Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-27 / 49. szám

fládíá KOSSUTH SJM Lányok. Asszonyok. 8.40 Csenkl: A szép Kutklen. 8.57 Kamarazene, 10.0« A gyanú. Hangjiték. 11.00 Ax élé népdal. 11.10 Beethovent VIL szimfónia 11.51 Fúvószene. 12.20 Zenei anyanyelvúnk. 12.30 Jegyzet. 12.40 Melódiákoktól. 13.50 Gondolatok a konya­tárban. 14.00 Kocsár: Dalciklus. 11.12 A dzsessz kedveiéinek. 14.20 Kis magyar néprajz. 14.25 Cj Zenei CJsig. 15.20 Csak fiataloknak! 16.08 l«8 óra. 17.20 Színészek énekelnek. 18.00 Thyl UlenspiegeL 18.35 Nóták. 19.25 Játék a menetrenddel. 20.14 Leontyne Price énekek 20.39 Bohózat-album. ti.00 Az olasz dalfesztivál gálaestje. 22.25 Táncoljunk! 0.10—2.00 McIódlakoktóL PETŐFI 4M Zenekari muzsika. 9.00 Nóta- és népdalest. 9.45 Válaszolunk hallgatóinknak. 11.47 Könyvszemle. 11.57 Ránk! Dezső zongorázik, 12.30 Operacsillagok — operaslágerek. 13.93 Mennyi lesz a fizetésem? 13.40 Orvosi tanácsok. 14.00 Napraforgó. 15.00 Zenei anekdoták. 15.12 Lantmuzsika. 15.30 Falvakban, raezőkün. 16.05 Visszaút. Ifjúsági Rádió. 17.00 A Kóruspódium kan#. versenye. 18.45 Könnyűzene. 19.03 Zenekari muzsika. 20.25 Jeszenyin: Pugacsosr. Rádióráltozat, 22.17 Alkotóműhelyben. 22.34 Victor de Sabata vezényel. . MAGYAR 0.00 A tv politikai tanfolyama. 9.25 A Forsyte Saga. 9. Vénasszonyok nyara. 10.16 Radar. 10.45 Emeletes házak. János., halmán. 14.23 Kortársaink. Magyarul beszélő szovjet film. I—n. rész. 17.00 A rádió kóruspódiuma. Hangverseny. 17.30 Útlevél nélkül. Riportfilm. 18.05 Hírek. 18.13 Twist Olivér sorozat, 5. rész. lg.40 Bartók-bemutatók nyomában. 18.60 Garai Gábor műfordításai. , 19.15 Cicavízió .., 19.30 Tv-hiradó. 20.00 A Pál utcai fiúk. (Magyar— amerikai film.) M.40 Műkorcsolyázó VB. (Női szabadgyakorlatok.) Közben: Tv-hiradó. POZSONYT íS.lfi Ifjúsági Duna Kupa jégkorong-mérkőzés. 19.00 és 23.30 Tv-híradó. 19.50 Angliai rezervációk. 30.10 Randall és Hopkirk. Angol tv-sorozat. 31.00 Műkorcsolyázó VB. EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Fél 4, fél 6 és 8 órakor A bostoni fojtogató Színes, amerikai bűnügyi film. * (Felemelt helyárak!) EGRI BRODY (Telefon: 14-07) Fél 0 és fél 8 érakor Az Inkák kincse Színes, szinkronizált bolgár— NSZK- spanyol—olasz perui film GYÖNGYÖSI PUSKIN Szabálytalan ötpercek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A skarlátruhás nő HATVANI VÖRÖS CSILLAG Egy férfi, aki tetszik nekem HATVANI KOSSUTH Fcketeszakáll szelleme FÜZESABONY Kis lovag I—II. pétervasara Szerelmi álmok '(Dupla helyárak.) Mementő . • • ^ Az egri 14. gyalogezred pusztulása a Don-kanyarban 3. A fasizmus igazi arca A szovjet hadsereg robba­násszerű urivi áttörése napról napra jelentékenyebb tért nyert. A nagyszámú T—34-es páncélos döbbenetes nyomá­sa, a még nem tapasztalt he­ves golyószóró- és aknavető­tűz elől az egri ezred, beke­rítése elkerülésére, északi, ágzaknyugati irányban visz- szahúzádott. A parancsnokok egyre ke­ményebb eszközökkel, egyre újabb és újabb védelmi fel­adatokra próbálták kénysze­ríteni az agyonfázott, rosszul felszerelt, éhező és minden­képpen hazatérni akaró ka­tonákat. A 2. magyar hadse­reg hadműveleti, Harctudósí- tási naplójából kiviláglik, hogy január 15—16. körül megindult a magyar katonák zömének „tömeges vissza- özönlése”. „A harckocsik ellen nincs megfelelő védőeszköz — je­lentik. — Szintúgy a Sztálín- orgonák és a géppisztolyok tömegével sem tudják fel­venni az emberek a ver­senyt.” Mégis szép számmal akadtak minden emberi ér­zésükből ' kivetkőzött pa­rancsnokok, akik fegyverrel kényszerítették a biztos ha­lálba katonáikat, noha ez­reknek és ezreknek a puszta életét menthették volna meg. Vitéz Kovács Gyula vezér­kari főnök egy január 15-1 telefonbeszélgetésben adta ki e parancsot: „Nem engedni semmit most már... itt kö­zönséges hóhérnak kell len­ni/” S mindezt bekoronázta vitéz Jány Gusztáv hadsereg- parancsnok parancsa: „Vegye tudomásul mindenki, hogy innen sem betegség, sem se­besülés, sem fogyással el nem engedek senkit... ott marad mindenki, míg meg nem gyó­gyul, vagy el nem pusztul! A rendet és a vasfegyelmet a leg­keményebb kézzel, ha kell, a helyszínen való felkoncolás- sal, de helyre kell állítani. Ennél kivétel nincs..." Egy harci jelentésből meg­tudjuk, hogy az egri ezred megmaradt részeiből össze­állított csoport, melyet Szto* rozsevejeben sündisznóállás­ba vezényelték parancsnokai, ugyan észak felé ki tudott később tömi, de a 38 fokos dermesztő hidegben „egész sorok maradtak megfagyva a harc helyén." Az egyre nyugatabbra me­nekülő csoportok históriája alapjában véve küzdelem a hideg, a hó, a tiszti terror s az éhség ellen. De még egy­ről ne feledkezzünk meg, amelyet ml, akik itthon él­tük át e kort, nem ismer­hetünk. Egész sor fennmaradt ok­mány tanúskodik a német „testvéri szövetségesnek ter- rorisztikus brutalitásairól. A vezérkari főnök egy ide vo­natkozó feljegyzése erről így vall: ,yA legtöbb nehézséget a németek okozták. ' Általá­ban az úton való mozgást sem engedték meg... Száno­kat, hátaslovakat, fogatokat, Egerben, este 7 órakor: BANK BAN I «BúrletszAne« nr1 m ■ JES ÜGYELET Egerben: szombaton délután 2 órától hétfő reggel 1 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelő­ben. (Telefon: 11-10.) Gyermekorvosi ügyelet szom­baton 16 órától 17.30 óráig, va­sárnap délelőtt 9 érától 10.30 órá­ig. Délután 16 órától 17.30 óráig az Alkotmány utcai rendelőben. (Telefon: 17-74.) Rendelési Időn kívül az általános orvosi ügye­letén (Ba1csy-Zsi1lnszky utca). Hétfőn 19 órától kedd reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky ut- cábsn Gyöngyösön: szombaton 14 órától hétfő reggel 7 óráig. Az orvost ügyélet helye: Jókai ut­ca 41. szám. (Telefon: 17-27.) Gyermekorvos) ügyelet: vasár­nap délelőtt 10 órától 12 óráig, a Puskin utcában. (Telefon: 16-36, 16 44.) Hatvanban: szombaton 12 óra- ■■M hétfő reggel 7 óráig, a ren­’^'őlntézetben. CTVéefon: .40-04.) 'eodelés gye^m-kek rószé^e is. rrvermekorvosi ügve’-t v-eá-nap 10—12 óráig a rendelői-'t'iz-t gvermekszakrendelésén, (Tele­fon: 19-CL) gépkocsikat erőszakkal elvet­tek. Ahol ellenszegülés volt, ott fegyvert használtak. A községekben a szállásokból kidobták a magyarokat. Ahol magyarok jelentek meg, gyakran a legdurvábban gya- lázták a magyar nemzetet és hadsereget.” Egy alezredes arról adott számot, hogy a német katonák „a lelövéstől sem riadtak vissza ... gyak­ran fordult elő, hogy pl. se­besült magyarokat letaszítot­tak a szánról... Sofőrt, aki vonakodott gépkocsiját átad­ni, egyszerűen lelőtték!” Sőt, egy január 12-1 parancsnoki jelentésből az is kiderül, hogy „a német magasabb pa­rancsnokság által kiadott és felolvasott parancsban elren­delik, hogy a magyar csapa­tokat hadifogolyként kell ke­zelni ...” De vajon a partizánok ho­gyan viselkedtek a megver- tan menekülő magyarokkal szemben? „A partizánok — írja egy alezredes — több kisebb menetelő csapaton rajtaütöttek, majd velük való elbeszélgetés után azzal, hogy „Ti magyarók vagytok, ben­neteket nem bántunk, men­jetek haza Magyarországra”, ismét kezet fogva, a legna­gyobb barátsággal elbúcsúz­tak tőlük és a közeli erdőben eltűntek." S úgy érezzük, hogy ehhez nem kell kom­mentár. Ö, mily nagy szavakat pu­fogtattak ' el a „bajtársias- ság”-ról a Horthy-hadsereg- ben. Az elfogultsággal sem­miképpen nem gyanúsítható Heszlényl altábornagy vi­szont arról adott számot, hogy „a bajtársias szellem hiányára vezethető vissza, hogy sebesült bajtársaikat a harcmezön hagyták, ahol a dermesztő hidegben, 1—2 órán belül megfagytak!" A Vörös Hadsereg sikeres áttörését követő „doni futás” után maga Adolf Hitler je­lölte ki a magyarok gyüle­kezőhelyeit. Az egri ezred, a 20. könnyű hadosztály meg­maradt roncsaival a Kijev körzetében fekvő Noszovka és környékén várta be a ha­zajövetel óráit. Míg a Heves megyei fér­fiakat az uralkodó osztály akaratát vakon teljesítő pa­rancsnokaik kirántott pisz­A jóságból is megáit a sok tollyal kergették a szovjet fegyverek tüzébe, s míg az urivi áttörést és a 30—40 fo­kos hideghullámot átvészelt emberroncsokat Jány tábor­nok úr parancsa, s a néme­tek durva terrorja, „mint a barmot” próbálta összeterel­ni, míg a megfagyottak ez­reinek hulláit vastagon lepte be a hó — azalatt Itthon ja­vában folyt tovább az úszí- tás a fasiszta németek fegy­verbarátsága melletti szilárd kitartásra, a bolsevlzmus el­leni „keresztes hadjárat” folytatására. Az Eger újság vitte a prímet. Két nappal az urivi szovjet offenziva sike­res megindulása után, a szov­jet frontra önkéntesek je­lentkezésére szólította fel ol­vasóit! Február 6-án, a sztá­lingrádi bolsevista siker kap­csán, egy szerkesztőségi cikk­ben ez áll I „A lélek győzött mégis a sztálingrádi romok fölött, a német lélek és az európai lélek... S.. erőt nyer belőle a végső győzelemig." 1943. május 6-án érkezett haza Egerbe szovjetunióbeli csúfos szerepléséről a 14. gya­logezred, roncsa. Száz és száz gyermek hasztalan kereste apját, hitves férjét, apa fiát.,. Nicki ezredparancs­nok tőről metszett fasiszta lo­gikával magyarázta meg a zo­kogó hátramaradottaknak, a sántáknak, nyomorékoknak, az egy életre tönkretetteknek, 147 971 magyar férfinek a né­met szövetség oltárán való bűnös feláldozását: „Negye­tek büszkék, hogy a hazáért áldozatot hozhattatok és gon­doljatok arra, hogy ha nem hoztátok volna ezt az áldo­zatot, ti sem volnátok már az élők sorában..." ügy hisszük, hogy tanulsá­gos volt e dokumentumsoro­zat, mert a levéltári tények világánál mutatta be, hogy mily borzalmas is volt a fa­sizmus igazi arca —, hogy akik nem ismerték, megtud­ják, akik pedig már elfeled­keztek volna azóta róla, em­lékezzenek! Sugár István A háziasszony: Szemes Marí Néhány sor az emlékkönyvbe. Ritkán van alkalma vala­kinek ennyi embert vendé­gül látnia, mint ahogy ez si­került Szemes Marinak. Még­hozzá az ország nyilvánossá­ga előtt tehette ezt. A szíves invitálásra na­gyon sokan eljöttek. Talál­kozni akartak a háziasszony­nyal, aki „otthonában”, Gyöngyösön csevegni kívánt a régi ismerősökkel. Mond­hatnánk úgy is, jól ki akar­ta beszélni magát, hogy min­dent kiöntsön magából: az egyre messzibbnek tűnő em­lékeket, a közeli múlt lélek­be vájt eseményeit, a tegna­pok elsuhanó epizódlait. az ezekből támadt gondolatait, érzéseit, kétségeit, örömeit, könnyeit, már ahogy ez len­ni szokott olyankor, amikor régi hozzátartozók lépnek elő a múltból. Ezt tette Szemes Mari gyermekkorának városával, eszméléseinek, egy életre szóló elhatározásainak he­lyével. És a gyöngyösiek szívesen hallgatták. Felidézték az alig tizen­éves kislány találkozását a nagyérdemű közönséggel, a műkedvelő-palánta lámpa­lázas színrelépését, majd a fővárosba vezető útjának egyes állomásait. A csupasz bőrig lemeztelenített valóság szépítés nélküli feleleveníté­se nagyon sok derűt váltott ki a ..vendégek”, a Városi Művelődési Központ néző- közönségéből. Különösképpen azok oldódtak fel mihamar, akik' együtt élték át a múl­tat a copfos kislánnyal, együtt szerepeltek vele az egykori legényegylet színpa­dán. A vendéglátáshoz kitűnő segítőtársaik akadtak a házi­asszonynak. Érdemes „di­csekvés képpen” valamefty- nyiük nevét felsorolni: Agár­di Gábor, Benkő Gyula, Be­rek Kati. Béres Ferenc. Bo­dor Tibor, Czeglédi Edi^ Csákányi László, Gobbi Hil­da, Koncz Gábor, Lorenc* Kornélia és Szabó Gyula. A hangulat fokozását ők segí­tették elő vers- és próza- mondással. énekkel. Egy ilyen „családi össze­jövetelen” a hangulat 1* csak családias lehet. Meg­hitt. közvetlen, ami megtűn a komolyságot Is éppen úgy, mint a szomorkás perceket. Ennek keretét teremtette meg Dorogi Zsigmond, a szerkesztő. Még nem mondtuk, hogy a találkozást a Magyar Rá­dió Irodalmi osztálya szer­vezte meg. Ebből az Is kö­vetkezik, hogy tulajdonkép­pen egy irodalmi estnek voltak a résztvevői mind­azok, akik eleget tettek Sze­mes Mari meghívásának. A műsor pedig a már ismert, rendszeresen visszatérő adás: találkozás a szülőfölddel, a gyermekkor színhelyével. Ennek a találkozásnak olyan része Is volt, mint a gyöngyösi műkedvelők szín­relépése: a Vidróczki Nép­táncegyüttes zenekarának Amikor a kórház­ban a nagyvizit alatt a főorvos a fejét csó­válta az ágyam mel­lett, nagyon megijed­tem. Ilyen súlyos az állapotom? Ijedtem­ben elhatároztam, hogy fogadalmat te­szek: ha felgyógyu­lok, megváltozom. Nem leszek türelmet­len, ingerült, önző, hanem mindig a jó­ság fogja cselekede­teimet irányítani. Tü­relmes, jó leszek min­denkihez, akkor is, ha felbőszítenek. Meggyógyultam és arra gondoltam, hogy most már nem is kel­lene betartanom könnyelmű fogadal­mamat, de azután új­ra a kórházi ágy ju­tott az eszembe, és már az első napon új oldalamról mutatkoz­tam be. Társbérlőm­nek, aki miatt mindig várni kellett a fürdő­szoba előtt, tíz szál rózsát és egy üveg pezsggöt vittem aján­dékba. — Nagyon köszö­nöm — csodálkozott. — Hallom, hogy vendégei lesznek. Ma későn jövünk haza. A herendi porcelán- edényeimet felhasz­nálhatják. — Köszönöm. Iga­zán kedvesek. Ha ar­ra gondolok, hogy az előző társbérlőmmel állandóan veszeked­nem kellett... — Az már régen volt, most a társbér­lőknek szeretniük kell egymást. Nem akarja, hogy friss disznóhúst hozzak magának? — Köszönöm, kap­tunk csirkéket vidék­ről'— válaszolta és az arca csupa csodálko­zás volt. Kinéztem a folyo­sóra. A szomszédom meglátott és Ijedten szólott hozzám: — Jaj, az én Im­rém! Felrúgta a mus­kátlijukat. — Annyi baj le­gyen. — Ugyanis her- vadozott már — vá­laszoltam. — És betörte lab­dával az ablakukat. — Na és? Biztosít­va van. Csak játsszon vígan a fiú. — Most látom, hogy Éviké is csintalanko­dott. Kivette a ma­guk levélszekrényéből a levelet és összetép­te. Roppant sajnálom. — Ne sajnálja. Évi­kének mindent sza­bad. Az a levél amúgy se érdekes. Biztosan az öcsém írt Párizsból. Valószínű­leg a felesége operá­ciójáról és a fia es­küvőjéről. Nem érde­kes, majd Ir újra a jövő hónapban. Amíg anyósom a vacsorával bajlódott, feleségemmel lemen­tem az eszpresszóba. Nejem halkan oda- súgta: — Te, az a barna ruhás férfi tolakodóan bámul engem. — Ügy? Átmegyek az asztaláhozI — Ne csinálj bot­rányt — ijedt meg a feleségem. — Ne féljl Odaértem a barna ruháshoz, aki látha­tóan elsápadt. — Bocsásson meg, hogy zavarom — szóltam hozzá —, de látom, hogy érdeklő­déssel nézi a felesé­gemet. Meghívhat­nám az asztalunk­hoz? — Szívesen. Már azt hittem, provokál­ni akar. — Ugyan kérem! Ha egyszer szívesen beszélgetne velünk, miért ne üljünk ösz­sze? Elbeszélgettünk, sőbb hazafelé Indul­tunk. — Még nagyon ko­rán van — mondtam — menjünk fel a Napsugár moziba, je­gyet váltunk holnap­ra a .dópofa Tóni- hoz." Azt mondják, remek film. — A Napsugár messze van — vélte a feleségem. — Üljünk fel a hatosra. A villamoson leta­posták a lábamat, le­szakították a gombo­kat a kabátomról, fe­leségem ernyőjét ösz- szetörték, egy behe- mót alak lemarházott. egy cingár kis em­berke pedig megfe­nyegetett, hogy kita­possa a belemet. Er­re nekimentem a be- hemótnak, és a cin- gárnak. En is elsőse­gélyre szorultam, de a behemótot a mentők vitték el. A cingár megúszta néhány kar­colással. Mialatt sérülésemet csípős jóddal kenték be és tapaszt ragasz­tottak rám, új foga­dalmat tettem: „Ha lehet, jó ember le­szek, de a csúcsfor­galom kísértéseit el­kerülöm.' palásti Uarib A hálás közönség. (Foto: Kiss Béla) szereplése Schubert Henrik irányításával, Holló Erzsébet népdalcsokra és Pribojszky Mátyásnak, a népművészet mesterének citerajátéka. A műsort meghallgathat­ják majd a rádióból mind­azok. akik kíváncsiak rá. Március első napjaiba?! szó­lal meg az összeállítás, va­lószínűleg válogatásban hi­szen a gyöngyösi háromórás anyagot ötvenhárom percbe kell összesűríteni. Végül is: az irodalmi mű­sorok kedvelői nagyon kelle­mes órákat tölthettek együtt Szemes Marival és kiváló művésztársaival, úgy, ahogy ez szándékában Is állt a mű­sor már említett szerkesztő­jének. valamint a rendező jé; nek, Balázs Jánosnak. (G. Molnár T.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom