Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-23 / 95. szám
Tévé az órán r Elsötétítik a termet, bekapcsolják a tévét, s harminc, harmincöt szempár figyeli érdé Időd ve a képernyőt. Filmet láthatnak a kiegyezésről, országunk domborzati viszonyairól, legismertebb borvidékeinkről, vagy épp a kémia, a matematika egy-egy bonyolultabb összefüggéséről. Ez a lehetőség, ezt kínálja az egész tanév során az iskolatelevízió. Ezért kérnek kel közreműködésre kiváló színészeket, neves pedagógusokat. o o o o Ez a lehetőség, de miként élnek vele? Erre kerestünk választ Hatvanban, a Ill-as számú általános iskolában. Nézzük először a fogadtatást. Sándor András igazgató, matematika—kémia szakos tanár. Általában elégedett az iskolatelevíziós adások színvonalával. Az előnyöket így összegezi: — A gyermek hamar megszokja tanárának módszereit. Ez alapjában véve jó dolog, ám van azért hátránya is, hiszen ami megszokott, az nemegyszer unalmat szül. Az iskolatelevízió az <újszerűség élményével ajándékozza meg a diáholcat. S ez az, amit nem pótolhat a pedagógus. Ferencz Lászlóné alsó tagozatban tanít, munkáját d sem tudná képzelni az iskolatelevíziós adások segítsége nélkül: — Rendkívüli előnye az, hogy képszerűen láttatja az összefüggéseket. Nagyon sokat jelent az is, hogy az adások szerkesztői és vezetői ügyesen rendszerezik, „tálalják” az anyagot. Nem lenne teljes a kép, ha mellőznénk a kisdiákok véleményét. Pusztai Tibor eminens tanuló, kedvenc tárgya a kémia. — Nagyon szeretem a föld- raj zadásokat, olyan tájakat ismerhetünk meg, ahol nem jártunk, s ahová talán el sem jutunk. Tetszett az a kémiaóra is, amelyik a kísérletezés szabályaival ismertetett meg bennünket. o o o o A méltató szavak mellett bőven akadnak gondok is, többségük elgondolkodtató, és sürgős megoldást kíván. Ezek közül villantjuk fel a legfontosabbakat. Országszerte egyre gyarapszik a tévétulajdonosok száma, ott azonban még nem tartunk, hogy minden családnál legyen tévé. A hetedikes Pusztai Tibor is csak az iskolában nézheti az adásokat — Az órákon ritkán nézünk tévét — mondja Balogh Pista, aki legalább otthon megnézheti délután az ismétlést. A részletes tájékozódás meglehetősen elszomorító tényeket jelez. Történelemből- az egész tanév során mindössze egy adást nézhettek meg a hetedikesek és a nyolcadikosok. Egyetlen oroszórán sem kapcsolták be a készüléket. Az. élővilág-adásokat csak a lányok nézik. Viszonylag jobb a helyzet földrajzból. Amikor Hatvanban jártunk, éppen adasnap volt, négy tévés órát lehetett volna tartani, ám sajnos egyre sem került sor. Ugyanezt tapasztaltuk a város másik nagy iskolájában, az I-es számúban. 0 © © © Nézzük az okokat, az érveiket. Az igazgató: — Jóval tanévkezdés előtt, időben megkapjuk az iskola- televízió programját, hogy egyeztetni tudjuk a tanmenettel és az órarenddel. A gyakorlat azt bizonyltja, hogy igen sokszor nem sikerül. A tévé nem veszi figyelembe, hogy az iskolák zöme ősszel igénybe veszi a művelődésügyi miniszter által társadalmi munkára biztosított egy hét tanítási szünetet. Emiatt aztán az iskolatelevíziós adások jó néhány órával előbbre járnak, s kell majd egy fél év, amikor anyagösszevonással behozzuk a hátrányt. Említenék még egy nagyon lényeges tényezőt: párhuzamos osztályainkban egy-egy tárgyat ugyanaz a nevelő tanít, így aztán csak az egyik osztály nézheti az iskolatelevíziós adásokat. A nevelők egyéb okokra is felhívják a figyelmet. ;— igen sok az órarendváltoztatás, ilyenkor aztán szó sem lehet arról, hogy figyelemmel kísérjük azadásokat. Nálunk a második óra után van a húszperces szünet, így aztán épp akikor csengetnek be, amikor kezdődik az adás. Ez is rendkívül zavaró, mert a gyerekek épp a műsor első perceit vesztik el, s nem tudják követni a tévés tanár gondolatme- • netét. — Említenénk még egykét apró dolgot. A gyerekeknek sötétített teremben kell jegyzetelniük, számolniuk, ez rendkívül rontja a szemüket. Sok esetben a magyarázat is bonyolult. Ilyenkor sokkal többet jelent, ha dia- filmes szemléltetést alkalmazunk. Ennek az az előnye, hogy többször is lehet vetíteni. O © © 0 Józan becslés szerint, az iskolatelevíziós adások hatvan százalékát megnézhetnék. Nos, a hatvani példa nem ezt bizonyítja: itt jó, ha a tévés órák tíz, tizenöt százalékát láthatják a diákok. Ugyanakkor nem kevesen vannak olyanok, akik egyetlen adást sem nézhetnek meg. Gondoljuk csak el, hogy milyen komoly összegbe kerül az éves program létrehozása, az iskalatelevizió gazdag kínálata. S ezt ne vennénk igénybe! Ezt az abszurd helyzetet lehet magyarázgatni, de az érvek erősen vitathatók. Kétségtelen, hogy a tévének számolnia kellene az egyhetes őszi tanítási szünettel, hiszen ezt az iskolák többsége igénybe veszi. Ám, ha ezzel nem törődnék, akkor segíthetnek magukon az iskolák, a pedagógusok úgy, hogy anyagössaevonással gyorsan behozzák a hátrányt. Helyileg kell úgy tervezni, hogy ez adásoknak legalább ötven százalékát lássák a diákok. Ügy hisszük, hogy nem túlzunk, amikor azt mondjuk: ez előrelátás kérdése. S lehetne alapozná a délutáni ismétlésekre, de csak akkor, ha a pedagógus is megnézné ezeket az adásokat, esetleg néha a gyerekekkel együtt. A gondokat nem kicsinyítjük, csupán azt hangsúlyozzuk: van megoldás, nemcsak Hatvanban, de másutt is... Pécsi István vHeves megye Szombathelyen Az idén tizenkét kiállítást rendez a Népművészeti és Háziipari KSZ Vállalat. Egy- egy tájegység munkáit az ország különböző vidékein népszerűsítve. A Dunántúl hagyományait felhasználó munkákat Tiszántúlon, az Alföldét jellegzetesen ipari vidékeken, a Palócföld alkotásait a fővárosban mutatják be. Az idény nyitánya Tatabányán volt, ahol a közelmúltban karcagi' napokat tartottak. Folytatásként április közepén Makón nyílt újabb bemutató. A Kalocsai Népművészeti Szövetkezet mutatta be a vidék szín- pompás, generációkon át őrzött himzéskultúráját, pin- gáló művészetét. A következő program színhelye Székesfehérvár lesz, ahová a Hódmezővásárhely viszi el a fazekasság régi hagyományait, és mai alkalmazását. Április utolsó napjaiban nyit és szeptemberig látható az a tihanyi kiállítás, amelyen „Matyóország” hallat magáról, bemutatva festett szobabútorait, berendezési tárgyait, hímzett ágyneműit; a berendezett szobákban rokka, , faragott bölcső emlékeztet a mezőkövesdi parasztság mindennapjaira, ünnepeire. 'átíBái*3i2.~íJÍ— A matyó kiállítás művészeinknek arra, hogy bemutassák munkáikat. Augusztusban a tihanyi fazekasházat népesítik be a régi mesterség mai mesterei, A hajdani paraszt cserépvásárok mintájára árusítják a gúlába rakott cserépedényeket, amelyek egy része helyben, a látogatók szeme láttára készül. Az értékes program szeptemberben a Váci utcai bemutatóval. zárul, amikor a béfcés- szemtandrási szövetkezet magyar perzsáinak és faliképéinek kiállítására kerül sor. S. M. A fővárosban, a Rákóczi úti népművészeti boltban a Baranya megyei háziipari szövetkezet ormánsági, lakó- csai és sokác szőtteseivel jelentkezik, májusban. Júniusban palócnapok lesznek a Kossuth Lajos utcában, augusztusban a Sárköz művészetében gyönyörködhetnek Győr lakói. Szombathelyen pedig Heves megye népművészete hallat magáról A „Soproni ünnepi hetedére kétszázezer külföldit várnak: jó alkalom ez nép........... ...... ............ ............. ..................... """T K ikeltek az első feketerigók A madárvilág is megérzi, hogy a szokásosnál korábban köszöntött meg a tava- szias időjárás. Vonulásuk más években május elejéig tart, idén azonban már most a befejezéshez közeledik. A napokban csupán kisebb szankó-csapatofe vonultak az Alfölden északra. A szánkók nagyobb, százas, ezres csoportjai már korábban elhagyták hazánkat. A hazai költözőmadarak — mivel a Földközi-tenger környékén zord volt az időjárás — nem jöttek korábban. Az itthon telelő madarak korán reagáltak az enyhe időre. A feketerigók mar égy hete kikeltették első fiókájukat. A korai költés következtében elképzelhető, hogy az idén még két fészek- aljnyi fiókával szaporodnak a rlgócsaládok. A nagyobb madarak: a gerlék, a hollóik és a baglyok is nevelik már ki csínyeiket. ^W///////y' V/A/WW////AW//////////y v////////A'//W//////////////////y^'J7///^/////////////^//,///////y///////>y//////////Aytóí/M Az elmúlt hosszú esztendők során gazdag választékban idéztük meg a Népújság OMimM 1913, április 23,, vasárnap hasábjaira a múlt különböző jellegű históriáit és azok hőseit. Ügy érezzük, hogy érdekes lenne a múlt jellemzően fura történelmi humorát is felvillantani. S ki volna ezen az adomagyűjtögető utunkon jobb kalauz, mint éppen a Heves megyei múlt, országszerte ismeretes klasszikus figurája: pankotai Jóma György, a tiszafüredi földesúr. Ki volt Józsa Gyuri? Józsa Gyuri — mert csak a hivatalos iratok emlegetik a komoly hangzású György néven — előkelő es tekintélyes nemesi família sarjaként látta meg 1789-ben a napvilágot. Mint vastagnyakú kálvinista, a sárospataki kollégiumot látogatta, s ott az ódon falak között szerezte meg azt a jogi képesítést, amelynek alapján több vármegyében táblabíró lehetett. De Heves megye határait messze túlszárnyaló hírét- nevét nem ez alapozta meg, de nem is több ezer holdas birtoka, amelynek központja az akkor Hevesben felevő Tiszafüreden volt. Nem az tette ösmeretessé személyét, hogy az 1809-ben hazánkra tört Bonaparte Napóleon ellen hadra kelt nemesi felkelő sereg Heves vármegyei csapatainak egyik kapitánya lett. Vagy mert az öreg egri megyeházán tartott közgyűlések l^aorsateasabb és leglelkesebb látogatója volt. Nem, ó nem! Józsa Gyurit úgy ösmerte minden emberfia a hazában, életében, és még emberöltőkkel halála után is mint a féktelen, gyakorta semminemű korlátot nem ismerő tréfák atyamesterét, sőt koronázatlan királyát. Még életében, de kivált halála után, egész adomakor alakult ki személye körül, úgyannyira, hogy egymás után jelentek meg különböző viselt dolgait elmesélő írások a XIX. század folyóirataiban és vicclapjaiban, mint például a Jókaá-féle Üstökösben, a Ludas Matyi- ban, a Hölgyfutárban, vagy éppen a tekintélyes Vasárnapi Újságban. Sőt, mi több. Nemcsak Vas Gereben szerepelteti személyét regényében, de Jókai egyenesen két regényt is áldoz figurájának. Olvasóink zöme bizonyára jól ösrneri az „Egy magyar nábob”-ot, — de azt már annál kevesebben tudják, hogy az öreg Kárpáthy János alakját jórészt Józsa Gyuriról mintázta az író. Az ötletet Laborfalvi Róza. a színésznő adta író-férjének, egy erdélyi vendégszereplésre való utaztában szerzett élménye nyomán. — „... Ö találkozott egykor — vallja Jókai — nagyváradi vendégszereplése alkalmával, éppen ilyen árvízlepte sík pusztán, a szemközt utazó alföldi dinasztiával, akit egész Magyarország Jóasa Gyuri név alatt ismert. Ez volt az első eszmecsíra...” A régi Magyarország képe talán Jókai Mór egy regényében sem olyan gazdag, mint a Nábobban — írja Sőtér István professzor —. A regény középpontjában egy típus áll, a régi Magyar- ország típusa: Kárpáthy János. Az ő pozitív irányú átalakulásának útja kissé az országé is. Valóban! Mint majd látni fogj üli, a nagy tréfamester, a Józsa Gyuri egyetlen fennmaradt hiteles arcképe, mely a nagy tréfamestert, mint a Napóleon ellen felkelt Heves megyei csapat egyik kapitányát ábrázolja. reformikorszak forró, lelket- testet formáló légkörében, — nem. apadva benne a vaskos humor — a haladó liberális politika lelkes hívévé érik. Jókai Mór másik regényében: „És mégis mozog a föld”-ben már a tőrőlrhet- szetten adomahős Józsa Gyuri lép a szereplők széles gárdája élére. Csodán Berti figuráját ízig-vérig a tréfa- kedvelő Józsa Gyuri viselt történeteiből merítette. Sőt ebben szerepelteti Jókai a másik hevesi tréfacsmáló nagyurat: gróf Keglevich Miklóst, a liberális fenegyereket, a híres szilvási (szilvásvárad!) grófot, alá a szertelen báró Bálvándy néven kap helyett a regény ben. Az anekdoták és az olykor-olykor féktelen „tréfák” eleinte — még Józsa Gyuri életében — névtelenül, azután pedig Pankay György (Gyuri) név alatt kezdték meg kiapadhatatlan pályafutásukat. Mikor azután 1347- ben örök álomra hajtotta fejét a tiszafüredi „Sátán” — ahogy gyakorta emlegették — a furcsa történetek már „J. Gy.” vagy éppen „J. Gy..jelzéssel keringtek a lapokban. Csak 10—15 esztendővel halála után írták ki a lapok teljes nevét —• pedig bizonyára maga örült volna a legjobban, ha „úri” tréfáit, saját históriáiként maga is olvashatta volna, nagyokat pöfékelve híres, hosszú szárú, egészen a földig érő pipájából. Történetei egy részének színhelye egyébként a híres tsszafi íred: , .Veres-kastély’ melyet Józsa Gyúrt nam 1844-ben kezdett éjnteai, s nem csak ő, de örökösed sem fejezték be. Az egyik oldalán egyenletes, téglából épült pompás kastély vex-es falaival ott díszelgett a Debrecen felé vivő út mentén hosszú- hosszú évtizedeken át. Így vált azután híressé. Pincéjében, ahová központi fűtést és házi vízvezetéket is tervezett Józsa Gyuri, a hagyomány szerint még Szilaj Pista és Piros Bandi hírhedt betyárok is menedéket találtak. Bizalmasa és házvezetőnője fcJpangel Zsuzsanna, aki titkon abban reménykedett, hogy végül is sikerül meghódítania az agglegény Józsa Gyuri szívét, vezette a kastély építtetését. Mikor azonban kisült, hogy Gyuri úr, vagy mint a kisasszony nevezte, a „vitéz kapitány úr” más után fut, bánatában megmérgezte magát. Mivel pedig Józsa Gyuri tervezett frigye is nagy botrányok közepette dugába dőlt, no meg a házi üdvöske is elköltözött a másvilágra, abbaszakadt az építkezés, és a mesz- szi földről, Béesországból hozatott mesterek is hazatértek. . A félbemaradt kastély mellett álldogáló oszlopos tornácé nemesi kúriában pedig tovább folyt a tréfával fűszerezett, pénzzel, hatalommal és gazdagsággal teljes, durva kedvteléssel kö- rített. tőrőlmetszebt rég- nagyúri élet... (Folytai juhi i
