Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-28 / 50. szám

Uj törvény a tanácsokról i. A lakosság szolgálatában 9 A ,,magyar Alpok99 csúcson ) , A legfőbb gyógyszer a levearő ... UTOLSÓ ÜLÉSEN, mint­egy a négyesztendei munka betetőzéseként fogadta el az országgyűlés a tanácstör­vényt. A népképviselet leg­magasabb szerve határozott arról: hogyan működjenek ezután a népképviselet al­sóbb szervei, köztük azok, amelyek a legközelebb áll­nak az egyes emberekhez: a helyi tanácsok. Meghatározza a törvény, hogy a helyi tanácsokhoz tartoznak — és a közeli jö­vőben még szélesebb körben fogna* tartozni — azok az államigazgatási feladatok, amelyek a lakosságot köz­vetlenül érintik. A jövőben szükségessé váló új intézke­déseket pedig már abban a szellemben hozzák, hogy amit csak lehet — , intézze­nek helyben, a községekben, nagyközségekben, városok­ban a tanácsok. Csupán egyetlen példa: sok városnak, nagyközségnek voltak már korábban is o’yan gondjaik, hogy a fiata­lok otthon tartása, a nők foglalkoztatása érdekében szükség volna valamilyen üzemre. Azt is jól tudták a helyi vezetők, hogy üzem te­lepítése fellendülést hozna, magát a helységet is fejlesz­tené — ám ipartelepítésre, gyártelep létrehozására sem pénzük, sem jogkörük nem veit. Az új törvénv most le- h-tőséget ad önálló vállala­tok alapítására a tanácsok­nak, s a nagyobb gazdasági önállóság révén megteremt­hetik hozzá az anyagi alapo­kat is. Mindez — lehetőség. Á törvény szándéka és betűje nem a kötelező előírások rendszerén alapul, hanem éppen ellenkezőleg: kerete­A címben közölt kijelentés talán meghökkentő — mégis valóság. S hogy mennyire az, legjobban a Mátraalji Szén­bányáknál a megmondhatói ennek. Itt ^ értesültünk mi is a történtekről. Lényegében a tavalyi ősszel kezdődött, s úgy, hogy az Egyesült Ma­gyar Szénbányák — a keres­kedelem sürgetésére — az eredeti programon kívül to­vábbi 1 millió tonna tüzelőt kért a vállalataitól.Ezek aztán reagáltak a kívánságra, s így a többi között megyei nagy vállalatunk, a Mátraalji Szénbányák is változtatott a tervén, 44 ezer tonnás ígére­tét újabb 40 ezerrel növelte. A vállalaton belül az ecsé- di külfejtéses üzemre hárult a teljes feladat. A későb­biekben annak rendje és módja szerint meg is kapta negyedéves bontásban az idei összesen 84 ezer tonnás meg­bízást, s eszerint mindjárt az első három hónapban ti­ze akilencezret vártak tőle. Az ecsédiek nekiveseled- tek a munkának, úgy intéz­ték dolgaikat, hogy a dara­bosabb lignit leválasztásá­val sem romoljon a háztar­tási szén termelésével egy­idejűleg a közeli Mátravidé- ki Hőerőműnek küldött tüze­lő kalóriája. Röviden: mindent meg­tettek, amit a becsület dik­tált. Érthetően fájlalják hát most, hogy éppen lelkiisme­retes igyekezetük ellenére — kapták azokat a „pofonokat”, amelyekre véletlenül sem számítottak. Mert időközben ugyanis úgy alakult a helyzet, hogy a TÜZÉP Egyesülés — a nyíregyházi vállalat két-, s a szegedi testvércég egyezer tonnás visszamondása után .— tizenkilenc helyett végül is csak 16‘ezer tonnára szer­ződött az idei első negyed­QMfíBkm JPVl. február 28., vasárnap két ad a helyi követelmé­nyeknek megfelelő önálló munkához. Egyetlen tör­vénnyel aligha lehetne meg­határozni mindazt, amit több ezer településen végre lehet hajtani. A TÖRVÉNY AZ EGYES helyi tanácsok belső szerve­zetét is csak nagy vonalai­ban határozza meg. Azt vi­szont. hogy hány tagú végre­hajtó bizottságot, hány füg­getlenített vezetőt választ a helyi tanács, mekkora és mi­vel foglalkozó szakigazgatási szervezetet hagy jóvá — a tanácsnak, á frissen megvá­lasztott testületnek kell el­döntenie. Abban is a tanács­nak van döntési joga, hogy saját hatásköréből melyeket ad át — az ügyintézés meg­gyorsítása érdekében — a végrehajtó bizottságnak. Ezekben a kérdésekben a ta­nácsnak továbbra is döntő szava van; a végrehajtó bi­zottság ilyen ügyekben ho­zott határozatait megváltoz­tathatja vagy meg is semmi­sítheti. Olyan esetekben vi­szont, amikor a végrehajtó bizottság a törvényben szá­mára előírt hatáskörében — tehát nem a tanács által rá­ruházott ügyekben — járt el, a tanács ugyancsak kifejthe­ti ellenvéleményét: ekkor a felsőbb színtű végrehajtó bi­zottsághoz — a megyeihez — fordulhat. ÖNÁLLÓAN IS rendelkez­het a tanács. Ha a tanács­tagok többsége úgy látja, hogy vaJcmdycn kérdése he­lyileg szabályoznia kell, s ez semmilyen érvényes jogsza­bállyal nem ellenkezik — tanácsrendeletet alkothat, s ezt a helyileg szokásos mó­évben. S még tovább nehezí­tette, a gondokat, hogy ké­sőbb mások — a debreceni, kecskeméti, békéscsabai és Budapest környéki vállala­tok — is leállították szállí­tásaikat. így pedig még a 16 ezer tonna sem fogy el... Hangsúlyozni sem kell, hogy ha már az év elején, a té­li hónapokban megváltoztak az igények — a továbbiak­ban milyen időszaknak néz­hetnek elébe Ecséden! Sem­mi biztosíték az ecsédiek ez évi tervében szereplő 84 ezer tonnányi lignit átvételére. S ezt látszik igazolni az a napokban felvett jegyző­könyv is, amelyben a TÜZÉP Egyesülés bejelenti, hogy nyerslignitből jelentős „túlfedezettség” áll fenn, no­ha ez a szén háztartási cé­lokra csak bizonyos korlá­tolt között értékesíthető. Ilven helyzetben pedig a. TÜZÉP-vállalatok még 50 százalékos árkedvezmény mellett sem vállalkozhatnak az újabb szénátvételre. Magyarul: nem kell a lig­nit! Egyfelől ez érthető is. An­nál kevésbé érthető viszont az a korábbi igényfelmérés, amelynek következtében — meglehetősen könnyelműen — lényegesen megnövelték például a Mátraalji Szénbá­nyák feladatait is. Hiszen a vállalat ecsédi üzeme esze­rint tervezett, emiatt nem ke­resett az idén jövedelme­zőbb bevételi forrásokat. Ép­pen emiatt veszít végül is mintegy nyolcmillió forintot az árbevételből. S ez pedig nagy összeg, észrevehetően ronthatja az üzemi eredmé- , nyékét! Talán nem fájna mindez annyira a megyei vállalat­nak, ha a belkereskedelem korábban is nem okozott vol­na már neki haspnlóan kí­nos meglepetést. Legutóbb például a visontai lignitre jelentettek be meghökkentő igényt. Aztán, amikor a j Mátraalji Szénbányák köz 1 hárommillió forintért lehe­tőséget teremtett a háztartá­si szén előállítására — új dón kihirdetheti. A tanács- rendelet éppúgy kötelező az érintett állampolgárokra, mint az országos főhatóságok rendelkezései. Éppen a tanácsok önálló­ságának megnövekedéséből adódik, hogy több joga és kötelessége lesz ezután min­den tanácstagnak. A törvény külön leszögezi, hogy a ta­nács minden tagjának azo­nosak a jogai és a kötelessé­gei. így bármelyik tanácstag a - tanács vagy a végrehajtó bizottság elé terjeszthet megvizsgálás végett közér­dekű kérdést vagy javaslatot. Ahhoz is joga van — az or­szággyűlési képviselek inter- pellációs jogához hasonlóan —, hogy a tanácsülésen vagy azon kívül felvilágosítást kénen bármelyik helyi veze­tőtől, illetve a szakigazgatási szervektől A megkérdezett köteles a tanácstag kérdésé­re lehetőleg a tanácsülésen, s ha erre nincs mód, 15 na­pon belül válaszolni. A TANÁCSTAGNAK jo­ga, hogy képviselje válasz­tóit — s ez egyben kötél cs- sédb is. Rendszeres kapcsola­tot kell tartania azokkal, akik a tanácsba küldték, s be kell számolnia nekik munkáiéról. Az i.s köteles­sége, hogy mind’g és minde­nütt tanácstagi m"'''írásához re **i'en Mnipri fel és vis°l- kcd’ók. H!vptálas személ”- n"k keli tekinteni — s hiva­talos személyhez méltő ma­gatartást js kell tanúsítania, mint a törvény kimoodia: „minden politikai, gazdasági vagy egyéb tevékenység, il­lőtől?» magatartás, amelv ellentétben áll a néo érde­keivel. összeférhetetlen a ta­nácstagsággal”. szalagrendszert, gyűjtőbun kert épített — az értik ásí­tok elálltak a korábbi kí­vánságtól: tavaly a 61 ezer­ből csupán 14 ezer tonna lignitet szállítónak összesen. Nem értették a vállalat nál a tavaly történteket sem. s nyilván most is megdob benve állnak az események­nél. S gondolhatóan — jó­zan ésszel — másutt is meg le-e "cinek e furcsaságokon Már csak azért is. mert r lignitnél már régóta nép szerűbb, jobb tüzri "anyag,a1- ve*-'-'-1:. Miért kell hát c-ső1 évről évre megfeledkezni — s miért kell erre újra m?" újra rájönni mások kárára..?! Ideie lenne már végre a lignitet is „a helyére tenni”! Gy. Gy. Az út egyre kanyargósab­bá válik, amint Parádot el­hagyva a gépkocsi nekiira­modik a Mátra messziről kéklő csúcsának. Lent a völgyben, a gyöngyösi ker­tekben kellemes meleget áraszt a kora tavaszi napsü­tés. Sok-sok helyen kicsal­ta már a duzzadó rügyeket is. Közeledve a „magyar Alpok’’ csúcsához, előbb csak kis foltocskákban, majd ösz- szefüggő táblákban csillog — a hó. Amint Kékesen, az Ál­lami Gyógyintézet előtt ki­lépünk a gépkocsiból, egyik útitársam tréfásan megjegy­zi: — Visszaérkeztünk a ta­vaszból a télbe ... A környező üdülőkből, tu­ristaházakból összeverődött téli ruhás csoportok tagjai kissé furcsán mérik végig tavaszias külsőnket. Kékesen még javában tart a tél, de a levegő ...! Mélyeket szip­pantunk. s átjárja egész va­lónkat a frisseség, s a fen­ségnek az az érzése, hogy 1015 méter magasan, az or­szág tetején vagyunk. Csöndes, tiszta az idő február végén, március ele­jén Kékesen, s ilyenkor — meg késő ősz idején — a lá­tóhatár szóiét a Tátra vo­nulatai szegélyezik... — Egyre növekszik itt a forja’om. Gyógyintézetünk­ben is állandóan telt húz van és a turistáit — csopor­tos és egyéni kirándulók, pi­henni vágyók — száma is rohamosan nő — mondja Nyírásdy György, a gyógy­intézet igazgató-főorvosa. — Hozzánk a légzés szervi meg­betegedésben szenvedők gyógyulni jönnek, a kirá.n- d lókat pedig a tiszta leve­gő, a pom.-ás látnivaló, az e.dő, a természet szereidé v onzza. — Hennán jön a legtöbb beteg? — Főleg Budapestről, s a többi nagyobb városokból, Miskolcról. Özdról, Nyíregy­házáról, Győrből, Sz'kesfe- h 'rvarró1, Debrecenből. El­ső'Orbán a nr? gyárak, ipa­ri ür. mek közelében fekvő településekről... — Fleg'n lő a f’ orrlyuk a betegek fogadására? — Sajnos csak a legsúlyo­sabb betegeket tudjuk elhe­lyezni. gyÓTkczelísben rí- sT's?teni. M'ndöcsze 300 fé­rőhelyünk van. Az Egészség­ügyi Minis« Mym tervei szerint ?. köveiken bővül és korszerűsödik inté­zetünk. — A kereskedelmi, ven­dig1 át ói pari, idegenforgalmi fejlesztési célkitűzések össz­hangban állnak-e a gyógyá­szati szempontokkal? — Nem tiltakozunk az el­len, hogy szálloda épüljön Kékesen, de az ellen igen, hogy közvetlenül a gyógyin­tézet mellé... „Egyik legnagyobb idegen- forgalmi értékünk .., s a kedvező gyógyklíma-adottsá- gok és a szép természeti ér­tékek használhatósága rom­lott azáltal, hogy a fakiter­melés és az idegenforgalmi, valamint gyógyászati szem­pontok több helyen nem ke­rültek egyeztetésre. Az ön­magukban is értéket képvi­selő természetvédelmi terü­letek megóvásában előrelé­pésről nem adhatunk szá­mol ...” — állapítja meg Heves megye Tanácsa az ide­genforgalom helyzetéről, fej­lesztésével kapcsolatos leg­utóbbi határozatában. — A városiasodás, az ur­banizáció foWamata az em­beriség fejlődésének egyet­len útja, de — amint a múlt év őszén az emberi környe­zettel foglalkozó ENSZ-kon- ferencia előkészítő bizottsági ülésén az ENSZ főtitkára is hangsúlyozta — a mod-mn vái'os a szennyeződés forrása és á’dozata Is egyszerre. Na^v gondot jelent jelenleg a környezet színvonlának romlása, s az. bo”y sok o**- S7á"’ an még nem ismeri % fel. ho«v a szennyeződés, amelytől a vámsak szenved­ne’'', az egésm-s^foian struk­túrául városfejlődés követ­kezni ’-nye. „A világnak ma már el kell ismernie — hangzott az említett ENSZ-konferencia előkészítő ülésén —, hogy a környezet válsága fenyege­ti... Eljött az az idő, mikor minden nemzetnek fel kelt ismernie, hogy ie’a’ős az égisz fö'd természeti környe­zetének állapotáért. Az em­beriség két lehetőség közül vs'asztkat: folytatja a fizi­kai környez"'fel va'ó terv­szerűtlen rab'ógaziáV-oiást, ös-z kangolatlan véletlensze­rű döntésekre t Imasz’ odik, vagy pedig m"nprók",a tervszerűen, átfogó módon ÍTí':7Zy'r771.Í f?~ QTTlhsri I'^VTIVS­2’* a'ndni’.ását. Az első lelte* t"-’z fáimé’ ’■ "latién k’-o’-at c'-o-k-t... Űi erem’•Ve**«, ú ’ elkötés—tt-'g-e van szük­ség, mivel még sokasam V0S7. 'r'1'!,r‘Tfr,í1'l'!z r'ff r»?.T7 ’*■ ryff r 7 i’u-n h-‘'-ozol!an a jövőt a jelen dönt'sei. — A Mátra, a Kékes — mive', csak egy van belő e — az egész országé. Fejleszté­sét, gyógy- és lenn '-szoti ér­| fékeit védve k?'l és szabad megtervezni, megvalósítani — mondta a főorvos. Hazánkban is egyre több | Még hogy halvér...?! (Foto: Zeit irr. Bili; Várkonyi Endre (Folytatjuk) Égés élőit füstbe ment széni az asztmás beteg, közöttük kisgyermekek is. A gyógyin­tézetben harminc férőhely van a gyermekek számára, s február elejétől júniusig évek óta bérlik a közeli ÉDOSZ- üdülőt is. s így ilyenkor — két turnusban — hatvan­hatvan beteg kisgyermek ta­lál itt gyógyulásra. — Ök szednek egyébként legkevesebb gyógyszert, lé­nyegesen kevesebbet, mint a felnőttek. Szinte hihetetlen­nek tűnhet: alig töltenek el néhány napot itt, máris el­múlnak az asztmás roha­maik. Ez a levegőnek kö­szönhető elsősorban, amely a legfőbb gyógyszerünk ... A főorvos azt is elmondta, hogy — a lehetetlen lakásvi­szonyok miatt (piciny kór­termi szobákban laknak az intézet orvosai, dolgozói) — állandóan létszámhiánnyal küzdenek. Jelenleg például tizenöt orvosi állásból mind­össze tíz van betöltve. A gondok némileg enyhülnek a már épülő 120 szeméh’es nővérszálló elkészülte után, de a teljes rekonstrukció és bővítés csak tíz év múlva fedeződik be. s 300 helvett — 400 belezet tudnak e?'rszz'".'e a mostaninál még iobb kö- rü’mánv'd? közöd elh^ivezni. Átmen«»4,i,#"* saínos inkább rossz.n'-'b'vVif s helyzet. m=rt az ED'r>*c:Zui'íö1nt n^’^ául jövőm már nem becsát’ák a gyermekek rendelkezésére. Üjsághír: — Az 6nítAsü'M és Városfejlesztési Miniszl~ rium — a társfőhatóságok jóváhagyása után — még ez évben a ko"mány elé ter­jeszti Heves megye, a mát- ra—éger—nyugat-bükki táj- emfi regionális tervtam’!- mányát. A terv tanulmány hosszú tava nv"*S7abja a tábuisés f u Ve; i jv-ng- re'n'át, pnvdvek magva1 A--i- tá'ához a korminv — a Ba- la'on, a Duna kanyar és a ve'ence'-'avi feili‘S7t'/,''"'-h'>:j hason1 an — magfr'rig köH- s '■"’-riezetet is előirányoz majd. Faludi Sándor 3i(‘ár;r/o(( c* mák — «»I*«» «leli áron . . . ? ! Egy újsághír adía tud- tuiwa, üi,y a aóííju ,,.u- pa-s \ .ut,<t,a.ok után meg­áüapí.oLa: a uiinősegi Ci- pőg; ár ötfajta — 41—0003, 41-0503, 41—3007, 41—03 4 és a 41—03—0ő típusszám j — női csizma készítménye a szabván velő'-ároknak nem felel rrteg, ezért a to­vábbi árusítását csak az ár 70 százalékos mérséklésé­vé! engedélyezi. K t "e ; i " an érdek- lől ünk, mi is a helyzet ebben az i> ' \ A Cent­rum Anut elmondot­ták, hogy ez-' bői a típusú csizmákból nem árusítót* ta.k. A Széchenyi utcai, 44- cs számú női cln'i-'iiban viszont annál inkább. A vásáriők azonban — alig néhány nanos baszr fiat Idán — f"hb mint a felét visszahozták. Ezeket, vala­mint a még raktáron levő tizenhárom nár női csizmát a bolt visszaküldte a Cinő Nagykor esket? almi Vállalat e*ri kirendeltségének orral, hozy baj van a minőség­gel! Még szerencse, hnw reagáltak, meri n KE”M5 J’Pl’l ff n^t ej '9 tá'5’**'] «tftm tudtak. S ennejr fvyyer»o'i következni én vo, kio«rv ha mfa? k-nn« rrn-’f+Mi r-ű) p’I-nr m*-' foréHIa* ~ Mkül teljes PfPR ! ! ! r* Orila Kgí r*r> a *^oI­•rnr^r tí-séval legalább olyannylR.... (-Sí

Next

/
Oldalképek
Tartalom