Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-15 / 190. szám
Eszmecsere a munkahelyi demokráciáért A vita határai Demokrácia es fegyelem: édestéstvérek. Am testvérek között sem ritka a harag, a hangos szó, a félreértés. Ezért szükséges a munkahelyeken is a két testvér, demokrácia és fegyelem mozgásának, hatósugarának határait megjelölni. Eddig és ne tovább. A munkahely: szervezet. Létezése, működése elválaszthatatlan sokféle előírástól, utasítástól, szabálytól. Amiket — éppen közérdekből, a munkahely zavartalan tevékenységét elősegítve — be kell tartani. Alapvető kérdés tehát: miről lehet és szükséges, miről nem szabad vitatkozni? Téves tilalmi táblák Eléggé elterjedt nézet; főként a gazdasági vezetők vallják: termelési kérdésekben nincs helyük a demokratikus fórumoknak, ezekben a felelős poszt betöltője dönt, utasít, s a többieknek marad a végrehajtás. E vélekedés gyengéje általánosságában rejlik. Mert mit értsünk „termelési kérdések” alatt? A napi tervfeladatot? A technológiát? Ha a búza- kodók erre gondolnak, akkor igazuk van. Ám ha e tilalmi tábla mögé azt a felfogást rejtik, hogy a munkahelyi fórumok vitatkozzanak csak szociális, munkásellátasi, esetleg bérezési, jutalmazási ügyektől, de a gazdasági tevékenység lényegét ne érintsék, akkor tévednek. Ahogy azok szintén, akik — a munkások soraiból —• azt szeretnék, hogy tőlük mindenről véleményt kérjenek. Addig nincs demokrácia, míg velünk meg nem beszélnek mindent, míg a főnökök maguk között döntenek — így hangzik az „érvelés”. Jól néznénk ki, ha a termeles folyamatát újra meg újra gyülésezéssel akasztanánk meg, mondván, most megvitatjuk a dekád- tervet, most meg a technológiai előírást... A kiválasztás joga Egészséges arányokra van szükség. Annak tisztázására, mit lehet, mit érdemes a gazdasági témák közül megvitatásra a demokratikus fórumok elé terjeszteni. Igen, de kit illessen e kiválasztás joga? Félreérthetetlen feleletet ad erre az a határozat, amelyet a Minisztertanács 1973. június 27-i ülésén hozott az üzemi demokrácia fejlesztéséről, s amelyben több más mellett ezt olvashatjuk: „...a központi irányelvekből kiindulva és az érvényben lévő jogszabályok keretei között a vállalatok maguk alakítsák, fejlesszék tovább a helyi körülményeknek legjobban megfelelő formákat és azon belül a tartalmi megoldásokat”. Semmiféle központi akarat nem fogja kézen a munkahelyek közösségeit, s nem okítja részletekbe menően őket, mit szabad, mit nem. Érdemben csakis helyben lehet dönteni arról, hol húzódjanak demokratikus vita és fegyelmezett végrehajtás határai. Amihez segítséget adnak a központi — szak- szervezetek és a kormányzat közös álláspontját megfogalmazó — irányelvek, a különböző jogszabályok, de a konkrétumokat a helyi körülmények szabják meg. Nem elég megmondani Tegyük fel: a vállalati párt- és szakszervezeti, ifjúsági testületek, a gazdasági vezetők véleményét is kikérve, meghúzták a határőr kát. Világossá tették minden érdekelt előtt, hogy meddig és miről tart a vita s hol adja át helyét a fegyelemnek. Tegyük fel azt is, hogy jól sikerült a határvonal kijelölése, élesen elválnak egymástól az utasításokkal és a vitákkal eldönthető kérdések. Akkor már biztos az eredmeny, a vonzó munkahelyi légkor, a közös gondolkozás? Hiba lenne ezt hinni. Egy •valami még nagyon hiányzik. Nevezetesen a mindenkit összefogó, az erőket egy irányba terelő cselekvés. S tálán furcsán hangzik, de igaz: a demokratikus fórumok sem akkor élnek, hatnak teljes valóságukban, ha ott az emberek bátran elmondhatják véleményüket, hanem ha ezt a közösen kialakított teendők fegyelmezett végrehajtása követi. Fogalmazhatunk úgy is: a szavak demokráciája a cselekvés demokráciájába nő át, hogy azután — a számonkéréskor, az ellenőrzéskor — ismét az együttes megfontolás, értékelés szavai vegyék vissza a főszerepet. Sértetlen sorrend Nem lehet arról vitatkozni, hogy mekkora bérösszeget használjon fel a vállalat, de arról helet — sőt kell! — hogyan gyarapíthatnák a bérek növelésére fordítható forintokat, miként alakuljon a bérezés gyarkorlata, mit állítson előtérbe a helyi bérpolitika, — a mennyiséget, a minőséget, az időkihasználást, a gépállások csökkentését. — miért nyújtson kevesebbet. Veszélyesnek bizonyulna a demokratikus fórumokra hagyni a készletgazdálkodás alakítását, az áru- kiszállítás időrendjének meghatározását, de a készletgazdálkodás, az áruszállítás javításához — optimalizálásához — már sok segítséget adhatnak a kért és feldolgozott vélemények. Az egészséges arányok mellett ezért elengedhetetlen a dolgok sorrendjének sérthetetlensége. A bajok abból származnak, ha a munkahelyeken föl sem állítják e sorrendet, vagy ha igen, akkor unos-untalan fölborítják. Ilyenkor elmosódnak a határok, hol mindenre parancsok érkeznek, hol fölösleges vitákkal telik az idő, s csak akkor kapnak észbe, amikor már kátyúba ragadt a szekerük, se előre, se hatra. Ki kemény kéz, ki nagyobb demokratizmus után sóhajtozik, esetleg kiabál ebben a helyzetben, holott nem ezek segítenek. Hanem a logikus sorrend becsületének megteremtése! Az. hogy ne a munka, a cselekvés helyett vitatkozzanak, hanem a munka, a cselekvés hogyanjáról, céljáról.. Az, hogy a demokrácia és a fegyelem területeit elválasztó határokat senki — a vezérigazgató sem, a segédmunkás sem — ne sérthesse meg. E határokat az egész közösség vonja meg és az egész közösség őrizze, óvja. CM. 09 Közreműködés a tisztább Dunáért Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO megüizu^ sából és jelentős anyagi támogatásával az Országos Víz- ügyi Hivatal szakemberei méréseket végeznek, hogy elsőként a Dunán és a Sajón, vízminőség-védelmi mintaterületeket alakítsanak ki. Az itt szerzett tapasztalatokat más, erősen szennyezett vizeken is hasznosítják majd. A nagyszabású környezetvédelmi munka jelenlegi szakaszában kijelölik az automatikusan működő vízminö- ségjelző állomások helyét. Képünkön: A. Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság laboratóriumának munkatársai mintát vesznek a Duna vizéből a budapesti szalca(MTI-foto Csikós Gábor felv.) Hidroglóbuszok karbantartói Az ország számos községében. és a mezőgazdasági üzemek telephelyein nagy számban működnek a Vízgépészeti Vállalat által gyártott hidro- glóbusz-víztornyok. A fémtestű víztárolók karbantartására szervizt hozott létre a Tiszámén ti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat. A vízügyi, intézmény gyulai kirendeltségét bíztak' meg a felújítással és a rendszeres karbantartással. A feladat ellátására speciális brigádot szerveztek, amelynek tagjai ■ tanfolyamon sajátítottak el a szakmai tudnivalókat. A brigád üzembe helyezés után általában 5—6 évvel ellátja a felületi korrózióvédelmet, a szigetelést és az egyéb teendőket. KISZ-toyábbképzés Gyöngyösön A MÁV gyöngyösi kitérő- gyárában házi KlSZ-tovább- képzést tartanak ezekben a hetekben. A KISZ Központi Bizottsága ez év április 17— 18-i határozatának gyakorlati meghatározása a továbbképzés célja. A foglalkozások augusztus 6-án kezdődtek, augusztus 26-ig tartanak, és a KISZ-csúcsvezetőség tagjai, alapszervezeti vezetőségi tagok, valamint a KISZ-cso- portbizalmiak — összesen 36 fiatal — vesznek rajta részt. A továbbképzés témái közt többek között szerepel a KISZ politikai jellegéről szóló előadás. Ugyancsak előadás hangzik el a fiatalok formálásának kérdéseiről, valamint arról, hogy kiket hívjanak az ifjúsági szövetségbe." A politikai követelmények növeléséről és az aktivitás alapszervezetekben va-> ló fokozásáról szintén hallhatnak előadást a KISZ-vezetők és tájékoztatás hangzik el a KISZ-tagsági igazolványok cseréjével kapcsolatban is. Tovább javul a ruházati ellátás Még mindig kevés a hazai gyártású kártolt szövet A belkereskedelmi és köny- nyűipari vállalatoktól kapott információk és sorozatos konzultációk alapján a két minisztérium nemregiben áttekintette a ruházati ellátás alakulását. Megállapították: a legtöbb cikkből elegendő áll rendelkezésre az idén. A hazai termelők ez évbén több mint 30 milliárd forint értékű termékkel szolgálják a kiskereskedelmi kereslet kielégítését és a legtöbb cikkcsoport összetétele általában megfelel az előzetes elképzeléseknek. A korábbi átlagot meghaladó mértékű volt az értékesítés kötött, illetve szövött férfi- és fiúingekből, selyem- és selyemtípusú méterárukból, kötött alsóruházatból, női és gyermek felsőruházatból, harisnyanadrágból, különféle lábbelikből. A szakemberek rámutattak arra is, hogy az általában kedvező helyzet ellenére a világpiaci feszültségek nem maradtak hatástalanok a belföldi termelésre, illetve áruellátásra. Ennek következménye volt, hogy néhány jelentős — elsősorban kötött alsó és felsőruházati cikket termelő — iparvállalat csak késedelmesen tudta teljesíteni kötelezettségeit. A növekvő igényekhez képest még mindig kevésnek bizonyult a hazai gyártású kártolt, Illetve tiszta gyapjú, fésűsszövet, amit a magasabb világpiaci árak miatt csak korlátozottan lehet importtal ellensúlyozni. Mindennek ellenere a méterárukereslet kielégítésében eddig nem merült fel megoldhatatlan probléma. Elsősorban a kereskedelmi vállalatok igyekeznek hasznosítani import-lehetőségeiket; körülbelül hárommillió négyzetméter gyapjú és gyapjútípusú szövet beérkezése válható még az idén. Hurkolt kelméből minden eddiginél nagyobb mennyiség és szélesebb választék állt rendelkezésre. Csupán a tavaszi szezonban adódtak átmeneti hiányok, jórészt szállítási lemaradások miatt. A második félévben azonban új termelők lépnek a szállítók sorába: nagyobb vállalatok — köztük a Budapesti Finomkötöttárugyár — fezekben a hónapokban teljesítik év eleji többletvállalásukat is. Egyébként a második félévben az eredetileg tervezettnél több importkelme is érkezik. Változatlanul bővítésre szorul azonban a felsőruházati konfekcióhoz felhasznált anyagok választéka. Mégis — a készletek nagysága miatt — a vártnál kisebb a kereskedelem érdeklődése a Vörös Október Ruhagyár ajánlata iránt: 15 ezer farmertípusú kétrészes szabadidő-ölVendégség — a kulturális alapból ? Utazás az „R" körül Érdekes témában folytatott vizsgálatot nemrégiben az SZMT közgazdasági bizottsága: arra keresett választ több szakma vállalatainál, hogy a jól ismert kifizetéseken tűi; vajon mire futja még a részesedési alapokból. Mennyit költenek szociális és kulturális célokra, sportra, milyen célokat támogatnak a szakszervezeti bizottságok, helyes-e a segélykeretek felhasználása? S egyáltalán: arra fordítják-e a pénzösszegeket, amire kellene? Nos, mint például a helyiipar és a városgazdálkodás területén tapasztalták a szak- szervezet munkatársai: a vállalatok aligha nevezhetők fukarnak, hiszen nemcsali gondoltak az említettekre, hanem gondoskodtak is arról, hogy jusson pénz — méghozzá több mint korábban — a szóban, forgó „csatornákba". Tovább növekedtek az alapok, s hozzásegítettek az szőkét. hogy nagyobb költségvetésből gazdálkodhassanak. Meglepő viszont, hogy a kedvezőbb lehetőségekkel csak kevésbé tudtak élni: mindössze kilencezer forintot terveztek könyvtárfejlesztésre, • a program szerinti 195 ezer helyett csupán 60 euer farin,tot használtak fel a szociális és a kulturális alapból. Szabálysértőnek találták, hogy az Agria Bútorgyár, állami ünnepek alkalmával, a kulturális alapból tart vendégségeket — amelyeknél az ételek mellől természetesen nem hiányzik a szeszes ital sem — letelepedési segélyt fizet a szociális alapból, ugyanekkor kimondottan kulturális célokra aránytalanul keveset áldoz. S nem kevésbé furcsa az is, hogy például sportköri támogatás címén — valójában egyetlen személynek fizetett hatszáz forintot, mindenféle hivatalos bevételi bizonylat nélkül. A MEDOSZ „háza táján”, az Észak-magyarországi Vízügyi- cs Közműépitő Válla Iáinál az. sz.b jóváhagyása nélkül fizettek ki a székházavatás költségeit, s több más tételnél hiányzott még a szak- szervezet jóváhagyása. A Hevesi Állami Gazdaságnál az összlétszámhoz képest aránytalanul sokat számoltak el külföldi utazásokra. A Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságnál ugyan példás szabályzat készült a különböző célokra szánt öszegek fel- használására, de a végrehajtásinál már alaposan eltérték ettől. Az utalványozásoknál gyakran azt érzi az ember, hogy nincs is szakszervezeti bizottság, hiszen például a testület véleményét mellőzve döntenek nemegyszer jelentős kifizetésekről. Nem kevesebb, mint 34 ezer forint körül találtak szabálytalanságot, amellett, hogy gyanúsan magasnak látszik a külföldi üdülés és a kirándulás költsége is. A VASASÜZEMEK KÖZÜL, a Mátravidéki Fémművekben nem vették teljesen igénybe a szociális és kulturális alapra tervezett több mint másfél millió forintot, viszont dicséretes módon az eredetileg meghatározott összegnél jóval többet, költöttek segélyezésre. A KA EV gyöngyösi gyáránál a vállalattól kapott támoga tás összegéből gazdálkodik a szakszervezeti bizottság — de többnyire a testület döntései nélkül. S ez utóbbi helytelen gyakorlat olykor még a Ft- nomszerelvénygyárnál is előfordul. Az építőknél — konkrétabban a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál — általános tapasztalat, hogy a kulturális kiadások nem szolgálják eléggé a programot, keveabe eredményezik a tartalmasabb, sokoldalúbb kul- túrmunka kialakulását. A KPVDSZ megyei bizottsága talán az egyedüli, amely rendszeresen figyelemmel kíséri a különböző alapok képzését és felhasználását, következetesen segíti alapszervezeteit abban, hogy a biztosított összegek valóban jó helyre kerüljenek. Ennek ellenére is előfordul azonban, hogy például az egri ÁFÉSZ- nél utólag állapítják meg a felhasználható kereteket, amelyekből így az szb — érthetően — nem tud gazdálkodni. S ugyanitt ötezer forinttal támogatják azt a sportkört, amelyben a szövetkezetnek mindössze két dolgozója sportol. Az ÉDOSZ-hoz tartozó Mátravidéki Sütőipari Vállalatnál a szabálytalanságok egész sorával találkoztak az ellenőrzés alkalmával. Hiányzik az alapok tervezésének, felhasználásának szabályozása. a kifizetésekkel kapcsolatos szb-döntés, a . könyvelés áttekinthetetlen, zavaros. RÖVIDEN: ilyenek és hasonlóak az észrevételek. Általában különös, hogy amíg a felhasználható öszegek növekedtek, a kiadások csak kevésbé igazodnak -a tényleges igényekhez, az eredeti célokhoz. A költségek meglehetősen egyoldalúak. Furcsa, hogy megtakarítások vannak, de ugyanekkor gyakran ma is hiányosak a közművelődési intézmények felszerelései. Az üdültetéssel, kirándulással kapcsolatos kiadások — különösen ha külföldi akcióról van szó — a megkívántnál kisebb mértékben szolgálják a fizikai dolgozókat. Az üdülőfejlesztések sokkal eredményesebbek lehetnének, ha a vállalatok koncentrálnák erőforrásaikat. A sportköltségek nagy szélsőségeket mutatnak: vagy aránytalanul magasak, vagy igen minimálisak, amin feltétlenül változtatni kell. Kedvező jelenség viszont, hogy a segélyösszegek tovább növekedtek, elosztásuknál egyre jobban differenciálnak. A kialakult kép — meglehetősen vegyes benyomást kelt. A témát illetően sokkal egységesebb szemléletre és gyakorlatra van szükség megyénkben is. hiszen cseppet sem lehet közömbös, hogy a jólét fokozására szánt forintokat mire használják, menynyire kamatoztatják. Megengedhetetlen, hogy más célra fordítsák, mint amilyenre tervezték, s annyi helyen a legnemesebb elhatározások is tulajdonképpen csak alibiül szolgáljanak. AZ SZMT közgazdasági bizottsága — miután tapasztalatait az elnökség számára összegezte — számos javaslatot tett a helyzet megváltoztatására, az észlelt hiányosságok kijavítására. S ezeket, remélhetően meg is szívlelik mindenütt, ahol kifogásokra adtak okot'. «fe-fi*. tözék és 60 ezer hasonló jellegű pantalló gyártására vállalkoznának. A Habselyem Kötöttáru- gyár fonalbeszerzési gondjai miatt előreláthatólag a közeljövőben sem tudják megfelelően kielégíteni a műse- lyem-áruk keresletét, bővítésre szorul még a szintetikus fehérneműk választéka is. A Budapesti Harisnyagyár rendre eleget tesz az árleszállítást követő többletvállalásainak. Férfizokniból a kereskedelem körülbelül egymillió párt importál az ellátás javítására. A lábbeli-keresletet a rendelkezésre álló árualapok kielégítik, olyany- nyira, hogy a nagyobb termelővállalatoknál még kihasználatlan kapacitások is vannak. A problémák ellenére is az év hátralévő hónapjaiban általában tovább javul az áruellátás. A gyermekruházati, ezen belül a rögzített árucikkek választékát mind az ipar, mind a kereskedelem továbbra is az első helyre sorolja, ide értve az alapanyagellátást is. Főként az iskolaköpeny, a cipő és a tornacipő méretválasztékát, rendelési, szállítási ütemének betartását ellenőrzik különös gonddal. (MTI) SMMMQ » awemetm IS* ■liTUéi'tir
