Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

.. „aprs- olíasás" eredményes módszere

A „gyorsolvasás” tíz évvel ezelőtt az egyik legfőbb tantárgy lett az Egyesült Államok közoktatási rendszerében. E módszer hívei és ellenzői makacsul védelmezik áljésponjukat. A „gyarsolva- sál” módszerének életképességét azonban jól bizonyítja az a körülmény, hogy az egyetemisták és főiskolások. a szabadfoglalkozású személyek és az üzletemberek háromszáz dollár tandíjat fizetnek, hogy részt vehessenek a „gyorsolvasás” tanfolyamokon, amelyek fokozatosan mindenütt elterjednek.

Egyre általánosabbá váló nézet szerint a „gyorsolvasás” módszere lehetővé teszi, hogy egy átlagos felnőtt olvasó a percenként 250— 300 szónyi olvasási sebességet kétszeresen meghaladó gyorsasággal olvasson közönséges szövegeket (leveleket, újságokat, folyóiratokat stb.) Abban mindenki egyetért, hogy a normális ember a közönséges olvasási sebességet könnyűszerrel megkétszerezheti anélkül, hogy kevesebbet értene meg az olvasott anyag lényegéből. Az ilyen gyorsaság határán túl kezdenek megosztani a vélemények Atlantában nemrégen az „Evelyn Wood” gyorsolvasási tanfolyam végén kéthetes különtanfolya- mot szerveztek új módszerrel. A hallgatók utolsó feladata az volt, hogy percenként 1400 szó sebességgel olvassanak el szöveget.

Az Egyesült Államok 47 államának 150 városában és hét külföldi országban működnek „Evelyn Wood” féle gyorsolvasási tanfolyamokat. Bevezetésük — 1959 óta több mint ötvenezer ember tanult ezeken a tanfolyamokon, közöttük sok közigazgatási tisztviselő is.

A ..tartósított“ élet

250 millió éves, „mély álomba merült” szerves lények keltek életre Nyikolaj Csugyinov geokémikus kísérlete során. A szovjet tudós a paleozoikum százmillió évekkel ezelőtti élőlényeit a káliumsó kristályaiból „csalta” elő.

Filmfelvevő gép örökítette meg a 73 órás kísérlet minden mozzanatát addig a pillanatig, amikor a kémcső desztillált vizében különös pelyhecskék jelentek meg. Az eddig mozdulatlanságba dermédt organizmusok, ezek a „pelyhecskék”, hirtelen sokasodni kezdte^, mikroorganizmusok telepeit hozva létre.

Igazolást nyert tehát a szovjet Vlagyimir Vemadszkij- nak, a geokémia egyik megalapítójának feltételezése, amely szerint az élet a spórákban, magokban, vagy a cisztákban geológiai évszázadokon át megőrződhet — s ez a „tartósított élet” évmilliók múlva is feléleszthető és szaporodásira képessé tehető.

Milyen színű a hó?

Színes fényképezés réven sikerült megállapítani, hogy a hó a napszakoktól függően különböző színű. Reggel, amikor éppen felkel a nap, a ho hidcgrózsaszin árnyalatú, kék színű kontrasztárnyékkal. Nappal a hó szine megközelíti az aranysárgát, este pedig violaszin árnyalatot ölt.

Mérleg hava

Kiss Tamás verskötete

Kiss Tamás a Nyugatban indult 1934-ben. Meg ugyanazon esztendőben kötete is megjelent. Debreceni diák volt akkor, egyetemi hallgató, s ma sem lett hűtlen diákkora városához: Kiss Tamás ma debreceni költő. Tudjuk: ma már rangot jelent a debreceniség, nem azt, amit valaha jelentett. Adyt és Tóth Árpádot, Móriczot és Oláh Gábort, és Gulyás Pált adta-lndította ez a város — rangos írókat, költőket tehát, a század magyar irodalmának élvonalát. Kiss Tamás ehhez a vonulathoz zárkózik fel, s mint most megjelent verseskötete tanúsítja, nem is akárhogyan. Igazi, szép lírával, mely látványos ellenpontok nélküli ugyan, de derűvel, szemlélődő megértéssel, sok bájjal és szépséggel teli. Verseit olvasva mindig azt érzi az ember, mintha klasz- szikusaidiikat forgatná, főként Berzsenyit — annyi derű és harmónia árad soraiból. S mégsem konzervatív tematikájú líra a Kiss Tamásé. Egyszer meg is írták róla, hogy „korunk gondolati impulzusai nem hiányoznak lírájából...” Legfőbb ereje azonban e lírának a szépség és a harmónia. S ez uralja csaknem négy évtizedes költészetét,..

Tiszteletre méltó ragaszkodással veszi’számba szellemilírikus elődeit, s verssel hódol az élményt adó városnak is. melyben költészete kiteljesedett.

Nem szólt század óta szebben senki nálad Debrecenben, emberibben a hazában, magyarabban a világban.

— irta Gulyás Pálról A költő sírjánál c. versében, Debrecen iránti szerelmét pedig így vallotta meg:

Azt szeretem benned ma is: az életet-adót, időnként föl-föüángolót, de el nem hamvadót.

Páratlanul szép formakultúráját vizsgálva világirodalmi példákra lelünk, de jelen van költészetében ugyanakkor a: mélyebb világ is, a földszagú, melyről annyi lágysággal, de mégis az igazmondás lázával szólt:

Tarlókon lomhán jár a csősz, botját is otthon hagyja már.

Hatökrös nehéz szekerén hazahordott mindent a Nyár.

Nincs már kinn más, csak pusztai nehézbeszédű emberek, kik tűz -mellé ülnek le este, úgy, mint a lelkiismeret.

Emberség és szépség, hagyomány és a mindennapok, tájélmények és szerelem váltakozik verseiben páratlan tisztasággal és üdeséggel. Ahogy ezekben a sorokban is olvassuk :

Gyötör a szomj szelíd szavakra, vadonból is kiátkozott: s mint szarvas szép híves patakra, színed elé kívánkozok.

Szép olvasmány a Mérleg hava, s jó, mérlege a hatvanéves költő életművének: valóban „...hívem megőrzi megjelent köteteit és költői pályájának alakulását...”

hőkos István

„'AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^SAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAMAAAAAAAMAWWAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/ /AAAA^rvVsAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMAAAAAAAAAAAWVAAAAAAAAAAAAiVSAAAAAAAAAAAl

P

atakpart, vízimosás, fák és bokrok, fakerítés meg kiskapu, szőlőhegy hajlata nem gazdagították a gyerekkoromat. Ismerősök, kedves, de kissé távoli ismerősök voltak csupán. Az én gyerekkoromat kövek szegélyezik. Kövek kötnek a Városhoz, az elvan- tabb haza-fogalom helyét is megteremtő szőkébb pátriámhoz, kövek közt nőttem fel, mégis úgy remélem, nem lettem szegényebb általuk.

A kövek barátaim. Sokan vannak, mert sokfelé laktam, sokfelé dolgoztam, még többfelé csavarogtam, és jártam bizonyos kislányok után, vagy elébük, és baktattam haza — már jármű, vagy éppen villamospénz híján —, át az éj- feakai Városon. Mindenütt ismerős kövekre találok, a kövek szólnak hozzám, s én értem a nyelvüket Egy pontja van a Városnak, ahol az ismerős kövek némák, ahol nem hallom a szavukat, ahol a kövek elhagytak (vagy én lettem hűtlen hozzájuk). Valahányszor a Lánchídon visz át a busz, vagy alatta a villamos, ha gyalogosan a közelébe kerülök, valami szorongó érzés fog el, mintha idegen városban járnék, idegen tájoi\ amelyhez nincs közöm. Pedig de nagyon ismertem itt minden követ valamikor! — Csakhogy másképp festettek abban az időben.

Abban az időben a Lánchíd romokban hevert. Ennek a kifejezésnek számomra semmi értelme nem volt, a hídfő és környéke nekem nem „hevert”, hanem nagyon is élt, ahhoz képest mostani formája tűnik élettelennek, halottnak. A romokat a „geng” birtokolta (akkoriban még a „galeri” szó nem volt ismeretes), a geng pedig tizenkét—tizennyolc éves kamaszokból állt. A Lánchíd volt a birodalmunk, főhadiszállásunk és búvóhelyünk, világnézeti és filozófiai viták, köKertész Ákos:

KÖVEK

aös bagózások, gyerekes játékok és felnőttes virtuskodások színhelye. A híd melletti gyepen pankráci óztunk, kipróbáltuk, amit Radu Lukácstól és Tasnáditól láttunk a Sportcsarnokban, itt szívtunk tízen egy spanglit, a csikket a végén gombostűre szúrva, hogy semmi se vesszék kárba, és itt beszéltük meg első szerelmi élményeinket. .

A hídfő köveit a robbanás szétdóbálta, mint mikor a gyerek mérgében földhöz vág egy építőkockás dobozt, a kövek bizarr értelmetlenséggel hullottak egymásra, ám ebben az értelmetlenségben a hídfő népe szabatos rendet ismert fel, világos logikát, mert a kövek között utak, sőt. alagultak keletkeztek, s ezknek az utaknak hierarchiájuk volt. Voltak kikötőkövek és napozókövek, spanglikövek és ruhatérkövek, kövek az illemhely céljára, a szerelmespárok kövei. Voltak kövek a magasban, ahonnan lelógattuk a lábunkat a mélybe, itt folytak a világnézeti viták, itt építettünk légvárakat a valóság fölé, és bontottuk le az utópiákat a valóságra.

Furcsa alakulat volt a geng. Nem voltak vezérei, és nem volt vezérkara, tanácskozásra sem ültünk össze (például tanácskő sem volt), a törvények, szokásjogok organikusan alakultak ki, és mindenki elfogadta érvényességüket. Abszolút demokrácia volt. A közös akciókban az vett részt, aki akart, és akciót bái-ki kezdeményezhetett. Egyszer megjelent köztünk egy tizenhét éves cezaromániás fiatalember, aki „szervezni akart”, de simán

ság átvette uralmát a víz felett Megjelentek a Dunán az R-motorok. Több ízben kihalásztak minket, egyszer elvittek az újpesti rév- kapitányságra, onnan kellett visz- szagyalogolnunk fürdőruhában és mezítláb a Duna-part néptélenebb részein. A vizet már elvették, de a Lánchíd a miénk volt. Nem sokáig. Nyár közepén teherautók érkeztek, s különféle építőanyagokat hoztak, mogorván figyeltük a hódítókat, nem szóltunk hozzájuk, örültünk, hogy megtűrnek. De már nem volt a hídfőben örömünk, ingerültek lettünk, veszekedtünk, többen el-el- maradoztak. Ősszel aztán bekerítették a romokat, és kiűztek bennünket a paradicsomból.

A

Roosewelt téren ültünk a szobor talapzatán, dohányoztunk, és bámultuk a kerítés mögött a munkásokat. Nem haragudtunk rájuk. Tudtuk, hogy így kell lennie, hogy ez a helyes, a szükségszerű, hogy az országot fel kell építeni —, még a Lánchidat is. Tudtuk, hogy szép lesz, jó lesz, hogy örülnünk kellene. Nem voltunk gyerekek. Mögöttünk volt egy és más, háború, ostrom; legtöbbünk már rég dolgozott. Nem voltak illúzióink. Nem hittük, hogy a geng romok nélkül is megmarad, nem áltattuk egymást, nem fogadkoztuhk. Tudtuk, hogy vége, visszavonhatatlanul.

A gengből, abból a három nyárból csak a kövek maradtak, a napozókövek, és a kikötőkövek, a párok kövei és a leshelykövek — beépítve a hídba, eredeti rendeltetésük szerint. És valahol a városban élnek még a fiúk, és emlékezetükben egyre szürkül, egyre halványabban él a geng. Lassan elenyészik, mint annyi más, senki sem őrzi Pedig kár érte, szép volt. Meg kéne őrizni, meg kellene írni egyszer a geng történetét. Tudom, hogy tartozom vele. A fiúknak is, magamnak is.

Talán ez az adósság nyomaszt, ha a Lánchíd felé járok.

E

zért idegen a táj, ezért szólnák hozzám a köveit.

*A^V\AAAiAAAAAAAAAAAAAAAAA^VVSAAA^VVVVVA/VV\A/\/'^AAAAAlAyVóA/- ^vA/'^/'vr^\y\/VVVV VVSA/V\AA'WVW\AAAAA/WW^|0|^

kiutáltuk. Máskor egy barátságos úr próbálkozott hasonlóval, de mikor kiderült, hogy homoszexuális, megvertük. Több esetre nem emlékszem.

A geng negyvenöt nyarán verődött össze, mikor a lassan normalizálódó viszonyok elvették a ma- gunkszőrű srácoktól az életteret, és kiszorítottak bennünket a romok közé, ahol még ideális állapotok uralkodtak. A geng sokféle tevékenységet folytatott, összetartozásunknak a közös tevékenység volt az alapja, robbanóanyagokat szedtünk össze és robbantottunk fel szakszerűen (máig is csodálom, hogy egyikünknek sem történt baja), szerelmespárokra lestünk, cigarettáztunk és pankrációs mérkőzéseket rendeztünk, de a legfőbb tevékenységünk az úszás volt. A Duna nélkül nem vált volna a geng azzá, ami lett. A vizet, mint lehetőséget, negyvenhatban fedeztük fel (negyvenötben még túl sok volt benne a hulla). Emlékszem, május húszadikán ereszkedtünk le először testületileg az északi zászlótartó pillér mellett a vízre, és csurogtunk le szorosan a part közelében a hídfőig, s még ugyanazon a nyáron akkorát fejlődtünk, hogy júliusban már a Parlament északi végétől indulva a Kossuth-híd középső íve alatt úsztunk el (megjegyzéseket ordítva fel a nőknek, akiknek a szoknyája alá láttunk a vízből) a Lánchíd-romokig. Később még veszélyesebb vállalkozásba kezdtünk. A hídfő és az első híd- pillér között, a vízbe lógó láncok közti keskeny szakaszon úsztunk át a romok északi oldaláról a déli oldalra. Kitapasztaltuk a legelőnyösebb útvonalat. Ismertünk minden forgót, limányt, minden, helyi áramlatot. Nemcsak úszni tanultunk meg, vízibiztonságot is szereztünk —, életre szólót

N

appal kihalt volt a környék, de alkonyat félé benépesültek a romok, s mi, kamaszok, izgatottan vártuk az alkonyi vendégeket. Nem zavartuk el a párokat, isten őrizz, ez is íratlan törvényeink közé tartozott. Hallatlan tapintattal viselkedtünk, s úgy osontunk kőtől kőig, a leshelyünkre, akár az árnyék. Egy kavics sem csikordult a talpunk alatt.

Az aluljárót, ahol most a villamos halad át, nem szei-ettük. Tavasszal, s a zöldár idején, rendesen. elöntötte a víz. Különben is túl tágas volt és rideg. Néha egy- egy csöves meghúzódott benne éjszakára — ezt királyi közönnyel tűrtük. Történt aztán, hogy olyan lakók költöztek az aluljáróba, akikre muszáj volt odafigyelnünk: a Macska és a Baba. Macska huszonhárom éves volt, és hivatásos prostituált, Baba tizenhat. A lányokat, mint lovagias férfiakhoz illik, azonnal pártfogásunkba vettük, dolgozni nem nagyon tudtak, mert reggeltől estig a nyakukon lógtunk, de loptunk nekik pokrócot, párnát, és annyi ennivalót, amennyi belé-* jük fért. A lányok barátaink és védenceink voltak. Egyikünknek sem jutott eszébe, hogy szerelmi vi» szonyt kezdjen velük, viszont baráti közvetlenséggel ölelgettük őket, baráti puszikat adtunk és kaptunk, a késő éjszakába nyúló beszélgetések, közös cigarettázások közben. Váratlanul, bejelentés nélkül tűntek el, szüléinktől „kölcsönvett” pokrócokkal, párnákkal, edényekkel együtt. Baba később, vagy egy hónap múlva ismét megjelent ki- kenve-kifenve. vadító elegánsan, . hanyag tartassa! sétált a Duna- parton. Alig állt szóba velünk, azt mondta, a Macska egy.— Aztán őt se láttuk többé.

Negyvenhétben baljós jelekkel kezdődött a nyír. A révkapitány-