Népújság, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-21 / 68. szám
9 Megyénk az irodalomban Alois Jirásek T Alois Jirásek, a cseh realista próza klasszikus mestere voll Ha életművének magyar párhuzamát keres- nök, úgy a Jókaié ötlene fel elsőnek, mellyel a monumentalitás b a történeti tárgy előtérbe helyezése révén tényleg hasonlóságot is mutal Művei agy részéi nálunk is ismerik, legjobb regényei: a Sötétség és a Mindenki ellen Nemek László máris klasszikusnak minősíthető fordításban jelent meg magyarul s nagy érdeklődés övezte — a megjelenés Ideijén — A kutyafejúek e. regény éppúgy (szintén Németi László fordította), mint a felvilágosodás hajnalát Idéző művet, A kincs címűt Csak sajnálni lehet viszont, hogy a tárgyánál fogva számunkra legizgalmasabb Jirásek-mű, a Testvériség (Bratrstvo) c. trilógia még mindig kiadóján ás fordítójára vár... De ki is volt Jirásek, aki • megyénk Irodalmi múltját' idéző-kutató szerény sorozatban Is helyet kell, hogy kapjon? Azt már leírtuk: a cseh realista próza mestere, klasszikusa.- Egy nagy, tehát terjedelmében és esztétikumában is jelentős, írhatjuk Ismét: monumentális oeuvre létrehozója. Olyan fró, akinek igazi irodalom- történeti jelentőségét talán csak egy Jókai—Slenkie- wicz—August Senoa-párhu- xamban, tehát egy nagyjából való kelet-európai pa- ralelllzálás távlataiban érthetnénk meg igazán. Mert tipikusan kelet-európai realista regényíró 6... 1851 -ben született egy észak-kelet csehországi kisvárosban, Hronovban, egy pók mester gyermekeként A vidéki kisvárosi iparos- miliő veszi körül, anyja révén pedig a cseh paraszti világ hangulatai-élményei ejtik meg. A nyáron paraszti, télen takács anyai ősök és rokonság világa. Ez volt az eslő, tán egyik legdöntőbb élménykor — az életművet meghatározó. A szülői házból kilépve a grosdorfi német gimnázium diákja lesz, majd Hradec Králove lakója — még mindig gimnazistaként. De itt már cseh gimnáziumba jár s a nemzeti sors és múlt kérdései izgatják — későbbi életútjának, írói munkásságának is meghatározói. Alighanem itt döntötte el: történelmet tanulni megy majd Prágába, az egyetemre, ahol Frantisek Palacky történetírói iskolájának öröksége várta, az egykori Palacky- tanítvány, Törnek profesz- szoc jóvoltából. Erősen huszita centrikus volt ez az örökség, Palacky „egységes nemzeti felfogású története”. pontosabban történetírói munkássága hívta életre, mely a fiatal egyetemi hallgatót egy életre rabul ejtette. Az egyetem befejezése után Litomyslben (Smetana szülővárosa!) középiskolai tanár lesz, a történelem tanára. A tanári munka robotja mellett, mely úgy látszik, mégsem jelentett látástól-vakulásig való rohanást, még önművelésre, sőt írói próbálkozásokra-kísér- letekre is maradt ideje Meghatározó érvényű volt itteni irodalmi tájékozódása: Bozena Nemcová, Gogol és Walter Scott lettek irodai omszeml él etének alakítói. S volt mód és idő az anyaggyűjtésre is: nyáron levéltárak anyagát tanulmányozta, vallatta a holt papírokai, majd utazásokat tett — sokszor gyalogszerrel! —, hogy bejárja majdani művei történéseinek színhelyét Útvonalaiba beleesik Cseh- és Morvaország éppúgy, mint a Felvidék, de Eger és környéke la, ahová valószínűleg levéltáros barátja, Krizskó Pál kalauzolásával jutott el S az élmény- és anyaggyűjtés rendszerezése nyomán alakult- formálódott a Jirásek-oeuvre, mind bizonyosabban Jelezve a cseh realista prózairodalom világirodalmi rangú gazdagodását... A történeti tematikán belül a huszitizmus progresz- szív örökségének megidé- zése dominál Jirásek műveiben, szokták is mondani: történelmi tárgyú írásainak folyama huszita ciklusnak tekinthető. Van közöttük Húsz Jánosról, Zsizskáról szóló mű, de lenyűgöző oldalakat olvashatunk a fehérhegyi csata utáni időkről (A kutyafejüek) éppúgy, mint a cseh ellenreformáció századáról, amikor a husziták nemzeti és szellemi öröksége a föld alá kényszerült és Húsz János emlékét „Nepomuki Szent János csillagkoszorús szobrainak" terjesztésével, no meg erőszakkal akarják a jezsuiták feledtetni (Sötétség). Számunkra persze — fi* és most — a nagy történelmi tabló, a Testvériség c. trilógia az érdekes, mely a huszita mozgalom hanyatlásának időszakát öleli fel s melynek cselekménye mindvégig az akkori Magyarországon játszódik. A trilógia első része a Losonci csata (Bitva u Lucence), a második a Mária, a harmadik pedig a Zsebrákok (Zebráci) cím<\ regény. Nagy előmunkálatok, alapos műhelymunka gyümölcse. Jirásek három ízben utazta végig nagyszabású kompozíciója színterét. Az első útra 1896- ban került sor, Trencsént, Beckó várát, Zsolnát, Körmöcbányát járta végig, de elment Zólyomba, Gyetvára, Losoncra, Rimaszombatba, Murányba, majd útja végén Budapestre is. A második kirándulás — egy év múltán, 1897-ben — már rövi- debb volt: Murány, Tiszolc, Kassa, Szepesség meglátogatása volt úticél Aztán tízévnyi szünet következett Csak 1907-ben indult a regényanyag végső elemeinek egybegyűjtésére. A Poprád- és a Hemád-völgyét járta ekkor és Sárospatakra látogatott Talán ekkor volt Egerben is... Hogy Járt itt, azt a nagy mű gazdag egri vonatkozású anyaga tanúsítja: Eger leírása, a környékbeli táj meglepően pontos rajza s az egyik regényalak, Héderváry László egri püspök figurája. PILINSZKY JANÓ* Gyermekkor Elsüppedek a hóesésben, eltűntem, eltűnők a fiatal intésoU lányok, ligetek, fák, első Játszótársaim a fiatal és gyönyörű börtöntöltelékek áhítatot szemléletében. A huszita mozgalom öszszeomlásának regénye a kor történelmi figuráinak árnyalatokban gaz/iag rajzát adja, egyben az események, a mozgalom felvidéki szereplésének változatos képét is. Akszamit, a vezér, a táborit» keménység és erkölcsi tartás hordozója, a többiek, így Talafűs, az egyik kulcsfigura (Arany János: Az egri leány c. balladájában Is találkoztunk vele, ott Telei volt a neve) nemes tulajdonságokkal, de nagy Indulatokkal is felruházott alak. 0 az, aki személyes vonzalmai révén — a regényben — közvetlenebb kapcsolatba kerül a magyarokkal: egy a husziták ellen küzdő és ott elpusztult magyar vitéz, Al- másy Imre egykori menyasszonya, a szépséges Lengyel Mária lesz a kedvese. Az asszony, aki Almásy halála után a részeges Bodo- rovszky felesége lett, szabadulni akarván e házasság kölöncétől, Talafűs szeretője lesz, azzal a tudatos szándékkal, hogy Így bosszút állhasson Almásy Imréért. Am a dolog másként alakult: Mária halálosan beleszeret a huszita zsebrák-ve- zérbe. Nagy válaszút elé kerül: szolgálni szeretné országát is, de Talafúst is meg akarja tartani. A harcok fellángolása Idején visz- szamegy a magyar táborba, ám Itt Héderváry püspök vet rá szemet, s ágyasává is akarja tenni Mária, hogy meneküljön, visszatér a husziták közé, akik viszont kivont karddal várják a le Is kaszabolják a „verné zrád- kyné”-t (hűséges árulónőt). Talafűs, ki igazán viszont szerette, tisztességgel eltemethette ... Tökös FARKAS ANDRASl Líra HERÉNYI GRACIA: Még csak a képzeletemben Élnek a hangok. A hullám Ritmusa zajlik előttem, Nagy tarajában a hangok Érdekes inda-vonalban Egyre-csak-egyre vonulnak, Majd pici résen a zajlás Messzire úszik a térben, Már az agyamban, a csontok Vértezetében, a sejtek Börtöne kongja a hangok Büszke, bizarr remegését, Majd jön az értelem új)a, Hosszasan igazgat a zajló, Dallamos új lebegésen, Űnt idegek szomorúan Megsimogatva kinyújtják Azt, ami ránc, hiba volt még, S végre kimondom az egyszer Jöttét, a vissza se térő Szót, ami vallja a lelkem. Vallja a testem, a számat, Vallja a pillanatot csak, Életem ős-csobogását. Kora tavasz Felhők vonulnak rom felett váratlan jött a tavasz, nem fáj jégzöldből kékre vetkezett a Balaton, e tengeres táj Árnyak borítják a füvet le se kopott, csak mi kopunk meg vajúdva sírnak a rügyek vágott zene a mi fülünknek Nézd, a kibomló ibolyák hogy összehúzzák gyenge váttuk repülnek fennen a libák de holnap megnyesik a szárnyuk Arcod bronzába belekap a kor, ráncot gyűr derekadra tiszta vagy, mint a madarak dalaim szivárványos atyjal Nádfödelet szivembe te költöztél be, akár a fecskék, a teremtmények élete bennem répás, ha te szeretsz még forgács karoly: Ébredés reccsenve flirt ösme n Mi cserepeit Jószágé szél sodorja felszikkadt utak homlokán barázdát von az ébredés kék tölcséren önti a Nap a fák közé a friss mosolyt melled dombjai hajlatán Ibolya bontja szirmait n mélybe süllyedt világ felkiált rálép a felfelé vezető útra rongyait ledobja sápadt testérül és tisztára fürdik szemed ragyogásában hívd viasza tekintetedet a hegyekről a völgyekről az utakról mert a minden*ég fényességében fekete árnyék borit be engem csak reám nézzen a szemed az én bodogságom csillogása bevilágítja a világot (: w ( s -NXXNXXXXXXXXXVVVNXXXXV'CCCOOe^XVCCíXÖ Dékány Kálmán: MARGIT NEM VÁRRA T A lányok nagy izgalommal fogadták: — Hát megjöttél? — Láttuk, amikor este fcszááLtái a busztűM — Mesélj! A diák most kissé feUUrfil nézte őket Szinte sott. — Ebből mindent megtudtok — tett az asztalra egy bőrkötéses, szürke albumot. Tele volt fényképpel. — Köszönöm a levelezőlapot — húzta ki a széket maga mellől a fekete hajú lány. — A képeslapom Itáliából. — A diák odaült Egyedül neki irta, a fekete hajúnak, a másik kettőről meg sem emlékezett Tenger, pálmafák. Terracinából küldte a lapot. A lányok összedugták a tejüket az album fölött A diák felütötte a fedőlapot Egy bid boltívén át kis folyó látszott, a part mentén paloták. — Saját felvétetem, tízennyoácsaor-hugzonnégyee nagyítás — kezdte magyarázni — De mit ábrázd? — térdepeli föl a székire a fekete lány, haja a diák arcához ért, szinte cirógatta. — Ez itt Velence, a vizek városa. A képen a Canale Grande, Velence legnagyobb csatornája. Az egyik híd alól fényképeztem. Ezt a palotát, M ezt a csipkéset, régen a dozsék lakták. Tovább lapozott, — Jé, gondola! — kiáltott llel a szőke, hármójuk közül a legidősebb. A kis tanító komoly szándékkal udvarolt neki. A diák bólintott. Nem fűzött hozzá bővebb magyarázatot Újabb kép: — Ez itt a Lidő. Fürdőváros a tengerben. Most meg' le a nap. Látjátok, hogy tükröződik a vízen? Mi egy ma- *as épület teraszáról nézzük. Ez vagyok én. Ez, aki kő nyökől a párkányon. De ezt la én fényképeztem. Állvány-* ról, önkioldóval... Ez itt a hatórás. Ezt tőle vettem —■ halászott elő egy pici bronzszobrot a zsebéből ___A capit diumi farkas, amint a két csecsemőt szoptatja. Romuluat és Rém üst. A monda szerint ők alapították Rómát, az örök várost. A kis szobor kézről kézre járt, s mire visszakerüli hozzá, harmatos lett a lányok tenyerétől — Mi ez a fölirás rajta? — húzta végig ujját talap-; sátán a fekete hajú. — Te el tudod dvasni, Laci? — Semmi az — legyintett a diák. — Ricordi di Roma) Emlék Rómából. Aztán újra az albumot nézték. Göndör hajú kisfiú guggol, galambok között, amelyek a kezéből esznek. Némelyik a hajára is felszáll Mindenféle galambok. Ügy ellepték a Szent Márk terel, hogy a kövezet se látszott tőlük — Irtó édesek — dugta ki nyelve hegyét a legkisebb lány. Arcát szögletesre nyírt Eton-frizura keretezte. — Hozzád is ilyen közel merészkedtek Laci? — Ugyanilyen közel! A galambok nem tesznek különbséget. Jó volt ott lenni... — Beszélt, beszélt, ki nem fogyva a szóbóL Egyszerre úgy tűnt föl neki, mintha ez a lány, aki a széken térdepel, Itáliában is mellette lett volna. Együtt csodálták a Laocont, meg az örök romokat. Ezzel a lánnyal és — ezért a lányért. Alkonyodon. Homály borult a szobára. Már csak a szemek világítottak. Legfényesebben a térdeplő lány szeme Egész ifjúságunk benne ragyogott. A gyermekkori vonzalom és ez az új igézet. Fény. A diák fénynek nevezte. Mindenütt ott van. A tudásvágyban, a világlátásban. Mindenütt. S az arcához simuló haj érintéséből érezte, hogy belül, legbelül már egyek bármi lesz is még ezután. A lányok képzeletében megelevenedett a mese. Pergett a film: a diák szavai pergették. A széken térdeplő lány a foga között feledte a kisujját, ahogy a fiút hallgatta. Muzsikált a hangja, mi- t a zenélő óra ünnepnapokon. Hétköznap a közönséges óra jár, az csak ketyeg, meg csörög, amikor ébredezni kell. Az édf-> ,nama órája. Terveit a ketyegése mellett szövögette. Magdus eljegyzése a tanítóval ma már befejezett tény: az Eton-frizurásnak kiszemelte a tanácstitkárt; a középső feketével sem várhat tovább. Már túl sokáig tartogatta a diáknak. Oldalán nagy jövőt remélt a lánya számára. De a fiú évekig távol lesz még. Jövőre érettségizik azután egyetemre megy. Csak évek múlva lesz kész férfi. Margit nem várhat addig. A három közül ő a legszebb. Nem gubózhat be. Akkor a legkisebb se mehetne férjhez, nem illik megelőznie a nővérét. Kopogtattak. Az asztal körül fölriadtak. A *zoba sate kában hangosan ketyegett az óra. Szinte fájt most ez é# ébredés. , Hosszú, szemüveges férfi lépett be az ajtón. Le kteg lett hajolnia, hogy fejét be ne verje a szemöldökfáha. Nyomában az édes mama:
