Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
SS////JsSSS*J/MSS/JJff/Sr/SSSSSSSSY/SSSSJSSÍS/S/JSfSSS" :-'f//r/S/S/SJSS7SS/SSSfS////JfSJ'SSr/SSSr//ffS7r/SSSSSSSSSYSSfSS/WS ' J7SSSyJSSSSSSSSS/SS/SS*rjSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSS//SSSSSSSS/SSSSSSSS//SS//SSS7SS7SSSSSSSS/SSSS/SS/SSSSSSSYYYSSSW/rSSS*/SSSS/SYSSS7SYirYSSSSS/Sf/SSS7/SSS/SSS/SSSS/SSSfSS7/SSS/SSSSSSSSY*rSSSSSSSS/SSS/SySS/SSS í i A P.-nek, — Péternek nevezett mester. Vagy Pálnak? Hagyjuk ennek eldöntését a szakembereknek, a . köztudat amúgy is Anonymus mesternek ismeri és Budapesten, a Városligetben szobrot is állított néki. Az arcára húzott liámzsájú kőalak a múlt és a névtelenség homályába rejtőzik. A szobor és a névtelenség érthető: tiszteletadás annak, aki ugyan ma számunkra névtelen, de mégis történetírásunk atyja; és névtelen, hiszen a nem sok híja, év- ezrednyi századok nem ismerik a könyörületet az emléke iránt. Anonymus névtelenségét hát értem. Értem, hogy P. dictus magister — s nem tudunk róla többet. Nem értem azonban, hogy névtelen az, aki még csak „1 e s z”, Nem az, aki a közelmúltban volt, nem az, aki tegnap volt, hanem az a névtelen P. dictus magister”, aki még csak s z ! Olvasom ugyanis a meghint: „. ..s ezeken, kívül neves fő.vá- .osi előadók...” P. dictus magister! Vagy még az sem, mert az ősi gesta legalább P.-nek nevezi , mesterét, de e meghívó még egy névT szignót sem tud mondani arról, aki lesz, csak annyit,, hogy neves lesz, hogy fővárosi lesz és „ezeken kívül” lesz. Az „ezeken” kívül mondanom sem kell, hogy nem fővárosiak, az „ezeken” kívüliek vidékiek, akiknek csodák csodájára a meghívó szerkesztői tudták a nevüket, pedig azok is csak majd fognak előadni. Eppen- úgy, mint a „neves fővárosi előadók ...” Aki most azt hiszi, hogy ez már megint a kicsinyes és falusias nyaKOKTÉL P. dictus magister fogás a főváros részéről történő lebecsülés miatt, megint vad és vak provinciális tiltakozás a provincializmus ellen —, nos az téved. Vagy legalábbis részben téved. Az inkriminált meghívót ugyanis nem a fővárosban nyomtatták a vidék számára, hanem a „vidék” nyomtatta a maga számára, vidéken dezavualva szerkesztői által is önmagát. Mert igaz és való, hogy volt, van és bizonyára országunk jellegéből adódóan, lesz is okunk és jogunk mérgelődni az objektíve főváros-centri- kusság szubjektív túlkapásai miatt. De lám, az ■ is- igaz és érthetetlenül igaz, hogy nem kevés azoknak a vidékieknek a száma, akik elszólva magukat, vagy nyíltan is hangoztatva, azonnal hasra esnek attól, ami fővárosi. Nem is- budapesti! Fővárosi! Ez a meghívó talán nem is érdemelt volna különösebb szót, ha nem lenne egy kicsit prototípusa az önlebecsülő és a vidéken élő kitűnő szakembereket is másődrangú „töltelékanyaggá” devalválni képes kis- sütetű provincializmusnak. Senki előtt sem vitás, hogy a magyar tudományos élet egyik és nem . a legkisebb központja az ország fővárosa, Budapest. Ez vonatkozik művészeti, irodalmi és természetesen gazdasági és politikai életére nézve is. De csak az egyik, ha mindjárt a legnagyobb központja is. Debrecenben és Szegeden, Győrben, vagy Miskolcon, Egerben, avagy éppen Marton vásárhelyen és Kompolton a tudományok és-a művészetek különböző ágaiban sajátos ízű, nemesen lokális, ugyanakkor nagyon is országos, sőt országhatárokon túl növő színvonalat produkálnak tudósok, művészek, politikusok, gazdasági szakemberek. Ezt persze „általában” senki sem vitatja. Valójában, igen gyakran, a valóban „vidéki” szellemek — éljenek akár vidéki kis városban, vagy a székesfővárosban — oktalan és okton- di hajbókolással mit sem lendítenek a főváros tudományos életének ügyén, ugyanakkor magatartásukkal, különösen, ha valamiféle tényleges hatalmi befolyással is rendelkeznek, megkeserítik és megszégyenítik a vidéki szellemi élet alkotó egyéniségeit. — Kolléga, maga vidéken él? Hogy bírja? — volt szerencsém hallani az elmúlt évek során nemegyszer és volt szerencsém epeforgató dühvei látni is, hogy a kérdezett „kolléga” pironkodva vallotta be, hogy eléggé jól birja, miközben már gyanakodva az járt az eszében, nem azért bírja-e jól, mert kis igényű, mert tehetségtelen, vidéki figurácska csak. S manapság, hogy e kérdések mind ritkábban hallatszanak el fővárosiaktól, ha elhallatszanak is, rendszerint valamiféle speciális okból történnek, nos, akkor még mindig felbűzlik ez az ostooaság — vidéken mintegy igazolva tán, hogy a vidék lám, mégis vidék, még önmagát sem becsüli. P. dictus magister. Anonymus. Vajon, ha nem a „fővárosban”, azaz a király környezetében élt volna a krónika írója, kapott-e volna szobrot? Ha mondjuk, valamelyik gyepűn írta volna meg művét, lett vol- na-e évezredes publicitása? Ha az effajta „gyepűszellemeken” múlna, a magistert nem mondanák se P.-nek, se Anonymusnak, még a krónikájára is félrehúznák a szájukat... .. Jó, jó ... De azért az Buda várában készült, mégiscsak az igazi.. Érdemes volt ennyit meditálni egy meghivón? Egy meghívón nem! De egy meghívó miatt és amiatt a szellem miatt, amit képviselt, úgy vélem, igen! WSrtffSSfSSrSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS.VSSSSSSSSSJtSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSAM/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrsssSSSAS**'*"*Milyen a 44 órás munkahét- *'^///// Az, hogy rövidebb a korábbinál — szembeötlő. S tudjuk már azt Is, hogy a dolgozó könnyebbségére van, hiszen így „hivatalos” munkája után több szabad ideje -marad mint régen, az élete kinek-kinek kényelmesebbé, eredményesebbé vált. Így is van ez rendjén. Ha nem ilyennek képzeltük volna, pártunk IX. kongresszusán, 1968-ban áliglia születik határozat arra, hogy az idei év végéig az összes ipari. dolgozó munkaidejét fokozatosan héti 44 áréra kell csökkenteni. Mindezek azonban csupán á tapasztalatok egy részét jelentik. A többiről kevesebb szó esik. Pedig azok is meglehetősen érdekesek, jelentősek, tanulságosak. Ennélfogva feltétlenül érdemes róluk is beszélni! Önerőből változtattak a sorsukon Köznapi beszélgetésünk színhelyéül a napokban a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat egri gyáregységét választottuk. Mint Németh Tibor igazgató és Veréb József osztályvezetőtől értesültünk: 0 munkahelyen közel hat- , száz dolgozót érint a változás, s a gyár azok közé tartózik, ahol éppen az idén, az utolsó évben valósult meg a párt irányelve, 1970. elejétől foglalkoztatják az embereket’ az új munkarend szerint. — Már a megelőző esztendőben át szerettünk volna térni a 44 órás munkahétre . -—r emlékeztet,. — de, mint köztudott, az ilyen átállás «. számottevő áldozatokat is ; követel, s ezek viselésére az akkori körülményeink között ■ .még nem vállalkozhattunk. Gyöngyösön új telepet, egy leendő gyáregységet indítottunk, s ez éppen elég gon- ,'öot jelentett valamennyiünknek. Ahogy azonban a gyöngyösieket a pestiekhez „csatolták”, igyekeztünk mi is a feladathoz látni. — Lehetőségeink szerint többnyire belső erőforrásainkra támaszkodhattunk, műszaki felkészülésünket házilag végeztük, különösebb beruházások nélkül. Így például azírezőgépek dobjainak gyártásához fúrókés züléke- ket, hegesztőkészülékeket szerkesztettünk, amelyek használatával kereken négyezer normaórát nyerhetünk é”" "*■>. További háromezer r íra-megtakarítást rej v attól, hogy új fes.yagot, s vele együtt új (te .urológiát alkalmazunk, s 1 fcasonló nyereségre ssámitunk „új” lakkozó- és mosóüzemünkben is. Röviden: ilyenféle aprább-nsgyobb ötletekkel, „újításokkal”, korszerűsítésekkel igyekeztünk behozni azt az időt, ami a munkarend megváltoztatásával egyébként elveszett volna. Javultak az eredmények — Sikerült is „behozni” azt az időt? — Több-kevesebb sikerrel ... A közvetlen termelés „vonalán” ugyanis 72 593, a nem termelő munkahelyeken pedig összesen 35 345 órát akartunk pótolni elképzeléseink szerint. Féléves szinten azonban — gyártmányösszetételünk időközbeni módosulása miatt — a termelés egyik területén 1685, más részén 1179 órát nem sikerült megmentenünk Xjgy, hogy most. a II. félév jobb eredményeiért külön intézkedési tervet készítettünk ... Egyébként eléggé kedvezőek a tapasztalataink. A tavalyi első féléves 35,4 millió helyett az idén 40.8 millió forint értéket termeltünk hasonló idő alatt, a korábbi 433 munkással szemben 424 emberünkkel. A múlt esztendő első felében 14100 túlórát használtunk fel, most a felénél is kevesebbre, 6750- re volt szükségünk. Egy-egy munkás számára egész évre 181391 forintos termelést programoztunk, s az első hat hónapban ki-ki az arányosnál többet, 96 655 forintos munkát végzett. Mindezekkel pedig a múlt évi, hathónapos 1,5 milliót 7,4-re gya- rapíthattuk nyereségként... S ez még akkor is megnyugtató, ha tudjuk, hogy a tavalyi félévet ötmilliós ráfizetés rontotta, ami nyilvánvalóan a nyereség terhére lett elkönyvelve. Még segíteni akarnak a nőkön — Negyvennégy órásra változott a munkahét, de maradt a két és három műszak. A munkaidő-csökkenés kétségkívül örvendetes, de a több műszak, különösen a férjes, családos nők, egyszóval az asszonyok számára még mindig kellemetlen. Történt-, vagy történik-e javulás ezen a téren is? — Már eddig is méltányoltuk több női dolgozónk kérését, s külön igazgatói engedéllyel állandó egymű- szakos munkarendet biztosítottunk számukra. Azonban sajnos; még így is fele-fele arányban dolgoznak váltott műszakban. Valamelyes javulás viszont feltétlenül várható rövidesen, miután a gépgyártó lakatosok néhány héten bélül kiköltöznek épülő, új telepünkre, a Kistá- lyai útra, a helyükön a dobozüzem terjeszkedhet, ahol aztán további nők végezhetik egy műszakban a munkájukat. .Másra egyelőre nem tehetünk ígéretet, mivél a mostani központi gyártóe- .pünköri, a Lgkatgyártő. utcában, korlátozottak a lehetőségeink, szűkösen vagyunk. Képtelenek vagyunk tágasabb munkahelyeket kialakítani. ahol többen beférnek az első műszakba ... HatsZáz embernek csök- ■ kentettáfc a munkaidejét a „lakatosáru gyárban” — hatszáz ember életén könnyítettek. Jelentős efedrtiény. S a következő években talán azt is hozzáírhatják majd, hogy különösen a női dolgozók számára még kedvezőbb körülményeket teremtettek a gyáregységben, az asszonyok nagyobb részét, vagy éppen valamennyi asszonyt állandó egyműszakos munkára irányíthatták. És erről is bizonyára ugyanolyan természetes hangon beszélnek annak idején, mint most a 44 órás munkahétről szerte az országban, Gyón) Gyula „Vízi fantomok" a Dunából Sí“ tak a Hídépítő Vállalat szakemberei, hogy felkutassák és kiemeljék a hajózást veszélyeztető, a második világháború idején felrobbantott híd maradványait. A „vízi fantomokat” nehézbúvárok keresik és egy hatalmas uszálydaru segítségével emelik felszínre. Ez ideig jó néhány tonna acélroncsot tettek szárazra. Képünkön: épségben maradt kocsikerék-párt emelt partra a daru. A fogat feltételezhetően a hídon tartózkodott, amikor felrobbantották a németek. (MTI foto — Jászai Csaba) <*? Csak kispórolták ? Újságaink hírül adták, hogy az Országos Mezőgazdasági és Élelmezésipari Kiállításon „néhány vendéglátó egységnél különféle visz- szaéléseket tapasztaltak”. Egyes kávéfőzők ..kispórolták a kávét”, tehát az előírtnál kevesebb kávéból főzték a duplát. Számunkra a kispórollák nyelvi forma azért érdekes, mert ennek a kifejezésnek ■néhány, a nyelven túli vonatkozása és tanulsága is van. A kispórolták kifejezés az adott beszédhelyzetben nem utal egyértelműen a megtörtént tényre, valóságra. A spórol szónak ugyanis bizonyos kapcsolatokban inkább pozitív előjelű jelentéstartalma, nyelvi szerepe a gyakoribb, a megszokottabb. Ha valaki spórol, takarékoskodik, gyűjt, félre tesz nem minősíthető káros, hibáztatható cselekvésnek. A spórol igének tehát kedvező, javallő jelentéstartalmát szoktuk meg. Bár a ki ígekötő már arról árulkodik, hogy módosult a spórol ige jelentéstartalma, s rosszalló jelentésárnyalata került előtérbe, nem tartjuk szerencsésnek az • igekötős változat szerepeltetését sem. Gyakran udvariasságból, tapintatból a rosszalló nyelvi formákat felváltjuk megszépítő, enyhítő szavakkal, kifejezésekkel. Nem beszélünk tolvajról, csak tettesről. A szemtelen ember csak élelmes. A lusta csak kényelmes. A bort nem hamisítják, hanem megkeresztelik stb., stb. Udvarisságból, tapintatból szépítünk,. enyhítünk. Van-e értelme azonban annak, hogy azokkal szemben is a jobbító, a javalló árnyalatú kifejezésekkel éljünk, akik megkárosítanak bennünket. A magyar nyelv igen sok rokon értelmű szóval tudja kifejezni a lopás, áz elidegenítés, a megdézsmálás tényét. A híradásban egyértelműbb lett volna a fogalmazás, ha ezekből a rokon értelmű szavakból válogat a hír megfogalmazója. Általában elég gyakran tapasztaljuk, hogy túlságosan tapintatosak vagyunk éppen a nyelvi formák terén a káros jelenségekkel szemben. Ennek a következménye az is. hogy sokszor inkább, , javalló árnyalatú és értékű nyelvi formákkal fejezzük ki azt is, ami sem az egyénnek, sem a társadalomnak nem hasznos, nem értékes. A pozitív előjelű, javalló értékű jelentős szavunk is pl. gyakran kapcsolódik rosszalló jelentéstartalmú szavakhoz, kifejezésekhez is. Nem a valóságnak megfelelő nyelvi formákat használunk tehát akkor, amikor jelentős visszafejlődésről, jelentős veszteségről, jelentős hiányokról és károkról szólunk és írunk. Dr. Bakos József — Miért nem egyenjogú a nő, íia nő és ha egyenjogú? — tette fel a fogas kérdést nekem Brünhilda Ildikó, amely kérdésre rövid töprengés után a következő bibliai történet tényeivel válaszoltam. — Nézze, aranyos lldilcó. A biblia szerint az Isten kartárs megteremtette az embert, Adámot, aztán megteremtette a nőt, Évát és végül megteremtette az egyenjogúságot. Igenis, az egyenjogúságot is megteremtette, még akkor is, ha ez szó szerint nincs benne a bibliában, de ez, kérem, abból nagyon jól kimagyarázható. Mert nézze, Ildikó, drága! Egy nem egyenrangú Éváról áldozott volna egyetlen másodpercet is egy okos kígyó? Hát ha nem egyenjogú, ha nincs szava, akkor sziszeghet neki a kígyó, majd duruzsolhat ő Adómnak, legjobb esetben kap egy bibliai fülest és kész. Ha nem egyenjogú! Csakhogy a kígyó nem volt ostoba állat, Ildikó, kedves. A kígyó nagyon jól tudío, hogy igenis a. női Bibliai történet; Miért nem egyenjogú a nő, ha nő és egyenjogú egyenjogúság is meg van teremtve, rögtön Éva után, és ha így van, miért ne Évával beszélje meg a kérdést, aki mégiscsak ssenzitívebb alkat, mint egy férfi. És hogy mennyire igaza volt a kígyónak, milyen tisztán látott kígyó léttére, lám, Éva megdumálta Adámot a jonatánalmát illetően. Jó, nem jonatán, legyen a tudásé, mit bánom én. A lényeg az, hogy megdumálta Adámot. És viszonylag gyorsan dumálta meg, mert szavának volt súlya... Érti, Ildikó? A szavának súlya volt, mint a maga testének, Ildikó. S az ilyen súlyoknak nehezen áll ellen a férfi, különösen ha egyenrangú súlyokról, alca- rom mondani felekről van szó. Ki is tört a balhé! Az alma le a fáról, az alma be és Adám meg Éva, és az egyenjogúság kirűgazéksa Paradicsomból! Ez tuti, hogy így volt. Na már most. A szocialista társadalmi rend, amely úgy tekintő a bibliára mint érdekes, helyenkint szépirodalmi gyűjteményre, a teremtésre külön mint érdekes és szép mesketére, vagy elfogadja az egyenjogúságot, mint bibliai tényt, mint a teremtés tényét, s akkor nem materialista, vagy nem fogadja el, s akkor materialista, de nem egyenjogú a nő. Dé hát ezt az utóbbit ugye nem teheti. Hogy jön az ki, hogy Kajevác Hugó vállalati igazgató a szocializmusban kijelentse, hogy a biblia és a kiűzetés miatt, amelyben Éva lefcses szája a ludas, az egész egyenjogúság elúszott? Sehogy! Kajevác Hugó tehát azt mondja, hogy nála nem számít, nála a nő i$ lehet egyenjogú. Persze, nem az, de lehet. Világos? Mi nem világos ezen? Egyenjogú lenne, ha nem lenne nő, de' mivel nő, úgy egyenjogú, hogy nem egyenjogú ... Nem lehet, kérem, egy szocialista állam sarkkövére tenni a teremtés mitológiáját, miszerint az egyenjogúságot is az Isten kartárs teremtette! Na látja. Hogy nincs értelme? Hát persze, hogy nincs.. Miért lenné? Amíg a férfiak magyarázzák a bibliai egyenjogúságot, addig nem is lesz értelme, ahhoz pedig, hogy a nők is magyarázhassák, bizony az egyenjogúság kellene, amire Kajevác Hugó azt ■mondta, hogy... Na, mit kell azért pofozkodni. Látja, ezért nem lehetnek maguk egyenrangúak, mert rögtön pofozkodnak! (egri) 1Ä74 szeptember 87., vasárnap
