Népújság, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-12 / 264. szám

Három este GULLIVER ÉS A TÖRPÉK Gulliver mindent kibírt, Kibírta kora társadalmát, kibírta Lilliput urait, meg­bírt az óriásokkal és a nyihahákkal. De a magyar televízió leterítette. Gulli­verből „kifelejtette” a pol­gárság, ami emberi, s meg­hagyta, ami gyermeki. A te­levízió itt nálunk kihagyta Gulliverből azt, ami gyer­meki és nem hagyta meg azt sem, ami emberi. Néha Jonathan Swift, ez az esz­mékhez elkötelezett ember, írónak zseniális, gondolko­dónak sem utolsó, valóban nem gyermekmesét írt az óriásról és a törpékről, avagy a törpéről és az óriá­sokról: sziporkázó szelle­mességgel és maró gúnnyal a dolgok viszonylatosságát írta meg. Hogyan lesz Gulli­verből kora társadalmának törpéjéből, a törpék között óriás, az óriások között tör­pe — mert minden csak vi­szonylagos. A nagyság is, a kicsinység is. Ha egymás­ba hasonlítjuk. Ám, ha az igazsághoz, az ember méltó­ságához, emberi voltához, akkor ezek a viszonyok na­gyon is egyértelműek, átte­kinthetőek és hű tükörké­pet nyújtanak: a kisszerű- ség meglehet az óriások­ban, a nagyszerűség a tör­pékben, Lilliput lakóiban is. Az ostobaság, az intrika, a cselszövés a „termettől” füg­getlen. Ezt mondta el Gulliverjé­ben Swift és még sok any- myi mást, amellyel ugyan korának Angliáját ostoroz­ta, de művének gondolatai a mát is egészen jól meg­bírják. Helyes hát, hogy a gyer­mekmese hőse helyett a ma­gyar televízió a valódi, az élő Gullivert állította a kép­ernyőre? Feltétlenül. Helyes, hogy a gyermek­meséből felnőtt Igazság hor­dozójává váló Gulliver tör­ténetét a technika viszonyai között és annak eszközeivel mégis a mesés arányok fel- használásával vitték a ka­merák elé? Feltétlenül! Az emberi arányok itt nem egyszerűen mesés elemek, vagy legalábbis alapvetően nem azok: viszonyok tük­röződése, dramaturgiai alap, vizuális szituáció. Ám Gulliver, aki mindent kibírt, a magyar televízió technikáját nem bírta el. Dermedt világ lett Lilliput- ból, reménytelen és ember­telen, Gulliver és Lilliput lakóinak, a császár és kör­nyezetének világa teljesség­gel kettészakadt, az Ember­hegy — szegény Sinkó Lász­ló — tanácstalanul téblá- bolt a sivár díszletek kö­zött, szava sem volt, tette is alig, a Lilliputban történ­tekhez. Az is igaz, hogy ebben a Lilliputban nem is történt semmi. Ebben a te­levíziós Lilliputban minden csak arra tűnt valónak, hogy a rendező — Rajnai And­rás —, és az operatőr — Abonyi Antal — kipróbál­jon néhány technikai meg­oldást, amelynek sikerét e Gulliver kapcsán jőszerint még megítélni sem tudom. Pedig Inke László, mint Császár, s különösen Bolgo- lam hadügyminiszter lelke­sen uszító alakjában So- mogyvári Rudolf mindent elkövetett, hogy a törpék or­szága a mai lelki törpék hi- ■ teles országává válhasson De mit tehettek: Gulliver ugyan megmentette őket az inváziótól, de nem tudta megmenteni még önmagát sem, nemhogy Lilliputot a kameráktól. SZÉP ERNŐ SZÉP ESTJE Az elmúlt hét szombatjá­nak estjét elsősorban Szép Ernő két szép egyfelvonáso­OMmm 1914. november 12., kedd sa tette a könnyed szórako­zás „nehéz fajsúlyú” estjé­vé. Látszólag két egymástól teljesen független témájú egyfelvonásos a Krémes és az Ida. Az. elsőt bájos élet­képnek nevezhetjük az egy­kor maturált diákra vissza- révedő író emlékeiből, a másik egyfelvonásos, már inkább tragikus felhangú groteszk. Mégis Szép Ernő — akit mindig és újra fel­fedezünk, talán mert min­dig és újra van is és kell is mit felfedeznünk benne — két egyfelvonásosa azonos világról vall leleplező erő­vel, ha nem is ennek az erőnek a haragjával. A szá­zadelő kisvárosi Magyaror­szágának figurái, a bicikli­be, a zsuzsuba és a vadá­szatba révült ál-értelmiség, a fővárosi mezei jogász, aki életét a kártyából és a szi­varlopásból tartja fenn, az árva lány, akinek nem sza­bad cukrászsüteményt en­nie, és Ida, aki a rettenetes kisvárosi-fővárosból mene­külne vissza vidékre, ahol — tudjuk — éppen olyan, 2. Menekült volna, de a kíván­csiság marasztalta. Megállt mellette a hintó, jószagú urak és finom kisasszonyok termettek mellette, szóró­jukat oltották a csobolyó- ból. Egy petákot, azaz két krajcárt nyomtak a pórfiú markába, s már iramlott is tovább a négy paripa a fé­nyes hintával. Kik voltak, honnan termettek ott — so­ha nem tudta meg Stancsios Mihály. Csak a látomás vé­sődött örökre az emlékeze­vagy még kilátástalanabb az élet. A Krémes Huszti Péter játékán át válik társadalmi szatírává, míg az Ida a nagyszerű színészi erénye­ket felvillantó Schütz Ila monológjai nyomán lesz egy rövidke jelenetből társadal­mi tragédia. ÁdÁm Ottó tö­mör, feszes rendezése első­sorban az Ida című egyfel- vonásosban remekelt at- moszférateremtő erejével. MODERN IDŐK Nincs szükség Chaplint méltatni. Még kevésbé van szükség arra, hogy ezt az immáron klasszikus filmal­kotást értékeljem. Hogy ezek után mit akarhat még­is a kritikus? Semmit. Csak jólesik leírni: úgy nevet­tünk, hogy majd elsírtuk magunkat. Leírni, hogy jól­esett újra látni egy nagy színészt és újra látni, újra tudni: a legnagyobb színészi eszközök a legegyszerűbbek, és hogy ami nevettet az korántsem nevetséges. Gyurkó Gén tébe. Meg a nagyszerűség, hogy igazi fehér zsemlét és medvecukrot kapott a két- krajcárt nyomtak a pórfiú Ám a természet gyakrab­ban megajándékozta, mint az egyszer volt uraságok. Vad­madarak tojásait itta amúgy nyersen, szamócát csemegé­zett az erdőn, vadon term cseresznyét, almát, körté szüretelt kedvére, miközb pajtásaival együtt vigyáz' a jószágot Még nyulat is f gott — álmában lepte me az óriási tapsifülest, az egész falu őszinte ámulatára. Vég­Tantárgy: a családi nevelés Még a nyáron, elgondol­koztató és érdekes vita kere­tében, beszélték meg pedagó­gusok és pszichológusok, or­vos-egészségügyi szakembe­rek és mozgalmi vezetők, va­lamint a leginkább érdekel­tek, az édesanyák, a Szülői Munkaközösségek képviselői, a Magyar Nők Országos Ta­nácsának Népköztársaság úti székházában az ifjúság csalá­di életre nevelésének irány­elveiről szóló előterjesztést. Ismeretes, hogy a Minisz­tertanács még 1973-ban az állami oktatás minden for­májában kötelezővé tette a fiatalság felkészítését a csa­ládi életre. A Minisztertanács e dönté­sének megfelelően készítette el az egészségügyi és a mű­velődésügyi minisztérium még a nyáron az ifjúság csa­ládi életre nevelésének irány­elveit. S most szeptembertől már — kísérleti jelleggel — az ország hatvan általános és harminc középiskolájában, az osztályfőnöki órákon megkez­dődött az új „tantárgy” taní­tása, a tanárok és diákok kö­zös vitája, megbeszélése eb­ben az oly fontos szerepet 20.00: Utazás Jakabbal Az alig két éve a mozik­ban bemutatott magyar film mai fiatalokról szól. Istvánról és Jakabról, két fiatalemberről, akik beka­landozzák az országot. Fog­lalkozásuk készteti őket er­re — tüzoltókészülékeket el­lenőriznek —, s járják az országot, amúgy mai módra sportszatyorral, farmerben, fapados vasúti kocsiban, te­herautón, vagy éppen gya­log, sárban caplatva. Kocs­mapultoknál ácsorognak, ré­szegekkel társalognak, bü­rokratákkal cívódnak, lá­nyokkal cicáinak. De útjuk mégsem egyszerű kalando­zás, ahogy István elképzel­te, amikor a protekciós egye­temre jutás lehetősége he­lyett Jakabhoz csatlakozott. Mert Jakabot követni mene­külés. Szökés a társadalom­ból a mindennapi gondok elől, a kellemetlen kötele­zettségektől és kötöttségek­től, az unalomtól. Jákabék utazásában egy napjainkban dívó magatartás jegyei tük­röződnek. A film akotói a „fütyülök a világra" állás­pontját járják körül. Ez a kóborlás valami lázadás fé­le. Sokan, Jakabék is annak tartják. István különöskép­pen. Ütra kel, magára hagy­ja a lányt, akivel jár, ott­hagyja a családot, a tanu­lást, a karriert, a komoly munkát. Kilép a társada­lomba. — Es hová lép be? Nos, a társadalomba — ahonnan nem lehet kilépni — Erről szól Gábor Pál és Császár István filmje. Kulturális események Gyöngyösön és a járásban Ebben a hónapban ismét gazdag program várja a gyöngyösieket és a járás la­kóit a művelődési házakban. Bizonyára sokan lesznek majd kíváncsiak Gyöngyösön Básti Lajos előadóestjére, amelynek időpontja novem­ber 18. este 7 óra. Színhelye a Városi Művelődési Köz­pont Tudományos esték címmel új sorozat kezdődik novem­ber 14-én, amdlynek első elő­adását dr. Gyenis Gyula, az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem Embertani Intézeté­nek munkatársa tartja Az emberrréválás címszó alatt Ezt az előadást havonta kö­vetik a továbbiak, minden alkalommal meghívott tudo­mányos munkatárs közremű­ködésével, de a rendezvény irányítója továbbra is dr. Gyenis Gyula marad. A gyöngyösi járásban a társadalomtudományi hónap keretében zajlanak le ren­dezvények Gyöngyöstarján- ban, Karácsondon, Rózsa- szentmártonban, Abasáron, Adácson, Horton és Lőrinci­ben. Szocialista fejlődésünket dokumentáló kiállítások, helytörténeti és gazdaságpoli­tikai előadások mellett kul­turális témák is elhangzanak különböző időpontokban a felsorolt községekben. A Járási rendezvény no­vember 1-től a hónap végé­ig húzódik el. Szervezője a TIT és a járási művelődés­ügyi osztály. téré is a vadnyúl roppant óvatos, éber állat, puszta kézzel megfogni, méghozzá apró gyereknek, bizony ritka cselekedet volt. Arra biztatták, kínálja oda zsákmányát a falu papjának, Elszaszer Ferdinánd plébá­nos úrnak, akiről széliében tudták, hogy nagy kedvelője a nyúlpecsenyének. El is ci­pelte a fiú a papiakba a rúg- kapáló állatot, tisztes juta­lom reményében. De a plé­bános úr bizony csak két garast adott, holott Mihály legalább egy ezüstre számí­tott. Ezzel aztán végképp a rossz emberek közé sorolta Elszaszer Ferdinándot. Annál inkább sikerült ez, mert a papra az iskolából is hara­gudott. Hiába'volt magyar Ácsteszér többsége, s a ke­vés német ajkú is mind be­szélt magyarul, a plébános csak német nyelven oktatta a hittant. Még agg korában s szemrehányóan panaszolja Jel Táncsics Mihály ezt az elfogultságot. Viszont a pa­rányi falusi iskoláról, amely egyetlen tanteremből illott, s még a földes pad- óján is zsúfolva üldögélt a >k falusi gyerek, végtelen ■engédséggel beszélt. Vég­re is itt tanulta meg a tu- ás legfontosabbját. az írást és az olvasást. Akkoriban nem létezett egységes okta­tási törvény, aszerint folyt és addig tartott a tanítás, ahogy az iskolamester jónak látta. Ácsteszéren Márton napján, november II-én kezdődött a tanév, és március végén fe­jeződött be. Amikor a kisli­bák kikeltek. Ez jelezte a dologidő kezdetét, amikor is a paraszti gazdaságok a leg­apróbb munkáskezekre is igényt tartottak. Mihály egyformán kedvét lelte a tanulásban éppúgy, mint az otthoni szolgálat­ban. Mindegyiket tiszta örömmel cselekedte. Ha dol­gozott, fizikai ügyességével szerzett elismerést, ha tanult, értelmi elevensége keltett fi­gyelmet. Már az első Iskola­évben folyékonyan olvasott, az írással is könnyen ismer­kedett. Csodának éppen nem mondható az ilyesmi, de lát­nivaló volt. hogy elemi tudo­mányában inkább Önszorgal­ma a nagyobb rész, semmint az iskolamester buzgolkodá- sa. Mert a tanító úr, csak hébe-hóba nézett a gyere­kekre, inkább jegyzősködött a bíró házánál. Ily módon — vak vezet világtalant — a nagyobbacska nebulók négy esztendei kínlódás után sem tanulták meg a betűve­tést. Ehhez képest számít -rdemnek a kis Stancsics Mihály boldogulása. Nem­csak a maga hasznára tanult meg imi, olvasni, számolni játszó tárgykörben. Ez ; jelenti, hogy megyénként e falusi és egy városi általár, iskolában, valamint a meg\ székhely egyik középiskolá ban már az új elvek szeri folytatódik a tanítás. A pedagógusok felkészíti úgy történt, hogy Pécsett 6 tanár számára tanfolyan tartottak, orvosok, pedagóg sok, szociológusok részvétel vei. A pécsi tanfolyamot < Szentágothay János orvc professzor, a Magyar Tud mányos Akadémia alelnö vezette. Budapesten, a főv rosi pedagógiai intézetül most folyik hasonló téma] kájú tanfolyam. Az irány? veket és az osztályfőnöki feladatait az Országos Ped gógiai Intézet megbízásáb Gál Erzsébet, az OPI főisk- lai adjunktusa készítette t figyelembe véve egy komple munkacsoport hosszas előki szítő tudományos vizsgálaté Mit jelent ez az új tai tárgy az iskolákban, ame ebben az esztendőben me csak kísérleti jelleggel folyj a kiválasztott vidéki és főv; rosi tanintézetekben, de m hány esztendő múlva már oi szágossá és általánossá válik Elősorban azt, hogy a cs; ládi életre, s ezen belül szexuális életre történő ele készítésnek a nevelési folyj mat egész rendszerében ke helyet kapnia, a gyermekkoi tói a felnőtté válásig. Mégis merkednek a diákok a csa Iád fogalmával és a család tervezés fontosságával, kiala kítják a lányok és fiúk kap esolatának erkölcsi alapjai esztétikai és magatartásbe követelményeit. Megismer kednek a nemde sajátossá gaival, a szaporodási folya mat anatómiai és élettár alapjaival, a higiénia és a egészséges magatartás szabá lyaival. Végül, de nem utol sósorban megismerhetik i gyermek reális helyét és ér tékét a családban, a pedagó gusok okos példákkal felhív ják a figyelmet az anyákká és a családdal kapcsolat® magatartás követelményeire A diákokat rávezetik arra is hogy a szülők nevelési fel­adatait, a szocialista csalác kohéziója pótolhatatlan é: semmi mással, fel nem cse­rélhető. Az ifjúság családi életre nevelésének, új „tantárgyá­nak” tanítása az osztályfőnö­ki órákon belül 800—900 ál­talános és középiskolai osz­tályt érint, kereken három­ezer tanulót, s kétszerannyi, tehát hatezer szülőt. Decemberben, az összevont szülői értekezleteken, az ér­dekelt iskolákban megtörté­nik a szülők tájékoztatása az iskolai kísérletről és a család konkrét tennivalóiról is. Ér­deklődéssel tekintünk e kí­sérlet elé, s visszatérünk majd a szülői értekezletek tanúlságaira. T. A. rövid úton, de alsóbb osztá­lyos létére tőle tanultak a nagyobbak is. Méghozzá ön­ként fogadtak el tekintély­nek. Haladottabb ismeretei­hez szelíd természet, szerény magaviselet társult Mond­hatni, vele született a taní­tás képessége. A világért sem éreztette volna gyer­mektársaival tekintélyét, bár a szíve mélyén nagy-nagy örömet érzett Csak a szerdák , meg g szombatok voltak nehezek. Ilyenkor Elszaszer Fedinánd kínozta az iskolát a német nyelvű hittannal. Szegény ácsteszéri nebulók, még é Baját anyanyelvükön is aüg- alig tudták elmondani a lec­két, hát még németül. Hara­gudott is eléggé a plébános úr. Dörgő-dorgáló szemrehá­nyásai közepette alig várta Mihály, hogy vége legyen a zord, isteni fenyegetésekkel teli hitoktatásnak. Mivel akkoriban a tankö­telezettség sem volt pontos években meghatározva, ki­ki addig járatta fiát-lányát iskolába, amíg jónak látta. Mihály gyorsan is tanult, otthon is szükség volt rá — tízéves kora előtt úgy vél­ték, eleget tud már, többet, mint a legvénebb iskolások’ így hát komolyabb munkára fogták. (Folytatjuk.) ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom