Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
hogy aki nem tud arabusul, az még tudhat azért más nyelven. Akár más négy nyelven is. S ha tud, akár csak egy nyelven is, máson, mint az anyanyelvén, önmaga látja hasznát. Ért az alapigazságot, illetőiéig e két alapigazságot, miszerint, aki nem tud arabusul, az ne beszéljen azon a nyelven, s azt, hogy nyelvet tudni haszonnál jár, minden okos és előrelátó üzletember a magáénak vállhatja. Ha nem is vallja mind. Am az a hölgy, aki a minap szerepelt a lapok hasábjain, aki egy volt ama nyolc remek üzletasszonyból, akik az éjszakai élet koronázatlan királynői voltak, nos, a főkirálynő e hölgyek között, magáénak vallotta ezt az élvet. A hölgy szép volt, olyan szép, hogy négy nyelven beszélt — szó szerint is, így aztán azoknak az üzleti tranzakcióknak a lebonyolításához, amelyek a házasságokkal ellentétben nem az égben, hanem.., hm... a földön, mondjuk egy príma jegesmedvebundán köttetnek, nem kellett tolmács. A hölgy beszélt németül, franciául, angolul és olaszul is, és értett szó nélkül is. & e remek üzletasszony, aki a legolcsóbb árut adta a legdrágábban, bár sokak szerint a legdrágábbat adta a legolcsóbban, szóval, ez a remek üzletasszony, kereken egymilliócskát keresett. Azzal! Azzal, hogy négy nyelven tudott. Sajnos, én csak két nyelvet töröik, azonkívül is férfi vagyok, így tehát bennem csak az ámulat és az elismerés irigykedhet hallva és tudva, hogy kis hazám a tudásnak oly magas szintű és formás domborzatait teremtette meg, amelyeket megmászni és amelyekhez felmászni véletlenül sem a Mont Blanc magassága, csak egy félemelet kelletett. Egymillió forint, kérem! S van benne svájci frank svájci bankban. Sőt font is. Dollár is! Devizatermő hellyé válhat lám a szerelem olyan kuckója is, ha kellő nyelvtudás párosul hozzá, amelyről sok mindent el tudunk és tudtunk képzelni, csak azt nem, hogy külföldi valuták pénzverdéje is lehet. Az élet a legnagyobb színpadi rendező — jót eszembe esne közhely, miközben azon tűnődöm, hogy bizonyos tanulságokat azért ebből a kétségkívül sokkal kevésbé pikáns, mint inkább disznó esetiből sem árt levonni. Mert azért csak elgondolkodtató, hogy egy olyan állampolgár, aki felmérve a fizetőképes keresletet — a szerelemre képesség itt teljesen másodrangú! —, testét és képességeit piacra bocsátandón, teán ezt — négy nyelven. Kis ország vagyunk, a magyar nyelv nem világnyelv, ha egy nő világraszólóan nagy tehetségű üzletasszony is, akkor is, van azért komkurrencia, a az üzletfél szívesebben lesz úgy a magyar konkur- rans áldozata, ha az tud az ő nyelvén: egzotikus dolog ez, kérem. Tehát ebből is kiviláglik, a nemzetközi piacon, kereskedő magyar állampolgároknak feltétlenül hasznos az idegennyelv-tudás. Ha egy nő, azzal az egy képességével egymilliót szedett össze, akkor egy nagy gyár, öt-, vagy tízezer dolgozójának más és sokirányú képességével — ha van, aki az árut „idegen nyelven” eladni tudja —, mennyi devizát szedhet össze? Még rá- gondolm is gyönyörűség. Ez tehát az egyik tanulság, amelyhez tanúságot egy négynyelvü, de egytestű mademoiselle, azazhogy madchen, illetőleg ragazza, pontosabban mis* nyújtott. Van azonban az ügynek egy számomra az előbbieknél is érdekesebb és tanulságosabb tanulsága. Soha otthon ülő ember nem voltam, s amíg valami kis pénzzel és korral bírom, most már aligha is leszek. Így aztán töredelmesen be kell vallanom, hogy vannak bizonyos fogalmaim az éjszakai életet illetően is, figyelembe véve annak minden kedélyét, finom pikantériáját (?!), humorát, perifériális voltát, bártündéreit, akik a pincérrel játszanak össze, munkakönyves stricijeit, akik futtatnak, s akiket futtatni lehet, s azt is tudom, hogy egy átlagos vendéglátással foglalkozó dolgozó, különösen, ha nő — hangsúlyozom —, a legbecsületesebb módon Is kevéskével azért többet keres, mint egy szövőnő. Pedig az is éjszakázik! De hát az éjszaka mámorához néha bizony az ilyesmi is hozzátartozik. Nos: a tanulság! Az éjszakai élet vezetői, főpincérek, és alpincérek, igazgatók és üzletvezetők, akik között a többség éppen olyan becsületesem dolgozik a szórakoztató intézményben, mint más a maga munkahelyén —, nos, hogy ezeknek nem tűnt fel, mit keres például ez a hölgy? Na, nem a z z a l! De azzal, hogy ott állt a bárpult mögött — dolgozó nő volt, a szentem királynője —, és havi harminc-negyven ezer forintot zsebelt be. Legálisam! Mert tudniillik, nem az e néhány éjszakai, amúgy is korán élhervadó pipi ügye az érdekes — hanem az a társadalmi veszélyesség hogy egy nő, csak azért mert nő, és szemérmetlenül és olcsón (?) nő, tízezreket kereshet —, legálisan. Legálisan? A példa, az a tűzveszélyes! A legősibb mesterségnek, a prostitúciónak még jó ideig lesz talaja nálunk is, ha rejtett formában is .. De legalább ne adjunk munkakönyvét hozzá! Csak a legújabb fazonú, mária- nosztrai szabású, csíkos nadrágkosrtümöt. SIMON LAJOS: Monológ Félre gyerekes álmok. — nines halhatatlanság! A feltalálók nevét is elfelejtik, én meg egyszer volt nagyapám sorsára jutok, majd látjátok feleim nemetekkel: bizony, por és hamu leazefc én! Akkor hát miért nramolgatom talán másoknál szaporábban az évek tengerijét? Miért hajtom magamat, mint tehetetlen fntőhomokot a szél? Mert fénylik a remény, — mint firntasok előtt a messzi csillag, hogy szenved és tm dagálya partra sodor egy verssort, melytől megpendül bennete' a szép. húr. GERGELY EDIT: PIACON Á molekula !■ _ 9 gyotn az embert I /VVWVWNTv^vv\Á/\A/VVVNAA/VVNA/WVVWVv'VVVV'VV,s WWWV — Ifiért lettél vegyész? — Mert tudni akartam, hogy mi van a titok mögött. — És ma már tudod? — Tudom. Egy tucat másik titok. Hét, már elfogadott, vagy benyújtott szabadalmi bejelentés részese. Két bevezetett szabadalma mintegy 10 millió forintos megtakarítást hoz az államnak évente, neki pedig személy szerint — a gyártás nagyságrendjétől függően — nyolcvan-százezer forintot Mielőtt megismertem, ezt hallottam róla: „igazi szocialista karriert csinált...” Neve: Kovács Gábor. Szak- képzettsége: vegyészmérnök- Foglalkozása: kutató. Munkahelye: Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára. Életkora: harminc év. A karrierről kérdezem. Nevet rajta. — Nem szeretem ezt a szót — mondja később. — Véleményem szerint mindenki érvényesülhet de legalább any- nyi múlik a lehetőségen, mint a tudáson ... Tizenkét éves korában határozta el, hogy vegyész lesz, — Egy szem szilva döntötte el a sorsomat. Hintsch Tivadar tanár úr a cseppfolyós levegő titkait magyarázta az egyik órán. A termoszban hozott cseppfolyós levegőbe beletett egy szem szilvát Azután kivette és kalapáccsal is alig lehetett összetörni! Akkor szegődött el a molekulák világához. Kitűnően érettségizett, az egyetemen is jelesen diplomázott. Hét éve dolgozik a Chinoinban. Részlegvezetőként kezdte az alap- anyaggyártó üzemben, de munkába lépése első percétől rendszeresen foglalkozott kutatással. Erről így vallott: — A molekulát állandóan gyötri az ember. És a molekula is állandóan gyötri az embert. A felfedezések tehát molekulákból es gyötrődésekből születnek. A negyedik emelet 42. számú laboratóriumában dolgozik. Asztalán könyvek, kísérted naplók. ««kfolytSiratok, Az ablakon át a gyárépületek kéményeit latoi. — Mindenki azt mondja, hogy nagy dolgokat tettél... Csöndesen de határozottan közbeszól: — Rosszul mondták. — Miért? — Azért, mert nem tettem, hanem tettünk Minden fölfedezés egész kollektívákat kíván. Evekig két görcsoldó gyógyszer: a Papaverin és a Nospa gyártásának tökéletesítésén dolgozott. A kutatási kísérletek eredményesen zárultak A harmadik „nagy tett": a Nevigrammon gyártási eljárása dr. Mészáros Zoltán kutatási főmérnök és dr. Szentmiklósi Péter orvostudományi főosztályvezető közreműködésével. A Nevigrammon gyártása 1969. március 1-én kezdődött Amikor kezébe vette az első dobozzal, csak forgatta, nézegette és észre sem vette, hogy mélyeket sóhajt — Boldog voltál? — Nem vagyok romantikus hajlam. De ha az öröm a boldogság, akkor igen. — Mit jelent személy szerint neked egy-egy új gyógyszer? Sokáig töpreng, aztán így felel: — Hitet. Amíg az ember kutat, állandóan kételkedik. A gyógyszerkémiában tízszer és százszor ellenőrizni kell mindent. És amíg kételkedünk, addig hinni sem szabad. Idén kapta meg a „Kiváló feltaláló” kitüntetés arany fokozatát A szakdolgozatok országos pályázatán elnyerte az Országos Találmányi Hivatal elnökének különdíját. Műszaki doktori dolgozatában a különböző nitrogéntartalmú heterociklusok néhány új származékának előállításával és kemoterápiás hatásának vizsgálatával foglalkozott. A szakma felismerte és ami lényeges: elismerte. Minden új filmet megnéz. Havonta jár színházba, csak a Kortars irodaimat szereti. Tan egy viharvert öreg kocsija, azzal jár be Budakeszi rőt Egyetemista szerelmét vette feleségül, ő is vegyész, szintén a gyárban dolgozik, mikroanalitikus. Saját lakásuk még nincs, felesége szüleinél laknak. Négyéves kisfiúk a szülőknél éL Csak a szombatot és a vasárnapot tudják vele tölteni. Ha lenne a gyárban lakásépítési akció, azonnal jelentkeznének. Budakeszin kerestem először. Talán húsz embert is megkérdeztünk, mondtam, hogy vegyész, de nem ismerték. A rendőr sem, a benzinkutas sem. — A kocsit kellett volna mondanod — jegyzi meg. — Arról vagyok „híres”, hogy az én kocsim a legcsúnyább a faluban... Hallgatunk. A laboratórium világa nagyon csöndes. — Szerencsés embernek tartod magad? — Attól függ, hogy mitértünk szerencsén, mert ügyeskedni sokféleképpen lehet, de eredményt elérni csak komoly munkával. A szakdolgozatok pályázata után kiküldtek egy velencei konferenciára. Egyik este bementem a játékkaszinóba és a ruletten megtettem egy számot. Háromszor kijött egymás után. Nyertem. Angolból eddig háromszor akartam nyelvvizsgát tenni. Mind a háromszor kirúgtak... Üjra visszatérek a szerencséhez. — Harmincéves vagy és neved van a szakmában. Valahol biztosan közrejátszott a szerencse is. Vagy nem? Ha igen, akkor miben volt szerencséd? — Jó kollektívába kerültem. Sportnyelven szólva, nemcsak játék közben, hanem edzéseken is segítettek. Mondtam már, hogy véleményem szerint legalább annyi múlik a lehetőségen, mint a tudáson. Mert a tudást csak megfelelő körülmények között lek“! kamatoztatni. Nekem Mészáros főmérnök nem volt se rokonom, se ismerősöm, se barátom, mégis úgy segített, mint a tulajdon édesapám... — Ma még minden a természetes kiválasztódásra van bízva — sorjázza. — És ez enyhén szóivá luxus. A nagyüzemek kétszer vagy — sok helyen — csaknem háromszor annyi mérnököt foglalkoztatnak, mint amennyire szükség lenne. Épp a minapi olvastam, hogy — mindent összeadva — 750 ezer forintba kerül egy-egy mérnök képzése. De ezt az állam fizeti. Mivel a gyárak és üzemek ingyen kapják a mérnököket, annyit kémek, ameny- nyit akarnak. így aztán egy, részük jobb esetben technikusi vagy éppen adminisztrátori munkakört tölt be. ÉS mindez a főmérnökökön múlik. A lombikban áramlanl kezd a rószaszínű vegyület. Mér, jegyez és figyel. A számokat hosszú oszlopokba írja. Már-már azt hiszem; hogy megfeledkezett rólam,' de nem. Amikor végez, ott' folytatja, ahol abbahagyta. — Ha én lennék az állam; minden gyárral és üzemmel' kifizettetném a mérnökök „árát". Akkor a gyárak is arra törekednének, hogy mielőbb minden mérnök és technikus visszafizesse saját „árát”. Akkor bizony — ha tetszene, ha nem, — mérnök lenne a mérnök és technikus a technikus... A szigorúság és a csöndes indulat szinte ráncokat vés a homlokára. — Nálam mindenki kapna lehetőséget. Sötét szobában szeret egyedül üldögélni. Ha nagyon fáradt, csónakt^úrát tesz a Dunán. Zsoltival, á kisfiával legszívesebben KRESZ-t játszanak. Három kis autót irányítanak, és közben felverik a házat. Álmodni sosem szokott. Mindig mélyen alszik. És gyógyszert sohasem szed. Megfogadtam a főmérnök tanácsát, és hazatérve elő-’ vettem néhány könyvet a nagy vegyészek életéről, munkásságáról. Olvastam és eltűnődtem: a svéd Berzelius, az orosz Lomonoszov, a francia Lavoisier, a német Richter, a hűvös nyugalmú angol Frankland — és a többiek mind-mind — harmincéves koruk előtt jöttek rá a lényegesre. A kétségek után akkor hittek, először igazán. NÉMETH SÁNDOR í
