Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
w ,a,'^vV,v*^,^'A^WV>A^AAA«VVSAAAAAAAAíV>AAAAAAAAAA^VV\A^AAAAAAAAAAAA/^ \ ANTALFn ISTVÁN: \ En siratlak... Édesanyám halálára* Más nap ez, «•** mindennél másabb. Esőben lebegő szivárvány, nem lehetek ma társad. Vem alszom már, «-» a halál felébrer 'ett. Öti, hányszor nézted ablakodból; mint riadoznak a keresztek, mint rázza meg a szél a fákat, a fák megmaradt koronáját... és most, a fekete domb mélyén, visszhang nélkül, ki tudna onnan visszatérni, fehéren, orgonákkal, — amíi mondanék, hogyan mondjam? Nincs jelentésük a> szavaknak! Visszhang nélkül, jsJ,* ki engem megsirattál. ük - «e én siratlak FORGÁCS KSSÄOES& Izzó őrömben Ntrp ég HWS együtt áll fölöttem, Bg és ragyog. Ki gyönyörben, fzzö örömben Eli én vagyok! Az út vizében tükröződő Fény is sugár, Az ég füzétől gyűl lángra, a Jánosbogár, Mögöttem nehéz, jßrhatatlan Megjárt út áll. Előttem zöld véts -megnyugtató, Pihentetőj Se hegy, se piEgy-^aem ijesztget már; Feszült erő Nem kell, hogy est orozza szivem: A harc véget ért. Nem döntök) páUtük betonfalút 'Az életért. Zománcoz hajmtlais etem harapnak Vadul belém, Sugár-énekkel törülközöm A nap -delén. GYÁRFÁS BNDREí Bombázzák a szerelmet Bombázzák a szerelmei Indulatos percek. Társadnak ét kegyelmet magadtól szerezzed! ’Á tűrés nem fedezék a riadót ha érez, ketrecéből kiszökik iegveszettebb éned. Mit sem ér a lepedő, mit sem ér a gázmaszk, hogyha nincs oly szereti , kinek megbocsáthatsz. TONE PAVCEIK Kéxlelés Fölé, ólmos fekete föld, benned századok, lelke s illata, föld, melynek áldott öle gyümölcsöt érlel, Föld, ólmos fekete föld, tebenned szunnyad minden: a vágy, a születés, a teljesedés. Föld, te szülöd meg a kalászt, S a kart, a mellet, az ajkakat. Föld, nézd erőtlen két karom, engedd, hogy felszántsák hátadat, s zöld lombú, dús ágakat, szórjanak szerte arcodon. Myisd fel mellem, s mint kalitkába, madárkákat tégy bele, s termékenyítsd meg ajkamat mindent legyőző, mindent felszabadító dallal. | j fián Ervin fordítása ,-v\^v^<\A^AiVWWW^lfcAAAAAAAAA/VAAAAAí%V*Aé Mikor a Lánchidhoz értek, Alvarez parancsolgatni kezdett, méghozzá süketséget akart. Kopasz csak óvatosan mert ellenkezni. — Hát mégse az Ifjúságiba megyünk? — Pofa be! Irány Pest! — És az Illésék? Mi lesz a visongással? — Tudok Pesten egy utcabált. Ott lehet arénázni. Alvarez nagyot rúgott egy üres konzervdobozba, és a híd felé indult. Brazil a doboz után vetette magát, és vissza pás szólta. — Nincs is utcabál május elsején — vélte a Nagykanál. — De van. Az sokkal kas- sább, és nem kerül semmibe. — Azt mondtad, hogy egy zsák korpád van. — Van, persze, hogy van. Ki mondta, hogy nincs? Alvarez most egészen az oroszlánig rúgta a dobozt, onnan megint Brazil továbbította. A többiek utánuk kullogtak, amerre a doboz csörömpölése vezette őket. — Nincs is ennek pénze ■— morgott Nagykanál — délben is az öcskös fizetett neki egy fagyit Azóta pedig nem volt sehol... — Mit tudom én. Ha van, hát van — dünnyögte Kiska- nál. Az Ifjúsági Park felől üvöltésfoszlányokat vagdalt hozzájuk a szél. Vágyakozva füleltek. Mikor utolérték Al- varezéket, a doboz a Kopasz elé perdült, és ő nagyot rúgott bele. A csörgés hirtelen belehullt a folyó sötétjébe. — Kopasz! Te voltál? Mész utána? — Isten a faterom, hogy nem akartam... Még csak az kellene. Utá- namész, vagy dobjunk? Kapjátok el! Négyen fogták Kopasz ke- zét-lábát. — Egy;:: kettő.:; há..; * —- Ne! Alvarez! — Eresszétek el! Talán a fejeddel focizzak? Visszare- pesztesz a felforgatott kukákig. Hozol egy új dobozt. Értettem? — Megvártok? — Ühü. Máj utolérsz bennünket. Nyomás! A galeri tovább menetelt Pest irányába. Kopasz húsz lépésről követte őket. Ha lemarad, vége. Két nap is beletelik, mire ezek visszakeverednek a Sódergödörbe. Addig se kaja, se alvás.,. Most tisztán hallatszott Budáról az Illésék üvöltése. Obladi-oblada, tatatamtam- ratarara-ratatamtam. Jó lett volna egyszer igazából hallani már az Obladit, nem csak ahogy a srácok zümmögték a körletben, azon a francos Tökölön. Állati jó szám, nem lehet abbahagyni. Alvarez és Brazil már rángatóztak egymással a zenére, mint egy táncoló pár, aztán kígyóvonalban továbbindultak, mögöttük a két Kanál, a Nyúl, a Vörös. Kopasz gyorsan felzárkózott a sor végére. Egy párocska a pillér sarkába húzódott előlük, Alvarez lekapta a lány kendőjét, obladi-oblada, hátradobta Brazilnak, az a következőnek, végig a soron. Kopasz visszadobta Vörösnek, obladi-oblada, a konzervdoboz ügyét már senki ®em firtatta. A pesti oldalon még söté- tebb volt, mint odaát. Valami parkféle látszott, padok, meg fák, az egész leginkább a Sódergödörhöz hasonlított, csak itt emberek is ültek a padokon. Ki mertek ülni. összekarolva söpörtek végig a sétányon. Egy nagy blöki őrjöngve ugatta őket. Alvarez visszavinnyogott, aztán egy térre érkeztek, emberek ültek ott asztaloknál, és igaza lett a Nagykanálnak, nem volt semmiféle utcabál. — Ha nincs, nincs. Majd lesz. Megyünk további A terasztól pár méterre, r egy kerítés tövében kanya- - rogtgk - tovább. - Valami nagy C ... M..SUSÍ építkezés homályában autók álltak. Alvarez a kilincseket próbálgatta. Egyik se engedett. — De feltörném ... A Nyúl is próbálkozott a túlsó oldalon. Tapogatta az ablakokat, de nem talált rést sehol. A többiek eloldalogtak. — Hülye ez az Alvarez, Megint lebukunk. Inkább gyerünk haza! — Gyerünk! Jössz, Kopasz? — Nem lehet. Az Alvare- zék sufnijában lakom. — Mi van? DESSEWFFY LÁSZLÓ: — Reggel nézz haza. Most újra melózik, és nincs otthon, csak a mami, meg az ikrek. — Piál még az öreg? — Ajjaj! Hé srácok. a bratyóm. Ez itt Spanyol, meg Jonesz. Kopasz nézte őket. Elég nválas kölykök, tán gimnazisták. Ámbár hosszú a hajuk. De ez az Ildi! Alig ismert rá. Másfél év alatt kész nő lett belőle. Marha klassz. A szeme csupa kék festék, a haja majdnem fehérre szőkítve. Jó vastagok f: — Gyerünk haza. — Túró! A java csak most jön. Futás! — Szereztél valamit? — Ühü... Megálltak a mellékutcában és sorra húztak az üvegből. — Marha erős. Mi volt ez? Petróleum? Állati keserű! Alvarez a világosság felé fordította az üveget. — Vite horse, whisky, te marha! — Hát ez a Whisky? Vacak. Azt hittem, hogy jobb. — Klassz volt. Ide vele. Értesz is te hozzá, suver- nyák. Befordultak egy hosszú utcába. Itt aztán világos volt, egy csomó fényreklám, meg minden, a kirakatok is mind fényesek voltak, mint a körúton. És az utca majdnem üres volt. — Hol vagyunk, Alvarez? — Nem látod? Váci utca. Most aztán húzzátok ki magatokat! — Odanézz! Egy kirakatban ékszerek, oda volt írva, igazi aranyból. Alvarez az ajtót vizsgálta. Cseles. Egyetlen üveglap, még zárja sincs, egy bicskával ki lehetne feszíteni. — Látjátok azt a kis arany dobozt? Harminchat rongy! — Meg nyolc mázsa, ha elkapnak. Vagy tíz. Fényképezőgépek. Piros, sárga, fekete garbónyakú pulcsik. Börmellények. Pisztoly alakú öngyújtók, külföldig spanglik halomban. Egy nagy repülőgépben apró utasok. Kopasz a repülőt bámulta, nem mert a csemegebolt kirakatára nézni, felszalagozott szalámik, sonkák, sajtok halmaira a sok üveg ital és befőtt között. Korgott a gyomra, égette a pálinka. (Ment a többiek után. Járókelők siettek el mellettük, hogy kapuzárásra hazaérjenek, álmos házmesternek locsolták a járdát, senki se figyelt rájuk. Akár az egész mindenséget elvihették volna. Aztán egy miniszoknyás leányzó toppant Kopasz elé. Két srác csellengett mögötte. — Bátyókám?!! — a lány Kopasz nyakába ugrott. — Szia.-i Ildi! Hogy ke- rülsz ide? — Én? Áz Ifjúságiból jövünk.. Voltál már otthon? — Inkább visszamegyek - Tökölre. Dühös még a fater? a combjai, a melle hegyesen áll a pulóver alatt. Mintha egy idegen csaj lenne. Éppen pénzt akart kérni tőle, hogy vegyen valami kaját, amikor Alvarezók gyülekezni kezdtek. — Kopasz! Ki ez a kis bige? — A húgom. Ez meg itt Alvarez, és a galeri. — Alvarez? A nagy Alvarez? Szia. Ildi vagyok. — Naná, hogy a nagy Alvarez. Spanyol, meg Jonesz. — Na, öcsik, kopás. A portorikói szerződés értelmében a parti vizeken minden bige a tulajdonomat képezi... Ildi vihogott, a két srác mondani akart valamit, de Brazilék akcióba léptek. Az egyik kapott egyet a képébe, a másik a hasába, fél perc múlva már nem is látszottak. — Hát akkor, madám, szabad egy táncra? Irtó helyes kislány vagy. Megyünk az Ifjúságiba? — Onnan jöttünk. — Nem baj. Tudok egy bált is. a Gelajon. A szabadtérinél ... Obladi-oblada, már az Erzsébet-hídon meneteltek. Ildi nagyokat visongott, Alvarez szüntelenül nyomta a sódert, de hogy mit, azt Kopasz nem hallotta. Pedig jó lett volna közelebb férkőzni. Mi a helyzet otthon? Meg akarja-e még késelni az öreg? Pedig a csövezésnek csak újabb lebukás lesz a vége. Haza kéne menni. Alvarez jó haver, de a mu- terja nem, és egyszer kiszúrja, hogy a sufniban lakik valaki. Na meg ki az isten bír megélni a Közért elől lopott tejen. Ha tejes- flaská lát. már hányingert kap. Rohadt az egész élet. A galeri átvágott a gyepen, kivilágított vízesés alatt. Alvarez a hegyre mutogatott. Aztán hirtelen rácsodálkozott Kopaszra. — Te Kopasz! Mi van a konzervdobozommal? — Mi volna? “ — Nem hoztad ef. Nem teljesítetted a parancsot. Na nyomás, míg szépen beszélek . 5: • Kopasz nem válaszolt. Ildi vihogott. Tetszett neki. hogy ő a Kopasz? Majd elveséi a kedvét. — Ne vigyorogj, inkább vi.., — Pofa be, Kopasz! Mész, vagy küldjelek .., Brazil és Nagykanál már fogták a grabancát, és vitték a Duna-part felé. Brazil a képébe röhögött. — Na, kopás. öregem, mert megismerkedsz az öklöm erejével... Nagyot lódítottak rajta, es Brazil beletalpalt a hátuljába. Mikor fettápászkodott, Ildi Alvarezbe kapaszkodva vígan ugrált a hegyre vezető úton, mögöttük az egész banda. Hülye kis csaj. Minden, kis csaj hülye. Mintha egyse hallotta volna, hogy a Gelajon partiba vágják a lányokat. Rohadt Alvarez. Még hogy ő a nagy Alvarez! Mindenki tudja, hogy az igazi nagy Alvarez Kispesten balhézik, nem Budán. Rohadt hantás. Tökölön is leadta, hogy a faterja főorvos. a mostohája egy gyönyörű svéd nő, villájuk van a Rózsadombon, meg Opeljük. Rózsadomb? Röhej, Az Alvarez műtér ja? Vén ri- banc, Faterja meg nincs is. Minden szava hanta. De mire az Ildi kapcsol, már lekentek neki két frászt, és megy minden, mint a karikacsapás. Hatan egy nőre. Utánuk indult a hegynek. Valamit csinálni kéne. Odamegy. és szétveri a galerit. Dehogy veri. Az az állat Brazil, meg a Nagykanál őt verik laposra. Rájuk küldje az erhásokat? Ott jön két zsernyék biciklivel. A fene egye meg, most mi lesz? Ide jönnek. Persze, az Alva- rezék hatan vannak, azokat nem stírolják. — Fiatalember! Jöjjön csak ide! Jó estét! — Én? Jóestét kívánok! — Maga,,, maga. Ki az isten, ha nem maga. A személyijét .., Kopasz elővájta a farmer zsebéből. A rendőr forgatja, aztán elővett egy könyvet, és abban lapozgatott a zseblámpa fényénél. Most itt a zsernyák, csak szólni kell. Belefújnak a sípjukba, vagy az egyik lemegy telefonálni a legközelebbi kricsmibe, és kezdődik a balhé. Csak szólni kell. felmásznak a hegyre, zörgetik a bokrokat. és vagy találnak valakit, vagy sem. Annyi rendőr nincs a városban, hogy Alvarezók olajra ne lépjenek a sötétben. De hogy fi maga a vargák kezén marad, az biztos. Kezdődik a vallatás, hogy mikor volt otthon, miért nem volt otthon, mi van a melóval, hol volt, kikkel volt. Berángatják az Ildit, az öregeket, aztán ha két nap múlva elkapják Alvarezéket a Sódergödörben, mi a bizonyíték? Az Ildi vallomása. Ha vall... — Maga Óbudán lakik. Mit csámborog itt a sötétben? — Csak jövök ..: a kislánytól ... megyek haza ... — Rossz az irányzéka. Ez nem Óbuda. Üljön fel az első villamosra, és nyomás. Na. itt van ... Kopasz zsebre vágta az igazolványt. Ezt megúszta. A zsaruk már tolták a biciklit. Még most is szólhatna nekik. De akkor gáz. Az Alvarezék biztosan agyonverik. így meg? Az a hülye Ildi kibírja. O ment el velük. az ő baja. Viszont va-. lahol aludni kell. Az Alvarezék sufnijában pedig még pokróc is van. Bemászik oda a Alvarez nélkül is, reggel pedig majd csak lesz valahogy. Jó fej az Alvarez, most se lenne semmi baj, ha nem jön az a hülye Ildi. A rendőrök már valahol a parton karikáztak, most már úgyis mindegy. Kopasz a villamos után robogott. Ilyenkor már nincs ellenőr, és állatian messze van 2* Alvarezék sufnija.
