Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-06 / 132. szám

Olimpiában- olimpiáról Alig több, mint egy év vá­laszt el bennünket a mün­cheni olimpiától. A játékok létesítményei is jórészt már készen állnak. A sportvilág figyelme és készülődése már Münchenre összpontosuL Nem érdektelen felidézni: az olimpiai játékok és az olim­piai eszme gondolata a klasz- szikus görög földről indult. Nem jártam az olimpiai játékok idején sem mint él­sportoló, sem mint turista Rómában, Tokióban, vagy Mexikóban, de legalább ilyen élményt jelentett számomra eljutni az ókori Olympiába. Ottjártamkor szinte kibírha­tatlan volt a hőség, a tücs­kök a hazaiakhoz képest leg­alább ötszörös hangerővel zenéltek, mintha elképesz­tő hangtechnikájukat így akarnák a világ tudomására hozni. Mindezt az ember egyik percről a másikra elfe­lejti, amikor Olympia ősi földjére lép. Éltkor akarat­lanul is Berzsenyi szavai jutnak eszébe: Megnyílt előtted fényes olimpiád, Indulj vezéred zöld koszorús nyomán, A nem halandók pályabérét A haza szent kéziből kinyerni. Olympia ma is nagyon sze­rény kis helység, de az ókor­ban sem volt város a 6zó igaz értelmében. Bár Olym­pia négyévenként az egész világ találkozóhelye volt. az idő tájt csupán azok lakták, akiknek valami szerepük volt a kultikus szertartá­sokon és a sportrendezvénye, ken, A Kladeosz hídján Az ókori olimpia gondolata sokféle nosztalgiát vált ki az emberből a játékok idejére a háborúskodó államok két- három hónapos fegyverszü­netet kötöttek:. Élisz tarto­mány területére — itt fekszik Olympia is — fegyveresen nem volt szabad belépni. A sportjátékok városa semle­ges terület volt. Elgondol­kodtató, milyen jelentős sze­repet tölthettek be a játé­kok, amikor a hivatalos gö_ rög időszámítás is az olimpi. ászokon, a két olimpia kö­zötti négyesztendős cikluso­kon — alapult. Ha a falucskából jövet át­haladunk a Kladeosz folyó hídján, nem nehéz elképzel­ni, hogy a folyó többet árt­hatott Olympiának, mint a földrengések, vagy II. Theo- dozius, aki felégette a szen­télyeket. Az archeológusoknak a Kladeosz több méter magas hordalékát kellett lefejteni­ük ahhoz, nogy hozzákezd­hessenek az ásatásokhoz. A hídon túl szerény kis tábla, rajta: Archaia Olyiín- pia — ősi Olympia. Az em­ber szíve hevesebben ver — nem is csoda —, hi­szen íme, itt az egykori nagy versenyek színhelye. Utam a Kronosz-hegyre ve­zet, amely tulajdonképpen inkább nagyobb domb, ame­lyet örökzöld £rdő borít, s ahonnan gyönyörű a kilátás. Előttem ciprusok, rhodende- on-bokrok, törpefenyők, a vi­lágos és mélyzöld sok-sok változata. A Kladeosz és az Alpheiosz folyó háromszögé­ben épültek Olympia neveze. tességei, amelyek voltakép­pen két részre oszthatók. Egyrészt a vallásos eredetú- ekre, másrészt az olimpiai létesítményekre. A stadion Nem tudom, más hogyan van vele, de én azonnal a stadionhoz siettem. A ver­senyzők valamikor egy 32 Mmüm t»n. június 4, vasárnap méter hosszú, fedett folyo­són át jutottak a stadionba. Ma a bejárati boltívet csu­pán egy szelvény jelzi. A be­járati alagúton nem szaba­dulhatok a gondolattól, hogy az évezredes kövek megany. nyi szorongásnak, remény­nek, milyen verseny előtti izgalmaknak lehettek tanúi. A pályán a versenyzők tes. tét nem fedte ruha, ezek után persze azon sincs mit csodálkozni, hogy csak egyet­len nő, Déméter papnője ve­hetett részt a játékokon. A folyosókon áthaladva a maga egyszerűségében tárul­kozik ki a stadion. Egyik ol­dala maga a Kronosz-domb földbe vájt üléseivel, a má­sik oldala már emberi kéz munkája, ez teljesen elpusz­tult. A nézőtér oldalai becs­lésem szerint öt-hat méter magasak lehették. Mindössze egyetlen kőpáholy volt, a Coubertín emlékműve a régi Olympiában. versenybírák és az előkelősé­gek számára. Az ősi olimpiai stadion egy mai modern olim­piai stadion méreteihez pel'sze nem hasonlítható, ennek elle­nére 35—40 000 ember fért él a lelátókon. A stadiont sok-sok év mun­kájával teljes egészében tu. lajdonképpen csak 1960—61- ben ásták ki. Az archeológu­sok a startköveket és a cél­vonalat is csaknem sértetle­nül megtalálták A fehér mészkőből készült startköve­ken két párhuzamos rovátka van, ide helyezték lábukat a futók. Ez volt tehát a start- gép őse. Ezekről a kőküszö­bökről húsz atlétát indíthat­tak; ' Aranykéssel metszett olajág A nézelődésből felocsúdva hirtelen arra leszek figyel­mes, hogy valaki szinte mér­nöki precizitással, acél mérő­szalaggal méri a pálya hosz- szát és szélességét, valóban helytállóak-e a bédeker ada­tai. S amikor konstatálja a méret pontosságát, megelége­detten tekeri fel mérőszalag­ját. A férfiú, akit felesége Harisnak szólít, csak ezután néz szét a látnivalók kö­zött. A romantika ebben a rek- kenő, tüdőt szúró hőségben sem vesz ki az emberekből. Hárman, négyen szabályosan elhelyezkedtek a startköve­ken, s ha nem is olimpiai gyorsasággal, végigfutják a távot. S tekintve, hogy a pél­da általában ragadós, a fia­talabb ja, fiúk és lányok kö­vetik a kezdeményezőket. Egy kefefrizurás amerikai futás A stadion bejárati alagűtjának már csak egyetlen boltíve ép. közben még filmezfceti is magát. Keresek egy tenyérnyi ár­nyékos helyet, hogy legalább gondolatban felelevenítsem, mi történhetett a győzelem utárt Emlékezetem szerint a győztes jutalma volt, hogy meggyújthatta Zeusz oltárán az áldozati lángot. A televí­ziós közvetítések alkalmával bárki meggyőződhetett arról, micsoda boldogság a győz­tesnek átvenni az olimpiai aranyérmet. Az ókorban a győzelem díja csupán egy aranykéssel lemetszett olaj. ág volt, bizonyára nem keve­sebb büszkeséget és boldog­ságot okozva a győztesnek. V erseny program Eléggé ismert a klasszikus olimpiákról, hogy a játékok hét napig tartottak. Az első napon esküt tettek a ver­senyzők, a második nap a futószámokkal kezdődött. A harmadik napon vette kez­detét a pentatlon, a negye­diken az ökölvívásnak és birkózásnak hódoltak. Az ötödiken az ifjak és a teljes fegyverzetben futók verse­nyezhettek a hatodik napon voltak a ló_ és kocsiverse­nyek, míg a hetediken záró- ünnepséggel és áldozatokkal fejeződtek be a játékok. Egy olimpia lebonyolításá­hoz természetesen az ókor­ban sem volt elegendő csu­pán a stadion. Akárcsak napjainkban, az ókori olim­piai létesítményeknek is al­kalmasaknak kellett lenniük a versenyekre való felkészü. lésre is. Az ókorban is volt edzőtábor, ha úgy tetszik, olimpiai falu. A versenyzők ugyanis hosszabb időt töltöt­tek Olympiában, a játékok megkezdése előtt legalább egy hónappal kellett megér­kezniük, és esküvel bizonyí­taniuk, hogy már legalább nyolc hónapja edzésben áll­nak. A Palaistrát, például edzőpályának használták, itt edzettek a birkózók és az ugrók, időnként egy-egy ver­seny is lezajlott itt. Egyéb­ként lakószobák, öltözők és fürdők álltak a versenyzők rendelkezésére. Az edzőtábor, vagy ahogy akkor hívták, a Leonidaion négyzetalapú volt, 138 ion oszloptól övez­ve Az oszlopsorok 50 centi­méter magasságig ma is lát­hatók. A kettős dór oszlop­sorú gymnasiont az atléták edzőpályának használták. Ha túl melegre, vagy esősre for­dult az idő, még versenye­ket is tartottak itt Pheidiász remeke X stadionból kijövet a Hé- ra-szentélyt elhagyva, a Ze- us-templom hívja magára a figyelmet. A hatalmas alap­zat, s a robusztus kövek lát­tán nem nehéz elképzelni hajdani monumentalitását. Óriási lépcsőin ma sem köny- nyű felkapaszkodni. A pad­lózat mozaikja hellyel-köz- zel még ép és bizonyos bete­kintést nyújt az ókori mű­vészi ízlésbe. De erre utal­nak a hatalmas alapzaton az oroszlánfejek, az óriási víz­köpők, amelyek a templom eredeti szépségének bizonyí­tékai. a templom közepén állt Pheidiász remekműve, a legfőbb isten, Zeus 14—15 méter magas, színaranyból és elefántcsontból készült va_ rázslatos szépségű szobra. A régi írások tanúsága szerint Pheidiász alkotása volt az ókor hét csodája közül az egyik. Olympia még számos érdekességéről lehetne szól­ni. Így Pierre de Coubertin emlékművéről, ide temették egyébként az újkori olimpiák életre keltőjének szívét, az olimpiai eszme évezredeket átölelő nemes gondolatainak megható szimbólumaként. Szöveg és kép: Boros Béla Szeretkezel! lakáshoz juthatnak a szanálandó lakások tulajdonosai A lakásépítési program megvalósítása érdekében gyorsítani kell az újabb la­kótelepek, városrészek építé­si területeinek előkészítését, s így a korábbinál nagyobb arányban kerül sor a leendő új városrészek helyén lévő regi, földszintes, elavult épü­letek lebontására. Ehhez alapvető követelmény, hogy a lebontandó, szanálandó ré­gi lakásokat minél előbb ki­ürítsék, de a tanácsoknak sok nehézséget, késedelmet okoz, hogy a szanált laká­sért cserébe tanácsi bérla­kást adjanak. Jelentősen enyhíteni lehetne ezeket a gondokat a szövetkezeti, ta­nácsi értókesítésű lakások juttatásával. Az eddigi jog­szabályok azonban sok ezzel kapcsolatos kérdést nyitva hagytak. Ezért az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium és a Pénzügyminiszté­rium együttes körrendelet­ben szabályozta azokat a feltételeket, amelyek alap­ján a szanálásra, lebontásra kerülő lakás tulajdonosát — kérelmére — tanácsi értéke­sítései lakáshoz kell juttatni. Elöljáróban arendelet azo­kat az eseteket foglalja ösz- sze, amelyekben a szanálásra kerülő lakás tulajdonosa csereként bérlakást kér, vagy lemond a cserelakás­ról. A rendelet kimondja, hogy cserelakásigény eseté­ben a kártalanításra vonatko­zó szabályoknak megfele­lően kell eljárni, s az épü­letnek a kisajátított lakásra eső értékét 40 százalékkal csökkenteni kell. Teljes pénzkártalanításra jogosult viszont az a tulajdonos, aki lemondott a cserelakásról, te­hát vállalta, hogy a lakás­ügyi hatóság, illetve a kisa­játítást kérő szervezet nél­kül saját maga oldja meg lakásának pótlását Az együttes rendelet lehe­tőséget nyújt a lakásügyi ha­tóságnak, hogy a szanálásra kerülő lakás tulajdonosát — saját kérelmére — szövetke­zeti, tehát tanácsi értékesíté- sű lakáshoz juttassa. Termé­szetesen ez az intézkedés fel­tételezi, hogy a tulajdonos, legkésőbb a tanácsi ér- tékesítésű lakásból va­ló beköltözéskor átad­ja a szanálandó lakást a kisajátítást kérő szervezet­nek. Ebben az esetben a la­kásügyi hatósággal kötött megállapodás alapján az Or­szágos Takarékpénztárhoz köteles befizetni és a tanácsi értékesítésű lakás eladási árának törlesztésére elszá­molni a kisajátított ingatla­nért kapott kártalanítás le­vonás nélküli teljes összegét, de természetesen nem többet, mint az új lakás külön jog­szabályok szerint megállapí­tott ára. Ha viszont a teljes pénzkártalanítás nem éri el a szövetkezeti, tanácsi értéke­sítésű lakásért fizetendő elő­törlesztési összeget, az ár 15 százalékát —, akkor ki kell egészíteni és az előtörlesztés összegét kell befizetni. A la­kás vevőjét nemcsak a szo­kásos kedvezmények és fel­tételek, hanem a rendkívüli törlesztéssel járó kedvez­mény is megilleti akkor, ha a befizetett kártalanítási ősz- szegen felül is teljesít rend­kívüli törlesztést. A rendelet hatályba lépett, de előírásait már nem lehet alkalmazni a felek között megállapodással befejezett, valamint a jogerősen elbírált ügyekben. (MTI) Megkezdődött az üdülési főszezon Hivatalosan június 5-én, szombaton indul, s szeptem­ber 5-ig tart a SZOT üdül­tetési főszezonja E három hónapban mind a 220 szak- szervezeti üdülőtelep (körül, belül 700 üdülőház) nyitva van, s erre az időszakra már valamennyi beutaló gazdára talált. A főidényben összesen 93 000 beutaltat lát­nak vendégül a szakszerve­zeti üdülők. A június 5-i kezdés azon­ban csupán, hivatalos dá­tum, mert valójában már hetekkel ezelőtt szinte vala­mennyi üdülő megnyitotta kapuit. Jelenleg is nyolcez­ren töltik szabadságukat SZOT-beutalóval a Balaton mellett és a hegyvidékeken. Az iskolai tanév befejezé­se után, június 9-én kezdő­dik a gyermeküdültetés. A 33 500 gyerekre csaknem 1600 pedagógus vigyáz a nyár folyamán. A kicsinyek többsége a Balaton mellett pihenheti ki a tanév „fára­dalmait” s a SZOT a kiváló étkezés mellett játékokról is gondoskodott, hogy minél kellemesebben érezzék ma­gukat a kis vendégek. A nyár folyamán csaknem 22 000 gyermek üdülhet szü­leivel együtt; A családos üdültetés június 8 és 15-re között indul. Az idén két új SZOT-üdü- lőt vehettek birtokukba a beutaltak Balatonlellén és Siófokon, s ezzel kétheten­ként újabb 330 dolgozó fog­lalhatja el a kényelmes szo­bákat. A nyár folyamán to­vábbi két üdülő nyílik, mindkettő 500 személyes. Az egyik Fonyódon a gyerme­kek „paradicsoma” lesz, a másik pedig a Rózsadombon a reumatikus betegeknek nyújt felüdülést, (MTI) Amikor Jókai Mórt Eger díszpolgárává választották... HOGY A GONDOS levél­tári kutatás egyre újabb és újabb érdekes adatokkal és eredményekkel gazdagíthatja városunk s meggyénk törté­netét, mi sem bizonyítja jobban, mint egy, a napok­ban előkerült adatsor, mely — tudomásom szerint, — eddig részleteiben ismeret­len. 1893. december 23-án Eger város képviselőtestületi ülé­sén először Kovács Kálmán indítványa hangzott el, me­lyet ,,Jól<ai Mór 50 éves írói jubileumának mikénti meg­ünneplése iránt” terjesztett elő. Ezt követően Kemény Fe­renc állami reáliskolai (ti. Dobó Istvánról elnevezett) igazgató emelkedett szólás­ra, és a Jókai-jubileum al­kalmából ösztöndíj létesítését javasolta. Eger úrr. városatyái ezt követően a következő hatá­rozatot hozták: „Tekintve, hogy Jókai Mór a magyar nemzet koszorús költője páratlan irodalmi működéséről a magyar nem­zetnek, mondhatni az egész müveit miág előtt dicsőséget, s önmagának hervadhatatlan érdemeket szerzett..,' Miért is Jókai Mór koszorús költő­nek felszázados írói jubileu­mát e képviselőtestület is méltán megünnepelni kíván­ja, egyhangúlag kimondja, a) hogy a városunk dísz­polgárává választja ... b) egy utcza Jókai Mór nevével jelöltetik meg.” Harmadikként pedig fel­kérték a Kaszinót, mint tár­sadalmi egyesületet, hogy gondoskodjék Jókai irodal­mi megünneplésének meg­rendezéséről. d) „Egy reáliskolai Ösztön­díj alap megalkotása céljá­ból megindított gyűjtéshez az ajánlati pénztári alapít­ványból a város Jókai ala­pítvány címén 200 koroná­val járul...! AZ 1894. JANUAR 13-ÄN tartott képviselőtestületi ülé­sen hangzott el aztán a be­számoló arról, hogy egy há­romtagú városi küldöttség vett részt a budapesti ün­nepségeken és átnyújtotta az írónak Eger vázom díszpol­gári oklevelét. Sikerült meg­találni a díszpolgári oklevél szövegét is, mely imigyen szóllott: „DÍSZPOLGÁRI OKLEVÉL Mi Eger rendezett tanácsú város polgármesteri-e, taná­csa és képviselőtestülete, ezennel örök emlékezetül adjuk hogy midőn alólírt napon és helyen, városunk ügyeinek elintézése végett rendes közgyűlést tartottunk, akkor Nagyságos Jókai Mór U rat, mint a magyar nem­zet Koszorús költőjét es íróját, ötven évi páratlan írói működése által a ma­gyar irodalom fejlesztése körül szerzett hervadhatat­lan érdemeiért, Eger rende­zett tanácsú város díszpol­gárának egyhangúlag meg­választottuk) minek hiteléül kiadjuk szokott aláírásukkal és hivatalos pecsétünkkel megerősített jelen okiratun­kat .. Ugyanekkor az - élökiő Grónay Sáondor polgármes­ter jelentette, hogy ,a jelen­legi Czukor utcza Jókai Mór nevével jelöltetik meg.” Sőt még azt is megtudjuk, hogy az egri állami reális­kola Jókai-ö Szondijához a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium is hozzájárul 100 forinttal. Közben, 1893. november 28-án a városi képviselőtes­tület a „Jókai Mór összes mű­veit magában foglaló 100 kö­tetből álló diszkiadás”-t is megrendelte. De amikor az­után a kötetek egy része megérkezett, 1895. január 31-én úgy döntöttek a vá - rosatyák, hogy mivel nincs hol a könyveket elhelyezni, azok megőrzési helyéül a városi levéltárat jelölték ki. ETTŐL A KISSÉ keser­nyés ízű mdlékzöngétöl el­tekintve, Eger város képvi­selőtestülete 1893-b‘in való­ban bölcsen határozottt, ami­kor díszpolgárává avatta, és a magyar irodalom legna­gyobb romantikus mesélőjé- nek emlékét, egy még nap­jainkban is meglévő utca­névvel örökítette meg. Sugár Istvii •

Next

/
Oldalképek
Tartalom