Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-03 / 52. szám
Lila akác *. / Uj magyar film He panaszkodjunk, gazdagok vagyunk. Van regényünk ■melyikből két íiim is készült, mégpedig egy és ugyanazon rendező vezényletével. Székely 'István 1934-ben forgatta a Lila ákác első filmváltozatát. Azt mondják, azt Írják, siker volt. Most majd negyven esztendő múltával az Amerikában élő és dolgozó rendező hazajött, hogy elmondónak tekinthető az a jelenetsor is, amelyben Pali elérhetetlennek látszó imá- dottja, a méltóságos Lola, túlságosan is radikális módszerrel kínálja magát annak a fiatalembernek, aki nem a testét, hanem csakis a lelkét akarja megkapni. A jól sikerült fintorhoz tartozik Pakészítse Szép BmS regényének második filmváltozatát. Hogy miért pont ezt választotta, nagyon nehéz lenne megmagyarázni. Bizohyára csábította Szép Ernő szomorkás története, vonzódott a hajdani kedves sikerhez és nem utolsó sorban ösztönözték ambíciói is: meg akarta rnut tnL hogyan alakult, hogyan formálódott egyénisége, tehetsége. A film elkészült, ; nem nehéz megjósolni, hogy a közönség megveszi a jegyeket, s bár vegyes érzelmekkel, de mindenképpen érdek- ; lödéssel figyeli a varrólányból lett táncosnő, a tiszta orfeumtündér és a széplelkű • bankfiú majdnem könnyezte- tő történetét. Ismétlem, siker várható.; Mégis némi fenntartással fo- : gadom a film másod virágzását. Lehet, hogy nem olyan szép már ez a virág. Vagy j ma már nem hatódunk meg : olyan könnyen, és nem is nagyon hisszük ezt a régen volt; mesét. A rendező mesterségbeli tudása persze lenyügö- : zó. Székely István valóban nagyszereién érti a maga művészetét, meg is valósítja elképzeléseit, de az időt, az el- ; telt negyven esztendőt, főleg 1 annak történelmi joáltozásait; ö sem tudja átlépni. Igaz, '• Szép Ernő regénye ma is őrzi hajdani csillogását, csak az a baj, hogy a filmben nem érvényesül eléggé az író szárnyaló költészete. Túlságosan a realitások talaján mozog ez • a film, inkább felidézi, mint; feledteti a múltat. Talán egy \ visszapillantótükör hiányzik, amelyben mai fintorral meg - lehetett volna mutatni a sokak által nosztalgiával idézett múlt időt. Igaz, néhány jelenet nem nélkülözi ezt a módszert. Frappáns volt például az éj- ^ szakai pompa ulán felvilla- : nó hajnali valóság, de szókií fi álma, a temetés ts, altot aa orfeum személyzete és úri közönsége a maga módján pezsgővel siratja el a szerelemben csalódott költőt Ez a fanyar humor fellelhető Sugár István: ugyan a filmben, de nem szövi át az egész produkciót. Helyette betétszerű jelenetekkel szórakoztat a rendező. Ilyen, önmagában nagyon mulatságos, de oda nem illő betét volt Hofi Géza és Koós János táncparódiája is. A józsefvárosi Manci és a költői lelkületű bankfiú nyíló szerelme az első ölelés után véget ért. A varrólányból táncosnő lett, bevetette magát az éjszakai életbe, felkapta a siker, vüágkörüli turnéra indult. Pali pedig megértette, hogy volt ifjúság és volt szerelem. Kár, hogy nem vette észre. Igen, az éveket nem lehet visszapergetni. Így van ez a szerelemben, de úgy tűnik, a filmművészetben is. Legalábbis erre /Utal Székely István új filmje, amelynek egyértelmű sikeréhez az idő távlatából még Szép Ernő sem tudott megfelelő kapaszkodói nyújtani. A forgatókönyvet Müller Péter és Székely István írta A hangulatos kísérőzenét Fényes Szabolcs szerezte. A Lila ákác című dal szerzője Abrahám Pál. A színes képsorok Hildebrand István sokoldalú tehetségét dicsérik. A szereplők közül elsősorban Halász Judit bájos naivitással megformált Mancija és Ráday Imre öreg balettmestere tetszett. Bálint András a gondolatokat hordozó költő helyett inkább a pénzes úrifiút játszotta el. Fel kell jegyezni még Moór Mariann és Suka Sándor alakítását. Mférfcasz László ÍZ. A társa csak vonakodott teljesíteni ura és feltétlen parancsolója megfellebbezhetetlen utasítását. Bizonyára a bőrét féltette, tartva valamiféle reá leselkedő esetleges veszélytől. De Vid- róczky nem teketóriázott soká. Előrántotta övéből kétcsövű pisztolyát és közvetlen közelről agyonpuffantot- ta betyárkollégáját. Az aratók a szokatlan látvány hatására megdöbbentek és már saját' tragikus végük rémlett fel képzeletükben. De Vidróczky nem váratott soká tette magyarázatával. Lakonikus rövidséggel, csak úgy foghegyről vetette oda az ámuló-bámuló parasztoknak: — Döglött kutyának árokban a helye! Kilépett a juhakolból s eltűnt. Sohasem látták többet e tájon... Megvitték a szörnyű eset hírét a Diószegi kastélyba is. Diószeginé, a kastély idős úrnője nagyon sajnálta a történteket. — Hej pedig de szívesörömest adtam volna nekik a legjobbféle szilvóriumom- ból. Meg bort is ... Áz arató summások nem sejtették a tekintetes asszony titkát: Valahányszor arra vitt el Vidróczky útja, mindig „meglátogatta”, s nem távozott üres kulaccsal és FINITA LA COMEDIA, avagy a haramia tragikus vége Aitnási Gyula Béla kiállításáról Második hete kíséri nagy érdeklődés Almást Gyula Béla tárlatát a hatvani Vörösmarty Művelődési Központban. A művész húsz olajpasz- tellt állított ki. Ezek mindegyike nemes örökségként hordozza mindazokat a sajátos etikai és esztétikai jegyeket, amelyek ízt, karaktert adnak a vásárhelyi iskolának. Almási Gyula Béla piktú- rája közel áll az iskolaalapító nagy-alföldi mesterek munkásságához. Mondhatnék úgy is: folytatása, egyenesági leszármazottja Tornyai romantikus realizmusának! Annyival masabb talán, hogy nem csupán tetten ér társadalmi jelenségeket, hanem összecsapást is tükröztet olykorolykor. Szemléletes példa rá „Közelharc” című táj kompozíciói a, ahol a művész a paraszti élet elayult rekvizitu- maival szembeállítja a kiragadott táj jelenét, jövendőjét meghatározó — az iparosodással összefüggő! — tárgyi elemeket. Ide sorolhatjuk másik jellegzetes, nagy és körülhatárolt foltokkal szerkesztett munkáját, az „össze- írók”-at is! E festményen feltűnik már az ember, hogy jelenvalóságával kifejezzen, kimondjon valami lényegest azokból a bonyolult viszonylatokból, amelyek a paraszti világ közelmúltját jellemezték hazánkban. Az idős művész képei kevés színnel, itt-ott darabosan, s tőmondatokban közvetítik belső szándékát, erkölcsi alapállását, ítéletét. Olykor, mint például a „Vadvizek” esetében, két szín — a sárga és barna — árnyalatainak mesteri játékával teremt lenyűgöző hangulatot. Ugyanígy olvadnak a szürke háttérbe magányos fái, meggörbült, ajándékot vivő öregasz- szonvai, vagy a mártélyi Ti- sza-part rozsdás, őszi cserjései, mindenkor kicsit alkotójuk sorsáról is üzenetet sugallva nézőnek, utókornak. > (moldvay) A kérdésre meglehetős pontossággal felelhetünk, hi- *zep a korabeli megyei sajtó részletesen foglalkozott ezzel, a maga korában, rendkívül aktuális kérdéssel. Az EGER c. lap adott az eseményről először hírt, imigyen, 1873. február 13-i számában: „Vidróczky Márton futóbetyár, ki a Mátra vidékét és négy vármegyét csaknem egy év folytán át folytonos izgalom és rettegésben tartá, e hó 6-án hajnalban a báto- nyi réten, a Zagyva partján szétvágott fejjel halva találtatott, s a maconkai csendbiztos által Maconkára szálSzívecske Az emberek gondolkodnak, tűnődnek dolgokon. Megoldásokat keresnek erre-arra. Mit hogyan lehetne jobban, ésszerűbben? Számtalan ilyen jó ötlet, javaslat vész kárba csak azért, mert nem adják tovább, vágj' azért, mert akinek ápolnia, gondoznia kellene, fittyet hány az egészre. Egy beszélgetés: — Jártam külföldön. — Mit tapasztalt? — Az autósok sokkal udvariasabbak, mint nálunk. Nemcsak egymással, de a gyalogos járókelőkkel is. Képzelje! Bekevered Lem. egy sztráda elágazásánál a forró katlanba. Későn vettem észre, hogy rossz sávon állok. Mögöttem egv francia, észrevéve bizonytalanságomat, kiszállt. Kézzel-lábbal magyaráztam, mit akarok. — Utánam! Jöjjön utánam! — biztatott franciául, németül. A mögötte állóknak gyorsan' elmondta, miről van szó, majd kifordul* és he! -nyolc kilométeres vargabetűvel viszszavezetett a helyes útra. — őszinte legyen! El lehet ilyesmit képzelni nálunk? — Mi, magyarok, a szó szoros érteiméiben „vad” motorosok vagyunk. A múltkor a mezőkövesdi úton majdnem megpofozott egy skodás, mert többször rádudáltam. Nem akart térni. Elembe vágott és végigemlegette a családfámat. Verekedni akart. Tanácstalanul hallgatok. — Mit lehetne tenni ? — Van egy ötletem. Figyeljen ide! El kellene tnefftarrt nálunk egy szervezetet, de önkéntes mozgalmat. Lehetne így valahogy nevezni: Udvarias autósok klubja. Rám néz, figyeli az arcomon a hatást. — Tudom, most maga azt gondolja, ez hülyeség. Úgyis annyit papolunk az autós udvariasságról. De most végre cselekedni kellene. Bólogatok, helyeselgetek. — Arra gondoltam, hogy az udvarias autósok klubjának tagjai belépéskor egy piros szívecskét ragasztanának a szélvédőüvegre. Ez persze csak jelkép, de meggyőződésem, hogy mégis sokat jelentene. Kötelezne. Az csak természetes, hogy a piros szíves autó tulajdonosa csak udvarias, kellemes ember lehet. Erre kötelezné őt az a féltenyérnyi matrica, amelyet önként a szélvédő üvegére ragasztott. — Képzelje csak! Milyen nagyszerű lenne, hogy eleinte tíz, száz. később ezer meg tízezer kocsi szaladgálna a világban piros szívecskével. A külföldiek azt mondanák: Nézzétek! A magyarok kitaláltak valamit! Kérem, ne mosolyogjon senki. Mindössze arról van szó, hogy egy ember javasolt valamit. Rajtunk a sor, hogy elbíráljuk, és végre tegyünk is már valamit... Szalay István hogy a talált holttest csakugyan Vidróczky Marcié volt. Ezzel véget ért Vidrói ' y Marci szereplése és egy időre véget ér a közbiztonság komolyabb háborgatása is megyénk területén ...” De a titok nyitja még mindig rejtve maradt a közönség részére, mígnem a „GYÖNGYÖS” c. lap február 17-i példánya részletes beszámolóban adott hírt a haramia sorsának beteljesüléséről : „... Több hátlapok óta rettegésben tartá leginkább a Mátra hegyaljánál levő tanyák, sót falvak lakosait- is, lapos tarisznyával. * i\ n Mert tanácsos volt jóban \1\# lenni a környék betyárjaiv \|1f val, haramiáival minden rendű és rangú földesúr- S nak.,. tói Egy parádi Vidróczky-nóta Vidróczky emléke annyira elevenen él még napjainkban is Párádon, hogy 1965- ben még a nép ajkáról jegyezhették le az alábbi balladái hangvételű nótát: A Vidróczky szép járása Nem sétál már a Mátrába. Cifraszűrbe, kisködmönbe Sokat sétált az erdőbe. A Vidróczky manganyúja "Aörög-moroy a Mátrába. Zörög-morog a Mátrába, Nem talál a gazdájára. Sir az apa, sír az anya, Sír mind a két testvérbátyja. Ne sírj anyám, ne sirass már, Nem betyárkndok már tovább. Elég vált már húsz esztendő. Majd megemészt a temető. Harangoznak a toronyba. Talán bizony Vidróczkynak ? Annak bizony. Vidrnczkyvu f Aniták a híres betyárnak. 1973. március 3., szombat Most, miután kedves olvasóinknak bemutattuk a híres bükki betyár kalandjait — joggal merülhet fal a kérdés: hogy ért véget mónosbéli születésű betyár semmiképpen sem dicsőséges pályafutása? Irtatván, hullája orvos-rend- őri boncolás végett elhelyeztetett. A csendbiztos azonban sietve Egerbe rándult be, s jelentését a megyét kormányzó főispánnak rög'tön megtevő, s ugyanaz — mivel a rabló holttestének azonossága feletti szemle annál inkább szükséges és fontos volt, mert a hulla eléktele- nitve lévén nehezen volt felismerhető, a hírhedt rabló holttestét Egerbe hozató, hol felette a rendőri szemle mégtartatott, s úgy anyja, valamint rokonai és ismerősei állítása szerint kétségbe ponhststlfmU igazoltatott, egy szervezett, „Vidrővszki” vezetése alatti rablóbanda, kik minden rheghívás nélkül tették látogatásaikat. így látogatták; meg e hó 8-án Bá- tony községet is, hol egész napon át, dacára a szomszéd falun Maconkán lakó csendbiztos honlétének, zavartalanul mulattak. E faluban van Almásy Edmund úr borháza is, hol az uradalmi kasznár, Bogyó úr, a pincelelügyelő, a rablók elől menekülő falubírájával a hordókat töltögették, s éppen a községben vígan mulató betyárokról íteetM-. S/WWSí VVWVVVVVVVWv gettek —. midőn egy férfit latnak, kézében felvont sár- kányú fegyvert tartva a pincébe közeledni, ki is így szól a bennlevőkhöz: — Nincs itt valami csend- biztos vagy hadnagy? Mert szeretnek velők találkozni. Erre a bentlevő kasznár őt megnyugtatván egy pohár borral kínálta — mit elfogadott —, s kinn levő cimborái részére egy köböl bort kert. Mely felszólításnak engedve a vincellér, által kiküldötte, ki is, midőn a bort kivivé, meglepetve lát az ajtónál öt embert, kik fegyvereiket az ajtónak szegezve várták az eredményt, s legott ‘ Vidrővszki jeladására fegyvereiket lerakták, az adott borból a kasznárt megkínálták, s tovább minden szó nélkül annak fogyasztásához hozzá fogtak. Ezalatt Vidrővszki, Bogyó úrral a* vincellér szobájába mentek, s ott különféle dologról beszélgettek — mire bejön egy a kmnlévő betyárok közül. Katonásan üdvözölte VW- rovszkit, hogy kinnlévő társai egyikének rendetlen tetteit tiltsa be! Ki (tudniil-' lik: a betyár) is úgy mond; a kasznár úr pinceajtó előtt álló lovára fegyveresen fel és leugrál s így magát oagg a lovat lövi agyon. Erre Vidróczky kiment és a fegyelmezetlent a legszigorúbb rendre utasítván, fi- gyelmezteté, ha rögtön nem engedelmeskedik, lelövi! Egyszersmind figyelmezteti embereit, hogy magát senki le ne igya, mert ma Almásy Edmond úr vendégei leszünk, s vele számolni fogunk — miért fizettetett kondásával az elhajtott nyolc darab sertésért 240 forintot. Ily lelketlenséget nem tűrhetünk! Ezzel a kasznár felé fordult s kérte miként mondja meg az urának, Almásy Edmondnak, hogy este 8 órakor vendégei lesznek.
