Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-10 / 212. szám
A vezetőség* áiaszto taggyűlésekről jelentjük ? SOKAT VÁRNAK A t TÄRTKONGRESSZUSTÖL > A KISKÖREI VÖRÖS HAJNAL TERMELŐ' SZÖVETKEZETBEN A . napofcban megtartotta v-ezetőségválasztó taggyűléstót a kiskörei Vörös Hajnal Termelőszövetkezet is. Az ünnepi hangulatú gyűlésen részt vett Sramkó László, a Hevesi Járási Pártbizottság első titkára is. Elsőként Magyar János, az alapszervezet titkára elemezte a kongresszusi irányelveket. különösen a mezőgazdasággal. a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos megállapításokat és a jövőre vonatkozó elképzeléseket. A szövetkezet kommunistái nagy megelégedéssel hallgatták, hogy a mezőgazdaság jelentős sikereket ért el az elmúlt évek alatt, erősödtek a gazdaságok, de nagy ütemben növekedett a tagság jövedelme is. Örömmel vette azt is tudomásul mindenki, hogy a mezőgazdasági termelés a negyedik ötéves tervben — az előző öt év átlagához képest — 15—16 százalékkal emelkedik, hiszen ez is bizonyítja, hogy a közös gazdaságok előtt szép távlatok vannak. A kiskörei termelőszövetkezetekben közel 130 asszony és lány dolgozik, ezért különösen tetszett mindenkinek, hogy az irányelvek között helyett kapott a nők fokozottabb erkölcsi, de anyagi megbecsülése is, valamint helyeselte a tagság a fiatalság fokozottabb bevonását a közéleti tevékenységbe, Kifejeződött a gyűlésen az is, hogy az elmúlt években sokat fejlődött a szövetkezeti tagság szociális ellátottsága is. és mindenki bízik abban, hogy ez még továSfe is javulni fog. Ezután került sor az új vezetőség megválasztására, melynek élére Ismét Magyar Jánost választották. A kiskörei termelőszövetkezeti és községi tisztújítással egyidejűleg vezetőségválasztó taggyűléseket tartottak a Tisza IX. beruházás területén is. A VIZÉP I. és II. számú alapszervezeteiben ez alkalommal teljesen kicserélődött a vezetőség, a korábbi tisztségviselők közül csupán a párttitkárok kaptak bizalmat. A nap nagy eseménye volt hogy a főépítésvezetőségen egyben új alapszervezet, is alakult. A hevesi ■ járás legfiatalabb pártalapszervezetének titkárául Oszlánczí Józsefet választották. MÁSODSZOR IS UGYANAZOKAT VÁLASZTOTTÁK MEG A TÁRTAI.APSZERVEZI 1 VEZETŐINEK A GYÖNGYÖSI MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS KOMMUNISTÁI A vezetőségválasztó taggyűlésen Bajnóczi Ferenc köszöntötte az alapszervezet tagságát és a vendégeket a Gyöngyösi Mezőgazdasági Gépjavító Állomáson, köztük Tarjányi Sándort, aki a megyei pártbizottságot képviselte, majd Decik Domokos párttitkár ismertette a kongresszusi irányelveket és a szervezeti szabályzat módosítására tett javaslatokat. A másfél órás referátum után nehezen indult meg a vita. A főkérdés az volt, mennyire helyes a párttagoknál a korhatárt tizennyolc évben megállapítani. Mint később kiderült, korábban már a négy pártcsoportnál tárgyalták meg az Irányelveket és a módosítási javaslatokat. Ezek szerint ösz- szegezte a pártvezetőség a tagság véleményét, amely . mindenekelőtt az Irányéi- > vekkel való egyetértést fejezte ki, de néhány kiegészíKétmillió ember deigezik csökkentett munkaidőben A IX. partkongresszus határozata kimondotta, hogy 1.970 végéig fokozatosan átlagosan heti 44 órára kell csökkenteti az összes ipari dolgozó munkaidejét. Mint a Munkaügyi Minisztériumban az MTI munkatársának elmondották, a határozat lényegében megvalósult. Kereken kétmillió ember munkaidejét csökkentették, az év végéig a még hátralevő 40 000—50 000 ipari és építőipari dolgozó számára is bevezetik a 44 órás munkahetet, A munkaidőkedvezmények már a IX. pártkongresszus előtt megkezdődtek. A szénbányászaiban és egyes egészségre ártalmas munkahelyeken 1966-ban 170 000, 1967-ben 210 000 ember munkaideje volt rövidebb heti 43 óránál. Széles körben azonban 1963 óta vezették be a rövidített munkahetet. 1963 végén már több mint egymillió, 1969 végén pedig 1875 000 dolgozóra terjedt ki a csökkentett munkaidő, az 1970 végéig szóló terv 94 százaléka tehát egy évvel előbb megvalósult. Realizálódik a kongresszusi határozatnak az az intézkedése is, hogy 1970 végére az egészségre ártalmas és különösen nehéz fizikai munkát igény- lő Összes munkakörben csökkenteni kell a munkaidőt. Azóta a munkafeltételek javításával körülbelül húszezer ember számára megszűntek a munkaköri ártalma;-. a többi pedig — köztük' több mint 13 000 egész:-/gügyi dolgozó — nagyrészt már megkapta, illetve ez év végéig megkapja a munkaidőkedvezményt. Mint, ismeretes, a vállalatinak a munkaidőcsökkentést úgy kellett előkészíteniük, hogy ne csak a termelés visszaesésének vegyék elejét, hanem a termelékenység normális ütemű növelését is biztosítsák. A felügyeleti szervek a gazdasági eredmények nem megfelelő alakulása miatt több esetben kénytelenek voltak visszavonni egyes üzemek munkaidőcsökkentési jogát. Átmeneti időre így vesztette el kedvezményét az Ülepítő Tröszt kaposvári, pécsi és Pest megyei Közúti Építő Vállalat, de ez serkentette őket a korábban elhanyagolt előkészítő munka elvégzésére, s ismét visszaállhattak a csökkentett munkaidőre. Amikor a szükség úgy kívánta, átmeneti időre maguk a vállalatok mondtak le u csökkentett munkaidőről, A termelékenységben tavaly tapasztalt átmeneti stagnálásnak egyébként számos oka volt, így igen nehéz kimutatni, hogy ebben milyen része volt a munkaidőcsökkentésnek. A Munkaügyi Minisztérium és a SZOT egybehangzó véleménye szerint a szolgáltatások viszonylag gyorsan alkalmazkodtak a megnövekedett szabad időhöz. A hétvégi kétnapos családi üdülések tömegméretű ki- terjesztése is a jövő feladata. A SZOT-ban most vizsgálják, hogy a szakszervezetek hogyan segítsék még hatékonyabban a dolgozókat szabad idejük jobb kihasználásában. Ez annál is inkább időszerű, mert a X. pártkongresszus irányelvei szerint a munkaidőcsökkentést folytatni kell, a népgazdaság más területein is megkezdve az áttérést a 44 órás munkahétre, (MT1J téssel. Például a fiatalok marxista szellemű nevelését elsősorban a pedagógusok feladatává teszik. Várják, hogy a kongresszus foglalkozzék azzal az anyagiassággal is, ami néhány orvosnál fellelhető. A Szervezeti Szabályzatnál azt javasolták, hogy a tagdíjat ezentúl csak az alapbér után állapítsák meg. Hozzátették: náluk mindenki az érvényben lévő elvek szerint fizeti a tagdíját. Miután a taggyűlés egyhangúan megszavazta az előterjesztést, a jelölő bizottság nevében Juhász Zoltán mondta él javaslatait. Ahogy a legutóbbi választáskor, most is a korábbi vezetőséget terjesztette elő az alapszervezet közvéleményének állásfoglalása szerint. Elmondta azt is, milyen véleményeket mondtak a párttagok a vezetőség eddigi tevékenységéről, hogyan fűzték hozzá bírálatukat, az eredmények elismeréséhez. A lefolytatott titkos szavazás is azt igazolta, hogy a jelölő bizottság alapos munkát végzett, hiszen a tagság ismét egyhangúlag választotta meg titkárnak Deák Domokost és a vezetőség további négy tagját. Ez a második ízben is megismétlődő újraválasztás kifejezte, hogy a gépjavító kommunistái elégedettek a választott tisztségviselők tevékenységével, az alapszervezet lrá- íj nyitását jó kezekben tudják. f A gépjavító gazdasági eredményei ennek a . véleménynek az igazát húzzák alá. Az idei első félévi tervüket is túlszárnyalták és nyugodtan néznek az év hátra lévő időszaka elé. A kommunisták példamutatása ösztönzően hat a gépjavító állomás minden dolgozójára. (gmf) Két kép a mezőgazdasági kiállításról Abonyi Imre, a kecskeméti Magyar—Szovjet Tsz fogathajtója, 7 éve vesz részt rendszeresen versenyeken. Az elmúlt esztendőkben a svájci Luzernben. majd Hamburgban és Aachenben nyert nagydíjat. Hazánkban háromszor nyerte el a Magyar Derbyt. Abonyi Imre lipicai négyesfogatával naponta szórakoztatja a kiállítás látogatóit. {Jobb oldali képünk.) A dunakömlődi halász- csárda országos hírű szakácsnője, Andó Ferenené főzi a halászlét a mezőgazdasági kiállítás dunakömlődi csárdájában. Nem véletlen, hogy naponta közel 5000 adag halászlét fogyasztanak el a vendégek. (Alsó képünk.) Bajkor József felvételei.) (MTI foto — fflegiuj Iiotl i le u textil- és ruházati ipar A törvények szűkszavúak. Nem részleteznek. Az 1966. június 25-én elfogadott törvény a népgazdaság harmadik ötéves tervéröl három mondatba sűrítette egy nagy kiterjedésű iparág teendőit. A törvény II. fejezete 17. paragrafusának (1) bekezdésében ez áll: „A könnyűipara belföldi és az exportigények figyelembevételével növelje a textil-, a ruházati és a cipőiparban a korszerű, magas műszaki kultúrájú, továbbá az exportra gazdaságosan gyártható termékek előállítását. A textil- és ruházati iparban foltozni kell a mesterséges szálak felhasználását, a korszerű kikészítési, technológiai eljárások alkalmazását. A ruházati ipar kövesse rugalmasan a divat változásait”. Eddig a három mondat. A törvény szűkszavú mondatai ezernyi részletet sűrítenek, tehát a törvény maga is részletekre bontható. LEHETŐSÉGEK ÉS TÉNYEK A három mondat alapján kidolgozott részletes elképzelések, tekintettel a lakosság vásárlóerejének növekedésére, valamint az export gazdaságos fokozására, az 1966 —1970. közötti évekre 20—21 százalékban jelölték meg a textil- és a textilruházati ipar kívánatos termelésnövekedését. A lehetőségek a követelmény teljesítésére nem hiányoztak. Mégis: a textilipar mindössze öt, a textilruházati ipar pedig 12 százalékkal termelt többet 1969- ben, mint 1965-ben. A lehetőségek tehát kihasználatlan lehetőségekké váltak ... Az élet persze nem ismer csak feketét, csak fehéret. Az okok bonyolultak. A iextil- és a ruházati ipar sok mindent elért, teljesített. Mulasztásai, nehézkessége nemcsak a saját számlájára írható. Az örökség nem volt valami túl sok, s az államosításokat követően hosszú éveken át a fejlesztésre csak esurrant-cseppent. Lényeges beruházások valójában csak a hatvanas években kezdődtek, de olykor hiányzott a döntésekből a hosszabb távú mérlegelés... Az okok bonyolultak. A pamutipar a textilipar vezető területe. Termelése az elmúlt éveikben, csökkent, ám nőtt ugyanakkor az össz- produktumon belül a korszerű áruk, laminált szövetek, a tiszta és műszállal kevert szintetikus szálból készített pamut típusú szövetek aránya. Ugyanakkor: a hazai árrendszer a túl magas forgalmi adóval a hazai keresletet visszafogja, az exportnál pedig rendkívül éles a konkur- rencia. Egyre kevésbé lehet anyagot eladni, s a hagyományos technológiával készült termékek rohamosan elvesztik népszerűségüket. A gyapjú- és pamut-felsőruházat aránya nagymértékben csökken, nő ugyanakkor a szintetikus anyagokból készülteké. A férfiingek közül mindössze egy százalék volt szintetikus 1965-ben, ma arányuk hét százalék fölött van ... KETTŐS KORSZERŰSÉG Korszerű termékeket csak korszerű eszközökön termelhetnek. A korszerűség közvetett fokmérője, hogy a textiliparban foglalkoztatott munkásnők 52 százaléka nehéz fizikai munkát végez. A textilruházati iparban a munkások 62 százaléka dolgozik gépek, berendezések mellett A korszerűség közvetlen fokmérője, hogy az egy foglalkoztatottra jutó termelés 1965-höz mérten 1969-ben azonos volt a textiliparban, s 88 százalékra csökkent a ruházati iparban. Fokmérő az is, hogy a múlt év negyedéveiből háromban csak a negyedév usüísa hónapjában állt fölötte a termelés az évi átlagnak, máskor alatta maradt. Azaz: egyenetlen, tehát a szezonhoz kevésbé igazodó a termékkibocsátás... a vevő sűrűn hiába keresi azt, amivel később Dunát lehetne rekeszteni. Az okok bonyolultak. Mert ugyanakkor a szintetikus szálak aránya az anyagfelhasználásban két százalékról hatra emelkedett. A konfekcionált termékek részesedése a textil- és a ruházati ipar exportjából az 1960. évi 22 százalékról 1965-re 28-ra, 1970- re 34 százalékra növekedett. A teljes termelés egytizedét már a kötszövőápar adja, melynek árui a legkapósab- bak, a gyapjúiparban emelkedett a nem szövött textíliák aránya... egyetlen év alatt, 1969-ben 11 százalékkal . több textilhordozós habosított műbőrt termelitek, mint a megelőző esztendőben. Eredmények és gondok keverednek tehát a három mondat részleteinek kibontásában. Miért fontos mindez? Azért, mert a hazai piac joggal követel jobb ellátást, s mert a fogyasztási cikkek exportjában majd kétharmados részt képviselnek a textil-és a ruházati ipar termékei! A MINŐSÉG RANGJA így már közelebb kerülünk annak megértéséhez, hogy a negyedik ötéves terv irányelveiben, melyet a párt Központi Bizottsága július 15— 16-1 ülésén határozattá emelt, az iparfejlesztés hét kiemelt területe között miért szerepel a ruházati ipar rekonstrukciója, az elavult gépek helyett modern termelőeszközök üzembe állítása, „ami a lakossági igények jobb kielégítése és az export fokozása érdekében bővíti a termelő- kapacitásokat, javítja azok hatékonyságát és elősegíti a változó keresletnek megfelelő divatos termékek awáriárúí A textiláruk tőkés exportjának értéke évente 50 millió dollár körül van, A fejlődő országokba irányuló könnyűipari export 70 százaléka textiláru! A ruházati ipar kivitele a tőkés országokba irányuló könnyűipari exporton belül 1960 és 1968 között öt százalékról 14-re emelkedett. Ugyanakkor: világszerte csökken a méteráruit iránti kereslet, s nő a ruházati termékeké. A látszatra összefüggés nélküli példák logikus lánccá kapcsolódnak. A méteráru kivitelét csak nagy érőfeszítésekkel lehet szinten tartani, hiszen a fejlődő országok önellátása növeltszik, sőt, maguk is exportőrként jelentkeznek. Tehát: földolgozott, konfekcionált terméket kell szállítani, de a nemzetközi keresletnek megfelelően jobb minőséget, bonyolultabb technológiával előállított, azaz ér- . tékesebb árut. Az export fenntartásának, esetleges növelésének ez az egyetlen lehetséges útja, s ugyanakkor a mérsékelten emelkedő hazai vásárlás fejlődését is — 1965-ben 17,4 milliárd, 1969- ben 22,2 milliárd forint — csak ilyen változások késztethetik gyorsabb tempóra. A modem berendezések, a korszerű gyártási eljárások megvásárlása és bevezetése, a hazai műszálgyártás nagyfokú növelése, ezernyi más teendővel egyetemben jogossá teszi a bizakodást: a völgyből emelkedőre vezet a. textil- és a ruházati ipar útja, a könnyűipar e nagy hagyományú. 220 ezer embernek kenyeret adó ágazata nemcsak előállítja, illetve növeli az évi 30 milliárdos termelési értéket, hanem abból állítja elő, s azt növeli, amit idehaza és külföldön a legjobban keresnek, amit korszerűként, tetszetősként szívesen hordanak, tehát: megvesznek. Mészáros Ottó 1970. szeptember 10., csuíóri«^
