Népújság, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-11 / 267. szám
ÁFÉSZEK //. Az élelmiszertermelésért 4 Duna menti Hőerőmű és a Dunai Kőolajipari Vállalat új létesítményei A háztáji és az úgynevezett kisegítő gazdaságokból kerül ki az ország egész mezőgazdasági termelési értékének a bő harmada. A tsz- tagok háztáji földje és a más foglalkozású emberek kisgazdaságainak területe együttvéve 1,3 millió hektár. Ennek nem egészen a felét a tsz-tagok használják. a többit pedig szakszövetkezetiek, egyéni gazdák, munkások, alkalmazottak és nyugdíjasok. Persze, aihit a háztáji és a kisegítő gazdaságok tulajdonosai saját fogyasztásra és piacra termelnek, azt nem kizárólag a maguk erejéből hozzák létre. Náluk jelentkezik ugyan a termék, de a nagyüzemekből áramlik oda rengeteg takarmány, növénytermelési, állattenyésztési alapanyag és sokféle egyéb — állam; vagy szövetkezeti — segítség. Ez azonban nem csökkenti a szóban forgó 1,6 millió kisgazdaság jelentőségét. Nagy szükség van rájuk, s lesz még a távoli jövőben is. Ezért — s egyéb okok miatt is — szerepel hangsúlyozottan pártunk és kormányunk programjában, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek fejlesztésének elsődlegessége mellett nagy gondot kell fordítani a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelésének támogatására. Ennek a feladatnak az ellátása a legközvetlenebbül a tsz-ekre hárul, amelyekben a közös és a-háztáji szerves egységet alkot. Rendkívül fontos azonban a fogyasztási szövetkezetek szerepe is a nem nagyüzemi mezőgazda- sági termelés segítésében és abban, hogy biztonságosabb legyen a kisgazdaságok áruinak értékesítése. A tapasztalatok szerint az ÁFÉSZ-ek keretében működő szakcsoportok a legalkalmasabbak ennek a szerepnek a betöltésére. Számuk már meghaladja a 2200-at, taglétszámuk pedig a legutóbbi öt év alatt több mint a kétszeresére nőtt, s eléri a 165 ezret. Közösségi erejük gyarapodását jelzi, hogy oszthatatlan vagyonuk értéke 107 millió, szervezett áruértékesítésüké pedig kétmilliárd forint. Negyedik ötéves tervünk folyamán az ÁFÉSZ-ek évente 160 millió forint értékű vetőmagot és egymillió facsemetét. szőlőoltványt, szaporítóanyagot adtak el tagjaiknak. Létesítettek száz palántanevelőt, hogy ezzel is hozzájáruljanak egységes, jó fajtájú áru előállításához a kisgazdaságokban. Kertészeti anyag-, eszköz- és gépforgalmuk tavaly meghaladta a 600 millió forintot. Az állattartóknak évente 35 millió naposcsibét adtak el a legutóbbi öt esztendőben, takarmányértékesítésüket pedig évi 120 ezer tonnáról 550 ezer tonnára növelték. Elsősorban az ő érdemük, hogy a kétezer hektárnyi összes fóliafelület mintegy kétharmadát a kistermelők hasznosítják. Ahhoz, hogy a kisgazdaságok azt produkálják, amire képesek, az értékesítés biztonsága is nélkülözhetetlen. Tavaly az ÁFÉSZ-ek 5,3 milliárd forint értékű terményt, terméket vásároltak fel. Elsősorban a kistermelőktől vettek meg tavaly például együttvéve 285 ezer tonna zöldséget, gyümölcsöt és burgonyát. 25 ezer tonna húsnyulat, 8 ezer tonna májas hízott libát, 420 millió tojást és 8600 tonna mézet. Figyelmeztető tény azonban, hogy az ÁFÉSZ-ek egy része csak a felkínált áru megvásárlására rendezkedett be — arra sem kielégítően —, s eddig nem végzett jó termelésszervező, felvásárló munkát. Tetemes veszteséget okozott az országnak az. hogy sok településen nem törődtek eléggé a kisgazdaságokból származó. nem nagy tételek felvásárlásával. Az elismerés- reméltó eredmények ellenére igen sokat tehetnek még az ÁFÉSZ-ek a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelési lehetőségeinek kiaknázásáért. Gulyás Pál (Következik: Takarék- is lakásszövetkezetek) Műszaki hetek Ankét a kereskedelem iejlesztéséröl Előadások több községben A műszaki hetek csütörtöki rendezvényei közül kiemelkedik az egri Technika Házában sorra kerülő ankét. amely megyénk idegenforgalmának fejlődéséről és ehhez kapcsolódva a kereskedelmi hálózat bővítéséről, korszerűsítéséről szól. Előadás hangzik el, ahol a résztvevők megismerkedhetnek a középtávú hálózatfejlesztési tervekkel; Az Egri Dohánygyárban ugyancsak ezen a napon rendeznek ankétot a vezetőképzés tapasztalatairól tudományos egyesületi szervezésben. A megyeszékhelyen kívül is számos rendezvényre kerül sor a műszaki hetek jegyében. Gyöngyösön a tejipari vállalatnál rendeznek ankétot a legújabb feldolgozó berendezésekről, Hevesen a Finomszerelvény- gyár gyáregységében termékeik piaci értékesítésének helyzetéről a gyár kereskedelmi vezetői, Selypen, a Mátravidéki Cukorgyárak gyárában a hálódiagramos tervezésről tartanak előadást. Mint már közöltük, a Nagy Októberi Szocialista Fórra, dalom 59. évfordulója alkalmából Százhalombattán felavatták a Duna menti Hőerőművet és a Dunai Kőolajipari Vállalat II. beruházási szakaszában épült létesítményeket. Képeink a hőerőmű új egységét és a Dunai Kőolajipari Vállalat benzinreformáló kapcsolótermét ábrázolják. (MTI fotó— Jászai Csaba — KS) A jövőt tervezik Füzesabonyban Öntözés hatszáz hektáron Évek óta élen járnak « termelésben. Bátor kezdeményezéssel elsőként Heves megyében a Füzesabonyi Állami Gazdaságban honosították meg az iparszerű kukoricatermelést. Példájuk nyomán terjedt el az új módszer másutt is. Folyamatosan modern gépeket vásároltak, közöttük nagy Húsz év — „prófétaként" Egy tanácstitkár szabálytalan portréja Húsz év! Ha egy negyed emberöltőnek vesszük, akkor is kevés. Ha viszont a mindennapok gondjait, a nehéz döntések előtti álmatlan éjszakák, a közös elképzelések megvalósítása közben lezajlott viták számát vesszük figyelembe, akkor — nem kis idő a munkában eltöltött húsz esztendő. Igaz, utólag mindent szebbnek lát az ember, főként, ha számba veszi e két évtized legszebb, a látható, a mérhető eredményeket produkáló napjait is. Molnár István, a vécsi községi tanács titkára bizonyára megvonta már ennek a húsz esztendőnek a mérlegét. Annak a két évtizednek, amelyet otthon, a szülőfalujában töltött el dolgos hétköznapokkal. Ott, ahol a legapróbbtól / a legidősebbig mindenki ismeri. Azt tartja a mondás: senki sem lehet próféta a saját hazájában. Ügy látszik, neki mégis sikerült. — Ismerem ezt a mondást, sokszor idézték már nekem is, amikor valamilyen ügyben nagy fába vágtam a fejszém. Eddig minden alkalommal sikerült ki is vágnom a fát. Ilyenkor úgy éreztem, s ma már hiszem is, hogy lehet próféta az ember a saját hazájában. De hogy nehezen, hogy tüskés ez az út, amely elvezet a „prófáta- ságig”, az emberektől kapott elismerő szóig, az oiz- tos... Mert el kell fogadtat- Pia magát az embernek, különben nem megy semmi. — El kell fogadtatnia magát. .. Van ennek valami titka? — Nem hiszem, hogy különösebb titka lenne. Azt hiszem, főként az kell hozzá, hogy az ember értsen ahhoz, amit csinál. Meg apróságokon múlik. Mit mondjak? Sok fiatal párt összeadtam már a községoen, igyekeztem mindig jó tanácsokkal útnak indítani őket a házasságba, megpróbáltam a köszöntőbeszédben röviden, de emlékezetesen summázni az együvé tartozás lényegét. Nos, az egyik alkalommal odajött a lány apja, átölelt, megszorított, s csak annyit tudott mondani: Pi.stukám. .. Később tudtam meg, úgy érezte, hogy helyette is, a szívéből beszéltem. Azóta is emlegeti... Ekkor éreztem igazán, hogy az emberek hálásak, tisztelettartóak! S ha elfogadtak a falu egyik vezetőjének, akkor viszont becsülettel helyt is kell áll- nom. — Ezzel tartozik a szülőfalunak is... — Való igaz, sokat számít, hogy helybeli vagyok. Ismerem a falut, minden gondjával, hátrányával együtt. Tudom, hogy mire van a legjobban szükség, látom, mit fejlődtünk, mit gyarapodtunk. Nem dicsekvés, de nézzen körül, van járdánk, utunk, vizünk, óvodánk, ahová minden jelentkezőt fel tudunk venni, alig néhány kilométerre az ipar, itthon a termelőszövetkezet, a háztáji. Napról napra gyarapodik a község. Ügy érzem, ebben a mi munkánk is benne van. S a jó munkánk, mert én itt nem állhatók ki az emberek elé, hogy elnézést, elszámoltam magam, elrontottam a dolgot... — Sohasem tévedett? — Dehogynem. Csakhogy mindig idejében szóltak az emberek, s én elfogadtam a tanácsaikat, megfontoltam, amit mondtak. Ezért is merek odaállni eléjük még a legrázósabb ügyek vitájában is. Mert tudják, hogy jót akarunk és együtt akarjuk a jót, csak mások az elképzelések. — Milyen rázós ügyre gondol? — Például a vízműtársulat szervezésére. Nem volt egy könnyű dolog, de nem lehetett feladni. Az emberek nem bíztak a megvalósulásában, féltek, hogy beletó- rik a bicskánk, nem lesz erőnk megcsinálni. Érvelni, vitatkozni, néhol még veszekedni is kellett, s lám, ma már majdnem minden házban vízvezeték, fürdőszoba van. — Ezek szerint nem mindig hálás a tanácsi munka. Pedig sokan úgy gondolják, nem egy ördöngös dolog egy községet irányítani... — Ismeri azt a mondást, hogy a szomszéd rétje mindig zöldebb. Hát így van ez a tanácsi munkával is, kívülről szebbnek és könnyűnek tűnik. — Ebben azért csak lehet valami, hiszen húsz éve esi(Fotó: Perl Márton) nálja. — Természetesen van benne szépség. Gondolja csak el: a költségvetési gazdálkodás során már látja az ember, hogy mire jut pénz, milyen ütemben fejlődik majd valamelyik intézmény, miként változik az elkövetkezendő években a község arculata. Ám, amíg megváltozik ez az arculat, ezernyi problémával találkozik az ember, ellenvéleményekkel, anyagi nehézségekkel, néha egy-egy rendelet zárt kapuival, s ezeket a kívülállók nem láthatják. — Ezek után nem maradhat el a kérdés: ha újra kezdhetné, ismét bekopogtatna a vécsi községi tanácsra, hogy ifjú fejjel, tapasztalatok nélkül, de bizakodva leüljön a titkári asztal mellé? — Bekopogtatnék, s vállalnám a húsz esztendőt, minden nehézségével együtt...! Szilvás István J teljesítményű traktorokat és munkagépeket, korszerű állattenyésztésüket pedig a szakosított sertés- és szarvasmarha-telepek jelzik. HIÁNYZIK A VÍZ...! A gazdaságban kevés növényt termelnek, ez is jelzi, hogy a közgazdasági és a természeti adottságokat igyekeznek a legjobban kihasználni. Ennek alapján elsők között voltak az országban, akik gépesítették a búza-, a cukorrépa- és az állattenyésztést kiszolgáló lucernatermelést. Mindezeket felsorolva úgy tűnik, hogy nincs probléma a gazdaságban, minden a legnagyobb rendben megy, úgy mint egy olajozott gépezet. Noha sok minden rendjén van, gond azonban mégiscsak akad. A legnagyobb, hogy nincs vizük, mellyel tovább javíthatnák a terméseredményeket. Földjeiknek kevés a nedvességtartalma, különösen nyáron száraz a határ és ki van szolgáltatva az időjárás változásainak. Mint ahogy a füzesabonyiak mondják, a termelést évről évre döntően befolyásolja az esőzés. Különösen a másodvetések sorsa függ ettől, mert ha a kora őszi napokban esik, akkor gyorsan kikelnek a takarmány- növények, de ha az eső elmarad, csak a ráfordítás növekszik eredmény nélkül. Ezért most a jövőt tervezik a gazdaságban, melynek egyik fontos láncszeme lesz az öntözés megteremtése. Ezzel új fejezetet nyitnak a növénytermelésben. FELDUZZASZTJÁK A LASKÓT A gazdaság földjeit ugyan átszeli a Laskó-patak, melynek alacsony vízhozama jelenleg nem teszi lehetővé az öntözést. Ezen szeretnének változtani, melyhez kedvező lehetőséget kínál az Egerszalóktól északra megépítésre kerülő Laskó-völgyi tároló. Ez völgyzárással csaknem négymillió köbméter víz tárolására lesz alkalmas. Az Országos Vízügyi Hivatal támogatásával épülő tárolóból csőrendszer segítségével felduzzasztják a Laskó-patakot, Így öntözővízhez jutnak az állami gazdaság földjei is. Számítások szerint a Las- kóból hatszáz hektárnyi terület folyamatos öntözését segítik elő. Elsősorban a 80 hektáros almáskertet, a pusztaszikszói kerületben 192 hektár cukorrépát és a 320 hektár lucernát locsolják majd. Megvalósítására a patak feduzzasztása után öntözőtelepet létesítenek a gazdaságban, ahonnan a kiemelt vizet csövek segítségével vezetik el és nagy teljesítményű önjáró gépekkel szórják majd ki a földekre. Az öntözéssel tovább fejlesztik az intenzív termelést, növelik az átlaghozamokat, így kisebb költséggel nagyobb termést takaríthatnak be. NÖVEKVŐ TERMÉSHOZAMOK Az állami gazdaság középtávú tervében azt is felsorakoztatták, hogy öntözéssel milyen eredményeket érhetnek el. Cukorrépából például a jelenleg hektáronkénti 340 mázsa helyett 400 mázsát, lucernából 77 helyett 86 mázsát, almából pedig 200 helyett 220 mázsát. Füzesabonyban tehát sokat várnak a fejlesztési progamtól, miután megvalósításával több mint két évtizedes gondot oldanak meg. Tovább csökkentik az időjárás kedvezőtlen befolyását a termelésben. Az öntözéssel 1980-ig lehetőség nyílik arra is, hogy a kukorica mellett iparszerűen termeljék a cukorrépát, a búzát, sőt esetleg a lucernát is. A gazdaság ezzel továbbra is élen marad a termelésfejlesztésben és a termelést kiszolgáló modern technika elterjesztésében. A középtávú terv megvalósításával árbevételüket az idei 175 millió helyett a következő öt évben 209 millió forintra növelik. Mentusz Károly Mmsösd 1976. november ll„ csütörtök mi
