Népújság, 1972. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-02 / 52. szám

t Köpetty Lia és Ábrahám István, a Luftballon főszereplői Jó másfél évvel ezelőtt Eallós Gábor színigazgató levelet menesztett az ismert szövegkönyvírónak, Abai Pál­nak, s a nem kevésbé nép­szerű táncdalszerzőnek, Bá- gya Andrásnak, ' hogy írja­nak a társulatnak valami kedves, humorban bővelkedő zenés vígjátékot. így szüle­tett meg a Luftballon, Bodó Misi mérnökjelölt és sláger­énekes különös karrierjének története, amelyet ma este mutatnak be az egri Gárdo­nyi Géza Színházban. A darab címéből követ­keztethetünk a színpadi tör­ténet kifejletére. Hiszen mi a sorsa minden léggömbnek, amely ideig-óráig, engedel­meskedve a levegő felhajtó erejének, sebesen emelkedik a nap irányába? Szétpukkan, megsemmisül. Odáig azonban sok min­den lezajlik Bodóék albér­leti szobájában, avagy Tár­csái Pipi aranydiplomás kon­feranszié bűvkörében, aki a hír szárnyaira kelt ifjú éne­kestitán útját igyekszik egyengetni. S ez a fordula­tos, néhol izgalmakban bő­velkedő fölfelé röpülés, an­nak zenei betétekkel gazdag hullámzása tölti ki a kétré­szes színpadi játékot, amely Hegedűs György rendezésé­ben, s Gergely István dísz­letei között kerül közönség elé. A Luftballon férfi fősze­repében Ábrahám Istvánt láthatja az egri publikum. Ma este: LÜFTBÄLLBH Zenés komédia bemutatója az egri színházban Első igazán nagy feladata ez Szeged és Kecskemét után a fiatal énekes színésznek, aki Pákozdy János, Kopetty Lia, Máthé Eta, Csapó Já­nos, Olgyay Magda, Holl Zsuzsa és Sorriló István tár saságában komédiázza vé­gig az előadást. Hogy mit mondott premier előtt az újságírónak? — A Luftballont szinte együtt írtuk, rendeztük az alkotókkal a próbák során! Nagyon hasznos volt szá­momra ez a munka. Most lettem igazán tagja ennek a színháznak, ennek a társu­latnak ... v Darabbeli partnere, a szép és csinos Marika: Kopetty Lia. Együtt először lépnek fel. S bár a művésznő nosz­talgiával gondol Bródy Sán­dor tanítónőjére, Flórára, amely eddigi legkedvesebb feladata volt, e zenés komé­dia egyik szerep adta pilla­natában hittel dörgöli Misi orra aló: — Mi lenne, ha minden egyetemista srác így gondol­kodna, mint te? Fogná ma­gát, s elmenne táncdaléne- késnek? Fel akarsz emelked­ni, elhiszem! De nem a saját hiwitásodban. Nekem pedig ez túl könnyű. És túl. üres. Mint egy luftballon! Szétválik-e majd útjuk? Erre most nem adunk vá­laszt. Aki kíváncsi rá, bizo­nyára megnézi az egri szín­házban. Történelmi utcanevek Eger, kedves lakóhelyünk, nem is távoli időben: alig néhány évtized múlva ün­nepli várossá válásának ez­redik évfordulóját. Pontos adataink ugyan nincsenek a városiasodás kezdeti esemé­nyeiről, hiszen a vonatkozó írások később szinte mind elpusztultak, de bizonyos, hogy a XI—XII. században azután egészen határozott lett a várossá alakulás fo­lyamata: az akkori okleve­lek Egert már mindenütt mint kiemelkedő „Civitas Agriensis”-t említik. Sajnos, a szép idők nem tartottak sokáig, 1241-ben a tatárok, majd 1278-ban a fellázadt kunok gyújtották fel és fosztották ki a szépen fejlődő várost. És bizony így futottak a további esztendők is, a békés évszázadokat Mo­hács, a török megszállás, Rá­kóczi harcai és hasonlók kö­vették. Ám a magyar élni akarás mégis legyőzte a veszedel­meket. Ezért alakult, ki Eger városának mai szép arcula­ta: a barátságos lakóházak, gyönyörködtető középületek, hangulatos utcák sora. Mind­ezek teszik — többek között — Egert az ország egyik ér­tékes településévé, kultúr- központtá, a? idegenforga­lom -célpontjává! De nemcsak az egyes mű­emlékek, az úthálózat vonal- vezetése, utcák és terek kapcsolódása sugározza itt az elsuhant évszázadok han­gulatát, hanem ezt tennék a régi utcanevek is! Sajnos, a múlt és a jelen embere, az egykori utakat és utcane­veket nem tekintette élő műemléknek, ezért az utcák nevét éppúgy megváltoztat­ta, mint az öregebb épületek egyébként szép homlokzatát, egy új építészeti stílus szü­letése idején. Bizony félő, hogy így ezek a patinás ut­canevek feledésbe mennek, különösen most, amidőn a város lakosainak száma ro­hamosan növekszik és fluk­tuál, az új lakosság pedig nem ismeri széles körben a már készül az Eger útjairól szóló monográfia, amelyben a régi utcahálózat ismerte­tésével, a homályba tűnt történelmi korok munkás hétköznapjainak emlékét idézik fel a jelennek! Hevessy Sándor Értelmiség a periférián Nagyvisnyói jegyzetek A FALU... Ezerötszíiz lakosú község a Bükk lábánál. A környezet festői, a levegő gyógyhatású. Vannak, akiképp ezért hagy­ták ott a várost, az Alföl­det, s ideköltöztek kúrálni magukat vagy családtagju­kat. Öreg vágányon cam­mog a fáradt vicinális, az ember úgy érzi, mintha visszafelé utazna az időben. Az autóbusz — a menetrend szerinti — csak Szilvásvára­dig jár, onnan munkásjárat­ra kell átszállni. Az állo­mástól mintegy kétszáz mé­terre a falu „fogadja” a lá­togatót: mindenütt modern, új házak, amolyan kis csa­ládi paloták. Jelzik, hogy jól élnek a visnyólak; igaz, nem könnyen keresik a pénzt, hiszen kora reggel indul valaki minden család­ból Bélapátfalvára, Ózdra. Haza csak késő délután jön, de hónap elején fejenként közel háromezret tesznek le a családi asztalra. Az embe­rek? Egyre gyarapszik a je- hovista szekta híveinek szá­ma, térítőik innen rajzanak Heves és Borsod megyék falvaiba. Az ellentmondás izgató: az emberek, nem ke­vés köztük a szocialista bri­gádtag, mintha munkaruhá­jukkal levetnék a munka­helyen berögződött reflexe­ket, visszacsöppemnek egy anakronisztikus világba. A televízió — úgyszólván min­den házban van — ugyan a szobákba varázsolja a kultú­rát, a mai gondolatot; még­is hiába, a visnyóiák élik a maguk sajátos életét. .. Tíz- tizenkét értelmiségi él a fa­luban, majd mind pedagó­gus és „bevándorló”. Vajon mire képesek, mindennapi munkájukon túl miként hat­nak a falu gondolkodásmód­jára. Erre próbáltam vá­laszt keresni... az ifjüsAg.;: Jó egy éve a KISZ-életről érdeklődtem, az akkori út­ból riport is született, ma­gányos fiatalokról írtam, akik tanácstalanul, maguk­ra hagyva próbálnak — több-kevesebb igyekezettel — valamiféle pezsgést te­remteni, természetesen lan­kadó energiával, s még ke­vesebb sikerrel. Változott-e azóta a helyzet? Valójában nem sokat, legalábbis így informál Mészáros Sándorné, az általános iskola igazgató- helyettese. aki az indoklás­sal sem marad adós. Kevés a visnyói fiatal, mindannyian dolgozni járnak, van, aki Bélapátfalvára, van. aki Ozdra vagy éppen Budapest­re. Esténként, ha‘ hazakerül tíz-tizenöt KISZ-es, fárad­tan az utazástól, a minden­napi munkától. Ilyenkor majd mindenki pihenni, szó­rakozni vágyik, erre lehető­séget nyújt a televízió és az esetenkénti táncmulatság. Van ugyan ifjúsági klub a csak külsőre modern kultúr- otthonban. Belül azonban elszomorító kép fogadja a látogatót: se televízió, se lemezjátszó, se rádió. A kis művelődési háznak szerény, évi tízezres pénzügyi lehető­ségéből nem futja erre a „luxusra”. Marad a sakk és egy-két társasjáték. A mos­toha körülmények ellenére sem adták fel a visnyói fia­talok: az elmúlt év végén tizenketten elhatározták: színjátszó csoportot alakíta­nak. Maguk próbálkoztak, igyekezetben nem is volt hiány, mégsem jutottak túl a kezdeti nehézségeken: egy­két hónap múltán feloszlott a gárda, mert hatan búcsút mondtak a falunak, ha haza­jönnek, akkor már csak vendégként. A magukra ma­radtak segítséget várnak, azt mondják a pedagógusok­tól. Persze, egyszer sem ke­resték fel a tanárokat, hol­ott ez aztán nem kívánt vol­na különösebb nekibuzdu­lást. .. AZ IDŐ ÉS A PEDAGÓGUSOK... Ok az értelmiség, tőlük várhatnák az útmutatást, a kulturális, a szellemi pezs­gés keltetését. Amikor kinn jártam tizenegy közül csak kilencen voltak, közülük is csak heten dolgoztak, ketten ideiglenesen „kiestek” a haj­tásból, mert erről van szó. Nagyvisnyóra aligha akad új pedagógus, aki próbálko­zik, az is búcsút mond egy év múltán. Mindössze négy szolgálati lakás van, azok sem éppen korszerűek. Nincs óvoda, nincs napkö­zi: a tanárok nem tudnak hol ebedelni, hiszen étterem vagy bisztró sincs a község ■ ben. Így aztán egy pedagó­gus-házaspár több mint ezer­ötszáz forintot költ csak kosztra. A főzésre sem jut idő, hiszen a pedagógus­hiány miatt általában heti harminc túlórát kell vállal­niuk. Bemennek az iskolába reggel nyolcra, s hazajut­nak késő estére. Az asszo­nyoknak ilyenkor kezdődik a harmadik műszak. Leg­többjük bejáró. A matema­tika-fizika szakos Nagy Má­ria Andornaklályáról utazik nap mint nap. Egy négy­gyerekes tanárnő a Borsod megyei Mályinkáról jár be, buszjárat nincs megfelelő, ezért csak az autóstopot vá­laszthatja, ez persze azt je­lenti, hogy legalább egy órá­val hamarabb kel! indulni, hiszen nem minden kocsi áll meg. Igaz, keresni jól le­het, s van havi négyszáz fo­rintos területi pótlék is, de feladat is bőven akad. Sok a gyenge képességű gyerek, ennek számos oka van, az órákra való felkészülés már az éjszakából rabol időt. Nem túlzás azt mondani, hogy misszionárius-sors a nagyvisnyói pedagógusoké. Mór akik vállalják. Meg kell mondani: kevesen, mert há­rom év alatt közel húsz ne­velő mondott búcsút. Ám akik maradtak, nem fukar­kodtak a kevés szabad idő­vel, a visnyói gyerekek meg- állták a helyüket eddig min­den középiskolában. Sajnos, kevesen jelentkeztek, mert a szülők elsősorban pénzt akarnak látni, s nem értéke­lik a tanulást. Ügy érezzük, érthető, hogy a falusi értelmiség keveset törődik a fiatalokkal. Ha nem lenne ennyi gond, ilyen lekötöttség, ha lenne óvoda és napközi, akkor számon lehetne. kérni a jjörődés hiá­nyát. De így, aligha. Ha a fiatalság támogatást remél, akkor nekik kell kopogtat­niuk, nem általánosságban megfogalmazott, hanem konkrét kérésekkel, ötlet éle­kéi. S ehhez még csak any- nyit: nemcsak Nagyvisnyón lehet keresni ás találni pal- rónust... Pécsi István város történelmét, egyátalán nem ismeri az Utcák régi ne- r&SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS'SrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfS/SSSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA vét, és ezért nem maradhat- $ nalf mpcf a7 utnknr S7Ímára S nak meg az utókor számára 5 még szájhagyomány útján $ sem a régi utcanevek... | Ügy gondoljuk, helyesen i járunk el, ha a múltból még ^ megmaradt műemlékeinket > stílusukhoz híven helyreál lítjuk, majd azokat — mint S ahogyan ez már részben meg 5 is történt — az épület építé- $ si idejét, építtetőiét, eredeti ^ rendeltetését stb. feltüntető ^ táblával tiszteljük meg. Ez- í; zel azt kívánjuk elérni, hogy § a város lakói és látogatóink $ megismerjék az ősi Eger§ műemlékeit, és ezeken ke- § resztül a település történél- ^ mét ^ De ez az Igyekezetünké csak akkor lesz teljes, ha a§ régi- utcáinkat szintén restau-^ ráljuk, és ezeket is hasonló^ táblákkal látjuk el, amelyek^ feltüntetik az utca keletke-^ zésének körülményeit, ezelőt- ^ ti nevét, esetleg neveit, és^ az ott lezajlott történelmi^ eseményeket. Igen, készülje- é nek el ezek a táblák, mert a ^ kőbe vésett történelem ista-^ nít és nevel sokszor többet,^ mint az írott. Hiszen a kőrejj írott históriát az is elolvas-^ sa, aki a papírra vetettet é nem igényli, nem tanulmá-5 nyozza... é ★ § Mindezekről pedig azért$ emlékezünk most meg, mert 5 5 nm>m BIŰEMES Vázlatok Dobó István életregényéből XI. A szerednyei fecskék Új gyógyszerek Kőbányáról Az idén 15 százalékkal nö­velik az itthon forgalomba kerülő gyógyszerek előállítá­sát, s egyidejűleg három­Qjm március "2., csütörtök mellett. Szerednye vára Ungvár és Munkács között fekszik egy kicsiny falu fölött. A táj olyan arculatú, mintha Egert látná az utas. Eger varázsa, hogy ott változik a síkság, heggyé: míg karcsú völgye az Alföldre nyúlik, fejét a Bükk komor szikláinak tá­masztja. Szerednyét délről ugyancsak az Alföld észak­ra kúszó síksága fogja kö­rül, mögötte a Vihorlát ma­gaslatai emelkednek, s azok mögött a Kárpátok fenyves­havas lánca vonul. Mindkét vár mentén szolid szőlős- , dombok, szőlők sorakoznak millió rubellel nagyobb ér-$ azokon, amelyeket még Ist- tékben exportálnak a szocia-« van úr ültetett azokban a lista országokba, mint tavaly § — jelentették be a Kőbá-^ nyai Gyógyszerárugyár szó- ^ cialista brigádjai. Ugyanok- ^ éppen az egri püspökség kor nyolc új gyógyszerké- $ széleinek képére, szítményt, s két új gyógy-^ kozmetikumot is forgalomba^ Kicsinyek ezek a várak, hoznak a régebbiek készítése« két-három lakószoba van kevés időkben, míg valame­lyes nyugodalma volt. Talán bennük, a többi helyiségben a fegyveres nép számára való férő, gazdasági épüle­tek, istállók. Arra valók, hogy gazdáikat megvédjék ebben a bolond világban, amikor nagyúri rablók, bir­tokra éhes szomszédok tá­madják a benne lakókat. Itt is tartott Dobó fölösen fegy­veres népet, amióta kétszer is meglakta a börtönt bűn- telen. Nem bízott már sen­kiben. A vár kapujában • futott elébe Sára asszony a hites urának. Hosszan tartották egymást átölelve s nem le­hetett tudni, hogy a köny- nyek, amelyek a roskatag hős szakállára hullottak, a maga könnyei voltak-e, vagy Sára asszony szomorú örö­mének gyöngyei. — Édes uram — mondta s Dobónak egy pillanat szédülésében a régi hang zengett vissza, az egri egyház kapujából, ami. kor először nyújtotta felé sziromszép ajkát Sulyok Sá­ra. Aztán Krisztinát ölelte magához. Karcsú és erős, mint az anyja. Font haját simogatta,' de szólni nem tudott. A vár déli szobájának ab­lakához kívánkozott feküd­ni, vagy üldögélt inkább a mély karosszékben, a régi, kopott farkasbunda melegé­ben, de azért égtek a ha­sábfák is a szabad tűzhe­lyen, mert az ungi vidéken később tavaszodik, ha nem sokkal is, s néha a Vihorlát is besüvít a völgyeken. Kis ideig még járt a ház körüli dombokon, nézte, hogy fakad a szőlő a verő olda­lon, szemével, kezével simo­gatta a rügyeket, de amikor egyre élesebb késekkel ha­sogatta csontjait a köszvény, nem jött ki többé a szobá­ból. Sára, vagy Krisztina forgolódtak körülötte, töröl­ték verejtékét, Krisztina mindenféle bohóságot talált ki, hogy felvidítsa. Befonta, gyengéden kifésülte hosszú fehér szakállát. Egyszer erős hangon hív­ta a fiát. Futottak érte: Tes­sék, apámuram. Nehezen beszélt. — Tudod — mondta — a rendek azt kívánják, hogy térden állva köszönd meg Bécsben a ki­rálynak a nékem adott ke­gyelmet. A semmiért adott kegyelmet. Én pedig meg­hagyom neked, hogy soha senki emberfia előtt ne hajts t érdet. — Értem, apám. Nem sokat szólt különben. Néha nyögött csak és meg­csókolta Sára kezét, amikor verejtékét törölgette. Nézte a napsütötte Alföldet, amely felnyúlik ide hozzá és elpi­henteti tekintetét. Olykor éj­szaka izzadtságában ébredt; törökkel vívott az egri fa­lakon, s megtörtént, hogy amikor az előtte térdeplő Ferenc fejére tévedt tétova keze, azt mondta: — Ejnye, Kristóf fiam, miért nem vi­gyáztál jobban. És akkor Ferenc tudta, hogy egri apródjára gondol kusza álmában, aki paran­csát hordozván holtra sebe­sült. Legjobban a fecskéket sze­rette nézni. Az ám a sza­badság! Gyorsabban repül­nek a ráró lovaknál és fel- szállnak a felhők fölé is, csak a gondolat tudja kö­vetni őket. A fecskék is megszokták már az ismert képet, öreg embert az öreg vár ablakában ülve, bete­kintettek gyöngyszemükkel és tovacikáztak. Az öreg rá­juk mosolygott. Azután pedig egy napon, május lehetett, ki tudja, fel­jegyezték-e naptárukba a fecskék, hiszen talán naptá­ruk sincs, nem látták az öreg embert, csak egy üres karosszék állt a nyitott ab­lak mögött, valamely kopott farkasbundával letakarva. Gondtalan tovább repül­tek, gyorsabban a ráró lo­vaknál, a felhők fölé. VÉGEZETÜL Maximilián, azaz Miksa ki­rály 1572. június 2-án kelt rendeletével megparancsol­ta Ruber János kassai főka­pitánynak I', így özvegyét és gyermekeit emélyükben és vagyonúkban megoltalmaz** I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom