Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-30 / 281. szám
. AVwWAA^WvWWV A/vA/WvlvwWAftAWWlwWwW^^^^Mt^<>M^M<AVMM^^^AA^AMMMA^A^A/^AV^ Árpád’ ébredése (Részletek) 0 Árpád Simellem! áldalak jóságodért. (Kijo »' sírból, melly U'MilyecU Oh nemzet! oh hon! ismét látlak-e? A' századoknak hosszú éjjelén, Melly fogva tartá alvó telkemet. Csak rólad, és nevedről álmodam. Temetve voltunk a’ föld' egy szögébe. Tön ’ ! elen nép, egymásnak teher, ’S im elszakadt a’ jobb rész és dicsőn. Végig csatázva terhes útjait, Ilont szerze, mellynek hódító nevére Elsápadott a’ megrettent világ. — Oh élsz-e még hazám és nemzetem. Dieső-e még, mint hajdan volt, neved? És tetteidnek híre hangzik-c, A’ merre nap van és ember lakik? Üdvözöllek oh hon! népem, üdvözöllek. De melly komor csend vészen itt körül? Mindenfelé a’ roppant kőhalom. Felhőbe nyúló hazak, szálasabbak, Mint nagy Magyarvár’ fényes tornyai. Csak embert nem találok! senki nem jó, Csak egy magyar sem, a* ki elfogadjon! Vagy tán csalódom? nem vagyok hazamban? Nem a’ Dunának árja harsog itt? ’8 az nem Kelemföld, és az ős Buda? Vagy oh! — Hadúr ne adja érnem azt! Bal végzet fordult ellened, hazám, ’S te nem vagy többé magyarok’ hazaja? Minek születtem akkor én ’s miért Lettem Jelessé nemzetem közölt? Mért életemnek minden napjai, E’ hó kebelnek minden dobbanása, Eremnek vére végső csepjeig, Mért áldozának érted, oh hazám, Ha elmúlál és eltöröltetél! Oh sir fogadj el ’s többé meg ne nyílj. • • • • VÖRÖSMARTY MIHÁLY ,V^VV\NNWVWWVVVWllM<\lVWW^WVW/W//tV(W^^AVWy^ Szabad sajtó Kelj föl rabágyad kópárnáiról Beteg, megzsibbadt gondolat.’ Kiálts fői érzés, mely nyögél Elfojtott vérző szív alatt! ■ \ *1. ' Oh jőjetek ki láncra vert rabok. Lássátok a boldog dicső napot, S a honra, mely soká tűrt veletek. Derűt, vtgaszt és áldást hozzatok. im in bor lttanak a hősök s egyik így pendíte: -“Török vér!» »Hagyj folyjon« monda hévvel az egri Dobó. S folyt az azóta határ nélkül; s a barna pogány vér S lelke Dobónak forr lángboraidban, Eger. 1830 r Ej és csillag levele Fábián Gáborhoz (Patt, 1827. augusztus—november közt) Kod vés Barátom! Te Qábor vagy, ’s én most Gergely Deákról írok Eger’ Ostromában, ne vedd hát rósz néven, vagy ha akarsz, Gergellyel pórölj, hogy időmet elnyeli, melly miatt neked most bőven nem írhatok. Egy verset még is ide írok: Látlak-e? o örök égi esztendők múlva, halálos Evvel érd be addig, míg Aurora kijön, ott majd fogod utána olvasni: Förgetegek’ közepén így látlak-e tégedet Ida? Azonban ez talán inár sok is, ’s hidd el nem írnék többet, de mivel toliam teli van, csak kiírom belőle az irt, .feketét fehérre, hogy legalább kezem szennyét lássad. Ne keress gyöngyöt ezen soraimban, mert akkor te vak tyúk, én szemét domb lennék; hanem olvasd el őket, mint az ildvözlégy szájú vén dada olvasóját, mellyen, a’ mint vásott gombjait mormogva eregeti, közbe közbe egyebet ts ereszt, ’s szintúgy elmondja munkátlan cselédire a’ veszett fenét, mintha nem is ő volna, tudni illik; a’ ki imádkozik. Hasonlóképen cselekedhetel te is levelem olvasásával, nem tevén azt kizárólag foglalatosságoddá, hanem [jár. ebből: han(..)] mellette akár teremtetézz, mint pipazás közben szoktunk, akar pedig a szerelem pár almáin hever észvén, —, icy olvasd elejét Te-he G&- há-bo-hor va-hagy sát. igaz! ha feljősz, hozz egy pohn, ménesit (de tőről) mert igen szeretem az édeset, [é jav. ebből: ml ha szinte a' legszebb leány ajka is. a mitől te persze hogy! irtózol. Isten veled, maradok még egy darabig Eger vize partján nagy sok iparkodással erőnek erejével is sohajtozó, és küzködő Ej vagyok, te csillag. Fényes és hideg, En setét a bútól S vágy miatt beteg. Általad homályom Fájva összereng, Míg fölötte arcod Istensége leng. Szép sugáraid ól El nem elhatom, Mégis éber kínnal Hozzád álmodom; Fel kívánom vinni Amit rejt a hit, A föld' gyermekének Édes titkait, Mit nem esküdött szó, Nem súgott ajak. Amit bánat és ej Gondolhattanak. Fel kívánom vinni. Gyászos arcomat, Hogy világosabb légy Árnyékom miatt. S mint inkább leendek Bútól fekete, Annyival dicsőbben Kezdj ragyogni te. El kívánok veszni Fényben általad: Erezzem csak egyszer, Egyszer lángodat. Eger (Részlet) barátod Vörösmarty Mihál. Megnehezült az idők’ viharos járása fölötted Oh haza! halmaidon 's letarolt alföldi mezőkön Régi halál lakik, és döhödötten táboroz á’ harcz. Sírhalmok begyeid, és völgyed sírgödőr, ősi Nagyságod’ nagy romja magad, még állasz, utóső Harczodat állván a’ vas erőszak’ ütései ellen. Mélyen alá szállott napodat félholdú pogányság* Éje borítja, ’s vesző fiaid pártokra bomolva Egymást és fogyaték javadat nyomorultan emésztik. Büszke, világrontó seregidnek híre hová lön? Hol van erős I'écs, hol fejedelmid’ sírja Fehérvár, Hol Buda? hajh! vad igát hordoz, ’s a* szolga Dunában Megdőlt tornyai’ árnyékát borzadva tekinti. Még Eger áll, á’ puszta Eger, sasfészke Dobónak, Honnan az eltapodotl haza vég villámait ontván, Már nem is ön mezején, meg-megdörditi hatalmát. ’8 száguldó törököt rettent, és táborokat dűl. Ott All, ’s két födrész’ fiait tengernyi seregbe« Hadba vivő Ámhát elakad dáliában: ijeszsze Bár ezer ágyúival, fog rengeni tőle hegy és völgy. Es az erős talpkó a’ várnak alatta megindul. Nem maga harcz’ ijedelme Dobó, ’s védői Egernek. A’ várnagy pedig áll, *s el nem lassúdva sebében, Puszta kezekkel ví, ’s harczol fél mázsa kövekkel. ’8 mintha belőtök várt készülne emelni, vagy álló Csarnokot a’ halmon, nagy barnás szirttöredéket Hány ollyan sűrűén. Nem használ harcza Buráknak, Nem nagy teste: hajol feje megkoppantva Dobótól, ’S szörnyen egész ember fekszik beborítva kövekkel. Kamber is, és Robogó hosszú harezoknak utána Nyugszanak, a’ csatahelyt Kamber még mászsza setéten, '8 húzza nehéz derekát, a’ földet rágva dühétől, Majd nagy hörgéssel testét elhagyja az élet. ’S mint villáma fogyott felhő levegőben, eloszlik. Véresen ül Robogó véres kövön, és vad örömmel A’ szaladó hadakat nézvén ott várja halálát. Nincs már a’kl Eger* falait megmássza merészen. Mind a’ harczi mezőn szaladoznak puszta kezekkel. Hasztalan üz Ali, készebbek vasa által ölelni. Mint heves ütközeten szörny ebben halni magyartól, így a’ harcz, melly kezdődött nagy rettenetekkel. ’S tíz ország* ordítását hordozta magával, Elhagyván fialt százféle halálnak ölében, Végződik csenddel, ’s tévelygő lassú nyögéssel. Es Eger álj, többé meg nem kísértve törőktől. Omladozott kövein vérengző férfiak ülnek: Ok tárták meg Egert, ’s ez volt sasfészke Dobónak. M * '. áíT Vörösmarty kettős évfordulóján S zázötven éve született, százhúsz éve halt meg a magyar romantika legnagyobb költője: Vörösmarty Mihály. Költői nagyságát, tehetségét könyvtárnyi tanulmány méltatta — egybehangzón hangsúlyozva nemzeti irodalmunkban betöltött felülmúlhatatlan szerepét, olykor életművének európai értékrendbe állíthatóságát is. Babits Mihály egyetlen mondatban fogalmazta meg ezt: „Vörösmarty európai érdek- és értékgazdagság tekintetében minden magyar költészet tetőpontja.” Való igaz: Vörösmarty költői életművének egésze egyaránt szól a magyarságnak és Európának, ml több: az emberiségnek. „Nemcsak a korabeli magyar valóság költői kisugárzását fogja fel — túlnő esen egyéniségének gazdagságával és költői világképének egyetemességével." (Barta János.) 1800. december 1-én született Fejér megyében, Nyéken, ahol apja gazdatiszt volt a Nádasdy-család birtokán. A szerény körülmények között élő családban kilenc gyermekről kellett gondoskodni. A legidősebb volt közöttük a költő, akit Székesfehérvárra küld apja, majd Pestre tanuni — abban a reményben, hogy mezőgazdász vagy ügyvéd lesz belőle. Sok oka volt annak, hogy nem így történt 1817-ben meghal a családfő s Mihály — hogy segítsen anyján és testvérein, meg tovább is tanulhasson — nevelői állást vállal a Perczel-családnál. Két nagy élmény birtokosa lesz ebben az előkelő társadalmi közegben: egyfelől a kor alkotmányos küzdelmeit ismeri meg, a szemléletformáló, politikai látószögét tágító reformmozgalom harcait, a reformkor nyitányát, másfelől egy évekig tartó, de mindvégig reménytelen szerelem szikrája lobbant fel benne a Perczel-ház szép kisasszonya, Per- czel Etelka iránt. Az élmények első nagy művészi lecsapódása is ekkortájt történik: 1823—34-ben megírja, 1825-ben kiadja nagyszabású romantikus eposzát, a Zalán futását. A nagy mű máig a magyar romantika nyitányaként él a köztudatban — jóllehet, tágabb terepet kell mögéje gondolnunk és látnunk a történelmi Magyarországnál is. Közép-európai érvényű dokumentum ez az eposz, a kelet-közép-európai népek legjavánál ui. — a magyarokéhoz hasonlóan — ott kísért az őskeresés, a honfoglalás nagy kérdése és élménye, amely olykor a Vörö6mar- tyéhoz hasonló költői formában is testet öltött. Korigény hozta létre hát a Zalán futását, amelynek ráadásul gazdag előtörténete is van: a felvilágosodás óta foglalkoztatja irodalmunk képviselőit a honfoglalás-eposz megírásának gondolata. Csokonaitól Páz- méndi Horváth Endrén át Aranyosrákosi Székely Sándorig sorjáznak a nevek, olyan magyar költőké, akikben ott élt a nagy szándék: megírni az Arpádiászt, a honfoglalás epikus áradású históriáját A betetőzés érdeme volt a Vörösmartyé... A romantika múltat idéző és azt okulásképpen a jelennek figyelmébe ajánló költői közelítése természetesen nem merül ki a Zalán futásának megírásával. A húszas évek nagy eposz-termésében olyan művekre lelünk még, mint a Cserhalom és az Eger, majd később a Széplak, a Magyarvár, A rom s A két szomszédvár. Egy részük (Cserhalom, Eger) még a nemzeti ellenállás szellemében fogant, de ahogy az 1825-ös ország- gyűlés kudarcai nyilvánvalóvá lesznek, elmarad a művekből a nemesi eszmények iránt táplált remény s java részük (Széplak, Magyarvár, A rom, A két szomszédvár) már Vörösmarty kiábrándulásának megfogalmazódása lesz... Ez az állapot, a változott szemlélet új mondanivalót teremt, mely aztán szükségképp új formában ölt testet. 1830-ban, Ger- gei Albert reneszánsz kori széphistóriájának anyagát felhasználva (História egy Ar- girus nevű királyfiról és tündérszíis leányról) alkotja meg csodálatos szépségű'drámai költeményét, a Csongor és Tündét. Vei évtizednyi idő alatt .,lélgyűlt..táifeadj*Vtf.ú- és általános emberi érdekű, . valaniláLj személyes természetű. - valóság- éá: nyert itt magasrendű költői megfogalmaz;ist a romantika művészi eszköztárának teljes birtokbavételével. Jelentős színpadi müvet, európai mértékkel mérhetni aztán nem is írt többet — jóllehet: van néhány próbálkozása, a nemzeti romantikus dráma s a magyar színjátszás fellendítését célzó alkotása (Vér- nász, Marót bán, Czillei és a Hunyadiak stb.). A Nemzeti Színház ünnepélyes megnyitása is az ő „prológusával” (Árpád ébredése) történik meg 1837-ben s az is köztudott, hogy az egykorú valóságot közelítő vígjátékot is írt A fátyol titkai címmel, ám mindez a Csongor és Tünde hátterében marad, irodalomtörténeti jelentőséget tulajdoníthatunk csupán mindeniknek. A harmincas-negyvenes évek Vörösmarty ja más terepen: a líra műfajában teremt óriásit, nemzeti és egyetemes érdekű költészetet, A lírikus Vörösmarty is a romantika gyermeke: költészetében jelen van a stílus valamennyi újszerűsége: a vaUomásosság éppúgy, mint a közösségi célokat szolgáló ódái keretbe öltöztetett pátosz; a lírai én páratlan felfokozása csakúgy,. mint a szenvedélyesség s a felfokozott érzelemvilág. Tematikai változatossága-gazdagsága lenyűgöző: szerelmi élményei, a haza és a nép sorsa, a nemzeti függetlenség eszméje és célja, a szabadságharc élménye, az összeomlás katasztrófájának teljes átélése, az emberiség sorsának jövője egyaránt foglalkoztatta., Nehéz lenne felsorolni akárcsak a legnagyobb versek címeit is ie keretek között, hisz a Szózatból a Liszt Ferenchez címzett ódán, s A Gutenberg-albumba írott epigrammán át az emberiség sorsát-jövendőjét mérlegelő Gondolatok a könyvtárban c. versig, s a szabadságharcot követően született Előszóig, s A vén cigányig húzódik e lírai termés szüntelen emelkedő vonala. Egy olyan költészeté, amelynek hazai és európai rangosságára kell figyelnünk mindenkor, így e kettős évforduló alkalmával is... l.ÖKÍÍS ISTVÁN ÁBRÁN Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatjat, S képzelmtm édes tartományát: Eltépném telkemet Szerelmedért. Szerelmedért Fa lennék bére fejé*. éeldUenem zöld lombozatjat, Eltűrném villám s vész haragját S meghalnék minden év telén Szerelmedért. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta kő, Ott égnék földalatti lánggal, Kihalhatatlan fájdalommal, D It. is némán szenvedő, Szerelmedért. Szerelmedért Eltépett telkemet Istentől újra visszakérnem, Dicsőbb erénnyel ékesilném, S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért! 1843 v5AWvVVbvV»,z ' ✓ .WWVWNV ■*
