Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-31 / 204. szám
Wem, nem azokról van «zó, akik egy-egy vállalat neve mögé bújva, hivatalos papírokat, bélyegzőket fölhasználva próbálják megsütni kisebb-nagyobb — legtöbbször nagyobb — pecsenyéjüket. Ténykedésüket végül is a hírlapok bűnügyi rovata — vagy éppen a tv Kék fény műsora — nyugtázza, a fizetséget pedig a bíróság méri ki. Csalók, üzérkedők, szélhámosok ocsújét könnyű a tisztességesek búzájától elválasztani, oly nyilvánvaló a különbség. Nehezebb a dolog akkor, amikor tisztás szándék, jó akarat, becsületes igyekezet siklik rossz útra, nyúl csorba eszközökhöz. Sajnos, nem ritka eset ez, s gyakorisága mellett rejtettsége — mert ' hisz’ a törvény, a jog formáján nem esik sérelem — hordja magában a veszélyt. Azt, hogy — tudomásul vesz- szük... Történt, hogy az egyik vállalat öregecske műhely- csarnokának teteje megroppant. Kérlelés, szaladgálás, rimánlkodás, mert a csarnokban termelni kell, nem állhatnak le a gépeik, nem tétlenkedhetnek az emberek. A tető reparálásában jártás cégek hümmögtek csak. Nem nagy munka, talán ha két hétre futja. No, ^ meg az anyag, á fölvonulás, emelőbika építése... VégülJs az egyik oég osztályvezetője kibökte: ha a megrendelő sürgősségi felárat fizet, akkor megcsinálják. Mi mást tehetett volna a szorult helyzetben levő igazgató? Mint mondta, akár az ördöggel is szövetséget köt, csak a csarnok teteje meglegyen. S itt még nem is az ördöggel kél-, lett szövetkeznie, csak... Csak tudomásul kellett vennie, hogy kihasználják szorult helyzetét; olyasmiért vasalnak be tőle több pénzt, aminek fejében a másik vállalat semmit nem ad. Mégis, fizetett. Bárki mi mást tehetett volna? Erről van hát szó. Azokról a vállalati emberekről — hol az igazgatóról vagy a főmérnökről, hol osztályvezetőről, áruforgalmi vagy termelési előadóról —, akik nem a maguk zsebére sajtolják, édesgetik ki mások- i tói a forintot, hanem, vélik, cégük javát szolgálva. E furcsa nézőpont üzleti sikerré avatja a számlákhoz hozzácsapott ilyen meg amolyan felárakat, ügyes nyereségnövelő manővernek tünteti fel a silányabb tennék magasabb osztályba sorolását és elsózását, haszonnak könyveli el a bajba jutottól bevasalt többlet forintokat. Könnyen találnak nevet a gyéreiknek. Hol sürgősségi felárnak, csomagolási pótléknak, hol nehéz körülmények között végzett szerelésnek, különleges technológiának hívják, ezer más mellett. Mert soiknevű a gyerek, ám ettől még mindig kacs- kakezű, s mindkét lábára sánta. Látják ezt, tudják ezt azok is, akik úgy tesznek, mintha nem vennék észre. Ha látják, tudják, miért nem kiabálják világgá? Mert holnap, meg holnapután is ugyanazon az ajtón kell kopogtatniuk, s ha előtte való nap kibeszélték a csúfságot, vajon bebocsát- ják-e őket? Ma még a monopolhelyzet a termékek egy részénél, a termelői, kivitelezői kapacitásoknál meglevő szűkösség szinte kínálja az alkalmait arra, hogy vastagabban fogjon a ceruza, az ösz- szeadásba, szorzásba olyan tételek is bekerüljenek, amelyeket a formai jog szerint nem, valójában azonban annál inkább kifogásolni lehetne, ha... Ha a megrendelő — a munkára, termékre, szolgáltatásra szerződő — válogathatna a cégek kínálatai között, ha nem a kényszer sarkallná, ha nem kínlódna kutyaszorítóban. Fizeti hát inkább a többet, szemet huny a követelődzés fölött, mert miég többet veszítene — megadt munkai félbehagyott termék késedelmes szállítás fejében —, ha másként próbálkozna^ (Tudósítónktól.) Megyénk egyik dohány- 7,centruma” Kápolnán és környékén van, a dunántúli és a Duna—Tisza közi Dohány- fermentáló Vállalat telephelyén, ahová a környező termelőszövetkezetekből szállítják a nyers dohányt. A telepen augusztus elején kezdődött a szezon. A beszállított zöld dohány — naponta öt-hatszáz mázsa — osztályozva kerül az átvevőhelyre. A folyamatos átvételt és feldolgozást a teJól teszik ezek szerint az élelmesek, hogy „megragadják a lehetőséget^’? Az erkölcs oldaláról nézve —, s aligha kell bizonygatni, hogy miért — semmiképpen. Ugyanazon szülő, a népgazdaság két gyereke kerül szembe egymással, mégpedig nem jogos érdekek alapján, hanem az eltérő helyzet miatt. Persze, még itt is visz- szaüthet a dolog, mert ma nekem, holnap neked... Talán a gazdasági haszon menti, magyarázza az erkölcsön esett csorbát? Nem, nem és nem! A vállalat nem néhány hétre kinyitott zöldségesbódé, ahol az árus úgy véli, utánam a vízözön. A vállalat nevében így föllépők azért cselekednek a vállalat ellenében, mert a legfontosabbat: a cég hitelét, rangját, tisztességét, azaz megbízhatóságát viszik — látszólag kockázat nélkül — vásárra. A holnapot meg a holnaputánt tékozolják, bár úgy vélik, jót cselekednek. A gazdasági körülmények változnak, a monopolhelyzet múlandó dicsőség, ahogy a bizonyos termékekben, kapacitásokban meglevő szűkösség sem örökké tartó. Aki gondol a holnapra, az ma sem tesz úgy, hogy abból holnap hátránya legyen. Ezt feledik el a vállalat nevében, de a vállalat ellenében eljáró, ügyintéző, szerződést kötő, döntő, aláíró emberek. S ezért hat majd meglepetésként számlikra, ha a mai több holnapra meg holnap- utánra elapad, ’ha a többől — az így szerzett többől — rangban, becsületben, üzleti hitelben, azaz pénzben is kevesebb lesz. M. O. lepen huszonkettőn végzik, főként asszonyok. Az osztályozott, felfűzött zöld dohányt szárítótomyokba helyezik, ahol a megfelelő technológiai előírások mellett dolgozzák fel a dohányt. A feldolgozott nyersanyag jelentős része exportra — főiként a nyugati országokba — kerül, ahol többféle jó minőségű cigarettát és szivart készítenek a dohányból, Ezenkívül a hazai dohánygyárakba is kerül a kápolnai dohányból több száz mázsa. Csúcsidény a kápolnai dohánybeváltóban Emlékezés Hámán Katóra H ámán Kató falusi lány volt. 1884-ben született. Szülei korán meghaltak. A nagy család minden terhe rázuhant ekkor... Tanulni szeretett volna. A vasútnál pénztáros volt naponta tíz órán át, a másik nyolc órát otthon dolgozta. Harmincnégy esztendős volt, amikor Budapestre, a Nyugati pályaudvarra helyezték. Aránylag későn ismerkedett meg a szervezettség ere- i jével Es mindjárt a magyar munkásmozgalom egyik nagy alakja, a vasutasok kedvelt szónoka, dr. Landler Jenő figyelt fel rá. Első beszélgetésük nem tartott hosszú ideig, de meghatározó jelentőségű volt Hámán Kató fejlődése szempontjából. Bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba, és néhány hónap múlva már sztrájkot szervezett. Landler megajándékozta az érdeklődő nőt egy sokat forgatott, szakadozott könyvvel is. Hámán Kató egész éjjel ezt olvasta, és ezután százszor elővette még Marx és Engels gyújtó hatású Kommunista kiáltványát. A Tanácsköztársaság idején Landler Jenő népbiztos volt, Hámán Kató forradalmi szervező. A fehérterror Landlert menekülésre kény- szeritette. Hámán Kató itthon maradt és a vegyiparban helyezkedett el. Nem volt erős fizikumú: a mérgező anyagok belégzése gyorsan, aláásta egészségét. Kegyetlenek voltak az üldözések, amelyekben forradalmi tevékenysége miatt volt része: összesen tízszer tartóztatták le és ítélték el hosszabb-rö- videbb börtönbüntetésre. De minden új megpróbáltatás csak a kommunista meggyőződést szilárdította benne. Az újjászerveződő kommunista párt az illegalitásíhan jelentős feladatokkal bízta meg. Nagy nehézségek árán eljutotta párt .elsá kansresaszusára, Bécsibe is, ahol az a feladat várt a küldöttekre, hogy kidolgozzák az itthoni illegális és legális harc stratégiáját és taktikáját. Hámán Kató többször hozzászólt a vitához. Az akkor negyvenegy éves asszony sokoldalúan elemezte a magyar- országi helyzetet. Ekkor lett az illegális Központi Bizottság tagja. Az I. kongresszus határozatainak itthoni alkalmazásában Hámán Kató nagy sikereket ért el. A féllegális Magyar Szocialista Munkáspárt egyik vezetőjeként azonban tömérdek üldözést kellett elviselnie. Egészségi állapota mind elviselhetetlenebbé vált; a börtönből is feltételes szabadságot kapott emiatt. A nagyszerű kommunista asszony még ezt a lehetőséget is arra használta fel, hogy a párt külföldi vezetőihez, Bécsbe utazzék. 1927. különösen hideg telén, embercsempészek segítségével, ment át a hóval és jéggel borított határmenti erdőkön. Magas lázzal, teljesen elcsigázva érkezett meg az osztrák fővárosba, ahol tanítómesterét, Landler Jenőt a kórházban látta utoljára viszont: a súlyos szívbaj már akkor elhatalmasodott a párt kiváló vezetőjíén. (Egy év múlva halt meg Franciaországban.) Hámán Kató a magyarországi börtönviszonyok- kal kapcsolatos tapasztalatairól számolt be ezen az atoko Magyar hajók világtengereken ADaf^ a*£%öm gyáregységében szovjet és NSZK megrendelésre 1500, illetve 1900 tonnás tengerjáró hajók készülnek. A hajógyár kitűnő termékeire jellemző, hogy export-megrendelői sora egyre bővül. Svédországtól Kubáig számos ország vásárolja a magyar hajókat. Képünkön: a sólyán jelenleg négy tengerjárót építenek. (MTI foto — Balassa Ferenc) A Sárhegy újjáélesztő je Gyöngyösön, a várossal szemközt emelkedő kopár Sárhegy hajdan határainkon túl ds nevezetes volt szőlőiről és borairól. A Sárhegyen egykor az ország legjobb nedűit termelték, főként vörös borokat, amelyeket az akkori törvény is védett. Minek köszönhette a város, hogy a Sárhegy ilyen gazdag szőlő- és bortermést adott évente? Elsősorban kiváló fekvésének. A Mátrának ez a 300 méter magas előhegye domborzatával és vulkanikus talajával kiválóan alkalmas szőlő- és gyümölcstermesztőre, ma mégis hiányoznak innen a szőlő- és gyümölcskertek. A nagy hírű szőlőket ugyanis a múlt szábeszélgetésen. Landler azt a tanácsot adta neki, hogy hazatérése után szélesebben szervezzék meg a bebörtön- zöttek megsegítésére szolgáló társadalmi mozgalmat, a Vörös Segélyt. Hámán Kató erejéből sok mindenre telt; az újjászervezett Vörös Segély ez időtől egyik nagy támasza lett a pártnak. De többet volt kínzókamrában, börtönben, mint szabadon. Utolsó, 51 éves korában készült arcképéről már egy megtört, 70 év körülinek tűnő öregasszony néz ránk. A tizedik letartóztatást és a börtönt csak kevéssel élte túl. 35 évvel ezelőtt, augusztus 31-én nagy fájdalmak között, kórházban halt meg. L andler Jenő, a tanító- mester, ha élne, 96 éves lenne. Hámán Kató, a tanítvány 87; ilyen nagy távolságra a születés napjától már elhalványul a hősi halál tragikuma, és az élők figyelme inkább az életműre irányul. Mindketten fiatalok maradtak a mi korunk emberének szívében. Utcák, gyárak, intézmények, úttörőcsapatok, honvédalakulatok vették fel nevüket. Művüket történelemóráin tanítják. Előfutárai és úttörői voltak a marxizmus—leninizmus hazai elterjesztéséneik és győzelmének. — Slam ü« zad végén, pontosabban 1896-ban a filoxéria kipusztította és a Sárhegy azóta sem tud magához térni. Bár a felszabadulás óta voltak próbálkozások a betelepítésre, s nem is eredménytelenül. A szelídebb, napsütötte lejtőkön nagyüzemi szőlőket telepítettek ugyan,1 de feljebb már nem „merészkedtek” a telepítésekkel. Most egy érdekes próbálkozásnak lehetünk tanúi. Kecskés Péter gyöngyösi tanár, aki gyébként 50 éve él a városban, elkészítette az egykor oly jó bort termő vulkanikus Sárhegy rekonstrukciós tervét. A terv hosszú viták után megértőkre talált, s országosan is felfigyeltek rá. Kecskés Péter évtizedek óta gyűjt minden adatot, ami a Sárhegyre vonatkozik, s ma már elmondható, hogy ez a sajátos hangulatot adó előhegy valósággal hobbyjává vált. Minden fellelhető levéltári és múzeumi forrásanyagot felkutatott, s a régi feljegyzések alapján megírta Gyöngyös, s benne a Sárhegy szőlőtermesztésének történetét. Kecskés Péter rekonstrukciós terve foglalkozik a Sárhegy szőlőtelepítési lehetőségeivel, az ehhez kapcsolódó agronómiái és közgazdasági viszonyokkal. Munkáját mint forrást használták fel annak a rekonstrukciós tervtanulmánynak a kidolgozásánál, amelynek elkészítésével a Minisztertanács az Országos Tervhivatalt és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszétriu- mot bízta meg. A tanulmány elkészült, s ennek alapján látnak majd hozzá a Sárhegyen a szőlőtelepítéshez. Nemrég ugyancsak Kecskés Péter tervei alapján a gyöngyösoroszi ércbányászok kertszövetkezetet alapítottak. 25—30 holdnyi területet kaptak a Sárhegy oldalán a Gyöngyösi Városi Tanácstól. Az ércbánya dózeraival megmozgatták földet és a hegyre szerpen- tinutat építettek. Még az idé» jepekkel elvépSe a rigolírozást is, s a megbúvó vizeket jedig szurdokok átalakításával gyűjtőkben fogják fel. Azután Kecskés Péter szakmai tanácsainak felhasználásával megkezdik a telepítést. Ennek a magasan fekvő szőlőskertnek érdekessége lesz, hogy a szőlőfajtákat nem a hagyományos módszerekkel művelik majd. Elsősorban aszuso- dásra hajlamos fajtákat telepítenek, mint az Irsai Olivért, amely kiváló minőségű bort ad, korai érésű, és októberben már aszuso- dík. A gyöngyösoroszi ércbányászok szőlőskertje iskolapéldája lehet az országos rekonstrukciós terven kívül a Sárhegy újjáélesztésének. Gyöngyös szőlő- és bortermeléséről nem lehet Kecskés Péter nevének említése nélkül beszélni. Valóban, hiszen a város szőlő- művelőinek mai mestere nagyon sokat tett az ottani szőlőkultúra fellendítéséért. Szakirodalmi munkássága mellett kifejlesztette azt a szőlőművelő ekét, amelyet ma is használnak a háztáji szőlőkben. Azután peronpsz- póra-előre jelző állomást szervezett a mátraalji borvidéken. Utóbb pedig „eljegyezte” magát a Sárhegy szőlőrekonstrukciój ának megvalósítására irányuló tervekkel. , . Az Egri út elején fekvő házának udvarán valóságos szőlőmúzeum van. Különböző szőlőfajták díszlenek itt lugasokban és a hagyományos tőkéken, gondosan ke- ‘ zeit pincéjében pedig kiváló borokat rejtenek a hordók. A több száz oldalas vendégkönyvben lévő bejegyzések szerint az ország más részeiről is sokan meg- forultak már itt, amit többi között Kodály Zoltán, Tamási Áron, Váczi Mihály, Bessenyei Ferenc, Lukács Margit aláírása is igazol. Mentasz Károly tm. äQSU£EMi|i £1* kett k vállalat ±
