Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
I ! Mór a szüretre készülnek A Mát, a aljáin, az enyhe lankákon, az augusztus végi nap meleg sugarai végig- súnogatják a sárguló szőlő- fürtöket. Süt a nap, de már nem' áraszt hőséget, inkább csak meleget. A hármas mű- út mellett hatalmas szőlőtáblák nyújtódnak, A nyílegyenes sorokban, a betonoszlopokra erősített dróthuzalokat magasan benőtték a szőlőhajtások. Háromezer hektolileres pince Oetken A detki Szabadság Tsz csemegeszőlő-tábláiban járunk, Itt-ott asszonyok szedik a korai szőlős- kertek királynőjét.-n- Hétfő óta szűre teljük a csemegét — mondja Kis- benedek Ferenc brigád- vezető, — miközben megkóstoljuk az Ízletes szemeket. — Sajnos kéthetes kiesésünk van a munkákkal a szőlőben — folytatja, — Ugy anis az elmúlt öt évben nem esett annyi csapadék, mint az Idén. Nyolcszor permeteztünk, s így ha nehezen is, de sikerült megakadályozni a peronoszpóra-fertő- zést* — Milyen átlagtermést várnak? — Qtven mázsás átlagtermésre számítunk a borszőlőfajtákból, Ez 15 mázsával többnek ígérkezik, mint a tavalyi. A múlt évben a termés nagy részét sajnos elverte a Jég. — Mikor kezdik el a szűre telest? —■ Ez elsősorban az időjárástól függ. Terveink szerint szeptember második felében a rizlingszilvánit kezdjük szedni, majd a leánykát és az olaszrizlinget. Ha ismét esősre fordul az időjárás, akkor hamarabb el kell kezdenünk a szüreti munkákat. növeljük a pinoe befogadóképeségét, 3ólc a terméskilátások Domoszlón Néhány kilométerre a hármas műúttól az előkészületi munkák kellős közepén találtuk a domoszlói Mátra- gyöngye Tsz két pincemesterét, Hegedűs Pált és Fehér Fereneet. Egyikük éppen egy jókora hordó nyílásán drótra erősített gyertyát engedett a hordó belsejébe. — Minden egyes hordót átvizsgálunk — tájékoztat Hegedűs Pál. — Kénezzük. pincéjében 48 kisebb méretű hordó várja a felújítást, Macz János pincemester éppen az opálos, gazdag zama- tú óborokat töltögeti. — Szövetkezetünkben nagyon kevés szőlőt dolgozunk fel bornak — mondja Sárkány Gyula főmezőgazdász, közben tölt egy pohárba az olaszrizlingből és megkóstoljuk. — Többnyire az Egér- Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság vásárolja meg a szőlőinket és dolgozza fel. Az idén több mint 1300 hektoliter borra számítunk. ami körülbelül azonos Borsodi János,a detki Szabadság Tsz mezőőre, távcsővön figyeli a szőlőtáblákat. trisós forró vízzel átöblítjük, majd hideg vízzel többször átmossuk, s így a rossz szagú, „beteg” hordókat meggyógyítjuk”. A hordók mellett a feldolgozó gépeket, a préseket, a szüretelő edényeket és egyéb eszközöket is mind ki tisztítjuk, majd a pincét kimeszeljük. A továbbiakban Somogyi Miklós főmezőgazdásztól a terméskilátások iránt érdeklődtünk. — Az idén előreláthatóan 90 vagon szőlőt dolgozunk fel bornak — mondta. — Minden új telepítésű szőlőnk termőre fordult, melyek közül a legfiatalabbak, a piros tramini- és a furmint-táblák. A peronoszpóra fertőzést ötszöri permetezósa tavalyival. Szőlőink eléggé gyamosak, most legfőbb feladat a kapálás. Kevés volt a napfényes órák száma, ezért lassú a cukorképződés, az érés. Teljesen az időjárás függvénye lesz, hogy mikor kezdjük el a szüretet ★ Három szövetkezetben jártunk, ahol már megkezdték a szüreti előkészületeket. Komoly, szakavatott munkával készítik élő a pincéket, a tárolóedényeket az új termés fogadására. A többi már az időjáráson múlik... Mentusz Károly H flffaa*tllflfi falfait A Kohászati Gyárépítő Vállalat, valamint a Dunai MM.vaaaMa waaaaaa vasmű és alvállalkozóik, rekordidő alatt építették át a pártkongresszusi versenyben a Dunai Vasmű 2. számú nagyolvasztóját: 82 nap helyett 65 nap alatt végeztek a nagy munkával. A rekonstrukció során 750 köbméteresre nagyob- bították, így ez a kohó az ország legnagyobb vasolvasztója lett. (MTI-foto — Szilágyi Pál) A taggyűlésekről jelentjük : Á vezetőség alapos beszámolójától elmaradt a tagság aktivitása A gyöngyösi általános Iskolai pártaiapszervezet taggyűlése után kértem véleményt Sasvári Jánostól. — A vezetőség beszámolója, amelyet Koncz László párttitkár Ismertetett, bennem kellemes csalódást keltett. Sokoldalúan és alaposan értékelte az eltelt két esztendő munkáját. Nem fukarkodott a bírálattal és az önbírálattal sem. Azt mondtam magamnak: mindig ilyen előterjesztésnek kellene a taggyűlés elé kerülnie. A színvonalra gondolok. — Hogyan értékeli a beszámolót követő vitát? — Azt vártam, hogy élénk vita alakul ki. Erre a beszámoló alapot, lehetőséget nyújtott, éppen nyíltságával. De nem ez történt Az elv- társak hallgattak. Összesen hárman szólaltak meg a jelenlévő harminchárom tagból. Tudom, nem a számszerű adat a fontos, de a visszahúzódás is ad lehetőséget bizonyos következtetések levonására. — Mire gondol? — Nem tudom megmagyarázni, az okát sem találom. Az az érzésem, hogy az alapszervezetünkmél tapasztalható általában is tartózkodás a vélemények kimondásától. — Tud valamilyen megoldást? — Szerintem elemezni kellene ezt a jelenséget. A vezetőségnek szinte személyes beszélgetést kellene folytatnia a tagokkal, talán így rájönne a dolog nyitjára. Emlékszem, amikor ezt a vezetőséget megválasztottuk annak idején, nagyon sok várakozással néztünk a munkája elé. Hiszen korábban is létezett a visszahúzódás, a passzivitás a taggyűléseken. Ügy tűnt kezdetben, hogy a pezsgés megindult. Elevenebb lett az alapszervezet élete. Az idő múltával aztán megint visszatért a régebbi szokás. — Véleménye szerint a beszámolónak mivel kellett volna még foglalkoznia? — Az alapszervezet és a hivatali vezetés viszonyával. Nincs semmi konkrét példám, inkább csak „megérzés” az, ami azt mondatja velem, hogy ebben a vonatkozásban volna még tennivaló. — Elégedett a taggyűlés munkájával? — A vezetőség beszámolójával elégedett vagyok, a tagság közreműködésével már nem. így summázta a véleményét Sasvári János a taggyűlés után. (gmfi Hegedűs Pál és Fehér Ferenc pincemesterek az előkészített hordókat tisztítják és festik. (Foto: Kiss Béla) kezik Márkus János, a szövetkezet szőlész-borász ag- ronómuaa. Arcáról letörli a port, és bekapcsolódik a beszélgetésbe. Lesz-e valami újdonság? — kérdezzük tőle. — Igen. A jelenlegi pince befogadóképessége már szűknek bizonyult. Ezért a közelmúltban háromezer hek- teüteres új pince ~ építését kezdhet meg. Az idei új borból~lnaFTfE is fogunk tárolni. A tervek szerint pedig l#73-ra tízezer hektoliterre Muskotályból egyébként kiemelkedő termés várható, mintegy 55 mázsa holdanként, ami a jó virágzásnak és a megfelelő terméskötésnek köszönhető. Ha napsütéses, meleg marad az idő, akkor szeptember második felében megkezdjük a szüretelést. Lassú a cukorképződés Aldebrőn Az aldebró» Űj Elet Tsz Talpra állt-e az egri VILATI ? NEM KÖNNYŰ VISSZAADNI egy gyár, egy nagy kollektíva nyugalmát, bizalmát. Ml sem bizonyítja ezt jobban az egri VILATI eseténél. A gyáregység fennállása óta a legsikeresebb, a legeredményesebb félévet zárta 1970 közepén. Soha olyan jól nem fizetett még a gyáregység, mint a nevezett időben. ( Munka, megrendelés is volt bőven. Mindezek ellenére azonban ma sem érezni különösképpen a dolgozók elégedettségét; nyugalmát. Még ma is sokan kételkednek, ma is sokan suttognak a gyárban. EZEKKEL A SZAVAKKAL kezdte a beszélgetést Nehr Tibor, a gyáregység megbízott igazgatója is ... — Valóban jó félévet zártunk. A visszaigazolt termékeknek mintegy 98 százalékát legyártottuk. S ezenkívül a közel 20 millió forintos lemaradásból is mindössze csak négymillió forintot vittünk át a második félévre. Kiosztottunk 220 ezer forint célprémiumot, a központi keretből 60 ezer forint jutalmat. Folyamatos volt a mun- kabiztositás, jelentősen javultak a keresetek. Nem egy technikus, lakatos megkeresi a havi négyezer forintot. Még sincs igazi lelkesedés az üzemekben... — MAGAM IS SOKAT GONDOLKODOM EZEN — kapcsolódott a beszélgetésbe Bakondi Ferenc páttitkár — és csak arra tudom visszavezetni, ami korábban történt a gyárban. Az emberek még nem higgadtak le, kételkednek azokban is, amit mondunk nekik. Pedig ilyen jól valóban sohasem állt ennek a gyárnak a „szénája”. Teljes az összhang a gazdasági s a politikai vezetők között. Az valóban igaz, megszigorítottuk a fegyelmet. Fegyelem, rend nélkül nem lehet dolgozni. Persze, hogy ez nem tetszik néhány embernek. Pedig ebből nem engedünk. Elvégre egy gyárról, valamennyiünkről van szó. Éppen ideje, hogy nyugodtan, kiegyensúlyozottan dolgozzon ez a kollektíva... — Csak egy példát — vette át a szót az igazgató — a találgatásokra. Felmértük az alkalmazotti dolgozók számát, s hogy milyen munkát végeznek. Ügy döntöttünk, hogy mintegy 14-egy csökkentjük számukat. Döntésünket a jólértesültek a következőképpen kommentálták és terjesztették: nagyon sok dolgozót elküldenek az üzemekből is. Szó sincs erről. Inkább olyan gondjaink vannak, hogy kevés a technikus, a szerelő, a lakatos. — A FÉLÉVES GAZDASÁGI EREDMÉNYEK valóban figyelemre méltóak, de vajon hogyan alakult a gyáregység és a központ kapcsolata? Hallgassuk meg előbb a párttitkárt. — A fordulat 360 fokos. Ha lejönnek a központból, előbb a vezetőket keresik meg, kikérik véleményünket és csak azután születik meg a döntés. Vita ugyan bőven van, de nem hangos szavakkal és nem „pestiek” vitatkoznak a „vidékiekkel". — Az elmondottakkal egyetért-e az igazgató? — Természetesen. És ez így is van jól. Elvégre, ha ránk bízták ezt a gyárat, akkor bízzanak bennünk, Nem azt mondom, hogy mindig egy véleményen vagyunk, de azért az eredmények azt bizonyítják, hogy kell és érdemes is vitatkozni. És ha az anyagellátási gondokon is sikerülne változtatni, akkor állítom, hogy még szebb eredményeket tudnánk elérni. — Szinte valamennyi gyáregység fájó pontja a központi anyagellátás. A központ messze van a gyáregységtől, nagyon sok időbe telik, amíg a gyáregység igényét kielégítik. — Ez a .módszer szerintem sem jó. Különösen egy olyan gyárban nem, mint a miénk is. Régóta szorgalmazzuk már, hogy módosítsák a központi anyagellátást. — VISSZATÉRVE MÉG A DOLGOZÓKRA, a közhangulatra: gyakran beszédtéma, hogy miért nem folytatódik a beruházás ... — Örülönk, hogy érdeklődnek, mert ez mégiscsak azt bizonyítja, hogy foglalkoztatja dolgozóinkat a gyáregység jövője, sorsa. Nos, örömmel mondhatom, hogy folytatódik a beruházás. Mintegy 40—45 millió forintos építkezésre kerül sor. Segédüzemek, csarnok, irodaház épül, s korszerűsítjük gépeinket is. A tárgyalások már javában lolynak a beruházásról. Úgy néz ki, hogy jövőre meg is kezdődik. Es még valamit a perspektíváról: úgy érzem, megrendelőink előtt is visz- szaszerezte gyáregységünk tekintélyét. Ezt bizonyítja az is, hogy a jövő évre már nen* kevesebb, mint 80 millió forintos megrendelésünk van. És ha ehhez még hozzávesszük a negyedik ötéves tervnek az intézetünkre, gyáregységünkre eső feladatait, akkor csak azt tudom mondani: jó, ha birjuk majd erővel... AZ ÜZEM FOLYOSÓJÁN TALÁLKOZTUNK Renn Oszkárral, a gyáregység megbízott főmérnökevei. A tehetséges, fiatal szakembernek ez a harmadik főmérnöki megbízatása. Valahányszor baj volt, őt mindig megbízták valamivel, örömmel újságolta: — Nem könnyű ugyan a munka. Nincs szalagtermelés, gyakran változik a profil, nagy gond az anyagellátás. Mindezek ellenére egyre jobban megy a munka. És végre: lényegesen nyugodtabb körülmények között dolgozik a gyáregység, mint valaha. És ez a kollektíva tud is dolgozni... TALPRA ÄLLT-E AZ EGRI VILATI? A kéidésre talán már választ is lehetne adni. De legyünk óvatosabbak. Az első félév sikeres, eredményes volt. A kérdésre adandó végleges választ majd a folytatás dönti el. Koós József 1970. augusztus 30., vasárnap
