Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-23 / 94. szám

Nyelíörsép, hét poszton Jegyzetek egy tanácskozásró. Hevesi zenei hetek A zenekari estről A magyar nyelv hete egri rendezvénysorozatának ér­dekes színfoltja volt az a vita, amelyet a Népújság szerkesztőségében tartottak. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola nyelvészeti tanszé­kének munkatársai dr. Ba­kos József kandidátus ve­zetésével a sajté nyelvhasz­nálatát világították meg színesen, sokoldalúan, a nyelvörségen állék nemes buzgalmával. Űssze se tudnám számolni, hogy pályafutásom során hány száz tanácskozást szen­vedtem, kínlódtam, unatkozz tam végig. S kötelesség ide vagy oda — miért is ne vall- • .iám meg — jó néhányról meg i6 léptem, abban a biz­tos tudatban, hogy semmit se vesztettem. A nyelvészetért sem rajon­gok. Képvisel«: a pedáns mesterek, s tanulékony famu- lusaik a kiszolgáltatott új­ságíró, a világ felé tárulkozó tollforgató ellenében mene­telnek. Mentségük a szándék, vértezetük a száraz, fűrész- porizfi, s olykor jellegtelenül szürke, modorosságtól hem­zsegő úgynevezett tudomá­nyos stílus. Hát item egyenlőtlen küz­delem. S szerintük mennyi rossz­ban vagyunk ludasok. Mi, akiknek foglalkozá­sunk a mindennapi hitvallás, s kenyérkereső munkaeszkö­zünk a toll. Micsoda önnepélyesBég Megteszi az írógép is. Éé amikor diktálunk, s nagy hirtelenőben rendezzük az anyagot, mert hajt az idő, s vár megannyi feladat. De minek erről beszélni, morfondíroztam magamban, s növekvő biztonságérzettel szorongattam zsebemben egy mondattöredéket: . .megtanulták az áj szá­rakat megfelelő szerepkö­rükben használni tudni.” A dicséret persze nem min­ket illet, a torz, az agyon­bonyolított szerkezet azon­osat egy nyelvész szülémé-- nm. * U U U S aztán jött a kellemes meglepetés. A kitűnően fel­készült gárda, s Bakos Jó­zsef, aki a vitaindító előadást tartotta, megkapó szavakkal méltatta tevékenységünket, felelősségteljes munkánkat. Milyen is a jó újságíró? A nagyobb és apróbb dol­gokra egyaránt fogékony. A felszín mögött megsejti a lé­nyeget, s eligazodik a bonyo­lultnak tűnő útvesztőkben is. Nyélvi műveltsége a kor színvonalán áll. Keresi, ku­tatja az érzelmi hatáskeltés leghatékonyabb módszereit. 2. Körös-körül csak az eve­zők csobbanását -hallani, de látni semmit nem lehet. Hir­telen, mintha egy tüzes kés hasítaná végig az eget, egy rakéta vágja ketté a sötétsé­get, majd nyomban utána gyors egymásutánban még több, ezt követően pedig a másik partról — egyelőre ugyan csak találomra — tü­zelni kezdenek. „Észrevették a nyavalyá­sok! — dörmögi magában Vaszilij. — Hát akkor szo­rítsuk meg őket egy kicsit!” A sötét víz fölött egy­mást keresztezik a süvítő golyóik .fénycsíkjai, s a fel- fellobbanó fény hol itt, hol ott szabadítja ki a sötétből a fiolyó felületét. Vaszilij, bajtársaival együtt minden erejét megfeszítve evez — a többi csónak már nem is látható, lemaradtak. QJ»% Tudósít a politika porondjá­ról, elkalauzolja az olvasót a tudományos alkotóműhelyek­be, s lehetőségeikhez mérten nemes buzgalommal formálja nemzedékek tudatát. Kerüli a semmitmondó, az erőszakolt körülírást, nem mond le a kifejezés nyelvi szépségeiről. A műfajok is­meretének birtokában hittel, szenvedéllyel politizál, érvel, vitázik. S mindezt úgy teszi, hogy tudja: figyelik, méghozzá ol­vasók ezrei. Köztük a nyelvészek is. ■ ■ ■ ■ Nem kis feladat, s bizony — kinél kevesebbszer, kinél többször — be-becsúsznak azok a bosszantó, azok a megmosolyogtató, s olykor homéri kacajra fakasztó hi­bák. Ezekről is szó esett. Elő­ször csak helyeseltem, végül már önfeledten szórakoztam. Még akkor is, ha a házunk táján sepregettek. Helyettünk... Tessék csak figyelni"! Kö­vetkeznek a nyelvi klisék. „.. .a találkozás szívélyes, baráti légkörben folyt le”. Részlet a mi május elsejei tudósításainkból; amikor az időről írunk. Ha jó, akkor a felvonulók kedvében akart járni. Ha viszont esik, akkor sincs kü­lönösebb probléma — ezt a szót is szeretjük használni—, mert így fogalmazunk: „A kedvezőtlen időjárás sem hűtötte le a dolgozók lelkesedését.” Ó sokszínűség, merre vagy...? Hát bizony, ha ló nincs, szamár is jó. íme a bizonyí­ték. Egyik Krizái ásra kevésbé hajlamos kollegánk bizony­gatja irodalmi vénáját: „Valamennyi kisüzem fö­lött megkxmdult a történelem lélekharangja.” Hallottuk... / Az alábbi lelemények . Is önmagukért beszélnek. „Egyre jobban szélesedik a sakkozás a Szarvasi Ruháza­ti Ktsz-ben ” „Az alábbi anyagféleségek, termelési lehetőségek beszer­zése kínálkozik.” „Több anyag felesleges készletként jelentkezik.” „A legolcsóbb befektetés a jó szakember.” „Legszebb termékük a női szandál, a férfiakat illetően pedig a fekete lakkcipő. A fantázia szárnyal, nem ismer akadályokat. A vége­redményt tessék olvasni. Íze­lítő egy, a Magyar Hírlap­— Gyerünk, gyerünk! — suttogja egyre Kravcsenko. Az izzadság homlokáról a szemébe csorog, körülötte pedig kezdetét veszi valami, amit szavakkal egyszerűen lehetetlen leírni Aknák rob­bannak, lövedékek zuhan­nak nagy csobban ássál a vízbe, olyan az egész, mint­ha óriási sivítás és dübör­gés közepette maga a víz hasadna ketté. Előre, előre! A zöld fényben éles kon­túrokkal kirajzolódó csónak a folyó jobb partjához si­mul, az ellenséges gép­fegyverek lövedékei végig­söpörnek rajta. Száraz recs- csenés hallatszik... és a csónak jobb oldalán vékony sugarakban ömlik be a víz. Vaszilij félredobja az eve­zőt, egy marék pálcikát vesz ki a zsebéből és akkurátus, gyors mozdulatokkal bedug- dossa őket a golyóütötte lyukakon, mint a borász, aki elzárja a hordóból kiáram­ló bor útját. Majd a géppuskához ug­rik, s a rakéták fényében közvetlenül a csónak orrá­£0* jfc. ^iSldjhóai ban. március 30-án megjelent vezércikkből. „A konyhából sonka illata árad, bárányhús pirosodik a sütőben, s füstölt csülök érezteti jó ízét a töltött ká­posztában. . S most következik az esz­mei mondanivaló, kevésbé virágos stílusban: . .Semmi kétségünk nem támadhat: jól élünk.” A stílusérzékről talán ne beszéljünk ilyen bizakodóan. Ezek után érthető a költő, Vihar* Béla egyik sorának kifejező hasonlata: „Ó mindenütt ott vagy te, mint a közhely a lapos ve­zércikkben.” Ám a zsurnalisztát nem akármilyen fából faragták. Ha kedve tartja, még költők­kel is versenyre kel, segítsé­gül híva a rímet. A Népszabadság 1972. szep­tember 10-i számában olvas­hatjuk Petőfi egyik fordító­járól : „Fiatal ember harminckét esztendővel a vállán. Ala­csony, törékeny termet, vö­rös szakáll az állón.” Még mondja valaki, hogy az újságírás a múzsák mos­tohagyermeke. _ ■ ■ ■ ■ A hirdetésekről talán ne Is beszéljünk. Inkább idézzünk egyet a Szabad Földből. Valamelyik termelőszövet - kezet „baromfi vágodája ke­res letojt tyúkállományokat.” Micsoda igények __I ■ ■ ■ ■ Telnék a félórák, s észre sem veszem az idő múlását. ' 1 zeigetem a korreferátumok mondatait, s érzem — akár­csak kollégáim — a jó szán­dékot, a segítőkészséget, az egy ügyért tevékenykedők nemes buzgalmát. Érthető is, hiszen nyelvész és zsurnaliszta, ha más-más poszton is, de egyaránt nyelv­őrségben áll, s azonos célért szorgoskodik. Ezért kell találkozniuk: egymás okulására, többször. Vita helyett közhasznú esz­mecserére. A minap, közvetlen a ta­nácskozás után levelet kap­tam. Névtelen szerzője fi­gyelmeztet, hogy kerüljem a gondmentes kifejezést Gondtalanabb lennék, ha legközelebb, kilétét felfedve, rendszeresen jelentkezne jó tanácsaival. Könnyebben boldogulnék posztomon, a mindannyiunk javát szolgáló nyelvőrségen... ton ugráló hitleristákat A csónak ekkor a partnak üfcődik. Egy perc múlva Va­szilij Kravcsenko már egy kis földhányás mögött ha­sak s záiótűzzel árasztja el a partvonalait Bajtársai köz­ben ásóikkal körülárkoliák őt Látni, amint egy tucat csónak a robbanó aknák zajában, füsttel és lánggal körülvéve a Duna jobb partján kiköt Jó hallani a harsogó „hurrá”-4, s jó tud­ni, anélkül hogy körülnéz­ne hogy most ugrálnak ki belőlük a katonák! Majd el­robognak mellette: ,Na, géppuskások, átkeltek ma­gatok is, vagy segítsünk nektek?” S új állásából Kravcsenko sorozataival vé­gigsöpör a rohamozok front­vonala mentén s látja, hogy a hitleristák futva elhagy­ják a futóárkot.........Ez az, ú gy... na még!...” — kia­bálja. Egy óra múlva a Duna jobb partján, Ercsitől dél­re, szilárd hídfőállást épí­tettek ki maguknak. Estére a töltést is birtokba vették, amely a tavaszi áradásoktól védte a földeket, és roham­mal bevették a 101-es meg­erősített magaslatot is. Va­szilij Kravcsenko, azoknak a géppuskás baj társainak a társaságában, akikkel együtt kelt át a Dunán, az emlí­tett magaslat oldalában, egy félig szétlőtt fasiszta fede­zékben szakszerűen a kö­penygallér alatti rangjel­zéshez varrja a gombot. Üldögél és nézi a folyót, melynek nyugalma sem a isaélAÖi. tan -«a ennfeen. tiriL Tavaszt mutat a „madármenetrenr Igazi tavaszt mutat már a „madármenetrend”: Fejér megyébe egymás után érkez­nek a tavaszi-nyári szárnyas vendégek. A Velencei-tó partjára megjöttek a kana­lasgémek. Az ornitológusok izgalommal várták érkezésü­ket, ugyanis attól féltek, hogy a tavalyi madárpusztu­lás elriasztotta a tókömyék ritka, védett vendégeit. Ed­dig száz pár érkezett a vé­dett területre. A Sárrét kör­nyékére megjöttek a kék vércsék. Ezek a mezőgazda­sági művelés alá fogott terü­letek közelében, öreg fákon ütöttek tanyát. A Kisgrafika Barátok Kö­re az elmúlt vasárnap Ceg­léden rendezte II. országos találkozóját több mint száz művész és ex libris-gyűjtő részvételével, közöttük a különjáratú autóbusszal ér­kezett egriekkel. Az esemény alkalmából Réthy István, a KBK főtit­kára nemzetközi grafikai kérdésekről, illetve a leg­utóbbi — Jugoszláviában tartott — kongresszusról tá­jékoztatta a résztvevőket; egyidejűleg pedig kiállítá­son adtak ízelítőt Komáro­mi Imre helyi klubtag gaz­dag hazai és külföldi gyűj­teményéiből. Az egész napos gok látványától nem rezdült meg. Nézi a nádast a má­sik par ton, amelyben a há­ború előtt bizonyára sok vadkacsa tanyázott... Ha majd a Tolbuhin mar­sall vezette 3. Ukrán Front csapatai dél felől ideérnek, a zömök Vaszilij Kravcsen­ko úgy fogadja őket, mint mindazok a katonák, akik 1944. december 5-én a Mali- novszkij marsall vezette 2. Ukrán FYont 46. hadsere­géhez (I. T. Slemin altábor­nagy) tartozó 37. gárdahad­test (P. V. Miromov altá­bornagy) 108. gárdalövész hadosztályából a Duna jobb partján, Budapesttől délre elsők között hoztak létre egy szilárd és minden te­kintetben fontos hídfőál­lást ... Ma már ennél a hídfőállásnál négy, a folyón gyors ütemben átkelt zász­lóalj küzd és terjeszti ki az állást mind nagyobb terü­letre. Az ellenséges gyalog­ság, harckocsizó egységek, nehéztüzérség és repülőgé­pek ellentámadásait vissza­verve. támadásukat egy kü­lönösen megerősített nagy­község, Ercsi irányában bon­takoztatják ki... A Mátrában December tízenhatodika, 53. hadsereg. Három nappal ezelőtt va­lamennyi szovjet újságban megjelent az a hadparancs, melyeit a legfelsőbb főlpa- iwTjwfc -tanom m-.3e. - ma* A Járási Művelődési Köz­pont nagytermében hétfőn este zenekari hangversenyre került sor a hevesi zenei he­tek keretében. A felszabadu­lás jubileumi hangulatában Beethoven III. Leonóra nyi­tányán kívül Csajkovszkij művei és Kabalevsakij Requiemje hangzottak el. A műsor jelentős részét más összeállításban, részint más előadókkal hallottuk már. Így inkábo a szólistákra kellett figyelnünk. Rájöttünk ismét egyszer arra a nagyon régi igazságra: gz élő zene mindig más, mint a gépi, az program során remek cse­relehetőség is kínálkozott, s igy számos szép lap változ­tatott gazdát, került például az egriekhez is. A találko­zó kedves epizódja volt az a filmvetítés, amely a négy esztendeje kezdődött egri— ceglédi barátság több emlé­kezetes pillanatát elevenítet­te fei Az ország legkülön­bözőbb városaiból összese- reglett gyűjtők a búcsúzáé­nál elhatározták, hogy a legközelebbi. a harmadik találkozót Pécsett rendezik, 1976-ban. A ceglédi találkozó em­lékére készített kisgrafika: Gulicska Lőrinc munkája. ián Front csapatait vezény­lő R. Ja. Malinovszki jnak. A napiparancs, amelynek alapján Moszkvában ünnepi össztüzet adtak a harcok­ban kitűnt frontcsapatok tiszteletéire, közölte, hogy a 2. Ukrán Front csapatai „.. Budapesttől északkelet­re áttörték az ellenség erő­sen megerősített védelmi vonalát, 120 kilométerre ki­szélesítették a frontvonal át­törési szakaszát, s hatvan kilométer mélységben elő­rehatolva Budapesttől észak­ra kijutottak a Dunához. Egyidejűleg a front csapatai Budapesttől délre átkeltek a Dunán, megtörték az ellen­ség védelmét, és a folyó nyugati partján, a Velencei­tó térségében egyesültek a Duna nyugati partja mentén északi irányban támadó csa­patainkkal, .A hadpa­rancs a továbbiakban felso­rolta azokat a városokat („az ellenséges védelem legfontosabb támaszpont­jait”), amelyeket csapataink birtokukba vettek. Ezek: Balassagyarmat, Nógrád, Vác, Aszód, Ercsi (,,és több | mint 150 más települést”) és megemlítette azoknak a neveit akik a harcban ki­tűnt csapatok élén állnak. Mi hozzáfűznivalóm lehet ezek után még nekem? I. I. Managarov altábornagy 53. hadserege, ahol most én is vagyok, mélyen a he­gyek közé hatolva, nehéz körülmények között vívja harcait a Mátra hegység- berv­élő zenét mindig élvezettel, új fogalmazásban halljuk, mert az előadók hangulat-, érzelem- és felfogásbeli vál­tozása, változandosága min­dig is meghozza a maga meg­lepetését, ilyen vagy olyan, de mindig is eleven hatását. Csajkovszkijtól két számot adott elő Szabó Tivadarne, a Canzonettát és a Scherzo t. Eddig Szabó Ti vadamét úgy ismertük, mint aki energi­kus egyéniségével, határo­zottságával és az ebből eredő dinamikával veszi birtokba és adja át a műveket közön­ségének. Most — úgy tűnik — Csajkovszkij szélesen ke­zelt melódiáiban inkább a melankóliát, a bágyad tságot, a befelé fordulást, a vissza­húzódást hangsúlyozta. A Canzonetta déli ritmikája és a Scherzo lendületes játékos­sága így nem bontakozhatott ki teljes szépséggel. S amit a hallgatóság nem kap meg az egyik előadótól, váratlanul talán, de kellemes meglepetésként megkapja * másiktól. Ferencz Sándor, az Egri Szimfonikusok egri hangversenyén, nem is olyan régen, Csajkovszkij b-rnoit zongoraversenyéit némi elfo­gódottsággal indította és ak­kor ez az egyébként is szét­ágazó, értelmileg ég gondo­latilag összetett tétel nem tu­dott egységes maradni. Ez alkalommal azonban Ferencz Sándor készségeinek birtokában és teljes fegyel­mezettséggel játszott az első akkordoktól kezdve: játéka csillogott, hatásossá és ünne­pivé lett. Kabalevszkáj Requiemjét az Egri Szimfonikusok és a Hevesi I. sz. ének-zene tago­zatú általános iskola kórusa adták elő. Szabó Tivadai karigazgatóé az érdem, hogy a fiatal gyerekek létszámban nem nagy kórusa tisztán énekelt és ezt a potétikus el- siratást valóban a jövőre szóló fogadalomnak éreztük Az Egri Szimfonikusok részleteket játszottak még Csajkovszkij Hattyúk tava című balettoperájából. Az est karmestere, Farkas Ist­ván, a tőle megszokott lelki­ismeretességgel látta el fel­adatát. Ilyenkor látszik mennyire szükség van erre az együttesre a megyében erjeszti, bátorítja azokat tu elképzeléseket, amelyek a lel­kes hevesi pedagógusokban munkálkodnak és valóban jc irányban érlelődnek. (farka# 20.50: Munkások, vezetők egymás közt A gondolatébresztő soro­zat színhelye ezúttal egy bu­dapesti és egy miskolci nagy­üzem. Az Angyalföldi Hajó­gyár és a Borsodi Szénbá­nyák Vállalat vezetői, szocia- listabrigád-tagjai, munká­sok és munkásokból lett ve­zetőinek véleményét, vitá­ját hallhatjuk- Balogh Márii és Horváth János riporter i munka és munkás viszonyá­ról, a szakma szeretetérő vallatja riportalanyait, el­sősorban a kommunisií munkásokat. Azt a sokakal 0 érdeklő, foglalkoztató kér­dést is felteszik: érdemes-« a munkásnak tanulnia? Mi a szakma becsülete, rangja! Milyen a szakmunkásképzés a szakmai utánpótlás a mű­sorban szereplő vállalatok­nál? S mivel élő adásról van szó, természetesen még sokféle kérdés, gondolat, öt­let felmerülhet, amellyel a résztvevők egészítik ki a fel* '«ah'W lüéma. _____« j jl 0 i«» Pécsi István Pavel Lnknyickij: Ex libris-gyűjtők Cegléden-«prt»» -iír-saoed» .

Next

/
Oldalképek
Tartalom