Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-19 / 115. szám
ján — nem vált be ez a forma. Tervez a falu Először is óvoda kell... Apcon az ipari üzemek támogatására is számítanak Butifka Béla, az általános iskola igazgatója, az iskolai szülői értekezletek és családlátogatások tapasztalata^ it idézi: — A napközi gondolata hat évvel ezelőtt vetődött fel először, amikor szinte tömegesen vállalt munkát az édesanyák zöme a környező ipari üzemekben, a tsz-ben. Annál, hogy hol ebédeljen a gyerek, talán még nagyobb gond az, hogy ki törődik az otthoni tanulásával, egyáltalán az iskolán túli időben végzett tevékenységével. Átmenetileg, a művelődési otthonban tanulószobát rendeztünk be, de — étkezési lehetőség híA népfront községi elnöke elmondta azt is: nagy öröm, hogy egyre több helyben is a munkalehetőség. Például a szőrme ktsz jövőre mintegy 100—120 asszonynak, nőnek biztosít újabb munkaalkalmat, de a gyerekek tanulási, nevelési körülményei napközi nélkül — egyre romlanak. Felmérésük, beszélgetéseik alapján egyértelműen körvonálazódtak a község lakóinak igényei: — Először is óvoda kell, legalább 100 férőhelyes, aztán iskolai napközi. Ezután a belvíz elvezetésének megoldása, továbbá az utak, járdák építése szerepel a mi negyedik ötéves tervjavaslatunkban ... — A tervek megvalósítására vannak-e már konkrét elképzeléseik? — A meglevő óvodánkat párt- és tömegszervezeti székházzá, a jelenlegi pártházat pedig pedagógus szolgálati lakásokká szeretnénk átalakítani. Az iskola és a most épülő politechnikai műhely között levő, két pe- degóguslakás pedig — átalakítva — legjobb lenne napközinek — válaszolt a tanácselnök. — Pénz? — Ha az új óvodára kapunk központi keretből, akkor a többit községfejlesztésből, a Qualitáltól, a szőrme ktsz-től és a termelőszövetkezettől felajánlott anyagi támogatásból megoldjuk... (faludi) Dr. Rátóti—Tolnay: A világ országai A világ eseményei napról napra új területekre, országokra, népekre irányítják az újságolvasók, rádióhallgatók, tv_nézők figyelmét. Ahhoz, hogy a történéseket, azok összefüggéseit, jelentőségét megérthessük, szükség van olyan tájékoztatásra, amely lehetővé teszi, hogy megismerhessük a szóban forgó országok jellemző adatait. Ezt a célt kívánja szolgálni dr. Rátóti—Tolnay „A világ országai” című kötete. A Kossuth Kiadó gondozáséban megjelent szép kiállítású mű e tekintetben valóban hézagpótló. A kötet megismertet a föld valamennyi — több mint 150 — országával. A földrajzi adatok, a politikai berendezkedés, a lakosság száma, a főváros neve adatszerű közié, sei utam. röviden foglalkozik az egyes országok történelmével, földrajzi adataival, leírja jellemző tájait. A legfrissebb világstatisztikai jelentésék alapján megismerhetjük a gazdasági élet, a bel- és külkereskedelem, a közlekedés, a kulturális helyzet időszerű problémáit. Mindezt színesen, olvasmányos formában tárja elénk a könyv. Külön ki kell emelni a kötet illusztrálását szolgáló rendkívül áttekinthető és szemléltető 165 térképet, amelyek önmagukban is nagy segítséget nyújtanak az olvasónak az eligazodáshoz. (0) Bolyai, Buda és Albert az éqbolfon Az églbolton jelenleg 101 olyan égitest járja örök élete útját, amelyet magyar csillagász fedezett fel vagy magyar néven ismernek világszerte. A legnépszerűbb „nagycsaládot” közülük az a 84 kisbolygó alkotja, amelyet dr. Kulin György, az URÁNIA Csillagvizsgáló jelenlegi igazgatója fedezett fel az elmúlt években. Köztük van a Bolyai, a Corvina és a Konkolya. Az összes nyilvántartott kisbolygók körülbelül kétezres táborában további öt olyan található, amelynek a neve magyar vagy magyar vonatkozású, pedig felfedezésük külföldi tudósok érdeme. Ezek a Buda, a Hungária, a Móra, az Ögyalla és a „719 Albert”, f Kevesebb a kék vércse Ä tavaszi vadszámlálás során — a nemes- és apróvadállomány számbavételén kívül — a ritka madarakról is statisztika készült a Duna—Tisza közén. A felmérés sorún több mint félezer bagolyfészket találtak, a vé- •dett lakiteleki őserdő öreg fáin. A szemle során megállapították, hogy kiveszőben vaS a kabasólyom és aggasztóan gyérül a kék vércsék száma. jzffeifmDms 9 IT. Honda magyarul azt, hogy: „Nem nem nem, nemnem- nem, nem megyünk mi innen el...”, Ewans profesz- szor egyeteme rögby csapatának idegborzoló harcikiáltását üvöltötte, Krecsmár magas, a félelemtől meg- megcsukló fejhangon visíto- zott. A közmondás szerint nincsen új a nap alatt. Bár a közmondások a népi bölcsességnek évszázados tapasztalatokon nyugvó termékei, azért mégsem valószínű, hogy hasonló jelenet a nap üzemeltetése óta akár csali egyetlen egyszer is lejátszódott volna már az Amazonas körüli irdatlan őserdő maté- cserjéi, tungafái között, a carnaubapálmák) boltozatos koronája alatt, a liánokkal átszőtt, mesébe illő szépségű orchideákkal színezett rengetegben. Megviselt, tüsketépte utcai öltözékben három férfi menetel egy extra méretű fe-| kete jaguár, Dél-Amerika legerősebb, legvérengzőbb ragadozója felé. A fenevad káprázó szeme előtt hol kipattan, hol eltűnik egy nagy piros korong, félelmesen tátogató pofája annak a hab- lábú valaminek, amely három hangon üvölt, visít és nyilvánvalóan gonosz szándékkal közeledik. Az vesse az első követ 3 szegény óriásmacskára, áld SÉ70. május 19., kedd az 5 helyében bevárta volna az ismeretlen szörnyeteget. A szóban forgó panthera onca ugyanis nem várta be. Támadó kedve már az elején elszállt, s amikor öt méterre csökkent a távolság közte és az őserdő új, ijesztő lakója között, idegbajo- san íelkurrogott, behúzott farokkal, meredek ívben oldalt ugrott, szempillantás alatt beleveszett a tisztást körülvevő aljnövényzetbe. Kis ideig még hallatszott, amint pánikszerű menekülése közben ágakat tör, madarakat, majmokat ver fel, aztán semmi... Az alkalmi kórus is feloszlott. Krecsmár Jenő nehézkes sen lehuppant egy korhadt fatörzsre, zsebkendővel tö-; rülgette a nyakát, a homlokát, reszketett az ajka. Emery Ewans melléje ült és intett Hondának, hogy foglaljon helyet, pihenjen kicsit 3 is. - 1 ! 'ív ■ -i* | — Köszönöm — rázta meg fejét a jaguárkaland hőse —, nem vagyok fáradt. Parancsoljon, a napernyő. És egyúttal elnézést kérek a mo- ' tíortalanságomért, ahogyan elvettem öntől. Mentségemre í - szolgáljon, hogy az idő már nagyon sürgetett Minden jel |; arra mutatott ugyanis, hogy : Thomas Webernek azt a I megállapítását, miszerint a panthera onca csak lesből támad a nála nagyobb emlősökre, hamarosan megcáfolják a tények. A jaguár azt a macskafélékre jailemző feszült, merev tartáist vette fel, mint mikor a rugó teljesen összenyomódilc és már csak a kipattanás, a roham következhet. Szíves figyelmébe ajánlom, hogy Thomas Weber Carnivora című könyve, amelyre ön hivatkozott, egyébként is több zoológiái tévedést, pongyola megállapítást tartalmaz. Bebizonyosodott például, hogy nem egészen helytállóak az indiai királytigrisek átlagos magasságáról közölt adatai, a támadó gepárd zsákmányszerző módszerének leírásába is több, kellőképpen nem ellenőrzött utalás került, Magyar film sikere a cannes-i fesztiválon Különdíjat nyert a „Magasiskola >-í V " sV Képünkön a díjat nyert alkotás főszereplője, Bánffy György, a film egyik drámai jelenetében. Á 23. cannes-i filmfesztivál zsűrije, a Nobel-díjas költő, Miguel Austrias elnökletével, döntött a díjak odaítéléséről, A fesztivál nagydíját nyerte el az amerikai Robert Altman „M. A. S. H.” című filmje. A zsűri külön nagydíjat adományozott Elio Petri olasz rendező-alkotásának, a „Nyomozás egy minden gyanún felül álló személyiség ügyében” című filmnek, s ez a a mű kapta a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének díját is. A versenyfilmekben szetreplő művészek között olaszok — Marcello Mastroianni (A féltékenység drámája) és Ottavia Piccolo (Metello) — jeleskedtek kimagasló alakításaikkal. A rendezés díját John Boormannak ítélték „Az utolsó Leó” című filmjéért. Ugyancsak díjat kapott a fesztivál zsűrijétől az elsőfilmes francia rendező, Raoul Courtad. egyikünk a legjobb esetben is a vadállat áldozatául esik. A fára mászást sem ajánlhattam, a jaguár utánunk jött volna, közismerten kitűnő famászó. Utólagos en- gedelmükkel ezért kényszerültem arra, hogy mesterséges idegsokk előidézésével próbálkozzam a harcias ragadozónál. — Tegyük hozzá, teljes sikerrel! — mondta Ewans. Felkelt, Hondához lépett, a kezét nyújtotta. — Engedje meg, hogy gratuláljak és megköszönjem, ámít értünk tett. A diákjaim a megmondhatói, hogy általában fukarul bánok a dicsérő szavakkal. Ez most azonban kivételes eset. Megértem több mint hatvan évet, bejártam az egész világot, sok átlagon felüli képességű emberrel találkoztam, de ilyen amint érre Georg tip ion „Felidae” című tavaly októ- berben megjelent alapvető munkájában rámutatott. Nos, mindennek ismeretében nem várhattam be, hogy éppen rajtunk bizonyosodjék be a német tudós újabb fiaskója. Azonnal intézkednem kellett. A futás nem segített volna, rendkívüli egyéniséggel, mint ön, még soha, sehol. Lenyűgöző a tudományos eredmények kritikai ismeretének ez a csodálatraméltó összhangja a gyakorlatias gondolkodással, a gyors Ítéletalkotással, az erélyes cselekvőképességgel, lélekjelenléttel, fizikai bátorsággal. Fogadja Nevettünk Pénteken nwVe.TunK szombaton Máskor a hét vége nem kedvez a mosoly, a nevetés kedvelőinek. Most kegyes vol-t a televízió műsorszer- keszitője — gondolván a hét szűk napokra —, talán túlságosan is kegyes: pénteken Radványi Ervin szatíráiból kaptunk egy csokorra valót, szombaton pedig a pesti kabaré történetének kétségkívül legizgalmasabb, de semmiképpen sem a „legkaba- resztikusabb” időszakát nézhettük végig megfelelő mélységes elisme '.V, Mi az, mi történt? Rosszul van? Az ünnepelt a gratuláció kezdetén még figyelmesen hallgatta Ewans úr mondó- káját, de tekintetéből gyorsan fogyott az értelem fénye, később letargikusan nézett maga elé, a cipője orrával turkálni kezdte az avart, aztán leült a földre. Felemelt egy liándarabkát, rágcsálni kezdte. — Kész! — szólt oda a professzorhoz Krecsmár a farönkről. — Eddig tartott annak a két kis korty pálinkának a hatása. Ameddig újból nem jutunk italhoz, nem sok hasznát vehetjük. Ilyenkor egyszerűen nem szuperál az agya. A nappal egy részében legalábbis. A professzor sajnálattal vegyes megdöbbenéssel nézett Hondára, aztán ismét Krecsmárhoz fordult. — Kérem, nem adhatna részletes felvilágosítást erről a furcsa tüneményről? — Aligha — rázta meg a fejét a Pirkadat ktsz elnöke. — Főképp azért, mert magam sem tudok róla sokat. Miszter Honda fél éve került a vezetésem alatt álló kisipari szövetkezethez, részlegvezetői minőségben. Ez nálunk, Magyarországon, olyan szocialista részvény- társaság. Korábban rövid ideig magasabb beosztásban, állami vonalon tevékenykedett, ott valami kellemetlensége támadt, önként lépett át hozzánk. Átlagos munkaerőnek bizonyult, nem dolgozott sem jobban, semrosz- szabbul, mint a többi technikus» Azért hoztam Bogotába pont őt magammal, mert az ő irányítása alatt dolgozó csoport fejlesztette ki azt a villamos hűtőberendezést, amelynek most Dél- Amerikában piacokat keresünk. Ö ismeri ezeket a legjobban. Alighogy megérkeztünk Kolumbiába, elkezdődtek nála ezek a bambulási időszakok, orvoshoz akartam vinni, . _ {Folytatjuk), „kommentárok” közreműkö, dós ével. Ha Radványi Ervin magyarázata ellenére sem értettem világosan, miért kellett szatíraestjének „Ne a gyerek előtt” címet adni, világosan értettem azonban — s ez lényeg — mindazt, amit egy alig egyórás műsorban a humorista elmondhatott a világról. Mert való igaz: kegyetlen műfaj a szatíra, a humoreszkek világa. Senki sem veszi komolyan! Vagy legalábbis kevesen, még mindig kevesen ahhoz, hogy e műfaj ne csak sámlin csücsülő szegény rokon legyen az irodalom otthonában, s ami még ennél is fontosabb: szándékaiban vegyék igenis komolyan. Hogy e nevettetni, vagy legalábbis mosolyogtatni akaró műfaj milyen komoly lehet, ha komolyan csinálják, — ebből adott Ízelítőt Radványi Ervin műsora, ebből is szerintem a kiemelkedő kettő: a Mérföldkövek és Az utolsó szó jogán. Márkus László tolmácsolásában az emberi élet szatak- kátói, filozofikus veretet kaptak: ó, nem holmi kanti lét — nem lét értelmében, mint inkább a bölccsé váló moderrt ember önvizsgáló töprengésében. Feleki Kamill szélhálmosa, az utolsó szó jogán elmondott érveinek konklúziója mélységes igazságot takar. Írói fintor és telitalálat, hogy e közhelyszámba tűnő megállapítást egy olyan csetlő-botló kisstílű szélhámossal mondatja el, aki ebből a közhelyből élve meg, igazolja — helye és ideje válogatja: közhely-e a közhely. A szombat esti kabarétörténet, e történelmi visszapillantás harmadik része — törvényszerűen már csak azért is, mert rendezése, szerkesztése is nivelláltabb, — az eddigiek közül a legjobban sikerült. Nemcsak villámtréfáiban, felvillanó egyperces miniatűrjeiben. a remekbe sikerült karintyiádá- ban, vagy a sanzonokban emelkedett műfaja átlaga fölé. Be is tudta fejezni „önmagát”! A piknik zeneileg, koreográfiailag és színészileg kitűnően megrendezett jelenet volt. Az effajta műsorok végiére kissé mindig elfárad a -iéző, meglustúl figyelme, megecetesedik nevethetnékje. Most nem így történt. Ha vége jó, minden jó: moj* egy jó előadás vége is ji volt «•(SMÉlíSí ürvurkó) Szőke kisfiúcska köszönt nagy „szcsókolom”-ot az iskola főbejáratánál, s meglepetten lóbálta a táskáját, amikor megszólítottam: — Hogy hívnak téget? — Kun Bélának. — Hányadikós vagy? —• Elsős. — Napközibe mész? — Mi az? Helyette a községi tanács elnöke válaszolt. — Sajnos, nincs iskolai napközink, pedig a községben az iskolás korú gyerekek több mint felének apja, anyja dolgozik. Hasonló a helyzet az óvodás korúaknái is: minden évben kétszer annyi helyre lenne szükség, mint amennyi van... — Hány gyereknek tud helyet biztosítani a mostani óvoda? — Csak ötvenmeik.
