Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 97. szám

Ami a ranghoz hiányzik Idegenforgalmi gondjainkról ÄM3KNEK azt is írhat­nánk: „Csörgés-morgás egy régen várt kormányhatáro­sat érdekében”, mert ha a Mátra legendás hírű betyár- vezére, Vidróczky Márton él­ne; a nyája helyett őmaga esörögne-morogna, hogy raj­tunk, e tájon élőkön kívül fentebb helyeken oly keve­set törődnek a Mátra és hegytestvére, a Bükk sorsá­val. Morogni persze mi is éppen eleget morgunk, mél­tatlankodunk, de ha csak ezt tennénk, komolyan se kelle­ne bennünket venni. A többes szám egyébként nem «fejedelmi többes”, ha­nem egy egyre erősödő, iz­mosodó társadalmi testület, a Mátra—Eger—Nyugat- bükki Intéző Bizottság legu­tóbbi ülései alaphangjának kifejezése. Tájegységünk mindhárom idegenforgalmi körzete — a Mátra, Eger és a Bükk — egyre fokozódó jelentőséggel bír a hazai belföldi és külföldi idegen­forgalomban. Azt, hogy poli­tikai és gazdasági szempont­ból egyaránt milyen jelentő­sége van az idegenforgalom­nak, ma már fölösleges bi­zonygatni. Elegendő a bala­toni, a Duna-kanyati és a velencei-tavi régió nagyará­nyú fejlesztésére gondol ní- Ezen a ponton viszont máris erdemes valamit megjegyez­ni: ez a három tájegység k4- sebb-magyobfo vízpart! jelle­gének köszönheti a kor­mányhatározattal és pénzzel étert fejlődését. MIÉRT KÉSIK tájegysé­günk regionális tervtanuF- tnányáuak — amely a táv­lati és közeli, fejlesztés irá­nyát, módját, mértékét hiva­tott megszabni — a kormány elé való terjesztése? — Min­den bizonnyal azt kell vá­laszolni erre a kérdésre, amit Barte Alajos, a megyei pártbizottság titkára is mon­dott tájegységi intéző bizott­ságunk legutóbbi ülésén! Az illetékes országos szer- vek nem ismerik, vagy lebe- esülik megyénk idegenfor­galmi értékeit... A Balaton és Budapest,» tkma-kanyar elsőbbségét sem vitetjük — különösen, ha a „valutatermel és” felől nézzük a kérdést —, mert a tények: ezen a két tájegysé­gen jelenleg a legnagyobb az idegenforgalom. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy idegenforgalmi politi­kánk elvileg nem tesz kü­lönbséget a nagyobb külföl­di látogatottságú, „valutater­melő” és a belső idegenfor­galmat vonzó területek kö­zött, o gyakorlat furcsa mó­don mégis mást mutat És nézzük csak újra a tényeket. Arról már szó esett: ha csak morognánk, komolyan se kellene bennünket venni. Ez így igaz. Hosszú évekkel ezelőtt — az egyre növekvő idegenforgalmi igények szo­rításában — fogalmazódott meg először: legyünk foga­dóképesek. Építsünk turista- házakat, utakat, közműve­ket, megfelelő mennyiségű és minőségű kiskereskedelmi, vendéglátóipari egységeket szabadforgalmú szállodákat Akkoriban erre „fentről” az volt a válasz: közműveket, utakat kereskedelmi hálóza­tot — o nagyobb arányú fejlesztés alapját — teremt­sük meg helyi erőforrások­ból. Meg is indult a serény munka: új ÁBC-áruházak épültek Egerben, gyarapo­dott a melegkonyhás ven­déglők száma, végig az ide­genforgalmi útvonalak men­tén, s korszerűsödött újjá­épült számos nehezen Járha­tó közúti szakasz. Létrejött a köszörű-völgyi hatalmas víztározó, elkészült a Mátra teljes közművesítés! terv-' dokumentációja, amelyből eddig már meg Is valósult az egész program fele, s a megye negyedik ötéves tervi célkitűzései szerint 1975-ig befejeződnek a Mátra köz- njűvesttésének kivitelezési munkái. Ezeken kívül — ugyancsak helyi erőből — még olyan nagyszerű, ked­velt létesítményekkel is büszkélkedhetünk, mént az egri Unicornis Túrtetaház és Etteresn, az atrtós-campmgek Egerben és a Sós-tó mellett, hogy a többi már felépült, most és a kozrijövőben épü­lő kereskedelmi, vendégiátó- ipari objektumokról ne is beszéljünk, (Fehér Szarvas, Bükte-pressaó-étterem és toristaház, s az. egri tBszé- kesegyház lábánál befejezés­hez közeledő borozó-étterem — éjjé® mulató..4 MIÉRT MORGOLömiMK? ■— Az egyenlőtlen bánásmód miatt, ahogy az Országos Idegenforgalmi Tanácsban, s más, illetékes országos szerv­nél is kezselik tájegységünk fejlesztését. Erre mi sem jel­lemzőbb: 02 elkészült regio­nális tervtanulmány kor­mány elé terjesztését már a múlt évben ígérték, majd átcsúszott ez évre, s az elő­terjesztő Építésüsd és Vá­rosfejlesztési Minisztérium­ban a közelmúltban arról értesültünk, hogy „még tá­voli téma” ez. Újra? Pedig már az alapokat helyi erők­ből leraktuk. Néhány nagy, reprezentatív szálloda kelle­ne. Egerbe legalább egy, a vagy kettő a Mátrába, ahol — az évek óta átalakítás alatt álló gyöngyösi „Mátra Szálló” kiesése miatt — je­lenleg egyetlen szálloda nél­kül állunk az újabb főszezon és — a Vadászati Világkiál­lítás várhatóan nagy számú külföldi vendég előtt... Aztán van még egyéb bi­zonyítéka is annak, hogy mennyire megkülönböztetett helyzetben állunk a tőlünk valamivel nagyobb forgalmú régiókkal szemben: amíg tájegységi intéző bizottsá­gunk évek óta nem kap az országos idegenforgalmi alapból többet egymillió fo­rintnál, addig van olyan in­téző bizottság, amely évi 30 milliót kap... Vajon mikar kerül a meg­ölető helyére tájegységünk — mint az ország legszebb hegyvidéke, kultúr- és mű­emlékekben, világhírű bor­vidékekben gazdag területe az országos idegenforgalmi fejlesztési tervekben is? Faludi Sándor Döntött a Legfelsőbb Bíróság Kié legyen a kislány? — Kamilla helyett kártérítés — NEM MINDENNAPOS ügy került a Legfelsőbb Bíróság elé. Ugyanis a per „gyer­mek kiadására” irányult. A* ügy előzménye az, hogy a házastársak válásakor 6 éves kislányuk az apához került, mert az anya. aki külön köl­tözött, megfelelő lakással nem rendelkezett. Viszont a szün­időket a gyermek anyjánál töltötte. Később a volt házas­társak újabb házasságot kö­töttek, a két évvel ezelőtti iskolai vakációban a kislány ismét anyjához került, de többé nem tért vissza apjá­hoz. Esért indult meg a per. A pesti központi kerületi bíróság, majd fellebbezésre a budapesti fővárosi bíróság a gyermeket az anyánál helyez­te el, és az apát havi tartás- díj fizetésére kötelezte. A jog­erős ítélet ellen emelt törvé­nyességi óvásra az ügy a Leg. felsőbb Bíróság elé került, amely határozatában a kö­vetkezőiket mondta ki: — Igaz, hogy a serdülő korban levő 12 éves leány érdeke az anyjánál való el­helyezést Indokolja. Az ilyen korú leány lelkivilágát, ér­zelmeit az anya jobban meg­érti, mint az a mostohaanya, akit a gyermek nem szeret. Ugyanis a kislányt a biróság meghallgatta, s kijelentette: anyjánál kíván maradni, mert ott jobban érzi magát, mint az apai házban. Az al­sófokú bíróságok azonban nem voltak tekintettel arra, — mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság — hogy a meghall­gatás időpontjában a gyer­mek már egy éve anyai kör­nyezetben élt és lehetséges, hogy nyilatkozata megtételé­ben anyja befolyásolta. Fi­gyelemmel kell lenni arra is, hogy a kislányt egész kicsi kora óta apja megfelelően nevelte és gondozta. Adat van azonban arra, hogy a gyer­mekben mostohaanyjával szemben okkal alakult ki el­lenérzés. Mindezek tisztázása érdekében szükséges pszicho­lógus meghallgatása arra vo­natkozóan. mi váltotta ki az apai környezettel való szem­befordulást. és a kialakult el­Az ékszíj senkinek sem kellett — 4800 forint „retur" .. . Elszaporodtak a vám- és devizagazdálkodást sértő bűntettek Szomorú, de így w: fed» tajdoaképpen még meg sem kezdődött a fSidény az ide­genforgalomban, az eddig el­telt néhány hónap alatt a megyében majd annyi eset­ben kellett eljárniuk a ható­ságoknak a vám-, de külö­nösen a devizarendelkezése® megsértői ellen, ahány eset­ben tavaly egész évben! KV- gonóoöoodtartö, s Sóképpen azok számára, akiket a ható­ságok lelepleztek, s akik ei­len eljárást indítottak. Ua okulhatnak belőle mások ts_ Az alábbi eset még szkvba friss, ki sem hűlt az a szék, amelyben nemrégiben a ter­heltek ültek, és vállomást tettek. Bundaügy. Bár a bun­dák futballistákkal érkeztek, nem a pálya mögötti sport­szerűtlenségről van szó. Ro­mán labdarúgók jártak Eger­ben, s kísérőik jól számítol­tak: nyolc, magukkal hozott bundát értékesítettek, szép áron. A bundákat a Centrum Áruház hét dolgozója vásá­rolta meg.» Mint mondani szokás: lebuktak— **' Hasonló véget ért 780 da­rab, Csehszlovákiából szár­mazó ékszíj története is. Az összérték meghaladta a nyolc­vanezer forintot T. és K. I gépkocsivezetők vették át külföldi ismerősüktől a be­csempészet „árut”, de úgy látszik, a piackutatásban eléggé járatlanok, vagy nem tételezték fel, hogy hazánk­ban „azért” akadnak tör­vénytisztelő emberek is, min­denesetre a felkínált ékszí­jak a maszekoknak nem kel­lettek. Vám-orgazdaság bűn­tette miatt indult eljárás el­lenük. ßz. K. egri tanár ellen azárt Indult eljárás, mert nyugat- európai körútjáról hazatérve egy értékes magnetofont, és egy — dallamkürtöt (!) igye­kezett átmenteni a határon. Akadnak olyanok, akik • mentegetőzésük sorén arra hivatkoznak: nem tudták, hogy nem szabad ezt, vagy azt, ennyit, vagy annyit be­hozni. De tudták! Hiszen az utasítások ott szerepelnek Van-e élet a Földön? Az űrhajó egy darabig még lebegett néhány centire a felszíntől, majd behúztam a kéziféket, s a Csongor-szi- var alakú, hatalmas fémtest megpihent a Marson. Egy kicsit még füstölt, aztán las­san kialudt a hajtómű. Elő­írás szerint felvettem a szka­fandert, s a légzsilipen át tá­voztam. Hogy milyen volt az első benyomásom a Marson? Nagyszerű. Ereztem az em­beriség diadalát, a technika minden határt elsöprő nagy­szerűségét és az utazás fára­dalmait. Nagyszerű érzés felismerni azokat a jelensé­geket is, amelyek igazolják az évtizedes gondos munká­ja során leszűrt következte­téseket: valóban nincs élet a Marson. Ahol az űrhajóm leszállt, nem messze egy igen szép város terül el. Legalábbis egy város benyomását keltik a különös vonalú, szép épü­letek cirádas kapukkal, nagyméretű ablakokkal, szé­les, parkosított utcákkal, a nyüzsgő sokasággal, s az út­testen száguldozó járművek­kel. Természetesen mindez lehet csupán egy Mars-kitö­rés következménye is, vagy becsapódott meteorok sze­szélyes játéka. Egy különös csoport köze­ledett lassan felém. Első lá­tásra emberek benyomását keltették két kezükkel, két lábukkal, egy fejükkel, ame­lyen két szem, egy orr, egy száj, két fül, és fent haj te­rül el Ha nem tudnám, hogy mints élet a Marson^ bizony ni — mondta türelmetlenül a marslakó. — Es nyugodtan levetheti a szkafanderét, mert belélegezhető nitro­génből és széndioxidból áll alaposan meglepődnék, de így nyugodt várakozással te­kintettem rájuk. — Maga a Vénásról jött, mi? — kérdezte a vezetőjük, amikor odaérték. — Nem — mondtam. — A Eöldről. Ugyanis a Vermsen, meg a Marson nincs élet. — Már hogy ne volna? — csodálkozott a marslakó. — Tudósaink bebizonyították, hogy a Venuson igenis van élet, kezdetleges vegetáció és fejlett emlősök. Meg embe­rek. Ugyanúgy, mint nálunk, a Marson. — Maguknak ezt ki be­szélte be? — néztem rá fö­lényesen, hiszen odahaza so­kat olvastam róla, hogy « Marson nincs élet. — így nem lehet tárgyak a légkör, az a csekélyke oxi­gén ne zavarja magat. A hőmérséklet is ideális most: éppen mínusz hetven fok van árnyékban. — Értse mar meg végre, uram, hogy én a Földről jöttem, ahol oxigént léleg- zünk. Nitrogénben meg széndioxidban lehetetlen az élet, ezért nincs ennek sem­mi jele a Marson! — gurul­tam méregbe ennyi értetlen­ség hallatán. — Hát ez a város — mu­tat maga mögé — ez mi?! — Ugyan már! Az lehetett valami kéregmozgás ered­ménye is, amikor még nem hült ki ennyire ez a kihalt bolygó. Vagy a becsapódott meteorok szeszélye is lehet... Esetleg valamikor, valóban rótt valamilyen kezdetleges élet, de hol van az már!... — De, uram — fakadt sír­va a marslakó, s a többiek is tanácstalanul nézegették egymást. — Hát akkor mi talán valami napfolttevé­kenység vagyunk? Vagy va­lami különleges gejzírkövü­letek? — No de mégis. — — jöt­tem zavarba. — Oxigén nél­kül?... — Ezt valaki bemesélte magának. Mondja meg nyu­godtan, hogy a Venusról ■jött. — Nem tehetem, mert a Földről jöttem. Nézze meg ezt az űrhajót. A naprend­szer legfejlettebb lényei, a Földön érő emberek készí­tették. — Földön! — legyintett a marslakó. — Hát nem érti, hogy olyan nagy mennyiségű oxigénben lehetetlen az élet? Tudósaink évszázadok óta tudják, hogy a szerves anya­gok még csak ki sem ala­kulhattak, a legkezdetlege­sebb formában sem. Itt. vi­szont — és körülmutatott — az életnek olyan magasren- dü jeleit láthatja... — Hm. Van benne valami — mormogtam. — Na látja! — kiáltott fel megkönnyebbülten a mars­lakó, és a többiek is felsza­badultan mosolyogtak. — Most már nyugodtan levet­heti a szkafandert, meg azt a burát a fejéről. Nekem estek, és levetkőz­tettek. Utolsó, a nagyszerű felismeréstől megkönnyeb­bült gondolatom az volt, hogy tényleg! Valóban nincs ölet a Föl­4«wh Sw-, ■ ..==■ — »non az űrlapon, amelyre a külföldre utazó és hazatérő turista felvezeti — ha felve­zeti — azoknak a cikkeknek a listáját, amelyeket magá­val visz és hoz. Ismeretes te­hát, hogy a vámrendelkezé­sek szerint négyezer forint értékig a megjelölt árucik­kek vámmentesen, további négyezer forintig pedig vám kedvezménnyel hozhatók be. M.J. egri kisiparos Kana­dából tízezer forint értéket meghaladó ruhaneműt szál­lított haza, ezt le is foglal­ták a hatóságok, s ellene is büntetőeljárás indult Ügy látszik, hiába a kedvezmény— M. Z.-né gyöngyösi lakostól 27 ezer forint értékű arany­tárgyat és ruhaneműt fog lalatak le. Meg kell jegyez­nünk, hogy kissé megélén­kült az „aranyforgalom”, kü­lönösen a jugoszláv határon. Ismeretes az a rendelet hogy magánszemélyek aranytár­gyakat csak a kijelölt óra-, és ékszerboltokban értékesít­hetnek, illetve vásárolhat­nak, Akadnak olyanok, akik kiutazván például Bulgáriá­ba, az űrlapon a magukkal vitt bizsu-cikkeket aranynak tűntetik fel, s visszautazva — valóban már aranytárgya­kat hoznak, s próbálják is értékesíteni. Természetesen nem nagy sikerrel — rövid idő alatt leleplezik őket a hatóságok. Az a rendelet is ismeretes, hogy külföldi állampolgártól forintért vásárolni, vagy ré­szére forintot átadni csak a Nemzeti Bank engedélyével lehet Ettől függetlenül W. D.-né, gyöngyösi, lakos 4 800 forintot adott „kölcsön” egy Magyarországra látogató kül­földi rokonának, aki zsebé­ben ezzel a pénzzel tovább utazott görögországi látoga­tásra majd visszafelé jövet a magyar határon megtalál­ták nála a „retur” utazga­tott összeget. W. D.-né ellen is — más hasonló vám-, és devizagazdálkodást sértő bűn- cselekmények miatt — eljá­rás indult. Magyar állampol­gárok is megpróbálkoznak az engedélyezett 200 forint helyett nagyobb összeget ki­vinni, de nem sok sikerrel. Így indult eljárás többek kö­zött K. Gy. egri lakos ellen is. aki 2 ezer forintot szere­tett volna magával vinni Jugoszláviába. Sajnos sok példát sorolhat­nánk még, melyek minde­gyike büntetéssel végződött, vagy végződik majd. S így lesz ez mindaddig, amíg meg nem értik végre a turisták, vagy a turista-jelöltek, hogy ezeket a törvényeket nem vé­letlenül, nem pusztán valami szeszélyből hozták, hanem államunk, népgazdaságunk érdekében. &S4 lenérzés tartósnak tekintfietft- e. Tisztázni kell azt is, milyen a gyermek viszonya az anyai környezettel szemben. Ezen­kívül meg kell hallgatni a szülők házastársát is, vállal­ják-e a neveléssel kapcsola­tos feladatúkat. Ezért a Leg­felsőbb Bíróság a fővárosi bí­róság ítéletét hatályon kívül helyezte és úi eljárásra, va­lamint új határozat hozatalá­ra kötelezte. A SZÖVETKEZETEK Haj­dú-Bihar megyei Értékesítő Központja a Drogunio» Gyógynöványbegyűjtő és For­galmazó Közös Vállalkozással kötött szerződésben kötele» zettséget vállalt, hogy 208 ezer kilogramm nyerskamü- lát gyűjt be és kilogrammon­ként 4 forintért folyamato­san átadja. Egy hónappal ké­sőbb azonban közölte a Dro* gunionnal. hogy a szerződést semmisnek tekinti, mert irá­nyító szerveinek (SZÖVOSZ, SZÖVÉRT. MÉSZÖV) tájé­koztatása szerint — a fenn­álló rendelkezések értelmé­ben — termésértékesítési szerződést nem köthet, ezért kötelezettségét nem teljesít­heti A Drog un ion azonban ezt nem vette tudomásul és kártérítési pert indított elle­ne. A debreceni megyei biró­ság ítéletében kimondta: az alperes jogtalanul állt el a szerződéstől, a teljesítést jo­gos ok nélkül tagadta meg ezért kártérítéssel tartozik, amelynek összegét 903 ezer forintban állapította meg. Fel­lebbezésre az ügy a Legfel­sőbb Biróság elé került, a- mely a következő álláspontra helyezkedett; — A megyei bíróság he­lyesen állapította meg. hogy a peres felek között érvényes szerződés jött létre, amelyet a Szövetkezetek Hajdú-Bihar megyei Értékesítő Központja jogellenes elállásával megsze­gett, ezért kártérítéssel tar­tozik. Az elmaradt vagyoni előny összegének megállapí­tásánál azonban vizsgálni kell, vajon a károsult káréi- hárítási. illetve kárcsökkenté- 6i kötelezettségének elegei: tett-e? Ugyanis szocialista gazdálkodó szervektől _üze­m i szervezettségüknél fog­va — elvárható, hogy ha * kár bekövetkezését másképp nem lehet elhárítani, munká­juk kásebb-amgyobb mérvű át­szervezésével issemnek meg­előzésére, illetve csökkenté­sére törekedjenek. Az ilyen módon elhárítható kár meg­térítését nem követelhetik. A megyei bíróság ezt a szem­pontot nem értékelte kellően. NEM VETTE FIGYELEM­BE, hogy a Drogunion mű­ködése az egész ország terü­letére kiterjed, és így széles körű lehetősége volt újabb szerződésekkel kára elhárítá­sára. Fiz a kötelezettség még akkor is terhelte, ha esetleg csak magasabb felvásárlási áron tudta volna biztosítani a hiányzó kamilla mennyisé­gét. Legfeljebb ebben az eset­ben megillette volna a két ár közötti különbözet. A válla­lat azonban ezzel a lehető­séggel nem élt. Ehhez járul, . hogy az alperes a begyűjtési idény kezdeten tagadta meg a teljesítést, így a vállalat­nak nemcsak területileg, de időben is bőven volt lehető­sége, hogy a kárcsökkentés érdekében újabb szerződése­ket kössön. Ha ezt megteszi, a kamilla egy részét pótol­hatta volna, ezért csak 24 ezer kilogramm szárított ka­milla után elmaradt haszon fejében érvényesíthet kárté­rítést Erinek összegét a Leg­felsőbb Bíróság 480 ezer fo­rintban állapította meg. és a Szövetkezeti Központot ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte. Hajdú Endre Mmswffp PJL április 35« -n-ftnmr

Next

/
Oldalképek
Tartalom