Népújság, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-24 / 300. szám

FJCZEK ÜR. Ficzef? urat

én személyesen ismertem. Podweisz Éleknek hívták. Vagy Kázmér bajosnak? . Nagy Antalnak-e, vagy Petro vicsnak? Ott volt a műhelye a Karpfeinstein utca elején, amelynek a környékén gyerekkoromban' lak tam, szabó volt. Vagy suaz tér őmaga is Szatócs-e vagy bádogos? Igaz. nem a/ első világháború előtt, ha nem a második előtt ismertem őket, igaz. nem róluk írta Hidas Antal a regényét, a Ficzek urat, de én már akkor is.' igenis ismertem azt az ágrólszakadt. a kék madarat mindig kergető, de csak a madár hulladékát elnyerő susztert, amikor még nem is olvastam a ’ könyvet. A Ficzek úr történetét. Az első világháború előtti évtized. a „ferencjóskás” idő mosolygós-könnyes rajzát,

afn.öl.rK#»Tl +ö-vZYHrS"7'AT-''í*aTl

neki jo, s rémülten tiltakozik mindenígjta sztrájk ellen, ha az neki rossz, ez a kis figura, aki nem képes felfogni az összefogás erejét, pompás ^megfogalmazást kapott Haumann Péter játékában. Schütz Ila igazi élet- és színésztárs volt. Az asz- szonyi hit a férjben, az asz- szonyi realitás a naiv és megmosolyogtató férji szárnyalásban, a kitartás és erő a család összetartásában — S'-hiitt* Tlq iá+óVq nwvrrtán

Ficzek úr a rendőrségen.

bukásra ítéltetik mindenféle íiczaki próbálkozás.

Aggódva lapozgattam az előzetest: tévéfilm lesz, lett Hidas Antal regényéből. Ebből a sok szálon futó, minden oldalon cselekményes és minden bekezdésében egyúttal monológokra, Ficzek úr zseniális meglátásaira épülő groteszk regényből. Novák úrnak, a Szociáldemokrata Párt okos és előrelátó, de rossz irányba indult harcosának tragédiájából. Japánnak, a kemény- öklű, lelkes és jó munkásnak lumpenné és gazemberré való süllyedéséből. Űristen, megint oda lesz bennem, az olvasóban a száz- nyi remek figura, s oda elsősorban maga Ficzek úr története, igazsága, s az a sajátos világ, amelynek mé- he tulajdonképpen megfoganta a Tanácsköztársaság majdani születését is.

Markos Miklós, a forgatókönyv írója tökéletesen ismeri Hidas Antal világát. Ismernie kell. különben nem tudta volna ilyen sikeresre írni a forgatókönyvet. Néhány egyenetlenségtől eltekintve, néhány elnagyolt pillanatot leszámítva kitűnő anyagot adott Hajdúfy Miklós rendezői munkájához, A sokszálú történetből kiemelte a fővonalat, a regény tulajdonképpeni főhősét, Ficzek urat, s a többiek sorsa csak úgy és annyiban érinti a kis suszter sorsát a televíziós változatban, amennyire az nélkülözhetetlen Ficzek úr és családja sorsa változásainak előbbre viteléhez, vagy hátramozdí- tásához. Viilág06, egyszerű és áttekinthető lett így a képernyőn Hidas Antal cselekvésekben ugyan gazdag, de mégis csak epikus höm- pölygésű regénye.

Hajdufy Miklós rendezése is világos, egyértelmű volt. Csak akkor és csak annyiban ..ment ki az utcára”, amikor az már elkerülhetetlen volt. A viszonylag sok belső kép nem fogta vissza a cselekmény sodrását, sőt felgyorsította azt, ugyanakkor bensőségesebbé, televí ziőszerűbbé tette. Haumann Péter Ficzek ura telitalálat nak tűnik. Játékstílusa — kort teremteni akarván így is — szerencsésen idézi még a némafilmek stílusát is, ugyanakkor a ma emberének is hiteles, ízig-vérig élő figurát varázsol a képernyőre. Ez az ötletekből soha ki nem fogyó, de mindig és újra alulmaradó ember, ez a tinikus kispolgár, aki hajlandó sztrájkolni, ha az

ízig-vérig élő alak élte életét a képernyőn. Jó szót szólhatunk csak a népes szereplőgárdáról is, akik játékukkal segítették megteremteni az első világháború előtti fővárosi miliőt.

Czabarka György képei, különösen a kezdő képsor és a záróképek, a virágon menetelő katonajelöltek képsorai a „kamera oldaláról” teremtették meg a ficzeki világot.

STIRLITZ. Érdekes: Stir- litz nem akart vetélkedni Kloss kapitánnyal. Tyihonov

A KÉPERNYŐ ElŐTT

játéka nem emlékeztetett semmiféle eddig látott népszerű sorozat főhősének önmaga iránt szimpátiát, a sorozat iránt érdeklődést is teremteni akaró és tudó játékstílusával. A kezdetben csak érdeklődéssel várt, aztán feszült izgalommal kísért, s végül kirobbanó sikert arató „A tavasz 17 pillanata” című szovjet filmsorozat népszerűségének legalábbis három titka volt. Olyan időkről és témáról szólt, amely önmagában véve is izgalmas. Olyan rendezői munka teremtette meg — lám, nők is tudnak háborúról szólni —. mint Tatjana Lioznováé, aki nagyszerű érzékkel kerülte ki az itt és e témában valóban felesleges geggeket, azokat a bizonyos „utolsó pillanatban ám...” jeleneteket, amelyek egyszerű kalandfilmmé degradálták volna a sorozatot. És olyan színész segítette a 12 részen át a rendezői elképzelés megvalósítását, mint Vjacseszlav Tyihonov, akinek szeme, tekintetének mélysége állta a próbát: hosszú belső monológok alatt erről az arcról, ettől a szinte mozdulatlan arcról lehetett leolvasni Stirlitz minden érzését, vágyát, gondját, erejének mélységét.

Élt-e Stirlitz. vagy sem — Iszajev, az egykor valóban élt, s a háború utolsó pillanataiban eltűnt szovjet hírszerző emlékezete-e, vagy sem a sorozat? — most nem is lényeges. A lényeg: mesterkélt és kiagyalt kaland helyett a valóság kalandját és a kaland valóságát kaptuk „A tavasz 17 pillanatá”- ban. Ismét beigazolódott, hogy az élet a legjobb író. Csak olvasni kell tudni műveit. A szovjet televíziós filmsorozat alkotói jól tudtak olvasni.

(gyurkö)

GERENCSÉR MIKLÓS:

(itnniutfi

iuunmiisiBit

TÁNCSICS MIHÁLY életregénye

fiAilWSM

*♦74. december 24„ kedd

Mert más volt Kossuthról szónokolni, sőt meglátogatni őt népes küldöttséggel Tu- rinban, és megint más, valódi táx-sadalmi cselekvéssel segítem a változást a paraszti tömegek, a kisemberek érdekében — velük, hadd legyenek nagykorúak. Ez nem kellett az úri paraszt B. Molnár Sámuelnek. Neki c saját hatalma kellett, s a befolyás, hogy ő mondhassa meg, mi üdvös és mi káros Cegléd városára nézve.

Táncsics túlontúl ismerte az ilyen népboldogítást. Menekült előle. Harag nélkül, de határozottan szakított Bába Molnárral. November 1 -én, mindenszentek napján indult lakást keresni és másnap már be is költöztek a városba. Ősz ellenére kegyetlen fagy, nagy hó keserítette őket. és kis híján megdermedtek a fűtetlen lakásban. Táncsics lábán kiújultak a korábbi fagyások, szenvedett a sebektől élete végéig. Tekintve, hogy a beígért ellátásból alig lett valami, feloldotta Ígéretük alól a ceglédieket. ínséges helyzetükben saját könyveit árulta a piacon, de bizony nem akadt vevőkre. Ha nincs az írói segélyegylet havi

húsz forintja, akár éhen is halhattak volna. Anyagi nyomorukkal csak-csak megbarátkoztak volna, mert eleget gyakorolták annyi éven át a nélkülözést. Annál többet szenvedtek az árvaságtól. Amikor 1877 nyarán elhagyták a várost, mindössze két embert tartottak érdemesnek arra, hogy elbúcsúzzanak tőle. Senki nem akadt, aki szívességből elvitte volna szegényes mo- tyójukat a vasútállomásra.

A Duna bal partján levő Rév-Komáromba, Jókai szülővárosába költöztek lányukhoz. vej ükhöz. Egyik szegénységből a másikba érkeztek, hiszen a fiatalok nehezen éldegéltek Csorba Géza ügyvédgyakomoki jövedelméből. De legalább részük lehetett szeretet ben,

családi egyetértésben. Mihelyt rendbe tették magukat, s kipihenték a költözködés fáradalmait, ellenállhatatlan vágya támadt Táncsics Mihálynak, hogy viszontlássa még egyszer, utoljára Acsteszért, a szülőfalut. 1877. október 26-án vágott neki gyalogosan az ötven kilométernyi útnak. Szép volt az ősz, és az ag- guló vándor emelkedett érzésekkel haladt át a szülőföldet környező ismerős tájon. Szombaton indult, vaTízmillió forinttal több Hatvan költségvetése

Ülésezett a városi tanács

Hétfőn délelőtt tartotta meg idei utolsó ülését Hatvan város Tanácsa, s első napirendi pontként — Kovács Imre osztályvezető előterjesztésében — megtárgyalta az 1975. évi költségvetési és fejlesztési tervet. A város költségvetését szabályozó bevételek összege jövőre meghaladja a 84 millió forintot, ami annyit jelent, hogy a különböző szakigazgatási szervek az ideinél 14 százalékkal, azaz tízmillió forinttal több pénzfedezetből gazdálkodhatnak majd. A tanácsülés által jóváhagyott költségvetésben legjelentősebb kiadási tétellel a szociális és egészségügyi ágazat szerepel, amit a város nagy, korszerű kórháza, valamint a rendelőintézeti hálózat indokol.

A fejlesztéssel kapcsolatos kiadások között első helyen áll a Dózsa téren épülő 138 lakásos bérház munkálatainak várható befejezése, továbbá az ifjúsági otthon szomszédságában létesülő sportcsarnok felépítése. A költségvetési vita során felszólaló Szabó Ferenc, a városi párt-végrehajtóbizottság tagja utalt a világszerte nehéz gazdasági helyzetet okozó pénzromlásra, annak hát-1 terére, valamint azokra a takarékossági, anyaggazdálkodási intézkedésekre, amelyekkel hazai és helyi viszonylatban legkisebbre lehet csökkenteni ezt a tendenciát.

Tárgyalta még a tanácsülés a piacokról, vásárokról szóló rendeletet, dr. Lukács Lajos előterjesztésében elfogadta a

városi tanács 1975. évi munkatervét, továbbá a Népi Ellenőrzési Bizottság ugyanilyen irányú javaslatát, majd interpellációkkal foglalkozott. Ennek során Fehér István elnök bejelentette, hogy a Hatvány Lajos Múzeum elhelyezési gondjának megoldása végett albizottságot létesítenek, amely sokoldalúan felméri a helyzetet, s az ügy rendezése érdekében javaslatot terjeszt a végrehajtó bizottság elé. A társadalmi munka ösztönzés ‘ve ugyanakkor hatvanezer forintot biztosit a tanács, amelyet azon körzetek között osztanak meg. fejlesztési- felhasználásra, amelyek leginkább kitüntetik magukat ilyen irányú tevékenységükkel.

(m. gy.)

A. megyei postahivatalban

Mit mond a holló?

Egymás kezébe'adjuk a kilincset a postán; ez enyhe kifejezés. Az az ajtó be sem csukódik reggeltől estig, ki, s beáramlik rajta a tömeg. December elejétől nincs postásszabadság, akit tudnak, behívnak a nyugdíjasok közül is, a csomagszállító gépkocsik szárnál megd u piálják. Mindenki a forgalomért.

A legnagyobb számokat persze a megyei postahivatalban hallani,

— 12—14 ezer levél érkezik, megy el egy átlagos napon — mondja Kállai Lajos, megyei hivatalvezető. — Most 28—30 ezer. Csak mi, 56 ezer képeslapot adunk el. Ezenkívül az egri papírboltok, trafikok még ennél is többet, a vállalatok pedig nyomdai üdvözlőkártyákat küldenek. Ha összesen 200 ezret mondok, akkor nem tévedtem sokat. Emellett a

sámap délután érkezett Acsteszérre. Senkit nem talált, aki a Táncsics nevet viselte volna. Fél évszázadosnál hosszabb távolléte idején teljesen kicserélődtek az arcok a faluban. Szinte csodával határos módón még mindig élt egykori tanítója, Kugler József. Tudtak, hallottak az ácstleszériek a falu híres szülöttéről. Szeretettel tisztelettel atyafiság06an bántak vele. csaknem két hétig vendégül látták. Megnyugvással. boldog megbékéléssel indult vissza ' Komáromba. Mindent látott, amire kíváncsi volt. Főképp a szülőház küszöbét óhajtotta még egyszer átlépni és végigballagni a Kopaszhegy melletti dűlőn, ahol fogadalmat tett, hogy soha többé nem megy robotba.

Két esztendeig vergődtek Komáromban. Nélkülözésed miatt le kellett mondania szerény öröméről, a dohányról, meg a kávéról. Kertészkedéssel igyekezett némi keresethez jutni, s változatlanul próbálta terjeszteni saját könyveit, a Duna mindkét partját bejárva, Duna- szerdahelytől Érsekújvárig, Szőnytől Bánhidáig. Mint korábban, most is igen csekély eredménnyel fárasztotta fájós lábát. Sehogy nem boldogultak, megállapodtak hát a fiatalokkal, hogy Pestre költöznek. Nagyobb város, nagyobb lehetőség. Próbaképpen az öregek cseréltek először lakhelyet. A lehető legszerényebb — szo- ba-konyhás, benyüós — la- 'kást béreltek a Ferencvárosban, az akkor még perifériának számító Üllői út 23- as számú házban.

Nyolcvanévesen kezdte újra az életet, immár ki tudja hányadszor Táncsics Mihály. Egyszersmind folytatta töretlenül. Miként a Duna menti falvakban, úgy most a városban árulta lepedőbatyuba kötött könyveit. Járta az Üllői út hosszát és kiabálta: „Könyvet vegyenek!” Az eredmény siralmas. Mindössze az jelent számára némi örömet, hogy

csomagok. „Normális” napokon 300—350 csomagot adnak fel a hivatalban, ilyenkor ezret. Persze amennyit itt feladnak, annyit kapnak is. Nyolc gépkocsi hordja Egerben a csomagokat.

A postások éppen a reggeli küldeményeiket szortírozzák. Nagy halmokban állnak a jókívánságok mindegyikük előtt.

— Én nem is tudnám megszámolni, mennyit viszek ki naponta. Háromszáz körül szokott lenni, most van hat- hétszáz is a körzetemben — mondja Vona Benedek.

— Az a jó, ha valaki régóta ismeri a körzetet — emeli fel a fejét a levélhalmaz között a mellette ülő Sebestyén András. — Én is 17 éve csak ezt csinálom állandóan. Most különben . a baj is több, mert sok a címelírás, a pontatlanság.

újsághirdetésre megrendelnek tőle tíz darab könyvet a székesfehérváriak, tízet a gönciek, tizenkettőt pedig a nagybecskerekiek. Változatlanul az írói segélyegylet havi húsz forintja a biztos pénzforrás. Amikor aztán értesülnek nyomoráról a szervezett munkások, rendezvényeket tartanak tiszteletére és a befolyó összegecskékkél segélyezik a két öreget. Az egyik ilyen munkásrendez- vényen például negyvenkét forint hatvannyolc krajcár gyűlt össze, de a rendőrség elvett belőle tizenhat forintot engedélyilleték címén... Az orosházi olvasókör előbb harminc, majd tizenöt forintot küld. A kaposvári asztalos ifik három forintot... És még ebben a szánandó helyzetében is akadnak gazfickók, akik nyerészkedésre használják nevét. A Budai Sörcsamokban valami vigalmi bizottság mulatságot hirdet azzal az ürügygyei, hogy a rászoruló írót akarja segíteni. Ügyesek lévén, szép summát zsebelnek be. Táncsicsnak pedig nagylelkeűn elküldenek öt forintot

Valamelyest élénkebb, nyugodtabb lett az élete, amikor a fiatalok is Pestre költöztek Komáromból. Csorba Géza, a vő jeles szerepet vitt a korabeli munkás- mozgalomban, vezető személyisége volt a szocialista szervezkedésnek. Rengeteg cikket írt a Népszavába, amelyet egy ideig irányított. Az ő révén került szoros kapcsolatba Táncsics a főváros ipari munkásságával, szorgalmasan eljárt gyűléseikre. előadásokat tartott, állandó szerzője lett a Népszavának. Természetesen, igen csekély tiszteletdíjért, vagy éppen semmiért, mert abban az időben a szervezett munkásság még jelentéktelen anyagi eszközökkel rendelkezett, örültek, hogy egyáltalán megjelenhetett a Népszava.

A bizakodás hónapjai voltak ezek Táncsics számára. Látta az új erőt, amely

Es mit tanácsol a postások hollója? Hogy pontosan tessék Írni az' irányítószámokat. Mert azt mm- megszoktuk, hogy valamit írni kell, de hogy mit, arra már kevésbé figyelünk. Ilyenkor aztán bolyong a levél. A csomagokkal nemigen lehet hiba, mert a posta tavaly mindössze 850 forintot fizetett ki elveszett csomagért a csúcs- forgalomban, az idén pedig még nem is fordult elő ilyesmi. Igaz. olyankor nem fizetnek, amikor más van a csomagban, mint amit kívülről ráírtak.

Hol vannak zökkenők? Például a Csebokszári városrészben, ahol néha se a házat, se az utcát nem lehet megtalálni. Ilyenkor aztán a postások „bekiáltva” kérdezik meg az elosztóban: hátha valaki ismeri...

(helceli)

majdan kézbe fogja venni győzelmes harca árán a társadalom, az ország ügyét. Hittel hirdette a dolgozó tömegek történelmi elhivatottságát. És hitte, hogy szegényen bár, de boldogságban élheti le hátralevő napjait Eszter lánya gyermeket várt. Végre-valahára, ha nyolcvankét évesen is, de nagyapa lesz. .

Megszületett az unoka, a kis Ida, de milyen áron! Édesanyja belehalt a szülésbe 1881 nyarán. Ezt a gyászt már nem lehetett kiheverni, ötödik gyermekét temette ei a két boldogtalan öreg. Csorba Géza, a vő, maga is belerokkanva lelkileg a tragédiába, gyengéd szeretettel óvta az öregeket, amíg az élet_ rendje szerint újra nem nősütt. Az unokát pedig a hetvenéves Teréz is- tápolta, miközben szegényes háztartásuk ellátása mellett másokra főzött, mosott, takarított, némi ellenszolgáltatásért.

Csorba Gézát vidékre szólította új állása és házassága. Mégsem szakadt meg családias kapcsolata az öregekkel, akik szinte lányuknak tekintették vejük második feleségét. Anyagilag rendbe jöttek, egyre több segítséget kaptak a szervezett munkásságtól, de Táncsics Mihály immár végképp búcsúzni készült. Hosz- szas betegeskedés után csendesein vált meg az élettől 1884. június 28-án. Ott kapott örök nyughelyét, ahol az árverezéssel földönfutóvá tették: a Józsefvárosban, a Kerepesi úti temetőben. Ro- •konlelkű barátja, az ugyancsak mélyről felvergődött nagy tudós, Hermann Ottó búcsúztatta a forradalmár írót — s miként a Népszava nevezte — a munkásság halottját.

Szülőfalujától kapta az első szobrot. 1886-ban avatták fel ott, ahonnan elindult a ha ih atatl anságba.

Vége

\