Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

Ä főcsapás iránya r Ä MOST bemutatott szov­jet film, „A főcsapás iránya” a Felszabadítás III. része. Ez a film, miként elődei is, nem kevesebbet vállal, mint azt, hogy a részletező doku­mentáció és a művészet együttes eszközeivel mutas­sa be a Nagy Honvédő Há­ború jelentős mozzanatait ; Felmerül a kérdés: több mint negyedszázad távlatá­ból és oly tömérdek irodal­mi mű, film, tanulmány és memoár megjelenése után vajon tud-e újat mondani egy ilyen filmalkotás? Üjat mondani nem tud, de nem is akar. Mégis érdekes, sőt iz­galmas történelmi panorá­mát nyújt ez a nagyszabású szovjet film. És természete­sen művészi élményt is egy­ben. Művészi élményt, mert a sokezernyi emberhad és a nagyszabású technika felvo­nultatása, s az izgalmas csa­ták bemutatása mögött si­került felvillantani az em­beri sorsokat, az egyén ere­jét, bátorságát is. És nem kevésbé a döntés felelőssé­gét. Peregnek a képsorok, mi ülünk a nézőtér sötétjében, s mondhatnám páholyból néz­zük a történelmet amelyet oly emberközelbe hoz ez a film. Az egyik pillanatban még az izgalmas tankcsata rezesei vagyunk, a másik­ban már a levegőből szem­ív tjük az alattunk vonuló hadat, míg néhány perc múlva ott érezzük magun­kat a főhadiszállásokon, ahol a szovjet, illetve a német vezérkar dönt a soron kő­vetkező hadműveletekről. Így tanúi vagyunk annak is, hogy milyen viták, érvelé- s k, izgalmas szócsaták előz­ték meg azokat a döntése­ket, amelyek szinte megha­tározták a háború kimene­telét. Ezzel a módszerrel a film nemcsak az érzelem hullám­hosszán közelíti a nézőt, az értelméhez is szól, hiszen dokumentatív részleteivel magyarázza, ml, miért és ho­gyan történt negyedszázad­dal ezelőtt. Szovjet film A film középpontjában a Bagratyion-hadművelet áll. Helyesebben az a döntés, hogy merre törjön Nyugat felé a szovjet hadsereg. A Kremlben a legfelsőbb ka­tonai parancsnokságon Ro- kosszovszkij frontparancsnok váratlan javaslatot tesz: ne a jól járható utakon és a síkságon mérjék a hitleri se­regre a főcsapást, hanem az erdős, mocsaras Beloruszia területén. A tervet először mindenki lehetetlennek tart­ja, nem bízik benne Sztálin 6em... Bár az eredményt is­merjük a történelemből, mégis meglepően érdekes képsorok tárultak elénk: ka­tonák ezrei gerendákat, galy- lyakat raknak a mocsárba, s A génuai hölgy (Szerda, 20.00) Magyarul beszélő NDK- filmsorozat I—II. részének vetítése. (A 3. részt pénte­ken 20.00 órakor sugározza a tv.) A háromrészes NDK- film műfaja krimi, a cím egy kém nevére utal, a tör­ténet középpontjában ő álL A fordulatos, rejtélyekkel zsúfolt történet napjainkban játszódik. | Minden megtörténhet (Csütörtök, 20.3S) Magyarul beszélő zenés an­gol filmvígjáték. Az 1963- ban készült filmet Don Sharp rendezte, a főszerepe­ket a világhírű énekes, Tom­my Steel és Angela Douglas alakítják (magyar hangjuk: Ernyei Béla és Csűrös Ka­rola.) A táncos, zenés, da­los történet egy hanglemez- gyártó ügynökségnél játszó­dik, ahol Tommy Steel te­hetségkutató, ám főnöke minden felfedezettjét kisa­játítja, mígnem menetrend- szerű pontossággal derül ki, hogy a tehetségkutató Tom­my az igazi tehetség. A filmben sok híres nyugati együttes is szerepek Jog és zűrzavar (Szombat, 20.05) Magyarul beszélő ameri* így csinálnak járható utat a tankok és ágyúk számára. Érdekes mozzanata a film­nek Sztálin, Roosevelt és Churchill találkozója, vala- lamint a Hitler elleni tábor­noki összeesküvés bemuta­tása is. A FILMET Jurij Ozerov rendezte, aki operatőrével, Igor Szlabnyeviccsel együtt hű krónikása és egyben mű­vészi tolmácsoló ja volt a történelemnek. Bár a, főcím hosszan sorolja a szereplő­ket, hadd jegyezzem meg, hogy a film igazi főszerep­lője a szovjet katona, aki halálmegvető bátorsággal harcolta végig a háborút... Márkusz László ka! film. Az 1958-ban ké­szült vígjáték főszerepeit Michael Redgrave és Robert Morley alakítják (magyar hangjuk: Avar István, Mádi- Szabó Gábor). A fordulatos és szórakoztató történet egy bűnözőről szól, aki képtelen erről a „rossz szokásáról” le­szokni, s aki élete nagy ré­szét emiatt börtönben tölti. Fiát azonban becsületes ál­lampolgárrá akarja nevelni, s ezért, ha időnként szabad­lábra helyezik, misszioná­riustól kezdve háborús vete­ránig, mindennek kiadja magát, csakhogy ki ne de­rüljön fegyenc múltja. Ez sikerül is neki, s fia jogi pályát választ. Amellé abí­ró mellé kerül gyakornok­nak, aki apját szokta elítélni egy-egy sikkasztásáért, vagy egyéb bűntettéért... A nagy utazás (Szombat, 22.20) Magyarul beszélő francia film a tv „Éjszakai előadás” című sorozatának legújabb E?y hőnap múlva Busóvilág Mohácson Egy hónap múlva ismét megelevenedik a busóvilág Mohácson. Az utcákat, te­reket ijesztő álarcokba, ki­fordított subába bújt lár­más tömeg veszi majd bir­tokába. A Duna-parti város­ban február 13-án rendezik meg a télűző-tavaszváró far­sangi ünnepséget, amelynek programja szerényebb lesz, mint az utóbbi éveké. A bu­sóknak ugyanis nem „ter­veznek” színpadszerű mű­sort, azok öntevékenyen, sa­ját elképzeléseik szerint szó­rakoztatják játékukkal az utca népét, akárcsak régen. bemutatójaként. A francia tv-film Georges Semprun Magyarországon is megje­lent, s méltán világhírű re­gényéből készült Semprun- ról ismert, .hogy arisztokra­ta származása ellenére a kommunista párt tagja. A filmet Jean Prott rendezte, Manuelt, Roland Dubilalrd személyesítette meg, ám őt ■ nézők végig nem látják, minthogy a történet egyes szám első személyben ját­szódik le általa úgy, hogy a nézők is az ő szemén ke­resztül látják az eseménye­ket IManuel fiatalkorú hang­ja Bálint Andrásé, idősebb­korú hangja pedig Sinkovits Imréé. A film arról a ször­nyű útriM szól, amelyet mil­lió és millió kiszolgáltatott fogoly tett meg Auschwitz, Dachau és a többi náci ha­láltábor felé, s akiknek többsége a visszafelé vezető utat már sohasem tehette meg. A megindító, nagy iro­dalmi művet a film alkotói sikeresen vitték filmszalag­ra. A. Gy. Idegesség-i— Ki a csoda hallott már ilyet? Azt mondja a tizenkét éves Jutka lányom, hogy ideges. Képzelje csak el. Lefekvés előtt tegnap lei akarom a leckét kérdezni, mire ő kijelen­tette: Anyu! Teljesen fölösleges, mert én most úgysem tudok semmit. Ideges vagyok. A gyerek hallja a szét, de úgy tesz, mintha mivel sem törődne. — Mindene megvan! Egyedüli gyerek. Tanulhat, nem za­varja senki.,. Ezt azonban már Jutka sem bírja cérnával! — Ugyan, anyu! Te meg apa folyton csak ezt a szö­veget fújjátok. Attól, hogy mindene megvan az embernek, még lehet ideges. Nem láttátok a minap a tv-t? Amikor az a kislány beszélt a pszichológussal. Igenis ideges volt. A papa egyebek miatt csali most kapcsolódik a beszél­getésbe. — Szád, az van, fiam. Meg a nyelved akkora, mint egy palacsintasütő. Jutka durcásan húzódik a sarokba. — Csak semmi szöveg, lányom! Most pedig indulsz a konyhába és vacsorázol. A gyerek kénytelen-kelletlen elindul, csörög az edé­nyekkel és egyedül vacsorázni kezd. Alighogy leül, máris hallja a papa öblös hangját: — Judit! Szerezz, kérlek, még egy hamutartót! — Vacsorázom... — Ejnye a mindenségét! Az apád szava neked csak falra hányt borsó? , Előkerül a hamutartó, a gyerek megvacsorázott — Folytasd a tanulást! Holnap különben is találkozóm van az egyik tanároddal, akinek majd beszámolok arról, hogy ki vagy te itthon. — Tanulj csak kislányom! Apád világiba beszél..; Beszélgetünk. Erről-arról, ami sorra jön. Egyszer a pa­pa megkérdi: — Magnózzunk egy kicsit? Kitűnő számaim vannak. Feleletet sem várva, máris forog a tekercs, bömböl a magnó. — Nem tudok így tanulni! — robban be Judit az ajtón. —- Akkor tessék lefeküdni! Tanultál volna egész dél­után. Azt hiszed, mindig az történik majd ebben a házban, amit te akarsz? A mama bemegy a gyerek szobájába. Csititgatja Jutkát, majd ahogy ő mondja: lefekteti. Megunjuk a magnózást, vicceket mesélünk. — Te! Képzeld csak! Ezek az iskolásgyerekek tudják manapság a legjobb vicceket. Judit lányom tele van velük. És máris harsog a pápa szava. — Judit! Kelj föl, és mesélj a bácsinak vicceket! Érted? A legjobb vicceidet.. Judit nem jön. A papa bemegy, majd a gyerek hangos sírása hallatszik. — Majd és móresre tanítom a nyavalyást Ráadásul még szófogadatlan is. A kislány zokog. A mama csitítja a papát — Ugyan, Zoltán! Mégiscsak gyerek. Méghozzá lány­gyerek. És különben is tudod, hogy milyen ideges szegény. A papa összecsapja a tenyerét — Ideges, ideges! De az ég szerelmére! Egyszer már azt is mondanád meg, hogy... miért? Szál a y István A nemzetközi gyorsvonat, a Wiener Walzer elindult a Keleti pályaudvar csarnokából. Még né­hány percig látni lehetett a bú- csúzkodók kendőit, aztán elmarad­tak az ablakok mellett a külvárosi házak is. Az utasok kényelmesen elhelyez­kedtek. Volt, aki újságot könyvet vett elő, hogy olvasással üsse agyon az időt, mások viszont érdeklődés­sel figyelték az 'elsuhanó tájat. Nem volt zsúfolt a vonat,^ Török Ferenc főtiszt, útlevélkezelő meg­állapította ezt még a Keletiben, s most, hogy munkához látott, úgy vélte: időben végezhet, az ő hibájá­ból nem lesz késése a vonatnak. Látszólag szokványos, sablonos munka az űtlevélkezelés. Fényké­pele azonosítása, dátumok, adatok elír n őrzése. Mindez egyszerűnek, könnyűnek tűnik. Azok a határőr­tisztek azonban, akik nap mint nap vé zik ezt a munkát, s egy szolgá­lati út alatt több száz, esetleg ezer útlevelet is kézbe vesznek, tild­ák: az útlevélh'amisítók mindent elkövetnek, hogy a hamis és ha­misított okmány ne árulkodjon. Ezúttal azonban rendben volt minden. Sorra végzett a fülkékkel, maid legutoljára benyitott a mos­dóira, a WC-be. Volt már rá pél­da hogy valaki itt próbálkozott el­rejtőzni. A helyiség üres volt. _A tiszt hátraszólt Molnár László or­vé Aő kutatónak: — Nézzünk itt szét egy kicsit ala­posabban. Nyissa fel a padlástér ajiajáti A zseblámpa fénye éles csóvában világított a keskeny lyukba. Mind­ketten felálltak, hogy jobban lás­sanak. Szinte egyszerre vették ész­re a cipő talpát. A tiszt'hangja határozottan csat­. tant: — Felszótitom, hogy jöjjön elő a Miiekhelyről. A sötét padlástérből nem jött vá­lasz. A határőrök feszülten figyel­tek. A láb ismeretlen tulajdonosa néhány másodperc szünet után megmozdult, és most már látni le­hetett egy színes ruhadarabot is. Újabb idő múltán kormos, szem­üveges női arc nézett velük far­kasszemet. — Ne bántsanak, kérem! Hagy­janak itt, nekem feltétlenül ki kell jutnom Bécsbe, nem leszek hálát­lan. — Ne húzza az időt, másszon le onnan! — Drága tiszt urak értsenek meg, nekem el kell innen mennem. — A fiatal nő hangja síróssá vált és még jobban könyörgésre fogta a dolgot. — Nem bánják meg, ha futni hagynak. Maguknak meg úgy­is mindegy. Tegyenek úgy, mintha észre sem vettek volna. Török Ferenc újabb erélyes fel­szólítása vetett véget a huzavoná­nak, s a Wiener Walzer különös utasa néhány másodperc múlva — poros, piszkos ruhában, remegő lá­bakkal — ott állt az útlevélikezelő előtt. Csak valutáért Battancs Lászlóné hamar belát­ta, hogy nem sok érteimé van a tagadásnak, a hazudozásnak. le­hajtott fejjel mesélte el a vizsgáló­tisztnek különös utazása történetét. Körülbelül 1968 nyarától kereste fel rendszeresen a budapesti szó­rakozóhelyeket. presszókat, éjsza­kai bárokat. Tetszett neki. hogy a férfiak felfigyeltek rá. Barátokat szerzett, akik szívesen eltöltött"4'* vele az éjszakát^ s közben ellátták A Wiener Walzer különös utasa „jó tanácsokkal”, hogyan lehet könnyen sok pénzt keresni. — Csak , külfödi palikkal menj el — mondták neki újsütetű barátnői is, akik szívesen nyújtottak neki segítséget abban, hogy a szerelmes éjszakákért kapott külföldi valu­tát, dollárt, fontot, frankot, nyu­gatnémet márkát hasznosítani tud­ja. Kitty igyekezett felzárkózni a többi, divatosan öltözködő, jómód­ban élő éjszakai pillangó mögé. Amikor lebukott a devizaüzérke­déssel és csempészéssel foglalkozó bűnszövetkezet, a nyomozás során azt állapították meg, hogy 1969. szeptember elejétől 1970. április elejéig 37 esetben vette igénybe a Metropol, a Budapest, a Palace, a Szabadság, a Continentál és Royal Szállodát külföldi férfiak társasá­gában, akikkel 1000 forintért, vagy 20—50 USA-dollár, 100—200 nyu­gatnémet márka,' 1Ö—20 angol font ellenében „szerelmeskedett’. Az üzletszerű kéjelgés révén megszerzett devizát Kitty bűntár­sai segítségével, a zugforgalomban, a hivatalos árfolyamot jóval meg­haladó áron értékesítette. A nyo­mozás során 25 650 forintot írtak Battancsné terhére, ennyit tett ki ugyanis a titkos kéielgéssel szer­zett és a zttgforgaiomban érték°sí- tett külföldi fizetőeszköz értéke. Fizzel a hatalmas összeggel Kitty bűntársai között azonban cs-.k há­tul kullogott a so-b'm. A F'v4”osf (Tgv4-z's4g a tiavize-rí'-dálkodást córtő fovji'vf-'ö+f cí<* |"p ]ai" nvek Tés társul öll«n folytatott bi'ínfiű*vT-»-%ri ÍT'.áft’Ott ellene büntetőeljárást Koós Ta­másról és társairól majd ejtünk még szót, nézzük meg előbb azon­ban, hogyan is akart Kitty meg­lépni a március másodikén kezdő­dő bírósági tárgyalás és az azt kö­vető jogos büntetés elől? Drágább, mint az első osztály Ahogy közeledett a tárgyalás napja, egyre inkább megérlelődött benne az elhatározás: illegálisan el­hagyja az országot. Előszór Becs­be megy, onnan pedig New York­ba, ahol felkeresi régi ismerősét, Szabó Lajost, aki néhány éve egy nyugati turistaútról elfelejtett ha­zajönni. Tudta, hogy az ellene fo­lyó eljárás miatt hiába is kérne útlevelet, ezért azt próbálta kifür­készni, hogyan lehetne elbújni a vonaton. Jegyet váltott Szegedre, s ezt az utazást csak arra szánta, hogy egy kicsit közelebbről is szét­nézzen a vonaton, a vagonokban. A tengelyre nem mert felmászni, ezért a WC-ben levő palásteret ta­lálta a legalkalmasabbnak. Tudta azonban, hogy itt egyedül képte­len elrejtőzni és az ajtót maga után bezárni. Keresett és talált is segít­séget, egy fiú személyében, akit csak futólag ismert és Szőke néven becézett. ( — Bezárlak én cicám, nagyon szívesen — mondta a fiú Fittynek —, d* tudod, hogv ennek ára van. — És mi lenne az? — Tőlem kav-z egv kis ú+ravn- lét. te meg adsz nekem egy kis em- éket. mondjuk piros százasokban. Tf-enkpttőt Megegyeztek. Kitty felmászott;, átadta a pénzt, Szőke rázárta az aj­tót. Aztán néhány perccel a vonat indulása előtt lelépett a kocsiról és elvegyült a Keleti pályaudvar for­gatagában. A Wiener elindult Kit- tyved a szűkre szabott, de borsos áron váltott „utazófülkében”. Egy lókáról két bőit Koós főhadiszállása naponta ket­tőtől nyolcig az Astoria presszójá­ban volt. Itt „szobrozott”, de vár­ta a valutát szerző lányokat, akik úgy jártak a főnökhöz, mint egy valutapónztárhoz. Az űriét nagysá­gára jellemző, hogy Koós 1969 őszétől 1970 május közeliéig 374 585 forint értékű, zugforgalmi áron számított külföldi fizetőeszközt szerzett meg és hozott forgalom­ba. Az adásvétel során pedig ki­mutathatóan mintegy 60 000 forint tiszta haszonra tett szert. A nőktől megszerzett külföldi v»* luták jelentős részét Koós és tár­sai külföldi csempészeknek adták át, akik kelendő árucikkeket, eset­leg forintot adtak érte cserébe, így a valutaügyletekkel kevert üzérkedés Koós és bandája részér»' többszörös hasznot jelentett, mert nemcsak a csempészáruk tovább­adásán kerestek, hanem a vételár­ként kifizetett külföldi fizetőeszkö­zöknek a felvásárlási árhoz képest magasabb elszámolási árfolyama is jelentős haszonként jelentkezett! A Koós-féle társaság huszonnégy vádlottja ott ül a vádlottak pad­ján. Köztük van Kitty is, most már rabruhában, mert a tiltott határ- átlépési kísérletért kapott jogerős büntetését tölti. F,hhez rövidesen — a tárgyalás végén — ú'abb évek, hónapok jönnek, s a többi éjszakai Pillangóval és kit a rtoti’a'kkal jó ’ •tg nem fogják majd szennyez­ni fővárosunk éjszakai levegőjét. Kovács Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom