat auto­mata, és hat Apolló-expedí- ció szállt le a Holdon, illetve tért onnan vissza. Az igen látványos amerikai éxpedíci- ók az Apolló—17 küldetésé­vel váratlanul befejeződtek. A tudomány ugyanis felis­merte, hogy a Hold igazi megismerése, felkutatása, vagy inkább birtokba vétele rövid időtartamú expedíciók­kal nem lehetséges. A Holdat akkor lehet csak igazán meg­ismerni, ha a kutatók állan­dó menedéket találnak, és akkor is a Holdon maradnak, amikor beköszönt az ottani kéthetes éjszaka, vagy pedig a kéthetes nappali forróság. A legközelebbi expedíció tagjainak egy felszín alat­ti barlangot kell keresniük. Ebben a kavemában légzsi­lippel ellátott felfújható mű­anyag falat helyeznek el. Ez lesz az első „búvóhely” a Holdon. Ha ezt a kavemát megközelítően a földi körül­ményeknek megfelelően fel­szerelik, s az űrutasok meg­szabadulhatnak 6Úlyos űr­ruhájuktól, akkor ez már óvóhelynek nevezhető. De ez még mindig kevés. Ilyen ka- vernákat valahol a Hold fe­lénk forduló oldalának egyen­lítőjétől nem túlságosan messze kell megkeresni, mert így aránylag könnyű a föld­del rádiókapcsolatot tarta­ni. Miért van szükség föld alatti menedékre? Elsősor­ban azért, mert a Holdnak nincsen légköre, nincs ózon­rétege, ami megvédené a ku­tatókat a Nap gyilkos erejű ultraibolya sugárzásától. De védelmet kell találni a világ­űrből érkező nagy energiájú kozmikus sugárzás ellen is. Az űrhajós öltözék rövid idő­re minden ellen védelmet nyújt, ám senki sem tudja, mi történne egy emberrel, ha egy-két hónapig kellene űr­ruhában tartózkodnia. Erről a menedékhelyről kiindulva holdautóval, vagy terepjáróval fel lehet deríte­ni több tíz vagy száz négy­zetkilométeres területet, fő­ként krátermentes vidéket, ahol űrhajó kilövőbázist épít­hetnek és ahol megépíthetik (a földről hozott előregyár­tott elemekből) az első iga­zi holdbázist. A holdbázist a mai elképzelések szerint jó­részt a talaj alá fogják süly­OMMkM ion. április 24, vasárnap lyeszteni, azonban lesznek kilátó kupolák (valószínűleg speciális műanyagból) és légzsilipek bejárati kapuval. Az első holdbázis akkor lesz igazi, ha a két legértékesebb „kincset", az oxigént és a vizet a helyszínen tudják elő­állítani. Ha ezeket nem a földről kell „importálni”, a kutatók gondjainak legalább fele megszűnik. Az elektro­mos energiát minden bizony­nyal napelemek révén nye­rik, és a kéthetes éjszakára akkumulátorokkal tárolják. Holdváros A holdbázisról kiinduló expedíciók újabb támasz­pontokat keresnek majd és az automata rakéták további felderítéseket végeznek. En­nek révén további bázisokat fognak építeni. Több holdbá­zis rendszeréből valamilyen középponti vidéken építik meg az első holdvárost. A város a bázisokhoz hasonló elvek alapján épül majd fel, csak nagyobb méretekben. A kilátókupolák teljes biz­tonsággal védik az embert a világűr minden támadásá­tól, még az alattomos mete­Felkészültem az elutasító fogadtatásra is. Végigmér majd — gondoltam — és gú- nyosan-sértődötten azt mondja: „Nézze, uram, ke­ressen magának más szto­rit...! Mert ugye, ha nem történik velem ez a dolog, akkor esze ágában se lenne egy sort is írni rólam. Hát ne írjon így se! Hagyjon béké­met ...” Ha netalán a fenébe küld, nem haragszom érte, megbo­csátom neki. De minden másként történt... Sok kér- dezősködés után találtam rá Korcsog Dezső házára. A szép kertes villa Boconád szélében, nyárfákkal körül­vett tavacska partján áll. Idillikus környezet, frissítő csend. És mintha itt izmo­sabb volna a tavasz, kékebb az ég tányérja, s a kertek frissen ásott ágyásai felett is élénkebben vibrálna a le­vegő. Zárt kapu fogad, de belülről benne a kulcs, s mint aki járatos ide, úgy nyi­tom ki. benyújtva a kezem. Nyikorgós, hosszú verset sír a vaskapu, s e hangra észre­vétlen elősomfordál egy meg­termett juhászkutya; meg­dermedek, amint felém ro­han, de nincs nadrágszagga­tás, lábszárba harapás, csak körülszaglászik, barátságosan csóválja a farkát és vezet a ház körül a bejáratig. ízlésesen berendezett szo­bában telepszünk asztalhoz, egy-kettőre bort állít közép­re, s kedves szóval kínál. Vendégszerető fogadtatás. Könnyű így barátkozni és mindent apróra kitudni. öröktől is, amelyek szakadat­lanul záporoznak a Holdon. (A Hold légköre legalább 50 billiószor ritkább, mint a Földé, ezért a meteorok ott nem égnek el). A holdváros­ra, amelynek tekintélyes ré­sze a felszín alatt épül, rá­illik majd a jelző: a tudo­mány városa. E cikk elolvasása után sokan kérdezhetik, mire jó mindez? Az űrhajózás előkészítő kor­szakának nagy gondolkodói már régen megválaszolták a kérdést. Minden lehetséges földi tudomány óriási mérték­ben előre lendülne, ha a Holdat (és később a bolygó­kat) legalább annyira megis­mernénk, mint a Földet. Ku­tatni kell a Holdat azért is, hogy jobban megismerhes­sük a Földet. Holdbázis, vagy holdváros építése jelen pillanatban még jóval meghaladja a Föld tudományos és techni­kai civilizációja teljesítőké­pességének a maximumát. A tudomány békés és egyenle­tes fejlődése lehetővé teszi, hogy ez a nagy munka évez­redünk utolsó éveiben elkez­dődjék. Negyvennégy éves. Ko­molyra formált csontos, kes­keny arc; széles homlok; fürge tekintet. Tüskére nyírt haja erősen szürkült. Szándékom —, hogy írok róla — meglepi. Mosolyog. Kér, hogy ne jegyezzek sem­mit. Ha végighallgattam, ak­kor döntsék: érdemes-e meg­írni a történetét? — Boconádi vagyok, itt van szép házam, családom. Feleségem pedagógus, az én szakmám pedig elektrotech­nikus. A visontai Gagarin Hőerőműben doigozom, azó­ta, hogy ez a „villanygyár” megszületett. Jó ideje azon­ban csak sóvárogva figyel­hetem a munkásokat szállí­tó autóbuszokat. Táppénzen, kényszerpihenőben vagyok egy buta baleset miatt. — 1976. július 16-án 17 óra 30 perckor történt a balese­tem ... Pénteki nap volt. Ügy zajlott minden, mint más napokon. Felkelés haj­nalban. sietés a buszhoz, kis szunyókálás a megérkezésig. A műszak is minden különö­sebb esemény nélkül telt. Amikor végeztünk, nem siet­tünk az öltözőbe, hogy leíü- r'ödjünk, átöltözzünk. Szocia­lista brigádban dolgozom, és már napokkal előbb meg­beszéltük. hogy pénteken to­vább bent maradunk műszak után. Társadalmi munkában vállaltuk a pernyeszállító 6zalag szétszerelését a szik­kasztó épületében. A legele­mibb biztonsági feltételek, a szereléshez szükséges beren­dezések is hiányoztak, de ne­kiláttunk a dolognak és csi­náltuk. Már a végén jártunk, Jó érzékkel összeállították az anyagot, elkészültek a plakátok, a meghívók. Az­tán elérkezett a kiállítás ün­nepélyes megnyitásának nap­ja és órája. Ott voltak a rendezők, nem hiányzott az újságíró. Vártunk mind türelmetle­nebbül, ám az annyira óhaj­tott közönség csak nem ér­kezett. Aki néhány évvel ezelőtt is rendszeres látogatója volt az egri Dobó István Vármú­zeum rendezvényeinek, az nagyon jól tudja, hogy több­ször is megismétlődött ez az eset. Akkoriban nemcsak az ér­dektelenséget, hanem a szer­vezési hibákat is emlegettük és szóvá tettük, hogy ebbe az áldatlan állapotba semmi­képp sem szabad belenyu­godni, mert a múzeum ka­puit szélesre kell tárni az if­jak és az idősek, a munká­sok és az értelmiségiek előtt egyaránt 1975 őszén — a korábbi si­kertelen próbálkozások után — végre megalakult az a közművelődési csoport, amelynek vezetője Fodorné Ludányi Gabriella lett. Vele és munkatársaival beszélget­tünk az utóbbi másfél év eredményeiről és megoldás­ra váró gondjairól. Szocialista szerződések Az indulás nehézségeit s a legfontosabb elképzeléseket így összegzi a fiatal művé­szettörténész. — A hajdani hullámvöl­gyet kár lenne vitatni. Bi­zony valamennyien sejtettük, hogy nagy fába vágjuk a fej­szét. Közelebb kellett kerül­ni az emberekhez. Elhatároz­tuk: olyan közművelődési formákat alakítunk iá, ame­lyek vonzóak lesznek szá­munkra. Szerencsére nem maradtunk magunkra, mert a budapesti Múzeumi Res­taurátor és Módszertani Központ sosem fukarkodott a jó ötletekkel. Az egyes to­vábbképzéseken például ele­meztük a kapcsolatteremtés mikor bekövetkezett a baj... Hat méter hosszú szalagról volt szó, amely 15—20 fokos szögben emelkedett. Négyke­rekű lapos kocsira igyekez­tünk felrakni, görgők segít­ségével. Ahogy emeltük, a jobb kezem irányában levő kollégám, Sz. Géza, egyszer­re felszisszent, mivel meg­szúrta a kezét egy szálka. A szisszenésre a koncentrált erőfeszítés, figyelem feloldó­dott és a szállítószalag acél- szerkezete a kocsi deszkájá­ra zuhant,- úgy, hogy a gör­gők is kiszaladtak alóla. Az én jobb kezem nagyujja, a hüvelykujjam ott maradt a másfél tonnányi acélszerke­zet alatt. Arcvonásai egy pillanatra megkeményednek. Elhallgat, és én nem merem megza­varni. Nagyon friss még az emlék. 1976. július 16-a dél­utánjának emléke. Nem, ak­kor nem érzett semmi fáj­dalmat. Csak később, amikor a kórházban kezelésbe fog­ták a csonkult sebet és las­san szűnt a zsibbadás is, ak­kor ötlött eszébe: mit kezd most már ezután, hogyan foghatja újra kézbe mester­ségének szerszámait? — A hatvani kórházban kezeltek és mindent elkövet­tek. hogy valamiképp meg­mentsék a kezemet. Haran­gozó doktor javasolta, hogy keressem fel Budapesten az Országos Traumatológiai In­tézetet. A balesettel nem fejeződött be tehát Korcsog Dezső szá­mára az 1976-os év. A sze­rencsétlenség utón pár hó- napppal, október végén, mű­különböző fogásait. Hallot­tunk arról is, »hogy melyek a propaganda leghatékonyabb eszközei. Ezeket az elméleti tanácsokat a helyi körülmé­nyekhez alkalmazkodva ül­tettük át a gyakorlatba. Erdélyi Éva történelem szakos középiskolai tanár, ö a várban is kitűnően hasz­nosíthatja pedagógiai tapasz­talatait. — Mindkét fél javát szol­gáló szocialista szerződést kötöttünk három oktatási in­tézménnyel: az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépis­kolával, a Malom utcai Kö­zépiskolás Fiúkollégiummal és a 212. számú Ipari Szak­munkásképző Intézettel. Mi házhoz visszük a kultúrát, azaz a diákok érdeklődését felkeltő vándorkiállításokat biztosítunk. Aki ezeket meg­kedveli, az többször is fel­keres majd bennünket. Jönnek az óvodások is • Ez persze csak az első lé­pés volt az ifjúság felé. A további részletek még érde­kesebbek. — A tanárok nálunk is tarthatnak órákat. Akár ösz- szefoglaló, akár új anyag­közlő foglalkozásokat. Ez persze komoly felkészülést kíván, de megéri, mert a gyerekek nem mindennapi élményekkel gazdagodnak. A múlt elevenedik meg előt­tük, s látják azt, amiről ko­rábban csak hallottak. Ta­valy tíz alkalommal fogad­tunk osztályokat. Ez nem a felső határ, várjuk a kollé­gákat, s készséggel teljesít­jük kívánságaikat. Kiderült az is, hogy már az óvodás korúakra is gon­doltak. Erről tájékoztat Moj- tényi Júlia népművelési elő­adó: — Tavaly október óta jönnek hozzánk. Először a történelmi állandó kiállítás egyik termét — a kézműves­ség kialakulását bemutató anyagot — tekintették meg. Utána, a gótikus palota klub­termében agyagból ők is megmintázták a különböző edényeket. Voltak a restau- rátorműhelyben is, ahol a tőasztalra kellett feküdnie a Traumatológiai Intézetben. — Dr. Varga Antal ad­junktus, az intézet tudomá­nyos munkatársa, különle­ges műtétet, ujjátültetést hajtott végre a jobb keze­men. Gyűrűsujjamat ültette át a hüvelykujj helyére. Nyolc és fél órán át tartott a műtét. Sikerült. Nemrég eltávolították a szegecseket is. — Milyen érzés gyűrűsuj­jal élni a hüvelykujj helyén? — Fucsa, kettős érzésem van. Kis részben érzem a hüvelyk-, nagyobb részben a gyűrűsujjamat. Előfordul például, hogy eredeti he­lyén, ahonnét átültették, viszketni érzem a gyűrűsuj­jam ujjhegyét és meg kell vakarnom az ujjhegyet ott, ahová átültették. így vagyok hiányzó hüvelykujjammal is. — Tehát minden a legna­gyobb rendben? — Az örömömet nem lehet szavakkal kifejezni. S az or­vos is velem együtt örül. Ügy tudom, ez a harmadik, vagy a negyedik sikeres ujj- átültetése. Sok gyakorló és erősítő fogás, sok edzés van még hátra a teljes gyógyu­lásig, de én már most is elé­gedett vagyok. Tudok érzé­kelni az ujjammal, s még az asztalt is fel bírom már emelni jobb kézzel. De mi­nek beszélek? Tessék, pró­báljuk ki, szorítson velem kezet. Erős, férfias kézfogása van. Tölt a poharakba, iszunk. Aztán barkácsműhelyébe in­vitál. Szerszámokat fog a jobb kezébe, s mutatja, mit tud velük. A csavarhúzóval a legkisebb csavart is pilla­natok alatt helyére hajtja. Aztán forraszt és reszel is. Vizsgáztatja a hüvelykujjat pótló gyűrűsujjat. Dolgo­zik ... Pataky Dezső szemlélődést követően rajzolj tak és festegettek. Így isme­rik meg az alkotás ízeik Legközelebb a képtárba ka­lauzoljuk őket. Ügy érzem 3 jó módszer ez, mert meg­szokják a légkört, s rájuk felnőttkorban is számítha­tunk. Igen — s ez elsősorban a közművelődési csoport érde­me — a fiatalság valóban közelebb került a múzeum­hoz. A vártnál is jobban si­került az öt megyében — Hevesben, Nógrádban, Bor­sodban, Szolnokban és Haj­dúban — meghirdetett gyer- mekrajzpályózat.. Az egri középiskolások alaposan fel­készültek arra a vetélkedő­re, amely a vár történetének legjelentősebb fordulóit ele­venítette fel. Szóval: ha né­mi késéssel is, de csak meg­nyerték az ifjúságot... Katalógus munkásoknak Sokat tettek a munkásmü­vei ődésért is. A vándorkiál­lítások a megye számos te­lepülésére eljutottak, s olya­nok is megismerkedhettek az értékes képzőművészeti al­kotásokkal, akik korábban vajmi keveset tudtak rólukj Nem volt túl nehéz dolguk, mert az eligazodást meg­könnyítették számukra. Hallgassuk erről a legille­tékesebbet, a művészettörté­nészt. — Magyarázó katalógust csináltunk. Ez nemcsak az irodalomjegyzéket tartalmaz­ta, hanem értelmeztük a leg­lényegesebb fogalmakat is. Ügy tűnik: ez az elképzelés bevált, ezért a későbbiek so­rán is élünk ezzel a mód­szerrel. S ha már az ötleteknél tartunk, idézzünk még néhá­nyat. A propagandista Kiss La­jós a közönség megnyerésé” nek műhelytitkaiba avat ben­nünket. — Igyekeztünk színvonala­sabbá formálni a különböző megnyitókat. A tartalmas kultúrműsor sem hiányozhat. Egy jó együttes, egy neves előadóművész hangulatot te­remt. Az emlékezetes pro­dukciók híre hamar terjed. Majtényi Júlia a jelenlegi gondok kapcsán már a jövő terveit emlegeti. — A középkorosztály ér­dektelensége tény. Ezt ta­pasztaltam az Eger Vára Baráti Körében is. Nos, mi­előtt hadba lépnénk a kö­zömbösség ellen, tájékozód­nunk kell. Hamarosan mun­kába áll az új sokszorosító gépünk. Segítségével feltér­képezhetjük az igényeket, a dolgozóktól, a diákoktól megtudhatjuk; mit várnak tőlünk. Én azt hiszem, ha azt adjuk, amit remélnek, akkor idővel még többen ko­pogtatnak. A pénz — akárcsak má­sutt — náluk is kevés. Évente kilencvenezer forint­tal gazdálkodnak. Ebből kell fedezni a kiállításokat, a ka­talógusok, a meghívók költ­ségeit. Igaz, ezt olykor — amennyiben lehetőség van rá — a megyei tanács szép summával toldja meg. Sze­rencsére az Állami Ifjúsági Bizottság nem fukarkodott 3 az idén 500 000 forinttal gya­rapodott a pénztárca. A se­gítség a legjobbkor érke­zett, mert meg kell oldani a klubszoba fűtését, korszerű­sítik majd a világítását is. Megvásárolják a nehezen nélkülözhető szemléltetőesz­közöket. Megéri erre áldozni, meri a rangosabb szolgáltatás még inkább felkelti az ér­deklődést, s a múzeum kapuit nemhiába táriák szélesre... Pécsi Istváa Gausek Károly A kilencujjú ember Egy üzemi baleset anatómiája h

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom