Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

i

Vau-e szerepe az egyéniségnek ?

Vonzó egyéniség, nagy egyéniség, kiváló egyéniség. Gyakran halljuk, vagy éppen. használjuk ezeket a szavakat, ha a szokásostól eltérő külsejű, gondolkodású, tudású személyről van szó. Ezeket a jelzőket Leginkább a művészvilágban osztogatják gyakran. De vajon milyen szerepe van az egyéniségnek a termelőmunkában? Egyáltalán szükség van-e arra, hogy valaki a megszabott írott és íratlan törvényekhez hozzátegyen vagy esetleg «vegyen belőle valamit, amit a saját egyedi elképzelése diktál?

★

— Szükségesnek tartja-e az, egyén elképzeléseit, sajátos stílusát egy termelőszövetke - zeti vezetőnél?

— Feltétlenül — válaszol Urbán Imre, a Dél-Heves megyei területi szövetség titkára. — Az ember munka közben tudatosan törekszik célja megvalósítására és köziben, nem veszi észre, hogy áthasonítja magához a munkát.

— Van önnek egyénisége?

— Nem tudom. Ezen még így nem gondolkoztam. Egy biztos, szeretek gyorsan dolgozni és hamar döntésre vinni egy-egy ügyet! A mezőgazdaságban is egyre nagyobb jelentősége lesz ennek a mondatnak: az idő pénz.

— A mezőgazdaság vezérkaréhoz tartoznak a területi szövetségek munkatársai. Milyen a kormegoszlás a szövetségben?

— Nálunk a legidősebb dolgozó negyvenegy éves, van huszonhét éves is. Általános tapasztalat az, hogy a mező- gazdaságban bekövetkezett az őrségváltás. A nagyobb rész fiatal, a szakmai vezetésben. Az az érzésem, hogy ebben a tekintetben előbbre járunk, mint az ipar.

— Az idősebb emberék egyénisége áltálában kialakultabb. Érvényesül ez a munkában?

oo.-— A tapasztalat is az «gyén, tulajdonsága. Végső sörön a rutin is az egyéniséghez •tartozik és ez sokszor jelent előnyt a munkában. A negatív élmények és tapasztalatok hatása azonban erős visszahúzó tényező lehet. A fiatalabb korosztály, elnézést, de ide sorolom a magunk negyvenéveseit is, általában

élénkebben reagál és jobban ragadja meg a kínálkozó lehetőségéket

— Mit tart egy vezető legfontosabb egyéni vonásának?

— Ez lényeges kérdés. A magában való biztosságot és a határozottságot, valamint a biztos ítélőképességet.

— Tudna olyan esetet említeni, ahol az egyéniség szerepe döntő fontosságú volt?

— Igen. Hevesen a régebbi időkben hét termelőszövetkezet volt. Amikor az üzemek egyesültek, Gulyás Sándor lett az elnök. A hét közül, ha jól emlékszem, vagy négy vagy három tsz mérleghiányos Volt. Az új elnök rendbe hozta a dolgot, mert az emberek dolgoztak a vezetése alatt Megnyerte az embereket. Amikor Gulyás Sándor megbízatása lejárt, a tagok kijelentették, hogy nekik másik elnök pedig nem kell. Az egyéniség hatását elsősorban emberek közötti viszonyban lehet nagyon jól kihasználni a mező- gazdaságban, hiszen itt a kapcsolatok sókkal közvetlenebbek, hogy úgy mondjam, több dolguk van az embereknek egymással mint másutt. Az egyéniségnek itt fokozottabb szerepe van, mint másutt, sokkal több múlik az ilyen, úgynevezett intim kapcsolatokon, mint egyéb termelő üzemben, sokkal közvetlenebb a termelésre való kihatása is.

★

Japánban külön specialisták foglalkoznak a gyárakban a dolgozok és a gyár, a munkások és a vezetőik közötti legjobb kapcsolat kialakításán. Egyes mammutvál- lalatoknák külön himnusz.uk van, amelyet betéve fúj minden alkalmazott. A munkacsoport-vezetők kötelesek kérdéseket feltenni a dolgozók közérzetével kapcsolatban, hogy minél eredményesebb legyen a munka.

A mezőgazdaságban, ahol annyi minden múlik a vezetők és a beosztottak kapcsolatán, az ösztönös megérzésen, az egyén sajátos kialakult stílusán kívül más útmutató nemigen akad, hogy ez a fontos termelési energia felszabaduljon, öt-hat évvel ezelőtt a termelésbe került és az egyetemre visszalátogató hallgatók felvetették azt a kérdést, amelyet saját maguk tapasztaltak: miért nem ad a felsőoktatás bizonyos vezetési kulcsot a kezükbe, , amelyet mindenki a saját egyéniségének megfelelően alkalmazna. Felmerült az ötlet, milyen hasmos lenne vezetéspszichológiát tanítani. Azóta is ötlet maradt. Kellene egy egyéniség, aki keresztülvigye az ötletet.

Sz. A.

Határidői 45 másodpere

fi uálasz: marketing

HOGYAN LEHETSÉGES, HOGY JAPÁNNAK NINCS ÉRCE, VASA, ÁSVÁNYI ANYAGOKBAN A VILÁG EGYIK LEGSZEGENYEBB ORSZÁGA, S MINDEZEK ELLENÉRE A JAPÁN IPAR NÉGYÉVENKÉNT MEGDUPLÁZZA TERMELÉSÉT?

A kérdést japán gazdasági vezetőknek neves' angol közgazdász-újságírók tették fel a közelmúltban. A kérdésre a válasz egyetlen szó volt: marketing.

Mi is a marketing? Mi a lényege, jelentősége? Dr. Kürthy Pál, a neves közgazdász, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem — egri születésű — adjunktusa könyvében a következőiképpen fogalmazza meg a marketing gyakorlati, módszereit, eszközeit: az áru, az ár, a kereskedelmi módszerek, a kereskedelmi hálózat, a reklám és a propaganda stratégiája és taktikája.

MINDEZEK HOGYAN IS JELENTKEZNEK a gyakorlatban, hogyan csinálják például a japánok? Kezdődik azzal, hogy a japán gazdasági-kereskedelmi szakemberek szinte mindent tudnak a világról, a világ iparáról, kereskedelméről. Tudják mit, mikor és mennyit érdemes egy termékből gyártani. Tudják, hogy miŰj bankjegy és pénzérmék

Lesz 500 forintos bankjegy Új 10, 5 és 2 forintosok

Június 29-en délelőtt a Magyar Nemzeti Bank székházában Pulai Miklós, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese sajtóértekezleten számolt be a jelenlevő újságíróknak, a rádió- és televízió munkatársainak az új bankjegyek és érmék kibocsátásáról.

A Nemzeti Bank elnökhelyettese nyomatékosan hangsúlyozta: az új bankjegyek és érmék praktikus célt szolgálnak. Hazánkban a forint kibocsátása óta óriási mértékben megnőtt a bankjegy- forgalom. Míg 1961-ben például 132 millió, addig 1969ben már — 39 millió darab bankjegy cserélt gazdát. Á lakosság is igényelte: legyen a 100 forintnál nagyobb címletű bankjegy. A nagyobb címletű pénz megkönnyíti a bankok, a kereskedelem, a posta, a vállalatok pénzforgalmi munkáját.

Az érmeforgalom könnyítésére új 10, 5, és 2 forintos érméket adnak ki. Az új 2 forintos kerül először forgalomba: 1970. július 1-én. A régi 2 forintosokat 1971. június 30-ig — fokozatosan — bevonják. Ezt követően senki sem köteles fizetőeszközül elfogadni, s ha valakinél

még marad régi 2 forintos, a bank becseréli. Az új 2 forintos sárgarézből készül, ízléses külsejű, könnyen kezelhető 'érme lesz. Az új érméknél arra is ügyeltek, hogy az automatáknál jól használhatók legyenek.

Az új ni kivel alapanyagból készülő 10 forintos és 5 forintos érmék 1971. nyarán kerülnek kibocsátásra. Mind a három érme — az új 10, 5 és 2 forintos — nagyságban jól megkülönböztethető lesz, s nem fenyegeti a vásárlókat az a veszély — mint a jelenlegi 5 forintosoknál —, hogy összetévesztik. (MTI)

lyen a minőségi, a meny- nyiségi igény a világpiacon. Százszázalékos pontossággal ismerik a hazai lehetőségeket, igényeket. Gazdasági számítások nélkül egyetlen döntést sem hoznak, nem találni valamirevaló vállalatot sem, ahol ne dolgoznának marketing-szakemberek, akik legalább 15 évre biztosra tudják az igényéket, s megkeresik hozzá a lehetőségeket. Információs hálózatuk példátlan precízséggel, s gyorsasággal ontja a híreket Európa, Amerika, a világ országaiból. Naponta nem kevesebb, mint 500 gazdasági hírt dolgoznak fel a japán gazdasági szakemberek. És annak, hogy egy vállalatvezető megtudja, hogy mi újság a világpiacon, vagy például az amerikai gépipar-- ban, mindössze 45 másodperc a határideje. A kartonokra naponta rákerülnék a hírek, az események.

MINT A PÉLDA IS BIZONYÍTJA, a fejlett kapitalista országok létkérdése a marketing. Hazánkban most kezdjük felfedezni. Igaz, amíg raktárra termeltünk, nem is volt rá szükség. A szükségletre való termelés azonban már nem nélkülözheti a marketinget. És meg is van hozzá a lehetőség'. A Külkereskedelmi Minisztériumban, a Kereskedelmi Kamarában nálunk is megtalálhatóak a világ legfrissebb gazdasági hírei. Csak még kevesen veszik igénybe. Megyénkből is legfeljebb két- hárotm vállalat él a lehetőséggé!. Igaz ugyan, hogy küUtereskedeümünk az elmúlt évek alatt jelentősét fejlődött, de a lehetőségeket közel sem használjuk ki. Az üzemek, a vállalatok keveset tudnák a világról, a Mátravidéki Fémművek, az egri Finomszerei vénygyáron kívül alig van még más vállalat, ahol szinkronban lennének a világpiac igényeivel s .lehetőségeivel.

Az viszont biztató, hogy az említett üzemekben már szakemberek művelik a marketing módszereit, eszközeit.

BIZONYARA. SOKAN EMLÉKEZNEK még a megyénk exporttermékeiből Egerben rendezett kiállításra. Nem kis büszkeség: megyénk terméked a fél világot bejárják. Hátha még a lehetőségeket is ismernék, megyénk1 üzemeinek vezetői tudnák, hogy mit keresnek a világpiacon, mivel lehet helytállni, hasznot hozni. Minden bizonnyal, kiszél e- •sedne megyénk iparának, mezőgazdaságúnak export- térképe.

A marketing — aligha kel] bizonyítani — közel sem csak a külkereskedelem módszerei, eszközei. Ugyanazok a „játékszabályok” érvényesek a belkereskedelemre is. És hogy a magyar belkereskedelem hogyan él a marketing módszereivel? Erről mi, vásárlók, nagyon ►sokat tudnánk beszélni.

BŐVEN VAN MIT TANULNI. Ezért is volt aktuális, jól időzített az az ankét, amelyet a MTESZ Heves megyei szervezetének ipar- gazdasági bizottsága rendezett a közelmúltban Egerben. Az ankéten a marketingről, a bel- és külkereskedelem időszerű kérdéseiről cserélték ki véleményeiket megyénk gazdasági, kereskedelmi szakemberei.

K J.

A Hatvani Cukorgyár csapata hatodik lett az élelmezési ipar országos brigádversenyében

Szombaton, az ÉDOSZ budapesti országos központjában került sor az élelmezési ipar szocialista brigádjai között hónapok óta folyó verseny döntőjére. Megyénket — a korábbi egyik középdöntő győztese — a Hatvani Cukorgyár Ságvári Endre szocialista brigádja képviselte. Az együttes — amelynek eddigi igyekezetéről, munkájáról, életéről, eredményeiről a közelmúltban a Népújságban beszámoltunk, az erős mezőnyben is helytállt, s végül megszerezte a hatodik helyet

Tíz éves lehettem, amikor egy nyári reggelen jő anyám felrakott a vonatra, utána felszállt ő maga is és elkísért egészen Vamosgyónkig. Ott a III. osztályú váróterem hűsé- ben vártunk egy órácskát azután befutott nagy sistergéssel, füstfelhővel, zakatolással a miskolci gyors. Remegett, dübörgött minden, remegett az én szívem is. Anyám gyorsan felrakott rá, utánam nyomta a hatalmasnak tűnő picinyke bőröndömet, ő nem szállt fel. Előzőleg megcsókolt és már kereste is szegény a vonatj át visszafelé Gyöngyösre.

A vonaton jól éreztem magam, első önálló utam volt a nagyvilágba. A bőrönd mellettem, jegyem a zsebkendőbe kötve, egy másik tiszta zsebkendőben három alma. És a vonat robog, száguld és száguldnak a távírópóznáik, a fák, engem pedig szép izgalom didéregtet.

Úgy volt, hogy Pesten a Keletiben várnák a rokonaim. Senki sem várt, de lehet, eltévesztettük egymást. Egyórai acsorgás után kimentem az utcára, szakadt az eső. Egy újságárusbódénál megálltam, az árus néni rámszólt:

— Állj beljebb, hiszen bőrig ázol.

Ott maradtam nála, kicsi fedele alatt, késő estig. Akkor a néni isimét megszólalt:

— Most már zárom a botot, fiam.

Megkérdeztem tőle, hogy a Klotild utca merre van.

— Arra — mutatott karjával valamerre és én elindultam.

— Ott megy a 46-os, arra szállj, te gyerek, a® elvisz a Nyugatiig — kiáltott még utánam.

Felszálltam a villamosra, felváltottam egyetlen árva ezüstperrgőmet, mely az egész nyári zsebpénzem volt. A Nyugatinál a kalauz letessékelt. Nem voltam fáradt, csak álmos, de mentem. Az eső nem zavart, csupán csak az, hogy cipőben vagyak. Otthon ilyenkor — igaz, nappal — mezítláb szaladgáltunk a térdig érő meleg esővízben, az azért nagyobb passzió volt.

Talán egy óra is eltelt, amikor a vízhez érkeztem. Rámerészkedtem a hatalmas hídra, leraktam a bőröndömet, a korlátra támaszkodtam, államat a kezemre tettem és akkor lenéztem.

„Kicsi” — ezt nem mondtam, ezt gondoltam. Vagy talán nem is gondoltam, csupán éreztem. És nagyon fájt. Otthon nagyobbnak képzeltem, szélesebbnek, vadabbnak, hömpöly- gősebbnek. És most itt folyik alattam csendben, szelíden és könnyedén átlátok a másik partra. „Ez volna a Duna? De hát mi lenne más?!” Bámultam a vizet, csurgóit a könnyem és nem is láttam, hogy egy rendőr mellém aßt. csak aura ocsúdtam:

— No, fiam, mit bámulsz? Hol laksz? Honmét jöttél?

— Gyöngyösön... Gyöngyösről.». — dadogtam — a Klotild utcába megyek N.-ékhez.

Elvezetett egy darabon és megmutatta az utat;

— Innét nem messzi már, ha ott jobbra fordulsz, megtalálod.

A rokonék azt mondták, hogy mar éjfél is elmúlt, amikor csengettem a kapun. De szerencsére a rokonom volt a házmester, igaz, amikor kijött és meglátott, megijedt, gyáron felkapott, becipelt Aztán az egész család csókolgatott «■ ez ágyba dugtak. Még fSIalombao-teälBfctani. hogy sejten Morfondíroznak,

Másnap mindenki mosolygott és ígérgettek, hogy vasárnap kimegyünk az Angol-parkba, de a Dunát azt már holnap is megnézhetjük, mert az nem kerül pénzbe.

— Nekem nem kell a Duna! Nem akarom látni! Mar láttam tegnap éjszaka, nem sokkal nagyobb, mint nálunk otthon a Mérges-patak. — A hangom igen durcás lehetett, mert mendenki csodálkozva, megütközve nezett rám.

„Néad csak a kis vidéki fickót, miből lesz a cserebogár!” — mondták nekem a szernek, de nem törődtem a tekintetekkel és nem is voltam hajlandó belőlük olvasni tovább, végtére engem becsaptak. Becsaptak a felnőttek, becsaptak a tanárok, becsapott; a földraj zkönyvem, becsapott mindenki. A Duna... Igenis a Dunát egészen másnak, hatalmasabbnak, félelmetesebbnek hittem.

♦

Gondolom, néma víz lefolyhatott a Dunán, mire 24 éves lettem. Akkor hajóval mentünk Pestről Leányfalura. Fenséges élvezet nyáron, kora hajnalban a hús vízen utazni. Ettünk, ittunk, danáztunk, udvaroltunk a lányoknak. Ilyenkor mindig akadnak lányok, akadt ital, akadt tangóharmonika, de még jótorkú ember is. Aztán, hogy megérkeztünk, tovább ettünk, ittunk, danáztunk és amikor már jó szögben érték a hátunkat a nap sugarai, bejártunk a hűs vízibe megmártani magunkat.

Magda nem tudott úszni, bement és elvitte a víz. Minek elmondanom, hogyan húztam ki? Annyian, leírtak, elmond- iák már hasonló eseteket.

Utánamentem, utolértem és csak vitt, vitt bennünket a víz. A lány görcsösen kapaszkodott a hajamba, a torkomba. Szívemet pánik szorította, még inkább, amikor láttam, hogy nemcsak lefelé, de a víz közepe felé is sodródunk. Többször hallottam, hogy a fuldoklókat fejbe kell verni, ha elájulnak, könnyebb velük bánni. De én nem tudtam megtenni. Magda szép, fekete lány volt, igaz, teljes önkívületi állapotban, őrültre torzult arccal, eszelős szemekkel, de lány és így is sajnáltam őt. Suttogtam hát a fülébe, hogy ne félj, ne félj, aranyos szerelmen, fjedig alig ismertem öt. Később, lehet, hogy a hangom hatására, de lehet, hogy csak magatói, de érezhetően megnyugodott. Már nem fojtogatott és nem ru gkapált. Nagy nehezen ki évi ckéltönk, partot értünk; lihegve ültünk a köveken. A lány haja csapzott volt, ajka lila, bőre zöld, fürdődressze szakadozott és saép, lányos mellen teljesen félrecsúszott. Haját kezemmel hátrafósültem, néhány tincs visszahullott, azt is kiigazítottam a szeméből. Dresszét féltőn visszaigazította a helyére, pedig akkor arra senki sem járt.

Amikor Magda lelke nagy nehezen visszatért a túlvilágról, fekete szemében a hála és a szerelem parázslóit A nap melegítőén szárított bennünket vérünk ritmusa visszatért. A lány kezemet simogatta, fejét ölembe hajtotta:. Néztem szép, nagy, dús fű nőtt lökül ültünk, igaz, egy kissé sárgult már.

Később, amikor felültünk, már a hold is mezíteksnül úszott a sötétkék égen, a csillagok, szerelmünk egyedül tanúi is megértőn hunyorogtak.

— Bemegyek, úszom egyet — mondtam, s megjéreztem, hogy Magda fél. Ez jólesett. Ebből tudtam, hogy én viszont férfi vagyok és bátor.

— Ne... Ne kísértsd az istent — kérlelt, de már bent úsztam, s akkor hirtelen eszembe jutott a régi kép, a csalódás a Dunában. Eszembe jutattak a könnyeim, aztán váratlanul délutáni harcunk a démonokkal, a szirénekkel. Először Magdáért, aztán amikor pánikba estem, először magainért, csak úgy Magdáért. Bár a víz hús volt, a felismerésre elpirultam.

„Mekkora marha vagyok .. De hát az ember első gondolata mindig az önzés, az önvédelem. Különben is ott voltunk százan és csak én ugrottam be. És csak őérette ugrottam be...” — okoskodtam s amikor idáig jutottam, ismét féltem a víztől. A hold fényében tisztán láttam, hogy mind a két partról egyforma távolságra vagyok. Szívemet ismét a pánik szorította. Féltem, sohase jutok vissza a partra, itt végzem a hullámok között. Félelmemben ittam is egy vödür- nyi vizet, köhögtem, fudokoltam. Azután az eszem, vagy mi, rákényszarített, hogy a hátamra feküdjek. Kisvártatva megnyugodtam, és kiúsztam. Ott lihegtem ismét mellette. Sírt szegény és remegett, fürdőtrikómat kicsavarta, és rátétté a még meleg kövekre, száradni. A magáét is levetette, azzal dörzsölte szárazra didergő testemet. Összebújtunk, melegítettük egymást.

Éjfél jóval elmúlt, amikor visszaeérkeztürrk Leányfaluba. Az ebédlő asztalán két tányér volt, rajta hideg vacsora. A többiek önzőén aludtak már, tán, hogy biztosra vették megmenekülésünket.

Ettünk valamit, Magda megcsókolt es szemében ott ült szíve-lelke.

— Köszönöm, köszönöm néked —. mondta leheletíurom halkan és bement a lányok hálótermébe.

Testem-lelkem fáradt volt, agyam helyén űr. Bevonszoltam magam az ágyra. A fáradtságtól teljesen elemyed- tem, lebegtem a semmiben, úgy éreztem, a vízben.

„Lám, milyen fordított az élet. Valaha csalódtam, később semmibe vettem a Dunát és tulajdonképpen a lány ennek köszönheti életét. Mert tán; ha ismerem a vizet, sohase ugrok utána... & aljas vagyok, a nyomorúság vámszedője ...” — tértek vissza, marcangoltak a gondolataim.

Nagy nehezen elaludtam. Másnap, amikor felébredtem, Magda mér mindenkinek mindent elmondhatott, mert engem hangosan és szótlanul is^ de mindenki ünnepelt. Magda szerelmes «mit és an már nem is indám, hogy mit érezteM akkor. Soha Andor