Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-31 / 257. szám
/ Brezsnyev Párizsból ^ Dózsa-emléhhissottság irányelvei Berlinbe utazott PÁRIZS: | Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára búcsúlátogatási tett az Elysée-palotában. Felvételünkön Brezsnyev Pompidou francia államfő kíséretében elhalad1 a köztár. sas ági gárda üdvözlő sorfala előtt. , Szombaton Párizsban aláírták „A Szovjetunió és Franciaország együttműködésének alapelvei” című dokumentumot, BERLIN: Leonyid Brezsnyev szombaton délután Párizsból meg. érkezett Berlinbe. Repülőgépe pontosan 14 óra 57. perckor szállt le a Schönefel. dl repülőtér betonjára. képtdvfrónkon érkezeti A kubai kormány a forradalmi palotában fogadást adott Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök tiszteletére. Kép: Pld el Castro, Alekszej Koszigin és Dorticos kubai államelnök a fogadáson. (Telefoto — TASZSZ — MTI —KS) Dózsa György születésének 500. évfordulójára Dózsa György, az 1514. évi magyarországi parasztháború vezére, történelmünk kimagasló alakja fél évezrede, az 1470-es évek első felében — pontosan meg nem határozható időpontban — született Erdélyben. A végvidéki harcokban hírnévre emelkedett székely vitéz megbízatást kapott a török ellen toborzott kereszteshadak vezetésére. A hadjárat paraszthábdrúvá nőtt át, a felfesvverzett parasztok földesuraik ellen fordultak, és Dózsa György a parasztsereg vezérévé vált Katonai tetteivel, a nép előtt kifejtett célkitűzéseivel méltó megtestesítője a paraszt- háború és az évszázados jobbágytörekvések eszméinek és hagyományainak. Személyében a társadalmi haladás egyik nagyszerű hősét tiszteljük, akire emlékezve, a küzdő és szenvedő néptömegekre is emlékezünk. A Dózsa nevével összeforrott parasztháború az 1848— 49. évi polgári forradalmat és nemzeti szabadságharcot megelőző időszak legnagyobb jelentőségű magyarországi antifeudális küzdelme, szerves része volt a kor európai osztályküzdelmeinek és eszmeáramlatainak. A parasztháború társadalmi-gazdasági előzményei A XV. században, a feudális tulajdonviszonyok fennállása mellett, a paraszti földbirtoklás túlsúlya alapján a magyar mezőgazdaságban tovább erősödött a jobbágyparaszti árutermelés. Az osztályharc korábbi eredményei, a szabad, költözkö- dési jog kiharcolása és a ro- botoltatás háttérbe szorulása, következtében megindulhatott a nyugat-európaihoz hasonló, szabad paraszti fejlődés irányába mutató tendenciák kibontakozása. Megjelentek a bérmunka kezdeti formái, a paraszti bérletvállalások, melyek £oKülpolitikai összefoglaló így látta a hetet kommentátorunk, Pálfy fózsef: Ritka hét az olyan, amelynek szinte mindegyik napjára jut egy-egy történelminek számító nemzetközi esemény. A most véget ért hét pedig így vonult be a krónikába. Mert ki tagadná, hogy történelmi pillanat volt, amikor a New York-i üvegpalotában a közgyűlés indonéz elnöke Ismertette a szavazás eredményét: a világszervezet 76 tagállama akarja a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállítását, 35 tagállam ellene szavazott, 17 ország képviselője tartózkodott a szavazástól. .. A közgyűlés szavazásának ez a kimenetele azt jelentette, hogy — képletesen szólva — Tágra nyílt a világszervezet kapuja a Kínai Népköztársaság előtt. Ugyanakkor — hogy a hasonlatnál maradjunk — e hátsó kapun át távozni kellett a csangkajsekisták képviselőjének, az amerikaiak által fenntartott bábállam, Tajvan küldöttének. Nixon elnök egy még közelebbi munkatársa és bizalmasa. Henry Kissinger, akkor hagyta el Pekinget, amikor már oda is elérkezett a New York-i szavazás kimenetelének híre. Az embernek az volt az érzése, hogy az amerikai elnök pekingi útját előkészítő puli0 i WmsisM AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: * Leonyid Brezsnyev Párizsiba érkezett — Koszigin befejezte kanadai tárgyalásait KEDD: Az ENSZ-közgyűlés megszavazta a népi Kírua ENSZ- jogainák helyreállítását — Kissinger hazautazott Pekingből SZERDA Kosztgin látogatása Kubában — Parlamenti választások az EAK-ban CSÜTÖRTÖK: Kormányválság Törökországban — Tito és Nixon találko zó ja Washingtonban — Megszavazta a közös piaci belépést az angoi parlament PÉNTEK: Indira Gandhi Londonba érkezett — Lemondott a finn1 kormány SZOMBAT: Leonyid Brezsnyev Franciaországból az NDK-ba repült. (7L október 3L, vasárnap tikus kénytelen volt bevárni az ENSZ-szavazást, attól függött ugyanis végül a kínai—amerikai megállapodás a Fehér Ház urának jöveteléről. Most már tudjuk: a jövő év elején kerül sor a pekingi útra. Pontos dátumát december I-e után hozzák nyilvánosságra, s mert a jelek szerint az időzítések nagy szerepet kapnak a Peking és Washington közötti viszonyban, hadd emlékeztessünk arra, hogy a Fehér Házban a vietnami háború dolgáról egy még novemberben teendő megnyilatkozást helyeztek kilátásba. S most térjünk át a szovjet diplomácia a héten elért eredményeire: Brezsnyev párizsi tárgyalásaira, Koszigin kanadai és kubai látogatására. A Szovjetunió vezetői a világméretű békeof- fenzíva ,új elemeit munkálták ki Párizstól Ottawáig. Leonyid Brezsnyev a Szovjetunió és Franciaország viszonyát még szorosabbra fűző, a két ország közti politikai, gazdasági együttműködést minden eddiginél nagyobb arányúvá fejlesztő megállapodásokra jutott, Pompidou elnökkel. S itt közbevetve máris tegyünk említést arról, hogy a tízéves lejáratú szovjet- francia gazdasági együttműködési megállapodás jelentőségét egyebek között éppen az adja, hogy a nyugateurópai gazdasági átcsoportosulással egyidejűleg kötötték mag. Nem jelentéktelen biztosítékot nyújt a Szovjetuniónak arra, hogy az Anglia és másik három ország (Dánia, Norvégia, Írország) csatlakozásával „tf- zek”-ké bővülő „hatok” Közös Piaca néni lehet egyértelműen ellenséges a Szovjetunióval és a szocialista országokkal szemben. Visszatérve a Pompidou— Brezsnyev tárgyalásokra, az európai biztonsági konferencia ügyének újabb lendületet adott az e téren kibontakozó szovjet—francia egyetértés. S itt kapcsolódik be a szovjet diplomáciai >f fenzíva másik eleme: Koszi- gin kanadai tárgyalásai igen sikeresek voltak. Az észak-amerikai ország, amely a NATO tagja és amelynek csapatai Ny ugat-Európában állomásoznak, érdekelt az eurónai enyhülésben, most már sokkal kedvezőbben nyilatkozik az összeurópai ér tekezletről, az európai biz- tortságr'l, mint korábban kozták a feudális kizsáifcmá- nyolás folytán már jelentékeny paraszti differenciálódást. Vékony tehetősebb réteg felemelkedése mellett a jobbágyság nagy tömegei, helyenként 10—30 százaiéira., zsellérré vált. A társadalmi munkamegosztás előrehaladásával fellendült az ipar és a városok fejlődése. Az erősödő városokban virágzott a céhes ipar, s számos új' iparág keletkezett. A falvak tömegéből a mezővárosok sora emelkedett ki. A városi lakosság rétegződése előrehaladt. A növekvő számú városi plebejusok elnyomása mellett a patríciusok a jobbágyság feudális kizsákmányolásába is bekapcsolódtak. A növekvő árutermelést és áruforgalmat az uralkodó osztály a maga számára kívánta gyümölcsöztetni. A paraszti-polgári fejlődés kibontakozó tendenciáival szemben a földesúri elnyomás erősítésére és a feudális rend korai szaíkaszára emlékeztető egyes súlyosabb terhek és kötöttségiek visz- szaállítására törekedték. A pénzjáradék emelése mellett a feudális terhek növelésének fontos elemeként isimét előtérbe kerültek a terményszolgál tatások Korlátoztak a jobbágyi földbirtoklást Támadást indítottak a szabad költözési jog éllen, s a jobbágyköltözést számos akadállyal nehezítették. Nőttek az egyházi terhek, s a tized- kötelezettséget az addig mentes nem katolikus román és délszláv népelemekre is kiterjesztették. Mátyás halála után a központi államhatalom meggyengült, feudális anarchia uralkodott él, ami a kiszolgáltatott parasztság helyzetét egyre elviselhetetlenebbé tette. A növekvő elnyomás a parasztság ellenállásába ütközött. A századforduló körül elszaporodtak és erősödtek a feudális urak ellen irányuló helyi megmozdulások. A Dózsa-paroszfhá- ború jelentősége, történeti helye és tanulságai A parasztháború a középkori Magyarország legnagyobb méretű és visszhangot keltő forradalmi megmozdulása volt A fegyvert fogott parasztok súlyos csapásakat mértek a földesurak államára. Céljaik — amelyeket Dózsa György híres ceglédi beszédében fogalmazott meg J—, objektíve a parasztság támadását jelentették a fennálló feudális osztályrend ellen. Szabadulni akartak a feudális terhek elviselhetetlen és emelkedő sokasága alól, tiltakoztak árutermelő tevékenységük gyümölcseinek elsajátítása, szabad költözési joguk fenyegetettsége ellen. Mindez ellenállást jelentett azokkal a tendenciákkal szemben, melyek a feudális rend konzerválására, a jobbágyság úgynevezett második kiadásának létrehozására irányultak és a XV—XVI, század fordulóján már Közép- és Kelet-Euró- pa több országában jelentkeztek. A népi követelések megfelelték a termelőerők haladásának, egybeestek Magyarország általánosabb érdekeivel. A felkelő parasztok, plebejusok és más csatlakozó elemek küzdelme — a tudatosság fokától függetlenül — a haladás fő útját képviselő paraszti-polgári árutermelés és polgári átalakulás irányába mutatott. A parasztháború veresége viszont, melyet az uralkodó osztály csak sorozatos ösz- szecsapások után, katonai erejének megfeszítésével tudott elérni, az osztály-erőviszonyok alakulásában súlyos fordulatot jelentett. A fegyveres felkelés vérbefojtását kővető megtorló intézkedések a feudális kötöttségek újabb megerősödését és a korái járadékfonnák visszaállításával és kiterjesztésével a jobbágyság ún, második kiadását, a kései feudalizmus korszakát vezették be. Az ország függetlenségét és társadalmi fejlődését veszélyeztette a XVI. század elején mind fenyegetőbbé váló oszmán török hatalom. Bár1 az akkori haza súlyos kizsákmányolást és anarchikus fenyegetéseket jelentett a parasztoknak, mégis készek voltak védelmezni a megművelt rögöt, a családnak otthont nyújtó kunyhót is magába foglaló határokat. Az osztályéi nyomás ellen felkelő jobbágyság így egyben a külső veszély elleni fő erőt is képviselte. Az , uralkodó osztály számára ugyanakkor fontosabb volt az osztályuralom biztosítása, mint a hódítóik elleni harc, amiért eredetileg hadba hívta a parasztokat. A parasztháború vereségét követő megtorlás, a jobbágyság lefegyverzése pedig védtelenül dobta oda az ország középső és déli részét az oszmán hatalomnak. A parasztháborúban osztályharc és honvédelem kérdései így ötvöződtek. A parasztháborúban két részre oszlott a magyar'társadalom. Egyik oldalán a különböző csoportokra tagolódó szemben álló rendi pártokba' tömörülő kizsákmányolók, a feudális nemesség, az egyházi hierarchia, a gazdag városi polgárok állottak. Az uralkodó osztály egymással marakodó frakciói összefogtak a felkelt jobbágyság ellen; együttműködésük a parasztság elleni megtorlásban századokra szóló történelmi tanulság. A másik oldalon, a kereszteshad soraiban az elégedetlen mezővárosi és falusi parasztok, szervezkedő plebejusok és bányamunkások, az egyház életvitelével megbékélni nem akaró szegény papok és deákok egyaránt gyülekeztek, példát mutatva a dolgozó néprétegek társadalmi összefogására az elnyomók elleni küzdelemben. A Dózsa-parasztháború részét képezte azoknak a nagy európai népi megmozdulásoknak, melyekben a parasztok és plebejusok a feudális rend falait döngették, s amelyeknek kimenetele nagymértékben befolyásolta a fejlődés későbhi irányát. Céljai — mint Európában általában, ösztönösen vagy vezetői által is megfogalmazva —, a korabeli egyházi és eretnek ideológiákhoz is kapcsolódtak, kif ejezték az egyház európai méretű válságát és egyengették belső demokratizálásának útját is. Szembetűnő a parasztháború párhuzama a XIV—XVI. századi európai, főleg angol, svájci, német, cseh antifeudális mozgalmakkal. Figyelemre méltó, hogy a parasztháború okai és jellemző vonásai — sajátosságai mellett is —, mennyire hasonlóak voltak a környező közép- és kelet-európai országok parasztfelkeléseihez. Ezek a tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy az 1514. évi magyarországi parasztháború bekerült az európai történet évlapjaira. A Dézsa-hagyomány A Dózsa-tradíció olyan politikai-ideológiai hagyomány lett, amely szétválaszthatat- lanul összeforrott a haladásért vívott társadalmi és osztályküzdelmekkel, a Duna- vöígyi népek eszmélésének és összefogásának előrevivő folyamatával. Dózsa neve a későbbi parasztfelkelések példáját és ideológiai örökségét képezte. Felidézték szellemét történelmünk nemzeti, polgári demokratikus és szocialista mozgalmai is. Keresztes (latinul cruciatus) hadának nevét viselték a kurucok, a plebejus balszámy jelképe 1848-ban, zászló volt az agrárszocialista mozgalmakban, a XX. század eleji demokratikus törekvésekben, az ellenforradalom, és a fasizmus elleni harcban, a háború elleni küzdelemben. A Dózsi hagyomány megítélése ideológiai politikai vízválasztó volt történél-; műnk haladó és retrográd irányzatai közötti Az uralkodó osztályok elrettentésként, fenyegetésként nyúltak visz- sza Dózsa és a parasztháború példájához. Történelmi alakját évszázadokon át rágalmazták, szerepét meghamisították. Gyalázták, beszennyezték a forradalmi paraszt tömegeket, melyek seregében küzdöttek, és akiknek utódai később is, évszázadokon át ápolták szellemét. Forradalmasító, vagy a forradalmat védő Íróink, költőink — különösen Petőfi és Ady — munkásságában, képzőművészetünk legmerészebbjeinek alkotásaiban — például Derko- vits művészetében —, a Dó- zsa-hagyomány összefonódott a társadalmi és ideológiai küzdelmekkel. A Dózsát idéző régi kulturális értékek a nép tömegeinek kezébe jutottak, és új alkotásók gazdagították és népszerűsítették a Dózsa- képet, ébren tartva jó emlékezetét. Az irodalom, a zene, a képzőművészet szabadon hirdeti Dózsa ügyének igazát. Budapesten és Cegléden — a küzdelem két kiindulópontján — emlékművek örökítik meg harcának jelentőségét. A parasztvezér emlékét a modern marxista történetírás nálunk és a szomszédos országokban új összefüggésekbe helyezne, a népi hagyományokban oly jelentős szerepének megfelelő fontosságát a tudomány, irodalom, képzőművészet alkotásai hangsúlyozzák. így emlékeznek rá a dolgozó milliók is, , felidézne a népelnyomás elleni harcban politikai hagyománnyá vált és á Duna-völ- gyi népek összefogását megtestesítő Dózsa-tradiciót. A Dózsa-évforduló megünneplése Népünk Dózsa György születése 500. évfordulójának ünneplésére készül. Az országos ünnepségek 1972- ben kezdődnek. A mégemlé- kezések sorában nagygyűlések, kiállítások és más kulturális rendezvények hivatottak a napjainkban is aktuális Dózsa-hagyomány ápolására. Nemzetközi tudományos konferencia, új forrásokat feltáró, elemző és népszerűsítő kiadványok biztosítják a nagy történelmi esemény jelentőségének méltatását. Mindez jelentős újabb tudományos és művészeti alkotásokkal gazdagítja majd élő Dózsa-hagyomá- nyunkat. Az évforduló megünneplését szolgálják azok a megemlékezések és rendezvények. amelyeket társadalmunk különböző rétegei körében a társadalmi szervezetek, tömegmozgalmak és intézmények szerveznek. A felemelő és mozgósító történelmi tanulságok annál inkább válnak népünk sajátjává, minél szélesebb a helyi kezdeményezéseket is magában foglaló népmozgalom jellegét öltik a fél- évezredes évforduló ünnepségei. » A megemlékezés nyilvánvalóan erősíti ósztályküzdel- tneink hagyományainak ápolását, növeli népünk szocialista meggyőződését, történelmi tanulságaival erősíti egységünket, a környező, s ma már hazánkkal együtt szocialista útra lépett országok népeivel való szövetségünket, összefűz a világ haladó társadalmi erőivel. Dózsa-emlékbizottság NB I-es labdarúgó-mérkőzések: Vasas - MTK 4:1 (0:0). Ferencváros—VM Egyetértés 1'1-es mérkőzés Illáénál a 76. percben félbe szakadt. OB I. vízilabda-mérkőzés: Egri Dózsa—Vasas 5:5 (0:0, 4;2, 1:1, 04).
