Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-18 / 65. szám
f Szülőknek—társalgó, Koszta Kittének, Kasbáli Tamásnak és Miklósnak játékszoba. (Foto: Puskás Anikó.) — Bizony jo lenne, ha néha egy időre dadusra bízhatnám őket., de gondozónőt az üdülő egyelőre nem alkalmaz. Most babaügy eletet szervezünk, felváltva vigyázunk a kicsikre, ha valakinek dolga akad. « 1975. március HL, kedd — Hát igen, azt szeretnénk, ha a mamák és a gyerekek jól éreznék magukat nálunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Zsidó József, az üdülő vezetője. Tovább akarjuk fejleszteni szolgáltatásainkat, hiszen hiányzik ma még a dadus, biztosítani kellene a babakocsi-kölcsönzést és egy korszerűbb játszótér is kellene a nyárra... Sajnos, gondjaink is vannak, ugyanis csak az egyik épületünkben laknak a mamák, a másik pavilonban felnőtt vendégeket fogadunk. A két csoportnak pedig ugyancsak eltérő igényeik vannak. Ügy volna jó, ha teljesen átállhatnánk a babás üdültetésre, de hát egyelőre ez csak kísérlet... Remélem, sikerül. Beszélgetés közbe» eljár az idő, ebédhez szólít az üdülő rádiója. Az étteremben úgy tűnik, legalább harminc kis száj szöTceög, prüszköl, fújtat, míg az ízletes húslevest kanalazza, pedig bátra van még a sertéssült és a finest tortaszelet is. Aztán lassan kiürülnek a tányérok, s a délutáni alváshoz készülődnek a kicsik. Gonda Láezlóné • kapuig kísér. — Remélem, hamar elalszik Gyöngyi — mondja mosolyogva — így most már én is lélegzethez jutok egy-két órára, németi Ztmzm — Igen. ez a mienk volt.,. — És nyílván. maguktól származott a füstölt hús és a sonka is — öntötte az olajat a tűzre Melanie. — Igen! Nekem is feltűnt, hogy milyen gyorsan fogy az élelmiünk... Tudja, hogy a hadááUapotban mi a tolvaj büntetése? Eötvös, aki eddig hallgatott, végre megszólalt: — Rózsi nem lopta sem a húst, sem a rumot. Én adtam neki! — Te? A családod elől a paraszt szeretődhez lopod el az ételt? Hát ide süllyedtél? Te„ Te... östrei- cher... — Megmondtam — örvendezett (Melanie. Eötvös kihúzta magát: , — Vedd tudomásul, hogy ezt a hangot nem tűröm. Rózsit feleségül fogom venni — mondta kissé színpadiasain. , Kevés hír váltott volna ki ekkora megdöbbenést. Eöt- vösné erőltetette« felkacagott: — Azt hiszed, meglepsz vele? Így csinálta ezt az egész pereputtyod. Amikor engem elvettél, úgy vélted, hogy rangommal és vágyó- nommal betörhetsz oda, ahova, vándoriparos őseid évszázadok óta hiába vágynak. Csakhogy te mégsem lettél az uralkodó elit tagja, csak egy felkapaszkodott kupéé. De most újra kísérletezel. Talán ezzel a paraszt senkivel az oldaladon az elvtársak maguk közé fogadnak. — Most már takarodjon innen — ugrott fel Simó. — Takarodjon, mert __ — Amit akartam, megmondtam — sziszegte Eöt- vösné. — De a dolog, még nincs befejézve. Az elv társak még nincsenek itt és nem biztos, hogy valaha is idejönnek.., Eötvösné elrohant.. -Férje tanácstalanul állt az ajtóban, majd egy bizonytalan lépést tett befelé... — Maga is menjen, jóember — mondta Simó. — Felesége egy undorító per- szóna, de amit mondott, abban lehet némi igazság ... — Álljunk csak meg azzal * nagy igazságosztással — mondta Rózsi. — Maga itt ne rendelkezzen — fordult Simó felé. — Azonnal idejössz, Rózsi — kiáltott Simó és Rózsinak sem tűnt fel, hogy tegezi. — Az osztályharc nem lelkigyakorlat és nem társasjáték. De ha úgy gondolod, hát tessék, légy Eötvösné méltóságai asszony... — Ha hülye lennék! — mondta Rózsi. — De azért te se hidd, hogy te vagy Marx vagy hogy is hívjak a szenteteket, Rózsi még folytatta volna, de észrevette, hogy az ágyán egy boríték fekszik. Felismerte rajta Krisztina írását Idegesen tépte fel 1 a borítékot. „Rózsikám! Ha Kázmér megjön, küldd fel a lakásunkba. Engedelmeddel a te szobádban húzom meg magam és ott várom őt is. Én odalent egy pillanatig sem maradhatok. Először a közös óvóhelyre akartam menni, de az a félkarú ember kizavart onnan. Azt mondta, hogy a magamfajtának nincs ott semmi keresnivalója. Lehet, hogy igaza, van. Mondd meg Kázmérnafe, hogy nagyon Várom. Csókol és mindent nagyon köszön : Kriszti na. ” — Hol van Kázmér? — kiáltott fel Rózsi. —■ Ki az? — kérdezte Simó. — Tószeghy zászlós. — Köpetzy körzetvezető segédtisztje — tette hozzá jelentőségteljesen Melanie. — Ügy, tehát ő 'is itt van! Nagyon kíváncsi lennék a pofájára — mondta Simó és fenyegetően előlépett. Ekkor belépett az óvóhelyre Eötvösné. Nyomában a sváb parancsnok és két géippisztolyos német asszony Rózsira mutatott — Rt az a tolvaj céda! — Te loptad az a rum? — kérdezte a sváb. — Nem lopta, én adtam neki. A sajátomból — mondta EötvÖ6. — Ügy! Te neked van saját rum ... Hát. akkor mutasd ... Na, mozdulás! — Ich spreche deutsch — hajolt meg Eötvös — Ne törje magáit — mondta félhangosan Melanie. — Ez németül ugyanilyen rosszul beszél. — Te csak ne pofázz, az a német, hanem mutasd, hol a rum — lódított a sváb Eötvösön, aki elindult a pincéjük felé. Felnyitotta előttük a betámasztott mellékhelyiséget, ahol az ostrom második hónapja után is hihetetlen gazdagsággal tornyosultak a lisztes, cukros zsákok, óriási szalonna- táblák, hatalmas sonkák és nem utolsósorban több láda nemes ital. A sváb ünnepélyes hangon bejelentette: — Ezt mindent én a nagy német birodalom nevében lefogom .. . azaz lefogód- zom... — Lefoglalom — segített Eötvös, akinek arcán az alázat, a félelem mellett, mintha egy kis kárörvendő mosoly bujkált volna. Az egyik német felszaladt és hamarosan az egész banda Eötvösék pincéjében tolongott. — És a pince is lefo... az amit az előbb mondta. Mindenki takarodja ki magát... Eötvösné akart valamit mondani, de a sváb akkorát lökött rajta, hogy végigvágódott a földön. Aztán egy sorozatot a mennyezetbe lőtt. Ettől azonnal kiürült a pince. Eötvösné ugrott ki elsőnek az ajtón. — A pince senki nem hagyhatja el! — kiáltott a sváb, és egy őrt állított az udvari feljáróhoz. Mindenki , bevonult a pincébe. — Maguk ott üljenek te az ajtó előtt — mondta Simó az Eötvös házaspárnak. És csak akkor vette észre, hogy Rózsi eltűnt. — Ki látta Rózsit? — Természetesen meglógott ... Mert rn^guk hagyták — mondta Melanie. (Folytatjuk.) Séta az üdülő körűt Fölfelé menet már a fiatalasszony kalauzol. Mutatja a folyosó végén a teakonyhát, ahol a villanylap előtt legnagyobb meglepetésemre egy főzőcskéié fiatalembert találunk. — Apukára igazán nem számítottam. — Megbetegedett a feleségem, helyette jöttem a kislánnyal — válaszol Koszta Sándor, aki Makóról érkezett — de elég jól érzem magam. Az asszonyok kedvesek, készségesek, segítségükkel lassan a főzésbe is beletanulok. Nem ízlik Kittinek a spenót, azért melegítek most egy kis kakaót. A szekrényekben minden megtalálható, az edényektől a fűszerekig. Készülhet az ebéd a a vacsora is itt, ha finnyás a csemete. Hétféle konzervből válogathatnak, és lehet kérni külön ótelcsoma- got is. Egy emelettel feljebb, Gonda Lászlóné szobájában katonás rend fogad. A kiságy alatt ugyan hever egy-két eldobott hajasbaba, —Gyöngyike kedvencei — a mosdó alatt letakart pelenkatartó vödrök, mellette kézi fregoli, de hát ez már hozzátartozik a gyermekszobák képéhez. — Itt igazán mindenünk megvan — kapja él pillantásomat a pécsi anyuka. — Lesz miről mesélni a kolléganőimnek. Egy tejboltban dolgozom, csuda retjdes tár- óság. volt korba röppenti vissza a mai kor modem társadalmának fiát. Az igaz emberi érzések kortalanok! Bencsik Ferenc tálán kissé túldicsérte a Döme Piroska regényéből készült televíziós filmet, — de ez olyan bocsánatos bűn, amelyet elkövetni egy 800 ezres példányszámú Rádió és Televízió Üjságban még indokolható is. A vasárnap este bemutatott „Asszony a vihárban” című tv-film, ha nem is újszerűén — gondoljunk a Déry-regényből készült 141 perc a Befejezetlen mondatból című filmre —, de figyelemre méltó korhűséggel igyekezett visszaadni egy asz- szony emberi jellem! fejlődésén keresztül történelmünk egy tragikus sorsfordulóját. Igaz, hogy Anna története, az életét újjá-mássá formáló szerelme, kapcsolatai Mihály- Iyal, kissé felszínesre sikerültek, de kárpótolt ezért a tipikus polgári réteg néhány jellegzetes alakjának karakterisztikus megformálása. Igazán aktuális, nemes indíttatású film volt Málnay Levente rendezésében az „Asszony a vjharban”, de úgy tűnik, gondosabb elmélyedés a témába, kissé szélesebb kor- és jellemfestés és nem utolsósorban mozgalmasabb kamera- vezetés lényegesen emelte volna a tv-film kétségtelenül meglevő értékeit. Talán ez utóbbi is az oka, hogy Piros Ildikón kívül a játék többi _ és főbb szereplőinek nem nagyon adatott meg, hogy több színnel, árnyaltsággal formálják meg egy tragikus kor névtelen hőseit és áldozatait, Gyurkő Géza Ősz Ferenc: xre. — Teljesem mindegy! Vagy a németek, vagy Sámóétk ... Feltűnés nélkül jutottak be a házba. A Duna parti árkok üresek voltok, de szinte megtöltötte őket a sok sáros dunna és paplan. Rózsi a lovat az udvaron egy porolóhoz kötötte, és senki sem vette «észre, amikor befordultak a pmcele- járóba. Tószeghy egyenesen Eötvösék pincéjéhez sietett Kopogott: 1 — Tessék — hallotta Rózsi Eötvösné hangját aki amikor az ajtónyitásban meglátta Kázmért örömmel sikoitott fel: — Mihály is itt van? — Méltóságos asszonyom. Az ezredes úr halott! — mondta komoran. Eötvösné hisztériás zokogásban tört ki Férje undorodva tolta félre és kilépett a folyosóra. Az ajtóból szólt vissza Kázmémak: — Maga pedig jobban teszi, ha Krisztit keresi, két órája eltűnt és sehol sem találjuk — mondta és elindult Rózsi után. Amikor Rózsi belépett a közös pincébe, Melanie hangja fogadta: — Megjött a háziitolvaj! És amikor Rózsi mögött először Eötvös, majd nem sokkal utána a felesége is belépett, a vénlány kéjjel mondta: — Végre valamennyien együtt vagyunk. Íme, lássák! A cselédlány párnája alatt ezt találtam — mutatott fel egy teli rumosüveget. — Nyilván östreicher... bocsánat. Eötvös úréktől származik. Eötvösné szemében felparázslott. a gyűlölet. Végre bosszút állhat Rózsin. A friss tavasa napsütés tír csalogatja az üdülőket a szabadba. A fák közt itt is, ott is feltűnik egy-egy babakocsit toló mama, s előbukkan néhány tobozt kereső fiúcska. Gyermeknevetésböl, vi- sangástól hangos a környék Mátraházán vagyunk, ahol a vasutasüdülő pavilonjában gyermekgondozási segélyen levő anyukák pihenhetnek az apróságokkal. Néhány hetes kezdeményezésről van szó. Vajon beválik-e a kísérleti Hogyan érzik magukat a mamák és a gyerekek? Kétemeletes épületi e* a fiatalasszonyok és a gyerekek házi birodalma. A földszinten. a babaklubban hangos kurjangatásokkal vidám hajócsatát vív a kéé testvér, Tomi és MiMóska. Az egykori társalgó közepén most négy járóka, a sarokban pedig játék és játék. — Látja, milyen rendet - fenséget csap ez a két kölyök? Mintha otthon volnának — mondja nevetve Kárpáti Béláné. — Nem reméltem egyáltalán, hogy a három gyerek mellett — mert odahaza, Kecskeméten még van egy másfél, éves lányom is — egyszer pihenni is elmehetek Otthon csak más; egy egész háztartás gondja van a vállamon, itt viszont egy kis mosáson kívül nincs semmi teendőm, Délelőttönként nagyokat sétálok a srácokkal, 6—8 kilométeres tarának is nekivágunk. Igaz, az első napokban kÖhecseltek egy tócsát: magasan vagyunk, itt erősebb a levegő. De most már szemmel láthatóan gyarapodnak. Ezt mondja az orvos is, aki hetente kétszer ellenőre! őket. — A fiúk biztosan nagyon élvezik a hegyeket, de a mamának, van-e szabad ideje? Jelenet Döme Piroska: Asszony a viharban e. tévéjátékból. kaszténak ama emberek arcán. Nem a nagy emberi érzések persze, hanem azoknak az ama időkben még a göröA játék öröme és az őröm játéka évszázadokon is átsüt és a mához hozza a valaha volt kor emlékét, és egykor A wertliTwpdl dfjftí ftty csodálatos. Mindenki - életében megjárta legalább egyszer ezt az utat, bebolyongta a világot, menekülve a szerelmét ellenző öregek elől, a gaz ellenség elől, hogy végül is megtalálja szíve választottját, hogy boldogan éljenek míg meg nem halnak. Arról már aligha van „szép” história, mese, hogy mi történik a házasság után. Az már nem a mesék, hanem a realitások birodalma. Okaszen és Nikolett, vagy ahogyan a francia, sőt ófrancia, az 1200-as évekbeli szerelmes párt franciául nevezik, Aucasin és Nicolette, eredetijében korántsem ilyen vigas- ságos történet. Legalábbis ismeretlen szerzője, vagy szerzői, akik a reneszánsz hajnalán az embereket a szerelem és a mesék „hattyúin” a világukból a világba kimozdítani óhajtották, s ezzel mintegy akaratlan (?) fricskát is adtak a középkori vad aszkézis- nak, tanulságos drámának szánták. A csupa jó és csupa rossz emberek harcát írták meg. a nagy emberi érzéseket, amelyek ma már mosolyt fásaktól, rómaiaktól újra meg nem tanult és emiatt ugyan tiszta szívű, de mégis botló ügyetlensége miatt a lélekraj- zot illetően. Hátha mosolyt kelt, keltsen is — döntöttek helyesen emí- gyen a televízióban és Csángi Miklós rendezése, Tóth Árpád máig is zengzetes szép fordítása és a fiatal szereplőgárda önfeledt játszadozása nyomán üde és kellemes, mesés és derűs háromnegyed órát tölthettünk el a képernyő előtt. Kit érdekel és minek nekünk egy XIII. századból ófrancia széphistória ? Brrr! Ófrancia, széphistória, középkor vége! t Bids Éle a Mátrában
