Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-28 / 123. szám
Aki a virágot szereti ... A népi bölcsesség szerint nem lehet rossz ember az, aki szereti a virágot. A gyöngyösi kertészeti üzem dolgozói olykor kétségbe vonják a közmondás igazát. Mert nemrég is elfogtak egy idősebb férfit, aki a késő esti órákban közel száz szál tulipánt ölelt magához. A parkból szedte a virágokat. Amint Mázuk Géza főkertésztől megtudtam, a ballagás előtti napokban a kiültetett ötezer tulipánból alig hagytak valamit a helyükön a lelkes virágrajongók. A posta előtti parkban, egyetlen szálat sem. A MÁVAUT- pályaudvar mellől is eltűnt a tulipán egyetlen éjszaka, mint ahogy a rendőrség melletti parkot is megdézsmálták a virágtolvajok. Pedig park elég szép területen található a városban. Belterjes műveléssel több mint kétszázezer, külterjessel pedig ötvenezer négyszögöl területet gondoznak. Az idén kiültettek a városban negyvenkétezer, a Mátrában pedig 25 ezer tő egynyári virágot. Eddig 8500 rózsabokrot telepítettek ki, amiből két és fél ezer bokor jutott a toronyház mellett kialakított parkba. Valóságos rózsákért lesz itt rövid idő múlva, ha a temérdek rózsabokor virágba borul. A kertészet költségvetési kerete erre az évre 1 800 000 forint. Ügy tűnik, ez nagy összeg. Mégis kevés ahhoz, hogy jól fizessék a munkasokat. Kevés a férfi, azok is öregek. De elegendő gépüs sincs. Az idejében megrendelt motoros fűnyírókat sem kapták meg, csak egy levél érkezett helyettük, hogy miért nem szállítják a gépeket. A parkokban emiatt sem tudják a füvet idejében leka- szálni. Említettem, hogy a szovjet emlékmű környezetének ápo lása is hagy kívánnivalói maga után. Mázuk Géza elismerte, hogy itt is tapasztalható lemaradás, mivel eléggé összetorlódtak a munkák. Nemcsak a rossz időjárás miatt, hanem a végzett útépítés következtében is sok helyen kellett a parkokat hely - reállítaniuk. Most folyik például az Ad;" Endre tér rendezése, ahol ,i város huszonharmadik játszóterét építik meg. Mive, korábban kialakított játszó- rek egy része már elha.it.'.' - lódott, szó van arról, hogy az üzemek, a szocialista bt;- gádok egy-egy játszótér karbantartását elvállalják. Ügy is, hogy a felszerelést elkészítik. a hibásakat pedig kijavítják. Jó volna, ha a közvélemény az eddiginél jobban őrködne a parkok épsége fölött, nem néznék el a rongálásokat, de a virágtól vajokai. is segítenének leleplezni. Nagyon sok munka és forint kell ahhoz, hogy a diszlő virágágyak gyönyörködtessenek bennünket. Óvjuk hat •ezeket*a szép virágokat. dús lombú fákat és bokrokat. (-ár) Magyar—csehszlovák barátsági gyűlés Kisnánán A Csehszlovák Kultúra vezetője és munkatársai látogatnak el Kisnánára ma, május 28-án, hogy este a művelődési házban barátsági gyűlésen találkozzanak a község lakóival. A vendégek megtekintik a vármúzeumot, ellátogatnak az iskolába és felkeresik a Hunyadi Tsz-t, hogy megismerkedjenek a község lakóinak életkörülményeivel. A barátsági gyűlésen Pet- hes István, a járási tanács vb-elnöke mond beszédet. Korszerűsítés ^i'&yffotnboson (Szűcs Ferenc tudósítónktól.) A jobb áruellátás érdekében korszerűsítik a hatvani boltok egy részét. Nagygomboson az élelmiszer és az italboltot korszerűsítik. Nagy- tellcen — amely szintén Hatvanhoz tartozik —, új élelmiszerüzletet létesítenek, s egy italboltot. Üj-Hatvanban a Táncsics utcában egy zöldség-gyümölcs szaküzletet létesítettek. Űj ÁBC áruház is épül, a Zrínyi utca és a Kisfaludy utca sarkán. Az építkezés előkészítés alatt áll. # . ó ■ \ \ : BMW '70 Lágyan omló kelmék, gyűrhe*etlen szövetek A Női Fehérneműgyár egyik modellje (KS Foto: — Esztergály Kévé felvétele) A vásárlátogató, főleg ha nő, nem kerülheti el a ruhákkal. textíliákkal, cipőkkel teli könnyűipari pavilont. Üj anyagokról, formákról, az év divatjáról tájékozódhat háromszintes pavilonban. S megéri a lépcsőjárás, a sorbaállás — valóban szemet kápráztató gyönyörködtető holmikat láthat. És még reménykedhet is — talán nem marad ígéret — s a kiállított termékekből a hazai üzletekbe is jut. A ruha- és cipőgyárak a textilüzemek nemcsak bemutatóra hozták el legszebb áruikat. Mindjárt a bejáratnál itt ez a csinos, pasztellsárga kabát, amit szívesen viselnénk. Ahogy tovább megyek, egyre sűrűbben ismétlem — ezt a kosztümöt is ( megvenném, ilyen anyagból készülhetne a színházi ruhám, itt a hozzáillő cipő, táska Kellene a Debreceni Ruhagyár selyem- kabátja, a Május 1. Ruhagyár sportos, sötétzöld nadrágkosztümje Vásárolnék a Habselyem Kötöttárugyár csipkedíszes hálóingjéből, campingruhájából. Pulóvert a Budapesti Finomkötőttáru- gyár kollekciójából, trevira kosztümöt a Hódmezővásárhelyi Divatkötöttáru-gyáré- ból. — Szerencse, hogy itt neim árusítanak —■ jegyzi meg barátnőm gonoszul, anyagi helyzetemre célozva és húz tovább a cipők felé. — Nézd azt a csatosat! Milyen jó a sarka! — Mennyi csinos szandál! — Jegyezd meg, a nadrágcipő a Duna Cipőgyárban készült — öcsikének is ilyet végjeink! — Anyu, nekem az a csizma kellene! — mondatfoszlányok a vitrinek előtt, elismerést, vágyakozást kifejezők. Felírom a Fővárosi Mérték utáni Cipőkészítő Vállalat és a Minőségi Cipőgyár modelljeinek számát. Ilyen cipőt, csizmát szerzek, ha megkoplalom is. A cipődivat-bemutatón a felvonuló manekeneknek csak a lábuk látszik. Nézzük a bőrruhákat, a kesztyűket, a táskákat. Antikolt és fémhatású bőrkabát, fémcsatokkal, véretekkel díszítve. A kesztyűkben is mennyi fantázia. Milyen sokat jelent egy-két díszítő gomb, cipzár, karika. A kelmék lágyan omlók, vagy gyűrhetetienségüket példázzák. Fantázíanevűek és minden fantáziát felülmúlók. Kellemes színek, gazdag választék. A Nylprint nevű hengernyomással mintázott, lánchurkolt, könnyű anyag a Budapest Fővárosi Tanács Nagydíját nyerte el. A műszál alapanyagú kelméből még az idén egymillió méternyit gyárt a Budaprint Pamutnyomóioarí Vállalat. (Tavalyi nagydíjas termékük, a Budácril, most a Debreceni Ruhagyár konfekciójában vonul fel.) Szépek a Hazai Pamuts.zö- vőgyár kellemes narancs-, okker-, piros színű batisztjai. poliészter-pamut keverésű kosztüm-, öltönyszövetei. Üj cikk a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Fester nevű,könynyű, kopásálló, eltartó, szel- lős szövete. A Pápai Textilgyár tarka pizsamaanyagai a Pamut- fonóipari Vállalat fonalai is kedvet csinálnak a vásárláshoz. Szívesen választanék a Győri Textilipari Vállalat csipkés, hímzett damaszt ágyneműiből. A Kőbányai Textilművek sárga és halványzöld csíkos anyagai vállfán száríthatok, vasalás nélkül hordhatók. Kördobogón fekete-fehér háttér előtt légies fehér hálóingek, kombinék, bäby- dollok, csipkés köntösök. Habkönnyűek a selyem, a műszál ruhaanyagok. Csil- lámló fonalat szőttek a Pygmalion nevű kreppszövetbe. A Latorca fürdőruhaanyag rugalmas, ezüstös fényű. A telet idézik a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrme- konfekció Vállalat nerc-, perzsa-, pézsma-, panofix és színes irhabundái. A Bőripari Vállalat szerezte meg a könnyűipar másik nagydíját sertésbőr ruházati velúrszö- vetével. A sertésbőr durva pórusait eltüntették, puha, könnyű, jól feldolgozható ruházati bőrt állítottak ki, fekete, kék, zöld. lila színben. Micsoda bőség, micsoda választék! Vajha csak az üzletekben negyed ennyit talá1 nék! Kádár Mária rendkívül magas tiszai árhullám ellenére megfeszített ■ övei, gyors ütembzn és tér rész s?re kellő éberséggel > yik tovább, a is a Tisza 11. vízilépcső kiskörei építkezése. JKiss Béla felvétele) Elet a százalékok mögött Hz építőanyag-ipar tegnap, ma és holnap ii. Például a cement Azt mondják a szakmai berkekben járatosak, hogy nálunk hol túl sok a cement, hol meg kevés. A malíciát is rejtő vélekedés nem alaptalan. A cement példája valóban jól illusztrálja az építőanyagipar helyzetének ellentmondásosságát, s azt, hogy nem volt képes rugalmasan követni az igényeket. (Amibep ágazaton kívüli tényezőknek is nagy szerep jutott.) A cement karrierjét a világtermelés adatai érzékeltetik igazán. 1939-ben a világon 84 millió tonna cementet állítottak elő, any- nyit, amennyit 1966-ban a Szovjetunió egymaga... Tíz év múlva, 1949-ben csupán harminc százalékkal volt több a termelés, 1969-ben viszont meghaladta az 50 millió tonnát!... A huszadik század második harmadának egyik legjellemzőbb anyaga kétségtelenül a cement. Idehaza egy kissé • megkésve eszméltünk erre. A felsza- baulás után a hejőcsabai aknakemencés kohósalakce- ment-gyár felépítésén, valamint a lábatlani cementgyár bővítésén kívül — amelynek eredményeként az évi kapacitás 50 ezer tonnáról félmillióra emelkedett — egészen a hatvanas évekig alapvető változás nem következett be a cementiparban. Hegyes-völgyes grafikon Ezért, hogy a termelés, a fölhasználás, s az import adatai alkotta grafikon igencsak hasonlít a hegyek-völ- gyek váltakozására. Túl sok volt az esetlegesség a számításokban, s mire ez kiderült, a cement krónikusan hiányzó áruvá vált. 1965-ben — termelt már a DCM! — 2 383 000 tonnát tett ki a ce- juent\par teljesítménye, s ebből 402 ^zer tonna exportra került, míg akkor az import: nulla volt! Két év múlva viszont — s ez igazolja az előrelátás hiányát — 2 656 0C0 tonnás hazai termelés mellett már 480 ezer tonna cement behozatalára volt szükség. 1969-ben pedig — sajnos, csökkenő, 2 564 000 tonnás hazai teljesítmény kíséretében — 620 ezer tonnát tett ki az import. 1970- ben ötven százalékkal növekszik a behozatal — majd’ egymillió tonna import cement köt le szállítóeszközöket, vasútvonalakat stb.! —, s mégis; a cement előreláthatóan még mindig hiánycikk marad, ahogy finoman fogalmazzák: az ellátás nem lesz zavartalan. A cement természetesen példa, bár tagadhatatlanul jó illusztráció gondok s összefüggések bemutatására. Hasonló ingadozások szép számmal találhatók más építőanyagok termelésénél is. 1966-ban és 1967-ben az előző évhez mérten az ágazat több mint tíz százalékkal növelte termelését — a második ötéves tervben megvalósított beruházások fizették a „kamatokat” —, 1968-ban viszont már csak egy százalékot tett ki az emelkedés. 1969-ben pedig öt százalékkal csökkent az építőanyagipar termelése... Minden lényeges anyagból — a cementtől az égetett téglán át a zúzott kőig — kevesebbet termeltek, mint egy évvel korábban. (Ezért a rendelések részbeni teljesítésé is áthúzódott egyik negyedévről a másikra, s végül télen, a negyedik negyedben zúdult bőven az anyagáradat, amikor fölhasználni kevésbé lehetett, raktározni annál inkább kellett... (1969-ben negyedmillió tonna cementtel, 200 millió téglával, 600 ezer tonna zúzott kővel maradt — a többi között — adós az ágazat. Több, mégsem elég Bűvös körnek, rossz varázslatnak látszik: mindenből többet termelnek, s ez a több egyre kevesebb? Ez a több azonban csak az ötvenes évekhez mérten nagyobb mennyiség... mert például égetett téglából 1965-ben 1783 millió darab készült, 1969-ben 1822 millió, égetett mészből 709 ezer, illetve 691 ezej- tonna. Nem nőtt jelentősebben az égetett cserép termelése — 1965: 191 millió darab, 1969: 237 millió —, az azbesztcement tetőfedő pala előállítása. Nőttek azonban az igények! Mert míg a falburkoló csempe hazai termelése 1965—1969 között mindössze 46 ezer négyzet- méterrel bővült — 1969-ben 646 ezer négyzetméter volt —. addig az import nulláról 1969-ben 1 193 000 négyzet- méterre, tehát a teljes hazai termelés kétszeresére (!) emelkedett. Hasonló a helyzet a húzott síküvegnél is. S mivel a szocialista országok hozzánk hasonló gondokkal küzdenek az építőanyagtermelésben, az import egyre erőteljesebben a tőkés beszerzésekre kényszerül alapozni. Drágább ár, sűrű áringadozások, szállítási bizonytalanságok forrása ez, ami tovább növeli a belső piac feszültségeit, s ellentmondásait. Ezek ismeretében már jogosnak tűnik, hogy az 1970. évi népgazdasági terv az építőanyagipar számára tíz- százalékos termelésnövekedést tart kívánatosnak, miközben az import további 30 százalékkal bővül. Kérdés: vajon az import növelése meddig, milyen határig járható út?! További kérdés: a többletből milyen mértékben részesülnek a lakosságnak közvetlenül munkát végző építőszervezetek, s a magánépíttetők? A Jegcsúnyábfo szó A vérbeli kereskedő a legcsúnyább szónak tartja azt, hogy: nincsen. Az építőanyag-kereskedelemben évek óta sűrűn elhangzik e kifejezés. Annak ellenére, hogy egészében növekedett az építőanyagok kiskereskedelmi forgalma. 1965-ben 3241 millió forint értékű építőanyagot vásárolt a lakosság, 1969-ben a forgalom 4288 millió forintra rúgott. A teljes kiskereskedelmi forgalomban csupán három-négy százalékát teszik ki az építőanyagok, ám akinek háza javításához, törött cserepeinek cseréjéhez cement, illetve új cserép kellene, nem arányokat számolgat, hanem azon dühöng: nincsen amit keres. Arról már nem is beszélve, aki új ház építésébe kezd ... mert hiába van meg minden anyaga; ha néhány tucat kúpcserepet nem kap a tető befejezéséhez. 1969- ben 615 ezer tonna cement, 272 ezer tonna égetett mész, 133 millió darab égetett cserép, s 931 millió tégla talált vevőre a kiskereskedelem építőanyag-teleoein. Mint a kereskedők állítják: hozzávetőleg 25—30 százalékkal többre lett volna szükség majd’ minden anyagból, de minden negyedik, ötödik vevőnek csak azt mondhatták: nincsen, talán egy hét, vagy egy hónap múlva lesz. Valóban: lesz-e, mikor, s főként hogyan e várt, óhajtott, követelt több? Mészáros Ottó (Következik: l/issú léptekkel)
