Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-12 / 291. szám

Román est

f Kedd, 17.25-től:

Á bevezető után útifűmet láthatunk, amely Románia legszebb tájait mutatja be, majd egy rezervátum állatvilágát ismertető természetűim következik. Ezután Garcia és a poézis címmel ba- lettkom pori ciót • láthatunk:: a díszlet egy-egy műemléknek. számító pompás kastély. A továbbiakban a Duna deltájában épülő vízi erőműről és gátrendszerről éppúgy képet kapunk, mint a román könn vűzenéről, végül egy mai fiatalemberről szóló játékfilmet sugáinaz a teteuí- aóó.

Kiáltás a világűrbe

ff Péntek, 21.0(1:

magyar törtérfelemben sohasem érte olyan veszteség az értelmiséget mint a flor- thy-fasizmus utolsó évtizedében, s különösen a háború ideje alatt. Az est mártír- művészek alkotásaival reprezentálja a korszakot, a korszak haladó eredményeit. Emellett Major Máté bemutat néhány szocialista hitvallású képzőművészet ebből az időszakból. A műsor vezetője Sík Csaba, aki a kötetet is szerkesztette. Közreműködnek Ronyecz Mária, Juhász Jácint, '' Mensáros IJiszló, Koncz Gábor, Bálint András.

Malachiás csodája .

Szombat, 22.10c

Ä néhány éve elhunyt Jerzy Zawieyski lengyel író kisregénye nyomán készült, a tv-játék. A nácik: likvidál-»* ni akarják egy elmegyógyintézet lakóit. Az intézetben.. dolgozó fiatal <#rvosnő — Renáta — mindenki s önmaga számára is váratlan elhatározásra jut: betegeiv

mellett marad, noha a nácik az orvosolt számára szabad elvonulást biztosítanak. Renáta önként vállalja a halált. Az orvosnő utolsó napjai elevenednek meg • a nézők előtt, s a tragikus eset kapcsán közel kerülhetnek az áttételesébb mondandóhoizs van-e értelme a szinte ér-. telmetlenmek tű-nő áldozat-; vállalásnak; meddig terjedhet az önfeláldozás, mit je-- lent valójában az utókor előtti felelősség? A főszerepet alakító Szemes Mari emlékezetesen formálja meg, Renáta alakját.

S két szó között a hallgatás**.

r Szombat, 18.45z

Összeállítás mártírköltők írásaiból. Nemrégiben, jelent meg n hasonló című antológia, a műsor ezt a kötetet mutatja be a nézőknek. A

Magyarul beszélő NSZK film a televízió Éjszakai előadás c. sorozatának legújabb darabjaként. Nyolc éve mutatták be hazánkban Bernhard Wicki filmszatíráját, amely a kapitalista világ' dekadens, félelemre és pénzre, szélsőségekre és üzletre épített rendszerét tárja elénk, s a történet — mintegy rönitgenkópem — a működési mechanizmusba enged bepillantást, a csontvázat, a belső szerveket matatja meg s mond. ítéletet,, aminthogy az orvos is « röntgenkép alapján diagnoszták Az indítás is tótűnő. A Benedek-rendi Malachiás páter megjelenik a helyszínen •— az Éden bár előtt — imádkozik egy sort, s reggelre hűlt helye a rossz hírű mulatónak; vendégestül együtt elnyeli a föld. S ® folytatás? A jámbor páter, aki a feslettsóg és az ezen kereső üzletemberek ellen imádkozott, maga is üzleti alannyá váltotok; a mulató helyén búcsúhety épül, s a többi között árusítanak itt Malachiás-vizet, Malachiás- szobrocskákat, s egyebeiket. A csodából is üzlet leltei? ,

SzjeMÍmi aJjíwk

Magyar—szovjet film

Hajnal

Most leghosszabbak az éjszakák. Délután 4-Tcor már lámpát kell gyújtani és reggel 6-kor még sötét van.

Ma — úgy hozza sorsom — kfbrán kelek. Még hajnalban. A lépcsőházban futtában kapok el egy embert, miközben álmosan mormol jó reggeliek

— Hová szalad?

— Ötkor indul a vonatom

Az utca kihaltnak látszik, csöndes, csupán néhány jótorkú kakas kiabál valahol.

A ködös homályból két férfi alakja buktáin efő. Egymásba kapaszkodnak és diszkréten, fojtott hangon énekelnek: Az én szivemből már ellopták a nótáid.

Bármennyire nem szeretném, egyikük felismer.

— Á, maga az? Jaj, de örülök, hogy találkozunk. Tudja, Miklós napot ünnepeltünk és.*.

A nyirkos köd átjárja a csontomat. Fázósan húzom össze a kabátot és arra gondolok, hogy valahol a Hortobágyon ma hajnalban bizonyára jó libahúzás lesz.

Valaki rámköszön. Egy asszony.

\

— Nem tud, aludni, hogy ilyen korén felkeld?

Visszakérdezek.

— Nagyon is álmos természetű vágyók, été ma anyuékhoz rohanok, mert disznót öltek.

Fények villannak az ablakokban. Mind főbb és több szentjánosbogár a nyirkos, ködös, téli hajnalon.

Váratlanul mentő szirénája vágja ketté a csöndet. Ilyenkor színié velőig hat az átkozott sivítás, amely szinte megdermeszti az embert Az egyik ház előtt kisebb csoportosulás. Néhányon tolongnak, értelmetlen hangfoszlányok jutnak el a fülemig. A mentő fékez, majd újra csapódik az ajtó és megint felbúg a sziréna.

— Talán még segíthetnek rajta — kapom el a szót.

Világ életemben koránkelő voltam. Ismerem a hqjnál varázsát és tudom, hogy a napszaknak is megvan a maga érdekessége, szépsége. Különösen így van ez tavasszal és nyáron, amikor egy erdőszéli kakukkszótól hangos hajnal élményét néha három napért sem adná oda az ember.

Ám ilyenkor is érdekes a hajnal. Pontosabban inkább különleges, hehet, hogy azért, mert az éjszaka megpihent idegrendszer fogékonyabb, frissebb és az ember észrevesz olyan jelenségeket is, amelyekre máskor fel §em figyel.

Kerékpár közeleg. Amikor elém ér, akkor ismerem csak meg a kéményseprőt, aki régen kitisztította -a cse- vépJcályhánkat

) '

— Jó reggelt, —• köszönök rá.

Megismer, leugrik a bicikliről.

—■ Ezek az átkozott kályhák. Ezek nerrt hagyják aludni az embert Persze, jó pénz, megéri...

Ha babonás lennék, azt mondanám: kéményseprővel hajnalban parolázni szerencsés dolog. De így nem szólok semmit, csak megyek a járdán, figyelem az embereket és várom, hogy kivirradjon.

„^1 I Szalay István

■RqBEíü 6 CAVtTAtlo ■

4

John mögött az égő ISrrapä szSnite tBes* ényi vont furcsa, kerekded feje köré. Ing- íjjban, rosszkedvűen ült íróasztalánál. _ Má- :or beléptem, féketolta az előtte fekvő jelentéseket. Féfeaegen rám nézett halványkék .zeniével,

„Torkig vágyók ezzdl asz áffláoaöffl Öggydl- mondta, egy táviratot nyújtva felém, képzeld csak, mit mond az FBI, A hapsi, tkit keresünk, egy nő.”

Leültem, lábamat felraktam az asztalra. ,Nő?” A nők mérgeit kevernék esetleg, dt »ero törnek l 1 pancólszekrényt.’’

„Ma már semmi sem lehetetíeítj Hanem,

After». mie!0tt é0feSö|®eném, X göré TOwaft^f

„Még csak ez hiányzott. Hát sosincs nemé galom ebben a házban?”

Becsaptam magiam mögött aB tajSBt, (s felvonóval a negyedik emeletre siettem;

^Hivatott uram?^ —- kérdeztem a fíSn©*- köt, miután becsuktam magara mögött el vastagon párnázott ajtót.

Sharings rendartászt összerdncoTüa Ét'fiamé lokát, és mogorván érdeklődött: „Mi vsán John Leannál? Ennyire kimerült volna? Már a nyolcadik kasszát törik fel, és ő meg mindig a sötétben tapogatózik. Mi laa ~öw véleménye énről?®

„Nem érdekel az ügy. John tefedaSaKNfeni saesétnéfe összezördülni vele.”

„Badarság. Mától kezdve együtt dtitgoa- Kak asz ügyön. Kaptak-e új értesüléíseÉaaé®"0 „Az FBI az ujjlenyomatokból arra köaet- feeztet, hogy nő a tettes.>!

Sharings tágna meresztette á szwrigfcj azoitán jóízűen fiéffissacagabt, „Hogy merész- kiedine egy nő ö pöocéteaekrény kiioeksxi, üáfi mindenító agjraiágyulí itta'3

„A nők oda. vannak esz t^sze»e$3érf,, wram. S ha férjfflc bhűo keres elegei, «ástasf 5®okatlan dolgókat möwefaefc.*'

„Ugyan, ugyan — mondta fesgerfMetni-íla vastag mutatóujjával felém bökött. JBz itt bűnügyi osztály, és nem Hollywoodi Ékíiaa Ha egy hétt alatt nem kerül kézzé &, WÉndketbőjübet áöietyezteteni.® sJgenis, arasmf5 — vúiaszsM&m

WKsiettem irodámba, afial John saandükáR. Félráztam és bessxncttara iSá* pgfcűnla fenyegetesáröí,

Tizenegykor megszőteW! dl teteftal JMSd

letette a hallótól és efoottan «esBafjat es

ÍEüzete ntpn nyiHt.

„Azonnal jövünk •*» wwnfflá tefpara «górti

éa és zavartan, nézett nám. „A 64. Mteátoah iámét: kirámolták egy patncélszekrén-yi^ „Gyerünk, ígyonsaii’°e

Misor felálltaink a ShüdkOB pgfcWütWánM

meg asz ajtóban«

„Nagyszerű* —» mtmiffta. wFrfes *S)whk®

a láthaitMon.*' ABen, elváram, hogy még ma

tájékoztasson az esetrőL Dgy kis ünnepség lesz este nálunk. Legyenek a vendégeim. Jó

éjszakát.” y

Húsz perc múlva a helyszínen voltunk,

egy csendes' mellékutcában. Rendőrautó állt a kiviléffitott üzlet előtt. Az ékszerész ingujjban hadonászva jajveszókelt; ^TőnkreteftekS Húszezer dolfú? értékű ékszert ra- boitek él;a

John szeműgyre vette a feltört páncél- saekiényit. „Ugyanolyan konzervdoboz, mint « másik nyolc. Ócska vackok. Közönséges konzervnyitó is felnyitja.”

Odarendeltem az uj j len-yomaíszakértőt, aztán körülnéztem. A betörő az ajtón jött be álkulccsal, A kasszán alig látható erőszak nyoma.

Az ujjtenyomatos nem talált semmi nyomot. Miután. felvettük a jegyzőkönyvet, visszamentünk az irodába, ahol összehasonlítottam a tényeket a korábbi kasszafúrá- sofcról szóló adatokkal. Kitűnt, hogy csodálatos módon egybevágnak,

Sharingsék Long Islandban tágas lakásban. laktató A vendégek már emelkedett hangulatban veitek. Elragadóan csinos volt a háziasszony, személyesen szolgált ki bennünket.

„Ilyen sokáig voltak szolgálatban uram?* Fátyolos hangja füst ízű whiskyre emlékeztetett.

^Ez foglalkozásunk átka* — mondtam és megemeltem poharamat.

„•feit is mindig ezt hajtogat3a,, — csi- esenegte igéző mosollyal. „De ne gondoljanak ina a szolgálatira’^

Mosolyogtam, és udvariasan meghajtottam magam;

Nem volt kclrmyfí kiderfterjí, rnelySk: cég íSKtotía elő és adta el a fedfeszített kasszákat Nagy nehezen valahogy mégis nyomiára bukkantunk. A cégtulajdonos tiszteletre teéktó öregúr volt

( „Kírtos ügji nagyon Sábául L^ .s^ta aeImten.

John eSőadtet kérésünket;

^Természetesen, emlékszerri a kasszákra. Tizenkettőt adtunk el belőlük itt, New Yorkiban, aztán abbahagytuk ennek a modellnek a gyártását*, mondta, miután egy nagy könyvben eStenőrizte a dolgot.

John kiírt néhány címet, én pedig a cég aWcalmazottainak jegyzéke felől érdeklődtem.

„Kőt évvel ezelőtt üzletünk leégett. Nem tudtak megmenteni .vevőink névsorát és sok más fontos okmámyt.”

,,De. talán emlékszik az alkalmazottak nevére?”

„Sajnálom, már 7-0 éves vagyok, többel nem szolgálhatok.'1

A liftben John kétkedve kérdezte: „E3M hiszed, amit az öreg mondott?”

„Nem valami meggyőző, de éHenőrizhete jük minden szavát,’5

Kiderült, hogy igazat mondott. A tizen-’ két eladott páncélszekrény közül kilencet kiraboltak. Három még érintetlen volt. Az egyik, amely egy kis bronx-i ékszerüzletben állt. különösen hozzáférhető volt.

„Itt fogjuk elcsípni” — mondtam Johnnak.1

Három héten át minden éjjel ott rostokoltunk a kis üzletben egy függöny mögé rejtőzve. John már türelmetlenkedni kezdett, amikor egy éjjel, éjfél előtt, szinte hangtalanul kinyílt az üzlet ajtaja.

John izgalmában a karomba csípett. Elővettük revolverünket s visszafojtott lélegzettel vártunk. A függöny résén át láttam, hogy egy sötét alak lép a páncélszekrényhez.

„Kezeket föl!”, rivalltam rá, és kiléptem a függöny mögül. „Nem szívesen használom a fegyveremet.”

Éles sikoly volt a válasz. John felkattintotta a villanyt.

Megdöbbenve bámult rám, azután, ismét a íiadrágos nőre.

.„Attól tartok, Mrs. Sharings, hogy főnő-' Joüníc nem lesz túlságosan elragadtatva.”

Az asszony csüggedten vonogatta a vállát; azután elmosolyodott. „Félek, igaza van, Allen. Mi a szándéka most velem?”

„Bemegyünk az irodába és jegyzőkönyvbe vesszük a dolgot.” Az ügy előzményei ezek voltak. A nő sokáig dolgozott a páncélszekrénygyárban, kitűnő szakmai tudásra tett szert, feljegyezte a címekqj és megszerezte a szükséges pótkulcsokat. Kezdetben csak tréfából csinálta. Később már nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy hozzájusson a ragyogó és csábító ékszerekhez. Unatkozott otthon, mert főnökünk éjjel-nappal hivatalában volt, és elhanyagolta a feleségét.

Jeff Sharings sóbálvánnyá meredt a rémülettől. Magára hagytuk feleségével.

„Mit gondolsz, mi lesz vele?” kérdezte John.

„Majd csak kiagyal valamit a góré, ha nekünk nem jár el a szánk”.

Ügy is történt. Mi hallgattunk és az ékszereket névtelenül visszajuttattuk a károsultakhoz.

Sok mindent megtesz az ember egy ested#

txr&vi, . ,

tág mindenképp©« termékenyítőén hatott magányos és ; egyre társtalanabbnak látszó ; életére. De itt is rátört a sae- ; relem, a híres emberek tró- ; feáját gyűjtő női kíváncsi- ; ság, s innen is csak Olga .Ta- ; ninát emeli ki a filmes ke- ; gyelet. Így maradunk meg 1 mindenütt a felszínnél in- ! kgbb, és ha le is világít a mélybe egy-két aforizma, ; nem sokat kapunk a zenén kívül abból a Lisztből, aki- ; nek komoly és komolykodó levéted vaske« két kötetet ; tesznek ki.

A filmet így is meg kell nézni, végig' kell hallgatni. A parádé és a zened résziek 'kárpótolnak azért, hogy Liszt emberi értékeit és gyarlóságait nem sikerült most sem megismernünk közelebbről. Richter és Cziffra György zongorajátéka, Fe- rencsik és ifj. Cziffra. György -vezénylése, Simándy József, Ilosfalvy Róbert, Faragó áLAmdrás és Réti József énekli ése és Farkas Ferenc zenei («összeállítása egy kitűnően »összehangolt hangverseny ■anyagát is adják.

j? Szovjet és magyar szfné- (■szek reprezentatív gárdája i-áSit Keleti Márton rendelke- fezéeére. Sinkovits Imrének — Ekítűnő jellemszínészi készségei helyett — inkább, csak a , »profilját használták fel és »azt a lehetetlenre vállalkozást erőiltették, ahol a varázs Imeg is törik, azt ugyanis, ' Bhogy a virtuóz játék megje- fcerritését is majdnem minden ■korlátozás nélkül rábízták. |A nőalakokat is inkább de- ifeoratív hatások miatt osatot- S-ták ki úgy. ahogy, de a mel- lilékszereplők; ezekért a szép- gséghitoákért nagyrészt kárpó- fíroinak. Péesi Sándor Bello- irtija, Major Tamás pápája, WIgor Dmitriev Wittgenstein »hercegei, Ariadna Sengelaja, S'KIara Xmcsko, ZMrissza. ^Trembotevszka-j a, Trina Gk- Wbavaoa nemes indítású ala- jpdtásai aönoszÉéráfc teremte- ítBiefc.

Bálítébnmd HsteSm operate?-, munkája elismerést érde- Inaek a képsorok színesek; a | hangversenytermek tablóit | változatásain, ötletesen, a | mozgó kamerák látványos • hatását is a zenei mondani- j való hansúlyozására használva mutatta ba a ma közön-- ; aégéoeto, - •

Farfcas András

Keleti Riarton, a film rendezője — ahogy nyilatkozataiban elmondta — régóta dédelgette ezt a témát; filmen megörökíteni Lisztet, úgy, ahogyan ő ezt a sorsot' és ennek a nagy alkotónak a muzsikáját szereti. Liszt, mint téma, a buktatók egész sorát nyújtja a forgató- kpnyvírónak és a rendezőnek. Híres zongoraművész, akinek meghallgatására koronás nagyságok is kíváncsiak Európában. Férfiszépség is, akiért rang és Bor nélkül rajonganak a földrész és a kor lányai, asszonyai. Lelkiismeretes zeneszerző is, aki a magány mélyvizeire szállt, hogy onnan felhozhassa a dallamok cso- * dálatos hullámverését. Magyar is, aki ugyan mindig ' vágyódik hazája után, de folyton útban van és alig jut néki hely valahol is megmelegednie. Századának fia. is, akit á politikai eszmék éppúgy gyötörnek, mint ahogyan t a jövőért akart dolgozni rou- J zsikajával is. Barát és tár - 1 sasági ember is, aki Wagner* 8 magasba emeli, vagyonokat, fj szór szét, hol jól, hol rosszuk w Ezt a Lisztet e sokrétű S mélységig elkísérni a kamt— & ina. segítségével sem lehet úg»£ M hogy hatása minden iráiv --^ ban teljes legyen. Marad al kézenfekvő megoldás: ahol® csak lehet, a főhős helyett« beszéljen el lehetőleg min-® dent a zene, amit alkotot-i-f|| vagy amit csodálatos ujjal Jg reprodukáltak. Ehhez azoir-j* ban illő keret járult nruxle-gf xvüftsfc, A hangversenytermék-fj ben mindenütt dámák, ra-faj jongó és sznob fiatal férfiak« tütekiedtek, azok. akik a köe-il véleményt dirigálták. Mindé-« mitt elegáns tablók vertek®^ körül a zongocavirttíózt és eé9 viharos, szerelmek ku-»íV4 szövevénye. És»az emfcer. aÉSWj arra született, í hogy zenéfB M vél, játékával és mmdeniäjj szándékával cieümőt boldog-® ságot, szeretetek vagy alábbis derűt fátaJesseo, éyL saját életében egyik gédiát a másik''utón ette áfcíj| A film csak D'Agoult nőt említs. Wagner barateéáÍSj®j gát is túlideiaűzálitamt; Lie,d|eJ| lánya, Cosima elölt kiiaiköí# von Bülow miatt: aztón^B® majdnem házasságig érlelda&fS és évtizedes küzdelem Wijft-é' .genstein Carótyne hercegnődéig már keret arra 5s. hogy Liazfe vallásosságlát keUőetr helyéíseff: lehessük, hiszen a római h«*,|