Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-12 / 109. szám

I Wein-© elég ? * © elég munkaerő f »Térkép" készül Eger város és környékének munkaerőforrásairól A tervszerű iparfejlesztés, ipartelepítés elválaszthatatlan része a tervszerű munkaerő- gazdálkodáis, a szükséges, a gazdaságos munkaerő bizto­sítása. A szinkron megbom­lása, a munkaerő forrásai­nak nem kellő ismerete rend- ikívül káros — gazdasági, po­litikai — következmények­kel járhat. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az 1969-es eszten­dő meglehetősen rossz ízű, tisztességtelen . konkurreneiá- ja a munkaerőért. Megyénk ipara mennyiség­imen és minőségben is jelen­tősei fejlődött az elmúlt évek alatt. Negyedik ötéves ter­vünk új lehetőségeket bizto­sít a termelés, a termelé­kenység emeléséhez, bővíté­séhez. A legtöbb üzem, vál­lalat már össze is állította, illetve jóvá is hagyta rövid­vagy hosszú távú terveit, el­képzeléseit. , nyem előfordulhat, hogy két- három vállalat is ugyanarra a munkaerőpiacra építi ter­veit. Ezenkívül a felmérés arra is választ ad majd, hogy a szakmunkás- gárda ' összetétele megfe­lel-e a követelményeknek, a jelen és a jövő terveinek megvalósításához. Számba vesszük tehát az igényeket és a lehetőségeket és az ered­mények mjeghatározó szere­pet kapnak! majd az elkövet­kezendő évek ipartelepítésé­ben, -fejlesztésében. Nagyon komoly és felelősségteljes munkáról van szó tehát. Örülünk, hogy a MTESZ fel-, ajánlotta segítségét és vállal­ta, hogy elvégzi a felmérést. — Milyen módszerekkel folynak a vizsgálatok? — kérdeztük Dormán Lászlótól, a MTESZ Heves megyei szervezetének titkárától. — A felmérést piérnökök közgazdászok,' vagyis, szakem­berek végzik. A nagyobb üzemeket személyesen keres­sük fel, a kisebbek pedig adatlapokon ismertetik ter­veiket, a várható fejlesztést, munkaerőigényeket. Az ada­tokat majd egyeztetjük, tu­dományosan feldolgozzuk és eljuttatjuk az illetékes párt­ós állami szervekhez. Sze­rintem is nagy jelentőségű munkáról van szó, hiszen jó előre valamennyi üzem tisz­tán látja majd: milyen ösz- szetételű s minőségű mun­kásgárdára alapozhatja az el­következendő években terve­it, feladatait. A felmérés Egerben és Eger környékén folyik. Nem kevesebb, mint 85—90 gazdasági egységet ke­restünk fel. Ilyen jellegű pró­bálkozás még nem volt Eger­ben, így nem könnyű vállal­kozásba fogtunk. Reméljük, az eredmények sem marad­nak majd eL K. J. Gondolatok egy kirakat előtt Gyöngyösön szépek, ízlése­sek a kirakatok. Ezt még a szigorú kritikusok is elisme­rik. Bőséges, gazdag az áru- választék és az árak... az árak néha magasak, amit vi­szont annál többet kritizál­nak a nézelődők. Olyan is előfordul azonban, hogy nem a magas árak, hanem a körülményes, bü­rokratikus árpolitika bosszant­ja a járókelőket. A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 70. sz. gyöngyösi egységének ki­rakatában. a 80-as lakótelepen a következőket láthatja az em­ber: Sanodent fogkrém 2,16 Ft, Ovenall fogkrém 3,06 Ft, Timea szappan 4,14 Ft, Biopon mosószer 5,94 Ft. Tévedés ne essék, mert az első pillanatban kellemesen hat a látvány, mivel az emlí­tett cikkek árai 10 százalék­kal csökkentek. Bosszantó azonban az olyan árpolitika, amely századfillérre alakítja ki az árakat. Mert ki jár jól? ' Csak az üzlet, a keresikede- lem nyerhet, mivel akaratla­nul Is kénytelen felkerekíteni, mert a kétfilléresek hiányoz­nak a kasszából. Állítólag egyáltalán nem is látnak mos­tanában ilyen pénznemet. De akkor miért ez a századfillé- reskedés, ha a következő percekben már árdrágításra kényszerítik a kereskedelem dolgozóit? És végül: mi tör­ténik az ilyen „fogásokkal” szaporított forintokkal? — laczifr. ■© Hasznos vetélkedők Vajon számoltak-e a mun­kaerő reális forrásaival? A tervek, elképzelések megva­lósításához lesz-e majd. elég munkaerő? Többek között ezekre a kérdésekre ad majd választ az a felmérés, ame­lyet az egri városi pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztálya kezdeményezett, a kivitelezését pedig a MTESZ Heves megyei szer­vezete vállalta. A vállalko­zás lényegéről, jelentőségéről Gyenes Jánostól, az eg­ri városi pártbizottság gaz­daságpolitikai osztályának vezetőjétől kértünk informá­ciót. .. < — Több dka is van, hogy sor kerül erre a felmérésre. Egyrészt Eger város és kör­nyékének ipara valóban je­lentős fejlődés előtt áll, ugyanakkor a munkaerő- piacokon jelenleg sem vala­mi kedvező a helyzet. Arról aztán nem is beszélve, hogy a különböző y „gazdához” — miniszteri, tanácsi ipar, ktsz- ek, termelőszövetkezetek — tartozó vállalatok nem. isme­rik egymás terveit, fejleszési elképzeléseit. így nem is tud­nak számolni a reális mun­kaerő-lehetőségekkel. Köny­A legutóbbi hónapokban la­punk hasábjain is beszámol­tunk néhány szakma szocia­lista brigádjainak szellemi vetélkedőiről, amelyeket — program szerint — történel­mi évfordulóink köszöntésé­re rendeztek a vállalatoknál, a szakszervezeték megyei központjában. Beszámolóinkban többnyire szűkszavúan adtuk hírül az eseményeket, az írások in­kább csak a helyezések, ju­talmak közlésére szorítkoz­tak. Jóllehet, szinte vala­mennyi erőpróbáról készíthe­tett volna az ember színes, tartalmas, érdekes krónikát! Ezeket a 1 vetélkedőket ugyanis hosszú ideig tartó felkészülések előzték meg. Mint a napokban például az iparági versenyeken harma­dikként végzett selypi cukor- gyári műszerészbrigád tagjai­val folytatott beszélgetés so­rán kiderült: könyvek, lexi­konok, újságok egész sorát lapozták át már a helyi vá­logatók előtt is. Később pe­dig, hogy tovább jutottak, még nagyobb igyekezettel ve­tették magukat bele a külön­böző tudományokba. Egyikük találóan jegyezte meg, hogy korábban szerzett, összes is­mereteinél többet ér talán az, amit most, az „alapozás” al­kalmával elsajátított. Sok igazság van az ilyen és ehhez hasonló megállapí­tásokban, hiszen a versenyek részvevői eddig jóformán csak sejtett' területekre ju­tották, mérhetetlenül mesz- szibbre, mintsem remélhették mindennapi munkájuk köz­ben. Kalapácsokhoz, resze- lőkhöz, csipeszekhez szokott emberek beszéltek a zenéről, képzőművészetről, irodalom­ról, történtelemről, sportról, politikáról, s még ki tudja mennyi mindenről, otthonos jártassággal a. szigorú, igé­nyes zsűrik előtt. Valósággal meglepő volt egy-egy idős szakitól Bachról, Beethoven­ről hallani, jólesett a csapa­tokban észrevenni az „egy­szerűbbnek” mondott ver­senyzőket is, s látni gyakran sikeres szereplésüket. Korra, nemre való tekin­tet nélkül válogatták össze a szellemi tornák részvevőit, s ezek időt, fáradságot nem kímélve — teljes embert kí­vánó feladatok mellől, mun­ka után, gyermeknevelés, családi gondok közepette — jutották a középdöntőkig, döntőkig, dobogókra. Valamennyien a történel­mi ünnepeket köszöntő mot­tóval léptek „pástra” — de elsősorban maguknak szerez­tek tiszteletet, elismerést. S nem utolsósorban: a koráb­binál nagyobb, sokrétűbb tu­dást! Ez pedig/ még akkor is hasznukra vált, válik, ha most nem díszük mindannyi- uk otthonában, munkahelyén az oklevél, a serleg vagy ép­penséggel nem jutott min­denkinek a pénzjutalmakból. (gyónt) H lakásügy - társadalmi ügy X. Az eredmények és gondok évtizedei A Központi Bizottság meg­bízásából szakemberek szé­les körű bevonásávalI még a múlt évben elkészültek a KB irányelvei a lakásépítés fejlesztéséről , és a lakásel­osztásról. Az irányelveket • az elmúlt hónapokban ösz- szevont tanácskozásokon megvitatták a budapesti, a megyei párt- és tanácsi vég­rehajtó bizottságok; vitára bocsátották^ a SZOT elnöksé­ge és a KISZ Intéző Bizott­sága kibővített ülésén. Gon­dos előkészületek után a Központi Bizottság és a Mi­nisztertanács április lG-i együttes ülése megvitatta és elfogadta az MSZMP Poli­tikai Bizottságának előter­jesztését a lakásépítés fej­lesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeré­ről. Ennek rövid lényegét majd pedig magát a határo­zatot már közölték az újsá­gok, ismertette a tv és a rádió. . A hivatalos tájékoztató, mivel nagy horderejű társa­dalompolitikai kérdésről szál, érthetőén élénk érdek­lődést, vitákat is kiváltott. Olvasóinknak ezúttal több, egymást követő részletben bővebb kiegészítést, indok- i lást és magyarázatot kívá­nunk nyújtani a Központi Bizottság és a Miniszterta­nács határozatáhozJ annak jobb megértése ércekében. ★ KÖZISMERT, HOGY a la­káshelyzet, a lakásellátás az életszínvonal alakulásának egyik legfontosabb tényező­je. A lakások száma, nagysá­ga, ‘ felszereltsége, építésük minősége és elosztása a tár­sadalom különböző rétegei között közvetlenül befolyá­solja az emberek életmódját, életnívóját. Minél magasabb egy ország lakosságának életszínvonala, általában an- Ikal nagyobb az ország lakás­sűrűsége, kevesebb az egy lakószobára jutó'lakosok sza­ma, több a komfortos lakás és magasabb színvonalú a kommunális ellátás is. Nem végleges adatok sze­rint az ország lakásállomá­nya 1970. január 1-én a nép- számlálás idején 3 millió 157 ezer lakás volt. Húsz év alatt, 1950 és 1970 között összesen 1 millió 65 ezer új lakás épült az országban, s a csa­ládoknak majdnem egyhar- mada költözött új lakásba. Az építés szempontjából ez a húsz év nem volt egyen­letes. A gazdasági tervekben az 1957-et követő évek óta kapott nagyobb szerepet a lakásépítés, nőtt az állami befektetés is, a lakosság je­lentősebb anyagi erői kap­csolódtak be az építésbe. Az 1 millió 65 ezer új lakásból,, a két évtized alatt 315 ezer állami, mintegy háromne­gyed millió pedig magánerő­ből készült. Persze, a több mint egy- • millió új lakásból csak 830 ezer a tiszta szaporulat; 170 ezerrel a lebontott régi la­kásokat kellett pótolni. 1970, január f elsején 400 ezerrel, 15 százalék!tál volt több lakás Magyarországon, mint tíz évvel korábban. A szobák száma pedig ma meg-' haladja az 5 millió 200 ezret, ami 1 millió 150 ezerrel — £8 százalékkal — több, mint tíz éWel ezelőtt volt. így az utóbbi évtizedben csökkent — az 1960-as 61 százalékról 47 százalékra — az egyszo­bás lakások aránya; a két­szobásoké viszont a tíz évvel ezelőtti 32 százalékról 43 szá­zalékra errtelkedett. Nőtt a három-, illetve többszobás lakások aránya is. MIVEL A LAKÁSNÖVE­KEDÉS üteme nagyobb volt a népszaporulatnál, s mivel nagyobb, kulturáltabb laká­sok épültek, ma kényelme­sebben, jobb körülmények között lakunk, mint eddig bármikor. Jellemzi ezt, hogy a száz lakásra jutó népesség száma — országosan — mintegy 10 százalékkal; a 100 szobára jutók száma pe­dig mintegy 20 szizalékkal csökkent az elmúlt évtized­ben. 1980-ban — mint az előző­én közölt adatok bizonyítot­ták — a lakásépítésben ered­ményes évtized vette kezde­tét. Alikor megértek a felté­telei annak is. hogy a párt- és kormányszervek kidolgoz­zák a 15 éves lakásfejlesztési tervet, amely szerint 1975. végéig 1 millió új lakást kell megépíteni.. Ebből 600 ezer lakás az év végére kész lesz, a követkéző 5 éves tervben pedig befejeződik a nagysza­bású program. A tervezők 1960-ban úgy látták, hogy a 15 év alatt felszámolható az országban a lakáshiány. Ez a számítás azonban nem bi­zonyolt reálisnak. , Miért? Minden ország lakásszük­ségletét három alaptényező alakítja. Ezek a népszaporu­latból, a lakásállomány pusz­tulásából,' a megfelelő lakás nélkül élőlí elhelyezéséből eredő szükségletek, s ide kell sorolni a belső vándorlásból, a lakosság átrétegeződéséből eredő szükségleteket is. A 15 éves lakásterv ezeket a tényleges szükségleteket alábecsülte; kevesebb család­dal (nagyobb családnagyság­gal) : kisebb arányú lakása­vulással; lassúbb átrétegező- déssel, illetve kisebb városi lakossággal számolt. Így az 1 millió új lakás felépítése 1975-ig nem oldhatja meg csak enyhítheti a lakáshi­ányt. Az utóbbi évtized nagy erőfeszítései ellenére még mindig kevés lakást építünk. Az ezer főre jutó évente épülő új lakások száma 1957 óta 5,8—6,1 között ihgado- zik. Az európai országok át­lagában viszont 1000 főre számítva évi kb. 8, a Szov­jetunióban évi 10,3 új lakást építenek. A HAZAI ALACSONY la­kásépítési arány miatt az el­avult, bontásra érett épüle­teknek is csak mintegy egy­negyedét számoltuk- fel. Ez ugyan átmenetileg mérsékel­te a lakáshiányt, de fékezte a minőségi javulást ás növel­te az amúgy is elhanyagolt lakáskarban tartás-felújítás költségeit. Ennek az elmara­dásnak az érteke csak az ál­lami bérlakásoknál az utóbbi húsz évben becslések szerint mintegy 12—13 milliárdra halmozódott. A jelenlegi ala­csony lakbérek viszont nem teszik lehetővé a felújítási hátralék csökkentését, sőt a iolymatos javítások kiadásait A jászberényi Hűtőgépgyár SZt. te el a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Az idén megpályázták a szocialista munka vállalata címet. A Heller—Forgó-féle hűtőelemek teljes gyártókapacitása 1972-ig le van kötve. Újdonság, amely a nagyközönséget érdekli, a 60 literes abszorpciós hűtőszekrény, amelyből kb. 24 ezer darab készül a hazai piacra. Megkezdik az idén a 140 literes abszorpciós hűtőszekrények gyártását is. Ház- tairtási hűtőszekrényekből az elmúlt évben hétezer darabot szállítottak az NSZK-ba. Az idén 10—20 ezer darabot ké­szítenek az NSZK megrendelésére. Képünkön: szériában készül a gyár háztartási hűtőgép-újdonsága, a 60 literes abszorpciós hűtőszekrény. (MTI foto — Mező Sándor felv.) Mielőtt a tengely lángolna... Éj berendezés a vasúti közlekedés biztonságáért Üjfajta berendezés próbáját kezdek meg a miskolci vas- útigazgatóság távközlési és és biztosító berendezési osz­tályának szakemberei. A fü­sem fedezik teljesen. Hátrál­tatja a felújítást az állandó építőipari kapacitáshiány is. S itt utalni kell arra: a ház­gyárak s az új technológiák térhódítása ellenére az épí­tőipar és az építőanyagipar részben még ma sincs kellő­en felkészülve a lakásépítési és felújntási igények kielé­gítésére. Végül is azonban 1950 óta több mint egymillió új lakás került tető' alá, s ha nagy nehézségek közepette is, de eredményesen halad a 15 éves lakásépítési program megvalósítása. Hogyan állunk tehát a va­lóságos lakáshiánnyal, vagyis a családok számának és a lakásállománynak a különb­ségével? Lássuk az adatokat. 1951-ben országosan mintegy 450 ezer volt a hiányzó laká­sok száma, másként kifejez­ve: ennyi családnak vagy családtöredéknek nem jutott önálló megfelelő lakás. Bu­dapesten 1951-ben közel 170 ezer, a városokban kb. 100 ezer! .a községekben több mint 180 ezer volt a hiányzó lakás. És ma? Az országos hiány csaknem 350 ezer la­kás, ebből a budapesti meg­közelítően 150, a városi 140, a községi hiány pedig 60 ezer lakás. Amint látható: az elárult két évtizedben a la­káshiány jelentősen csökkent a községekben, de Budapes­ten alig javult a helyzet, a városokban pedig még rom­lott is. A LAKÁSHELYZET ÁL­TALÁNOS javításán belül is most és a következő években a legégetőbb társadalompoli­tikai és szociális feladat a fővárosban és a vidéki váro­sokban élő munkás család ok és családalapító fiatalok la­káshelyzetének a javítása. (Folytatjuk) Szenes Sándor zesabonó—miskolci fő vasút­vonal bal vágányában Szi- halom megállóhely közelében egy francia cégtől féléves próbaidőre kölcsönzött, hőn- futásjelző berendezést szerel­tek fel. x Az új berendezésről Gál Lajos, a miskolci vasútigaz- gatóság távközlési és bizto­sító berendezési osztályának vezetője tájékoztatta tudósí­tónkat. — A jelenleg alkalmazott kocsivizsgálati rendszer (fő­ként a hőnfutásokra gondol­va) lassan már nem felel meg az egyre szigorúbb követel­ményeknek. A térközőrök és kocsivizsgálófc a csapágyak nem megengedhető melege­dését csak úgy tudják ész­lelni a száguldó vonatokon, ha a kocsi csapágya már,lán­gol vagy füstöl. A hőnfutás- jelző berendezés a vonatok mozgása közben is pontos in­formációt ad: a vasúti sínpár mellett jobbról és balról, az. infravörös sugarakra érzé­keny, kis látószögű érzékelő- fejeket szereltek fel Szihalom közelében. A berendezés a felvett információkat elősző: helyben feldolgozza, majc! kábelcsatornán keresztül to­vábbítja azokat a füzesabo­nyi forgalmi irodában elhe­lyezett regisztráló galvano­méterhez. — Miért éppen Szihalom mellett és Füzesabonyban folyik ez a kísérlet? — A MÁV-nál több évti­zedes tapasztalat az hogy ha egy tengelycsap hibás, vágj’ indulás után meghibásodik, az körülbelül 50 kilométer út megtétele után lángol vagy füstöl. A Miskolc és Sziha­lom közötti távolság 51 kilo­méter és ezért építették be ide az érzékelőberendezést, s hibát jelzés után pedig a vonatot Füzesabonyban meg­állítják és a hibás kocsit ki­sorozzák. Szigetváry József 1970. május 13.. kedd 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom