Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-15 / 217. szám

R/$Uí& KOSSUTH 8.30 Régi melódiák 9.00 József Attila költészete 3.20 Verbunkosok 10.05 11;.kí:K 30.40 Zenekari muzsika 11.30 A Szabó család 12.20 KI nyer ma? 12.30 Tánczene 33.15 Nóták 13.40 Vita a korszerű mezőgaz­daságról 14.00 Két concerto grosso 14.23 Válaszolunk hallgatóinknak! 14.38 Kóruspódium 35.10 Polkák 15.20 Iskolarádió 16.05 Hangképek a in. Duna- menti folklórfesztiválról 16.25 Operarészl. 16.37 Miért szép? 17.20 Dorátl Antal vezényel 18.15 Riport 18.30 Népdalok 19.25 Egy rádiós naplójából 20.25 Mozart: A-dúr zongora- verseny 20.54 Gondolat 21.34 Nóták 22.20 Meditáció 22.30 Operarészl. 22.45 A nemzedéki problémáról 23.00 Kamarazene 0.10 Cimbalommuzsika PETŐFI 8.05 Mendelssohn- és Schumann-művek 9.00 Áriák 9.40 Lakáshelyzet 1971-ben 12.00 Nóták 12.30 Néhány perc tudomány 13.03 Hacsaturján: Hegedű- verseny 13.40 Orvosi tanácsok Kettőtől hatig az aktualitások jegyében Közben: 16.33—17.30 KSzv. a Vasas— Sh. Dublin UEFA és a Komló—Crvena Zvezda KEK labdarúgó-mérk.-ről 18.10 Kis magyar néprajz 18.15 Irodalom és műveltség 18.50 Nemzetközi rádióműsor­verseny 19.40 Könnyűzene 20.28 Népdalok 21.00 Egyetemi oktatás m USA-ban 21.20 Közv. az Ü. Dózsa— Malmö BEK labdarúsó- mérk.-röl 21.50 Hangverseny 22.25 Tánczene 23.15 Lehár-művek MAGYAR 8.05 ITV S.SfrDelta 9.55 Rózsa Sándor 4. rész 10.50 Kisfilm Dzsakartáról 11.05 Sanzonról —• sanzonra *., 15.23 Közv. a Komló—Crvena Zvezda KK labdarúgó- mérk.-ről 17.20 Hírek 17.25 Szovjet rajzfilm 17.45 Nemzetközi kaleidoszkóp 18.05 Utifilm Peruról 18.40 Dzsesszpódium ’71 19.15 Esti mese 19.30 Tv-híradó 20.00 Közv. az Ü. Dózsa—FC Malmö EK labdarúgó- mérk.-ről 21.45 Integrál 22.25 Tv-híradó POZSONYI 19.00 és 21.30 Tv-híradó 19.40 Dalok 20.00 Cesar Springer-sorozat, 4. rész EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Fél 4, fél 6 és este 8 órakor Léon és az Atlanti fal Színes, szinkronizált francia —olasz filmvlgjáték EGRI BRÖDY (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 4, fél 6 és fél 8 órakor Kísért a múlt Színes, szinkronizált szovjet fűm EGRI KERT Este fél 7 órakor Az idő ablakai Színes magyar tudományos­fantasztikus film GYÖNGYÖSI PUSKIN Egymillió karátos ötlet GYÖNGYÖSI SZABADSÁG özvegy aranyban GYÖNGYÖSI KERT Vihar Délen HATVANI VÖRÖS CSILLAG Darling Lili 1—11. (Dupla helyárak.) HATVANI KOSSUTH Tanár úrnak szeretettel pétervasara Sávot a Naftái Gyurkó Géza: Erdők voMuínak ezüst piperében Fájdalmas gyász heréden Nehéz leírni és kimonda­ni: nincs orvosunk. Az or­vosi rendelőben kötelessége teljesítése közben egy revol­vergolyó kioltotta életét. Gyilkosa egy 80 esztendős aggastyán, akiről csak any- nyit tudtunk, hogy közöttünk él a maga csendességében. Nem magára hagyva, mert a napközt otthonos óvodából kapott ebédet és úttörőgye­rekek gondoskodtak arról, hogy mindennap hazavigyék kosztját. Nem tudom leírni azt a mély megdöbbenést és fel­háborodást, amit a bűncse­lekmény után mi, herédi la­kosok éreztünk. Orvosunk dr. Valló Ede közel 15 éve dolgozott már Heréden. Ko­rábban körzeti orvos is volt s Nagykökényesen és Ke*- rekharaszton is úgy emlege­tik: a mi doktorunk. Fárad­ságot nem ismerő emberba­ráti tevékenységéért szeret­te mindenki. Talpig ember volt, jó orvos, szerető hit­ves és gondos apa. Szíve tár­va volt minden becsületes ember előtt. Akkor is gyó­gyító receptet írt, amikor a gyilkos kioltotta életét. Nem­csak gyógyított, szerepe volt a község új arculatának for­málásában, egyetlen olyan dolog sem történt az elmúlt években a faluban, ami ne fűződött volna az ő nevéhez is. Mindig fájdalmas látni az elmúlást, de különösen fáj­dalmas, ha valakit ilyen megdöbbentően ér a halál. Emlékét megőrzi minden becsületes herédi ember. Viczián Mihály Heréd ismét él és dolgozik a poroszlói népdalkérus Poroszló, közismert karna­gyunk, Vass Lajos szülőfaluja, messze földön híres többek kö­zött népdalairól, azokról a nép­dalkincsekről, gyűjtésekről, ame­lyeket Vass Lajos édesapja, Vass József népi énekes, majd ké­sőbb fia énekelt, gyűjtött össze és dolgozott fel. Jókedvű, nótás- énekes nép lakja ezt a községet, amelynek megvan a maga nép­dalkultúrája, és a felszabadulás előtt több felnőttkórus is siker­rel működött már itt. Az utóbbi években sajnos nem lehetett poroszlói kórusokról, népdalkörökről hallani, s a ha­zalátogató Vass Lajos előtt nem­egyszer szégyenkezve beszéltek erről a poroszlólak. Az elmúlt év őszén azonban megtört a jég, az éneklésre ked­vet és lendületet adott a Repülj páva mozgalom, Vass Lajos sze­replése és a rádióriport, amely Séta a bölcsőhelyem körül cím­mel Vass Lajosról elhangzott. Ebben a riportban a szöyetke­zet dohánytermesztő asszonyai énekeltek helyi népdalokat. Ami­kor meghallották a felhívást a „Páva körök” megalakítására, a poroszlóiak is vállalkoztak erre. telkes szakember is akadt veze­tőnek, Erős Lászlóné énekszakos pedagógus, aki férjével együtt házról házra járva szervezte az embereket. Segített a termelő- szövetkezet is, s így megalakult a poroszlói November 7 Tsz nép­dalköre. Eleinte nehezen ment, nem volt könnyű az „alvégiek és felvégiek” brigádját közös kó­rusba tömöríteni, de végül si­került. Akadtak a faluban jó ci- terások, akiknek számára a ter­melőszövetkezet megvásárolta a hangszereket. A 34 tagú vegyes­kórust egy hat főből álló citera- zcnckar kísér. Szívvel, lelkesedéssel járnak próbára, első nyilvános fellépé­sük a tiszai napokon volt. Ma­ga Vass Lajos is őszinte szívvel gratulált munkájukhoz. Nyáron rövid pihenő következett, de már újra együtt van a kör, készül­nek az őszi műsorokra. Ami még probléma, fiatalítani kellene a kórust, remélhetően ez is si­kerül. Császár István Csalódottak az egrlex Ismét csalódást okozott egy rendezvény az egri né­zőknek. A Hajrá, Eger cí­mű műsorról szóló tudósítás­sal egy kicsit nehéz volt egyetérteni. Sajnos a tájé­koztatással ellentétben nem láthattuk Magay Klementi­nát és Abody Bélát. A mű­sor kissé elcsépelt volt, az énekesek egy része felcsa­pott humoristának, vagy bo­hócnak, a műsorvezető nem tudta a szereplők nevét és a divatbemutató végén hívták fel csak a nézők figyelmét az eddig bemutatott cipők­re. Összegezve: egész idő alatt az volt az ember ér­zése, hogy lenézik az egri közönséget, és ez nem elő­ször fordul elő, fővárosi művészek ilyen jellegű fel­lépésénél. Nem hiszem, hogy csak az én véleményem len­ne, mert akiket kérdeztem hasonlóan nyilatkoztak. Vé­leményem szerint a 24 és 30 forintos helyárakkal becsap­ták a közönséget. Vtassy Gyula II brigádok teljesítették vállalásaikat A visznek! Béke Termelőszö­vetkezet versenybizottsága a kö­zelmúltban értékelte a szocialista brigádok eddigi tevékenységét. A versenybizottság megállapította, hogy a brigádok a célul kitű­zött feladatokat maradéktalanul teljesítették. A legjobb ered­ményt a tsz KlSZ-alapszerveze- tének Lenin szocialista brigádja érte el. Pozitívan értékelte a ver­senybizottság a KISZ VIII. kong­resszusára tett felajánlásukat és megyei versenykihívásukat. Ju­talomképpen a 250 szocialista brigádtagot kirándulásra vitték. A programban szerepelt a vadá­szati világkiállítás megtekintése, majd este a Fővárosi Nagycir­kusz műsorát nézték meg. CsomboJc József Dim . . ...Law twailfUdi jeqijzetek Város a víz alatt „ Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.” és: „...hogy sose fagyva jéggé életünknek során szivünkben így csobogjon ihlet.” József Attila a Dunánál, Huzangáj a Volgánál helyezi óvatos ujjal a habok bizal­mába szívét. József Attila megélte az elnyomást, Hu­zangáj megérte népének nagyszerű felemelkedését. Volga—Duna: ezer kilométe­rekre egymástól. Es mégis, most, hogy szapora ttislén- kedéssel fúrja orrát előre a miért lelbeswtnáp. itt épül fel, Csebokszári alatt és mel­lett épül fel az utolsp volgai erőmű, a Kazányig nyúló, 350 kilométeres új csuvas tenger jóvoltából. A 16 mé­tert emelkedő volgai vízszint lehetővé teszi, hogy itt, ahol most aprócska uszályok, s nagyobbacska személyhajók loholnak le s fel, ötezer ton­nás hajók szállítsák majd a terhüket. Apró motorosok cikáznak, száguldoznak parttól-partig, felcsapott pisze orral zúgnak el a hajónk mellett, kette­sével ülnek benne fiatalok. Vei, mint könnyűbúvár áll­dogálnék majd a Volga fe­nekén, egy elsüllyedt város fa-, s kővázas romjai között. Beleborzongok. — Fázik? A folyó felett mindig hűvös van ... — ag­godalmaskodik Nyikoláj Vik­torov. — Nem, dehogy — mente- getődzöm és valóban nem fázom. Csak az embert min­dig meghökkenti, ha azzal kell szembenéznie, hogy mi­lyen hatalmas. Az ember! Nem véletlen, hogy az em­bert tiszteljük és féljük a legjobban. — Druzsba! Druzsba! — rikkantják fel a motorcsó­nakból a hajóra. Valahon­nan megtudták, hogy ma­gyarok utaznak a közeli Kuvsinszkibe, a Volga má­A boltos meglékelte a dinnyét, és mintha csak ő termesztette volna, oly büszkén mu­tatta jelem sötétpiros, kásás, fekete magvú belét. Már nyúltam is örömmel a dinnye után, amikor hátulról valaki lefogta a keze­met. — Megőrült? Kolerát akar kapni ettől a töktől? Zsombolya Ede állt mögöttem, vészes arc­kifejezéssel. — Látszik, hogy itt nőtt fel a pesti asz­falton — folytatta megvetéssel. — Nem is­meri a fajdinnyét és képes megvenni egy ilyen elfajzott dinnyét, uborka- és tökbeütés­sel. — Kérem, ez a dinnye nincs elfajzva — szólt közbe sértődötten a boltos. — Érdekelt féllel nem vitatkozom — je-, lentette ki Zsombolya erélyesen, és ismét' hozzám fordult: — Tudja, úgy ismerem a gö­rögdinnyét, mint a saját fejemet... Árvái gyerek vagyok én, ha nem tudná... — Az mit jelent? — kérdeztem, mert Zsombolya Edéről sok mindent tudtam ed­dig, csak éppen azt nem, hogy árvái gye­rek. — Ott nőttem fel Árvában, a nemes gö­rögdinnyék földjén... Vagy maga nem is hallott még az árvái fajdinnyéről? — Eddig még csak a hevesi fajdinnyéről hallottam — vallottam be szégyenkezve. Zsombolya Ede fölényesen legyintett: — Heves megye meg Árva megye, a« kettő! No, de nem akarok itt mezőgazdasági szakelőadást tartani magának, a fontos esi hogy legalább most az egyszer )6 dinnyét vigyen haza. Majd én választok magának. Nem mondom, nem volt nehéz dolga Zsombolyának, mert a meglékelten kívül már csak egyetlen darab görögdinnye volt az üzletben. Zsombolya szakértőén megpas- kolta a két tenyerében, és azután a kezembe nyomta a súlyos gyümölcsöt. — Ez dinnye! — mondta könnyedén. — Ezt nem is kell meglékelni, ne menjen ki a zamatja. Mondom, árvái gyerek vagyok én, a dinnyevásárt nyugodtan rám bízhatja. Örömmel indultam haza a tízkilós diny- nyével. Hiába, mégiscsak más az, ha szak­értő választja ki a dinnyét, ami egy kicsit mindig zsákbamacska. Alig palástolt büszkeséggel vágtam fel a dinnyét az ebédhez. Halvány rózsaszínű húsában csupa éretlen, fehéres mag sápado- zott. Az íze pedig vetekedett a legjobb be­főzési ecetével. — Nem értem — mondtam leverten. — — Zsombolya Ede választotta ki, ő pedig ért a dinnyéhez, mert árvái gyerek. — Ügy — mondta gúnyosan a feleségem. — Ha annyi eszed volna, mint egy kisdiák­nak, akkor tudnád, hogy ott fent Árvában, a zord hegyek közt egy kis zabon és málnán kívül egyéb nem terem. Elvem, hogy a feleségével ne vitatkozzon az ember, legyen bármennyire is igaza. Nem feleltem hát semmit, hanem mentem vissza gyorsan a gyümölcsárushoz. — Adja csak ide azt a dinnyét, orrút az előbb meglékelt — szóltam. — Nem lehet — vigyorgott a boltos —, azt már elvitte a Zsombolya úr. ...... ...._____ Fg&se Csuvas asszonyok Kuvsinszkiből. Tőlük hallottam először az érdekes zengésű a tolmács fordít rosszul, vagy kísérőnk viccel. — Ahá, a Volgának! —vi­gyorogtam kényszeredetten, hadd lássa, hogy értem én a tréfát. Szép kis tréfa! 16 méteres vízszintemelkedés. S a hid alatt, ahol most a régi város egy jelentős része riadtan bújik meg a ligetes völgy ölén, ahol faházak és régi templomok sorjáznak, be- tonutak és üzleték épültek, ahol sorsok szövődtek, em­berek születtek és haltak, szóval, hogy itt mindenütt víz lesz. Az élettelen és ne­vetséges híd életre kél. Víz lesz alatta. Tizenhat méter mély víz, s fenékén a Volga őrlő erejére, a kíváncsi és maikacs halak turkáló orrá­ra bízva, ott áll majd egy évig, egy évtizedig, a lebon­tásra sem ítélt városrész. Mi­nek bontani? Ott a víz! Nem igaz? Dehogynem! Kattogtatom a fényképe­zőgépet, s megpróbálom el­képzelni, hogy négy év s*ul­csuvas népdalokat. boesá’ tokot fogjanak gyer­mekkoruk egykori grundja felett. Késő az este, amikor a fo­lyóparton, a hajóállomásra lecsodálkozó magas parton utoljára szuszog fel a har­monika, még néhány dal­lamfoszlány, magyar is, csu­vas is, és búcsúzunk a cso­dálatos szépségű, meghitt hangulatú kis üdülőfalutóL Felfénylik a víz alattunk, és messziről idekacsingatnák már Csebokszári hunyorgó fényei. A Volga adott életet a vá­rosnak. Most a városon a sor. ö ad életet a folyónaik. Új életet! (Következik: EZERSZÁZ NÖ EGY SORBAN) MwmisQ SOT1. szeptember IS., ssszwn A házak, a templom, az út felett 16 méter magasan áll majd a víz. kis hajó a szeles Volga kö­zepén, a Duna vizének cso­bogását vélem hallani. Sem­miféle háromszínű nosztal­gia! Nem is, de aligha vétek a Volga hangjaiban felfe­dezni vélni a szőke Tisza su­sogó dallamát. — Jártam a Tiszánál. Kis­körén. Szép és szelíd folyó — villantja rám tatáros met­szésű szemét kedves kísé­rőnk, Ny. Viktorov, az itte­ni szákszervezeteik elnöke, s aztán szinte menteget ődzve teszi hozzá... — De hát a Volga na­gyobb ... — Az. Nagyobb bizony. A Dunánál is jóval nagyobb — igazolom szóban is, amit a szemem lát. Pedig itt még a folyó keskenyke ahhoz ké­pest, hogy milyen tengerré terül szót Uljanovszknál. — Itt is tenger lesz. Bejön a Volga a színházig. Egy egész városrészt önt majd él a víz — lelkesedik a közel­jövő holnapjáért Nyikoláj Viktorov. És valóban, van vagy egyenként a horgászok. A víz csendes fodrozással és nagy nyugalommal tűri, hogy nyargalásznák hullám­hátán, s hogy terveznek ere­jével, bőségével az elkövet­kezendő évekre. Reggel autóbuszon men­tünk át egy hídon. — Minek ez a híd? Hiszen ligetek, utak és házak van­nak itt alattunk? — A Volgának! — jegyez­te meg csuvas kísérőnk és én akkor azt hittem, hogy vagy sík partján meghúzódó fes­tői kis üdülőhelyre. — Barátság! — integetünk és kiabálunk mi is, s vidá­man nézzük, hogy a csen­des, lomha Volga hátán ho­gyan porzanak előre az ap­ró kis motorosok. Néhány év múlva ott fognak ezek cikázni a ma még meddő méhű híd alatt is és néhány lépésnyire a Csuvas Drámai Színház lépcsőjétől néma horgászok üldögélnek majd, hogy pontyot, avagy uram

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom