Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-23 / 119. szám
is lehet tanulni. (Foto: Tóth) Eszperantó, úttörőknek A Magyar Üttörők Szövetsége és a Magyar Eszperantó Szövetség elnökségei megállapodtak egymással: a jövőben közösen gondoskodnak az. úttörő korú gyermekek eszperantó nyelvű oktatásáról. A két szövetség a pécsi úttörőházat bízta meg az esz- perantista pajtások próbakönyvének és az eszperantó szakkörvezetők módszertani kézikönyvének kidolgozásával. Az úttörőházban évek óta mőködik eszperantó szakkör és vezetője, dr. Hegedűs Béláné tanárnő most elkészítette a próbakönyvet és a módszertani könyvet, amelyek ősszel jelennek meg. Az úttörőszövetség és az eszperantószövetség együttműködik az eszperantista pajtások nyári táborozásának megszervezésében is. A Mecsek hegyei között fekvő Si- kondán tíznapos találkozót rendeznek az idén júliusban a szocialista országok piros nyakkendős eszperantistái számára. A találkozó hivatalos nyelve az eszperantó lesz. Válaszol az illetékes Fontos, idegenforgalmi érdek — avagy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? Nagyon sok Egerben lakó, és ide kiránduló neveben tettük ismételten szóvá: miért csúfítja a lyceum előtti teret az a bizonyos boros- hordó, s számon is kértük -Egy hordó ürügyén” című cikkünkben, hogy kérdéseinkre mind ez idáig nem érkezett válasz. A napokban a Heves megyei Tanács VB építési-közlekedési és vízügyi osztálya végül is válaszolt, s ebből a következők derültek ki: „A cikk kapcsán tájékoztatásul közöljük az osztályunk által az ügyben hozott döntéseket. Eger Város Tanácsa VB műszaki osztálya közérdekű bejelentés és a Ui-as választókerület jelölőgyűlésén elhangzott felszólalás alapján kötelezte az Eger —Gyöngyös vidéki Pincegazdaság igazgatóját, hogy az egri tanárképző főiskola előtti téren, az 1969. évi bornapok idejére elhelyezett hordópavilont helyezze át. Majd a határozatát visszavonta, 1971. május 12-i kelettel, 14.262/1971. számú határozatával, tekintettel az Egerben sorra kerülő rendezvényekre, s az ezt követő rendkívüli idegenforgalomra, annak színvonalas, gyors és olcsó kiszolgálására, 1971. december 31-tg engedélyezte a hordópavilonnak a főiskola előtti téren való elhelyezését. A pincegazdaság 1972. március hóban (? !) kérte, hogy az 1972-ben sorrakerü- lő „Borvilág Agriában” című rendezvényre való tekintettel az építésügyi hatóság a ■ hordópavilon további fennmaradását engedélyezze. Eger Város Tanácsa a kérelemmel egyetértve javasolta a megyei tanács IKV osztályának, hogy a lebontás idejét 1971. december 31-ről 1972. december 31-re módosítsa. A megyei tanács illetékes osztálya, tekintettel a folyó évben sorra kerülő rendezvényre, ezt engedélyezte”. ★ , Eddig a válasz. Már az is elgondolkoztató, ho:gy ez a határozat vajon miért maradt „titokban” a többszöri cikk után is. Miért ném tájékoztatták a közérdekű bejelentőket, a jelölőgyűlés résztvevőit, és nem utolsósorban a lap cikkíróit erről a határozatról, amelyet lejárta után három hónappal megfellebbeztek, és megmásítottak. De elgondolkoztató az is, hogy ezeket a határozatokat, éppen annál a tanácsnál hozták, amely az országban talán a legtöbbet tette városa műemlék jellegének megvédésére. Milliókat áldozva a régi épületek ' belső korszerűsítésére és műemlék jellegének megóvására. Épp ez a tanács engedélyezte, vagy hallgatólagosan tudomásul vette —- később szentesítette egy ízléstelen gicos fenntartását az ország, de talán túlzás nélkül mondhatnánk, Európa egyik legszebb barokk terén. Es ami a turisták ellátását illeti: a belvárosban 16olyan hely van, ahol kóstolgatni lehet az egri bort. Pont ez a tizenhetedik hiányozna any- nyira? Végezetül még csak any- nyit: a „Borvilég Agriában” egyébként „Borünnep Agriában” címet viselte volna. Volna! Mert mint lapunkból, a Népújságból olvasható volt, ez az ünnep az idén elmarad. A KÜLÖNLEGES ÜGYOSZTÁLY különlegességén tűnődöm, immáron annyi ízben, ahányszor képernyőre kerül a gentlemanlike megtestesítője, az ügyosztály néger vezetője, Dennis Alba Peters, az ügyosztály modernségét példázó és női- szív-döglesztő Jason, a mindig megvert és a dolgok me- lós részét végző Stewart, valamint az apró munkák jeles leisztolója és a nőnek sem csúnya Anne. Mitől különleges és mitől- ügyosztály és mitől ülök én le az Angyalnál ugyan messze jobb, de például a Simenon-fil- meknél messze rosszabb „krimifilm” ürügyén oly lelkesen a képernyő elé? Mert, kérem, ha jól belegondolunk, azon túl, hogy akkor és olyan tüneményes gyorsasággal utaznak oda. ahová akarnak, azon túl semmi különleges nincs ebben az ügyosztályban. Manapság már egy vidéki rendőrkapitányság felszereltsége — szükség esetén — nyugodtan felveszi a versenyt a különleges ügyosztály technikájával. Hogy az intuícióknak van-e szerepük a kriminalisztikában, vagy sem, azt kár lenne tagadni, de Jason nagyszerű megérzései sem többek, mint egy jó rendőrségi nyomozó rutinmegérzései. Az ügyek ? Nos, igen, az ügyek azok komolyak, s a hullák száma sem kevés általában, de hát az utóbbi évek krimin formálódó közízlésünk fel sem vesz már hat hullát és egy repülőgépeltérítéses rablást — miután ezeket nem is kell regényben kitalálni: az élet klasszabb krimiket gyárt sorozatban. Mi hát akkor a varázsa e különleges ügyosztályból készült filmnek? Szombat este rájöttem. Megértettem a nagy titkot! Legalábbis azt, ami engem lenyűgöz. Láttak, önök, kérem, osztályt? Irodát, pecsétes íróasztalokkal? Unatkozó tisztviselőkkel, elnyűtt és csúnyácska gépirónőkkel? Sok aktával és aktatartóval, ügyféllel és ügyfélfogadással, útiszámlával és kiküldetési rendelvénnyel, hivatali kocsival és munkaidővel? Nem láttak, nem láthattak ilyesféléket, mert ebben különleges ez az osztály, semmiben másban! Ebben, hogy nincs osztálya, csak emberei vannak, nincsenek ügyei voltaképpen, csak olyan feladatai, amit lelkesen csinálnak meg. S milyen főnökük van? Egy yachton titokban adja ki az utasítást öt perc alatt, hogy aztán egyetlen szót közbe ne szóljon, mígnem az osztály meg nem oldja — sikerrel! — a feladatát. Hát nem egy különleges egy osztály ez? Nem is a jó nőkért, ezért irigylem én Jasont és társait. HÁROM AFFÉR-ról, mai magyarul balhéról, cikiről, finoman kifejezve kínos szituációról szól az a tévé-film, amelyet Hunyadi Sándor írásaiból alkalmazott — úgy érzem jól — a képernyőre Vécsei Mária. A 30-as évek valamiféle „hoss”-t hozat a magyar úri társadalomban. Igaz, hogy ebből a fellendülésből alig jutott le valami az „alsóbb” osztályok világába, de kétségtelen, hogy a polgárság, különösen annak felső rétegei, kezdett úgy élni, mint az aranyhal a langyoska vízben. Hunyadi Sándor kitűnő szemmel látott a kártyaszobák falai, a paravánok sáncai mögé, s r.em kevésbé elhihető erővel rajzolta meg . e polgárság képmutatását és sajátos erkölcsi értékrendjét. A három affér, három bukás — lenne. Józan, s valamelyest legalább saját erkölcsi értékrendjét tisztelő polgári körökben. De nem Magyarországon! Lényegtelen, hogy a hamiskártyás nő az-e, vagy sem — útja lefelé és kifelé vezetne a józan polgári, vagy arisztokrata erkölcs szerint. ’Már a gyanú is szagot okoz! De nem Ma- gyarországon! Itt a 3Ü-as években sikk az úri körökben a hamiskártyázás, a csalás, a kleptománia egyenesen bűbájossá teszi a kislányt is, a nagyanyót is. Ha egy ifjú, menyasszonya házában, az esküvő előtt a cselédlányt hurcolja az ágyába és ezt még le is leplezik — ln indem valamirevaló „jobb körőkoen” enyhén szólva is — a frigy felbontását jelenti. De nem Magyarországon! Hiszen egy com lesse és egy gróf házassága a falusi birtokon, a feltörekvő polgárság és az arisztokrácia vérkeveredése fontosabb, mint valamiféle alantas és ostoba erkölcs. Az Aranyifjú strici. Strici, ha gróf is. sőt annál inkább az. De nem Magyarországon, a 30-as években, ahol, fájdalmas arcú, de sikeres krupié, azaz hogy még feljebb csúszva, az öreg nők kedvence és „ellenőr” lesz — bukása után. Szép kis ország az, ahol a társadalom „vezető ereje” ilyen! Hunyadi Sándor csak fin- torgott és fintorogtatott, közben meglehető,;°o megbízható diagnózis' lőtt koráról. Ezt a diagnózist „írta” a képernyőre, hol kissé befejezetlen és kusza sorokban, mint a Kártyaaffér hölgykörökben — című jelenetben, hol francia köny- nyedséggel, mint a Júliusi éjszakában, hol meg drámai elhitető erővel, mint az Aranyifjúban — Horváth Z. Gergely re.ndezŐ. A rendkívül népes szereplőgárdából Várkonyi Zoltán, Szacsvay László, Tomanek Nándor és Drahola Andrea tetszett a legjobban — de a Három affér többi szereplője is jelentős részt vállalt, hogy sikerre vigye Hunyadi Sándor ugyan nem súlyos, de a kort mégis jól festő írásait Uyurkó Géza Röpüli páva népdalest Poroszlón Megnyitották a 7. tiszai napok rendezvényeit (Tudósítónk jelenti): Vasárnap este Poroszlón, a művelődési ház nagytermében rendezett népdalesten ünnepélyes keretek között került sor a 7. tiszai napok megnyitására. A zsúfolásig megtelt nézőtér előtt Mag József, a községi tanács elnöke köszöntötte a község lakosságát, Szalay Istvánt, a megyei tanács elnökhelyettesét. a járási párt- és tanácsi szervek megjelent képviselőit, Vass Lajos karnagyot a község szülöttjét, a népdal- est. műsorvezetőjét. Szalay István a tiszai táj szépségeit, gazdag történelmi és kulturális hagyományait méltatva nyitotta meg az idei tiszai napok programját. hangoztatva annak művelődéspolitikai jelentőségét. Vass Lajos karnagy köszöntője és bevezetője után a UöÄ^nír m,?'* ^tev^nvilvn • hitásu mellett mutatták be műsoraikat a Röpülj páva népdalest meghívott szólistái, kórusai, népdalkörei. Eredeti palóc népdalokat adtak elő a nagyvisnyói és is- tenmeípeji népdalénekesek, valamint Bóta Sándorné, füzesabonyi népdalénekes. Osztatlan siker kísérte több cl- teraegyüttes műsorát, ezek között a felnémetiek és a poroszlólak bemutatóját. A nagy kórusok műsorában a kömlői Május 1. Tsz férfikara,, és a füzesabonyi I. sz. általános iskola szülő munkaközösségének énekkara aratott sikert. A legtöbb tapsot és elismerést az ostoros! Kossuth Tsz menyecske- kórusa. és természetesen a poroszlót November 7. Tsz népdalköre kapta színvonalas fellépéséért. A 7. tiszai napok rendezvénysorozata műszaki-, képzőművészeti-, gyermekrajz-, bélyeg- é3 helytörténeti kiállítások bemutatásával folytatódik, ma, kedden este pedig dr. Papp Kálmán főorvos, az Egri Városi Tanács a e, i\ hx-1 •? i n 1 vfi n 'i I*- Vpzetője tart, ismeretterjesztő előadási Életmódunk és az Idegesség címmel. (császár) Országszerte forradalom (9.) A FÖERÖ SOROZATOS hadi vállalkozása közben Dózsának folyamatosan gondja volt arra, hogy kapcsolatot tartson a más irányokban működő seregrészekkel. A kor útviszonyaihoz és a közlekedés ősi eszközeihez képest éppoly gyors, mint amilyen gyakori volt a futárok egyáltalán nem veszélytelen kül- dése-érkezése a kereszteshadak egyes csapatai, illetve Dózsa tábora között. Tudták, hogy a kapcsolattartás életbevágóan fontos. A parasztforradalom sikereinek idején meglepően harmonikus volt az összhang, ami szintén Dózsa kiváló szervező tehetségét bizonyítja. Ez a központi akaratot kisugárzó vezetői erény is hozzájárult ahhoz, hogy tervszerűen terjedt el a jobbágyfelkelés a Magyar Királyság egész területén, leszámítva az északi hegyvidéket. Vármegyék sokaságát tartották hatalmukban a keresztesek. Míg Bihart, Békést, Zarándot, Csanádot, Aradot, Torontált és a Temesközt a főhad vette birtokába, addig a két szélső szárny az ország többi részén terjesztette el a felkelést. A tavaszi induláskor, a rákost táborból kirajzó jobbágycsapatok gyorsan túlsúlyba kerültek Hont, Nóg- rád és Heves vármegyékben. Sikereiket, kimélyítve vonultak Borsodon ét Sárosig, Zemplénig, s tovább, a szélső keleti vármegyék feL Amilyen ragyogó vólt a jobbágyseregek diadalmeneté, olyan hagy rettegés lett úrrá Budán. A király pánikszerű sietséggel küldte szét megbízottait minden irányba, hogy a keresztesek elleni gyors közbelépésre sürgesse a nemes vármegyéket. Egyúttal szigorú parancsot küld ugyanezzel a céllal a városoknak is. Hogy megérkez- tek-e mindenüvé a parancsok, arra nincs bizonyíték, de a Felvidék öt városában, Kassán, Bártfán, Eperjesen, Lőcsén, Kis-Szebenben megőrizték a királyi iratot, s e városok levéltárából került a tény a krónikába. DÓZSA A CEGLÉDI kiáltvány óta országos vezetőként viselkedett. A királyi ellenséges parancsok szétküldésével párhuzamosan ő is felhívásokkal fordult a néphez, noha egyetlen szót le nem íratott a királyi tekintély ' rovására. Emlékeztette a címzetteket, hogy kötelességük engedelmeskedni a pápai bullának, amelyet immár egyedül ő képvisel. Úgymond az urak cserbenhagyták az ügyet, hitetlenek módjára inkább a keresztény szegényeket tekintik ellenségüknek, mint a pogány törököt. Sok helyen elősegítették a forradalom terjedését a Dózsa táborából érkező felhívások, másutt viszont a királyi szónak lett. nagyobb foganatja. Megint csak az északi részeken. Szikszót jelölték ki gyülekezési helynek a nemesi hadak számára, s Abctúj lüres mezővárosát el is özönlötték a. keresztesek leverésére készülő fegyveresek. Ellenben északkeleten változatlan erényei terjedi & forradalmi felkelés. 01yanyr nyira, hogy Ungban, Berekben, Ugoesában, Máramaros- ban a nemesek is tömegesen csatlakoztak a felkeléshez. Szabolcsban, Szatmárban úgyszintén. Tyúkodon és Genesen például valameny- nyí nemes a parasztforradalom hívének vallotta magát. Később kemény megtorlásban részesültek, de a forradalmi események idején tanúsított bátorságukkal megmentették az országrészt a polgárháború pusztításaitól. Egyébként mindenütt az az elv érvényesült, amelyhez Dózsa tartotta magát a seregzöm hadjáratában: csak ott szabad elpusztítani a nemesek birtokait, ahol fegyveresen ellenállnak. Mivel az északkeleti vármegyékben nem a harcot, hanem inkább az egyetértési választotta a nemesség, senkinek a haja szála sem görbült. A forradalmi erőszak mindössze annyiban nyilvánult meg, hogy elégették a papoknál talált hivatalos iratokat. Ez is általános gyakorlat volt az egész 1514-es parasztháborúban. Okiratok, nemesi kiváltságlevelek rögzítették a jobbágyság jogfosztottságát, érthető hét, ha a keresztesek dühe e jogi bizonyítékok ellen fordult. HASONLÓAN AZ ORSZÁG északkeleti, keleti részeihez, Dunántúlon is vérontás nélkül terjedt a keresztesek mozgalma, A nemesek ugyan nem csatlakoztak hozzájuk, de az ellenséges magatartástól is óvakodtak. Lényegében mindkét tábor '«»08ésestó,.áilás©óntra helyezkedett. Nem így a Duna- Tisza közén, ahol Mészáros1 Lőrinc nagy eréllyel vezette a kereszteshadakat déli irányba. Kezdetben összecsapások nélkül nyomultak előre, sokan csatlakoztak hozzájuk, igaz, a bizalmatlan Kecskemétet keményen megfenyegette Lőrinc pap. Kalocsán viszont tetemes erővel gyarapodott a sereg. Lévén érseki székhely a város, eleve gyülekezőhelynek jelölték ki még akkor, amikor senki nem látta előre a keresztesmozgalom fordulatát. Amikor pedig Bakócz hercegérsek megparancsolta a gyülekezők hazatérését, együtt maradtak. Az így megnövekedett sereg biztosabb túlsúllyal özönlötte el a Duna-Tisza közét. Az útjukba kerülő nemesi csapatokat rendre szétverték. Bács kivételével egyetlen vár sem tudott nekik ellenállni. De a kíméletről is tanúbizonyságot adtak. Szeged semlegességet kért. Mészáros Lőrinc beérte a külvárosi szegények csatlakozásával, a gazdag várostól mindössze lovakat kért, noha fölényes túlerejével erélyesebben is fölléphetett volna. Ügy látszik azonban, sietni akart délre, hogy jobbról biztosítsa Dózsa temesközi hadműveleteit. Gyors egymásutánban elfoglalták Co- borszentmihályt, a mai Zom- bort, Vásáros-Váradot, a mai Újvidéket. Feldúlták Baját, majd Futakot, ezután átkeltek a Dunán és ők is eljutottak egész a Szerémséglg, akárcsak a Dózsa főhadéhoz tartozó egyes csapatok. CÉLJUKAT BŰZTÉK; gondoskodtak arról, hogy a Temesvárt ostromló fővezért ne érhesse váratlan támadás a Duna-Tlsza köze felől. Gerencsér Miklós Következik'Vérző garamtM
