Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-06 / 209. szám
I Irtóztatóan szomorú. Nem az érté- S be miatt, bár forintnak sem kevés Í a kár, hanem az emberek miatt. Hogy tudnak ilyenek lenni. Meglopni más munkájának a gyümöl- § cseit. S micsoda gyümölcsöket. Férfi- § öklömnyi őszibarack, kétökölnyi körte, ízes, zamatos, illatos fajta | mind. És hogy gondozta, védte a § fákat, az őszibarackot is, a körtefát § is, megnézte napjában ötször is, ha arra járt, s ha egy nap nem figyelte, hogy int húsosodnak, színesednek a pompás gyümölcsök, úgy érezte, valami nagy bűn, súlyos mulasztás terheli a lelkét. Az igazsághoz tartozik, hogy jómaga sohasem szerette a gyümölcsöt. Most se szereti, alig eszi, meg nem is hiszi, hogy vitamin meg más egyéb, most kitalált tudomány lenne a barack, vagy az a körte ott a fán. A gyerekeknek, azoknak dajkálta a fa és munkája gyümölcseit és sokszor elképzelte, amint szinte lecsipegette az álcákat, hernyókat a gallyakról, hogy örülnek majd neki a gyerekek, mert viszi nekik, hozza fiekik az öklömnyi őszibarackot, a kétöklörnnyi körtét^ — Látjátok. Így dolgozik Erzsi né- nre. így-e. Hogy ilyen őszibarackok, még ilyen körték lesznek, ha ő dolgozik .... Ügy, hogy voltaképpen a gyümölcs, a gyümölcsök ott fenn a fa gallyain — bár soha nem hallott pedagógiáról, pszichológiáról, meg más egyéb, modem városi huncutságról — szimbólummá, a jó, az ízes, a hasznos és szorgos emberi munka sikere szibólumává lett. Aki dolgozik, szépen és serényen, aki KOKTÉL szomorú öregasszony szeretve és becsülettel végzi munkáját, mit rászabott az élet, vagy a társadalom, avagy akárcsak, amit önmaga vállalt önmaga számára, — nos, hogy aki dolgozik, az szüretel is. A munka meghozza gyümölcseit. Leírva persze ez csúnya közhely. Megdolgozva és megszedve a fa gyümölcseit, persze már aztán egyáltalán nem az. A mai világban — vélte és véli Erzsi néne — valahogyan nincs már olyan tisztje a munkának. Erzsi néne nem közgazdász, nem szociológus, jószerint azt se tudja tán, hogy azok milyen fán: teremnek, az agronómust, változat- lanult agromóku&nak nevezi, s neki az van ingyért, mit ő dolgozik meg magának, lévén fogalma sem róla, hogy az emberi munka drágább, mint a gyémánt. Azt azonban látja, tudja maga körül, hogy bizony a mai lányok, a mai legények nem törik magukat különösképpen a kapa után, s a kertekből csak a gyümölcsöket szeretik, de nem a kertek művelését. Fogalmuk sincs például olyan egyszerű, s mégis csodálatos dologról, hogy egy kapanyél, amelyet az emberi tenyér politúrozott fényesre, hogy egy ilyen kicsit még mindig göcsörtös kapanyél hozzá is nőhet az ember leánya kezéhez. Hogy egy másik kapával nem is tudna dolgozni. Nem tudna úgy dolgozni. Nem lenne olyan íze és se- rénysége a munkának. Ennyi múlik egy vacak, húsz, vagy éppen harminc éves kapán! De hát ezt manapság már nem értik. Lehet, hogy a traktoristának is kezéhez nő a traktor, de az gép, az mégsem olyan, mint egy szerény, serény kapa, amely hajnalban a vállon, napközben a kézen, éjjel az ajtó mögött kíséri végig még az ilyen öregasz- szonyt is, — a koporsóig. ... és most irtóztatóan szomorú. — Borzasztó, mégiscsak borzasztó, hogy milyen emberek vannak, — ingatja a fejét nagyon keserűen és nagyon reménytelenül. Egyetlen éjszaka, vagy talán egyetlen éjszaka egyetlen órája alatt lelopták mind a fáról az öklömnyi őszibarackot, le a kétökölnyi körtét is. Mind! Talán egy szem maradt, ha árván, a fa csúcsán, azt is azért hagyták, mert kikezdték a pákesz- tos madarak. Nem az értéke miatt, bár forintnak sem kevés, hiszen erős fa volt mind a kettő, az őszibarack is, meg a körtefa is. Mégsem a pénz, hanem a becsület, illetve a becstelenség, az fáj a kis öregasszonynak. És az, hogy nincs mit vinnie a két gyereknek. Nincs mivel elhencegnie, nincs mit mondania, hogy lám, a szorgos munka milyen gyümölcsöket hozott. Azt csak nem mondhatja, hogy dolgozzatok, gyerekek, a gyümölcseit majd ellopják, mert ez olyan, mintha azt mondaná, hogy a világért se dolgozzatok, gyerekek, s ő a világért se mondana ilyet. De hát akkor mit mondjon? Hiszen megígérte az őszibarackot is, meg az ízes húsú körtét is, — és most nincs. így szüli a bűn a bűnt? Mert meglopták őt, csalfaság- ba hagyja a gyerekeket ő? Vegyen a piacon? Mondja meg, hogy galá- dak az emberek, tolvajok, könyörtelenek? Hiszen így nem is igaz. Nem így igaz! Mit mondjon, mit tegyen? Irtóztatóan szomorú! Olyan szomorú, ahogyan csak egy magányos öregasszony lehet, ha meglopják munkája gyümölcseit. A halál útja Gyöngyösön Augusztus 29-én a késő délutáni órákban egy kislányt elütött egy személygépkocsi Gyöngyös déli városrészében, a Róbert Károly utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca kereszteződésénél. A kislány nem sokkal a baleset után meghalt. A száraz tény ennyi. A .szerencsétlenség a 3-as fő közlekedési út Gyöngyösön átvezető szakaszán történt. Havonta egy halál? Néhány héttel ezelőtt egy idősebb ember halt szörnyet ezen az útszakaszon, öt is gépkocsi gázolta el. ö is kerékpárral volt. Egyikükön sem segít már az a körülmény, hogy a szerencsétlenségben mennyiben játszott közre a figyelmetlenségük, illetve a gépkocsik vezetőinek szabálytalansága. Körülbelül egy éve nyitották meg ezt az útszakaszt, s azóta baleset balesetet követ. Ügy tűnik, a felgyorsult közlekedés mindenütt szinte törvényszerűen növelte a balesetek számát is. Tehát a gyöngyösi helyzet is ebbe az általános képbe illeszthető be — amin lehet ugyan sajnálkozni, de ellene tenni aligha lehet a szokásos fel-, szólításokon, figyelmeztetéseken kívül. Ügy tűnhet mindez azoknak, akik nem ismerik ezt a sokat emlegetett 3-as fő közlekedési utat, s annak gyöngyösi átmenő szakaszát. A helybeli lakosoknak viszont egészen más a véleményük. Ki a felelős ? Ha egy gépen hiányzik a védőfelszerelés, nem engedik üzembe állítani. De egy fő közlekedési úton nincs biztosítva az életveszély nélküli forgalom, akkor még azt nyugodtan használhatják. Mint ezt a szóban forgó szakaszt. Ki ezért a felelős? Látszólag — senki. A KPM illetékes megyei szakemberei azt mondják, az úttest készen van, ezzel ők a kötelességüknek maximálisan eleget tettek. A forgalom szabad. Hogy nincs közvilágítás, nincsenek járdák, hiányzanak az úgynevezett lakóutak, amelyek a házakhoz vezetnek be, ez már tanácsi feladat. Valóban — a Járulékos munkák a tanácsra tartoznak. Illetve: tartoznának. De nincs rá pénz. Amihez viszont pénz is van, ahhoz nincs vállalkozó. *Igy aztán marad a hármas út közvetlen környezete olyan, mintha az út nem is városon haladna keresztül, hanem valami elhagyatott parlagon. Ki veszi komolyan az ilyen útszakaszt? Nyomni a gázt, hadd menjen a kocsi! A pszichika is fényező Hajlamosak vagyunk arra, hogy életünk egyik fontos alkotó eleimét, a pszichét semmibe vegyük, ha az kényelmetlen kötelességekre figyelmeztetne bennünket. Ki gondolná azt, hogy például a psziché, a lélek befolyásolja a 3-as út közlekedési rendjét? Példával szeretném ezt a megállapítást igazolni. Képzeljük el, hogy kora este van. A járművek már fel- kattintják lámpáikat. Közelednek Gyöngyös felé a felújított 3-as úton. Aztán elérik a várost, ahol az út négy sávra szélesedik ki. Az út szélén sehol nincs közvilágítás. Távolabbról, elvétve sárgállik néhány halvány villanykörte. Akinek nincs helyi ismerete, egy pillanatig sem gondol arra, hogy városba érkezett, mert az ütat nem szegélyezik lakóházak. Azok is bentebb állnak. Aztán, valami mozgást észlel a gépkocsi vezetője. Inkább csak sejti. Mi lehet az? Gyalogos, kivilágítatlan lovas kocsi, lámpa nélküli kerékpáros? Felgyújtja a reflektort, hogy lássa. A rendezetlen környezetű út senkit sem int fegyelmezett viselkedésre. Sem gyalogost, sem motorost, sem kerékpárost, sem autóst. Mindenki a másikát szidja a legtöbb esetben, ha az utolsó pillanatban kell rátaposni a fékre. És ha már nincs erre egy másodpercnyi idő sem? , i, . Az áthelyezett út Amikor a 3-as út korszerűsítése először felmerült, arról volt szó, hogy az új nyomvonalat a városon kívül jelölik ki —• nagyon is ésszerű okokbőL Aztán csak annyit módosítottak a terven, hogy az út átvezető szakaszát a régi vásártér gyepére helyezték rá. így a Róbert Károly utca útépítési gondja is megszűnt gond lenni. Megcsinálta az utat a A teljes kiépítéshez azonban sok-sok millió kellene még. Erre egyelőre nem telik. Addig pedig az útból nem lesz városi utca, és rendezetlenségével továbbra sem fog fegyelmezőleg hatni senkire Kitettek már sebesség korlátozó táblát, de tehetnek bár mennyit, egy ilyen rendezetlen útszakaszon senki sem figyel rá. Annyi rendőr pedig nincs, högy minden időben jusson legalább egy figyelmeztetésül. Különben is: előbb vagy utóbb megépül az új 3-as amit neveznek M—3-asnak is, elkerülni majd a várost, csökkenti az átmenő forgalmat, és ezzel együtt a balesetveszélyt. Hiszen bebizonyosodott, hogy a fő közlekedési út nem való a város ba, ott kell azt vezetni, ahol először tervezték — a lakott részeken kívül. Mint máshol az országban és szerte a világban. ★ A közlekedés felgyorsult, a balesetek elkerülése tehát egyre nagyobb fegyelmet követel mindenkitől. De megköveteli az alapfeltételek biztosítását is, amiről a gyöngyösi szakasz esetében egyáltalán nem lehet beszélni. G. Molnár Ferenc A C7flT tti cyólfhnvs Befejezéshez közeledik M JtU I U| bACKndZa Angyalföldön az Arpádhíd pesti hídfőjénél Budapest legmagasabb házának építése. amely elkészülte után a SZOT székháza lesz. A húszemeletes, 76 méter magas épületet az EM 22. számú Építőipari Vállalat készíti. (MTI foto —• Kulcsár József) <t£edaj«k áO Sumer nyelvrokonság? Egy levélírónk azt kérdezte, vam-e alapja annak a feltevésnek, tanításnak, hogy nyelvünk nem finnugor, hanem sumér eredetű. Egy megszállott barátja is a .sumér rokonság híve. Valóban, többen vannak Egerben is, akik azt hirdetik, hogy hazánk földjére a mezopotámiai sumerok jöttek, és a sumér—magyar nyelvet ezek a telepesek „hagyományozták'’ ránk. Elképesztő tudománytalan érvekkel bizonyítgatják igazukat. Csak betű tologatással hasonlítgatnak össze sumér és magyar szavakat. A Rába hangsor pl. nem más, mint a „bő áradás jelentésű Rabö, illetőleg az Arbo sumér hangsor könnyebb ejtésű alakja.” Egyikük szerint a marha hangsort is „a sumerból örököltük”. Azzal a nevetséges történettel bizonyít, hogy egyszer egy pannon törzs fellázadt, és egyik elkeseredett harcos lerántva csizmáját, ezekkel a szavakkal vágta vezetőjükhöz: Marha, marha! A sumér nyelv „kutatója” szerint „egyedül a mi nyelvünkben van e szórnak rosszalló jelentése”. Elfeledkezik azonban arról, hogy ennek a hangsornak a régi magyar nyelvben vagyon, kincs, érték jelentéstartalma volt. Csak betűtologatással bizonyíthatják, hogy Paks és Csopak neve is sumér eredetű. Szerintük a cső és su sumér szavak fontos szerepet kaptak a hangszerkezet kialakításában, hiszen a su nagyobb vizet jelent, a cső kisebbet. El is készült ezzel a naiv tudománytalansággal az etimológia: „Valóban a csopaki víz kicsi, csak csordogál, míg a paksi víz nagy, bőven folyik és ömlik” (Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története, 1968. 90. 1.). A Mezopotámiából kivándorolt sumérok alapították - Budát is, ezt az ,(osl sumér várost”. A név etimológiáját ismét csak tudománytalanul, s betűtologatással erőszakoltan így eredeztetik: Búd--a sumér szó, jelentése: bőséges víz. A hangsorban a Búd jelenti azt, hogy bő, az a jelentése pedig:, víz. Ezt a víz jelentésű a szóelemet vélik felfedezni a Rába, Lajta, Zsitva, Tama s Duna folyóneveinkben is. Egy-egy ere- deztetésük egészen nevetséges. Tihany neve pl. a sumér etimológia szerint Tyúkhon, s szerintük ezt a „tiszta sumér jellegű nevet a sok vadtyúktól kapta”. Azt hiszem, nincs szükség külön bizonyítanunk, igazuk van-e a sumér rokonság hirdetőinek. Röviden: nincs igazuk, minden eredeztetésük tudománytalan, kiagyalt. Dr. Bakos József — Apunak fogalma sincs az életről! Bumm! Ezt megkaptam. A fiaimtól kaptam meg. A kisfiámtól, akire néhány hónappal ezelőtt még lenéztem, akivel most szembenézek, s akire lehet, hogy néhány hónap múlva felnézek. Ha talán még nem is azért, ami a fején belül, htatnem inkább azért, ahol és amilyen magasan az a fej lesz. Egyszóval nekem fogalmaim sincs az életről. Nekem! A dolog úgy kezdődött, hogy rendkívül nehéz körülmények kö • zott és rendkívül nehéz körülményekre megszülettem. A dolog aztán úgy folytatódott, hogy ezek a nehéz körülmények a harmincas évek emlékei és az erre vonatkozó „történelmi lecke fiúknak” — szerint még nehezebbek lettek, olyany- nyint, hogy már csak a „nehéz” volt, körülmények már nem is voltak. Cipőim, se voltuk, mert az egy pár is lyukas volt, ruháim se voltak, mert az egyetlen egybe is belevarr- ta anyám sovány inait is; rádiónk az volt és szobád is toli néha hozzányúlnom, leginkább ha jól viselkedtem. Egyszóval, ritkán nyúlhattam a rádióhoz. Aztán mellékesen jött egy másodiknak nevezett világháború, amely nekem az első és remélem az utolsó is volt egyben és megrugdosott a háború jó alaposan nemcsak ott, ahol a rúgás leginkább érni szokta az ember rúgássá teremtett tőszót. I || Azután jött á félszabadulás és az érettségi és a mámorító rohammunka és az átmeneti munkanélküliség és a nem átmeneti segédmunka-lehetőség és az átmeneti... igen, hosszú évekig az átmenetiség érzése jött, > amikor nem lehetett biztos benne az ember, hogy ha kopogtatnak, a postás jön-e meghívóval kitüntetésed átvételére, vagy nem a postás jön és szó sincs meghívásról. Aztán jöttek az októberi napok, amikor egyesek szerint megjött a szüret ideje, s jöttek a novemberiek, amikor kiderült, hogy még a nemesebb szívű is legfeljebb lőrét szüretelhetett volna. Aztán újabb évek teltek az életemből és a készletemből, s fogalmam sincs, mert ezt nem mondják meg előre, mermyi a készletem még, de gondolom felét, vagy még többet is feléltem már.^; ■— 'Apunak fogalma sincs az életről! — mondja a fiam, aki már tizenhatot töltött el belőle, aki kétségkívül' többet tud s világ szeptember 6., vásároz# technikai dolgaiból most, mint annak idején mi, egy egész osztály, talán még a tanárt is beleértve, és én szembenézek vele és bólintok: — Igazad van, fiam. Fogalmam sincs az életről! l..s azt már nem mondom neki: hogyha ezt tudom és el is ismerem, talán mégis ez bizonyítja, hogy sajnos már nagyon is sokat tudok az életről. Aztán utánanézek a fiamnak, nézem a cipőt a lábán, ó, már nem az enyémet hordja, ó, én már ezért nézek csak, hogy mikor hordhatom én az övét... De lehet, hogy mi most már soha. többé nem járunk egyazon cipőben? I (egri)
