Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-24 / 301. szám

Evek, számok, emberek I Mint országszerte oly sok ' mezőgazdasági termelőszö­vetkezet, a visontai Remény­ség is most jubilál. Tíz év munkája van a mérlegen. Ötszáz ember igyekezetéről és boldogulásáról, megpró­báltatásairól és győzelméről, verejtékéről és erejéről szól a számadás. Arról, hogy ho­gyan sáíárkodott a termelő- szövetkezet a gondjaira bí­zott javakkal, az emberek éveivel, reménységével? Iz­galmas, szép és nagyon há­lás feladat erről a visontai jubileumról írni. Bizonysá­gul talán elég is ez a két adat: közel nyolemilliós biz­tonsági tartalék, százhúsz forintos napi átlagkereset! A nagyméretű építkezések már a holnap növekvő lehetősé­geit sejteitik. Jövőre üzembe helyezője a tízmillió forintos beruházással épülő hatalmas szőlőfeldolgozót, készül az új kertészet víztárolója, haj­tatóháza, az utolsó simításo­kat végzik az emeletes gép­szerelő-műhelyen. ötszáz szövetkezeti dolgozó egyaka- rata. Közösség születésének ti- ssedik születésnapját ünne­peljük. Egy célért, együtt töltöttéle el ezt az évtizedet. £s közben persze élték a sa­ját maguk, ötszázféleképpen más, külön életét. Most az ünneplés napjai­ban éppen az a kérdés fog­lalkoztat, hogy mit jelentett, mit jelenthetett az elmúlt tíz év az egyes ember szá­mára? it Sárga fedelű könyvet la­pozgatok. „Jobbágytelektől a szocialista nagyüzemig”. A címlap alján: Tízéves a vi­sontai Reménység Mezőgaz­dasági Tsz. írta és szerkesz­tette: Bacsavecz Béla tsz-el­nök. Hadd idézzek az előszóból: í,...kevés idő állt rendelke­zésemre, csak akkor fogtam hozzá, amikor a megírásra felkért történészek az idő rövidsége miatt nem vállal­ták elkészítését.” És erre járni keacR a le­véltárt, böngészni a régi tér­képeket, egyházi anyaköny­veket, telekkönyvet, sum- más- és cselédszerződéseket. És irt egy száz oldalas köny­vet; az ünnepi közgyűlésen már ott láttam minden tsz- íag kezében. Nem írták meg a történészek? Megcsinálta maga. Mint ahogyan egy­maga etette, itatta, méreget­te a kis tsz-ből átvett lova­kat azon az emlékezetes 10 év előtti szilveszteri éjsza­kán Akkor állatgondozó nem akadt, hát ellátta azt a < feladatkört is a tsz-elnökség mellett. És jötték a gondok. 1961. januárjában, február­jában, még nem tudott min­denkinek munkát adni. Ki is tört az elégedetlenség pilla­natokon belül. A férfiak szinte menekültek az éppen akkor települő ipari vállala­tokhoz. Az hírlett, hogy még az előlegnek kapott 18 fo­rintból is vissza kell fizetni a zárszámadáskor. Volt, aki húsz forintjával „árusította” munkaegységeit. Év végén aztán jött a meglepetés: öt­ven forintot fizettek az el­kótyavetyélt munkaegysége­kért. Akkor már kezdtek csitulni a háborgó kedélyek. Persze, sok volt a baj, aka­dozott a munkaszervezés, he­tenként 5—6 kártalanítási tárgyalásra kellett mennie. S még a természet is produ­kált mindig valami újat, vá­ratlant. — Hatvanháromban pajor pusztított, 65-ben tér­dig érő hóban szüretelték a szőlőt néhány százezer sere­gély és csonttollú madár „se­gédletével”. 66-ban a csere­bogarak tömege lepte el a szőlőket és gyümölcsösöket ★ Dér József fóagroaónras tizenkét éve dolgozik a fa­luban. kezdetben a Petőfi Tsz-ben. Hetven hold szőlőn, száznegyven hold szántón gazdálkodott az akkor csak négy lovat és hat tehenet bíró huszonkét szövetkezeti dolgozó. 1958-ban százötven forint »olt az egv főre jutó évi jö­vedelem. Nem csoda, hogy í látván, az egyéni gazdák nem éreztek ellenállhatatlan vágyat a közös iránt... Aztán egy kicsit talpra állt a gazdaság s meg kell adni, nem jött üres kézzel az 1960 decemberében meg­alakuló Reménységbe. Dér József életében elkezdődött a vívódás, a harc, az állandó bizonyítás korszaka. Nagy­üzemi gondolkodásra szoktatni az embereket, meg­értetni, hogy másképp van minden, mint egyéni korúk­ban — ez volt számára a legnehezebb feladat. Sok vi­tára, szóváltásra emlékszik vissza. Nehezen tudott szót érteni az emberekkel. Érez­te az igazát, tudta, hogy jót akar, de arra nem jutott ideje, hogy cukorban adja be a keserű orvosságot. Múltak az évek és az embe­rek megszokták, belátták, hogy értük, a közösért „mo­rog"... ★ Mólnál1 Tibor, a községi és termelőszövetkezeti párt- alapszervezet titkára, hat éve került az altkor még ki­telepítésre, teljes felszámo­lásra ítélt Visontára. Szo­morú. elkeseredett, régi há­zukhoz, megszokott környe­zetükhöz ragaszkodó örege­ket kellett vigasztalnia... A Reménységnek akkor már jó híre volt a járásban. Molnár Tibor mindjárt ki­fogta az évtized legkomi- szabb esztendejét. Az 1965- ös rossz, esős időjárás éiV/tv lényen érintette a szép fej­lődésnek indult szövetkeze­tei. Szerencsére már komoly tartalékok voltak a közös kasszában, így azok segítsé­gével 66-ban is meglett a hatvan forint munkaegysé­genként. A következő három év az­tán jóvátett mindent. 69-ben már 82 forint volt egy mun­kaegység értéke. És ez év ta­vaszán — országszerte rit­kaságnak számít — munka­ruhát kapott minden szövet­kezeti dolgozó., Csizmát eső­köpenyt, melegítőt. Célsze­rűt, jó minőségűt, az asszo­nyok meg egyenesen ele­gáns szivacs egyenkabátban jártnak a földekre. És ezért az is mond valamit a vison- taiak gazdálkodásáról, hogy a jubileum alkalmából nyolc­vanötezer torint készpénzt és 55 ezer torint értékű ajándékot osztottak szét a tsz kétszáz örege, nyugdíja­sa között. ★ Az emlékezésben a dől go?; mindig veszítenek erejükből. Hartman György és felesége mégis úgy emlékszik vissza a ^ tsz-szerveaés napjaira, mintha tegnap lett volna. A férfi még csak erőt vett ma­gán valahogy, de az asszony szinte belebetegedett. Tizen­négy hold földet vitték be a közösbe. De milyen tizennégy holdat, uramisten! Tizen­négy hold megfeszített ke­mény munkát, ezernyi le­mondást. Hogy szerették, hogy gondozták. Két és fél­ezer négyszögöl új telepíté­sű gyönyörű szőlő volt ben­ne, „micsoda fajin agáca- j karók’*... Amikor összekerültek, nem volt semmijük, csak a két dolgos kezük. No, de tudták is használni Meglett a föld. 47-ben szép nagy kőházat építettek. Ügy hordta haza a férfi a százhúsz köbméter követ egy lóval a veresmar- ti bányából. Már úgy lát­szott, „helybe kapnak”, ren­des kerékvágásba jönnek, amikor rájuk szakadt a ta­gosítás. Megint ott kezdjék, ahonnan elindultak, a sem­minél? Aztán csak beléptek. Amit be kellett vinni, oda­adták, s azzal elkezdtek dol­gozni. Nem siránkoztak, csak dolgoztak úgy, ahogy a ma­gukéban megszokták. Efe megint nekik lett igazi*. A munka, az igazi jó munka ismét jó üzletitek bizo­nyult. A feleség a háztáji mellett is megkeresi a két­százhúsz munkaegységet, a férj szorgalmára a tsz is fel­figyelt. Bizalmi ember lett, az ellenőrző bizottság elnöke. A Harman házaspár megta­lálta a helyét a Két ember, aki tud és sze net dolgozná, Veréb László még nehe­zebb életutat járt meg. 1937- ig summás volt a papnál. Két mázsa búza és négy kiló szalonna volt egyhavi kere­sete. Ment is érte látástól vakulásig. Háromkor kelt, hogy legkésőbb öt órára gyalog, a márkázd határija érjen. 37-ben örökölt egy kis földet az apja után, 45-ben neki is osztottak. Mire a Reménységet szervezni kezd­ték, már nyolc holdja, két szép lova, gazdasági felszere­lése volt. Két hétig nem írt alá. Egymást váltották a há­zában a népművelőik, agitá­torok, sorra nemet mondott. A föld volt az álma, szerel­me, s most lemondjon róla? Hogy a tsz-ben meg lehet élni, magtárt, kamrát telve tudni, ez még csak meg sem fordult a fejében. Az aláírás után egy évig a saját lová­val volt kocsis, majd hathó­napos tanyagazdaiság követ­kezett Brezován, aztán 67-ig újra a bakra került. Azóta brigádveaető, tarsolyában öt­száznegyven munkaegységgel néz a zárszámadás elé. Jó- kedélyű, ízes beszédű ember. Nem sok baja akad az em­berei veL „Elszórakozunk, elfigunázunfc, nem kell azok­kal veszekedni” — szokta mondogatni. Azt a Hz év előtti lidérces két hetet meg már Igazán csak nevetve, ön­magán éücelődve említs. * ‘fisa-fxan «MgoEŐ, Htekes fiatalasszonyokkal is beszélgettem. Ifjú Sőnegi Ba- lázsné sorsa kapott meg leg­jobban. A tűzről pattant, rokonszenves asszonyka a Reménység első évétől kezd­ve besegített a közősbe, majd 67-ben aláírta a belépési nyilatkozatot. Egy évvel az­után, hogy férjé* vasúid sze­rencsétlenség érte. Az életét sikerült megmentem, de egyik Iába odalett. A fele­ségnek is munifca után kel­lett néznie. Kiszámította, hogy akkor is szép jövede­lemre telist szert, ha heten­te csak három napot dolgo­zik a tsz-ben, s többi Idejét családjával, gyermekeivel tölti. Most százkilencven munkaegysége van, s szem­mel láthatóan nagyon jól ér­zi magát a brigádban. A sző­lészetet kedveli legjobban, pedig egyre több, eddig ki­fejezetten íérfi munkának tartott feladat marad rá és asszonytársaira. Otthon a háztartásban a nagymama segít. A hároméves Csabika óvodába jár, Balázs már tizenegy éves és elsős kora óta kitűnő tanuló. Sőreginé büszkén mutatja a gyerek füzeteit, ellenőrzőjét, juta lomkönyveit. És csillogó szemmel aradi beszél, hogy jó lenne tanulni, ha a ter­melőszövetkeze t elíküldené valami jó esti iskolába. Mert valaha ő is srfnötöe volt, mint a kisfia. T. Mányi Judit 1500 féle termék a Karcagi Üveggyárban Üveg* ipari Müvek: Karcagi Üveggyárában híradástechnikai ballonokat, háztartási edényeket, világítástechnikai eszközöket és más, összesen 1500 féle cikket gyártanak. A hagyományos technológiával dol­gozó gyárban főleg olyan termékeket készítenek, amelyeket a jobban felszerelt, gépesített, üzemekben nem célszerű eiőátiítmi, mert csak néhány darab kell belőle. Képűnk: nagymé­retű henger fúvósa (MTI Foto —• Erezi K. Gyula.? : Gyerekjáték — ipari méretekben EZEKBEN az évékben ta­núi lehetünk a nagy házgyári program megvalósításának, amely lényegében forradal­masította hazánkban a lakás­építkezést technológiáit. Újabban mind többet hall­hatunk az úgynevezett könnyű szerkezeti építési mód bevezetéséről is, ezzel viszont az a cél, bpgy a me­zőgazdasági. ipari, kereske­delmi és közösség! létesít­ményeknél is előrelépünk, ipari jellegű elöregy irtással csökkentsük a mindinkább szorító bosszú átfutási időket. Az új építési mód több külföldi példához hasonlóan nálunk is szükségszerű köve­telményként jelentkezett, s számos vállalat és szövetke­zet — ki-ki a maga lehetősé- geihez mérten — próbálko­zik különböző megoldások­kal. Jelenleg már több tucat vállalat és szövetkezet érde­kelt a könnyűszerkezetes építkezésben, nyilvánvaló azonban, hogy e vállalkozás csak akkor lehet igazán eredményes, ha nagy soro­zatot előállító szakvállalato­kat hozunk létté. Mi a könnyűszerkezetes építési mód lényege? A szem­léltetés kedvéért a Maridin gyermekjátékhoz hasonlít­hatjuk, amikor különböző méretű és alakú előre-gyár­tott szerkezetekből üzemeli raktárt, sertéshizlaldát, hű- tötárolót, irodaházat, iskolát, vagy kórházat állíthatunk össze. A mi szakembereink lényegében még csak ismer­kednek ezzel a „játékkal”, de egyes országokban már el sem kepaelhetó nélküle a gazdaságos és gyors építke­zés. Röviden összefoglalva előnyeit: a helyszíni építési munka kb. egy harmadára csökkenthető, az épületek sú­lya pedig egyötöde-egytizede a hagyományosnak. Nagy elő­nye még, hogy ilyen épüle­tek gyorsan lebonthatók, át­helyezhetek vagy átalakít­hatok. A kissúlyú elemek szállítási költsége aránylag alacsony, s így megvalósít­ható a különböző elemek, vagy komplett rendszerek export-importja is. A HÁZAK TÉGLA, habarcs és beton nélkül acélból, alu­míniumból, műanyagból, kombinált , .szendvicsekből” alakíthatok ki. A különböző épületek elemeit gyárakban állítják elő, s a helyszínen csak szerelni kell. Tavaly például Budapesten a Buda­örsi úton épített ezer vago­nom bűtőtárolót ilyen eljá­rással hat hónap alatt készí­tette el az olasz Intertrigo cég. A külföldi országok a különböző elemek gyártásé­Van-e bennük lélek ? „Kedves Anya? Ne haragudj, hogy ilyen későn írok le­velei. Anya, nemso­kára jöhetsz értünk, lói tanulok eddig. Jő itt lenni. Anyu, na­gyon várunk.” — Így kezdöd'űi a levél, amit Majsík Ilonka. 111. osztályos tanuló küldött a Gyermekvárosból. Anyunak szól ez a levél, de ez a ked­ves Anyur nem a szülő édesanya, ha­nem egy idegen asz- szony, akit Anyuka­ként szeretett meg a két gyerek. A papír másik ol­dalán színes ceruzák­kal rajzolt fenyőfa díszük. Több kisebb papírdarabkára raj­zolt kedves, karácso­nyi gyermekrajzok közül egy másik levél is kiesik a boríték­ból A kislány iker­testvére, Pityuké ír ’ ta: I »Jó? érzem én is magam. Kedves Anyu, minden vasár­nap gyertek el ér­tem* Ha az édesanyához címezték volna e so­rokat, süket fülekre talált volna. Még ka­rácsonykor is. Özvegy Bajzáik Gyuláne felső tarka­nyi lakos, az egri Finomszerelvénygyar Béke brigádjának kö­zösségében már öt éve patronálja az Egri Gyermekváros­ból a fess ikertestvé­reket Magyart Istvánná, gyermekvárost neve­lő mondja: — A Majzík-Otre- ket a bervas brigád hűségesen segíti. Kü­lönös értéke a bri­gádnak, hogy Bajzáth néniben nagyon jó édesanyára találtak a gyerekek, akik rajon­gással viszonozzák a brigád jutalmait. Lapessztz» a 35­fh üzemi naplót: „A Béke-brigád január­ban százforintos ta­karékbetétkönyvet váltott a Majzik-test- vérek részére és az­óta is minden hónap­ban gyarapítják az összeget A napló egy másik oldalán emlék­lap, Alighanem Heves megye legkorosabb úttörőjének a kitün­tetése áll itt: a Gyer­mekváros ötéves év­fordulója alkalmából, a 2924. számú Ko- lacskovszky úttörő­csapat tiszteletbeli tagjává választotta Bajzáth Gyulánét. Bajzáthné, Juli ma­mát a gyárban pont- hegesztőgépe mellett találom: — Karácsonykor a gyerekek az idén Is nálam töltik az ün­nepeket I — újságolta jóleső örömmel. — Juli néni, egye­dül él otthon? — Négy gyerme­kem van még velem, mégis jó szívvel vi­szem haza a testvére­ket, hiszen ők nem tehetnek róla, hogy a szüleik nem törődnek velük. Elgondolkoztató ezt az idősödő, ősz hajú, temperamentumos asszonyt hallgatni: — Tudja, már rég­óta gondolkodom va­lamin. Hallottam, most az ünnepek alatt fényképész jön a faluba. Karácsony­kor lefényképeztetem a két gyereket. Ügy gondoltam, a képek­kel felkeresem majd szülőanyjukat és meg­kérdezem tőle: — Milyen szülők azok, van-e bennük .élek, akik eldobják ma­guktól saját gyerme­keiket? Az ikertestvérek édesanyja megyénk­ben él. Talán éppen olvassa is ezeket a sorokat... Sírnom Imre i ban mindinkább bevezetik 8 koordinációt, sőt, már meg­kezdődött a nemzetközi mo­dulok kialakítása is. Az ame­rikai, angol, francia és olasz rendszerek után kialakultak a német, a japán rendszerű könnyűszerkezetek, újabbaia pedig Csehszlovákia fejlesz­tett ki két rendszert. A többi szocialista országban is mindinkább érdeklődnek az új építési mód iránt. A könnyűszerkezetes eljá­rásnak nálunk is nagy lehe­tőségei vannak. Gondoljunk csak arra, hogy évente kö­rülbelül másfél millió négy­zetméter alapterületű állat- tartási épület létesítésére ke­rül sor, a szakemberek el­képzelései szerint néhány évért belül ennek körülbelül a felét könnyűszerkezetek­ből építhetnék. Évente mintegy 800 000 négyzetmé­ter alapterületű magtár és más tároló épül az országban, ezek könnyűszerkezetekből ugyancsak sokkal gyorsab­ban és gazdaságosabban fel­építhetők A kereskedelmi hálózat bővítése is évente közülbelül 400 000 négyzet- méter alapterületű üzlet, áruház építését teszi szüksé­gessé. A házgyáraik üzembe lépésével rendkívül gyorsan kialakulnak az új városne­gyedek, de az üzletek, böl­csődék, kórházak, az úgyne­vezett funkcionális létestí- mények éveket késnek, sok gondot okozva az új város­rész lakóinak. A könnyűszer­kezetes építési mód elterjesz­tése révén az ilyen épületek létesítésével is sikerül majd felzárkózni az immár gyár­ipari méretű lakásépítkezés­hez. Mindezeket figyelembe véve, a következő öt évbett kb. évi kétmillió négyzetmé­terre kívánják felfejleszteni ennek az új építőanyag-ipari ágazatnak a kapacitását. ÖRVENDETES, hogy ipa­runk megfelelő hátteret biz­tosit e program megvalósítá­sához, például a Dunai Vas­mű és a Ganz-MÁVAG gyár terveiben a könnyűszer- kezet gyártása igen jelentős helyet foglal él. Alumínium- iparunk és vegyiparunk gyors fejlődése ugyancsak biztosítékai a könnyűszerke­zetes építési program meg­valósításának. N. L. 1970. december 24„ csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom