Népújság, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

4 mesehő» maiga as olvasó

A Me-Books Publishing Co. a Dart Industries Inc. konszern Los Angeles-i leányvállalata (1972. évi forgalma körülbelül 888 millió dollár) rendkívül sikeres cikket hozott a Icarácsonyi piacra. Négyféle olyan gyermekkönyvet kínált, amelyet komputer nyomott, egyéni változatokban.

A könyvüzletben vagy jobb áruházakban történő megrendelésnél ki kellett tölteni egy kartont, amely a következő adatokat tartalmazza: a címzett vezeték- és keresztneve, testvéreinek, kis pajtásainak keresztneve, egy kutyának és egy macskának a neve. Az igénytelen történeteket úgy fogalmazták meg, hogy ez adatok a különben tetszetősen illusztrált 32 oldalon keresztül igen gyakran és ügyesen beépíthetők. t

Mivel a szülők és rokonok szívesen látják kedvencüket egy történet hőseként, a komputeres gyermekkönyveket valósággal szétkapkodták. A Me-Books Publishing Co.-nak alapos a restanciája, újabb rendeléseket egy ideig nem vesznek fel.

A Dél-karolinal Egyetem munkatársainak négy kaliforniai községben összesen 200 gyermek bevonásával kísérleteket hajtottak végre. A teszt azzal az eredménynyel járt, hogy még az olvasni nem szerető gyermekekben is érdeklődés támadt a könyvek iránt, ha a történtek szereplőit önmagukkal azonosíthatták.

A kiadó már olyan tankönyvek kiadását is előkészíti, amelyek értékesítik

majd ezt a felismerést

Johnny számtanpéldáit vagy az angol nyelvtant is hamarosan ismerős nevek segítségével tanulja majd meg.

A gyermekkönyv-kompu- ter tervet 13 országban szabadalmaztatták.

tS-^.íí. - L DUDÁS JUH: FONOHAZ . . h&feöiá

Küzdelem a műbincslopás ellen II műértő

Az UNESCO munkásságának szerteágazó területei között van egy, amely ugyanúgy érdekli a nagyközönséget, mint a detektívrégények. Ennek a tevékenységnek valóban van valami köze a rendőrséghez, mert a munkában részt vesz az Interpol is. Ezzel a tevékenységgel azonban legnagyobbrészt az UNESCO mellett működő Nemzetközi Múzeumi Tanács foglalkozik. A tevékenység lényege az, hogy gyakorlati intézkedéseket dolgoznak ki annak érdekében, hogy csökkenjen az értékes műalkotások eltűnésének, többek között ellopásának lehetősége.

Az UNESCO általános konferenciája három évvei

ezelőtt egyezményt fogadott el azokról az intézkedésekről, amelyeket végre kell hajtani a kulturális értékek törvényellenes behozatalának, kivitelének és továbbadásának megtiltása és megakadályozása céljáhóL Ekkor határozták el, hogy összeállítják azoknak a művészeti alkotásoknak a listáját, amelyeket tilos, vagy csak külön engedéllyel lehet kivinni; meghatározták a régészeti ásatások területeinek hathatós védelmét biztosító feltételeket stb.

A Nemzetközi Múzeumi Tanács 1959. óta megkapja

az Interpol által terjesztett körleveleket, amelyek az ellopott műalkotások leírását tartalmazzák. Az említett tanács 1970. óta negyedévenként megjelenő közlönyében maga is értesítést ad a nagyszabású műkincslopásokról éa csempészműveletekről.

Egy párizsi újgazdag gyáros egy szép napon elhatározta, hogy műgyűjtéssel kezd foglalkozni. Két év leforgása alatt hatalmas kép- gyűjteményt vásárolt össze,

Manet, Monet, Cézanne, van Gogh, Gauguin. Picasso. Matisse, Braque... Újgazdag úr egy szép napon meghívta lakásába az egyik legnevesebb párizsi képszakértőt.

Vendége hosszasan szemlélte a képeket, de egy szót sem szólt. A büszke házigazda egyszer csak megkérdezte:

— Nos, Igen tisztelt uram, mit szól a gyűjteményemhez?

— Hogy mit szólok? — válaszolt a szakértő elgondolkozva. — Csak azt mondhatom uram, hogy itt ön az egyetlen eredeti figura, az egyetlen, aki eredeti

Leányfalu és vidéke

Karinthy Ferenc antológiája

Leányfalu és vidéke nemcsak azt jelenti, hogy a község a Duna mellett, Tahi, Kisoroszi, Vác és Visegrád környékén terül el, s hogy a Balaton mellett a magyar írók, muzsikusok, színészek kedvelt nyári tartózkodási helye, hanem azt is, hogy része a nagyvilágnak és nem esik messze Moszkvától, Rómától, Génitől. Párizs, New York, Szamarkand, Yokohama, Chicago éppúgy része a falunak mint a Móricz Zsigmond vagy a Béke utca. A világ napjainkban valóban faluvá vált, mert nyitott határokon át folyik egyfajta egészséges népvándorlás Észak és Dél, Kelet és Nyugat között A magyar író ma éppúgy mozog az amerikai autÓ6ztrádákon mint Móricz Zsigmond korában Pest és Nagykőrös között. A moszkvai Metropol szálló és vidéke, a Szadovaja, az Odeon tér legalább annyira ismert a magyar író, üzletember, egyetemi hallgató előtt mint az Emke-sarok vagy az Astoria szálló és a Múzeum körút antikváriumai. A 6zoljankát vagy a kijevi kotlettet a magyar utazó legalább annyira ismeri, mint a hamburgert vagy a lányokat a Metropol körüL

Mindennek középpontja azonban az alkotóműhely, Leányfalu, Duna-parti ház a Móricz Zsigmond úton, teraszán Szántó Piroska kréta- rajzaival, az asztalon nádudvari korsóval. A ház körül Petőfi, Zrínyi, Móricz, Devecseri, Benedek Marcell szellemképei. ök vezetik az Író kezét, „azt írom, amit halottaim diktálnak”. És ez a néhány szó már utal is az író törekvéseire, hagyományok és elfelejtett műfajok megőrzésére. A könyv akár napjaink enciklopédiája is lehetne, ilyen címszavakkal: Békefa, Ébresztő, Felső tízezer, Fémdoboz és tubus, Fifth avenue... De megjelennek a kötetben emlékezések egy tornatanárról, Lillafüredről, Egerről, a Lukács fürdőről, Törzs Jenő balatoni villájáról, a Rudas fürdőről, Krúdyról. Minden jegyzet vallomás a haza, a nagyvilág és az élet mellett.

A kötet négy része — Ez- az, Nyelvelés. Körvadászat, A térkép dicsérete — karcolatokat, nyelvvédő cikkeket, hazai riportokat és útirajzokat tartalmaz. Ezek közül is kiemelkedik az 1964-es dunai árvíz krónikája és A térkép dicsérete, ami Karinthy realizmusára, írói módszerére is fényt vet. Azt szeretné, hogy amit leír, az olyan legyen mint a térkép, ami szerinte tökéletes realizmus, mert a legnagyobb pontosság jellemzi. A térkép nem tűri az irracionalizmust Szűkszavú, szabatos közlés egy országról, tájról; de színeiben élet lüktet Szerinte legtökéletesebb emberi alkotás: világos, áttetsző.

Karinthy keresi az abszurdot, a majdnem hihetetlent, mely mögött emberi sorsok, történelmi korszakok húzódnak. Egy rövid vallomás és egy aforizma New Yorkról: A Batterytől taxi viszi a kikötők felé. A sofőr ukrán fiú, 1945 után jött a városba. Apja kovács volt egy kolhozban. A németek egész családját kivégezték. Akkor 15 éves. Elvitték Németországba. Es a győzelem után? Mit érez? „Kő van a szíve helyén. Azóta se nősült meg, nincs családja, egyedül él, dolgozik, alszik, keres. Beleszúrhatok a szívébe, nem jön ki belőle vér, kő van a helyén.” Vagy két mondata Fifth avenue-ről: „Elszaladt a világ, hiába kergetem, nem érem utol. Legföljébb ruhájának néhány foszlánya marad kezemben.”

Az elmúlt húsz év termését fogja össze éz a műgonddal, arányérzékkel szerkesztett szubjektív antológia, melyből a kíváncsi, érdeklődő, de örökké derűs ember arca és írói módszere fénylik feL A kötet nemcsak a szép magyar szó, de egy műfaj, a mimatúrák dicsérete is.

(Szépirodalmi Könyvkiadó).

Ebergényi Tibor

K

isfiú koromban könyv nőikül meg kellett tanulnom La Fontaine néhány meséjét, és tanulságukat gondosan elmagyarázták nekem. Megtanultam a tücsök és a hangya meséjét is, amely arra szolgált, hogy a fiatalsággal megértesse: egy tökéletes világban a szorgalom elnyeri jutalmát, a könnyelműség pedig büntetését Ebben a csodálatra méltó mesében (bocsánatot kérek, hogy olyasmit mondok el, aminek tudását mindenkiről előzékenyen feltételezik^ ha ez nincs is egészen így) a hangya szorgalmasan dolgozik egész nyáron, hogy téli eledelét összegyűjtse, miközben a tü- :sök egy fűszálon ül, és dalolva dicsőíti a napot Eljön a tél, és a hangya bőségben él, a tücsöknek azonban üres a kamrája: elmegy a hangyához, és kér egy kis eledelt Akkor á hangya felteszi neki a klasszikus kérdést:

— Mit tettél a meleg időben?

— Éjjel-nappal munkában voltam: Fűnek-fának folyton daloltam.

— Daloltál? rendben van, komám — akkor ma táncolj szaporán!

Nem perverzitásnak tartom, hanem inkább a gyermekkor követ- üezetlenségének, amely erkölcsi szempontból sok kívánnivalót mutat, hogy ebbe a leckébe sohasem tudtam belenyugodni. A tücsökkel rokonszenveztem, és hosszú időn keresztül, ha csak , megláttam egy hangyát, rögtön eltapostam. Ilyen sommás (és ahogyan azóta felfedeztem, egészen emberi) módon akartam kifejezni az erénnyel és a józan ésszel szembeni ellenkezésemet.

Ez a mese jutott önkéntelenül is eszembe, amikor minap George Ramsayvel találkoztam; egy étteremben ebédelt egyedül. Soha nem láttam még embert, akinek arcán ilyen sötét kétségbeesés ült. Maga elé bámult a levegőbe. Mintha az egész világ terhe az ő vállára nehezedne. Megsajnáltam, mert mindjárt gyanítottam, hogy szerencsétlen öccse csinált megint

W. Somerset Maugham:

A rücsök és a hangba

valami galibát. Odamentem hozzá és kezet nyújtottam.

— Hogy vagy? — kérdeztem.

— Nem a legjobb hangulatban

— felelte.

— Megint Tómmal van baj?

Sóhajtott.

— Igen, megint Tómról van szó.

— Miért nem veszed le róla a kezedet? Mindent a világon megtettél már érte. Tudhatnád, hogy reménytelen eset.

A

zt hiszem, minden családban akad egy tékozló fiú. Tom már húsz esztendeje keserves megpróbáltatást jelentett családjának. Elég tisztességesen kezdte életét: felcsapott kereskedőnek,

megházasodott, két gyermeke született. A Ramsay család tagjai mind tekintélyes emberek, és minden jel arra mutatott, hogy Tom Ramsay is hasznos és tiszteletre méltó életpályát fut be. Egy szép napon azonban, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, kijelentette, hogy nem fűlik a foga a munkához, és hogy nem való .neki a házasság. Élvezni akarja az életet.

Nem hallgatott semmiféle ellenvetésre. Otthagyta feleségét és irodáját. Volt egy kevés pénze — abból két boldog esztendőt töltött el Európa különböző fővárosaiban. Kalandjainak híre időnként eljutott rokonaihoz, és mélyen megbotránkoztatta őket. Tom valóban élvezte az életet. Rokonai fejüket csóválták, és azt kérdezték, mi történik majd, ha elfogy a pénze. Hamarosan rájöttek: Tom kölcsönkért. Elragadó volt és gátlástalan. Soha nem találkoztam senkivel sem, akinek — ha kölcsönkért —, nehezebb lett volna nemet mondani. Biztos jövedelemre tett szert barátaitól, és könnyen szerzett új barátokat. De mindig hangoztatta, hogy unalmas dolog

a pénzt hasznos dologra kiadni; a

pénzt csak akkor élvezi az ember, ha fényűzésre költi. A fényűzéshez a pénzt bátyjától, George-tól szerezte. De rá nem pazarolta elragadó modorát. George komoly férfiú volt, és érzéketlen öccse bájos modorával szemben, George tisztességes és rendes ember volt Egyszer-kétszer elhitte Tom ígéreteit, hogy megjavul, és jelentős összegeket adott neki, hogy újrakezdhesse életét Tom autót és pompás ékszereket vett a pénzen. Amikor a körülmények George-ot ráébresztették arra. hogy öccse soha sem tér jó útra, és beszüntette a segítségét, Tom minden lelki ismeret-íurdalás nélkül zsarolni kezdte:

Egy tekintélyes ügyvéd számára nem kellemes, ha öccsét kedvenc éttermének bárpultja mögött látja viszont, amint éppen koktélt kever, vagy klubja előtt várakozik egy taxiban a sofőrülésen. Tom szerint bárban dolgozni, vagy taxit vezetni tisztességes elfoglaltság, de ha George néhány száz fonttal lekötelezi, a családja jó hírneve érdekében hajlandó abbahagyni. George fizetett.

E

gyszer Tom majdnem börtönbe került. George kétségbeesett Alaposan utánajárt az egész tisztességtelen ügynek. Tom ezúttal valóban túllőtt a célon. Mindig féktelen, könnyelmű és önző volt. de addig soha nem követett el becstelen — vagyis George szerint törvénytelen —, dolgot; és ha feljelentik, bizonyára elítélik. George nem engedhette meg, hogy egyetlen testvére börtönbe jusson. A férfi, akit Tom becsapott, egy Cronshaw nevű ember, nagyon bosszúvágyó volt. Mindenáron bíróság elé akarta vinni az ügvpt; kijelentette, hogy Tom gazember, és meg kell büntetni. George- nak végtelen sok fáradságába és ötszáz fontiába került, amíg az ügyet elintézte. Soha nem láttam még oly dühösnek, mint amikor megtudta, hogy Tom és Cronshaw együtt utazott el Monte-Carlóba,

azon nyomban, mihelyt a csekket beváltották. Egy boldog hónapot töltöttek el ott.

Tom húsz évig járt lóversenyre, fogadásokat kötött, kártyázott, a legcsinosabb lányoknak csapta a szelet, táncolt, a legdrágább éttermekben étkezett, és elegánsan öltözködött. Mindig olyan ivóit, mintha skatulyából vették volna ki. Bár elmúlt negyvenhat éves, senki sem gondolta volna, harmincötnél idősebbnek. A legmuiat- ságosabb asztaltárs volt, és bár mindenki ismerte léhaságát, mégis szívesen volt együtt vele. Jókedve, töretlen derűje ellenállhatatlan vonzást gyakorolt mindenkire. Sohasem sajnáltam tőle, hogy rendszeresen megadóztatott létfenntartása érdekében. Minden font, amit kölcsönöztem neki, azt az érzést keltette bennem, hogy én vagyok adósa. Tom Ramsay mindenkit ismert, és mindenki ismerte őt. Lehet, hogy elítélték könnyelmű életmódjáért, de akarva-akaratlan mindenki szerette.

Szegény George csak egy évvel volt idősebb semmirekelő öcs- csénél, de hatvannak látszott. Soha életében két. hétnél hosszabb szabadságot nem engedett meg magának. Mindennap már fél tízkor ott ült irodájában, és hatig ki sem tette onnan a lábát. Becsületes volt, szorgalmas és tiszteletre méltó. Jóindulatú feleségét soha, még gondolatban sem csalta meg, és négy leányának mintaszerű apja volt. Jövedelme egyharmadát tervszerűen megtakarította, és azt tervezte, hogy ötvenöt éves korában abbahagyja a munkát, és egy kis házba vidékre költözik, kertjét műveli és golfozik. Élete feddhetetlen volt. örült, hogy öregszik, mert Tom is öregedett Kezét dör- zsölgetve mondogatta:

— Minden jól ment, amíg Tom fiatal és jóképű volt, de csak egy évvel fiatalabb nálam. Négy év múlva ötven éves. Akkor nem lesz olyan könnyű az élete. Mire betöltőm az ötvenet, rám harmincezer

font vár. Húsz éve mondogatom, hogy az árokparton fejezi be az életét. Majd meglátjuk, hogyan ízlik neki a szegénység. Majd meglátjuk, mi a jövedelmezőbb, dolgozni, vagy henyélni.

S

zegény George! Sajnáltam. Azon tűnődtem, helyet foglalva mellette, vajon milyen szörnyű dolgot csinált Tóm már megint George szemmel láthatólag nagyon rossz hangulatban volt — Hallottad, mi történt? — kérdezte.

A legrosszabbra voltam elkészülve. Az jutott eszembe, hogy talán Tom ez egyszer mégiscsak a rendőrség kezébe került George alig bírt megszólalni.

— Nem tagadhatod, hogy egész életemben keményen dolgoztam, tisztességtudó, szorgalmas, rendes és egyenes ember voltam. Egy szorgalmasan és takarékosan eltöltött élet után visszavonulhatok, és nyugodtan élhetek biztonságosan elhelyezett tőkém kamatjaiból. Mindig megtettem kötelességemet az életben, ott, ahová a sors állított.

— Ez igaz.

— És nem tagadhatod, hogy Tom mindig lusta, könnyelmű, hanyag és becstelen gazember volt. Ha lenne igazság a földön, már régen a szegényházba kellett volna jutnia!

— Ez is igaz.

George arcát elöntötte a vér.

— Tom néhány hete eljegyzett az öregasszonyt, aki az anyja lehetett volna. Hát most ez az asz- szony meghalt, és mindenét ráhagyta. Félmillió fontot, egy jachtot, egy házat Londonban és egyet vidéken.

George Ramsay az asztalra csapott.

— Hát van igazság? Mondd? Van igazság? A fene egye meg, nincs igazság.

N

em tudtam magam türtőztetni, nevetésben törtem ki George bosszúvágyó arca láttán. Hátradőltem a széken, és a nagy hahotázásban majdnem a földre huppantam. George ezt soha nem bocsátotta meg nekem. De Tom gyakran meghív ebédre bűbájos mayfairi házába, és ha nagy néha valami csekély összeget kölcsönkér. az csak a szokás hatalma. Egy fontnál soha sem kér többet.

Karig Sára fordítása

/V^WWWV. VAV/AWl-VWAVWW A/WW '

írni