Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-09 / 134. szám
Szocializmust építeni, szívességből? 0 tömegtájékoztatási eszközök számának és hatásának növekedésével — például a televízió segítségével — szinte naponta belenézhet az ember más népek életébe, és egy az egyben láthatja, milyen is az adott országban élők sorsa. Az egyre növekvő idegenforgalom — ugyancsak közvetlen hatás, élmény ahhoz, hogy a turisták viszonyítsanak: hol élnek jobban az emberek? Aztán itt száguldoznak csodálatos cirkálóikon, vagy éppen elöregedett márkájú batárjaikon a Nyugatról jött vendégek, köztük hazánk néha bizony nagyokat mondó, távolba szakadt fiai is —, akik áradoznak az ö életformájukról, a nyugati Kánaánról. S ha még hozzátesszük a Nyugatról írásban és a hullámhosszakról érkező propagandát — amely úgyszintén csak a nyugati világ napos oldalát mutatja — nem nagyon lepődik meg az ember, ha egyesek minimális benyomás, légből kapott információ, vagy éppen egy külföldivel jól eltöltött este után maguk is áradozva dicsőítik a nyugati életet, ahol minden csillog, ahol az élet csupa derű, ahol nincs gond, ahol minden oké! És ugye, itt vagyunk mi, magyarok, akiknél ma sikk, a legnagyobb divat az együtt panaszkodás, az egymásra licitált kesergés. Panaszkodik, aki házat épít, mert nem kap anyagot, sír az autótulajdonos, mert nincs alkatrész, felháborodik a dolgozó, mert neki nem jutott a Balatonhoz beutaló, csak Visegrád- ra, vagy a Mátrába kínálják a két hetet. Panaszkodunk, panaszkodik, és van, akinek eszébe sem jut, honnét indult, hogy mennyire mások a mostani gondok és panaszok, mint volt ez akár húsz évvel ezelőtt is, nem is szólva a 45 előtti évekről. Hogy nem értük még el mindenben a fejlett tőkés országokat? Hogy vannak országok, ahol jobban élnek az emberek? Ki tagadja ezt! Nem tagadjuk, csak éppen a túlzásokat, a nagyzolásokat nem fogadhatjuk el. Mert nem árt jobban odafigyelni és nem árt emlékezni sem! Azért, hogy egyes országokban több jut a dolgozó embernek, nagyon-nagyon meg kell érte dolgozni, nem egy esetben szenvedni, és előfordul, hogy sok .vért áldozni is. Nem szabad nem tudomásul venni azt sem, hogy nálunk szép számmal akadnak olyanok, akik szeretnének olyan jól élni, mint a legfejlettebb tőkés országok dolgozói. S ez nem is volna baj! A baj „csupán” az, hogy csak élni akarnak úgy —, de dolgozni azt nem. Pedig a kettő összetartozik ott is, nálunk is. Csak a munka, a jobb, eredményes munka hozhat jobb életet. És e?t ott, a nagyobb, a több munkát sokszor embertelenül megkövetelik. Nem egy olyan ember tudna erről mesélni, aki megjárta Svájcot, Nyugat-Németországot és visszajött Magyarországra. Csak élni, csak jól élni? De hát miből? Olyan társadalomban élünk, ahol a lét, a jobblét alapja és feltétele a munka, a jobb munka. Igaz, akadnak nálunk is ügyeskedők, olyan aranycsi- nálók, akik mások hátán kapaszkodva, másokat félretolva, vagy letaposva akarják elérni — és sajnos nemegyszer el is érik — a mézes- bödönt. Van kényelmeskedés, a fogjuk meg és vigyétek elvet valló lustaság, van pazarlás H pocsékolás is akad még. Az egyik kapitalista országból hazatérő, kint sokat próbáló magyar mondta: a kapitalista országok régen belepusztultak volna az olyan munkatempóba, amilyen nálunk van! S hogy mindezek ellenére előremegyünk, gyarapodunk, gazdagodik életünk — az természetes. A szocialista ország jellegéből, társadalmi berendezkedéséből, a dolgozók többségének munkaszeretetéből, szorgalmából fakad a fejlődés gyökere. Kádár elvtárs mondta a X. kongresszuson, vitazáró beszédében: „A szocializmust szívességből nem építheti senki. Társadalmunkban a munka minden jog alapja. A szocializmus a munka társadalma, amelyben a munkaképes embernek dolgoznia kell, hogy jogai legyenek, így tartja ezt a szocializmus minden tudatos híve, minden tisztességes ember.” B munka tehát minden jog alapja, a jólét, a jobban élés alapja is. Ügy kell tehát dolgozni, és nem dolgozgatni—, hofey ez a joga mindenkinek meglegyen, hogy ez a jog mindenhol érvényesüljön. S akkor senkinek nem lesz sem oka, sem joga panaszkodni — és más országok népének életével példálózni. Papp János Teljesül a régi kívánság Füzesabony nagyközség egyik legforgalmasabb utcája a Baross utca. Naponta itt haladnak el a vasútállomás elől induló autóbuszjáratok, a MÁV-raktár és a gabonaraktár közúti szállító járművei, és ezeken felül még nagyon sok más jármű .. A nagy forgalmú utcában ráadásul nincs járda a gyalogosok részére, ezért az úttesten kell közlekedniük. A vasútállomás felől erről közelíthető meg a járási pártbizottság, a MÁV fogorvosi rendelő, a járásbíróság, a ktsz, a járási tűzoltó-parancsnokság épülete, stb. „ A nagyközségi tanács most orvosolja a füzesabonyiak régi óhaját azzal, hogy a gyalogosok részére járdát építenek a Baross utcában, a vízlevezető árkot pedig betonlapokkal bélelik ki A községi tanács költség- vetési üzemének dolgozói a közeli napokban készülnek el az említett munkálatokkal. * (—váry) Dolgozik mér az új autójavító üzem Egerben Finommechanikai Vállalat autójavító üzemét korszerű körülményeket biztosító épületben nyitották meg. Az új létesítményben műszakonként 20 gépkocsi szervizét végzik el. Az autójavító részlegben kisebb javítások mellett fődarabcserés „generál”-javításokat is végeznek. (MTI foto Érczi K. Gyula felvétele) Több gyermekorvos kellene Ülésezett Eger Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága Csütörtökön délelőtt — dr. Varga János elnökletével — ülést tartott Eger Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Egyik lényeges napirendi pontként megvitatták az Eger város gyermekorvosi ellátásának helyzetéről készíteti beszámolót. A jelentés ismerteti a gyermek- orvosi hálózat fejlődésének főbb állomásait, majd kitér a legégetőbb gondokra. Jelenleg hat gyermekorvosi körzet van Egerben, ám ahhoz, hogy az ellátás minden jogos igényt kielégítsen, nyolcra lenne szükség. Problémát jelent — sajnos még Egerben is — az állások betöltése. A szakorvosok csak akkor vállalják az egri munkálkodást, ha megfelelő lakást biztosítanak számukra. Erre pillanatnyilag nincs lehetőség, épp ezért kevesebb gyermekorvosnak kell ellátnia minden munkát. A beszámoló kiemeli, hogy Eger város gyermekorvosai az elmúlt évek során képességeiknek megfelelően arra törekedtek, hogy megbirkózzanak a rájuk bízott sokrétű feladattal. Az lenne ideális, ha egy-egy orvosra átlagosan ezer-ezerkétszáz gyermek jutna, s mintegy hatvan-hetven csecsemővel kellene törődnie. A meglévő nehézségeket érzékelteti az is, hogy pillanatnyilag egy orvosnak ezarhatszáz-ezer- hétszáz gyermek és közel 120 csecsemő ellátásával keld törődnie. Ez a túlzott elfoglaltság magyarázza azt, hogy az óvodai, illetve iskolaorvosi teendőket minden igyekezetük ellenére sem képesek maradéktalanul ellátni, holott e téren is akad bőven tennivaló. A hozzászóló vb-tagok egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a lehetőségekhez mérten minél hamarabb javítani kell a gyermekorvosi ellátás tárgyi és személyi adottságain, s arra kell törekedni, hogy idővel feltétlenül lakást biztosítsanak az Egerben megtelepülni kívánó szakorvosoknak. Többen kiemelték az egészségügyi felvilágosítás fontosságát. Ezután a vb-tagok mind a jelentést mind a legfontosabb feladatokat tömören összegező határozati javaslatot — a szóbeli kiegészítésekkel együtt — egyhangúlag elfogadták. Megtárgyaltak még a június 23-i városi tanácsülés elé kerülő anya-gokat is. (P. i.) A gyöngyösi tanács-vb tárgyalta: Az ellátás kérdése és a társadalmi ünnepségek színvonala HIÁBA terül el Gyöngyös a Mátra lábánál, sajátosságát, egyéni ízét, varázsát, mondjuk úgy: karakterét a Sárhegy adja. Az a behemót, kúp alakú hegy, amely olyan, mintha a teve púpja lenne. Valamikor ez volt a gyöngyösi borok bölcsője. Ez a hegy. Aztán jött a filoxéra, amely elvitte a szőlőket, majd a háború, amely elvette az emberek termelési kedvét. Ma a Sárhegy tekintélyes része parlag. Tetejéről a természet pusztító erői letarolták a termőföldet. Oldalában megtelepedett néhány cserje, bokor, gyom, hogy ismét megkösse a talajt, életlehetőséget teremtsen. Bajlódik a gyöngyösi és az abasári tsz is a heggyel: szőlőt, gyümölcsöst alakítgatva rajta, de a város üzemeinek munkásai közül is jó néhányan vettek már ásót, kapát a kezükbe, hogy megkíséreljenek szőlős- és almáskerteket elővarázsolni a tarackkal fedett földön. A Sárhegy azonban még mindig nyitott kérdés. Zöme még mindig a művelésre lendülő kézre vár. Kérdés: lehet-e ezzel a heggyel valami értelmes dolgot kezdeni? Egyáltalán érdemes-e valamit is kezdeni vele? Megéri-e? Az utolsó kérdésre mindjárt egy jelentős összeggel lehet válaszolni. Több mint ötvenmilliót kell előteremteni valahonnan ahhoz, hogy a Sárhegy egy részén erdőt tudjanak telepíteni. Azzal is számolni kell, hogy ez a munka legalább két évtizedet vesz igénybe, ha évente legalább húsz hektárnyi területen jut földbe a csemete. Megfiatalodik a Sárhegy? Ha mindez rendeződne is, még mindig nem lehetne a munkákhoz hozzálátni. Azt is el kell dönteni végre: ki, vagy melyik szerv intézze a Sárhegy ügyeit? A tulajdonjog több gazdához is köti a hegyet. A gyöngyösi tsz ugyan már lemondott az állam javára a részére nyűgnek számító sárhegyi parlagokról. De még ott van az abasári tsz és figyelembe kell venni az erdőgazdaságot is. Minden ésszerű gyakorlatiasság azt diktálja, hogy a Gyöngyösi Városi Tanács vegye kézbe az ügyet. Szervezzen, mozgósítson, képviseljen’ tárgyaljon, irányítson és egyeztessen. Az erdőgazdaság pedig a tényleges munkák elvégzését tartsa magára nézve kötelezőnek. KÉSZÜLT már program is a Sárhegy megfiatalítására. Ezt a MÉM Erdőrendezőségek Fásítást Tervező Osztálya állította össze. Átgondolt, korszerű javaslatokat tartalmaz. Alaptétele az, hogy Gyöngyös körül összefüggő zöldövezetet kell kialakítani. Éppen a városiasodás, a további üzemek letelepítése miatt. Ezért kell a Sárhegyet belehelyezni a természetes kör- ' nyezetbe, a Mátra-régióba, amihez a hegység talpánál elterülő községek is hozzátartoznak. Számol azzal a javaslat, hogy a városi ember egyre jobban igényli a természeti környezetbe való kiruccanást. A kis kertecskét, abenne felállított hétvégi házacskával. Ahol nemcsak mozgásigényét biztosíthatja, hanem nyűtt idegeinek lazítására is alkalmat talál. Hogy friss erővel láthasson-gz újabb hét kezdetén a munkához. Most jön viszont az ellenvetés, amit a tanács szak- igazgatási szerve hangoztat: a kertecskékbe telepített hétvégi házak elronthatják az építkezés városi színvonalát. Emiatt csak esztétikailag is kifogástalan épületeket lehetne felhúzni, ha a tulajdonos győzné pénzzel a villaszerű házat. De ha van már ház, akikor kell hozzá út, kell hozzá víz és csatorna. Micsoda horribilis összegeket nyelnek el ezek a feladatok, temetnek be a földbe a szó igazi értelmében! Honnan lesz a pénz? Ki vállalja a felelősséget a közművesítésért, ha ezzel az igényel előállnáik az új telek- tulajdonosok? Mert a sárhegyi erdőtelepítést a kiszolgáló utak megépítésével szabad csak megkezdeni. Ott vannak a kertszövetkezeti parcellák. Kertek, utak. Sugallják a következő lépést: víkendházat a telek egyik sarkába, a kerítés mellé, az úthoz. SOKBAN igazuk van az aggodalmaskodóknak. De egyben nincs. Korunknak viszsza nem szorítható igénye a hétvégi felüdülés. Nem szívesen emlegetek külföldi példát, mert valami vagy igaz, és akkor nem kell megtámogatni tekintélyelvekkel, vágy nem igaz, és akkor minek kardoskodni mellette, ideológiát gyártani hozzá? A dácsákra gondoltam. Persze, hogy mindent jól meg kell fontolni, mielőtt belekezdünk valamibe. Viszont az is igaz, hogy a Sárhegy megfiatalítása alig tűr további halogatást. így érveltek azok is, akik a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén a program-tervezetet támogatták, annak elveit elfogadták. Az első hivatalos lépés tehát megtörtént. Már van gazdája a rekonstrukciónak. A megalakult Sárhegy Intéző Bizottság a társadalmi erők összefogását szorgalmazza a hivatalos szerv támogatására. Ha minden jól megy, negyedszázad múltával szép parkerdőben töltheti szabad óráit a gyöngyösi üzemek fáradt munkása, mérnöke, adminisztrátora. Sétálhat a parkerdő útjain, leülhet a hangulatos pihenőknél, a zápor elől behúzódhat az esőkunyhókba, és akinek kedve úgy hozta, kis nyaralója kertjében kapálgathat, permetez- gethet, olthatja kedvenc rózsáit, gyümölcsfáit. SZINTE idilli a kép, pedig csak reális. G. Molnár Ferenc Időszerű témát tűzött napirendjére a Gyöngyösi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága akkor, amikor elhatározta, hogy megvizsgálja a lakosság zöldséggel és gyümölccsel való ellátását. Ezt a jelentést vitatta meg tegnapi ülésén a testület, amelyet Keresztesi Lajos elnökhelyettes vezetett le. A vb munkájában részt vett dr. Fonyó Gyula, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala , képviseletében és dr. Pápay Gyula, a megyei tanács vb- titkára is. Megállapították a tanácskozás során, hogy a lakosság ellátásának színvonala az utóbbi évben javult. Van még tennivaló a választék bővítésére, esetenként pedig az elégtelen mennyiség kiegyensúlyozására is. Kérte a vb az állami és szövetkezeti szerveket, hogy ennek a fontos feladatnak a teljesítésében nyújtsanak segítséget. Azt is helyesnek tartja a testület, hogy a még parlagon fekvő volt mezőgazda- sági területeket mielőbb adják művelésbe, bérleti szerződés útján. Meghallgatta a testület a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda vezetőjének, Gács Lászlónak a tájékoztató jelentését is. Megállapította a vb, hagy az iroda rövid fennállása alatt jó eredménnyel -működött. Kezdeményező kedve az irodának felkeltette a családi ■ ünnepségek társadalmi megrendelése iránt szélesebb körben is az érdeklődést. Dr. Fonyó Gyula, a tanácsi hivatal véleményét tolmácsolta amikor megállapította, hogy a város vezető testületé hatékonyan dolgozik a lakosság érdekében. Célratörő munkáját ipég eredményesebbé tenné, ha adott esetben, mint az ellátás kérdésedben is, meghívná a járás érintett szerveinek vezetőit a tanácskozásra. Csongrádi állattenyésztési nap Állattenyésztési napot rendeztek csütörtökön Csongrád megyében. Központi eseményén a Hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Házban több mint 300 dél-alföldi mezőgazdasági szakember és tudományos kutató részvételével megtartott tanácskozáson a legfontosabb ágazati témát, a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését vitatták meg. Dr. Magas László a mező- gazdasági és élelmezésügyi minisztérium főosztályvezető- helyettese bevezető előadásán 1972. június 9., péntek ban hangsúlyozta, hogy az utóbbi években csökkent a szaivasmarha-állomány és a tejtermelés is, ezért országos fejlesztési programot készítettek. Ezt rövidesen kormányhatározat követi, s ez megszabja majd az elkövetkező esztendők feladatait.
