Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

Országúton a „sárga angyallal {Foto: Kiss Béla) Vasárnap reggel hét óra. Ekkorra beszéltük meg a ta­lálkozót. A kis sárga Steyer Puch nemsokára meg is jele­nik az útkanyarban: a jól is­mert forrna, antennával, te­tején a vülanóval. Az olda­lán nagybetűkkel festve: se­gélyszolgálat. A volánnál Becsei Gábor autószerelő, a 4-es AKOV dol­gozója. Tizennyolc éve végzi már ezt a munkát, szakértel­méről beosztása is tanúsko­dik: autóbemérő a vállalat­nál. Jó kezekben van a sár­ga angyal'’ volánja. A kis autó belülről meg­lehetősen zsúfolt. A hátsó ülések helyén szerszámoslá­da, a fiókokban az apróbb javításokhoz elkerülhetetlen számtalan alkatrész. A veze­tő mellett —. ahol éppen el­helyezkedni készülök — te­lefonos adó-vevő és kapcsoló- labla. Még egy utolsó ellen­őrzés, aztán felbúg a motor, elindulunk az Eger—Hatvan között húzódó országúton. — Mennyi a szolgálati idő? — Hét végén három nap: ■pénteken és szombaton dél­után kettőtől este 10-ig, va­sárnap pedig egész nap. Az út szélén feltűnik egy parkírozó autó. Tulajdonosa a felhúzott motorháztetőnél foglalatoskodik. Becsei Gábor lassít, es odakanyarodik mel­léje. — Jó napot kívánok. Hehe! valamit segíteni? — Köszönöm, nincs problé­ma. csak vizet töltöttem. Máris indulunk tovább, lassan, az országúton. A mellettünk elsuhanó autók­ból derűs arcok néznek visz- sza a kiskocsira,' némelyik vezető vidáman integet. — Szeretik az úton a sárga angyalt. Még ha nincs is probléma, a mentő láttán nyugodtabban hajtanak az autósok, Motorkerékpár az út men­tén. A 250-es Jawa sebesség- váltóját elkeseredetten rán­gatja egy fiatalember. Arcá­ról csorog a veríték. — Lehet-e segíteni? — Nézze már meg, legyen szíves! Nem kapcsol a motor. Fél tízre oda kell érnem Gyöngyösre, egy kézilabda­mérkőzést vezetni. Most az egyszer kértem kölcsön mo­tort ..., Előkerül a szerszámosláda, a munkaköpeny. Rövid idő múlva már kész a diagnózis: a fogaskerekek szétcsúsztak, itt bizony szét kell szedni a motort, ami nagyon hosszú munka — a maximum más­fél órás javítást vállaló se­gélyszolgádat ezt nem végez­heti el. Mindenesetre az ..an­gyal” mégis megteszi a ma­gáét, elvégzi a sebességváltó beállítását ;— a motor hasz­nálható. Közben mellénk kanyaro­dik egy autó. — Egy kilométerrel arrébb egy Warszawa vár magukra. Nem tud továbbmenni — hozza a hírt a vezető. A szerelő rám kacsint; — No. kezdődik a munka. Gyorssegély a Warszawá- nak, a következő kilométeren pedig már ott a másik pá­ciens: egy régi 600-as Tra­bant. Idős, nyugdíjas gazdája tanácstalanul vizsgálgatja. Amikor meglátja a sárga kis­kocsit, megkönnyebbül. A fe­lesége már ugyancsak türel­metlenkedett. — Kérem, mi leálltunk dinnyét venni, s a kocsi nem akar elindulni. Régi, elhasznált autó. Ä benzin csepeg, néhány rögzí­tőcsavar is hiányzik, az egész szerkezet zötyög; itt bizony régóta szükség Van a szere­lőre. A hibamegállapítás félig tréfálkozó: — Nem lett volna szabad megállni vele. Túlfolyás van, ezért nem indul. A feleségnek több se kell. — Minek szálltál ki? Miért nem brúgattad? Az öregúr megtörtén hall­gat. A gyors kezek helyrehoz­zák a hibákat. Még egy ala­pos vizsgálat, nincs-e rejtett hiba. — Lehet indítani! A tulajdonos boldogan kap­csol — a Trabant mint egy táltos ugrik előre, majdnem ránk tapos. A sebességből ugyanis elfelejtették kivan- i ni. Lélegzetvételnyi szünet. | nincs páciens a láthatáron —j eljött az ebéd ideje. Dupla 5 falú, hőálló táskából élőké- í rül a gondos kezek csórna- j golta útravaló: vaj, szalámi, I paradicsom. Az úticsomag S szépen elosztva, három étke­zésre elég. — Melyik kocsi-típusokkal van a legtöbb probléma? — Leginkább a Trabant, a Skoda és a Moszkvics hibá- sodik meg. Javítottam egy­szer egy amerikai kocsit is. Az automata sebességváltó­val volt hiba, amit nálunk nem használnak, de azért rá­jöttem a megoldásra. Az ebédidőnek egy mellénk kanyarodó Wartburg vet vé­get: rossz a karburátora. A rendszámon vörös csillag: jugoszláv turistáikat ment a „sárga angyal”. Ezen a napon 14 elindulni képtelen kocsit javított ki Becsei Gábor az országúton. A tanácsokat, kisebb beállí­tásokat nein is számoltam. (H. S.) Germanus Gyula: Nincsenek istenségek i s 3 EGYIPTOM hivatalosan mohamedán ország, és az iszlám heti ünnepnapja a péntek. A napi ötszöri imát otthon is elvégezhetik a hí­vők, de illő dolog, hogy a péntek déli imát a mecset­ben végezzék. Ilyenkor az előimádkozó a szószékről in­telmet szór az igazhívők fe­jére, és áldást kér az állam- lőre. Ennek a beszédnek te­hát politikai jelentősége is van. A kairói nép az ünnep előestéjei, csütörtökön víg szórakozásnak szenteli. A mulatóhelyek az Imádeddin úton megtelnek, az autók ez­rei száguldanak összevissza jókedvű tulajdonosaikkal, és mindenki félbehagyja meg­kezdett munkáját. A moha­medán péntek nem okvetle­nül szünet, az üzletet nem kell bezárni, és aki akar, dolgozhat is. Nem úgy a rá­következő szombaton, a zsi­dók heti ünnepén. Ezen a tápon a hitbuzgó zsidónak lem szabad dolgoznia, és gész napjai, minden testi -"éjét és szellemi képességét ■ Úristennek és az imának ' szentelnie. Kairó belvá­i. néptelenné válik, a zsi- boltok nem nyitnak ki, a vevőnek türelmesen vár- ■i keli. meri a vasárnap a keresztények, xoptok, görö­gök. örmények, olaszok, liba- * noniak ünnepe. Csak hétfőn indul meg álmosan az élet. várva a csütörtök boldogító délutánját. A vallásalapítók bölcsek voltak, ismerték az 'íberi természetet. Én rendszerint, vasárnap ?m fel a mohamedán ' lek múzeumát. Egyip- > a VII. században hódolt 1 az arabok előtt. Hosz- í évezredes történelme so­tt szíriai pásztornép, per- a, római, makedón és bi­zánci urak vetélkedtek bir­toklásáért. A kopt egviptomi tűrte az idegen és egyik urának nyelvét sem vallotta magáénak, pedig a hódítók magas kultúrát ho­nosítottak meg Egyiptomban. A pusztai arabok az iszlám jelmondatával — „Nincsenek istenségek; csak az egy igaz is­ten” — nemcsak a Nílus del­tájának termékeny földjét hódították és szállták meg, hanem megnyerték az ősla­kók lelkét és szívét is. Az egyiptomiak tömegesen tér­tek át keresztény hitük sza- kadár szektáiból az egysze- szű, könnyen érthető, mono- theista iszlámra. Azóta Egyiptom az iszlám kultúrá­jának egyik legerősebb bás­tyája lett. A MOHAMEDÁN múzeum csodás gyűjteményt foglal magában, Az érdeklődő, vagy a kutató elé tárja mindazt, amit az iszlám ihletett mű­vészei századok óta alkot­tak az iparban. Fajansz- és agyagedények, mécsesek, lámpások, íaragványok. bú­torok, szőnyegek, ékszerek, szövetek, selymek, brokátok tömege kápráztatja az em­ber szemét. Akad is néző bőven. De még ennél is jobban lebilincselt a nemzeti könyv­tár. A Korán-kéziratok re­mekei. félméteres oldala­kon csak egy-egy vers. és kicsi, díszes, bőrkötéses pél­dányok lapjai, olyan gyönyö­rű arab betűkkel írva, hogy inkább virágos indának, mint szent szövegnek hat­nak. Az arab mohamedánok mindig nagy könyvgyújtők voltak, és a régi arab .iroda­lom még meglevő kéziratai­nak száma meghaladja a százezret. A nemzeti könyvtár érté­kes kincseket őriz. Van-e na­gyobb öröm, mint hélszaz­nyolcszaz év előtti arab kéz­iratokat kézbe venni, s sze­münkkel végigszántani azo­kat a sorokat, amelyeket szerzőjük nádtollal írt! A szövegből az időtlen időkön át kiemelkedik az író jelle­me. ihlete, és megjelenik előttünk halhatatlan szelle­me. Órákon ál bámultam szinte révületben a márvány­nyal simított papírokra, és éreztem, mint száll át rám is a régmúlt idők gondolatvilá­ga és visz vissza a képzelet szárnyán a IX. század ragyo­gó arab kultúrájába, amely­nek szellemi alkotásait az eredeti papíron, ujjammal érinthetem. és értelmét agyammal felfoghatom. Ott feküdtek előttem a bőr­kötésű fóliánsok, Dsáhiz, Gazáli, al-Fáridh, Zamakhsa- ri művei és a költők diván- jai (Itt: versek gyűjteménye) Mutanabbi. Abu Nuvász. És egyetlen, teljes versgyűjte­mény-kézirata Ibn Ruminak, aki 896-ban halt meg, ab­ban az évben, amikor a ma­gyarok bejöttek Pannóniá­ba. ITT FEKÜDT előttem Ab- dur-Rahmán al-Dsabarti kézirata Napóleon egyiptomi expedíciójáról. Mint szem­tanú és a Napóleon létesítet­te ..kilencek tanácsa” tagja, közelről látta az eseménye­ket. Megfigyelő képessége bá­mulatos volt. Egy Ízben meg­látogatta a Napóleon által életre hivott tudományos in­tézetet, és figyelte a kémi­kusok kísérleteit, hogyan alak kítják át a vegyületeket. Ezt a műveletet bűvészeinek, az ördög mesterkedésének tartotta. A „kilencek taná­csa” mohamedán vallásjogxu- dósokból állt. és ennek a tes­tületnek Keiíett volna az I. díj: 1 OOO Ft-os Az elmúlt évben rendezett fotópályáza­tunk nagy sikere után most ismét eleget te­szünk a fotószakkörök és fotóamatőrök kí­vánságának. s ismét pályázatot hirdetünk Fotózzon a Népújságnak! címmel. A pályázat feltételei a következők: 1. A hivatásos fotóriporterek és fényké­pészek kivételével mindenki reszt ve­het a pályázaton. 2. A pályázat témája köteleden: 3. Egy-egy pályázó havonta 10 fényké­pet küldhet. Legkisebb méret: 13x18-as. legnagyobb méret: 18x24-es. 4. A beérkezett fotókat a zsűri 1-től 10-ig pontozza. A zsűri által elfogadott ké­peket a pontszám megjelölésével kö­zöljük a Népújságban. 5. A pályázat 1970. szeptember T-től 1971. március 1-ig tart. Eredményhir­detés: 1871, március 21-én.- 6. A beküldött fotókat ■ vissza nenv küld­jük, I. díj tOOÖ Ft-os OFOTÉKT- HÍ-ihány II. dí j »OOO Ft-os OFOTÉKT- iifalvány OFOTCKT-utalwáuj III. díj 2000 Ft-os OFOTÉltl . utalvány A díjat nyert .pályázok, fényképén kivár \ alamennyi fotó részt vesz egy sorsoláson, ahol a szerencse dönti el,. ki nyeri u vigasz­díjat. ; .Fjgaszdij: IOOO Ft-os OI OTÍKI. utalvány A zsűri munkájában reszt vesznek tavaly: fotópályázatunk nyertesei: Fejér István (Eger), -Répást Istvánt . (Hatvan) es Mólnál Oifuta ■ (Eger). Szeptember 1-től érdeklődéssel, várjuk « fényképeket, A fotó hátára kérjük ráírni a szerző nevét, lakhelyét'és a fénykép címét. A borítékra kérjük ráírni; Á magyar bútor Leningrádban Leningrádban a közelmúlt­ban nyílt meg a „Magyar bútor — 1970.” kiállítás az ARTEX külkereskedelmi yál- .lalat rendezésében. Az 1250 négyzetméter alap- területű, rendkívül világos — csupa üveg és beton — kiállítási helyiségben fel­egyiptomi népet fokozatosan bevezetnie a demokratikus kormányzásba. A vallásjog­tudósok, az ulemák kívülről tudták a Koránt, de nem tudták, mi a különbség a francia és az angol között. Dsabarti kimerítően leírja, hogyan tért át Napóleon az iszlámra. Keleti ruhát öl­tött, és felszólította Szelim török szultánt, csatlakozzék hozzá, hogy együtt, mint mo­hamedán vezérek, hódítsák meg a világot. Dsabarti, aki a XVIII. században a közép­kor tudását képviselte, nem értette meg Napóleon újí­tását. Hiába tanulmányozta a forradalom tábornoka a Koránt, nem mozdíthatta ki a középkor dogmatizmu- sából a sejkeket. Dsabarti rosszallotta, hogy meg akar­ta reformálni a megkövese­dett arab nyelvet, és Allah rendelkezéseit összhangba akarta hozni a XVIII. szá­zad szabad elvű gondolkodá­sával. LÉLEGZETEMET vissza- I fojtva olvastam Dsabarti kéziratát, és feltűnt előttem „Nablion” alakja — ahogyan az egyiptomiak Napóleont nevezték — keleti ruhában, turbánnal fején, a „kilencek tanácsában”, amint három színű kokárdákat tűz fel a sejkek mellére. Ez a kép szárnyakra lendítette gon­dolataimat, és látni véltem az is, hogyan menekült ké- s-öbb, néhány hívével, vitor­lás gályán, hazafelé. Már .kö­zeledett a francia partokhoz, amikor angol hadihajó tűnt fel a látóhatáron, óriási iz­galom fogta el a franciákat, de Napóleon a Korán olva­sásába merülve várta sorsát. Az angol hadihajó nem vet­te észre őket... és a törté- >nelmi fordulat elmaradt. =i> (Részlet a kiváló tudós ..Kelet fényei jelé” — című könyvéből). vonultak a magyar állami és szövetkezeti bútorgyártás remekei. A kiállítás egy ré­szét az irodabútorok, szállo­dák, mozik, konfereheiatér- meg, éttermek berendezései. nyelmes, esztétikai megoldá­sa dicséretes. Minősége ki­tűnő. A. színek összeválog'a- tása fejlett ízlésről tanúsko­dik. A szakemberek másik cso­Eátogatók a tárgyai foglalják el. A megrendelések közül is kie­melkedik a moszkvai KGST- palota és a budapesti Duna- Interkontinentál berendezé­se. A leningrádiak közül so­kan ismerősként nézegetik a kiállított bútorokat, mivel szobáikban gyakran talál­kozhatunk magyar berende­zési tárgyakkal, ugyanis az ARTEX már több mint húsz éve exportál bútorokat a Szovjetunióba. A nemzetközi kiállítások hagyományai szerint elsőnek a szakemberek tekintették meg a bemutatott terméke­ket. Az Aurőra-Luxus elneve­zésű bútoroknál az 1. sz. Le­ningrad! Bútorgyár két mér­nöke — Lomonoszov és Ba- ganov — a szakértő szemével mérte fel a látottakat. — Nagyon tetszik nekünk ez a modern irodabútor — mondták. - — Kurcgerü, ké­kiállításon. portja az éttermi berendezé­sek után érdeklődik. Ók a leningrádi vendéglátóipari főigazgatóság, képviselői, No- vikov és Slafman. — Azt vizsgáljuk — mond­ták —, hogy mit hasznosít­hatnánk a mi vállalataink­nál. Nem távozunk üres kézzel, az éttermi berendezé­sek különösen felkeltették érdeklődésünket. Beszélgettünk az Export­lesz szovjet vállalat jelen te­lő képviselőjével. Tamara Beljákovával is. Elmondot­ta, hogy hamarosan új esz­presszók, éttermek nyílnak Leningrádban — magyar és orosz konyhával — a kiál­lításon látottak alapján. J. Kirillov (APN) 19'0. augus/íu- vásárnál)

Next

/
Oldalképek
Tartalom