Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-26 / 199. szám
äm*^tkkAAJkjkJkAMJkJkJJkJkJUkAAAJkAMMAAßJ<AAAJKßJkAAJkAAjkßJtJU^ ^i ...hogy szabad-e mosolyogni? Nem: arról van szó, hogy kell-e mosolyogni, hogy a mosoly kötelező előírás, szakmai minimum-e, amit ugyan lehet, mint valami munkaruhát rosszul is „hordani”, de lehet testhez igazítva csinosan, kedvesen, magától értetődően is? Ez itt a kérdés. Ha nem is éppen hamleti, de nem is jelentéktelen kérdés. Megtetézve egy másikkal, és azonnalival: hová lett a mosoly? Azért tűnt el, mert nem szabad, vagy azért felesleges arról szólni, hogy szabad-e, vagy sem mosolyogni, mert a mosoly, mint olyan eltűnt? És azok, akiknek pedig feladatuk lenne, mind ez ideig egyetlen lépést sem tettek eltűnése körülményeinek tisztázására és a kedves mosoly előke- rítésére? Számoljanak utánam: öt kérdőjel. Mosolyügyben! Bemegy az ember a presszóba. Tömény szeszt kér, "’■agy híg kávét. Jön az ifjú felszolgálóhölgy, egyik vállán még a szakma tojáshéja, a másikon a világ gondja. Jön, mély bánattal az arcán, jön és elnéz a fejem felett, mint liziői Szent Terézke nézett el annak idején bűnös fejem felett még gyermekkoromban. De hát az szent volt, kép volt és gyerekkor volt. ez az ifjú tündér meg legjobb tudásom szerint a vendéglátóipar öntudatos dolgozója, akinek az italomhoz és nem a bűneimhez van köze. Az imént még lelkes volt a szívem, derű honolt a lelkemben, szépnek és kedvesnek tartottam az életet, ezért is tértem be ide egy konyak erejéig, hogy mindezt megünnepeljem. De ettől az ifjú korában megkomorodott szentecské- től hogyan is kérhetnék konyakot. Keserű teát száraz kenyérrel, és glóriával. Azt igen! De hát ki akar egy szocialista presszóban vezekelni? Bemegy az ember az üzletbe. A pult mögött néhány ifjú hölgy, mindvalamennyien most tanulták ki. vagy még most is tanulják az eladás, a kereskedelem, a vevőtan titkait. S mindahányan tévedésből vannak itt. Voltaképpen ők egy szúette temetkezési vállalat ezer halálba beleunt koporsóárusai, s mint ilyenektől valóban a legnagyobb ostobaság lenne, és tapintatlanság is a felekkel szemben, holmi mosolyt elvárni. Így tehát a tíz deka felvágott és egy mosolygós szőkés-bama buci vásárlása helyett halkan megkérdem a mások bánatába beleunt kis kartársnőtől, hogy kaphatnék-e kék koporsót, ha erre járok a jövő héten. Amire ő természetesen azt hiszi, hogy pimasz vagyok, vagy őrült, pedig csak a bánatos vevő beszélt belőlem. Ruházati bolt? Ruha van, mosoly nincs. Parfő- mök és szappanok boltja? Fabulon a bőre őre, de egy pőre mosolya sincs a kis eladó tündérnek. Cipőbolt? Mind több a választék, mind kevesebb az ifjúi mosolygós arc... Nem folytatom tovább a felsorolást. Inkább tűnődöm helyette, mert azt lehet behunyt szemmel is, hogy ne lássa az ember: a kereskedelem és a vendéglátóipar ifjú és jövőbéli szakmunkásai mosolyognak-e a kedves vevőre, vendégre, avagy sem. A tőkés világban muszáj mosolyogni. Ha a kedves eladó, pincér, ki- vagy felszolgáló nem óhajt kedvesen, finoman, nem tolakodóan, ám mégis bensőségesen mosolyogni a mélyen tisztelt vevőre, vendégre, nagyon könnyen olyan helyzetbe kerülhet, hogy valóban semmi kedve sem lenne mosolyogni. Sírni inkább! De hát az a kapitalizmus. Ez meg a szocializmus! Ahol úgy tűnik, hogy s különben jól oktató és mosolyogni tudó szakemberek megfeledkeznek szak- és tantárgyak oktatása, a felnövő új szaknemzedék okítása során arról, hogy a mogorva arcot ugyan nem lehet szerencsére becsomagolni a felvágott mellé, de a csak villanásnyi mosolyt elviszi szívében a vevő. ’ v>v a kávé édeseob, az ital tüzesebb, a tea forróbb és a fagylalt hidegebb attól ugyan nem lesz, hogy felszolgáló kéz felett mosolygós az arc, de én, a vendég, valóban kedves vendégnek érzem magam és emiatt a hideg kávé forrónak, az olvadói fagylalt jegesebbnek, a vizezett ital erősebbnek tűnik. Mert egy mosoly még ily varázslatra is képes. Szó sincs arról, hogy a félkegyelműek intézete vigyori osztályának speciális hallgatói legyenek az eladók, felszolgálók. Csak jó követői legyenek egy haladó hagyománynak, amely akkor is hagyomány volt és akkor is haladó, amikor az ellenkezőjét akarták egyesek bebizonyítani: hogy a mosolygós arc szakmai minimum. Aki képtelen erre, válasszon a pályák százaiból mást, de a kereskedést, a felszolgálást hagyja abban az én — a vevő, a vendég — jól felfogott érdekemben. VA^AAAAAATwVWNAAAAAAAAAA^^WSAA. i < Dombormű a palóc lakodalmas című sorozatból. A PARÁDI FAFARAGÓ Asztalos Johák műhelyében A tanácsházán mondja Bazsó Márton vb-titkár, hogy Asztalos Johákot, a község fafaragóját ki ne hagyjuk látogatásunk programjából, mert vele nem megismerkedni, igazán nagy hiba lenne. És szegényebbek is lennénk egy élménnyel, mely Asztalos Johák műhelyéban-műter- mében várja az érdeklődőket. Ahogy megtaláljuk az utcát, kérdezősködni sem kell, hiszen balra az első ház gyönyörű székelykapuval hívogat, és' a ház előtt is, a fakerítés oszlopain emberalakok, a naiv művészet utánozhatatlan bájával köszöntik az érkezőt. A kapura a fafaragó névjegye, bevésve a fába. Míg ezen. tűnődünk, jártas ismerős érkezik bentről, és szívesen igazít útba: :„Ott van a mester hátul, a műteremben!” Az egész ház különös hangulatú. Olyan „csak ide illő” hegyi ember, hegyi faragó otthona. Mert az alföldieké más. Tágasabb az udvar, a dűlő- utakről béig húzódó por, és hátul a műhely. Kis alapterületű, attól hangulatos. Asztalos Johák háza már a hatalmas, faragott székelykapuval sugározza a hegyi jelleget, a fa bőségét, a zúgó erdőkben született mondák mesevilágát, mely valahol mindig kapcsolódik a valósághoz, az itt élt emberek életéhez, régen bizony nehéz sorsához. Az udvaron virágok és fák. Hatalmas rönkök egymás mellett. Később említi, már búcsúzáskor, hogy abban, ott az ülőpad mögött, egy gyermekét karján tartó asszony rejtezik, a másikban meg talán Vidróczki betyárja.;; Hátrasétálunk, . mérgesen vartyogó kotlós mutatja az utat, ahogy sárga apróné- pével báttyog ' a, műterem felé, felugrik a küszöbre, és az egész ármádia nagy csipitelésáel talpal utána. Csak a sor végén kiabál társai után egy bicebóca, akit aztán a mester vesz kezébe, és szelíden odateszi a többi közé. Vendégek is vannak rajtunk kívül, a bemutatkozás után hosszú percekig csak a meglepetés uralja az embert. Ritka gyönyörű látvány. Másfél, kétméteres faszobrokat nem terem mindenütt az emberi tehetség és akarat. Itt pedig, ha jól emlékszem, hat vagy hét ilyen fogadja a vendéget. Vidróczki, a híres mátrai betyárvezér vadkörtefából kibontva, valósághű aprólékossággal, mégis nagyvonalúan. Mellette még magasabb a Sobri Jóska hárs- ba faragott szobra, Asztalos Johák talán legszebb alkotása. Bár, mit mondunk akkor a Pásztorra és mit a Palóc asszonyra, hiszen ezek a Vidróczkival együtt ott voltak Budapesten, a (Magyar Nemzeti Galériában, a naiv művészek emlékezetes, nagy sikerű országos tárlatán. Amikor már eltöltünk itt vagy félórát, jut eszébe az embernek, hogy ez nem is műhely, vagy műterem, valóságos kiállítás. A monumentális faszobrok mellett körben a falakon rajztábla nagyságú domborművek, kisebb tányérok, vázák, és egészen kicsi, arasznyi nagyságú figurák. Mind felsorolni lehetetlen. Hiszen ez az írás is, mint minden hasonló, elsősorban figyelemkeltő, érdeklődésmozdító: országjáró utas, ha erre jársz, RaráKISS DÉNES: denn feltétlen keresd meg Asztalos Johák fafaragót! Mégis egy-kettő. Tenyerén tartja a légszebbet, szovjet 'líátöná,' mágusra tartott jobbjában az első szput- nyik. Lendületes, emberi méltósággal és hittel teli szobrocska. Mellette a pa- - lóc . asszony kicsi mása a múltat idézi. A falon pedig, a már említett domborművek közül a legmeg- ejtőbb a palóc lakodalmat megelevenítő sorozat. A leánykéréstől a lakodalmi mulatságig, ahogy a palóc legendák mesélik, és ahogy Asztalos Johák bensejében átötvöződött, kiformálódott ... Számos kiállítása volt, Parádsasvártól Salgótarjánig. A környék úttörőtáborainak lakói is rendszeres látogatók a parádi műhelyben. „Ha jön egy-egy csoport, mondja, bemutatót tartok nekik. Együtt csinálunk valami tányért, vagy kis szobrocskát. A feleségem meg mesél nekik. Megértjük egymást a gyerekekkel. Volt ©lyán nap, hogy több százan jöttek.” Valójában csak tíz éve farag. Jó negyvenes most, annyi a terve, mint égen a csillag. Jövőre nagy éve lesz, a Műcsarnokba készül, kiállítani. Fényképezünk, beszélgetünk. „A népművészet az én forrásom.” Érzem a hangjából, olyan őszintén mondja, mint ahogyan szobrain, dombormüvein is arról beszél, amit igazán érez a világról, a múltról, a nép sorsáról, meg a mostaniról is. Esteledik. A sárgás-narancsszínű sugarak odasütnek a székelykapu homlokzatára, aztán átiramodnak a kálváriadombhoz, fel a fátyolos kék égbolt felé. &ASS ERVIN A FITTY ERDE,SEBEN öz vagy a füttyszó erdejében A csöndek puha zöld mohák Az álom alussza itt ébren árnyékaink virradatát Mosoly sarlózza a réten hervadt virágok illatát Majd várj a füttyök erdejében > ho! gombák nőnek .és koponyák Megtalálod suta futásod arcodra kék kés fény nyilall Táncolnak édes hasonmások lobog a kukoricahaj Tej illatába öltözik be a kolompszo az ég alatt Kavics szőnyegét terítve fákat vakol az alkonyat Öz vagy a füttyszó erdejében A csöndek békaszós mohák Dűlöng a hold a kútkeréken ... valami csobban odaát DEMÉNY OTTÖ; VALABOL MA IS Lehet hogy kerekded világom valahol ma is létezik nem álom hogy egy messzi téren a kék karókat leverik lenni kell egy végtelen plázsnak hol nap veri a homokot hol szétvetett karokkal fekszem és sorsomon gondolkodok hogy létezik még az aréna s benne a buzdító sereg öklök csatája jó ellenfél s kezdődik mindig új menet lehet hogy semmit el se hagytam de minden ami rámtapadt — az arcom a mellem fedetlen — nem véd meg a tapasztalat
