Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-10 / 212. szám

Plenáris ülést tartott a Kínai KP F PEKING: Az Új Kína Hírügynökség szeptember 9-i keltezésű je­lentése szerint augusztus 25—szeptember 6. között Mao Ce-tung elnökletével plenáris ülést tartott a Kí­nai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága. Az ülésen beszédet mondott Mao Ce- tung, a KKP KB elnöke és Lin Piao, a Központi Bi­zottság alelnöke. Az ülésen jóváhagyták az államtanács beszámolóját az 1970-es évre szóló nemzet- gazdasági tervről, valamint a KB katonai bizottságának jelentését az országban folyó háborús készültség megerő­sítéséről. A Központi Bizottság ja­vasolta, hogy az Országos Népi Gyűlés állandó bizott­sága tegye meg a szükséges intézkedéseket az Országos Népi Gyűlés ülésszakának megfelelő időben történő összehívására. (Ű j Kína) Szerda esti külpolitikai kommentárunk Ax, ammani fairek és az újabb géprablás Az elmúlt órák tovább bonyolították az amúgy is nehéz közel-keleti helyzetet. Riasztó hírek érkeztek a jordániai fővárosból, ahol újra vibrál a feszültség és a lakosság érthető rémülete helyenként a pánik határát súrolja. A Palesztin Felszabadí- tási Szervezet vezetői ugyanis felmondták azt a tűzszüneti megállapo­dást, amelyet kerek tíz órával azelőtt elfogad­tak. Amman utcáin újra bari­kádok épülnek, a közhivata­lok és üzletek bezártak. A megfigyelők arra következtet­nek, hogy nemcsak a PFSZ, hanem a jordániai kormány katonai parancsnoksága is elveszthette az ellenőrzést saját csapatai felett. Az ammani események legújabb robbanásának oka állítólag a fővárostól mintegy 70 ki­lométerre lévő Irbidben ke­resendő, ahol — El Fatah — források szerint — a királyi csapatok palesztin gerillákat támadtak és öltek volna meg. A hírek azonban pilla­natnyilag éppen olyan ellenőrizhetetlenek, mint maguk a csapatmozdu­latok. TOKIO: A japán haditengerészeti erők hadgyakorlatokat tar­tanak Hokkaido szigetétől északra. A hadgyakorlatok, amelyeken körülbelül 80 ha­jó vesz részt, szeptember 11-én érnek véget. MÜNCHEN: München belvárosában építkezés során egy több má­zsás bombára bukkantak, amely a második világhábo­rú óta lapult a föld alatt. Azonnal tűzszerészeket ve­zényeltek ki a bomba gyúj­tószerkezetének leszerelésé­re. BANGKOK: Az Egyesült Államok ígé­retet tett Thaiföldnek, hoyy egy évvel a kitűzött határ­idő előtt, még 1971-ben hat légvédelmi kilövőüteget szál­lít Thaiföldnek, az ütegeket Bangkok közvetlen közelé­ben helyezik el. A kezelő- személyzetüket most képe­zik ki az Egyesült Államok­ban. (MTI) INürnberg Egy igen jól játszó német csapattól kapott ki fiatal válogatottunk NSZK MAGYARORSZÁG 3:1 (2:1) NSZK: Maier — Vogst, Sieloff, Weber, Köttges, Beckenbauer, Fichtel, Gra- bowski, Seeler, Müller, Löhr. Magyarország: Rothermel — Noskó, Páncsics, Konrád, Megyesi, Halmosi, Karsai, Fazekas, Kocsis, Bene, Koz­ma. Vezette: Marschall (oszt­rák). Góllövők: Sieloff, Müller 2, illetve Fazekas. Rendhagyó módon, a két ország válogatottja kedden találkozott az előre hozott közös banketten a történel­mi múltú nürnbergi vár lovagtermében. A rendkívüli érdeklődésre jellemző, hogy a rendelke­zésre álló 70 ezer jegy elő­vételben elkelt. Gerd Müller a mérkőzésről a következő­ket nyilatkozta utolsó edzé­sükön: — Mindegy, hogy ki rúg gólt, az a fontos, hogy szép búcsújátéka legyen Uwének. Szerda este érte játszunk. Rövid ünnepség előzte meg a mérkőzés kezdetét, amely­nek során búcsúztatták a vá­logatottban utoljára szereplő, 72-szeres válogatott Uwe See­ler t. A nyugatnémetek indítot­ták Müller révén 90 perces útjára a labdát. Az első ve­szélyes labdát Noskó küldte Kocsis szabadrúgásából Ma­ier kapujára, de a kapus biz­tosan védett. A 11. percben _ Willi Itf/liL, fLdLSJ^uA^-Jj 197©. s*sptember 10., csütörtök rúgta az első szögletet Gra- bowski, védőink azonban tisz­táztak. Majd Sieloff hozta fel a labdát, Müllerhez továbbí­tott, aki visszasarkalta a labdát s Sieloff biztosain he­lyezett a magyar kapu köze­pébe. 1:0. A 13. percben Fa­zekas, majd a 14. percben Beckenbauer óriási bombá­ja kerülte el a kapukat. 21. perc: Grabowski vezette fel a jobb oldalon a labdát, Fichtelhez játszott, labdáját Müller óriási erővel vágta a hálóba. 2:0. Durva védelmi hiba volt. A 31. percben Bene szög­letét Fazekas fejeli a háló­ba. 2:1. Továbbra is mi tá­madtunk, de támadásaink sorra elakadtak a németek tizenhatosánál. Szünet után Kozmát Du­nai II. váltotta fel. A 48. percben Bene szögletét Du­nai II. küldte kapura, de az a védőkről kivágódott. Löhr vitte fel a labdát, beadását Rothermel Seeler elé ütöt­te, labdáját Müller fejjel to­vábbított a hálóba. 3:1. Ra­gyogóan játszottak a néme­tek. Egy Müller Beokenbauer összjáték után a németek ötöse kapu fölé bombázott. A 65. percben Páncsics he­lyett Mészöly, Löhr helyett Libuda jött be a pályára. To­vábbra is a németek támad­tak veszélyesebben, s bár a magyarok 11 szögletet rúg­tak, a németek ezzel szem­ben ötöt, csatáraink durva helyezkedési és technikai hi­bákat vétettek. A magyar válogatottból senki nem játszott kiemelke­dően, a gólarány hűen kife­jezi a mutatott játék képét. _____________________ üt> Ann yi bizonyosnak tűnik, hogy a jordániai helyzet olyan pontot ért el, amely­ben csaknem elkerülhetet­lenek bizonyos változások. A gerillák és a kormány között az ellenségeskedés, amely már többször tört ki fegyve­res konfliktusban, a jelek szerint állandósult és ez a szituáció hosszabb távon tarthatatlan. A kialakult helyzettől va­lószínűleg nem független a repülőgép-rablások világ­szerte nagy hullámokat ka­varó ügye. A gerillák által Jordániában fogva tartott utasok az összetűzések mi­att immár két nehéz éjsza­kát éltek át az ammani In­tercontinentalban, amely előtt ráadásul két bomba is robbant. A Palesztina! Népi Fel­szabadítani Front egyéb­ként újabb gépeltéríté­sért vállalta magára a felelősséget. A BOAC brit légitársaság Bombayból Londonba tartó gépét Libanon felé kénysze­rítették, a gerillák szóvivője szerint azért, hogy így erő­szakolják ki a Londonban fogva tartott gerilla-lány, Leila Khaled szabadon bo­csátását. Ezzel a brit kor­mány kétségtelenül még ne­hezebb helyzetbe került, hi­szen Izrael Leila Khaled ki­adatását követeli. Az üggyel kapcsolatos mi­nisztertanács eredményte­lenül ért véget. Mind az új géprablás, mind az ammani események megerősítik azt a benyomást, amit a kairói sajtó is olyan pyomatékosan hangsúlyoz —, hogy a gerillák akciói ren­geteget ártanak az összarab ügynek, ezen belül a palesz­tin felszabadítás nemzetközi támogatóinak is. KÉPTÁVlRÓNKON ÉRKEZETT: Pillanatkép a legújabb géprablásról: két palesztin gerilla beszáll az elrabolt angol BOAC-gépbc, miután a libanoni hatóságok megengedték az üzemanyagfelvételt. '-«MM* (Telefoto — AP—MTI—KS) A CHILEI elnökválasztási harc új szakaszba lépett. Az elmúlt héten majd három­millió chilei járult az urnák elé, hogy eldöntse az elkö­vetkező hat év elnökének személyét. Mint ismeretes a szavazás nem hozott végle­ges eredményt, hiszen a há­rom jelölt, a baloldali Sal­vador Allende, a keresztény- demokrata Radomiro Tomié és a jobboldali Jorge Ales- sandri közül egyiknek sem sikerült abszolút többséget szerezni. Az alkotmány ér­telmében a kongresszusra vár a feladat, hogy október 24-én válasszon a két leg­több szavazatot kapott je­lölt, Allende és Allesandri között. A kongresszus képvi­selőinek tehát a chilei szo­cializmus eszméje, vagy a konzervatív reakció között kell állást foglalnia. A VÁLASZTÁSOK első tanulsága éppen a középút, a lassú reformokat követő kereszténydemokrata veze­tés válsága volt. Hat évvel ezelőtt még a lakosság 54 százaléka szavazott Frei programjára, s most csak 27,8 százalék. A centrista po­litika kudarca egyébként kontinensszerte megfigyelhe­tő volt. azzal a különbség­gel, hogy a polgári kormány­zatokat katonai diktatúrák váltották fel. Chilében ugyanezt a szerepet töltené be a konzervatív jobboldal, minthogy a katonai puccsok- nak nincsenek hagyományai ebben az országban. Alles- sandri programja egyértel­műen — az észak-amerikai tőkével összefonódó helyi burzsiázia és földbirtokos oligarchia érdekeivel össz­hangban — az állami be­avatkozás korlátozását tűzte ki célul. Ebben az összefüggésben kell értékelni azt a tényt, hogy a chilei választók 36,3 százaléka a szocializmus út­jára adta a szavazatát. Ha ehhez hozzátesszük még, hogy a harmadik jelölt, Ra­domiro Törnie és a keresz­ténydemokraták baloldali szárnyához tartozik, akkor a haladó demokratikus vál­tozásnak még szélesebb bá­zisa rajzolódik ki. A BALOLDALI Népi Egy­ség sikerének sok realitása van az októberi kongresz- szusi választások esetében is. Az Allende jelöltségét tá­mogató négy párt, köztük a kommunista párt, 80 képvise­lőt mondhat magáénak a. 200-ból, míg az allesandrista mozgalom mindössze 45-öt. Ha csak 21 keresztényde­mokrata képviselő szavaz Allendéra, akkor is biztosí­tott már a szocialista poli­tikus elnöksége. A chilei jobboldal tisztában van a veszéllyel, és már meg is indította a támadást. Az alessandrista mozgalom ve­zetői a jól bevált taktikához folyamodtak, a demokrácia „védelmére” szólították fel a lakosságot, s a „törvény és rend” hangzatos jelszavaira hivatkozva a „marxizmus” elutasítását követelték. A hírügynökségi jelentések sze­rint a jobboldali tüntetők utcai verekedéseket provo­káltak a győztes Allende hí­vei ellen. NEM SZÜKSÉGES túlzott kombináció ahhoz, hogy fel­tételezzük : Alessandri most megindított új szocialista­ellenes, antikommunista kampányához segítséget nyújt az észak-amerikai tő­ke is, amelynek pozícióit, s tegyük hozzá profitjait fe­nyegeti elsősorban Allende megválasztása. Már jelent­keztek a többi reakciós la­tin-amerikai körök is, ame­lyek „a latin-amerikai poli­tikai egyensúly” felborulásá­tól tartanak, ha a baloldal győz Chilében. EZEK AZ „AGGODAL­MAK” érthetők, hiszen a chilei választás eredménye — függetlenül az októberi kongresszusi döntés kimene­telétől — önmagában is jo­gosan tekinthető a legfonto­sabb latin-amerikai ese­ménynek, a több mint tíz éve győzedelmeskedett kubai forradalom óta. A második világháború után először bi­zonyosodott be — hiszen Chile történetében volt rhár korábban példa a népfront­kormányra —; hogy a bal­oldal, tényleges összefogás esetén, demokratikus úton is eljuthat a kormányzáshoz a latin-amerikai földrészen. L. Gy. Az osztrák elnök a kiállításon BECS: Franz Jonas, az Osztrák Köztársaság elnöke szerdán a bécsi őszi nemzetközi vá­sáron meglátogatta a nemze­tek kiállítását. Az elnök kí­séretével felkereste a ma­gvar pavilont is, ahol Kur­tán Sándor, hazánk bécsi nagykövete és Droppa Gusztáv, a Hungexpo vezér- igazgatója fogadták, s végig­vezették a kiállításon. Az osztrák elnök megte­kintve, elismeréssel szólt a magyar kiállítás korszerű megoldásáról, s hangsúlyoz­ta: a bemutatott áruk össze­tétele megfelel az osztrák piac érdeklődésének. Ked­den délután egy másik je­les osztrák vendége is volt a magyar pavilonnak: Bru­no Marek, Bécs polgármes­tere látogatott el kiállítá­sunkra, ahol Droppa Gusztáv fogadta. A térségben nagy nehezen létrehozott tűzszünet és a New York-i közvetett tár­gyalások csupán halvány re­ményt nyújtottak a világ­nak a közel-keleti béke le­hetőségeiről, de láthatóan ez is riasztóan hatott a rende­zés ellenfeleire, akik — mindkét oldal szélsőségesei — lázasan próbálják „kész helyzet” elé állítani az érde­kelt feleket. Az agresszió el­követője és annak áldozatai között persze még a kétség­telen szélsőségesség sem je­lenthetne közös nevezőt, va­lójában azonban aligha vi­tatható, hogy a maga egészé­ben szélsőséges izraeli veze­tés és a kalandorságra hajló palesztin csoportok egymás­sal versengve és egymásnak érveket szolgáltatva akarják meghiúsítani a politikai meg­oldást. Hiszen találhatott volna Tel Aviv kedvezőbb időpontot a New York-i tár­gyalások bojkottálásának be­jelentésére, mint éppen a négyszeres géprablás nap­ját?! A kairól lapok nem vé­letlenül vetik háborogva az érintett gerillaszervezetek szemére, hogy a lehető leg­rosszabb szolgálatot tették az arab ügynek. A közel-keleti békét, a rendezés lehetőségét azonban mégsem a katonailag jelen­Washington próbatétele féktelen gerillaszervezetek akciói fenyegetik. Kairóban joggal hangsúlyozzák, hogy ha valóban igazságos megol­dás kínálkozna a Palesztina! tömegek számára, viszonylag könnyen elszigetelhetők len­nének a kalandor elemek. A kairói és a moszkvai állás- foglalások világossá tették, hogy a béke kulcsát Izrael es az Egyesült Államok tart­ja a kezében. Ez különösen nyilvánvalóvá vált most, amikor Tel Aviv — amerikai támogatói segítségével — ar­ra vetemedett, hogy nyíltan szabotálja a Washington ja­vallottá tárgyalásokat. Az amerikai diplomácia heteken át habozott, próbálta jólla­katni a kecskét is, megőriz­ni a káposztát is. Az izraeli vezetés azonban olyan hely­zetbe hozta az amerikai kor­mányt, hogy vállalnia kell a felelősséget a tárgyalások alakulásáért. Bármennyire megosztott is ebben a kérdésben Washing­ton az „olaj-lobby” és a cio­nista csoportok között, vég­sősoron nem férhet hozzá kétség: az Egyesült Államok­nak megvan az ereje és le­hetősége a maga politikáját rákényszeríteni Izrael rövid­látó klikkjére. A Tel Aviv-i kalandor politikusok a csör­tetett kardot Amerikától kap­ják; ha egyszer a Pentagon vezetője biztosítja az újabb íegyverszállítinányokat Iz­raelnek, a State Department- nek, a külügyminisztérium­nak nincs végül más válasz­tása, mint visszhangozni a Kairó elleni vádat a tűzszü­net megsértéséről. A helyzet nem tűri el a jobb kéz és a bal kéz eltérő tevékenységét. Dajan és köre ezért próbál­hatta oly sikerrel a zsarolás manőverét: tudta jól, hogy gyenge lábakon áll egyelőre Washington „tárgyalni” poli­tikája. Washingtonban most Gol- da Meir látogatásától és Ni- xonnai fov'UUödó tárgyalá­saitól várják a megoldást. Holott ezzel máris belemen­tek Tel Aviv időhúzó politi­kájának utcájába, tovább vesztegetve a tűzszünet drá­ga Idejét. Eközben Dajan megint lépett egyet: „demili- tarizálná” a csatorna két partját, vagyis még tovább szorítaná vissza az egyipto­mi csapatokat — hazájuk földjén. Különben is: Izrael bombázta az egyiptomi terü­leteket, s gépei adott eset­ben könnyen „áthidalnák” a Dajan javasolta pár kilomé­teres sávot, s eljutnának a védtelenné tett, sűrűn lakott Nílus-delta vidékére... Csak annak okozhat izgalmat az egyiptomi légvédelmi rend­szer — álljanak bárhol is azok a rakéták —, aki már eleve felkészül a fegyver- nyugvás nyomán megújítan­dó terrorbombázásokra. A hatnapos háborúval, majd az utána követett ren­dezést szabotáló, időhúzó po­litikával sem tudta megtörni az imperializmus a haladó egyiptomi rendszert. Aligha fog sikerülni tárgyalási ma­nőverekkel és zsarolással el­érni e régi célt Washington és Tel Aviv előbb-utóbb kénytelen lesz lemondani ró­la. | Chile ­két választás között

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom