Népújság, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-19 / 90. szám

Messze még a lövő század Egy kísérlet kudarca TÍZ ÉVVEL EZELŐTT az Egyesült Államok egyik szö­vetségi államában érdekes kísérletbe, az úgynevezett televíziós társadalom modell­jének kialakításába kezdtek. A kifejezés persze pontatlan. Valójában nemcsak a televí­zió, hanem a korszerű tech­nika teremtette lehetősége­ket igyekeztek az egész tár­sadalom számára hasznosí­tani. Mégpedig korunk jelen­legi szintjét jóval meghala­dó mértékben, főleg a jövő­re — tulajdonképpen a XXI. századra — gondolva. A kísérlet színhelye vi­szonylag nagy kiterjedésű körzet volt Kisebb és na­gyobb, többé-kevésbé köz­pontinak és isten háta mö­göttinek számító települések, félreeső farmok, üdülőnegye­dek. Aligha szükséges bi­zonygatni, milyen óriási költ­séggel járt itt az átfogó, szinte mindenre kiterjedő te­levíziós rendszer kiépítése. Úgyszólván bármelyik la­kásból egyetlen gombnyo­mással kapcsolatot lehetett teremteni a legközelebbi or­vosi rendelővel, s el lehetett mondani a panaszokat a szí­nes képernyőn megjelenő doktornak, aki afféle „táv­vizsgálatot” is végezhetett, enne« alapján állapítva meg a bajt. A gyógyszert pedig rögvest cső postán el is küld­hette a páciensnek. Hasonlóképpen lehetett „távértekezletet” tartani, amelynek résztvevői nem a füstös tanácsteremben ültek, hanem olykor több száz kilo­méterre egymástól, 6aját, ott­honi. íróasztaluk előtt. S ha például olyasmi került szó­ba, amit a legcélszerűbb volt a kamerák segítségével azon­nal megnézni, vagy számító­gépekkel tüstént kiszámítani, matematikailag fölbecsülni, akkor természetesen jegyző­könyvek, feladat-fölsorolá­sok, emlékeztetők helyett ez­zel a lehetőséggel éltek. MEGVÁLTOZOTT a mun­ka, a munkaidő, a munkába járás jellege. Ki-ki otthoná­ban sok olyan dolgot elintéz­hetett, amelyet egyébként — legalábbis a mi fogalmaink szerint — csakis a munkahe­lyen lehet. Az emberek napi időbeosztása is átalakult. A szabad idő és a munkaidő nem vált el olyan élesen egymástól, mint az a mi szá­munkra magától értetődő. A munka egy része — mégpe­dig az, amelyik sok időt igé­nyelt volna — szinte gomb- nyornásnyira egyszerűsödött. A farmernek fölösleges volt az automatizált állattartó te­lepekre járnia, hiszen tévén ellenőrizhette, megkapják-e mindazt az állatok, amire szükségük van. Ugyanígy utánanézhetett legkülönfé­lébb dolgainak, a hivatalos ügyintézésektől kezdve az üzleti vásárlásokig. Video­telefonon fölhívhatta ismerő­seit, rokonait, vagy éppen a polgármestert, a képviselőjét föltéve persze, hogy az utób­biak titkárnői a szokásos mó-1 dón — „házon kívül van”, „hívja ekkor és ekkor” stb. — nem állták útját a beszél­getésnek. A szórakozás is más lett. A tévé különböző csatornákon kínálkozó műsorait ki-ki vi- deomagnetofonra rögzíthette, s tetszése szerint nézhette meg újra. Hégi filmeket, show-müsorokat, úgyszintén akkor vetíthetett bárki ma­gának, amikor kedve kereke­dett hozzá. A könyvtárakból mikrofilmre vett könyveket, hanglemezeket, zenés magnó­műsorokat és filmeket egya­ránt kölcsönözhettek. Csupán föl kellett tárcsázni a könyv­tár számat, s a kért könyv mikrofilmoldalait nemsoká­ra az otthoni képernyőn ol­vashatták. Sci-fibe illő világ ez? KÉTSÉGKÍVÜL, feleli rá az ember. Eleinte csakugyan úgy festett, hogy a föld egye­lőre egy kicsiny részén már beköszöntött a XXI. század. Zökkenők ugyan jócskán akadtak, de javarészt csupán technikai-szervezési jellegű­ek. A kísérlet résztvevőinek nem volt könnyű megtanul­niuk a rájuk bízott bonyo­lult berendezések használa­tát, olykor egyik-másik köz­pont mondott csődöt, ám ez senkinek sem szegte kedvét. Amikor híre ment „a har­madik évezred világának”, az okozott gondot, miként lehetne esőken teni a „be­vándorlók” szamát. A kísér­leti körzet felé ugyanis való­ságos népvándorlás indult. Később alábbhagyott, a leg­utóbbi években pedig mind jobban a visszájára fordult: sokan búcsút intenek a nem is oly rég még fölöttébb von­zónak tartott környéknek. S a szociológusok másik meglepő tapasztalata: mind­jobban növekszik azoknak a tábora, akik nem használják a modern technika eszközeit. Inkább maguk mennek pél­dául az istállóba, mintsem, hogy „tévészemmel” nézze­nek utána állataiknak. S a doktort sem igen hívják föl videotelefonon, mert a sze­mélyes találkozás úgy lát­szik, eleve valószínűbbé te­szi a páciens számára a gyó­gyulást, mint a kényelmes „távvizsgálat”. A „távértekezletek” is egy­re ritkábbak. Hiába szól mel­lettük az ésszerűség, az idő­megtakarítás, a gyorsaság, az emberek szívesebben vitat­ják meg ügyes-bajos dolgai­kat egymás személyes jelen­létében. „Alighanem inkább mondják a másik szemébe, mintsem képernyőjébe a mégoly kényes igazságot” — állapította meg találóan az egyik szociológus, a kísérlet személyiségformáló hatásait vizsgálva, A VÁLTOZÁSOK a csalá­dokat sem hagyták érintet­lenül. Hosszú ideig mindenki el volt ragadtatva a techni­kai tökéletességektől. A há­zitelefontól például, amely fölöslegessé tette, hogy a csa­ládtagok az egyik szobából a másikba menjenek, ha mon­dani akartak egymásnak va­lamit. Egy idő múltán azon­ban mintha megcsömörlöttek volna tőle: még a szomszéd­ba is szívesen mentek, mint­sem telefonáltak. A televízió szerepe szin­tén csökkent. Az emberek szabad idejük mind kevésbé számottevő részét töltötték el mellette, s helyette inkább egymás társaságát keresték. Az egyre szaporodó családi­baráti összejöveteleken per­sze egy-egy tévéműsort is megnéztek, de — mint a szo­ciológusok vizsgálódásaiból kiderült — a többség azért érezte jól magát, mert a mű­sor előtt és után kedvére be­szélgethetett a többiekkel. Mindebből kézenfekvő' a kövekeztetés: a mégoly cso­dálatos technikai nagyszerű­ségek csakis akkor képesek az emberi társadalomba be­illeszkedni, ha nem szigetelik el egymástól az embereket. Máskülönben térhódításuk előbb-utóbb — akár a hajda­ni géprombolók korában — egyre erőteljesebb ellenállást vált ki. Ez tulajdonképpen a társadalom összvédelmi ref­lexe: ha tudniillik a technika megszünteti a személyes kapcsolatokat, a társadalom atomjaira bomolva hullik szét, mert nem lesz ami az egyes atomokat összefűzze. A technika humanizálása tehát főleg a jövő szempont­jából szerfölött időszerű. A mégoly fantasztikus fölfede­zések, találmányok sorsa mindenekelőtt azon múlik: elősegítik-e az emberek köze­ledését egymáshoz. EZ PERSZE nemcsak tő­lünk függ, hanem a társada­lomtól is, amely mintha már­is többé-kevésbé a magáénak mondhatja a jövő század technikáját, egyelőre azon­ban nem sokat tud kezdeni vele. Veszprémi Miklós Zabolátlan zajok Szinte jelkép­pé vált már a nagyvárosok réme, a sűrí­tett levegővel működő légka­lapács, a fékte­len zaj jelké­pévé. Joggal, hiszen túlhar­sogja a legzajo­sabb járműve­ket, munkagé­peket, és mesz- sze környéken minden ember­nek a fejét „ka­lapálja”. Még szerencse hogy előbb-utóbb továbbvonul szerszámával a munkás, újabb embereket „boldogítva”. De gondo­lunk-e arra, hogy neki mit kell kiállnia egész napi munkája so­rán? Ha valami­lyen látvány nem tetszik az embernek, le­hunyhatja a szemét, a fü­lünket azonban nem lehet be­csukni, így a zaj támadásá­nak valameny- nyien szenvedő alanyai va­gyunk. Sokszor még olyankor is, amikor ész­re sem vesszük. Az orvosok szerint a már megszokott, úgyszólván észrevétlen zajok is károsak a szervezetre, ha erősségük túlhalad egy bizo­nyos szintet. A zaj még ál­munkban is hat az idegrend­szerre, fáradékonyságot, le­vertséget, rossz közérzetet A tudományos élet hírei A fa mint energiahordozó A FAO vizsgálatai azt mu­tatják, hogy Kelet- és Nyu­gat-Afrikában, valamint Dél­kelet-Ázsiában a lakosság 95 százaléka tűzifával vagy fa­szénnel főz vagy süt A vi­lág fejlődő országai a kiter­melt fa 85 százalékát tüze­lésre használják: ez 2 milli­ard tonna légszáraz fának fe­lel meg. Világviszonylatban 1975-ben a kitermelt fa 65 százalékát használták tüze­lésre — ez a famennyiség fűtőértékben 1,3 milliárd tonna szénnek felel meg. A fejlődő országokban a fejenkénti f afogy aszfás évenként egy tonna, s a fa­szükséglet évenként 2,5 szá­zalékkal növekszik. Ez a nö­vekedés gyorsabb ütemű, mint amilyen mértékben a természet a kitermelt fát pótolja. A rablógazdálkodás a termőtalaj pusztulására, a talaj eróziójára vezet. A fejlődő országok növek­vő faigényének a kielégíté­sére a FAQ gyorsan növő fák — például eukaliptusz — ültetését javasolja. Ezek a fafajok évente 8 tonna fát adnak kb. 4000 m2 területen, ami megfelel egy család évi szükségletének. A fejlett országok is érde­keltek lehetnek a gyorsan növekvő fafajok termesztésé­ben. Egy tonna tűzifából ugyanis kb 300 kg nyersolaj állítható elő olyan költség­gel, amely a jelenlegi ás­ványolajárakkal egyenlő. (KS) okoz ébredés után. A 120 de­cibel feletti hangzavar már fájdalomérzetet is kelt, és szabályos fizikai elváltozáso­kat okoz a hallószervekben, aminek szükségszerű követ­kezménye a nagyothallás. De a szédüléshez, a rosszullét- hez, a vérkeringési zavarok előidézéséhez már a 65 deci­bel fölötti zajszint is elegen­dő. A zaj elleni harc első, lépé­se jogi szabályozásra várt: ki kellett dolgozni azokat a szabványszinteket, amelyek­nek a megtartása környeze­tünk megfelelő csendjét, nyu­galmát biztosítja. Az 1975. április 1-én hatályba lépett zajszabvány pontosan meg­határozta ugyan, melyek a megengedett, még elviselhető zajsziiatek a nappali, illetve az éjszakai órákban a laká­sokban, kórházakban, szállo­dákban, üdülőkben, iskolák­ban, irodaépületekben, gyá­rak környezetében, stb., de az előírások betartásának ellen­őrzésében még jóformán semmiféle előrehaladás nem történt. Elterjedt a környékünkön, hogy a sarki önkiszolgáló bolt vezetője megálmodta A vásárlók kötelmei és visel­kedési normatívái XY 1/1976. számú rendeletet és annak végrehajtási utasítását. Megelőzve a sarki önki- szolgálóban több kellemet­len esemény történt. Egyik napilapban olvasói levél je­lent meg a bolt dolgozóinak durva magatartásáról, mi­nek következtében a két leg­szelídebb eladó azonnali ha­tállyal felmondott. Később a boltvezető megmotozott egy gyanúsnak látszó vevőt, aki — miután dugott árut nem sikerült nála találni — da­gadtra verte a derék vezetőt egy vízmértékkel, ami éppen nála volt. Ráadásul ellenő­rök érkeztek és leltárt csi­náltak, aminek végén megle­pően nagy hiány mutatko­zott, noha — mint szó volt róla — a boltvezető a gya­nús vevőnél nem talált sem­mit, A kiállott izgalmak után a boltvezetőnek hosszú, mély álma volt, és sikerült mind a lendeletet, mind a végrehaj­tási utasítást kidolgoznia, mielőtt felébredt volna. Töb­beknek elmondta részlete­sen az egészet, én itt csak a végrehajtási utasításból idé­zek, lévén, hogy ez közért­hető magyarázatokkal szol­gál, s elvi szempontokra is kitér. Így kezdődik: „A rendelet (lásd 1., 2., 3., 4. §■) egyértelműen kimond- 1a, hogy a Kedves Vevő (to­vábbiakban vevő) a keres­kedelmi egységekben köteles az ott dolgozóknak, beosztá­sukra való tekintet nélkül, előre köszönni. Nem tér ki a rendelet arra, hogy a vevő köszönését a nevezett egysé­gek dolgozóinak fogadniuk kellene. Következik ebből, hogy köszönési kötelezettsé­ge csak a vevőnek van. A rendelet ezzel régi, avíttnak mondható vitában teremt rendet. Az érvényes illem- szabályok szerint ugyanis mindig az köteles először kö­szönni, aki valahová belép, vagy aki valahonnét távozik, és a kereskedelmi egységek­ben ez mindig a vevő. Nem köteles azonban az egység dolgozója a köszönést viszo­nozni, abból a közérdekű megfontolásból, hogy ez munkája közben zavarná.” Az utasítás ezután súlyo­sabb problémákra tér: .Jelen rendelet kimondja (lásd 5. §-tól 29. §-ig), hogy az egységek úgynevezett ke­reskedelmi autonóm terüle­teknek tekintendők, ahol az alkalmazottaknak hatósági jogkörük van. Legfontosabb itt a 6. § (a., b. és c. pont), amely arról rendelkezik, hogy a vevő az egység terü­letén, az egység bármely dolgozójának intézkedését, il­letve utasítását köteles hala­déktalanul, ellentmondás nél­kül tudomásul venni. Vonat­kozhat ez a záróra betartá­sára, de a vevők kiszolgálá­sának sorrendjére is, ame­lyekről jog szerint, mindig az egység dolgozója dönt.” További új bekezdés: „Ugyancsak a 6. §. (c., d., e., f, és g. pont) szolgál ala­pul a közérdeket védő mo­tozásoknak. Az egységek je­lenleg — anyagi és személyi feltételek híján — nem ren­delkeznek korszerű lehetősé­gekkel, hogy minden vevőt megfelelően átvizsgáljanak, mint ahogyan az megnyug­tató volna. Az egységek dol­gozói- ezért szúrópróbaszerű vizsgálatokat végeznek. Ez a jövőben nem függ a vevő egységben tanúsított maga­tartásától. Bárkire kiterjed- hentek, s ezzel elvesztik ed­digi gyanúsító, sértő jellegü­ket.” És a folytatás: „A rendelet ugyancsak vi­tás területet érint (lásd: 30. §-tól 40. §-ig), amikor felül­vizsgálja a régi, elavult sza­bályt, hogy pénztártól távo­zás után reklamációnak he­lye nincs. Egyszerűsít, ami­kor kimondja: egyáltalán nincs helye reklamációnak.’' Majd a boltvezető — bizo­nyára — másik oldalára for­dult: „Jelen rendelet ereje a vá­sárló viselkedését szabályo­zó (41. §-tól 89. §-ig terjedő) részben van. Tisztázza, hogy a vevő köteles kész elhatá­rozással lépni az egységekbe (53. §), s ott vásárlási szán­dékán már nem változtathat. Kivételt képez, ha az általa keresett áru nem kapható, ez esetben lehetősége van (73. §) vásárlási szándéka megváltoztatására.” Itt a vonatkozó paragrafu­sok részletes elemzése követ­kezik. Ebből csak mutatóba: „Tilos az egység dolgozóit (77. §) kérdezösködéssel za­varni, továbbá a polcok rendjét az áru levételével és szakszerűtlen visszahelyezé­sével (81. §) megbontani.” Fontosabb a befejező rész: „Elvi jelentőségű a rendel­kezés 99. §-a (I., II., III., és IV. cikkely), amely kimond­ja, hogy elavult az a tétel, miszerint nevezett egységek dolgozói vannak a vevőkért. Leszögezi, hogy éppen for­dítva igaz: a vevők vannak a nevezetes egységek dolgo­zóiért. Mert ezen egységek dolgozói nélkül vevők nem volnának, nem lehetnének. Ellenben, vevők nélkül egész jól elboldogulnának a neve­zett egységek dolgozói, lévén, hogy fizetésüket nélkülük is megkapnák.. Ennél a pontnál boltveze­tőnk felébredt. Hatalmasat nyújtózkodott, de mint mondja, álmát azóta sem ké­pes elfelejteni! D. Kiss János . RÁDIÓ KOSSUTH 8.27 Modern Noé-bárkája (Ism.) 8.57 Zongoraművészek lemezeiből 10.05 „Világcsúcs** 10.20 Veréb ugrál 10.35 Zenekari muzsika 11.41 Édes Anna 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Melódiakoktél 13.44 Az írnok és a fáraó 14.50 Éneklő Ifjúság 15.10 Maros Rudolf: Szimfónia vonószenekar­ra 15.31 Kovács Péter énekel 15.44 Magyarán szólva . .. 16.05 Harsan a kürtszó! 16.35 Ré*?i híres énekesek műsorából 17.07 Aruház a vevő ocnzéb 17.32 Nótafelvételeinkből 18.00 a Szabó család 18.30 Esti magazin 19.15 A zongoraművészet else aranykora 20.10 Lenin áprilisi tézisei 20.40 Gyermekdalok, népi játékdalok 21.05 Magunk szegénysége 22.20 Sanzonok 22.43 Meditáció 22.53 Zenekari muzsika PETŐFI 8.33 Verbunkosok, nóták 9.15 Elavult újdonságok 9.25 Orvosok a mikrofon előtt 9.33 Derűre is derű .. . 10.00 A zene hullámhosszán 11.55 Látószög 12.00 Fúvószene 12.33 Arcképek az orosz irodalomból 12.50 Kórusmuzsika 13.25 Állatbarátok ötperce 13.33 Beszélni nehéz 14.00 Kettőtől hatig ... 18.00 Harminc perc rock 18.33 Népdalcsokor 19.15 Miért éppen Celsius? 19.30 Csak fiataloknak! 20.33 Puccini: Manón Lescaut 22.33 Tíz perc külpolitika 22.43 Az elpusztíthatatlan Molly Brown 23.30 Népi zene Szolnoki rádió 17.00 Műsorismertetés — Hírek 17.05 Andy Williams énekel 17.10 Beszélgetés a román nemzetiségről 17.20 Nóták, néptáncok 17.30 Nők negyedórája 17.45 Mucsi Sándor operett- és dalfelvételeiből 18.00 Alföldi krónika — Tíz perc soulzene — Hír­összefoglaló — Műsor­előzetes tea MAGYAS 8.00 Tévétorna 8.05 Iskolatévé 13.05 Iskolatévé 16.50 iskolatévé (Ism.) 17.10 Egészségünkért 17.15 Játék a betűkkel 17.40 „Életet az éveknek” 18.10 Mindenki iskolája 19.20 Tévétorna 19.30 Tv-híradó 20.00 Kisfilmek a nagyvilág­ból 21.25 Támadás a magánélet ellen 22.00 Tv-híradó 3. 22.10 Tv-tükör 2. műsor 20.01 Melina Mercouri énekel 20.50 Elbeszélés a burjátokról (Rövidfilm) 21.05 Tv-híradó 2. 21.25 Egészségünkért 21.30 Egy asszonyért, egy asz szonyért (Francia film) pozsonyi 19.00 Híradó 19.30 A Pacific szálló kettős élete (Csehszlovák—lengyel film) 21.20 Dalok 21.30 Híradó és sporteredmé­nyek 22.00 Fresová-Hudcová opera­énekesnő portréja mozi EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) du. fél 4, fél 6 és 8 órakor: Lúdas Matyi Színes magyar rajzfilm EGRI BRÓDY: (Telefon: 14-07) du. 3 órakor: Lúdas Matyi Este fél 6 és fél 8 órakor: Áfonya a vagány Színes, szinkronizált szovjet filmvíg játék GYÖNGYÖSI PUSKIN: Szöktetés GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: du. fél 4 órakor: Tölgy, azonnal jeletkez- zen! Este fél 6 és fél 8 órakor Jeremy HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Különben dühbe jövün' HATVANI KOSSUTH: Két váey vonzásában FÜZESABONY: Herkulesfürdői emlék á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom