Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

Csillagtűrán a csillagok alatt... 3. A nem várt természeti akadály csak egy pillanatig okoz gondot a versenybíró­ságnak. A döntés is hamar megszületik: a Siófokon re­kedt újságírókat autóbusz- szal, a repülőgépeket pedig a pilóták kötelékben repül­ve hozzák át Dunaújváros­ba. így aztán hamarosan is­mét együtt van a csillagfá­ra valamennyi részvevője, folytatódhat a program. S valóban másnap reggel jó időre ébredünk, ami bi­zony már ránk is fér. Gyor­san csomagolunk és figyel­mes házigazdáinktól a dél­előtti órákban elbúcsúzunk. Irány: Miskolc, a csillagtú­ra leghosszabb távja. 285 ki­lométert kell megtennünk I óra 50 perc alatt úgy, hogy közben szellemi totót kell megfejtenünk és nyolc fény­képről kell felismernünk, a térképre berajzolnunk az utunkba „akadó” tárgyakat: átereszeket, templomtornyo­kat, glóbuszokat, szélmalmo­kat, kápolnákat, stb. Légi cserkészé» Nehéz feladat, le Is hűti kedélyünket, mert a fény­képeket a földről készítet­ték, elég furcsa szögből és ezeket a tárgyakat száz mé­ter magasból, száguldó re­pülőgépből nem könnyű fel­ismerni. Kabinunk úgy néz ki, mint a vásári bazár, kör- beaggattuk a fényképekkel, hogy állandóan szemünk előtt legyen, és össze tud­juk majd hasonlítani a föl­dön lévőkkel. — Hát aki ezeket mind felismeri... no, de gyerünk, mert idő van — mondja pi­lótatársam és a bátor Tré­nerünk meglódul. Átrepü­lünk a Dunán, s amikor a széliem! totóban a negyedik kérdéshez jutok, alattunk a Duna—Tisza közti táj tűnik fel, tanyavilágot s óriási ki­terjedésű belvízzel sújtott területeket látunk. — Ne „malmozz” hanem figyeld a tájat. Már vala­melyik képet fel kellett volna ismernünk. — Így duzzog a parancsnok, s kénytelen vagyok engedel­meskedni, nehogy szégyenbe keveredjünk, a nyolc kép­ből minél többet felfedez­zünk. Fülöpszállás után, Csöng- rád előtt végre lekerül egy kép a kabinról, felismerjük az alattunk lévő téglagyár kéményét, és 200 kilométer rés sebességre kapcsolunk! Martfű és Kisköre között egymás után ordítozunk, hogy megvan, megvan, eredményes a légi cserké­szetünk, a képek a gép tar­solyába kerülnek. Kiskörén a verseny ren­dezői a vasúti híd keleti ol­dalán helyeztek el egy T- betűt. Miután ezt is megta­láljuk, gépünk orrát Mdlyi irányába fordítjuk, igyek­szünk kihasználni a „ha­zai pálya” előnyét, hiszen én Heves megyei, pilótám pedig Borsod megyei, úgy ismer­jük szűkebb hazánkat, mint a tenyerünket Igaz, fentről másképpen néz ld ez a he­vesi-borsodi táj, mint ahogy gyerekkorom óta a földön megszoktam. Üjlörincf alván azonban egyből megtalálom a két templomtornyot a fő­utcán, Mezőkövesdnél pedig határozottan ráismerek a gimnáziumra és a 3-as szá­mú főútvonalra. Amikor az újságíró menti meg a pilótát... A repülőtéren alig tu­dunk szabadulni az ismerő­sök szerető gyűrűjéből. Va­lamennyien gratulálnak a si­keres földre éréshez. Na­gyon boldogok vagyunk. Ép­pen ezért csak később jut­nak tudomásunkra a mel­lettünk földet ért repülőgé­pen történtek. Tudni kell, hogy a pilóták versenyét jó­részt a barográf dönti el, ez a műszer pontosan mutatja, hogy a repülőgép vezetője az útvonalon tartotta-e az előírt magasságot Varga Im­re. a MALÉV egyik TU— 134-es repülőgépének piló­tája — aki Szluka Emillel, a Népszabadság munkatár­sával repült — megérkez­vén Miskolcra, át akarja adni a barográf szalagját. Eszébe jut, hogy Dunaújvá­rosban elfelejtette bekap­csolni. Ezzel diszkvalifikál­ta magát Már éppen hoz­zákezd egy repülős berkek­ben is hosszúnak és durvá­nak tűnő fohász elmondásá­hoz, amikor az újságíró meg­verheti a vállát és a világ legtermészetesebb hangján megszólal: — Nyugi, öcsi, nyugi. Én benyomtam azt a kis zöld gombot. — Ezzel az újság­író versenyképessé tette pi­lótáját. A barátság, a szoros em­beri kapcsolat így alakul pi­lóták és újságírók között. A sajtótájékoztatóra eljön­nek ők is és jegyzetelnek, a „vizsga rí portok” megírásá­nál pedig „táplálják” az adatokat. Érthető, hogy másnap — e túrán másod­szor — már megszoktuk ugyan, hogy napos időre borult égbolt következik, mégis közösen morgunk az égiekre, közösen bánkódunk, hogy tovább nem repülhe­tünk: a versenybíróság úgy döntött, hogy befejeződik a csillagtúra. A pilóták Mis­kolcon maradnak jó időre várva, hogy átvihessék a re­pülőgépeket Budaörsre, az újságírók pedig az IKARUS 55-ös „fedélzetén” utaznak haza. ★ Megtörtént a XI. felsza­badulási nemzetközi moto- rosrepülő-csillagtúra érté­kelése. A csillagtúrát Osváth László, az MHSZ csepeli repülőklubjának sportolója nyerte, második lett Katona Lajos, a Pécsi Vízügyi Igaz­gatóság pilótája, harmadik helyre pedig Dudsik Zdzis- lav lengyel sportrepülő kg; rült. Az újságírók verse­nyében nem hirdettek vég­eredményt, mert a verseny közöttük még tart tovább. Bár az újságírók még ver­senyeznek, de az április 4-i záróvacsorán már három dí­jat kiadtak. A legaktívabb újságírónak járó serleget Békés Attila, az Esti Hírlap munkatársa kapta. A leg­sportszerűbb újságíró cím birtokosa M. Kovács Attila, a Pest megyei Hírlap mun­katársa lett (ő fürdött a Ba­latonban), míg a legjobb se­gítőtárs újságíró címmel Szluka Emilt, a Népszabad­ság munkatársát tüntették ki. • Fazekas István Ijudmilla Kunyeclcaja: Lenin dolgozószobájában 6. Egy csokor virág Lenin, a világ kommunis­táinak elismert vezetője, a III. Kommunista Intemacio- nálé megalapítója volt. Eb­ben a szerény dolgozószobá­ban megfordult a nemzetközi •munkásmozgalom sok képvi­selője, s a találkozás végig­kísérte őket életútjukon. Járt itt Marcelle Cachin, Gaston Montmovsson, Ernst Thäl­mann, Wilhelm Pieck, Klara Zetkin, Kun Béla, Szamuely Tibor, Vaszil Kolarov, Georgi Dimitrov, Jan Olbracht, An­tonin Zápotooky, John Reed, Róbert Maynor, szén Kata- jama. Szuhe Bator és sokan mások. Lenin, aki jóindulatú és türelmes ember volt, elvi kérdésekben soha nem enge­dett. Egyenesen, nyíltan, sze­mélyre való tekintet nélkül bírált, de soha nem volt ki­csinyes. Bármilyen élesen vi­tázott is, ellenfele mindig érezte, hogy Vlagyimir Iljics tiszteletben tartja vélemé­nyét, de megvédi azokat az elveket, amelyek helyességé­ről meg van győződve. Köz­tudott például, hogy .,A bal- oldaliság mint a kommuniz­mus gyermekbetegsége” című könyvében élesen bírálta a brit kommunista párt veze­tőségét, elsősorban William Gailachert. Amikor a Komin­tern II. kongresszusán talál­koztál-:, 1920-ban, Lenin meg­hívta otthonába. Hosszasan beszélgettek. vitáztak, ki-ki védte álláspontját. Amikor GaHacher 40 év múlva ismét felkereste Lenin lakását, a kis ebédlőben iz­gatottan megszólalt: „Igen, itt találkoztunk, s ma is em­lékszem minden elhangzott szóra”. A látogatók könyvébe a következőket jegyezte '>e: „Mostani, 1960-as látogatá­som visszaidézte 1920-at, amikor Lenin, az októberi forradalom álltai mozgásba hozott, a világot megváltoz­tató erők vezére ki gyógyítóit .gyermekbetegségemből’. W. GaHacher, Nagy-Britamnia Kommunista Pártjánál: elnö­ke, 1960. július 20.” Lenin, aki az elvi vitákban szilárdságra nevelt — meg­engedhetetlennek tartotta a személyeskedést, hiszen nem lehetnek ellenségek azok, akik egy célra tették fel éle­tüket. Fritz Heckert mondta el a Komintern III. kong­resszusán történt esetet. Kla­ra Zetkin határozottan bí­rálta a németországi kommu­nisták egy csoportjának hely­telen álláspontját. Ehhez a csoporthoz tartozott Hecnert is. A vita hevében kölcsönös sértéséit is elhangzottak. Másnap volt Klara Zetkin születéenapja, s barátai Heckert kérték meg, hogy köszöntse fel. Kategorikusan visszautasította azzal, hogy Zetkin támadta őt. Vlagyimir 11 jtca * beavatkozó:-: Hecken-1 elvtárs, ön Német­országban helytelen politikát folytatott, ezért önmagára haragudhat. Klara elmondot­ta, hogy rosszul politizált. Lehet, hogy talán nem volt megfelelő minden szava, de tegnap ön is élesen és igaz­ságtalanul támadta őt. Simít­sa hát el ma az egészet egy csokor virággal.” „Megtettem mindent, ami tőlem telt — folytatta Heckert. — Klara megkö­szönte a gratulációt, átvette a virágot is, de szemével majd felfalt. Amikor vissza­mentem a helyeimre, Lenin tréfásan megszólalt: Na ugye, minden rendben volt...” Lenin mindig azonnal megérezte a feszültséget és időben feloldotta azt egy tré­fás megjegyzéssel, mosollyal, váratlan kérdéssel. Antonin Zápotocky csehszlovák elnök 1956-ban hivatalos látogatást tett Moszkvában. A Kremi­múzeumban járva felidézte, amikor először találkozott Leninnel, i 920-ban történt, mindnyájan izgatottak vol­tak, némán fogtak kezet Le­ninnel, aki zavarukat látva hirtelen megkérdezte: „Mondjak, elvtánsak, Cseh­országban még mindig sze­retik a szilvásgom-bócot?” El­tűnt a feszültség, minder1"' nevetett, s egy csapásra köz vetlen. nyílt beszélgetés ala­kult ki. Helyi idegenforgalmi politikánkról Beszélgetés Berecz Istvánnal, a Mátra—Eger—Nyugat- bükki Intéző Bizottság elnökével Hazánk idegenforgalmi szempontból 12 tájegységre tagozódik. Megyénk területe — a Mát­ra Nógrád megyei vonulatai­val kiegészítve — a Mátra— Eger—Nyugat-bükki tájegy­séghez tartozik, s ennek in­téző bizottsága alakítja ki és valósítja meg az országos idegenforgalmi politikának megfelelő helyi idegenforgal­mi politikát. — Hogyan megy ez a gyakorlatban, melyek az új szezon előtti legna­gyobb gondok és tervek? — erről beszélgettünk Be­recz ístvánnal. a Mátra— Eger—Nyugat-bükki Intéző Bizottság elnökével. — Egy általános, szemlé­letbeli problémával kell kez­denem, rögtön hozzátéve, hogy a „témánál” vagyunk, mert az intéző bizottság egyik legnagyobb gondja és feladata az egységes idegen- forgalmi szemlélet kialakítá­sa. Sajnos, jelenleg nem mondhatjuk azt, hogy egysé­ges ez a szemlélet tájegysé­günkön. Az intéző bizottság egy kicsit azért is van, hogy minden gazdasági, műszaki, politikai és kulturális elhatá­rozást, a tájegység arculatán és életében bekövetkező, il­letve bekövetkezett változást szüntelenül, újra és újra megfogalmazza az idegenfor­galom szempontjából is. Az egységes szemlélet megte­remtése érdekében szükséges hangsúlyozni, hogy az ide­genforgalom fogadása és le­bonyolítása összetett — po­litikai .gazdasági és kulturá­lis — feladat. Politikai jel­leget ad ennek a munkának az, hogy meghatározott tár­sadalmi érdekek érvényesí­tésére irányul, s politikai jellegét erősen hangsúlyozza az a körülmény, hogy külön­böző társadalmi rendszerben élő, különböző világnézetű állampolgárok találkoznak az adott területen. Gazdasági •jellege pedig a közvetlen és közvetett anyagi előnyök szerzésében nyilvánul' meg, s ezzel e tevékenység közel áll a termelő ágazatokhoz. — Vitathatatlan a kultu­rális jellege is, hiszen az ide­genforgalomban részt vevők számára ismereteket nyújt az adott tájegység anyagi, szel­lemi kultúrája, természet- földrajzi, néprajzi sajátos­sága, s egyben ugyanilyen jelleggel visszahat a helyi lakosságra is, — Hogyan tudja az in­téző bizottság e három fontos szempont össz­hangját biztosítani? — A gazdasági, műszála, politikai és kulturális szám­adatokat számba véve együttműködik az érdekelt szervekkel a tájegység ide­genforgalmi fejlesztésével összefüggő tervek készítésé­ben. Javaslatot tesz a von- zástényezök körének bővíté­sére, azok bemutatását szol­gáló propagandára és az ide­genforgalmi létesítmények tervezésére, megvalósítására. A javaslatok szakszerűségét a szakbizottságainkban foly- ' tatolt konzultációk biztosít­ják. Ilyen szakbizottságok a műszaki és műemléki, a ter­mészetvédelmi és táj kutató, a kereskedelmi, vendéglátó, a kulturális, propaganda- és sport-, az egészségügyi, gyógyfürdő és üdülésügyi, a helytörténeti és néprajzi, va­lamint a mezőgazdasági és erdészeti szakbizottságok. — Itt kell megjegyeznem, hogy intéző bizottságunk az állami költségvetés idegen- forgalmi alapjából gazdálko­dik, előre elkészített, saját költségvetés alapján. így le­hetőségünk van anyagilag is támogatni olyan helyi kezde­ményezéseket, fejlesztéseket, amelyek tájegységünkön a vonzástényezők körét bővítik, vagy a fogadóképesség szín­vonalát javítják. Tavaly pél­dául az egri és a kisnánai várak rekonstrukciójához, a hegyi források egészségügyi követelményeknek megfelelő foglalásához és turistajelzé­sek kialakításához közel egy­millió forinttal járultunk hozzá... — Lényegében tehát az intéző bizottságnak mód­jában áll a tájegység idegenforgalmát helyileg decentralizáltan irányí­tani? — Még nem teljesen, mert hiányoznak bizonyos — első­sorban anyagi — eszközök, de mint társadalmi életünk ...egész területén, itt is ez a tendencia. Éppen ezért tar­tottuk enyhén szólva kor­szerűtlennek a Turista Ellá­tó Vállalat igazgatójának a NÉPÜJSÁG-han nemrég megjelent nyilatkozatát, aki a központilag irányított ide­genforgalom egyedüli elő­nyösségét hangoztatta. Ugyanakkor hozzáteszem: örülünk annak, hogy a lap rendszeresen foglalkozik me­gyénk idegenforgalmi hely­Lenin és Lunacsarszkij a „Munka felszabadítása” emlékmű leleplezésekor, 1920-ban, Az is előfordul, hogy szem­tanúk igazítják helyre a sok éve lezajlott eseményekről kialakult, biztosnak hitt ké­pet. A Lenin látogatóinak nevét tartalmazó könyvben például ez állt: „1922. .októ­ber 4-én Lenint felkereste A. Gramscí”. Aráikor vendége­ket kísértünk a múzeumba, rendszerint ezt is megemlí­tettült. Az Októberi Forrada­lom 50. évfordulója alkalmá­ból olasz veteránküldöttséget kísértünk. Itt is elhangzott ez a mondat. A múzeum mun­katársát azonban halkan fél­beszakított« a vendégek egyike: „Ez tévedés, Gramsci nem találkozott Leninnel”. Ugyancsak oroszul hozzátet­te: ..Engedje meg. hogy be­mutatkozzam, Umberto Ter- raccini vagyok. Háromszor találkoztam Leninnel, egy­szer itt, a dolgozoszobajaban, kétszer pedig lakásának ebédlőjében. A titkár feljegy­zése nem pontos. Gramsci valóban ezen a napon akarta felkeresni Lenint, de megbe­tegedett és kórházba vitték, később pedig már nem volt mód a találkozásra. Gramsci egész életében sajnálta ezt”. (.Folytatjuk) zetével, s helyei ad az egy­mással ellentétes szemléle­teknek, nézeteknek is, mert ezzel jelentősen elősegíti a helyes, egységes szemlélet ki­alakulását ... — Ha jól értettem: a decentralizált irányítás megvalósulásához több pénz is kellene.,. ? — Igen — és pénzt jelen­leg csak helyi előforrásokból biztosíthatunk a kisebb-na- gyobb fejlesztésekre. Pedig megyénk kedvező természet- föl drajzd adottságai, gazdag gyógy- és ásványvíz-készle­tei, hegyvidéki éghajlata, történelmi, kultúrtörténeti emlékei, változatos és jó mi­nőségű borai, viszonylag jó közlekedési helyzete kedvező feltételei az idegenforgalom fejlődésének. Statisztikai tény, hogy vidékünk, Buda­pest és a Balaton mellett az ország leglátogatottabb helye, s Egeiben például az ide­genforgalmi értékeik szinte teljes köre megtalálható, (Tausz János, az IBUSZ ve­zérigazgatója is így nyilatko­zott lapunknak, amikor feb­ruár végén a szocialista or­szágok utazási irodáinak bu­dapesti konferenciáján részt vett delegációk tagjaival Eger­be látogattak. — A Szerit.) — Mátra—Eger—Nyugat- Bükk vidéke a negyedik öt­éves terv idegenforgalmi fej­lesztési előirányzatai között mégsem szerepel, s nemcsak a Balaton és a Duna-kanyar van előttünk... — Milyen létesítmé­nyekre, fejlesztésekre kellene a legsürgetőbben pénz? — A Mátra az ország „te­teje”, s a legnagyobb téli forgalom például itt bonyo­lódik le az országban. A Kékestől pedig valahogy — aki még csak hallott róla, — mindenki sokat vár. És csa­lódik, Nem a természetben, az szép, de nincsenek észre­vétlenül megszervezett felté­telek a turisták számára. Vagyis, a legnagyobb gon­dunk még nem az, hogy ho­gyan növeljük a forgalmat, hanem az, hogy a meglevő és várható forgalmat hogyan fogadjuk. Ez a körülmény határozza meg a legszüksé­gesebb fejlesztéseket. A már ismert és látogatott mátrai, bükki kirándulóhelyeken szükség lenne az erdei séta- utak, forrásfoglalások, pihe­nőhelyek kialakítására, amelyre legkevesebbet há­rommillió forintot kellene költeni ahhoz, hogy a mai igényeket kielégítse... —- Egyik legnagyobb ide­genforgalmi értékünk a vi­dék gazdag gyógy- és ás­ványvízkészlete. Ezek hasz­nosítására csak helyi kezde­ményezések történtek és így kihasználásuk egyrészt az or­szágos helyzet és fejlődés, másrészt kedvező lehetősé­geink mögött is elmaradt. Arról nem beszélve, hogy gyógyklima-adottságok és a szép természeti értékeik használhatósága romlott az­által, hogy a fakitermelési és az idegenforgalmi szempon­tok több helyen nem lettek egyeztetve. Sajnos, hogy a Mátrára ma már nemigen il­lik rá a „rengeteg” jelző. Foltok éktelenkednek rajta. Fel kellene mérni, hogy a fa- kitermelés gazdaságossága, vagv a közjóléti, egészség- ügyi „haszon” a több... — Ezek a gondok és fel­adatok foglalkoztatják az in­téző bizottságot. s ahhoz, hogy gondjainkban és azért örömeinkben is minél széle­sebb körben osztozhassanak belföldön és külföldön egy­aránt a Mátra, Eger és a Bükk szerelmesei, szeretnénk rövidesen elindítani „Mátra” címmel egy könnyed hang­vételű, színes, képekben gaz­dag tájegységi folyóiratot a csehszlovákiai „Tátrá”-hoz hasonlóan. így vidékünk tá­voli látogatói az év minden szakában „jelen” lennének, s az állandó változásokhoz, fejlesztésekhez tervezhetnék új programjaikat... Faludi Sándor 1970. április 12., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom