Népújság, 1972. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-23 / 95. szám

Jogtan sikerült az is i-es megyei célkitűzéseket teljesíteni? Az országosnál is nagyobb mértékben nőtt Heves megye ipari, építőipari termelése, kiskereskedelmi áruforgalma A IV. ötéves terv első évének megyei eredményeit összegezte a héten tartott ülésén a Heves megyei Ta­nács végrehajtó bizottsága. A munkát elemző jelentés számot adott az Ipar, a me­zőgazdaság, a kereskedelem fejlődéséről, az 1971-es cél­kitűzések megvalósításáról, de a gondokról é<* a problé­mákról is. Az ipar 10 százalékkal növelte termelését Az elmúlt évben a megye iparának termelése 10 szá­zalékkal haladta meg az elő­ző évit. A jelentős felfutás mögött elsősorban a terme­lékenység növelése álL A gépiparban további ked­vező, a hazai és a külföldi piacok igényeihez alkalmaz­kodó strukturális változások történtek. Az építőipar nem kevesebb, mint 16 százalék­kal emelte termelését, a be­ruházások értéke közel öt milliárd forint volt, amely hat-hét százalékkal maga­sabb az 1970. évinél. A termelés emelkedésével tovább javult, illetve emel­kedett a foglalkoztatottság színvonala is megyénkben. Elgondolkodtató azonban, és sürgős elemzést is kíván, hogy az alkalmazottak lét­száma — az építőipar kivé­telével — valamennyi ága­zatban lényegesen nagyobb mértékben nőtt a munkás­létszámnál. Pozitív változás viszont, hogy mérséklődött a munka­erővándorlás, s bár az építő­iparban és a kereskedelem­ben még mindig sokan cse­réltek munkahelyet, ugyan­akkor az iparban és a köz­lekedésben stabilizálódott a munkaerő. A kereskedelmi hálózat 28 bolttal és 7 vendéglátó- egységgel bővült A megye kiskereskedelmi áruforgalma 1971-ben 10 százalékkal volt magasabb az előző évinél. A különböző beruházások, fejlesztések eredményeként 28 új bolttal és 7 vendéglátóegységgel bő­vült a megye kereskedelmi hálózata 1971-ben. A végre­hajtó bizottság is magasra értékelte, hogy az új keres­kedelmi létesítmények je­lentős része községekben épült. összességében; — ahogyan a végrehajtó bizottság is megállapította, — az említett területeken, ágazatokban megvalósultak az 1971-es célkitűzések, a ft*lődés mér­téke, a megye Ipari, építő­ipari termelése, kiskereske­delmi áruforgalma az orszá­gos átlagnál is nagyobb mértékben nőtt. Javult a megye közlekedé­se is az elmúlt évben. Terv szerint halad a közúti háló­zat fejlesztése, megkezdődött az Eger—Füzesabony közöt­ti vasútvonal rekonstrukció­ja, a Kál-Kápolna—Kisúj­szállás közötti vonal felújí­tása, elkezdték a biztosító berendezések korszerűsítését is. Kevesebb 87 ölő, gyümölcs, dohány, cukorrépa A megye mezőgazdaságá­nak, élelmiszer-gazdaságá­nak eredményei már koránt­sem mondható olyan egyér­telműen jónak, mint az ipar fejlődése. A kenyérgabona termésátlagai ugyan kiemel­kedően magasak voltak, a mezőgazdasági jellegű beru­házásokon belül emelkedett a gépi beruházások aránya, de csökkent a szőlő, a gyü­mölcs, a gabonaféléik, a cu­korrépa, a dohány, a zöld­ség és a burgonya termő, il­letve vetésterülete. Szőlőből közepes termés volt, a gyü­mölcs- és a takarmányter- mesztés is elmaradt a terve­zettnél. Tovább romlottak a megye állattenyésztésének fajlagos mutatói és csökkent a megye szarvasmarha-állománya is. Nem történt nagyobb váltó zás a növénytermesztés gé­pesítésében sem. Kedvezőtlen jelenségek, elhúzódó fejlesztés Részletesen elemezte a végrehajtó bizottság a megye gazdasági életében jelenlevő egyéb gondokat, feszültsége­ket is. 1971-ben a befejezetlen be­ruházások állománya maga­sabb volt, mint egy évvel ko­rábban. A megye élelmiszer- iparának termelés-növekedé­se — a zöldség és a cukorré­pa termőterület csökkenése miatt — nem érte el az or­szágos átlagot. Visszaesés történt az állattenyésztésben, indokolatlanul tovább nö­velték, szélesítették a kü­lönböző kiegészítő tevékeny­ségeiket a termelőszövetke­zetek. A megyeszékhely kereske­delmi hálózatának fejleszté­sét biztosító beruházások előkészítettsége az állami tá­mogatás jóváhagyásának el­húzódása miatt elmarad a tervezettől. Nem hoztak kel­lő eredményeket a szálláshe­lyek fejlesztésére tett eddi­gi intézkedések sem, bizony­talan az egri postaközpont építésének kezdési időpontja is. Az ipar koncentrált fejlesztésére kedvezőtlenül hat a termelőszövetkezeti melléküzemágak szaporodá­sa. Mint az elmondottak is bizonyítják: az 1971. éves célkitűzések jó része mara­déktalanul megvalósult, ugyanakkor gondok, problé­mák, feszültségek zavarják a megye gazdasági életét, munkáját. Szerencsére — a végrehajtó bizottság ülése is ezt bizonyítja — a megye politikai, gazdasági vezetői ismerik a feszültségek for­rásait, és mindent elkövet­nek, hogy a megye IV. ötéves tervének célkitűzései meg­valósuljanak. Koós József Küldöttek a népfrontkongresszuson „fiz emberség fölötte áll a szaktudásnak... „A nevelésről, az ifjúságról szólnék... 53 Szerdán, április 26-án megnyílik a Hazafias Népfront V. kong­resszusa. Belpolitikai életünk e kiemelkedő eseményén megyénket 27 küldött képviseli, akik — megbízatásukhoz híven — magukkal viszik Heves megye minden társadalmi rétegének, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségi dolgozóknak, nőknek, férfiaknak, az idősebbeknek és a fiatalabbaknak a gondjait, örömeit, hogy a legszélesebb tömegszervezet, a népfront legmagasabb fórumán, együtt az ország többi megyéjének, fővárosának gondjaival, örö­meivel megvitassák elért eredményeinket, a magyar nép előtt álló legfontosabb feladatokat. Megyénk kongresszusi küldöttei közül most egy egri, dohány­gyári munkásnő és egy gyöngyösi tanár portréját villantjuk fel, akik mindketten köztiszteletben álló alakjai, személyiségei szü- kebb pátriájuknak. Fiala Tivadarné, a márciusban újjáválasztott megyei népfrontbizottság új elnöke és Egyed Antal, akit a gyön­gyösiek immár két évtizede újra és újra a városi népfrontbizottság elnökévé választanak, egymástól függetlenül — és mégis összhang­ban! — vallanak gondjaikról, önmagukról, s arról, hogy mit mon­danának, ha szót kapnának a kongresszuson,, Fiala Tivadarné Tulajdonképpen semmi „szenzáció”, semmi olyan rendkívüli egyedi dolog nincs ennek a kedves, me­legszívű munkásasszonynak az eddigi életében, egész lé­nyében, ami őt — az úgy­nevezett „hírességek”-ről al­kotott fogalmaink szerint — embertársai fölé emeli. Leg­nagyobb értéke, a szó kor­szerű, szocialista értelemben vett rendikívülisége — bár­mily ellentmondásosnak is tűnik — éppen ebben a min- dennapiságban rejlik. Őszin­teségére, nyíltságára mi sem jellemzőbb: ő maga csodálko­zik azon, hogy miért kellett őt ilyen rangos közéleti tiszt­ségre megválasztani, hiszen ő nem tud semmi különöset mondani magáról, s szerin­te mindaz, amit tett, ahogy élt, dolgozott — természetes, hétköznapi. Húsz éve — alig tizenhat évesen — bekerült az Egri Dohánygyárba, ahol édes­anyja is dolgozott, s egy hí­ján negyven évi szolgálat után, megbecsült munkás- asszonyként ment nyugdíjba, már évekkel ezelőtt. Édes­apja az egri kórház labora­tóriumában dolgozott, míg súlyos baleset nem érte. A négy gyermekes, egri mun- káscsalád harmadik szülötte, amikor két fivére is pályát választott, édesanyja nyom­dokába lépett. Végigjárt va­lamennyi munkaterületet a gyárban. Megismert minden mozzanatot, ami a cigaretta­előállítás technológiájában fontos, megismert sok em­bert, sokféle sorsot, amelyek közt a magáé, a sajátja is úgy formálódott, alakult, mint a kohóban a megszü­lető nyersvas. Nem korán és nem is ké­sőn. akkor, amikor az élet rendje szerint annak is eljött, az ideje, családot alapított. Férje jó nevű postaműsze­rész, de legfőképp — ahogy asszony! huncutsággal a sze­mében. ő mondja — nagysze­rű férj, élettárs és apa. A népfront Magyarorszá­gon hosszú és harcokkal teli történelmi fejlődés eredmé­nye. Az ipari munkásság, a parasztság és a haladó értel­miség harcos összefogásának zászlaját a pért akkor bon­totta ki a harmincas évek kö­zepén, mikor még nem kez­dődött meg a fasiszta Német­ország merényletsorozata az európai népek nemzeti füg­getlensége és szabadsága el­len. A kommunisták voltak azok is. akik a vérontás és rablás fasiszta szennyárada­tával szemben megtalálták ennek egyetlen hatékony el­lenszerét, a szabadságszerető népek haladó gondolkodású, nemzeti és demokratikus ér­zésű tömegeinek harcos ösz- szefogásábgn. A KOMINTERN VII. KONGRESSZUSA Hitler hatalomra jutása Németországban, a fasizmus támadásba lendülése Európá­ban, egy második világhábo­rú akut veszélye arra köte­lezte a nemzetközi kommu­nista mozgalmat, hogy a vi­lág és minden egyes ország antifasiszta erőit csatasorba állítsa. Ennek a gondolatnak a jegyében ült össze a Kom­munista Internacionálé VII. kongresszusa 1935-ben. hogy a munkásegység és a szövet­ségi politika, a népfront programjának kidolgozásával és gyakorlati alikalimazásával lehetővé tegye, hogy az eddig .is progresszív irányban ható -«rőket a knarmaumsta páctok A népfront története I. H fasizmus és fiáteí ellen közvetlenül is bekapcsolják a fasizmus és háborúellenes harcba. Dimitrov, a Kommunista Internacionálé főtitkára, akit az 1933-as lipcsei perben ta­núsított bátor magatartása miatt az egész nemzetközi antifasiszta világ a fasizmus elleni harc hőseként tisztelt, mondotta a kongresszuson: A fasizmus elleni sikeres harc döntő feltétele a széles körő antifasiszta népfront megteremtése. A dolgozó tö­megek, az összes haladó erő összefogása nélkül sem köz­vetlen — a háború elkerülé­se, a fasizmus támadásának visszaverése — sem távolabbi céljainkat — a reakció meg­döntését a dolgozó tömegek hatalomra jutását — nem ér­hetjük el. S a népfront elindult hódí­tó útjára. A francia és spa­nyol népfront a II. világhá­ború előtt milliókat mozgó­sított. A háború alatt a nép- frontpolitiká jegyében bonta­kozott ki Európa-szerte az a hatalmas ellenállási mozga­lom, amelynek elévülhetetlen érdemei vannak a hitleri fa­sizmus megsemmisítésében. A népfront volt az alapja a háború után a demokrácia megújhodásának és Európa szívében a népi demokra­tikus országok megszületésé­DEMOKRATIKUS MAGYARORSZÄGOT! A nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalataira tá­maszkodva — bár nehéz és küzdelmes vívódások után — a KMP is zászlajára írta a népfrontot, valamennyi de­mokratikus erő tömörítésé­nek és a demokratikus Ma­gyarország megteremtésének programját. „Ma az a feladat vár ránk, hogy ... egyesítsük az egész munkásosztályt, hogy széles demokratikus frontba egyésítsük a magyar nép minden rétegét... mely nem fasizmust, hanem sza­badságot, nem véres háborút, hanem békét és jólétet kí­ván... Csak egy igazán de­mokratikus Magyarország, melyet a munkásság, a pa­rasztság és a dolgozó intelli­gencia együttes erőfeszítésé­vel lehet csak kiharcolni, biztosíthatja a dolgozó réte­gek jólétét...” olvashatjuk a KMP központi orgánumának, a Dolgozók Lapjának 1937. áprilisi programadó kiáltvá­nyában. „Keressük, ami összeköt és nem ami elválaszt” lett, a jelmondata a kommunisták politikájának. A párt a nép­front, az összefogás gondola­tának szolgálatába állította az országban és külföldön «rgánumait. A Dolgozók Lapja, a Gondolat, a Tovább, a Független Szín­pad, a külföldön megjelenő Magyar Nap, a Korunk, az Üzenet, az Űj Hang kommu­nisták és nem kommunisták tollából származó cikkeiben, tanulmányaiban munkálko­dott a népfrontgondolat el­terjesztésének elfogadtatásán és valóraváltásán. A náci sikerek, az „ország­gyarapító” politika láttán el­vadult nacionalista, sovinisz­ta szenvedélyek megakadá­lyozták, hogy a népfront va­lóra váltásában érdekelt pár­tok és tömegek még a háború előtt megértsék a kommunis­ták hívó szavá't és összefogá­sukkal megkíséreljék útját állni a nemzeti tragédiába rohanó országvesztő politiká­nak. Még kevesen voltak, de már voltak, akik felismerték az összefogásban rejlő hatal­mas erőt, s ha rövid időre is — létrehozva a Márciusi Frontot 1937-ben — bizonyí­tották, hogy nemcsak elvben, hanem gyakorlatban is le­hetséges a népfront Magyar- országon, Ezzel lerakták az alapjait az antifasiszta nem­zeti egységfrontnak. Br. Pintér István Következik! Függetlensé­get, szabadságot, demokrá­— Szerintem — fordítja komolyra a szót — az em­berség a legfontosabb, az fö­lötte áll a szaktudásnak, a gyárban is erről szoktam be­szélni az asszonyoknak és férfi munkatársaimnak egy­aránt. És erről beszélnék a kongresszuson is. Tudja, mi­lyen nagy a különbség még ma is, a sok határozat, az egyenjogúság számos, ünne­pélyes kinyilvánítása elle­nére a férfiak és nők között? Valahogy az a hiba, hogy az emberek nem önmagukból indulnak ki. amikor durván, gorombán nyilvánulnak meg a másikkal szemben. Én azt szoktam mondani, ha mint szakszervezeti bizalmit, vala­mi incidens miatt megkeres­nek: Gondolj arra, neked hogy esne, ha a feleségeddel így beszélne a főnöke, vág j a munkatársa, mint te beszélsz a munkatársnőddel, beosztot­taddal? Pedig valakinek ö is a felesége és családanya.. Ahogy egyre jobban bele­melegszünk a beszélgetésbe, fokról fokra bizonyosodik be, hogy az a „semmi”, az a „hétköznapi” közel sem olyan kevés, ahogy ez a lányosán félénk asszony vallja önma­gáról. Mert kezdjük csak az­zal, hogy két kislány édes­anyja, s hogy 20 év alatt, mióta belépett a gyárba, so­kat tanplt, s most is egy két­éves szakmai tanfolyam hall­gatója. Nyolc éve tagja a me­gyei népfrontbizottságnak, öt éve az SZMT-nek (a tavalyi megyei küldöttértekezleten a nőbizottság tagjává válasz­tották), szakszervezeti bizal­mi a gyárban, ahol melles­leg öt éve egy ötven fős cso­port vezetője, s — három műszakban dolgozik... — Igen, három műszak­ban, s ez bizony egyik csa­ládos nőnek sem könnyű. Ré­gi tervünk, hogy a családos anyákat mentesítsük ettől a megterheléstől, de egyelőre a mi gyárunkban még nincs meg ennek a műszaki, tech­nikai feltétele. Ugyanis csak a még fokozottabb automati­zálás szabadíthat fel egy éj­jeles műszakra való létszá­mot. Reméljük, hogy egyszer, ha ilyen szépen fejlődik a gyárunk, mint az utóbbi években, ezt is megérjük... Egyed Antal Íróasztalán, amely a Gyön­gyösi Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikum egyik taná­ri szobájában áll, talpas fényképtárt», benne az ő vo­násait őrző, mosolygós, más­fél éves csöppségről, egyet­len kis leányunokájáról ké­szült kép. A technikum régi épületé­ben, a Nemecz téren álló, komor, egykori barátkolos­torban találtam rá. Éppen befejeződött az órája, ame­lyet a levelező, felnőtt hall­gatóknak adott. Együtt in­dultunk el a városon keresz­tül, a felsőfokú technikum Mátrai úton épült, impozáns, új épülete felé. Ütkőzben meglepett, hogy milyen so­kan ismerik, köszöntik, a kö­zel hatvanéves matematika- tanárt. — Nagy részük volt tanít­ványom — mondja — s meg­vallom, belőlük nemcsak Gyöngyösre, de szinte az or­szág minden részére jut jó néhány, a legkülönbözőbb szakmákban. Van köztük or­vos, közéleti ember, mérnök, de neves matematikus is. Egyed Antalt persze, nem­csak egykori tanítványai, de a város sok ezer polgára is­meri, tiszteli, és köszönti az utcán. Ezt bizonyítja min­dennél ékesebben az a tény, hogy a népfrontmozgalom megalakulása óta, választás­ról választásra — így leg­utóbb is — őt választották meg a városi népfrontbizott­ság elnökévé. Tősgyökeres gyöngyösi. Édesapja, sőt nagyapja is Gyöngyösön élt, küszködött kis darabka földjén. Öt — korán megmutatkozó tehet­sége, szívós szorgalma lát­tán — iskolára szánták szü­felsőmezőgazdasági Iskolába került, ahol 1932-ben tett érettségi és mezőgazdászi vizsgát, de a tanári pálya vonzotta. Beiratkozott Szege­den az akkori polgári iskolai tanárképzőbe, ahol kémia-fi­zika-matematika szakon, 1936-ban avatták tanárrá. Ez­után három évig Gyulán, majd 1939 óta Gyöngyösön tanáx- kodik, de közben, 1951-ben, matematikából, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen középiskolai tanári képesítést szerez, A felsőfokú technikumnak megalakulása, 1968 óta ta­nára, az alapozó tanszéken. It­teni munkájának — a kívül- belül szép épületben járva- kelve — különös, sajátos színt ad az a tudat, hogy a hatalmas épületkolosszus ki­vitelezését építészmérnök Ju- likája, asszony leánya Irányí­totta, építésvezetőként. Má­sik gyermeke fiú, ugyancsak mérnök lesz, utolsó éves egyetemi hallgató. Az alkotás, a másokért, a városért, a Mátráért végzett munka, a családi élet szép­sége, ezek voltak mindig küzdelmes életének meg­nyugvást hozó órái. Amikor súlyos, háborús élményekkel terhelten, két évi távoliét után viszontlátta családját, szeretett városát, hittel és újult erővel látott munkához. Sok-sok társadalmi munka, szervezés, nevelő agitáció eredménye — amelyekben mindig az elsők közt volt — a parkosított utcák, terek, a Sástó mai képe, a nagyszerű szabadtéri színpad. Mindig a nevelés, a tudat olyan át­formálása izgatta, amelyben természetes állapottá válik a másik, a többi emberért vég­zett munka. — Most is a nevelésről, fő­ként az ifjúságról szólnék, ha szólhatnék a kongresszu­son. Nincs fontosabb nemze­ti, de internacionalista fel­adatunk sem annál, hogy megtanítsuk a fiatalokat él­ni, Élni, lelkesedni, felismer­ni a realitásokat, de az ezek­ben száz. meg száz alak­ban is meabúvó szépséget... Faludi Sándor MpnTmSű. A A tel A poigarmöl a gyöngyös lm 1 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom