Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

\ Döntött a Legfelsőbb Bíróság Borverseny 1552-ben Olvasókönyv készül Tokaj-hegyalja „aranyáról” Elcsattant N egy pofon... r* BOY ÖTVENÉVES bá­nyász munka közben hirte- I len rosszul lett. Kórházba ' szállították, ahol még aznap meghalt. Az elhunyt több éve tagja volt a Bányaipari Dolgozók Biztosítási és Ön­segélyező Csoportjának. Ha­lála esetén özvegyét 25 ezer forint illette meg, az Állami Biztosító azonban arra hi­vatkozva, hogy nem történt üzemi baleset, csak 20 ezer forintot fizetett. A különbö­zeiét képező 5000 forintért az özvegy a biztosító ellen pert indított. Azzal érvelt, hogy az illetékes orvosi bi­zottság szerint üzemi bal­eset alapján járó özvegyi nyugdíjat állapított meg ré­szére. A járásbíróság és a megyei bíróság elutasította a keresetet. Törvényesség; óvásra a Legfelsőbb Bíróság helyt adott az igénynek és a biztosítót az 5000 forint megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása rámutat arra, hogy orvosi vélemény szerint az el­hunyt halálát a fizikai meg­terhelés következtében elő­állott vérnyomás-emelkedés okozhatta. — A biztosítási «szerződés értelmében — mondta M a határozat — baleseten a biztosított akaratán kívül, hirtelen fellépő, olyan kül­ső behatást kell érteni, amelynek következtében az illető a balesettől számított egy éven belül meghal vagy megrokkan. Ebben az eset­ben nem vitás, hogy az el­hunyt szokásos napi mun­káját végezte, halála külső behatásra, s hirtelen követ­kezett be. Ezek szerint a biztosítási szerződésben fog­lalt esemény beállott, tehát az Állami Biztosító a szer­ződés szerinti összeget az özvegynek megfizetni tarto­zik. Az Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet 795 "'■'teer forint kártérítés fizeté­séért pert indított az Ál­lamvasutak, valamint a Re­pülőgépes Növényvédő Ál­lomás ellen. A kereset sze­rint mindkét intézmény vegyszeres gyomirtást vég­zett. Mint később kiderült, a permetezőszer dikonirtot is tartalmazott és légmoz­gás következtében az anyag egy része a kutatóintézet szőlőültetvényére hullott. En­nek hatására részben ter­méskiesés, résjtben fejlődés­csökkenés folytán súlyos kár keletkezett, s ennek megtérí­téséért indult meg a per. MIND A MÁV, mind a Növényvédő Állomás a ke­reset elutasítását kérte. Az utóbbi még arra is hivatko­zott, hogy egy tsz megbízá­sából végezte a> munkát, te­hát ha kár keletkezett, azért a szövetkezet felelős. Végső fokon most döntött az ügyben a Legfelsőbb Bíró­ság, amely a szakértői véle­mények alapján a MÁV-ot 380 ezer, a Növényvédő Ál­lomást 126 ezer forint meg­fizetésére kötelezte. Az íté­let indokolása szerint mindj ketten fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat­tak és ezért kártérítési fe­lelősségüket meg kellett ál­lapítani. Ez alól a Növény­védő Állomás még akkor sem mentesül, ha — mint állította — a permetezéshez szükséges gyomirtó szert egy tsz bocsátotta rendelkezésé­re, vagy ha a szövetkezet emberei a repülőgép vezető­jét nem megfelelően irá­nyították. Egy tsz-járadékos háza az egyik mezőgázdasági ter­melőszövetkezet? halastava közelében épült. A múlt év­ben a ház annyira megron­gálódott, hogy életveszé­lyessé, vált. A tanács szak- véleménye szerint ezt nagy­mértékben a halastó üze­meltetése okozta. Az idős ember kártérítést kért a tsz- től, amely azonban azzal az indokolással, hogy a ház rossz helyen, nem megfele­lő módon épült, elutasítot­ta. Ilyen előzmények utána járadékos a tsz ellen pert indított. törvényességi óvás­ra ez az ügy is a Legfelsőbb Bíróság elé került. Mint a törvényességi határozat meg­állapította, szakértői véle­mény szerint a ház megron­gálódását részben a múlt évi magas belvíz, részben a halastó okozta, mert a talaj­vizet lényegesen megemelte. A kór bekövetkezésében mindkét tényező egyformán hatott közre. A járadékos kára 80 ezer forint, ezért a szövetkezet a fele összeget, 40 ezer forintot köteles meg­fizetni. Hajdú Endre „A borok királya — a kirá­lyok bora” — szinte minde­nütt a világon így ismerik a tokaji aszút. De a hegyaljai borok történetéről, a hozzá­juk fűződő népi mondákról és a borokat dicsérő versek­ről még kevesen hallottak. Az 1960-as években német ki­adásban megjelent Borolva­sókönyv mindössze harminc sort szentel a magyar borok­nak, holott ennél jóval töb­bet érdemelnek. Ezt a hiá­nyosságot pótolja most Papp Miklós, a Tokaji Helytörté­neti Múzeum vezetője, aki elhatározta, hogy írásos em­léket állít a hegyaljai bor­nak. A háromrészesre terve­zett könyv első fejezetében' Tokaj-Hegyalja történetéről és a tokaji bor dicséretéről összegyűjtött anyagot dol­gozzák fel. Ebben több érde­kes, kevesek által ismert adat szerepel. Ilyen Hegyalja régi íratlan törvénye: az úgynevezett vértörvény. Ez azt jelentette, hogy ha egy szőlő elhalálozás, vagy elköl­tözés során gazdátlanná vált, azt elsősorban vérrokonok, tehát testvérek, szülők vehet­Világszépe 1971. A Londonban megrendezett hagyományos világszépé-választáson az idén a brazíliai Lucia Petterie (középen) vitte el a pálmát. Képünkön: a szépségkirálynő — megválasztása után — „udvdrhölgyei” körében. (Telefoto — AP — MTI — KS) , SzeFényi várkapitány és a Mii 9z „ördög bibliájának” - megyei brúnibája • Nemrég volt 100 éve, hogy Magyarországon megkezdték a kártyagyártást. Azóta sok víz lefolyt mind a Dunán, mind az Eger-paíakon. A hajdani „ördög bibliája” ma már megszelídült formájá­ban tömegek szórakozása. De nem így volt ez haj­danán. Napjaink tömeges szórakozási eszköze már a középkorban is jól ismert. Ismerik a Heves megyei vá­rak katonai is, és az öregek óva intik a fiatalokat a kártyaszenvtedélyiől. Szeré- nyi Mihály, aki Ferdinand alatt kilenc .évig volt Eger­ben Ötven lóval és 1556-ban, Hatvan visszafoglalása után, annak várkapitánya volt, s sokszor láthatta a kártya pusztító, erkölcsromboló ha­tását, 1599-ben erkölcsi út­mutatást adott öccse, Szeré­nyt Ferenc részére: „hogy Verteiét (talán ferblit) kár­tyát, házsártot soha pénz­ben ne játsszék, ha azt nem akarja, hogy Isten, ami ke­vés jószagot adott, kezéből ki he csússzék”. A játék szenvedélyéről év­századokon keresztül tudó­sítanak irodalmi emlékeink. Az „Egerről való ének a XVII. század végéről” így emlékezik meg erről: „Magyar földünket a török rábolgatja Sokkal rosszabb, ha a német sanyargatja Táborában egyre kockázik, kártyázik, Falvaiban Iáddal, kakassal csatázik.” A Rákóczi-szábadsághar- eot követő évtizedekben a nemességnek a mindenna­pos politikai és egyéb prob­lémáktól való elfordulását is jelentette a kártyázás szenvedélyének elterjedése, mint az Veres Gerzson ver­ses balladájában „írva va­gyon”. „Most :nódira esznek, módira feküsznek, A napból étezakát, abból napot tesznek, Kártya, lábét, pikét, tarsak véget érnek, . Az még a kakukkok A játék szenvedélye meg­maradt a XVIII. század vé­gén is. 1772. szeptember x8- án az egri tanács M. János kerékgyártóra és K. Jakab suszterre kimondta, „hogy «gyszer is kocsmába, vagy kávéházba' kapják; áö ke-; hajnalt énekelnek.” mény pálcától meg ne me- nekszenek!” A nevezettek ugyanis . .nem csak vasárnapokon, úgy közönséges időben is kocsmán és Kaffa házaknál nagy játékokba, summá3 kartya^átékszásokba és kugr lizásókba felettébb elmerül­tek. ..” Se szeri, se száma akkor az olyanfajta könyör­géseknek. hogy a tanács sze­rezze vissza a paciens el­nyert pénzét, vagy tegyen igazságot vitás kérdésekben. Maguk az egyletek is kény­telenek engedményeket ten­ni a kártyajáték szenvedé­lyének és külön . kártyater- meket tartanak fenn, bár alapszabályukban tiltják a hazárdjátékot. Így az egri kaszinó alapszabályban hív­ta fel tagjai figyelmet: „A társaság akármelyik tagja el ne felejtkezzék egymás megrontásával csak távolról is eshető, a hazai törvények által is tillalmazött nagy pénzben! úgy\ nevezni szo­kott hazárd játékba eresz­kedni, melyek a Társaság fő alapszabályaival szembe szöknek, s melyeket a Tár­saság semmi szín alatt meg nem engedhet.” De hiába hozzák a tiltó rendelkezéseket. A kártya­játék továbbra is pusztít a gyöngyösi kaszinóban is: . .nem egy családot jutta­tott már tönkre, mi által? —• a híres Ferbli által”. A Gyöngyös c. lap pedig egyenesen arról ír, hogy a játékbarlangok elszaporod­tak: „Szerencsétlenségére vá­rosunk is szenved eme vé­szes kártyamirigyben.” Az egri kaszinó pl. 1861- ben— s 69-ben is — határo­zatokat hozott a haaardjás ' ték ellen, s minden esetben kizárással fenyegette meg azokat, akik az alapszabá­lyok ellen e tekintetben vé­tenek. Miután a tiltó rendelkezé­seket nem vették figyelembe- 1872. április 1-én a’ makaót és ferblit tiltotta be a vá­lasztmány, 1879. március 11- én pedig az úgynevezett „ki biri” kártyajáték ellen hoz­tak határozatot. Ennek elle­nére 1880-ban mir újból ki kellett adni a tiltó rendel­kezéseket. De nemcsak városban, fa­lun is az ostábla és egyéb játékok mellett a legfőbb szórakozás a kártya. ,A hozott intézkedések el­lenere a kártya a feudálka- pitalista Magy a rorszagon népszerűségének tetőfokára jutott és minden eddiginél több embert tett tönkre. A gyöngyösi, hevesi, egri, hat­vani nagyvásárokon szerte az egész megyében, a kaszi­nókban, sokszor , lebújszerű vendéglőkben, füstös kocs­mákban, házak, szőlők, éves keresetek cseréltek gazdát, s a vesztes nemegyszer egy pisztolygolyóval tett pon­tot egy rosszul sikerült kár­tyaparti végére. Mindez ma már a múlté. Kártyatragédiák nálunk már egyre ritkábban fordulnak elő. Ám a kártyakedvelő ma emberének sem árt meg­fogadni a volt egri és hat­vani várkapitánynak, Sze- rényi Mihálynak becséhez intézett erkölcsi útmutatá­sát: „...kártyát, házsártot soha pénzbe ne játsszék, ha azt nem akarja, hogy Isten, ami kevés jószágot adott, kezéből ki ne csússzék.” Varga László ■­ték meg, és ha nem tartot­tak igényt rá, csak akitor vá­sárolhatták meg a szomszé­dok, vagy a városbeliek. Kül­földi állampolgár szőlőt nem vehetett. v A múzeum vezetőj értek gyűjteményében van az első nem hivatalos borverseny le­írása is. Erre 1552-ben a tridenti zsinat vacsoráján ke­rült sor. A főpapoknak mint­egy hatszázféle, nagyobbrészt német és francia bort szol­gáltak fel. Ezen az estén Draskovics magyar érsek tállyai aszúval köszöntötte III. Gyula pápát, aki a ne­dűt megízlelve így kiáltott fel: „Ilyen bor illik a pápai asztalra.” A tokaji borról az­óta is sok száz dicsérő vers és mondás jelent meg. A leg­régibb Bacatius János kassai főbírótól származik és így hangzik: „Mit panaszkodtok magyarok haraggal a föld­ről... hisz oly fölséges adomá­nyokkal ajándékozták meg, mint ti ízletes borotok...” Tokaji bort dicsérő mondá­sokat idéznek majd többek között Kazinczy Fererictól, Mikszáth Kálmántól, Krúdy Gyulától, Goethétől, Voltaire- től, Rossinitól, .VII. Edward angol királytól és más híres államférfiaktól, íróktól, zene­szerzőktől. Az olvasókönyv második fejezete Tokaj-Hegy­alja fejlődésével, az aranyér­mes tokaji borokkal, befejező része pedig Hegy alja jövőjé­vel foglalkozik. Az első magyar Borolvasó­könyvet Tokaj fennállásának kilencszázadik évfordulóján, 1973-ban kívánják megjelen­tetni. (MTI) A címben szereplő pofon a minap csattant él az egri ut­cán. Sem aki adta, serre pedig aki kapta, nem ismerték egy­mást. Hogy mégis elcsattant, annak okát a helyszínen hal­lottam. Aki kapta: egy huszonéves, legény. Aki adta: középkorú mun­kásember. De miért verelcedett becsü­letben őszülő munkásember a nyílt utcán ismeretlen sze­méllyel?? Íme az indoklás. — Kérem, én huszonöt évet kemény munka után vettem egy Trabant gépkocsit. Nem nyertem, nem örököltem; a családommal spóroltuk ösz- $ze az árát. Alig jártam ve­ié két hónapig, amikor a múlt héten meglepetéssel Iá* tóm, hogy amíg az üzletben voltam, valaki letépte az ele­jén levő emblémát és elvit­te. Felháborodásomra meg­tudtam, hogy a fiatalok leg­újabb „hobbyja” az autó- emblémák leszedése, amelyet aztán láncra fűzve a nyak­ban hordanak. Akkor elhatároztams tűd­nek a nyakában autóemblé- piát látok, a helyszínen fel­pofozom. Neki egy Trabant- embléma lógott a nyakában, hát ezért adtam a pofont Az, hogy a pofon nem volt jogos, nem vitatott, s az sem, hogy az önbíráskodásnak ez a módja milyen eredményre vezet? A múlt héten azonban mát hasonló panaszt hallottam is­merősömtől. Az ilyen és ehhez hasonló „modem barbarizmus” ellen sürgős intézkedésre van szükség. A gépkocsirongáló- kat ritkán lehet tetten érni, de akiknek a nyakában emb­léma lóg, talán többet tudná mondani annak származásá­ról... (Sz. L.) jogásznő a termelőszövetkezetben Múlt évben összefogott három dél-hevesi termelő- szövetkezet, hogy közös jo­gi irodát létesítsen. Akkor lett a hevesi Rákóczi, az er­dőtelki Szabadság, s a tenki Béke jogtanácsosa dr. Bán Júlia, megyénk máig egyet­len jogásza, aki mezőgazda­sági üzemben keresett mun­kát. Miként adta rá a fe­jét? ~ i . — Először az. Egri Járási Tanács igazgatási osztályán dolgoztam —■ mondja a fe­kete hajú, energikus jogta­nácsosnő. — Az ott végzett munka azonban nem elégí­tett ki. Többre vágytam. Jogi szempontból izgalma­sabb, többrétű tevékenység­re. Egyszer " meghallottam, hogy itt jogi iroda létesül, hát jelentkeztem. S azóta egészen más vagyok. Fel- szabadultabb. Küzdők a szö­vetkezetek minden vasáért, belső rendjéért, s valahány megnyert per erkölcsi ki­elégülést nyújt számomra... ★ Dr. Bán Juha legtöbb munkája a tagok vitáiból adódik. Belső jogi kérdések­ben első fokon a gazdaság vezetői döntenek, s legtöbb­ször úgy, ahogyan a jogta­nácsos instruálja őket. A vezetőség ilyesféle hatáskö­réről azonban kevesen tud­nak a tagok közül, s min­den fájdalmukkal a tévéhez, rádióhoz, .újságokhoz fordul­nak, melyek persze vissza­utalják a panaszokat. — Mennyi méregtől, fe­lesleges instanciázástól men­tesülnének ezek az embe­rek, ha legalább az alapver tő szabályzati, jogi kérdé­sekben némileg tájékozot­tak lennének. Gondoltam rá, hogy .tartok egy-két elő­adást e tárgyból. De hát el- jönpek-e, ki tudja? ★ A fiatal jogtanácsosnőnek nem csupán a' munkakör, Iranern a munkahely, fitevea is újdonság volt, amikor ide került. — Ügy éreztem, kezdet­ben, hogy nem bírom ener­giával, minden és mindenki ismeretlen volt! Időközben azonban hozzászoktam a problémavilághoz, megis­mertem a három gazdaság gondjait, embereit. Később a kollégák előítélete is fel­oldódott, elfogadtak egyen­értékű szakmabelinek. S szinte azt mondhatom most már, nem tudom máshol el­képzelni életemet, mint egy szövetkezetnél. Ismerkedve életével, gond­jaival, arra is rájöttünk; hogy Bán Júlia olyan em­ber, aki nemigen képes eFj yálasztani magánéletét a hi­vatalitól. Erre jobbadán munkaköre kényszeríti. Sok, s mindig új vonást hordó peres ügyek töltik Jd napja­it. Fia pedig lépést akar ve­lük, illetve a jog fejlődésé­vel tartani: munka végezté­vel vinnie kell haza a köz­lönyöket, jogszabályokat hogy masnapra tisztában le­gyen velük. 4 — A kikapcsolódásra még­is szüksége van mindenki­nek! Egy kis zenére, iroda­lomra. Alit szeret ezek kö*. zül? — Leginkább a televízió előtt frissülök fel. Hűséggel végignéztem például a Ró­zsa Sándor-sorozatot is, mi­vel korábban olvastam a regényt. Nem váltotta be reményeimet. Monoton, egy­hangú, csupán illusztratív jellegű volt... A következő sorozatnál nyilván levonják tanulságait a tévések. Mint ahogy az óbudai szövetke­zet jogásza okulhatott az el­lenünk indított perből! Min­den áron el akarta fogadtat­ni velem bizonyítékát, s vé­gül női hiúságommal, fiatal­ságommal operált De hát én ilyenkor elfelejtem, hogy fiatál vagyok és nő. Meg­nyertem a pert — _________ . túwUmt#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom