Népújság, 1970. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-10 / 83. szám

Csillagtúrán a csillagok alatt... t)Qi) van e sorok írója c repüléssel, mint minden, ember ® Étákkor' szerelmével; az volt a legszebb, a legkedvesebb, e legfeledhetetlenebb. Vágyódik, ha eszébe jut: ó, ha még agyszer visszatérhetne az a boldog idő... Nos, az 50-es évek kis gimnazistájának egykori izgatnia lógta el, amikor közel 20 év után — élete első vitorlázó re­pülése és ejtőernyős ugrása után — a sors kegyessé vált hoz­zá, megengedte, hogy ismét a repülőgép „nyergébe” ülhessen és repülhessen; a XI. nemzetközi felszabadulási motorosre- pülő^csillagtúm részvevőiéként a levegőben járhassa végig seép hazánk gyönyörű, tájéit. ■— Kérem a veesetnyzűkei, a tribün előtt sorakozzanak iöl! — recsegi utasításait az első nap reggelén a budaörsi repülőtér mikrofonja, az ott lázasan készülődök füléibe. S , aztán, antikorra eljön a nyolc óra, már mindenki menet- ítész, tül a napi feladatra való eligazításon, a meteort»- 'iógiai tájékoztatón, várta, í-iogy a versenyt ipnepelye- tjan is megnyissák. Pilóták ea 'risjtti. fehér arcú újságírók, iO gép utasai hallgatták az ünnepélyes szavakat, hogy aztán végérvényesen és visz- ssavowhatatlanul megtörtén­jék a „startnyitás”, az első gép levegőbe emelkedése. — Készülődjünk. húsz were múlva mi is sorra lse- riiHzrifc — bök oldalba a .Táradig vidám kedvű pilótám, Szoboezlay György, az MHSZ Miskolci Repüüőklub tagja, a Lanin Kohászati Művek tech- ifsücusa. Elindudurfe a gépürtk, a 2—326-06, a gyors járású, fesék színű Tréner felé. Né­hány ügyetlen mozdulattal «Koglatara helyem a gépben — nahát, az évek így etae- hezltettek? — felcsatolom az ejtőernyőt, bekapcsolom a rám bízott barográfot, 0- pomtra erősítem a magasság- mérőt. — s amikor a fejűnk fölé kerül a kabintető, már a motor is iszonyaton erővel '#aavarja. JsöriilöttürJk a leve­gőt. Start: 10 óra 06 perckor Tíz ásta hat percet mutat «z órám, amikor a levegőbe emelkedünk. A föld gyorsan •.ruhán alólunk, a tárgyak pedig összezsugorodnak. Ér­deket! és szép pillanatok ezek. Ünnepélyes megíható- dctíságot érzek. Esziemiibe jut, valószínű Ottó Lilienthalmtk, vagy Wübw Wriffhtmnk, a repülés, az első bravúros le­vegőbe emelkedés úttörőinek is a földtől való elszakadás pillanatai lehették a legiz­galmasabbak... — Figyeld a jelzést! Ha­marosan Ksáinbékra érke­zünk. A jel a műemlék templom előtt lesz — zök­kent ki filozófusi gondola- tahriból s bámésakodásom - bál a gép parancsacka. Valóban, most itt amam egyszerű utas, hanem ver­senyző is vagyok, akinek minden perce be van osztva. Repülőgépünk kétszemélyes gép. A pilótán kívül tehát egy navigátor is kell az irá­nyításhoz. Ezt a posztot most az újságírók töltik be, segí­tenek a pilótának az elrej­tett jelzések, ioidüíópcii'tuk: felkutatásában. Segítenem kell! S rulóhtm. egy perc múlva 300 méter magasból is jól kivehető x-jel mutatja számunkra az első forduló­pontot. A térképre az időt és a jelet felrajzolom, pilótám pedig 30 méter süllyedést — a bejelentkezett — hajtja végre a gépipel, hogy aztam. 200 kilométeres sebességre kapcsolva. Bánlwdffl irányába fordulhassunk, Már Tatabányán jfinssk, aztán. Almásfüzitő és Gj/or közve tfeezik. Jól ismert terü­let, mint Oroszlány, Mór és Székesfehérvár is, hiszen ezen a környéken katonás­kodtam,. de azóta ia »okát utaztam ezen a tájon, „hiva­talos kiküldetésben”. Mégis innét, fentről más ez a táj. ünnepélyesebb és rejtelme­sebb! íme, alig taiálcen Szé­kesfehérváron a labdarúgó- pályát, pedig nemegyszer jártam ott az Egri Dózsa csa­patával. Sok füves pálya van ebben a városban — irigykedem is —, míg végül a negyediken megpillantom a fehér H-jdaést a kuzdő- pomtm, Kisses txk :*Sa e siaxíitá- cicra. Egy éles fordulóval gépünk a Balaton irányában folytatja útját. A nap elbú­jik & a feltámadó eüensaél egyre sűrűbben rázza, tépi gépünket A sebességmérőre nézek, a mutató 220 kilomé­ter felett jár, elértük már a maximális sebességet. Bala- tonfökajáron mégis olyan érzésem támad, mintha sem­mit sem haladnánk, az or- kánszerű szélben megálljjá a gép „tudománya”. Magam se tudom, mégis hogyan kerül egyszer csak alánk a nagy víz. Félelmetes fentről. Ha­ragos hullámainak dühös tán­cát innét is jól lehet látná. Repülőgép a Balatonba» Arra gondolok —- hiába hoztam fürdőnadragot —• most nem lenne jó benne megfürödni. S milyen a sors? Alighogy sikeresen földet érünk Siófokon, — 257 kilo­métert és eigy óta 46 percet repültünk — már ijesztő hírt hallunk: egy repülőgép a vizen landolt. Motorhiba mi­att « Balatonon colt kén/fte- ben leszállnL Rohamunk a srőft&í par­ton. Vajon, kik jártak ilyen szerencsétlenül? —• lihegjük kíváncsian. S aztán ez is ki­derül. A felfordult gép szár­nyain állva, a Pest megyei Hírlap munkatársa, M. Ko­vács Attila és a pilóta, Ma­gyar Bálint integetnek vidá­man felénk. Egymást fényké­pezik a gépen, s amikor vég­re vizesem partot érnek egy csónakban, ki jelentik: a ver­senyt természetesem tovább folytatják. Annál nagyobb viszont a meglepetésük, asni- fcor egy alkalmi járművel Siófokra, megérkezik a Hét­fői Hírek münikatársa, aki viszont a Balaton előtt ért kényszerből földet, mert el­fogyott az üzemanyaguk. Dühösen és ijedten meséli a vele történteket — egy egy­szerű leszállásról volt csak ázó — s kijelenteni: a ver­senyt feladja! (Folytat yukj)» Fazekas István ijudmifSű Ktmyockaja: Lenin dolgozószobájában 4. Röviden, röviden Vlagyimir Iljics természe­tesen nem tudott időt szaki- tani arra, hogy mindenkivel beszélgeaáén, oki., csak talál­kozót kért, de tudni akarta, hogy milyen javaslatokkal akartak hozzá fordulni. A Népbiztosok Tanácsának fo­gadószobájában ezért külön dossziéba gyűjtötték a bead­ványokat. Később ezek kö­zül nem egy a szovjet kor­mány törvényedben fogalma­zódott újjá. Egy munkásnő például kérte, hogy adjanak ki dekrétumot a terhes anyák szabadságáról. Lenin a ter­vezetre ráírta: „A Munka­ügyi népbiztos hatáskörébe.” Nem sokkal később megje­lent a törvény. Lenin gyűlölte a bürokró-. eiát és a formalizmust. A Népbiztosok Tanácsában az volt . a szabály, hogy minden beérkezett levelet 24 óra alatt« el kellett olvasni, hogy írója egy héten belül választ kap­hasson. 1921. szeptember 23- án Vlagyimir Iljics tudomá- .sára jutott, hogy nem továb­bították időben egy levelét. Ezzel kapcsolatban a követ­kezőkét írta: „Tegnap észre­vettem, hogy egy Fotjájevká- nak átadott sürgős iratot a „szokásos”, vagyis ostoba úton továbbították, így nem aí-’/i a szükségí»s r'-áh-»- - -Vüs!>% na- po&Qit w 'kűfe'hét^'- "sz-ii modsaer meg • m- - •••» " egyszer előfordul ilyen bu­tJteá&s aldatolosatus, szi­gorú büntetéshez, leváltás­hoz folyamodom”. A bürokrácia ellen a Nép­biztosok Tanácsának appará­tusában folytatott harc — mint cseppben a tenger — tükrözi azt a feszült küzdői- , , met, amit Lenin az egesz ál­lamban folytatott a cári hi­vatalnokgépezet súlyos örök­ségének felszámolásáért 1919. december 30-án ennek jegye­ben fogadták el a „Bürokrá­cia' felszámolásáról” szóló dekrétumot. Vlagyimir Iljics sokszor maga intézkedett ilyen ügyekben. Annak ide­jén például nagy jelentősé­get tulajdonított a Fowler-’ rendszerű kísérleti ekék el­készítésének. A gyártó szer­vek azonban nem lettek ké­szen időben. Lenin, akit fel­háborított a késedelem, azt követelte, hogy állítsák „bí­róság” elé a vétkeseket, sőt „ítélet-tervezetet” is írt: „A bürokratikus huzavonát el­ítélő nyilvános tárgyalásnak rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítva ezúttal a leg­enyhébb büntetést szabtuk ki, mivel a vétkesek eddig ritka lelkiismeretességgel dolgoztak:. Egyben figyelmez­tetünk mindenkit, hogy a. jö­vőben a huzavonáért még a „szent”, de tehetetlen fajan- kókat is megbüntetjük (a • fogalmazhat vala ú ütik . ÖKteizcrezasban • wr szemekre, hanem :c.í ...» emberekre van szüksé­günk”. • « • Lantot féihúboritoüta afie- g3rehneaetlenség, más mun­kájának és idejének semmi­be vétele. Eleinte voltak, akik elkéstek a Népbiztosok Ta­nácsának üléseiről. Lenin, aki mindig pontosan a jel­zett időben nyitotta meg az ülést, akármennyién jelen­tek is meg — eleinte megelé­gedett bíráló megjegyzések­kel, de -1920. áprilisában a Népbiztosok Tanácsa külön határozatot fogadott el azok­ról az intézkedésekről, ame­lyekké' meg akarják szün­tetni a pontatlanságot. Ez kimondta, hogy aki első al­kalommal több mint tíz per­cet késik, aimak nevét fi­gyelmeztetéssel a jegyző­könyvbe is beírják, aki má­sodszor elkésik, attól levon­nak egy napi fizetést, ha har. rnadszor is előfordul, a saj- ■ tóban is közzéteszik. Azoka pedig, akik egymás után több mint háromszor elkésnek, az érvényes utasítások alapján leválthatják, azzal, hogy töb­bé nem tölthetnek be felelői tisztséget. Lenin szigorú rendet dol­gozott ki az ölesekre is, ae igazságügyi népbiztoshoz, Kurszkodhoz továbbított ja­vaslatában : beszámolóra — 10 perc, ■f." ?.r.: r ’ Vk — 5 pen' ■■tk: rnisoditaor a; hosaáaró. 3 perc, csak kétszer lehet hozzá szólni te A lrnnn Nagyarányú munkák folynak a Sió és a Dos» “ *»>»■»?■■■■■ “•*-§»■* torkolatánál. Úgynevezett árvédelmi kapui építenek, amely megakadályozza a nagy dunai árhullámok feljutását a Sión, ugyanakkor állandó, szintet tud tartani a csatorna, s ezáltal hajózhatóvá válik a Balaton és a Duna közötti folyószakasz. Jelenleg a földmunkáknál tartanait, az úgynevezett munkagödröt ké­szítik, amelyben a betonműtárgyak kapnak helyet. Képünkön: ebben a kimélyíteif ■ „kráterben” helyezkednek el a műtárgyak. (MTI foto —i Kácsor László Mv.) KÍ az üzletember...? Kilenevenot kislakást épít az ideit a Taraavölgyi Vegyesipari Kis* Eredményeser. zárták az elmúlt évet a Tumavöigyi Vegyesipari Ktsz-ben. A ta­valyi 20 millió forintra tel­jesített bevételi tervük után az idén 21 milliót terveztek. Ebből mintegy 12 millió fo­rint értékben kislakásokat építenék, összesen kdlercven- ötöt, Lakásépítő tevékenysé­gük Jászapátitól Hatvanig terjed. A legtöbb lakást a hevesi és a gyöngyösi járás­ban, építenek. Mindezek mel­lett bővítik a hevesi szülő­otthont, a gyógypedagógiai iskolát, a recsKi AKÖV-tele- pet, valamint a Heves me­gyei g&banafelvásárló és fel­dolgozó vállalat telepét. A tejivóban, tálcájára te­kintve a múltkoriban meg­jegyezte egy idősebb férfi, hogy a csorba, repedt poha­rakat érdemes lenne már kicserélni. Jő szándékkal, udvariasan mondott szavakra- barátságos, mosolygós kor- holással válaszolt a felszol­gálóm»: Ejnye, ejnye, úgy beszél, úgy tesz most, mint­ha maga- sohasem lett volna kereskedő!... Az űr erre — egy árnyalattal emeltebb hangon —• látható sértő­döttséggel tiltakozott: Ugyan, iced vés! Énbelőlem most is éppen a kereskedő, a köte­lességtudó üzletember szólt!. Sajnos, napjainkban nem­csak pz említett tejivóban, hanem még számos más he­lyen is találkozunk törött vagy éppenséggel piszkos poharakkal, letakarítatlan. összelocsolt asztalterítőkkel, unott képű, mogorva pincé­rekkel, olyanokkal, akik a kérést szinte végig sem várva, könnyedén kijelentik a vendégnek, hogy, még a Mikor felszólalt az üléseken, mindig kezében tartotta másod­percmutatós óráját,1 Maga Lenin soha nem élt vissza elnöki tisztségével. Ariéikor felszólalt az ülése­ken, mindig kezében tartotta másodpercmutatos óráját s ha észrevette, hogy a felszó­lalásra megjelölt idő a vé­géhez közeledik, gyorsabban beszélt, hogy ne lépje túl azt. Az egyik ülésen felszólalt egy katonai szakértő és túl szigorúnak nevezte a felszó­lalási rendet. Vlagyimir Il­jics mosolyogva megjegyez te, hogy jobb Oszaka elől:' sáiténi . d, -'-rí-rí»"'. \ éjszaka ül ,ezni. Lenin nem engedé­yezte, hogy -jz üléseken ma­gánbeszélgetósekke! rabolják az időt, ezért javasolta, hogy az ilyen mondanivalókat írás­ban közöljék egymással. Le­nin nemegyszer több tucat, cédulát kapott és válaszolt meg egy 2—3 órás ülésen. Ugyanakkor a Lenin el­nökletével lezajlott megbe­széléseken mindig közvetlen, elvtársi volt a légkör. Min­denki kimondta, amit gon- ’olt. Kitűnő humorérzékkel . tedott minden tréfát, ta- --T'egvzést, s olyan V- -‘.t, hogy ser. iem allta ki mosoly nélkül ffolytatjuk) legegyszerűbb enni-innivalö- val, rántottéval, teával sem szolgálhatnak. Mert nincs rá kalkuláció, esetleg: még tá­vol van a soros szakács... A konfekciós üzletben va­lósággal megsértődik az el­adó, ha a vevő nem talál­ja megfelelőnek az előszó: megnézett holmit, válogat, vagy történetesen kedvére valóbb ruha, cipő reményé­ben elköszön és másik áru­dában próbálkozik. Az élel­miszerboltban olykor előre blokkolják a kért cikket, s amíg a vásárló fizet, arcért bocsa’, kevesebbre mérik a felvágottat, s becsomagolhat egy száraz, tepedt szalámi­véget is... Ha a pultra ki­rakott péksütemények közül valamelyik véletlenül leesik a földre, néha a saras, pisz kos padlóra — szemrebbe­nés nélkül, a vevők előtt visszateszik á többihez. Vég nélkül sorolhatnánk az elrettentő példákat, ame­lyeken nap nap után nem győzünk elégszer csodálkoz­ni, bosszankodni. S osztani kényszerülnek véleményün­ket a jobbérzésű — többnyi­re régi — kereskedők is, hiszen annak idején ők sem úgy tanulták a szakmát, mint amilyennek néha-néha látják. Természetesen tévedés lenne azt állítani, hogy csak a fiatalokkal, a fiatalabbak kát van baj, hiszen az el­mondott és hozzájuk hason­ló esetek szereplői között sajnos, aligha tehetünk kor vagy nem szerinti különbsé­gek. Viszont tény: hogy még mindig nagyon kevés a vér­beli, igazi kereskedő, a ven­dégekhez, vásárlókhoz való­ban értő üzletember. Pedig ez lenne az eredményes üz­letvitel, a tökéletes gazdál­kodás alapja! Nem vitatja, senki, hogy meglehetősen nehéz a vásár­lók, fizetők kedvében járni — hiszen a pénzéért az em­ber általában a legtöbbet, legjobbat kéri, követeli. A legtöbbet, legjobbat adni vi­szont nem mindig lehet. Ám türelemmel, lelkiismeretes, jó munkáyal, megfelelő „üz­leti érzékkel”, tökéletes mo­dorral, kötelességtudással — még a kritikusabb hely­zeteket is út tudíák hidalni az üzletekben. Ügy, hogy a vevő megnyugvással, elége­detten távozhat. Ez utóbbiakat bizonyára tanítják is a szakmában. A gyakorlatban miért feled­keznek hát meg róluk? .,. Miért nem veszik észre, hogy ezzel az üzletet rontják?! igyoní) ‘’Timi'r I97C. #4>rili 10.. péntHJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom