Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-13 / 138. szám

© Kevés a postás © Zsúfolt telefonközpont Postai gondok megyénkben A postások munkája nél­kül egyetlen civilizált társa­dalom sem tudna élni, hi­szen a hírközlés, a levél- továbbítás, s az emberek egymás közötti érintkezésé­nek számos egyéb formája a postások közreműködése nélkül elképzelhetetlen. Ez a közreműködés, amely szer­teágazó, de egymáshoz szo­rosan kapcsolódó különböző postai tevékenységekből áll, — ahogy Kállai Lajos, a megyei postahivatal vezető­je mondotta — hivatástu­datot, megbízhatóságot, pon­tosságot és nagy lelkiisme­retességet igényel. Ez a kö­vetelmény általában megfo­galmazható valamennyi munkahelyen, de a postán a leginkább. Gondoljunk csak arra, hogy milyen zűrza­vart eredményezne az, ha egyik vagy másik napon nem kapnánk meg a meg­szokott újságjainkat, nem érkezne meg a várt és sok­szor életfontosságú távirat vagy expresszlevél, vagy a nyugdíjasak százezreinek * járandósága. — Sok gondunk van az utóbbi években — mondot­ta Kállai Lajos beszélgeté­sünk elején —, de ezek a gondok nem csupán a meg­növekedett levél-, távirat és telefonbeszélgetések miatt szaporodtak meg. Kevés a postás, nagy a fluktuáció, ez jelenti a legnagyobb gon­dot. Megyénkben 112 posta­hivatal és közel 1100 postai dolgozó — kézbesítő, tele­fonközpontos és tisztviselő — dolgotok. Vidéken is jó néíhány hivatalban szükség lenne főként kézbesítőkre, akik között a legnagyobb a fluktuáció. Ez a gond hat­ványozottabban jelentkezik Egerben, a megyeszékhe­lyem, ahol 15—20 postásra lenne szükség a jelenlegi létszám mellett. — Miért nem jönnek a postára dolgozni? — Véleményem szerint en­nek oka elsősorban az ala­csony fizetéssel magyaráz­ható. Ugyanakkor az is tény, hogy a legtöbben, főleg a fiatalok ma már elsősorban olyan munkahelyre törek­szenek, ahol csökkentett munkaidővel, szabad szom­battal is „kiegészítik” a íi­zetésüket. Nálunk nyolcórás munkaidő van és nincs sza­bad szombat. A megyei hivatalvezető el­mondotta, hogy a nem ré­gen bevezetett automata bé­lyegzés bevált, s ezzel is si­került néhány ember mun­káját megkönnyíteni. — Igyekszünk a lehető legzökkenőmentesebben el­látni a megmövekedett for­galmat. Ennek érdekében a pénz- és egyéb küldemé­nyeket felvevő szolgáltatása­ink praktikusabbakká vál­tak azáltal, hogy valameny- nyi felvevő ablak előtt pon­tosan, közérthetően kifüg­gesztettük, hogy hol, mi­lyen típusú befizetés vagy küldeményfelvétel folyik. Ezt az áttekinthetőséget tovább kívánjuk növelni azáltal is, hogy rövidesen szemlélete­sen kifüggesztjük a felvevő­asztalok melletti oszlopok­ra azokat az utalvány- és cseklkmintákat, amelyeknek befizetésével azon a helyen foglalkoznak. — Nagyon sok panasz van Egerben a telefonra. Tudjuk, hogy már rövidesen elkezdő­dik az új telefonközpont építése, azonban amíg az el­készül, hosszú évek telnek el. Nem terveznek-e valami­lyen átmeneti megoldást a zsúfoltság csökkentésére? — Ezekben a napokban költöznek M a lakók a Kos­suth Lajos utca Fellner Ja­kab utca sarkán levő épü­letekből, amelyek helyén a Heves megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat — .két-há- rom hónapos csúszással — megkezdheti a kivitelezési munkálatokat. A határidő 1974. Sajnos, eddig a la­kosság türelmét kell kér­nünk a zsúfolt telefonvona­lak miatt, s mindazokért, amelyek ebből adódnak. Két­ségtelen, jó lenne valami­lyen átmeneti megoldást közbeiktatni. A legjobb egy ideiglenes alközpont beikta­tása lenne, amely néhány ezer vonallal csökkentené a jelenlegi főközpont túlter­heltségét. Sajnos, pénzügyi fedezet hiányában erre köz­vetlenül megyei hivatalunk­nak nincs lehetősége ... Megyénk postai gondjai úgy véljük túlnőnek a me­gye határain. Országos szer­veiknek kellene foglalkozniuk azzal, hogy a nagy fluktuá­ció, s egyáltalán a munka­erőhiány felszámolása érde­kében megfelelő intézkedé­sek lássanak napvilágot. El­sősorban a béreket kellene felülvizsgálni. Ami pedig a túlzsúfolt egri telefonköz­pontot, az abból adódó min­dennapos — bizonyos hiva­talokban, hatóságoknál, szer­veknél — minden órás bosz- szúságok elkerülhetőségét illeti: meg kellene találni az új főközpont felépülésé­ig is az ideiglenes alközpont felépítésének, beállításának a pénzügyi és műszaki felté­teleit Programozott favágás A vadállományáról híres Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság fa termelése is számottevő: évente 200 ezer köbméter bútor- és szer­számipari fát kap innen az ország. Az erdőkitermelés jövedelmezőségét növelve — a vadgazdálkodás eléggé ma­gas költségeinek pótlására — ipari tevékenységre rendez­kedtek be. A jövőben fűrész­áruként értékesítik a Duna menti erdőkből kitermelt fát. A most épülő pörbölyi fa- feldolgozó üzemben meg­kezdték a termelést az or­szág első automatikus favá­gó berendezésével. Az oszt­rák gyártmányú gép műszer­falán előre beprogramozzák a faszeletelést, s az millimé- ternyi pontossággal metszi a rönköket. Nyolcórai üzemel­tetés alatt 25 köbméter fát hasít lemezekre. (MTI) (F. S.) Töprengés (Tóth Gizella felvétele) A fontos döntések előhésssitésére Szociológiai csoportok megyénkben Hazánkban és más szocia­lista országokban egyaránt az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején — a dogmatikus időszak szocioló- giaellenességének reakciója­ként, megjelentek a „sutba dobott.” tudomány első pró­bálkozásai, s szinte tömeg­méretűvé, divattá vált ilyen, vagy olyan szempontú fel­mérést, felméréseket készí­teni. Ezek az első lépések semmiképpen nem nevezhe­tők másnak, csupán empiri­kus adatgyűjtésnek, holott a szociológia — marxista ala­pon nem emprikus le­író társadalomkutatás, s nem azonos a közvélemény­kutatással. A szociológia sa­játossága, hogy kutatásainak tárgya valamely társadalmi csoport, annak vizsgálata, hogy milyen jellemzői van­nak az emberek csoportos te­vékenységének, s e jellemzők milyen mértékben határoz­zák meg az egyének tevé­kenységét. Mindezekből vilá­gosan kitűnik: szocialista társadalmunkban — éppen a tudományosan megalapozott politikai, gazdaságpolitikai döntések megfelelő előkészí­tése érdekében — elengedhe­tetlenül szükség van a szo­ciológiára. Ennek a felisme­résnek a következménye, hogy hazánkban az 1950-es évek végétől egyre nagyobb Vas megyében kutatófúrá­sok közben több helyen talál­tak gyógyhatású termálvizet.. Borgátán például a percen­ként 810 liter hozamú, 47 fokos víz hasznosítására a környező községek és tsz-ek hévizhasznosító társulatot hoztak létre, és 35 kataszt- rális holdon üdülő-, fürdőte­lepet alakítanak ki. Az első lépéseket már megtették. A létrehozott fürdőmedencé­ben az elmúlt évben több mint ötvenezren élvezték a víz üdítő, gyógyító hatását. A fürdőt most tovább épí­tik. a községi tanács eddig már több mint 200 parcellát értékesített, amelyekre nya­teret kap a szociológia. Az egyetemek és országos _ ha­táskörű intézmények mellett néhány vidéki városban, me­gyeszékhelyen is történtek kezdeményezések a szocioló­gia megismertetésére, gya­korlati alkalmazására; ,; Megyénkben — a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának irá­nyításává, — es év elején in­dult egy féléves tanfolyam nagyobb üzemeink, iskoláink, a tanácsok szociológia iránt érdeklődő dolgozói, vezetői számára A tudomány helyi szaktekintélyeinek, valamint az MSZMP Politikai Főis­kolájának, a Társadalomtu­dományi Intézet tanárainak előadásai, valamint a megyei pártbizottság oktatási igazga­tósága által szervezett kon­zultációk az érdeklődőkben még jobban elmélyítették a megszerzett ismereteket. A tanfolyam rendezőit az a táv­lati cél vezérli, hogy hasonló tanfolyamokat a jövőben is indítanak, s így néhány éven belül, valamennyi városi, já­rási és üzemi pártbizottság mellett — társadalmi aktí­vákból — létrehozzák a szo­ciológus csoportot, amely egy-egy fontos helyi gazda­sági, politikai döntést tudo­mányos módszerekkel is elő­készít, ralók. víkendházak épülnek. Jelenleg negyven telken fo­lyik építkezés. Az üdülők, fürdők ellátására a Jánoshá- zi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, vala­mint az egyházaghettyel Berzsenyi Dániel Tsz közö­sen korszérű éttermet és eszpresszót nyit; Mesteriben 65 fokos kal­cium és magnézium-hidro- karbonátos vizet találtak. Hasznosítására távlati fej­lesztési tervet készítettek; Első lépésként megépült már a fürdőmedence, s a tanács itt is hozzáfogott a telek­igénylők kielégítéséhez. (MTI) Noé hegye alatt... N oé hegye, de ma­gas! Megfájdul az ember nyaka, amíg bámulja hullámosra, gyúródott kőrám- cait, kemény kibuggyanásait, szálkás kőcsontjait. Ám néz­ni nemcsak fárasztó, de meghökkentő ugyanakkor. Mert mintha teljességgel Csontváry várnainak hátte­réből,- „A magányos cédrus” mögül nyomult volna előre, elevenedett volna tapintható, érzékelhető valósággá e tá­jat uraló, házak fölé töre­kedett „Mundstück”-szerű nyúlvány. Stilizált akácaival, cserfáival, csenevész törpe cserjéivel bibliai, „nakomszi- pán"-os hangulatot áraszt. Nem hiába kapta nevét az özönvízi hajósróL Legendát szőttek köréjé: valamikor régen egy terhes asszony ballagott át a he­gyen, megkívánta a szőlőt, s hiába kért egy fürtöt Noétól, nem adott a fukar. Erre min­den kővé változott... Kövü­letek őrzik a szőlőtőkék nyo­mait, s Noé kosara is látható még — bizonyossággal állít- ák, akik egyiket-másikat, vagy mindkettőt látták. Bibliai hangulat. Ezt érez­hették eleink is, akik temp­lomot építették a hegyhez ra­gasztva — úgy, hogy a szen­télyt kőbe váigták. A temp­lom hajója aztán leégett, s csak a barlangszerü szentély maradt meg épen. Ástak is itt vagy ketten, önszorga­lomból kutatva kincsek, em- lc’”>k után. Találtak is szob- a szent Szüzét, de ásó- , ’ lefejezték, aztán károm­ra apróra verték. Elvá­lt ateisták voltak. • Ufók juiuus lü* «tíc-axnab áll az iskola. Az igazgató ebédel, szólunk neki, szem­ben, az utcasor másik olda­lán lakik, s jön is készség­gel. Albach Árpád. Magas, körtearcú, ötvenes férfi, csi­petnyi bajusszal. Magyaráz­za, honnan a falu neve: Is­tenmezeje ... A tatárok elől a „Felsőnád”-ba vették be magukat az emberek, itt imádkoztak Isten segítségé­ért, s a lápos, süppedékes vi­déket, a bozótos ingoványt, ahol védelmet leltek, nevez­ték el „Isten mezejé”-nek. Ez nincs megírva könyvekben, levéltárak sárguló okmánya­in —, a néphit őrzi, mint a Noé-legendát. És a falut kör­nyező hegyek, dombok, völ­gyek neve is őriz valamit az időből, egy kis történelmet, vérzivataros járványt, be­tyárromantikát: Lóhullástető, Akasztó-domb, Kovaszó, Nyúlsütő-domb. A közeli múltról fényképe­ket mutat. Fakult, színevesz- tett fényképeket, s rajtuk: vályog- és vertfalú házaik, rothadó és megfeketedett zsúppal, amiből mostanra is maradt még mutatóba elég. A házak szegényes alakzata­it egyik-másik képen meg­bontja az ember: asszony gyerekkel, asszonyok gyere­kekkel. Férfi nincs a képen. A férfi távol a háztól, asz- szonytól, gyerektől, családtól —, gondok sűrűjébe vág csa­pást, az élet nagy gubancá­ban gürcölődik megélhetés­ért, kenyérért. Északi, vagy dunántúli bányák olvadt so- tetietoksii. N yolc évvel ezelőtt ír­tam ezeket a sorokat Istenmezejéről készített ri­portomban. A riportot akkor valami ok miatt félretettem, s csak mostanában akadt ke­zembe a hányódó kézirat. Szégyenkező nyugtalanság fogott el, hogy nyolc éve nem jártam ebben a faluban. S ez a nyugtalanság hajt most friss találkozásra, no mega személyes kíváncsiság: vajon milyen arcot láthatok... ? Erdős völgytorokba fut be az út. Balra a hangyabolyo- si bentonitbánya. Modern, emeletes irodaház, acéltra­verzek a rakodótér felett. Előttünk a Mu. Most fogunk beleszaladni a múltba. Nyolc éve megírtam: .......vályog­é s vertfalú házak, rotható és megfeketedő zsúppal...” Mindjárt láthatjuk az egész utcasort ezekkel a régi há­zakkal. Az új riportban majd azt is megírom róluk, hogy a hegy oldalához lapul­va megbújnak, akár a fész­kek. Kedves kép, tetszik ne­kem, mihelyst autónk meg­áll, le is jegyzem, el ne fe­lejtsem. De... sehol a zsú­pok! Sehol a meszes oldalú, hosszú gerincű, barnult nád­szalma alatt meglapuló ap­rószemű házikók! Sehol a füstkonyhás, széles ereszű, tornácos házak! Sehol az ök- lömnyi üvegszemes ablakok! Mindenütt piros cserepes, vagy szürke palás háztetőka főutca két oldalán. — Eltévedtünk volna? — Istenmezején vagyunk! Hármas útkereszteződés, a régi iskolával. Üzennek az igazgatóért, & jön készségé; — Árpád, hol az öreg zsúptetős falu? — Eltűnt, kérlek, eltűnt... Nyolc év alatt!... Milyen, milyen gyorsan. — Elbontottuk szépen a régi házakat. Mind az ösz- szeset. Igaz, akad még a szé­leken egy-kettő idősebb épü­let, de nem itt középen. „Itt középen” pompás vil­lák sorakoznak. Szuterénos, magas házak. Terméskő alja­zat; színes, többrészes fröcs- csös homlokzat, redőnyök; veranda; előkertek, virág­ágyásokkal; vaskerítés. Az iskolával szemben, az utcasor másik oldalán az igazgatói laknak is már csak hűlt helye. Elbontották az öreg • vályogépületet. Üjat építenek a helyébe, 200 ezer forintos költséggel. — Ha még emlékszel, ná­lunk is volt zsúptető a mel­léképületen. Egy reggelre nagy robajjal összeomlott... N oé hegye alatt á régi, öreg falut megtalálni már nem lehet. A nyomor- idéző látvány nem jellemző itt többé, eltűnt a zsúptetős házakkal együtt. Az érkezőt most már az anyagi jólét je­lei köszöntik. — A lányoknak 13—14 éves korukra megvan a tel­jes bútoruk. 23—25 éves fia­talembereknek pedig már há­zuk van. A bőség forrása az, hogy szorgalmasak az emberek. Szorgalmas bányásznép lak­ja ezt a falut. Több mint százan a bentonitbányában dolgoznak. Fél'ezren vannak, akik az egeresein bányában .fejtik a szenet, .Hajnalban, egész autóbuszkaraván hoz­za, s viszi az intenmezeji bá­nyászokat. Kétszázan terme­lőszövetkezeti tagok, mások pedig az állami gazdaság gyümölcsösében vagy az er­dőgazdaságnál dolgoznak. Az anyagi jólét jelei kö­zött lehet említeni, hogy minden háztartás komplet­ten gépesített. A tulajdontár­gyak között megszokottá vált az autó. Leginkább mégis a lakodalmi szertartást emlí­tem, mert ennek van különle­ges jelentése. Nyolc évvel ezelőtt felje­gyeztem egy lakodalmi ké­születet, amit F. Cs. József mondott a toliam alá: — Hordókban áll 400 liter bor, fél 'hektónyi pálinka. Meg ott a két hízott disznó is. Több mint tizenhatezer­be van az egész készülődés, de hát 150—200 személyre számítunk, a közvetlen ro­konságra. S a nyolc év során nem­hogy csökkent volna, de még tovább növekedtek a „módi” kvantumai. A lagzira hetekig, hónapokig készülnek, s utá­na évekig, sőt évtizedekig mesélnek róla. M it mutat ezek mellett a falu szellemi térké­pe? — Az emberek fogéko­nyak minden szép és jó iránt. Az igények minden te­rületen nagyfokú növekedést jeleznek. Ez a nagy ered­mény, a siker. Minden házban van szin­te televízió Annyi újságot, folyóiratot járatnak, hogy évi bontásban, a csecsemőket is számítva, egy emberre átlag 25,60 forint jut. Jóllehet nincs a falunak kultúrottho- na, s minden esemény egye­düli színhelye az iskola, ele­ven kulturális életet élnek. A könyvtári tagok száma. Nyu­godtan mondhatjuk hát, hogy Istenmezeje „olvasó falu”. Az első negyedszázadban példá­ul több mint kétezer köny­vet kölcsönöztek; ebből a felnőttek olvastak 1500 köte­tet. Eredményesen tevékeny­kednek a különböző klubok, szakkörök. A közhasznú is­meretek tanfolyamai látoga­tottak. — Hátha lenne művelődé­si házunk... ! Ez sem lesz sokáig óhaj. Kétmilliós költséggel hama­rosan hozzákezdenek az épí­téséhez. A költségekhez ma­guk az emberek is odaadják forintjaikat. A lakosság ke­resői minimálisan 500 forin­tot ajánlottak fel, de nem ritka az 1000 fonntos összeg sem. A bentonitbánya dolgo­zói két teljes műszak terme­lési értékét ajánlották fel a művelődési ház építéséhez. De forintjaik mellett két ke­zük munkájával is segít majd a falu apraja-nagyja. K zt beszélik: valamikor régen egy terhes asz- szony ballagott át a falu he­gyén, s mert megkívánta a szőlőt és fürtöt sem kapott, minden kővé változott. Az is- tenmezeji emberekben hiába kutatnánk kővé merev ül# szokások után. Szándékaik* ban, tetteikben azonban ha* sonlíthatók a kőhöz — szi* lárdak, kemények. De nem nehézkesek. Üj, városias fa­lut teremtettek zsúptetős te­lepülésük helyén, gyümölcsö­ző életük új lehetőségét. A nyári nap forró kupolát feszít az erdős völgytorok házai fölé. Csönd vesz korül a Tárnához tartó pelyhes nyárfák alatt. Ez a csönd itt az élet Imik lélegzete. Patak# Dezső „-tó l ídeliitáiKHiiént, jmeg., véste JSSOft fokos közül f0S6 « Új üdülő- és fördőtelepek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom