Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-25 / 198. szám
Rjúcl& KOSSUTH 8.20 Áriák 8.59 Harsan a kürtszó! 9.34 Zenés összeállítás 10.05 Zenekari muzsika 10.50 Édes anyanyelvűnk 11.00 Barokk művek 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Melódiákoktól 13.44 Üj Georgikon 13.59 Gorkij: Életem. Rádióváltozat 15.10 Enescu: a-moll szonáta 15.34 Operettrészletek 16.05 Mai témák, mai dalok 16.14 Riport 16.34 Verdi-árták 17.05 Anglia közös piac! csatlokzásának története 17.20 Schubert: Befejezetlen szimfónia 17.46 Filmkamerával Bolyai nyomában 18.06 Könnyűzenei híradó 18.36 Beethoven: f-moll vonósnégyes 19.25 A Szabó család 19.55 A Stúdió 11 hangversenye 21.03 Esti beszélgetés ( 21.33 Énekeljenek a népek 21.38 Népdalok 22.20 Könnyűzene 22.40 Moszkvai tudósítás 23.00 Báthory Zsigmond. Operarészlet 0.10 Tánczene PETŐFI 8.05 A román kultúra hete 9.10 Operettrészletek 9.35 Kórusmuzsika 12.00 Bogáncs 12.16 Zenekari muzsika 13.03 Törvénykönyv 13.20 Thomas operáiból 14.00 Kettőtől hatig, — zenés délután 18.10 Tudományos körkép 18.35 Népi zene 18.59 Táncdalok 19.09 Hangverseny 20.28 Hangjáték 20.58 Operettrészletek 21.17 Színházi jegyzet 21.42 George Georgescu vezényel 23.15 Verbunkosok MAGYAR 17.58 Hírek 18.05 Félmillió gyermek érdekében 18.33 Hivatali visszaélés. (Magyarul beszélő angol film) 19.05 Esti mese 19.25 Riportfilm 20.00 Tv-híradó 20.20 Egy nap a parkban. (Olasz-francia film) 21.55 Tv-híradó POZSONYI 17.45 Népdalok 19.00 és 22.15 Tv-híradó 19.35 Kék fények 20.15 Szórakoztató vetélkedő TFrfcTi EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor Dél csillaga Színes, angol—francia film, EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 órakor A kis lovag Színes, lengyel film', EGRI KERTMOZI: Az előadás kezdete: fél 8 órakor Dél csillaga Színes, angol—francia film. GYÖNGYÖSI PUSKIN: Elkésett virágok GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Heintje GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Mint a bagoly nappal HATVANI VÖRÖS CSILLAG: A tigris HATVANI KOSSUTH: A koronatanú HEVES: Vadász jelenetek Alsó-Bajorországban FÜZESABONY: Katónak szoknyában iieyiLET Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10). Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Tele- fco: 17-27). A Duna plpfe** STaiYinlfhan A viz9^dálkodási Tudományos Kutató uUiua „eieie wdimjKUdn lntézet S2afcemberei két éve végesnek kü_ lönféle méréseket a magyar Duna alsó szakaszán. A nyert adatokból — számokból — következtetnek a Duna „életére” (mederváltozás, partalakulás stb.). A kutatócsoport a többi között szelvényméréseket végez és hordalékmintákat vesz a folyóból. Képünkön: A mérőcsoport a bajai Duna-parton. (MTI-foto: Mező Sándor felvétele — KS) A hold elégiájától a Nemzeti dalig Ä magyar ukrán irodalmi kapcsolatok történetéből Egy nap a bíróságon A nyaralás időszakában sem volt üres a járásbíróság épülete. A kisebb-nagyobb ügyek nem mennek szabadságra. Tyúkperek. Mondták valamikor a vidéki bíróságokra, ha értékelni akarták működésüket. A lekicsinylés húzódott meg a kifejezés mögött. Ma sincsenek szenzációs esetek. De minden apró ügy mögött emberek, lelki sérülések találhatók. A saját panasza mindenkinek a legfontosabb. Az érintett fél tehát nem ismer kis ügyet. Mennyi könny, verejték, idegpusztító fájdalom gyűlik össze itt minden esetben. Bele lehet borzongani. Min múlik egy házasság ? A kívülálló azt mondhatja, csak tiszta ügyek kerültek ezerr a napon dr. Kagy-Ká- lóczy Béla bíró elé. Házasságok felbontása, közös megegyezés alapján. Egyévi különélés után. Ilyenkor már szinte semmit sem tud tenni a bíró. A házasság meg- menthetetlen. Az okokat kutatja, vizsgálja, történt-e fenyegetés, hogy ezzel az egyik kicsikarja a másik beleegyezését. Még harmincon innen vannak az érdekeltek. A feleség a fővárosban dolgozott. Két évvel ezelőtt, húsvétkor hazajött, hogy az ünnepeket a férjével töltse együtt. A férj azonban a távoli munkahelyén maradt. Ennyi elég volt a fiatalasszonynak ahhoz, hogy kérje a házasság felbontását a bíróságtól. A férj sem ellenkezett. Egy másik eset úgy kezdődött, hegy az asszony beteg lett, kórházba vitték. Amíg bent ápolták, az alatt a tíz nap alatt a férj kiárusított mindent a lakásból. Az asszony huszonkét, a férj huszonhat éves most. Egy évig már külön éltek. A férjet bebörtönözték e- közben, lopás miatt. S míg ő a börtönben ült, a felesége ikreket szült. Egy harmadik perben arról is döntenie kellett a bíróságnak, hogy a válás után a három kiskorú gyermeket hol helyezze el. Az apa a szesz rabja. A lányok közül az egyik, aki még az általános iskolát sem járta ki, teljesen elzüllött. Tragédia, tragédia után. A bíróság megpróbál pontot tenni a végére. De lezárni ezeket aligha képes. Panasz „futószalagon" Panaszosok állnak az egyik ajtó előtt. Majdnem tízen vannak. Türelmesek, várják, mikor kerül rájuk a sor. Szavukat alig hallani. Mindegyikük orvoslást akar. Jogilag is biztosított, törvényes orvoslást. Lehetőleg pereskedés, szekatúra nélkül. Az ajtón lévő névtábláról olvasom: dr. Bodnár Antal. Egy idős házaspár a gyermeke ellen emel szót. A házukat ráíratták, de a haszonélvezet megmaradt nekik. A gyerek bérlőket fogadott, a szülők akarata ellenére, és a bért is magának akarja megtartani. Csináljon valamit a bíróság. Tarka ruhás, ünneplőbe öltözött idős néni a négyszáz forintját szeretné visszakapni, amit az unokája férjének adott kölcsön évekkel ezelőtt. Hátha letiltja a bíróság a férfi fizetéséből azt a négyszáz forintot. Alig múlhatott el harminc éves az az asszony, akinek három gyermeke született az élettársától. Egy házat is építettek. A férfi most mindent el akar herdálni. Elkótyavetyéli a ruhákat, a rádiót, a kávédarálót. Nem házasodtak össze, mivel a férfi elvált ember volt akkor, amikor összeköltöztek. Most már mindent megbánt az asszonyka, és félti a közösen szerzett vagyon ráeső részét. Szeretné a gyerekeket is nyugodtan nevelni. Fizet a vállalat Érdekes per zajlott le a délelőtti órákban. T. Béláné aki már évek óta nem fizeti a bírói úton megállapított tartásdíjat a gyerekek után. K József, az egyik szövetkezet dolgozója azzal védekezett, hogy soha nem ért el annyi jövedelmet, mint amennyi után a gyerektartás díját a bíróság kivetette. A munkáltató is jószívű volt, mert dolgozójának a fizetéséből nem tartotta vissza az összeget, ha a dolgozója ezt kérte, erre-arra hivatkozva. A bíróságnak ki kellett nyomoznia, hogy 1962-től hol dolgozott az apa. Nem volt könnyű. Aztán a hátralék megállapítása. Majdnem negyvenezer forint. Miután a munkaadó ilyenkor mindig készfizető kezes, a közel negyvenezer forintot a bíróság rajta vasalja be. Ezt egy összegben meg kell kapnia az asszonynak a munkáltatótól. Más kérdés, hogyan kapja vissza a szövetkezet a saját pénzét. Vajon hány asszony tudja, hogy a gyerektartási díjért a vállalat a felelős? Hogy a bírói végzés végrehajtása alól a vállalat nem térhet ki? Okulásnak jő volt ez a példa, amit a véletlen adott elénk. Ügyek, bajok, emberek Nem akarok könnyeket kicsalni senkinek a szeméből. Az élethez a mosolyon kívül a bánat is hozzátartozik. Megbotránkoztatni sem állt szándékomban. Nézeteltérések, veszekedések, jogtalanságok mindig voltak. Miért nem szolgáltat igazságot a bíróság? Halljuk olykor az ingerült kérdést. Mi nem igazságot biztosítunk, hanem jogot — mondta az egyik tanácsvezető bíró a tárgyalás után. Az igazságot olykor nem lehet bizonyítani. Előfordulhat, hogy a körülmények alapján a sérelmezettet marasztalják el. Ez már az élet tragédiája. A bűnös nem mindig deríthető fel. A bűn sem a maga teljes mélységéig. De a bíróságok mindent megtesznek, hogy részrehajlás nélkül mérlegeljék a felderített körülményeket. Ez a megnyugtató. G. Molnár Ferenc Az ablaknál, ahol a pénztáros a fizetést osztotta, néhány ember álldogált. — Ez az első fizetésed, Viktor Vasziljevics — jegyezte meg Iván Szemjono- vics, a részleg művezetője. Kézszoritással gratulált Víty- kának, és bement a műhelybe. — No nézd csak, hogy eltűnt —, gondolta magában Vityka. — Gratulálok az első fizetésedhez, Viktor Va- sziljevics! Ez célzás. Inni kell vele valamit. A mama, természetesen, ezzel nem lesz elégedett. Megolvassa majd a pénzt, és~ mondja: „Ez valahogy kevés, Vityka”. Én erre: „Mit tegyünk — ez az első fizetés. Illő volt a művezetőt meghívni a vendéglőbe. Ez, hogy úgy mondjam — tradíció!” Vityka elpakolta a szerszámokat, letörölte a mun- hapadot, átöltözött, és várta a művezetőt. De úgy látszik, A magyar—ukrán Irodalmi kapcsolatok történetének egyre újabb adatait sikerült felderítenünk. Az Ukrán-Szovjet. Enciklopédia 1963-as kiadása szerint Petőfi első ukrán tolmácsolója a századvégi neves költő-forradalmár, Pavlo Iirabovszkij volt, akinek két versfordítása, a Füstbe ment terv és a Falu végén kurta kocsma 1897-ben jelent meg a Ívovi Zorja című folyóiratban. Amikor később az időszaki sajtót böngésztem, kiderült, hogy Hrabovszkijt megelőzte Vaszil Scsurat, aki ugyancsak Lvovban, de két évvel korábban, 1895-ben, tette közzé ukrán nyelven Petőfi néhány versét: A költészet, Az őrült, Ez a világ amilyen nagy című verseket. További kutatásaim során azonban kezembe került egy 1892-es, ugyancsak Ívovi folyóirat, s benne a nagy betűkkel szedett cím, Elegija miszjaca, alatta pedig zárójelben Ol. (vagyis Olek- szandr) Petőfi. Tehát Petőfi vei'se: A hold elégiája. Jelűén Szemjonovlcs nem siet. Valamiről beszélgetett Kov- roginnal, a technológussal, aztán pedig bement az irodájába. Megjátsszak ezt a dolgot — határozta el Vityka. Végre aztán a művezető odament Vitykához. Nem fordított rá különösebb figyelmet, meg se állt mellette, csak úgy menet közben vetette oda: — „No, a holnapi viszontlátásra”, és igyekezett a kijárat felé. Vityka utána sietett, és megfogta a kabátja ujját: — Iván Szemjonovics, hát maga hová? — Hogy-hogy hová? Természetesen, haza. — De hát én megkaptam az első fizetésem, s így a művezetőmet meg kell vendégelnem, — Senkit sem kell megvendégelned! Első fizetésedből vegyél egy tortát, meg egy üveg pezsgőt, és ezzel lenleg ez tekinthető az első, ukránul megjelent Petőfi- versnek. A fordító: Oszip Makovej jeles galíciai költő, prózaíró, kritikus és irodalomtörténész. A magyar és az ukrán szöveg egybevetése azt mutatja, hogy Makovej híven adja vissza a vers gondolatmenetét, a költői képeket, a ritmust, a rímelést. Valószínűleg eredetiből fordított, vagy legalábbis egyeztette fordítását az eredetivel. Egy évvel későbbről származik Az őrült című Pető- fi-vers ukrán szövege, Iván Pleskan fordítása. A radikális mozgalmakban is tevékenykedő Pleskan utolsó éveiben megpróbálta sajtó alá rendezni költői munkáit, de korai halála megakadályozta ebbén. Kéziratban maradt, s csak legutóbb előkerült Írásai között Lermontov- és Heine-fordítá'sok mellett megtalálták Petőfi versét, Az őrültet is, amelynek szenvedélyes hangulata különösen közel állt Pleskan érzelemvilágához. lepd meg a mamádat. — De én magával akarok inni. Ez tradíció! — Nem valami okos tradíció ez, Vityka! Okos, nem okos, de tradíció. Nagyon kérem, fogadja el... — Hagyjuk az egészet! — Maga talán nem kedvel engem? .., Lehet, hogy rossz esztergályos vagyok? Ha így van, mondja meg, és én átmegyek egy másik üzembe... — Ugyan, miket beszélsz! — Ha nincs kifogása ellenem, akkor meg gyerünk. Nem akarok én rosszat. Csak leülünk egy étteremben, hallgatunk egy kis zenét... — Tudod, hogy én nem ihatom. Az orvosok eltiltották. — Akkor nem iszik, de legalább tiszteljen meg azzal, hogy eljön. Fél óra múlva az étterem egyik asztalánál ültek, előttük, jegyzettömbbel kezében a pincér. — Hát akkor: halat, sonkát, salátát moszkvai módon készítve és pirogot. — Mindenből, természetesen, két adagot. — Italt? — Én egy üveg ásványvizet. a fiatalembernek pedig hozhat két deci bort — mondta Iván Szemjonovics. — Hogyisne! — vágott Nemrég került kezembe egy Kárpát vidéki naptár, amely az első világháború idején látott napvilágot, benne a Nemzeti dal fordítása, színes, érdekes tolmácsolás, s egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy nem közvetítő nyelvből, vagy nyersfordításból, hanem eredetiből készült: a fordító ugyanis az árnyalatokat is megérezte. Érdekes, hogy nem cirill, hanem latin betűkkel nyomták. Ugyanitt jelent meg a Befordultam a konyhára kezdetű Petőfi-vers fordítása is. Ugyanaz a dallam- hűség, és — ma már talán naivnak tűnő, mégis elbűvölő hatás, melyet a fordító a kárpáti ukrán tájszavak használatával ért el. Hogy miért nem nevezem meg ezt a jól verselő, jó nyelvérzékű fordítót? Azért, mert nem ismerem a nevét — a naptár nem közölte. De kutatom tovább magam is, és talán lesz, aki nyomra vezet. Hálás lennék érte. Jurij Skrobip.ee ukrán költő, műfordító közbe Vityka. — Egy üveg konyakot! A pincér hamarosan meghozta az ételt, az ásványvizet és egy üveg márkás konyakot. — Az első fizetés örömére! — mondta Vityka, és megtöltötte a kétdecis poharakat ... Húsz perc múlva Vityka se szó, se beszéd, áttelepedett egy fiatalemberhez, aki a szomszédos asztalnál ült. ...Iván Szemjonovics fizetett, aztán nagy nehezen kivonszolta az étteremből a kapálódzó Vitykát. Taxiba ültette és hazavitte. Amint Iván SzemjonoPics is hazaért, átadta a fizetését a feleségének. Az asszonytárs megolvasta a pénzt, rosszallóan jelentette ki: — Te Ványja, ez kevesebb a szokottnál! — Tökéletesen igazad van —, mondta sóhajtva Iván Szemjonovics. — Az egyik gyerek, aki a kezem alatt dolgozik, most kapott először fizetést. Illő volt megvendégelni az étteremben ... Ez, tudod — tradíció. Fordította: Sigér Imre 1970. augusztus 25., kc^d
