Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-15 / 217. szám

A Krem! toronyórája, négyrészes NDK háborús film Szovjet családregény, balettfilmek az őszi-téli tévé-műsorban r Új filmeket, új sorozatokat ígérnek a televízió őszi—téli műsortervei. A bemutatásra kerülő folytatásos művek kö­zül kiemelkedik „A zord fo­lyó” című négyrészes szov­jet film. A sorozat alapjául szolgáló regény egy nemesi família széthullását követi nyomon a múlt század köze­pén. Második világháborús történet a Hans Baimler „Camenad” című négyrészes NDK-produkció. „Világjáróik” címmel 13 folytatásból álló. egyenként félórás francia alkotás kerül vasárnap dél­utánonként képernyőre. A sorozat egy-egy ország mű. veszeti, építészeti, folklorisz- tikus jellegzetességeit, neve­zetességeit mutatja be — ka­landos történetbe ágyazva. Hét, egyenként 60 perces epizódokból áll az olaszok „Colt és muzsika” című pro­Hogyan óvjuk szervezetünket a meghűléstől ? A mostani „szélsőséges” időjárási viszonyok között — amikor már hűvösek a reggelek és az esték, de a délelőtti napsütés még a nyárra emlékeztet — foko­zottan fenyeget a meghűlés veszélye. A budapesti KÖJÁL illetékesei arra fi­gyelmeztetnek, hogy ilyenkor legalább annyira veszélyes a könnyed viselet, mint a „túlöltözés”. A szervezet al­kalmazkodását a gyorsan változó meteorológiai körül- ményekhez csak az évszak jellegének megfelelő ruhafé­lékkel lehet elősegíteni. Az őszi napokban a helyes táplálkozás is hatékony esz­köze a hűléses megbetegedé­sek elleni védekezés, első­sorban a vitamindús ételek fogyasztását tartják szüksé­gesnek a szakemberek. A szetVezet felerősödéséhez nagy segítséget adnak a gyü­mölcsök. zöldfőzelékek, salá­ták. Igen jó bevált vitamin- forrás a savanyúkáposzta, és legalább ilyen gazdag C-vi- taminbarr a megfelelően el­készített csipkebogyóítea is. (Az elkészítés titka, hogy a vizet nem szabad felforral­ni, a teát csupán kellő hő­mérsékletű vízbe kell bele­mártani, hogy a C-vitamin tartalma ne túl sokat káro­sodjék.) A napfényszegény időjá­rás beköszöntése a kisgyer­mekek számára fontos táp­erő, a D-vitamin-dózis csök­kenésével jár. Ezt éppen a fejlődésben lévő fiatal szer­vezet érdekében tabletták­kal, injekciókkal, kvarcolás- sal kell pótolni. Az október—november pe­riódus leggyakoribb beteg­sége a nátha. Ezt a környe­zetünkben állandóan jóién levő kórokozók okozzák, amelyek kihasználják a szer­vezet viszonylagos legyengü- lésének időszakát, és „táma­dásba lendülnek”. A nyirkos idő amúgy is kedvez a nát­hát, a félső légutak hurutos megbetegedését terjesztő ví­rusoknak. A hűlés tovább­adásának leggyakoribb útja a cseppfertőzés. — s ez el­len lehet talán a legkevésbé védekezni. Az orvosok a zsú­foltság kerülését ajánlják; s jelentős a gyakori szellőzte­tés, kevésbé hideg időben pedig az ablakok állandó nyitva tartása, a levegő fo­lyamatos kicserélése, dukciója, amely látványos revürészíeteket ötvöz cow- boy-paródiával. Fiatalabbak­nak, idősebbeknek egyaránt jó szórakozást nyújt majd Dumas világhírű regénye, a ..Három testőr” nemsokára vetítésre kerülő új feldolgo­zása ,,D’ Artagnan” címmel. A budapesti művészeti he­tek eseményeként a bécsi szimfonikusok és a Wiener Staatsoper balettkarának közreműködésével forgatott „Coppelia” című balettet lát­hatjuk. valamint a „Gisellé’-t a berlini német opera együt­tesének tolmácsolásában. Szombat éjszakai műsorban vetítik Franz Kafka „Érte­kezés egy akadémián” című elbeszélésének új nyugatné­met tv-változatát — egy majommal a főszerepben. November 7. tiszteletére — a Világszínház című terve­zett sorozat „bevezetőjeként — A Kreml toronyóráját láthatjuk. Pagogyin híres drámáját a moszkvai Aka­démia ICisszínház művészei keltik életre. Ugyancsak szovjet produk­cióban készült Dosztojevsz­kij „Az örök férj” című mű­vének változata. Kilencven- perces olasz dokamentum- összeállítás kalauzol a neves olasz fró Moravia Romájába, Hamingway „Fiesta” című művéből az amerikaiak készí­tettek filmet Tyrone Rower - rel, Ava Gat'd nerrel és Mel- Ferrerrel a főszerepeidben. Az angol Royal Festi vál Shakespeare Company Shakespeare Vihar című drá­máját tolmácsolja, s műsor­ra tűzik az Anna Karenina filmváltozatát, Tatjana Sza- mojlovával a címszerepben. Szőttesek mestere Tóth Mária, a Hevesi Há­ziipari Szövetkezet tervező­je a közelmúltban kapta meg a népművészet mestere kitüntető elmet. Azért ke­restem fel, hogy munkájá­nak titkairól kérdezzem, s próbáljam felvillantani: mi­ként születik az alkotás, az egyéni ízlésről árulkodó szőt­tesek sorozata egy egyszerű asszony, egy autodidakta mű_ vész — nem túlzás ezt a szót használni — keze nyo­mán. o o o Hatvankét éves, mégis ko­rát meghazudtoló fürgeség­gel vezet a munkatermekbe, leül az egyik szövőgéphez, s fürge ujjai nyomán formá­lódnak a minták. Nézem — nézem mit sem értve. Ma­gyarázza is készséggel, hogy igy meg úgy, meg ez meg az. Egy ideig telik is a jegy­zetfüzet a szakszavakkal, az­tán lemondóan abbahagyom, rájővén arra, hogy egy mes­terség titkait néhány óra alatt aligha lehet elsajátíta­ni. Annál inkább leköt a születő minta, az új terv; Tóth Mária most mintha észre sem venné a látogatót, érthető Is, hiszen az alkotás teremtő indulata aligha szín­házi élmény, az egy személy­re mért, egy személynek szól. A produktum viszont már mindenkié. Benn az elmökasseomy nép- művészeti termékekkel be­rendezett irodájában már ezeket mutatja, annyi év oly sok remekbe formált terve­zését. Bennük él a Heves és környéki népművészet év­századokon át megőrzött ha­gyománya, s az alkotó te­remtő ötlete. Szebbnél szebb minták, formák, változatok, akár egy remekbe sikerült versiben viliódzó hangulati variációk. Hírük régen túljutott már hazánk határain. Jó löszük egy egyszerű, szerény nő alkotása, fantá­ziájának szülötte, aki szem­ben ül velem, s múltjának emlékeit idézi. o o o Egyéves korában került a csehszlovákiai Homormáról szüleivel és hat testvérével Hevesre. A fiatal lány em­lékezetében frissen élték nagyanyjának elbeszélései a szőltesszövés szépségéről. Ak_ kor határozta el, hogy meg­tanulja ezt a mesterséget — Az elnökasszony édes­anyja. aki a gazdasági isko­lában tanárnő volt, szerve­zett egy tanfolyamot. Ott ta­nultam meg a szakmát. Sze­rettem utazni, mindenütt fi­gyeltem a szőttesmintákat, s úgy éreztem, hogy ezeket variálva lehetne valami sa­játosat csinálni. Szövőgépem nem volt, így annak is örül­tem, ha Dobróczy unaságék megengedtek, hogy náluk, s elsősorban nékik dolgoz­zam. Aztán jött a háború, ki­nek kellettek akkor hevesi szőttesek. Tóth Mária szá­mára jól jött a másik tanult szakma, a varrás, mert va­lamiből élni kellett, hogy meglegyen a mindennapi ke­nyér. wvv^^^VVVWWV^/^^^^/^A^V^A✓V^OAAAA^VVVV✓VWV^^VV^OA^^^VVVV^V^AA/^A/^AAAA/V^A/^^AAA/SAAl,W^O^VVVVVAA/V^/^AAAA^VSAA/^A/V^^A/^A✓^/V^AAAAAA/^^AyV^A/WW^AA^S/^AAAA/VSA/VSAAAI^AAAA^^WVVV' Primőrrel rendszerint ta­vasszal, vagy kora nyáron ajándékoz meg bennünket a természet, illetve a megbízott közvetítő, az állami kereske­delem, még inkább a magán­szektor. Ezúttal én nem va­lamiféle frisszamatú gyü­mölcsről vagy más, vitamin- tartalmú termékről óhajtok megemlékezni, híradásom an­nak megérkezéséről úgy is le­késett volna. Egy magán, egyéni, majdnem öntelt pri­mőrről szól most a híradás: megkaptam az ez évi első szúnyogcsípést. Látom, hogy ott valaki, a sarokban, felhúzza az orrát, az a sötétbőrű — olyan szí­nű, mint a hús. amit a gon­datlan szakácsnő elégetett —, legyint: ez nemcsak a kani­zsai gyorsot, de a lacházai vi­cinálist is lekéste, most, jú­liusban. regél az első szú­nyogcsípésről ?! Micsoda kon- zervati vi zmus! Védelmemre megemlítem, hogy az ez évi júniust egy ostoba baleset kiiktatta nyaramból (melyik baleset nem ostoba?), csak júliusban látogathattam meg a vízpartot, a bereket, a ne­vemet viselő (nem fordítva, én szerény ember vagyok) víz melletti hegyes végű nö­vényzetet, meg az erdőt, szó­val azt a tájat, ahol a szú­nyogok kempingeznek. És az első este, hét óra után, a nap már lement, de csillagok még nem jöttének (ezt már írta előttem valaki, idős ember vagyok, nem jó az emlékező­tehetségem, különösen, ha kollégáktól kölcsönzők). Nos, ez a negyed-, félóra a szú­nyogok hivatalos döfési ideje, fi már meg is történt! Meg­kaptam ez évi első szúnyog­csípésemet. Rágalom, hogy káromkodtam volna, épp el­lenkezőleg, elmosolyodtam, megörültem neki, ez aztán a primőr, azt jelenti, hogy ezt a nyarat is megértem. Bi­1971. szeptember 15., szerda Nádass József: A SZÚNYOG IS EMBER zonyság egy édes ellenség erőteljes akciója. Ez az isme­retlen szúnyog engem vá­lasztott ki, senki mást. Akár kitüntetésnek is tekinthe­tem. Nem, ő sem mellőzött engem. Kegyeskedett meg­szűrni !... Emlékszem életem első csípésére, ezt nem szúnyog* tói kaptam, de a tekinté­lyesebb nagybáty, vagy fő­osztályvezető, egy darázs tisztelt meg, úgy hetven esz­tendeje. Az egész család, apa, anya, négy darab gyer­mek, én a legkisebb, Fiumé- ben voltunk, és nagyvonalú apám már befizetett egy ha­jókirándulásra Abbáziába. Ez azért is fontos volt, mert magasabb társadalmi érvé­nyesülésre törő pesti-erzsé- betvárosi-terézvárosi kispol­gár akkoriban rokonai, isme­rősei, üzletfelei körében le­hetőleg azzal büszkélkedett, hogy a nyáron Abbáziában volt. A szerényebbek siófoki képeslapot küldözgettek pes­ti ismerőseiknek; a lipótvá­rosi, télen zsúrfixet rendező ügyvédnők és bankámék Ve­lencéből és Sorrentóból küld­ték nyári üdvözleteiket, mi még csak a közbülső dobo­góra akartunk felhágni — ezüstérem —, ezért tervezte apám az összesen egynapos hajókirándulást. Hiszen egy nap alatt rengeteg képesla­pot lehet megcímezni és pos­tára adni! És ekkor hívtam ki én a sorsot és egy sárga, szigony­nyal felszerelt légcsavaros bestia dühét. Ügy a lábamba szúrt, hogy napokig képte­len voltam cipőt húzni, nem hagyhattak egyedül a fiumei penzióban, az abbaziai hajó­út paradox módon vízbe esett. Nem elég volt nekem a szenvedés, családom vala­mennyi tagja engem szidott,' Könnyű volt nekik, én vol­tam a legkisebb. Azt állítot­ták, hogy közismert ellenzé­kiségem felmérgesítette a szegény ártatlan darazsat. Ügy bántak velem, mintha én szúrtam volna meg azt és nem az engem. Először ke­rültem ilyen helyzetbe, de nem utoljára. Hiába magya­ráztam, hogy édes a vérem, ezt érezte meg a repülő orr­szarvú is. Mit se használt. Ez az állító­lagos édes vér, mint nem min­dig kellemes legenda, eleite­men át elkí­sért. Hogy van-e termé- szettud omány os alapja, azt bi­zony nem tu­dom. Minden­esetre akadt or. vostudor is, alti súlyos szavá­val megtartott e hiedelemben, ifjú éveim­ben számos Inőismerősöm hasonlóképpen fogalmazott, ők is szívták a véremet, és a szúnyogok kö­rében mutat­kozó népszerű­ségem szintén ezt látszott iga­zolni. De az utóbbi években mintha elvágták volna. A nőkkel kapcsolatban nem nyilatkozom, a szúnyogok lanyhuló érdeklődését meg­kísérlem azzal magyarázni, hogy a napfolixk, vagy talán az irodalompolitikai megle­petések csökkentették vérem édességhányadosát. Keserűbb lett az ereimben lassabban folydogáló nedű. Már ezért is kötelességem, hogy nyilvá­nosan köszönetét mondjak annak az ismeretlen, derék szúnyognak, aki, mit sem tö­rődve a rólam, illetve vé­remről elterjedt rágalmak­nak, helyesnek találta be­lém kóstolni. Egyébként sem tartom he­lyesnek, igazságosnak, és előremutatónak, ha szithil- marauk a szúnyogokat Azt kellene mondanom', hogy a ! szúnyog is ember ponto-! sabbarr teremtmény, ő is a' piacból él. Ezenkívül nem­csak ő táplálkozik a mi vé- ' rünkből, belőle is táplálkoz- nak. Az a rigó, aki ma haj- ' nalban megjelent az ablak-' párkányon és csípőre tett < szárnyakkal rám füttyantett: • micsoda lajhár, a hasára süt ; a nap, zeng és ragyog az < egész természet, ez meg az ; ágyban heverészik, nyilván; szintén nem veti meg a szú-; nyogpeesenyét. Nem nyilat- ; kozott erről, azt viszont lát- ; tam, hogy az előkelő frak-; kos fecskék szúnyogból ké-; szített diétás menüt szolgál- ; tak fel kicsinyeiknek. Azt hiszem, Arisztotelész | mondta, de lehet, hogy; Schoppenhauer — idős em- \ bér nem emlékezhet minden­re —, hogy ízlések és pofo- ; nők különbözőek. Ezt a bölcs 5 és még ma is érvényes meg- ; állapítást alátámasztja ázás,! hogy néhány évvel ezelőtt a ; Duna-kanyar egy szakaszán,! de a Balaton-part egy ré-; szén is irtóhadjáratot indí­tottak a szegény szúnyogok J ellen. Bizonyos eredménnyel,; az üdülők (az emberek) üd­vözölték az intézkedést, vi- < szont, ahogy általában jól ér- J tesült helyről közölték ve-; lem, mindkét táj madarai! tiltakozó kérvényt adták be j felsőbb hatóságokhoz, amely- I ben katasztrofális élelmiszer-; hiányról panaszkodtak. < Mostanság, állítólag ahogyan; ezt az én tegnap esti primőr- ' csípésem is bizonyítja, a! madarak élelmezési helyze-; te valamelyest javult. Kollektív világszemléletű j ember vagyok, így hát ün-! neplem ezt a változást, noha j néhány csepp vérembe ne- < kém is belekerült. De hát t fő, hogy,'nyár;-----­A hogy erről beszél, érzem, hogy mennyire frissen él benne a sokévi keserű, de kényszerű hallgatás sosem feledhető érzése. Nem is fe­szegetem to-Vibb a kérdést, inkább hagyom, hogy az al­kotás éveit idézze, hiszen erről is van bőven mit mon­dania. o o o A szövetkezet 1951. decem­berében alakult, Tóth Mária már jelen volt az előkészü­leteknél, részt vett a szep­temberben kezdődő szerve­zésben. Miért is ne tette volna, hiszen régi terve meg­valósulását remélte: szőtte­seket álmodhatott. A többi krónika: először szövőnőként kezdte, később részlegvezető lett, majd mű­szaki vezető, végül gyártás- előkészítő, más szóval: ter­vező. Teljesült, amit várt, amit remélt. Mindezek nem nagy szavak, mert hogy is mondta? — Kérem, nekem nem volt, nincs magánéletem, számomra egyetlen öröm lé­tezik, ha a szövőgép mellé kerülhetek, s új mintákkal próbálkozhatom. Ezért jár­tam, járom a vidéket, gyűj­töm a régi hagyományokat, hogy azt átmentsem, felfris­sítsem. o o o Az alkotás titüca? Erről a legnehezebb beszélni, ám épp ezért ezt érdemes fe­szegetni. — A virágos motívumokat előre rajzolom, a többi azon­ban a szövőgép mellett szü­letik, mind a szín, mind a motívum. Valahogy egyik ötlet szüli a másikat. Itt aztán1 meg is akad, in­kább arra invitál, hogy néz­zem meg inkább gyakorlat­ban, saját gépe mellett, ahol a tervek, a minták szület­nek. El is telt egy óra, el is ké­szült a munka, ám én épp annyira lettem beavatottabb a műhelytitkokba, mint az, aki végignézi, amíg egy fes­tőművész elkészíti képét vagy tollrajzát. o o o Hatvankét év. Tóth Mária jóval túl a nyugdíjidőn, de pihenésre nem is gondol: — Maradok, amíg szükség lesz rám, s ha .egyszer még­is búcsúzom majd a szövet­kezettől, a szövőszékhez csak hű maradok. Visszajárok ide, s csinálom azt, amit ko­rábban. Erre tettem az éle* tem, s jóleső, hogy sikerült, nélküle üres lenne minden napom. Pécsi István Budapest ajándéka Helsinki egyik új város* részének parkjában hétfőn leleplezték Ortutay Tamás magyar szobrászművész „A világ teremtése” című alko­tását, Budapest városának ajándékát. A szobrot Hantos János, a budapesti városi tanács végrehajtó bizottságának el­nökhelyettese adta át. Hel­sinki nevében az alkotást Teuvo Aura polgármester ....

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom